Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-03 / 154. szám

1980. július 3. • PETŐFI NÉPE • 5 1981: A FOGYATÉKOSOK NEMZETKÖZI ÉVE Dolgozni akarnak i Elszorul az ember szíve, ha végigfuttatja tekintetét a BÁCSÉP új munkásszállásának a nagytermében. Mi vitte el az öreg bácsi lábait? Szép kislány tolókocsin. Értelmes arcú fiatalember műlábbal, nagyothalló-készülékkel. Paralízises középkorúak, gyerekek voltak a nagy járványkor. Elszorulna az ember szíve, ha nem tudná, hogy többre van szükségük a részvétnél: cselekvő együttérzésre. Bármilyen nehéz, azt le­het, azt kell vizsgálni, hogy miként segítheti őket a társada­lom ä teljes emberi élethez. Nincs szükségük megkülönböz­tető előnyökre, csak a hátrányoktól szeretnének szabadulni. Ha kérnek valamit, csak azért teszik, hogy adhassanak. Miért szervezkednek a mozgássérültek? Helyzetüket reálisán lá'tják a mozgássérültek. Sokan vannak, sajnos. A fővárosban mintegy százezerre becsülik számukat. Bács-Kiskunban? Pontos számba­vételük folyamatban. Ennek gyor­sítására is jól jött az a terv, hogy itt is megalakítják megyei szerve­zetüket. Győrök Margit és Lőrincz Éva, az előkészítő bizottság két fá­radhatatlan irányítója rengeteg kérdőívet küldött szét az adott, a szerzett címekre. A megyei tanács egészségügyi osztálya sokat segí­tett az adminisztrációbán, közre­működésük tekintélyt adott az ügynek. Négyszázhetven választ kaptak. Közülük háromszázhúszan mun­kaképes korúak, százhúszan el­érték az általános nyugdíjkorha­tárt. Jelenleg száznegyvenen dol­goznak főállásban. Megfelelő el­helyezésüket Kevés iskolájuk is nehezíti. Tizenkilencen szereztek felsőfokú diplomát. Egyéni telje­sítményként kiváló minősítés jár; de ez nem feledteti; rossz az arány. Középfokú végzettségűt hatvanat tartanak nyilván. Jelen­leg harmincnyolcán tanulnak, ki­lencvenhatoknak van gépjárműve. ■Nincsenek 'túlfizetve. Négyezer forint felett mindössze tizenheten keresnek, háromezernél többet negyvenketten visznek haza, nyolcvanhárom mozgássérült ha­vi jövedelme ezernégyszáz forint­nál kevesebb. Ki lehet egyesületi tag? A jelenlevők megbocsátják, ha a jól olajozottan gördülő gyűlés formalitását, a tartalmas bé^ám'o-' lókat mellőzöm: az olykor elemi erejű felszólalásokból szeretnék néhányat idézni. Miskéről szinte rimánkodik va­laki munkáért. „Kézzel semmit se végezhetek, lábbal mindennel megbirkózom. Munkát kérek, sze­retném, ha hasznos tagja lehetnék a társadalomnak”. Tiszta beszédű, tiszta tekintetű liajosmizsei rokkant szégyenkezve kér tanácsot. Éjjeliőri álláshoz ju­tott, örül az ezervalamennyi fo­rint rokkantsági nyugdíjt kiegé­szítő keresetnek. Most szigorú le­vélben oktatták ki, hogy túllépte az ilyen meg ilyen, az olyan és olyan rendeletekben meghatáro­zott kereteket ezért több ezer fo­rintot vissza kell térítenie. Még valami büntetést is kiolvasni vélt a papirosból. Kérelme csupán annyi: tájékoztassák a kívánal­makról, mivel törvénytisztelő em­ber. Bevallom, járatlan vagyok ezen ügyekben. Mégis biztosra ve­szem: a mozgássérültnek van iga­za. Ha valakinek háromezer-né- hányszáz forintnyi összes havi jö­vedelméből valamennyit vissza kell adni. akkor rossz a rende­let! Majd utánanéznek, hogy mit lehetne csinálni. Egy tiszakécskeí asszony a fél­árú utazási kedvezmény ‘ kiszélesí­tését kezdeményezi. Rossz lábú emberek képtelenek a magas lép­csők miatt felszállni a vonatra. Buszra kényszerülnek, de az na­gyon drága. Méltányosnak látszó javaslat, többen csatlakoznak. Mit akarnak? Minden második jelentkező a közlekedés miatt kér szót. A ter­vezők a legritkább esetben gon­dolnak a mozgássérültekre, oly­kor megoldhatatlan helyzetbe ke­rülnek. Hosszúnak tartják a rok­kantkocsi „kihordási idejét”, problematikusnak az alkatrész- ellátást, pedig ezek az emberek csak így juthatnak a távolság gyönyöréhez. Hónapokig hiány­cikk az úgynevezett csonkharis­nya, ők pedig igazán nem nézhet­nek be naponta az üzletbe ... Bu­dapesten már belső utasítást kap­tak — az egyik felszólaló sze­rint — a közlekedésrendészetben dolgozók, hogy nézzék el, ha né­hány mozgássérült nem tartja be a velük nem számolva kialakí­tott parkolási szabályokat. Ter­mészetesen vannak helyek, ahol a várakozó rokkantautó a közleke­dés biztonságát veszélyeztetné, ahol nem engedhető meg semmi­lyen jármű parkolása. Jó néhány középülethez azonban oda lehet­ne, kellene engedni a mozgássé­rültek járműveit, hogy csak egyet- let példára hivatkozzunk. Aggódó-reménykedő hangon kérdezik: lehet-e az alakuló új szervezet tagja, aki nem vesz részt az összejöveteleken. Szeretne va­lahová tartozni, bízik sajátos ér­dekeinek a védelmében, képesnek tartja erre az alakuló megyei szer­vezetet, de mozgásképtelen, min­denféle helyváltoztatás nehezére esik, most is drága pénzen úgy hozatta el magát. Újra meg újra, meg újra: részt akarunk venni az életben. Minket is vár, ránk is számít a Munka, a Társadalom. Mondják, mondják, pedig régen elharangozták a delet. Mondják, mert itt meghallgatják őket, mert él bennük a kicsit jobb lesz re­ménye. A Bácsépnél, a Barne- válnál, az Épszernél támogatásuk­ról biztosították képviselőiket. A KISZ megyei bizottságán fel­ajánlották, hogy az ifjúsági tö­megszervezet helyiségeit eseten­ként szívesen átengedik. Újabb tagcsoportok? Az elnökségi asztalnál helyet foglalók és az ideiglenes vezető­ségbe kiszemeltek sűrűn jegyez- getnek, különösen a már említett Győrök Margit és Lőrincz Éva. Jó munkatársuk lesz a félegyházi Purgis Ferenc és Palásti Jánosné, a kecskeméti Csernák Ferenc, Ke­mény György, Almási Jolán és dr. Baltás Géza. A megyei egészség- ügyi osztály vezetője, dr. Gubacsi László vezetőségi tagként is segí­ti a csaknem háromszáz tagú szer­vezetet. Elképzeléseik szerint hamaro­san külön bajai csoportot is létre­hoznak, szó van más tagcsopor­tok kialakításáról is. A vezetőség nehéz feladatra vállalkozott. Támogatásuk közér­dek, társadalmi önérdek. A dolgo­zó, a munkával is beilleszkedő' mozgássérültek hozzájárulnak“—a nemzeti jövedelemhez, ami 'nőve-' li önbecsülésüket, csökkenti a ko­rán lerokkantosítottak számát, a számukra folyósított nyugdíjat. Ebben a szellemben készíti elő az ENSZ is a fogyatékosok — 1981- ben esedékes — nemzetközi évét. Heltai Nándor MEGFIATALÍTJÁK A PANNONHALMI VÁRAT Kormányhitel a felújításra Nagyszabású felújítási, tataro- zási munkák kezdődtek a pan­nonhalmi várban. Magyarország és Európa e páratlan műemléki együttese a következő években megújul, megszépül. A tenger­szinttől 300 méter magasra ki­emelkedő dombon épült várat az idő vasfoga alaposan megtépáz­ta. A gondokait először a barokk ebédlő falának megrepedése je­lezte néhány évvel ezelőtt. Hosz- szas vizsgálatok alapján derült ki hogy elavult a csatornaháló­zat, víz szivárgott a falakba, ez okozta a repedést. A csatorna- hálózat legsürgősebb javítási munkái megtörténtek. De már akkor világossá vált, hogy egész sor halaszthatatlan munkát kell még elvégezni. Gondos tervezés­sel itöbb éves program készült, amelynek alapján 1984-ig 40 millió forintot fordítanak kor­mányhiteiből a felújításra, tata­rozásra. A jelentős összeg na­gyobb részét a tetőszerkezet ja­vítására, a csatornahálózat, a vízelvezetők további korszerűsí­tésére. s a vár külső tatarozá­sára fordítják. A vár építése az előző évez­red végén kezdődött meg. A vár, illetve a kolostor együttesének mai formája 950 év alatt ala­kult ki. A 'török időkben Pan­nonhalmát végvárrá alakították át, s a harcok során az épüle­tek jelentős károsodást szenved­tek. A ma is álló barokk épü­leteket az újjáépítés során emel­ték. A külső várövezet tornyai a millennium évében a Vajdahu- nyad váráéhoz hasonló új sisakot kaptak. A vár külső tornyait közvetlenül a második világháború előtt lebontották, ezzel teljesen megszűnt Pannonhalma katonai várjellege. A műemlékegyüttes igen be­cses része a bazilika, amelynek története a tizenharmadik szá­zadig vezethető vissza. Az ek­kor épült templomot a későbbi századokban többször átalakí­tották. Legjelentősebben Má­tyás király uralkodása idején, 1472 és 1490 között változtatták meg építészetileg. Ekkor alakí­tották át késő-gótikus stílusra. Lényegében napjainkban is eb­ben a formában láthatják a Pannonhalmára látogatók. Tíz év óta itt rendezik a nagysike­rű orgonakoncerteket. A díszki­világítás már elkészült, ez szin­tén különleges látványossága a műemléknek. A vár környékének rendezése, az arborétum bővítése is tovább tart. Egyebek között a műemlé­ki környezetbe illő kerítés és támfal épül a vár és az arbo­rétum körül. A Pannonhalmára látogató turistasereg évről évre növek­szik. A látogatók száma tavaly már megközelítette a 200 ezret, s az idén ennél is több vendég­re számítanak. A most megkez­dett felújításokkal újabb évszá­zadokra őrzik meg ezt a párat­lan műemléki együttest. —k — n ' Az egyetemi építészképzés új korszakot nyitott Mongóliában Húsz évvel ezelőtt szervezték meg a Mongol Állami Egyetemen az építészeti kart. Ez az elmúlt két évtized a modern városépíté­szet kialakulását, egy egészen új korszak nyitányát jelentette mind az ország, mind az itt tanuló ifjú építészek számára. A fejlődés az ötvenes évek ele­jén indult meg. Akkor az ország­nak még csak egy építészmérnöke és két építésze volt. Közülük ke­rült ki az építészeti kar mai ve­zetője, Dambijnyam dékán. Az építészeti karra a másodéves matematikusokból és fizikusokból választották ki az első 23 jelent­kezőt, akik 1961-ben kaptak diplo­mát. Akkor még csak férfiak jö­hettek számba a felvételnél. Ma 400 hallgatója van az intézmény­nek, 40 százalékuk nő, és évente 60 szakember végez az egyetemen; építészmérnökök, mezőgazdasági szerkezetépítők, tervezők. Jelenleg az építészeti karnak négy tanszéke működik. A 42 ok­tató a baráti országok egyeteme­in végzett, jó felkészültségű elő­adó. A tanárok számát évente a legjobb végzős hallgatók közül ki­választott egy-két fiatal tanárse­géddel növelik. Így amíg eleinte főleg vendégtanárok oktattak, ma már egyre inkább kialakul a saját nevelői kar. Jelentősen emelkedett az okta­tás színvonala is az elmúlt években. Ez megmutatkozik a mai mongol építészeti törekvésekben. Kezdet­ben csak a mennyiségi szemlélet uralkodott az építkezéseknél. Ma már a mongol építészek nagy fi­gyelmet fordítanak az esztétikai hatásra is. Olyan épületeket, la­kótelepeket terveznek, amelyek harmonikus egységet alkotnak a környezettel. A fiatal építészek diplomamunkái bizonyítják, hogy ők mindezt nemcsak megértik, de hozzá is akarnak járulni tudásuk­kal az elképzelések valóra váltá­sához. A diplomamunkák között új lakótelepek tervei és 10 000 di­ák számára készülő modern egye­temi városrészek elképzelései sze­repelnek. Talán nincs is messze az az idő, amikor a mongol építészeket egyenlő partnereknek tekintik majd a fejlett országok városépí­tői. Az igény erre a fiatalokban is megvan. Ahogy a dékán megje­gyezte: „Nem is becsülöm a leen­dő építészt, aki nem kíván lega­lábbis jövendő Le Corbusier len­ni". (BUDAPRESS — MONCAMEJ • Kiskőrösön a Petőfi-ház közvetlen szomszédságában van a művelődési központ. Itt kapott helyet a já­rási-városi könyvtár is. MŰVELŐDÉSI KÖZPONT ÉS KÖNYVTÁR Közművelődés Kiskőrösön és környékén Az elmúlt napokban értékelte a kiskőrösi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága két intézmény — a helyi művelődési központ és a könyvtár — munkáját. A városi tanács művelő­désügyi osztályvezetője által készített beszámoló részletesen elemzi a területi módszertani feladatokat is ellátó intézmé­nyek tevékenységét, az elmúlt néhány év munkáját, a leg­fontosabb feladatokat, a fejlesztésre vonatkozó elképzelése­ket. A közeljövő legsürgetőbb tennivalóit határozati javaslat­ban rögzítették. Személyi, tárgyi feltételek Sokrétű és sokféle közművelő­dési feladatot ellátó intézmény a kiskőrösi Petőfi Sándor Mű­velődési Központ. A város kul­turális életének szervezése, irá­nyítása mellett módszertani fel­adatokat is ellát a kiskőrösi já­rás tizenhárom községében. E területen hét művelődési ház és hat klubkönyvtár működik. Fel­adatai közé 'tartozik a klubmoz­galom segítése is. A területi módszertani tevékenységhez azonban nem éppen optimálisak a személyi és tárgyi feltételek. A munkatársak többsége szak- kepzétíen, és az utóbbi években nagy a, fluktuáció is. Ennek el- leiiere 1979 novembere óta a módszertani és a szervezési munkában fejlődés tapasztalha­tó. A járás területén az intéz­ménylátogatások gyakoribbakká váltak. A községi művelődési otthonok dolgozói is egyre gyak­rabban keresik fel a városi-já­rási intézményt, technikai esz­közökért, műsorajánlatokért, módszertani segítségért. A Petőfi Sándor Járási-Városi Könyvtár 1954. óta látja el fel­adatait. A tizenhárom községi könyvtár mellett fiókkönyvtárak is szolgálják a lakosságot. Szak­mai véleményezéssel-, tervező­szervező munkával segítik őket. A Bács-Kiskun megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának 1973- as határozata értelmében a he­lyi tanácsok segítségével kíván­ták megvalósítani a könyvbe­szerzési keretek növelését. A há­lózathoz tartozó községi intéz­ményeknek azonban ez csak kis részben sikerült. Gondot jelent — főleg a kisközségi könyvtá­rakban — a dolgozók gyakori vál­takozása, valamint a nem meg­felelő szakmai képzettség. Áz utóbbi időben ezen kívánnak se­gíteni módszertani foglalkozá­sok tartásával, valamint a kör­nyező járásokban rendezett fél- évenkénti tapasztalatcsere-láto­gatással. Városi és területi közművelődés A Petőfi Sándor Művelődési Központban a területi munkát a kiskőrösi járási hivatal művelő­désügyi osztályával egyeztetett tervek alapján végzik. A beszá­moló szerint ezt a munkát a közeljövőben rendszeresebbé és folyamatosabbá kell tenni. A munkatervekbe foglalt elképze­lésekből ugyanis csak viszony­lag kevés valósul meg a gyakor­latban. A területi tevékenység többnyire a községi intézmények vezetőinek, dolgozóinak pillanat­nyi igényeire épül. A módszer­tani, szakmai és egyéb segítség- nyújtást az alkalomszerűség jel­lemzi. A beszámoló határozati javaslatában éppen ezért külön pontként szerepel a területi munka színvonalának emelése megfelelő, szakképzett népműve­lő segítségével. A területi munka hiányossá­gait kiegyenlítve ugyanakkor szép eredményeket értek el a kiskőrösi városi közművelődés­ben. Jónak mondható a lakóhe­lyi kulturális életetet segítő-irá­nyító tevékenység. Kielégítő az intézménynek az iskolákkal, a munkahelyi KISZ-szervezetekkel és a szocialista brigádokkal va­ló kapcsolata. A munkahelyi kö­zönségszervezők útján tájékozta­tást nyújtanak a dolgozóknak az intézmény rendezvényeiről, vagy éppen a kiscsoportos 'tevékeny­ség; különböző lehetőségeiről. 197S-ben több sikeres kiállítást szerveztek a kiskőrösi vállala­toknál és az üzemekben, így például a Mezőgépnél, a kon­zervgyárban, az állami gazda­ságban. .A könyvtárnak a munkahe­lyekkel, iskolákkal is jó a kap­csolata. -Az üzemek szocialista brigádjainak könyvtárlátogatási napokat szerveznek, és segéd­keznek a brigádvetélkedők anyagának összeállításában. „Add tovább” címmel nemrég könyvstafétát indítottak el a kiskőrösi ipari üzemekben. A mezőgazdasági könyvhónap al­kalmából a Petőfi Sándor Könyvtár munkatársai mintegy száz városi-járási rendezvény szervezői, segítői voltak. P. E. KECSKEMÉTI NÉVADÓK A Magyar Nyelvőr új száma A kecskeméti Mathiász János száznyolcvan szőlőfajtát neme­sített ki, és a munkáját foly­tató Kocsis Pál majdnem ugyan­ennyit. — A Magyar Nyelvőr legújabb száma közli ezeket az adatokat, továbbá azt is, hogy az új fajták kialakításán fára­dozó szakembereknek a szakmai gondok mellett van még egy nehéz feladatuk: „szülötteik­nek” nevet is kell adniuk. És nem mindegy, hogy milyet. „A jó név egyszerre több követel­ménynek tesz eleget: tájékoztat a vele jelölt dolog (ez esetben a szőlő) valamely jellemző, eset­leg legjellemzőbb tulajdonságá­ról. felhívja a figyelmet, nyel­vileg helyes, rövid, könnyen használható. Tehát tudományos- szakmai (pontosság, egyértelmű­ség, informatív jelleg), reklám-, valamint nyelvi szempontokat kell figyelembe »enni." — írja a Szőlőnevek című cikkében Kiss Imre. A szerző a magyar szőlőneve­ket két csoportra osztja. . A konkrét nevek a velük jelölt szőlőfajtáról valamely szempont­ból hiteles, jellemző adatot kö­zölnek: például azt, hogy mi­lyen ízű (Mézes), milyen színű (Piros szlanka), hol terjedt el először (Zala gyöngye). Az elvont nevek — az úgy­nevezett fantázianevek — viszont ezzel szemben nem sok érdemit árulnak el. Ide tartoznak a tör­ténelmi személyiségekről, csa­ládtagokról, ismerősökről dlne­vezett szőlőfajták (Kocsis Irma, Kodály Zoltán, Julius Caesar), a köznévi elemekből álló tő- és összetett szavak (Barátság, Kur­jantó, Szedtevette), továbbá az idegen nyelvű, s a. nálunk is eredeti helyesírással használt szőlőnevek, mint például a Mé­doc noir (médoci fekete). A cikk írója természetesen az első ciklusba tartozó, „beszédes” nevek mellett tör lándzsát, s mint az informatív, a nyelvileg is egyszerű és. a hagyományos szőlőnevekhez is jól illeszkedő névadás nagyszerű példáira, úgy hivatkozik Kocsis Pál lelemé­nyeire (Hofnok gyöngye, Kecs­keméti ízes, Korai gyöngy, Kö­vér szőlő, ötfürtű, Vérbélű). Szepesy Gyulának a A „tötö" nyelv járványa című — vita­cikknek szánt — írását elolvas­va, bizonyára a Bács-Kiskun me­gyei olvasók közül is sokan meg­írják majd véleményüket a fo­lyóiratnak arról a nyelvi vad­hajtásról, amely manapság a sajtóban, a rádióban és a tele­vízióban egyarán burjánzik. Arról van «zó, hogy a -va, -ve igenév használatát egyre többen igyekeznek elkerülni. „Lehetséges volna, hogy Szegeden a költé­szet ennyire a hímnemhez kö­tött?” — teszi fel a kérdést, az egyik országos napilap cikkírója, amelyet olvasván bárki vissza­kérdezhet: „Vajon mit kötött a költészet a hímnemhez?” Holott a cikk írója bizonyára azt akar­ta kifejezni, hogy a költészet a hímnemhez van kötve. Aztán: „Magyarországon ez a kérdés megoldott...” — írja az, aki azt akarja tudomásunkra hozni, hogy a kérdés meg van oldva. Vajon miért? A szerző — Simonyi Zsigmon- mondot idézve — így felel: „Annyit emlegették az írva lett és az el van utazva hibás vol­tát, ... hogy néhány év óta az iskolában elterjedt az a valóság­gal balga hiedelem, hogy az ,írva van’ is hibás. Hogy ez milyen nagy tévedés, azt nem kell bizonyítani, hiszen minden magyar ember így beszél és minden magyar író így ír: - meg van írva, el van tépve, el volt végezve, el vannak maradva stb.” Ennek a nyelvi járványnak a terjedése napjainkban aggasztó méreteket öltött, ami nem csu­pán azért veszélyes, mert sab­lonossá teszi, szürkíti és szegé­nyei a nyelvet, hanem azért is, mert rontja íróink, költőink mü­veinek a hitelét. Tény ugyanis, hogy íróink, költőink — egészen a legutóbbi időkig — sohasem használták a „tötö” nyelvet — hangsúlyozza Szepesy. — He­lyette túlnyomórészt a lenni igének különböző alakjaival (van, volt, lesz. . lett) kapcsolt -va, -ve igenevet használták. Például: „Német zászló lesz oda felütve” (Arany); „ketté lett vág­va múltja és jelenje” (Petőfi); „Ezzel el volt intézve” (Móricz). „Petőfinél, Aranynál, Madár­nál, Mikszáthnál, Jókainál, Mó­ricz Zsigmondnál lépten-nyomon megtaláljuk a lenni + -va, -ve igeneves szerkezetet. Ha a „tötö” nyelv járványa nem ér véget, és a -va, -ve igeneves szerkezet nem szabadul meg ettől a nyelvi parazitától, akkor a legnagyobb íróink, költőink művei néhány évtized múlva olvashatatlanná válnak a -va, -ve igeneves szer­kezetek gyakorisága miatt...” — figyelmeztet bennünket Szepesy Gyula, a Magyar Nyelvőr leg­újabb számában. K. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom