Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-27 / 175. szám
1980. július 27. • PETŐFI NÉPE • 3 TERVEK ÉS TÉNYEK Fejlődik a megyeszékhely kereskedelme Beszélgetés a városi tanács csoportvezetőjével A kecskeméti Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága nemrégiben megtartott első ülésén a lakosság ellátása szempontjából két jelentős szakterületről tárgyalt. Egyikként a kereskedelem, a vendéglátás és az idegenforgalom V. ötéves fejlesztési feladatainak végrehajtását, s a további tennivalókra vonatkozó elképzeléseiket tekintette át. Mégpedig attól a céltól vezérelve, hogy az év végén alapos ismeretek, széles körű tájékozottság birtokában foglalhasson állást a város VI. ötéves tervéről. A tájékoztató jelentést Mócza Imre, a kereskedelmi csoport vezetője terjesztette a végrehajtó bizottság elé. Élve a kínálkozó alkalommal megkértük, hogy válaszoljon néhány, a megyeszékhely kereskedelmével kapcsolatos kérdésünkre. — Mi jellemezte az utóbbi években a város kereskedelmének forgalmát? A megye teljes kiskereskedelmi forgalmából való részesedése kifejezi-e, hogy Kecskemét kereskedelmi hálózatára felsőfokú vonzáskörzeti ellátási feladatok is hárulnak? — Elöljáróban megemlítem, ihogy a városi tanács által 1976- toan jóváhagyott hosszú távú fejlesztési elgondolások jó alapot jelentettek és jelentenek a középtávú tervek kidolgozásához. Ezt tanúsítja a mostani tervidőszakban a sok nehézség ellenére történt előrehaladás. A kereskedelem áruforgalmát az eltelt négy évben dinamikus fejlődés jellemezte. A múlt évi bolti eladás — folyó árakon számolva — több mint 48 százalékkal, a vendéglátásé pedig csaknem 43 százalékkal haladta meg az 1975-ben elért összeget, és 3 milliárd 670 millió forintot tett ki. Míg 1975-ben Kecskemét kereskedelme 22,5 százalékkal részesedett a megye teljes kiskereskedelmi forgalmából, tavaly ez a hányad meghaladta a 22,6 százalékot. Figyelembe véve, hogy néhány, ugyancsak nagy vonzáskörzetű Városban ez időben új áruházak nyíltak, nem lebecsülendő az említett eredmény. Hozzáteszem, hogy a négy város környéki község kiskereskedelme több, mint 129 millió forintot forgalmazott tavaly. — A tervfeladatokkal szembesítve azok végrehajtását, kielégítőnek ítéli-e a város ke- 0 reskedelmi hálózatának fejlődését? — Nyilván sokan emlékeznek rá, hogy öt évvel ezelőtt — különösen más megyeszékhelyekhez mérten — menrtyire hiányos, elavult és elégtelen volt Kecskemét üzlethálózata. A vezető testületek az V. ötéves tervidőszakra 15 ezer négyzetméterben határozták meg a kiskereskedelem alapterület-nö- velését. A 'hálózatfejlesztés eddigi eredményét nézve, és számításba véve az idén elkészülő létesítményeket is, bízvást elmondható, hogy csaknem 16 ezer négyzetméter alapterület-növekedést annak ellenére sikerül megvalósítani, hogy számos korábbi, általában rossz állagú házban működött üzletet kellett megszüntetni. — Hadd emlékeztessek csak néhány, az utóbbi években megvalósult nagy kereskedelmi létesítményre. Például a csaknem ötezer négyzetméter alapterületű piaccsarnokra, amely a város legnagyobb élelmiszer-beszerzési központja lett, s amelyben az első teljes évben mintegy 120 millió forint értékű áru cserélt gazdát. Aztán a Domus Áruház, vagy az Autóker Vállalat ugyancsak tág vonzáskörzetből felkeresett, nagy forgalmú alkatrész-áruháza. Ezeken a nagy alapterületű, áruház jellegű egységeken kívül számos kisebb, gyorsan népszerűvé lett üzlettel gyarapodott a város a Kéttemplom közben, de főleg a Petőfi Sándor utcában. — A gyorsan terjeszkedő Szé- chenyiváros lakóit okkal és joggal bosszantotta, hogy a lakótelep végleges kereskedelmi és vendéglátóüzletei igen vontatottan épültek fel. Mellettük ideiglenes árusítóhelyeket is kellett létesíteni. Az alapellátást biztosító végleges egység a ZÖLDÉRT Vállalat élelmiszer-szaküzlete, az Állami gazdaságok élelmiszer-csemege üzlete, s a BRK Vállalat kötött- rövidáru-boltja. Az év végéig az Akadémia körúton felépülő ezer négyzetméter alapterületű szövetkezeti ABC-áruházzal és a Duna- vidéki Vendéglátó Vállalat négyezer adagos konyhájával és éttermével néhány — bár jelentős — fejlesztési tétel kivételével, az új lakótelep ellátottnak mondható kereskedelmi egységekkel. Itt jegyzem meg, hogy a Március 15. ut- oa és az E5-ös főút találkozásánál ABC-áruház és — az átmenő forgalom szolgálatára is — étterem építését kezdi meg jövőre az MSZBT Tsz. A Lánchíd utcában pedig ABC-kisáruház építésével számolunk a VI. ötéves terv első éveiben. — Az említetteken kívül még egész sor további üzlet is megépült az utóbbi években a város különböző részein. Így a perem- kerületekben, külterületi lakott helyeken — például a katonatelepi és a törökfái szövetkezeti Uzletház — mégpedig tőépítkezéssel, vagy épületátalakítással. A sokszínűséghez járult hozzá, hogy az ÉPSZISZ szolgáltatóházában épületkarbantartási, * villamossági stb. cikkek boltja nyílott meg; az AGRORER telepén létrehozott üzlet a kerti munkákhoz, szükséges anyagokat és felszereléseket árusít. rokon rendeltetésűek a termény-, takarmányboltok, és itt említem az Űrréten, valamint Kadafalván létrehozott pb-gáz minicseretelepet is. — Az eredményfelsorolás hallatán kissé meglepődik az ember. Alighanem azért, mert korábban nagyon nélkülözött üzleteket szinte a birtokbavételükkel egyidőbe n megszoktuk, természetesnek vettük azokat. Pedig a fejlődés csakugyan figyelemreméltó. — Hozzáteszem, hogy a hálózat bővülése nemcsak -mennyiségi .változást jelent, hanem minőségit is. Az új üzletek a vásárlók korszerűbb kiszolgálását eredményezték, de egyben sok száz kereskedelmi dolgozó munkakörülményeit is javították. A tervidőszakban a vállalatok sokat költöttek a berendezések felújítására, az anyagmozgatási munkát könnyítő eszközökre, a hűtőkapacitás bővítésére. Érdekes példa, hogy az idén, országosan az elsők között, Kecskeméten is megkezdődött a kenyér konténeres szállítása több mint egy tucat üzletbe. Ennek hasznaként a kenyér a korábbinál sokkal jobb minőségben kerül az üzletekbe, nem szólva arról, hogy a kereskedelmi dolgozók nehéz fizikai munkától szabadultak meg. — Bár a Széchenyivárosról szólva már utalt rá Mócza elvtárs, hallhatnánk ■ végül valamint a kereskedelem VI. ötéves tervére vonatkozó elgondolásokról? . — A következő ötéves terv várhatóan szerényebb anyagi lehetőségeiből mindenekelőtt a lakosság alapvető ellátását szolgáló hálózat javítására kell törekedni. ABC-áruházak, de legalábbis úgynevezett napicikk-boltok építésével a helyszínen kell gondoskodni a magasbeépítésű lakótelepek, a családi házakkal beépülő körzetek, s néhány, eddig rosszul ellátott városrész lakóinak alapellátásáról. Ilyen helyek például a Széchenyi- és Árpádváros, Kiskecs- kemét, Felsőszéktó, Vacsi köz, a tanyaterületen pedig Kisfái. — A VI. ötéves tervidőszak első felében meg kell nyitni az új Centrum Nagyáruházát, amelynek a jelenlegi helyén teraszos kávéház kialakítása a cél. A Hornyik János utcai nagykereskedelmi raktárak helyén kiskereskedelmi üzletek megnyitása várható, készülnek az átépítési tervek. Végül, a megyeszékhely igazgatási központja mellett kereskedelmi központ építésére is lehetőség nyílik. E célból fontos feladat feltárni és felhasználni a vállalati alapokat, köztük ipari vállalatokét is mintaboltok létesítésére. Hiszen ily módon érhető el, hogy a kereskedelmi hálózatfejlesztés a következő években is olyan mértékű legyen, ami nemcsak a szin- tentartást, de a város kereskedelmének további előrehaladását is biztosítja — mondotta befejezésül Mócza Imre, a városi tanács kereskedelmi csoportvezetője. Perny Irén ANDREJ SZKAJLISZ: A kutya Alig^tudtam visszatartani, hogy összecsókolja a kezem. — Imádkozni fogok érted, reggel is, meg este is. Csak higgyél nekem! Többé nem nyúlok más tüzelőjéhez. Rettenetesen szeretem az állatokat, egyszer aztán szereztem is egy kutyát. Görbe lábú, bozontos kis jószág volt; hegyes farka, ha csóválta, úgy járt, mint az autók ablaiktörlője. Kivittem az udvarra, hogy hamarabb megszokja új környezetét. Ahogy elmentem vele Kern szomszéd sufnija előtt, fölemelte a hátsó lábát. Ugyanezt akarta csinálni Skimelisz és Spickhaul szomszédok ajtajai előtt is, de továbbrángattam. Észrevettem, hogy ártatlan kis kalandunk közben vizsla szemmel les utánunk Kern, Skimelisz és Spickhaul. Éreztem, hogy a levegőben lóg, és egyre jobban érik egy kiadós botrány. Valóban, alighogy becsuktam az ajtót, máris kopogtak rajta. Kern jött be hozzám. Nagy bajkeverő ökelme, egymás ellen hergel, akit csak itud, és ő maga sem veti meg a veszekedést, de most valahogy csendes, jámbor ember* benyomását keltette. — Te, figyelj csak, khm! — kezdte remegő hangon. — Nem ibeszélhetnénk meg magunk közt? ... Miért kell rögtön így ... öö.., hivatalosan? Hoznék egy-két üveg ikonyakooskát, fizetnék is, ahogy dukál, és minden el lenne boronáivá Ránéztem. Teljesen józannak nézett ki. — Az isten szent nevében kérlek — mondta teljesen elfúlt hangon —, ne nézz már így rám! Jó, hát megtévedtem... Az ördög piszkált föl, hogy elhordjam a • tüzelődből azt a néhány rönköt ... De miért 'kell rögtön nyomozókutyával? ... Hogy mindenki lássa!? Erre le kellett ülnöm. Egy perc múltán megint kopogtatnak. Lassan, mint aki koporsó után lépked, Skimelisz jött be a szobába. — Megkapod az árát, még ráadást is adok, csak valami marhaságot ne csinálj! — suttogta a fülembe. A padláson, a kémény mögött volt a kalucsnid; csak azért hoztam el, hogy el ne vigye valaki ... Nem hittem volna, hogy te majd nyomozókutyával... Legyen már benned emberség! Isten bizony, soha többé!... Nyugtatót vettem be, ahogy elment, mert hevesen vert a szívem, a fülem zúgott. De nem, ez utóbbi nem érzéki csalódás volt, hanem igazi zaj: a folyosóról hallatszott be, és egyre jobban fölerősödött, majd üvöltésbe ment át, ahogy kinyitottam az ajtót, Spickhaul állt a küszöbön. Ügy üvöltött mint a sakál. — A szerelem vitt rá ... üvöltötte —, a kések iránti vak szenvedély ... Beismerem polgártárs ... Az étteremből hoztam\el a kést... A belső zsebemben ... Rá se rántanak, ha más csinálja, de engemet rögtön kutyával... Engedj el, ne juttass börtönbe! Soha többé!....' Még hallottam Spickhaul üvöltését, amikor föltettem a kutyára a nyakörvet, majd rogyadozó térddel elindultam a legközelebbi rendőri őrszobára. — Csináljanak velem, amit akarnak — mondtam az ügyeletesnek. Kutyát loptam, ezt itt, ni. Nem tudtam, hogy nyomozóku- tyq. Esküszöm, hogy soha többé! ... Fordította: — Na jó, menj isten hírével! Bratka László FÉNYMOBIL • Bodó Károly debreceni képzőművész úgynevezett fénymobilt készít a Kölcsey Ferenc Megyei Művelődési Központ részére. Működése közben a természet négy évszakát idéző végtelen hullámmozgás látható majd. (MTI-fotó) A KÖZLEKEDÉS TUDÓSA Emlékezés .. dr . Csanádi Györgyre Az idő hihetetlen gyorsan száll: hat éve nincsen már közöttünk, aki reggelenként az első között érkezett a minisztériumba, és a legtovább maradt íróasztala mellett, majdnem este hétig, szín-, ház-, hangverseny kezdésig, amit el nem mulasztott volna... Dr. Csanádi György, volt közlekedés- és postaügyi miniszterre emlékezünk, a tudós akadémikusra, egyetemi tanárra, politikusra, a humánummal teli nagyszerű emberre. A vasút, a közlekedés szerelmese volt. (Apja is a vasútnál dolgozott.) 1929-ben, a műegyetem vasúti pályaépítési és fenntartási tanszékén, — ahol tanársegéd volt — tette fel neki Ze- lovich Kornél professzor a kérdést: miért nem mégy a MÁV- hoz? Előbb Kaposvárott, majd a MÁV pécsi igazgatóságán dolgozott, 1947-ben a minisztérium műszaki osztálya élére került, két évvel később a MÁV vezérigazgatója lett. 1957-ben a miniszter első helyettese, 1963-tól 1974 április 27-én bekövetkezett haláláig közlekedés- és postaügyi mi- ninszter volt. Életművében az elmélet és a gyakorlat nagyszerűen kiegészítette egymást. Szenvédelyesen kutatta a közlekedéstudomány új eredményeit, amelyeket hazai viszonyainkra ailakalmazva a vasúti üzemtan kérdéseit összefoglaló egyetemi tankönyvben bocsátott közre. 1951-ben nevezték ki arra a tanszékre egyetemi tanárnak, ahol egykor tanársegédként dől-. gozott. Miniszteri működése alatt megvált egyetemi katedrájától, dte a tanítástól soha. A tanítás — élethivatása volt. Tudós életműve elismeréseként előbb a műszaki tudományok doktora, majd a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai, 1970-től akadémikus lett. Nevéhez fűződik az országgyűlés által 1968-ban elfogadott közlekedéspolitikai koncepció, amely történelmünk folyamán másodízben került a parlament elé; az elsőt Széchenyi István terjesztette be... E koncepció lényege a közlekedés ágazatainak tervszerű, arányos fejlesztése, a vasúti fővonalak villamosítása és automatizálása, korszerű közutak kiépítése után néhány gazdaságtalan vasútvonal forgalmának átterelése. A magyar közlekedéstudomány fejlesztéséért Kossuth-dí- jat kapott, 1973-ban az Állami Díj I. fokozatával tüntették ki. Több külföldi egyetem díszdoktorává avatta. Fáradhatatlanul dolgozott egy nagy teljesítőképességű vasútrendszer , kialakításán, a villamos- és dieselvontatás elterjesztésén. Álmai megvalósulóban vannak. Tíz évvel ezelőtt mondotta': „Ügy vélem, nincs messze az az idő, amikor az európai kontinens fő közlekedési útvonalai: vasútjai, közútjai,' légi útvonalai, sőt sok tekintetben belvízi útjai, valamint csővezeték- és elektromos távvezeték-hálózatai fokozatosan egységes kontinentális rendszeredet fognak alkotni nemcsak műszaki, hanem forgalmi, gazdasági és jogi vonatkozásban is. Mindezek révén a közlekedésre hatalmas szerep vár a népiek közötti, közelebbről az európai országok közötti gazdasági és politikai közlekedés megteremtésében”. Ez volt igazi ars poeticája. Ha élne, most lenne 75 éves ... Apróságok úton-útfélen Pavilon van, tej nincs Cserkeszölő, vasárnap reggel. (A megyénk keleti határától alig több, mint tíz kilométerre fekvő fürdőhely Kecskemét és Bács-Kiskun megye lakóinak kedvelt hétvégi pihenőhelye.) Az ABC zárva; ki sem nyit, hiszen vasárnap van. Sebaj, mondja már-már őslakos. cserkeszőlőinek számító barátom, a vendéglő melletti pavilonban vásárolhatunk friss tejet, kenyeret. Gyanakodva nézegetem a lakatra zárt elárusítóhelyet; kinyit ez egyáltalán? Mindenesetre várunk, korán van még, hat óra sincs. Hatkor nyit a bisztró, nyolckor a vendéglő, kilenckor a strand. A „mi” pavilonunk körül azonban semmi mozgás. Tejet és kenyeret (kiflit, fonott kalácsot stb.) ezen a reggelen Cserkeszőlőn nem lehetett kapni. — Ezt azért nem értem — bosszankodik a barátom. Bevallom, én sem. Még akkor sem, ha — mint azt nem sokkal utóbb felfedeztem — a vendéglő ablakában fellelhető a „magyarázat”. A kunszentmártoni áfész ugyanis itt adja tudtukra az érdeklődőknek, hogy tejárudájába eladót keres. „Ha lekéste, menjen gyalog!” Kunszentmiklós, főtér, reggel fél kilenc. Néhány elkésett utas már hiába lohol: a vasútállomásig közlekedő helyi járatú autóbusz menetrend szerint kigördül a megállóból. A rutinosabb utazók azonban megnyugtatják az aggódókat: nemsokára indul egy másik — távolsági — járat is. Az idős, feketébe öltözött néni megkönnyebbült sóhajjal telepszik le a buszváró padjára. A kezében szorongatott kiska- pát, gereblyét gondosan a pad oldalához támasztja. Negyedórás várakozás után befut az autóbusz. Leszállók, fölszállók. A sor végén a gyász- ruhás asszony. Már éppen föllépne szerszámaival együtt, amikor megakad rajta a fiatal gépkocsivezető tekintete. Késedelem nélkül ráripakodik: — Ne tessék felszállni, kérem! A temetőnél nem állunk meg. Az idős asszony megtorpan, segélykérőén néz körül, ám az. utasok éppoly tanácstalanok, mint ö maga. Annál határozottabb az autóbusz ifjú ura. — Az előbb ment el a helyi járat. Ha lekéste, menjen gyalog! — A néni — mit tehet? — megfogadja a „jótanácsot”, és1 nehézkesen nekivág a másfél kilométeres útnak. Talán ha ötven méterre juthat, amikor a távolsági autóbusz elrobog a temetőkapu közelében elhelyezett — tábla csak volt, csupasz oszllop áll a helyén, a táblát letörte valaki róla — autóbuszmegálló mellett. Építés rombolással Utat építenek az üzemben. A kivitelező BÁCSÉPSZER Vállalat alkalmazottai precíz emberek, hosszasan méricskélnek, tanakodnak mielőtt leütik a pirosra—fehérre mázolt jelzökarókat. Lassan halad a munka. Egy helyütt aztán végképp megakadnak: csapadékvíz-elnyelő aknát kellene kialakítani az úttest közepén, de valami hiányzik ehhez. Ügy döntenek, kihagyják a helyét, és tovább haladnak a betonozással. Körülkerítenek egy kétszer két méteres földdarabot, s máris mehet a munka. Billenőplatós gépkocsik hozzák a nedves betont, a munkások elterítik, s a felszínét lesimítják. Két—három nap alatt szilárdra köt. Sajnos. Ekkorra ugyanis kiderül, hogy lefolyót nem oda, hanem másfél méterrel arrébb kell elhelyezni. Mintegy 10 négyzetméteres területen föl kell törni a néhány napja leteri- tett betonszőnyeget. Nem könnyű feladat: a 20 centiméter vastag betonréteg keményen ellenáll. Ember, gép megszenved, mire elbánnak vple. A többi már gyerekjáték. Elkészül a vízlefolyó, újra betonozzák a fölvert útfelületet ... Tanulság? Kellő szakértelem híján annak levonására nem válllakozhatunk. Ehelyett inkább két aprócska, laikus jótanács: 1. Máskor pontosabban méricskéljenek. 2. Készítsenek gyengébb minőségű betont, hogy később könnyebb legyen szétverni. S. B.
