Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-03 / 154. szám

1980. július 3. •' PETŐFI NÉPE • 3 Elismerés az egészségügyi dolgozóknak Megbízatása: tanácstag (Folytatás az 1. oldalról.) kében a szorosan vett munkaköri kötelességen túl nélkülözhetetlen az egészségügyi dolgozók társa­dalmi tevékenységének bővülése és tartalmasabbá tétele: így a munkamegjavító mozgalom fej­lesztése, amelynek a betegek jobb ápolásában, eredményesebb gon­dozásában, valamint a türelme­sebb és humánusabb bánásmód­ban kell megnyilvánulnia.' Fontos továbbá az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeinek ja­vítása, amelyekkel párhuzamosan valósul meg az ellátás tényleges ingyenességének objektív és tár­sadalmi feltétele. A párt hosszú időre jelölte meg az egészségügy fejlődésének irá­nyát és feladatait, melyeknek megvalósulását a társadalom fo­kozott érdeklődése kíséri. Me­gyénk valamennyi egészségügyi dolgozója örömmel vállalja ezt a munkát. — Amikor Semmelweis Ignác- ra emlékezünk, az ő emberségé­nek és tevékeny jobbat akarásá­nak szellemében teszünk erre ígé­retet — fejezte be hatásos ünne­pi beszédét dr. Bruncsák András. Ezt követően a megyei főorvos köszöntötte dr. Tábori Balázst, Fekete Gábómét és László István- nét, akik tegnap Budapesten vet­ték át kitüntetéseiket, majd átad­ta az egészségügyi miniszter által kiemelkedő szakmai és közéleti tevékenységért adományozott Ki­váló munkáért oklevelet és pla­kettet. KIVÁLÓ MUNKÁÉRT kitünte­tést kapott: Tantos Jánosné köz­egészségügyi ellenőr, Baja; Kiss Jánosné bölcsődei gondozónő, Ra- • ja;. Szabó Istvánná szociális ott­honi ápolónő, Baja; Tury György- ■ né körzeti, ápolónő, Baja, üzem­egészségügyi .szolgálat; Illés Ist­vánná élelmezésvezető, szociális otthon, Bácsborsód; Márity And­rásáé gazdasági nővér, Baja, vá­rosi-járási kórház; Bleszity János gépkocsivezető. Baja, városi-járási kórház; Kvalla Sándorné gazda­sági nővér, Baja, városi-járási kórház; dr. Schvabik József fő­orvos, Baja, városi-járási kórház; Petress Antal szakmunkás, Baja, városi-járási kórház; dr. Pintér Sándor főorvos, Kalocsa, városi kórház, Peller Tiborné osztályve­zető ápolónő, Kalocsa, városi kór­ház; Kapitány Istvánná vezető di­étásnővér, Kalocsa, városi kórház; -Lajtos í Tiborné: körzeti' ápolónő; Kalocsa, városi kórház; ; Farkas Lajosné munkaügyi csoportvezető, Kalocsa, városi kórház; dr. Pólya Imre főorvos, Kalocsa, városi kór­ház; Gelencsér Imréné rendelőin­tézeti vezető asszisztens, Kalocsa város; dr. Szabó Mária városi fő­orvos, Kiskunfélegyháza, városi tanács; László Istvánná szociális otthoni ápolónő, szociális beteg­otthon, Kiskunfélegyháza; Kiss Lászlóné gyermekgondozónő, I. sz. bölcsőde, Kiskunfélegyháza, dr. Balogh Gézáné laborasszisztens, Kiskunfélegyháza, városi kórház; Bácsi Istvánná védőnő, Kiskunfél­egyháza, városi kórház; Kiss La­josné szakasszisztens, Kiskunfél­egyháza, városi kórház; Kancsó Pálné intézetvezető Kiskunhalas, egyesített szociális Intézmény; dr. Kovács László körzeti főorvos, Kiskunmajsa; Balogh Lászlóné bölcsődevezető, Kiskunmajsa; Hargitai Józsefné könyvelő, be­tegek szociális otthona, Kiskun­majsa ; Dózsa Jánosné körzeti ápo­lónő, Tompa; Adám Lászlóné vé­dőnő, Jánoshalma; Adorján Ar- pádné varrónő, Semmelweis kór­ház, Kiskunhalas; dr. Erdei Zol­tán főorvos, Semmelweis kórház. Kiskunhalas; Kuhn Dieterné asz- szisztens, Semmelweis kórház. Kiskunhalas; dr. Lorencz György főorvos, Semmelweis kórház, Kis­kunhalas; Pataki István személy­zeti csoportvezető, Semmelweis kórház, Kiskunhalas; dr. Szép Im­réné vezető asszisztens, Semmel­weis kórház Kiskunhalas; Tánczos Sándorné asszisztens, Semmelweis kórház, Kiskunhalas; dr. Viszmegh Sándor főorvos, Semmelweis kór­ház, Kiskunhalas; dr. Puskás La­jos felülvizsgáló főorvos. Semmel­weis kórház, Kiskunhalas; Ta­kács Katalin röntgenasszisztens, Semmelweis kórház, Kiskunhalas; dr. Lekrinszky Ferenc asszisztens, Semmelweis kórház, Kiskunhalas; dr. Szántó Sándor .szakfőorvos, önálló rendelőintézet, Kiskőrös; Radich Öllé Brúnóné igazgató, in­tegrált szociális intézet, Kiskőrös; dr. Berta László körzeti orvos, Fü- löpszállás; dr. Barna Jánosné dr. L&bdy Magdolna szakfőorvos, Kiskőrös, rendelőintézet; Földes Ferencné szociális ügyintéző, Ke­cel, nagyközségi tanács; Pokor- ny Zoltánná bölcsődevezető, Kecskemét; Kozma Istvánná gyer­mekgondozónő, Kecskemét, böl­csőde; dr. Szász Katalin körzeti gyermekorvos, Kecskemét; dr. Cserényi Éva körzeti gyermekor­vos, Kecskemét; dr. Kovács László körzeti orvos, Kecskemét, dr. Tóth Mihály körzeti orvos, Kecskemét; Hudák Olivér intézetvezető, Kecs­kemét, szociális otthon;, dr. Ven- fcéél Sándor körzeti’főorvos, Izsák; Demeter• Lászlóné bölcsődevezető, Tiszakécske; Balogh Sándorné ve­gyésztechnikus. megyei KÖJÁL, Kecskemét; Mészáros György köz­egészségügyi járványügyi ellenőr. A THÉNTÖL MOSZKVÁIG 3. A stockholmi „bűvölet” Az 1912-ben Stockholmban ren­dezett olimpia, ahogyan azt Cou- bertin báró, áz újkori játékok életrekeltője a záróünnepélyen el­mondott .beszédében megfogal­mazta: „bűvöletbe ejtette a sport- világot!...” Az egyik résztvevő angol középtávfutó, Philip Noel ^aker, a későbbi Nobel-békedíjas világhírű tudós, a közelmúltban megjelent kötetében megerősítet­te: „Hat évtized távlatából ma is csodálattal gondolok a stockholmi olimpiára!” Joggal mondhatta, hi­szen Antwerpenben, majd Párizs­ban is ott volt az indulók sorá­ban. Del ahogyan állítja, az olim­piai mozgalom ezen az ötödik via­dalon, Stockholmban nőtte ki gyermekcipóit, s vált Coubertin terve, eredeti elképzelése szerint a sponoló ifjúság, a békeszeretet nagyszerű, nemzetközi fesztivál- íjává. A részt vevő nemzetek szá­ma ugyan' Londonhoz képest <221 csak huszonnyolcra emelkedett, ám a rajthoz állt versenyzők lét­száma (3889) csaknem megduplá­zódott a négy évvel korábbihoz (2025) képest. A sportoló fiata­lok számára egyben a hűvös, ko­rábban 1 elzárkózott S Svédország felfedezését is jelentette az olim­pia. A rendezők központi stadiont építettek, nagyszerűen szervezték a versenyeket. S két újításuk, a teljes embert kívánó öttusa, va­lamint a művészeti versenyek be­vezetése hasznos kezdeménye­zésnek .bizonyult. A versenyek lebonyolítását már különféle tech­nikai eszközök segítették, így pél­dául első alkalommal használtak célfotót az atlétikai futószámok­nál. Egyes sportágak, mint az úszás (18 ország, 313 versenyző) és a torna (13 ország, 1275 induló), va­lamint az angol győzelmet ered­ményező labdarúgás végleg pol­gárjogot nyert. Az életrekelt olim­piai eszme erősödéséhez a nagy . létszámú magyar küldöttség is hozzájárult. A kardvívók újabb kettős győzelme (Fuchs Jenő Lon­• Fuchs Jenő, a kardvívás négy­szeres aranyérmese. dón után duplázott az egyéniben), és a puskás. Prokop Sándor sike­re révén azonban csak két első helyezéshez jutott a népes ma­gyar csapat. Mindez nem csök­kentette a sportvezetők lelkesedé­sét, a Magyar Olimpiai Bizottság, Budapest is pályázott az 1916-ban esedékest, hatodik olimpia meg­rendezésére. A tervek valóravál- tását azonban az időközben ki­tört világháború meghiúsította. Az alapítók között helyet foglalt Kemény Ferenc utódaként a NOB tagjai sorába választott Múzsa Gyula — egyes feljegyzések sze­megyei KÖJÁL, Kecskemét; He­gedűs LászlóAé főnővér, megyei csecsemőotthon, Kecskemét; Papp Ildikó gondozónő, megyei csecse­mőotthon, Kecskemét; Juhász Má­tyásáé gondozónő, megyei csecse­mőotthon, Kecskemét, Varga Lászlóné gondozónő, egészségügyi gyermekotthon, Gara; Makay Ká­roly gyógyszertárvezető, Kiskun­halas; Mozol Józsefné gyógyszer­tárvezető, Solt; Mikó Margit gyógyszertár vezető. Vaskút; Bo­ros Oláh Györgyné gyógyszertár- vezető-helyettes Kiskőrös; Raffay Gizella Mária vezető helyettesítő gyógyszerész, Gyógyszertári Köz­pont, Kecskemét; Makay Károly- né beosztott gyógyszerész, Kiskun­halas; Gémes Rozália beosztott gyógyszerész, Dunavecse; gyógy­szertár; Rácz Imréné beosztott gyógyszerész, Kecskemét, Gombás Miklósné gyógyszertári asszisz­tens, Baja, gyógyszertár; Lóránd Nádorné . . áruforgalmi -, előadó, Gyógyszertári • Központ,■*n Kecske­mét ; Sántha Katalin belsöellenőr Gyógyszertári Központ',' Kecske­mét; dr. Vasas Sándor orvos-szak­tanácsadó, megyei kórház, Kecs­kemét; Barna Barnabásné h. kór­házi főgyógyszerész, megyei kór­ház, Kecskemét; Nagy Ilona osz­tályvezető főasszisztens, megyei Kórház, Kecskemét; Festő Jó­zsefné ápolónő, megyei kórház, Kecskemét; Pataki Józsefné betanított munkás, megyei kórház, Kecskemét, Schuller Jó­zsefné betanított munkás, megyei kórház, Kecskemét; Kocsi János­né gyermekápolónő, megyei kór­ház, Kecskemét; Lakatos Mária h. intézetvezető fönővér, megyei kórház, Kecskemét; Abonyi Gé­záné szakoktató, megyei kórház, Kecskemét; dr. Sümegi Mária üzemorvos, Izsáki Állami Gazda­ság; dr. Bakóczay László főig. fő­orvos általános helyettese, megyei kórház, Kecskemét; dr. Jancsó Tamás mb. járási főorvos, járási hivatal, Kecskemét. Negyvenkilencen miniszteri di­cséretben részesültek, majd a munkamegjavító mozgalom kere­tében elért eredményeikért tíz körzeti egészségügyi szolgálat és hat kórházi osztály kollektívája kapott aklevejet, jufplrpat^^irala-,, mint átadták a szakszervezet me­gyebizottsága és a megyei tanács közösen kiírt pályázatok győzte­seinek a díjakat. ( A vigaszdíjgyőztes magyar labdarúgócsapat. rint Coubertin kérésére — már visszalépett Berlin javára. így a hátodik, 1916-ban a német fővá­rosban rendezendő játékok után csak 1920-ban láthatta volna ven­dégül Budapest, a világ legjobb sportolóit. Ehelyett az olimpia Berlinnek történt odaítélését ma már csak puszta sorszám jelzi, a világháború befejezése után ho­zott gyors döntéssel. 1920-ban Antwerpenben rendezték a hete­dik játékokat. Ráadásul az ere­detileg házigazdának küldött ma­gyarok nélkül, hiszen a háború­ban vesztes központi hatalmak sportolóit meg sem hívták, s a verseny csonka-olimpia elnevezés­sel vonult be a játékok történe­tébe. A nyolc esztendő alatt jó né­hány, az olimpiai mozgalom szá­mára fontos dolog is történt. így például a NOB Párizsból a svájci Lausanne városába tette át szék­helyét. Coubertin indítványára a ma is használt öt egymásba fo­nódó karikát fogadták el hivata­los emblémának. A felül kék, sár­ga, fekete, alul zöld és piros ka­rika egyébként valóban hűen ki­fejezi az öt világrész sportoló fiataljainak .békés vetélkedését. Az indiai Delhiből hozott emblé­mát Coubertin egyik tanítványá­nak, Henri Didón, dominikánus szerzetesnek javaslatára a Citius, Altius, Fortius — Gyorsabban, Magasabbra, Erősebben — jelszó­val tették teljessé. Így azután Antwerpenben már az ötkarikás lobogó lengett, a versenyzők a jelszót .valóra váltó igyekezettel léptek a küzdőtérre. A megnyitót pedig a részt vevők első alkalom­mal elhangzott eskütétele tette még .ünnepélyesebbé. A rendezés­re rövid idő alatt felkészült házi­gazdák - tapasztalatlansága rá­nyomta bélyegét a versenyekre. Ettől függetlenül néhány fiatal, tizenéves sportoló — a tizennégy esztendős Riggin, az amerikaiak műugrója és a tizenhárom éves. Skoglund, a svédek toronyugrója — már a jövőt idézte. Nem is beszélve az akkor még- huszon­három éves* Paavo Nurmi megje­lenéséről'. A hallgatag finn órával a kezében rótta a köröket. Az 5000 méteres síkfutásban a tapasz­talt francia, Joseph Guillemot, vé­gig nyomában haladt, és a cél­egyenesben lehajrázta. Ám Nurmi klasszisát jellemzi, hogy alig né­hány nap múlva a 10 000 méteres versenyen hasonló taktikával vá­gott Vissza francia legyőzőjének, és ezzel megkezdte nagyszerű, az atlétika történetében csaknem egyedülálló sikersorozatát. Az olimpia — ha sok tekintet­ben visszafejlődést is jelentett Stockholmhoz, a bűvölethez ké­pest — túlélte a háborút, újabb, soha nem remélt fejlődésnek in­dulhatott! Vad Dezső (Következik: Csúcs az ötkarikás versenyek történetében) Pintér Erzsébet a Kiskunfélegy­házi Háziipari Szövetkezet tisza- álpári telephelyén dolgozik. Tu­lajdonképpen a törzsgárdához tar­tozik, hiszen 1970 óta a telephely kialakításakor került a szövetke­zetbe. Fizikai munkát végez — gomblyukazó és endlizö. Szereti azt amit csinál, a legjobb dolgo­zók közé tartozik. Mindezt meg­erősítik a község vezetői és a szö­vetkezetiek is. Azóta már többen megkérdezték tőle: milyen érzés volt megtudni, hogy a szomszé­dok, az ismerősök, az utcabeliek kép viselő j üknek tekintik? Izgal­mas, új dolog és nagy felelősség­gel jár — így fogalmazza a vá­laszt. Azt sem tagadja, hogy két­ségtelenül új szakasz kezdődött az életében. Azon a jelölő gyűlésen, ahol a nagyközségi tanács tagjának aján­lották sok mindenről szó esett. Többek között arról is, hogy sze­mélyes tulajdonságai, barátságos alaptermészete, türelmes, megértő magatartása miatt nagyon is al­kalmas a közéleti megbízatásra. Mások a napi munkában tapasz­talható helytállásáért, segítőkész­ségéért támogatták jelölését. De a munkahelyi közösségben azt is számon tartják, hogy 1973-ban Kiváló dolgozó kitüntetést kapott. Amikor ezekről beszélgettünk Pintér Erzsébettel és Novák La­jossal, a nagyközségi tanács elnö­kével, kiderült, hogy nemcsak a munkahelyén, hanem szűkebb vá­lasztó körzetében, a Hámán Kató, a Kinizsi, Zápolya és az I. Ist­ván utcában lakó állampolgárok véleménye is megegyezik a szö­vetkezetiekével. Mellesleg, Alpá- ron született, édesapja a helybeli termelőszövetkezet nyugdíjasa. A jelölő gyűléseken nem kellett so­kat beszélnie önmagáról, életút- járól. Kislánykora óta ismerik a faluban — érthető a bizalom. A választás napján mindez bi­zonyságot nyert: a 2. számú vá­lasztókörzetben 112 szavazati jog­gal rendelkező állampolgár szá- vazott és mindenki Pintér Erzsé­betre — vagy miiként az utcabe­liek mondják, á „mi lányunkra” — adták a voksukat. Már a jelölő gyűlésen kapott ja­vaslatokat, kérdéseket. Például a Kinizsi utcában vízvezeték építé­se indokolt, a Hámán Kató utcá­ban járdát kell csinálni és az út feltöltése is időszerű. De az emlí­tetteken túl még jó néhány meg­bízatást adtak számára. Van te­hát program, van miért dolgozni. Arra a kérdésre, hogy meg tud-e majd felelni e fontos közéleti meg­bízatásnak — nagyon is kézenfek­vő választ adott Pintér Erzsébet. Igen, minden igyekezetével erre törekszik. Számít az idősebb, ta­pasztaltabb tanácstagok segítségé­re, meg természetesen a párt- és tanácsi vezetők támogatására is. Ügy véli, nemcsak néhány utca lakóinak érdekeit kell képviselni, hanem az egész községét. Az ala-< kuló tanácsülést követő baráti be­szélgetés alkalmával többen is ígérték: segítik Erzsikét, hogy be­letanuljon a közéletiségbe. Még valamit róla. Általános is­kolai tanulmányai befejezése után rögtön dolgoznia kellett. Mostaná­ban gyakran gondol a továbbtanu­lásra. Szeretne többet tudni a vi­lágról, az emberekről. A tiszaal- páriak a választókörzet bizalmá­nak nagyon örül. Mindenképpen rá akar szolgálni. Az ő érdekük­ben, az ő 1 képviseletükben. Szabó Attila Bolti szállítók A napi ellátásban sok múlik a szállítók és a kereskedők kapcso­latán. A fogyasztónak is érdeke, hogy ez jó legyen. Gondoljuk meg! Elégedettek lehetnének-e a vevők Kecskeméten a Csemege Vállalat 104-es Szabadság téri üzletében, ha a havi 3 millió forint értékű vásárlás „mögött” fedezetül hiá­nyoznának a rendes, pontos, be­csületes szállítók? A Csemege üzlete harminc asz- szony és leány dolgozójával jel­legzetesen női munkahely. Kora reggeltől, naponta 40 átadótól kapnak friss árut a kiskerti sza­mócatermesztőktől a nagykeres­kedelmi vállalatokig bezárólag. Szállítóik régi, megbízható partne­rek — mint Fürich Jánosné ve­zetőhelyettes elmondta — s nem várják el a borravalót. Egyetlen, amit a boltosok adhatnak nekik: az udvarias modor és az emberi hang, ami többet tesz bárminél. A „De jó, hogy maga jött!” a rak- tárfeltöltési műveletnél épp úgy kijár a 25 éve süteményt hordó Huszka Jenő sütőipari szállító­nak, mint Farkas József fiatal tej­hordónak, vagy — akiket már így ismernek a bolti átvevők — Da- róczi bácsinak és másoknak. Persze, a szállítók se mind an­gyalok. Embere válogatja, s az együttműködési 'készség megléte, vagy hiánya. Nem mindegyiknek tetszik ugyanis az árut érkezéskor alaposan szemügyre vevő boltos. Aki tíz láda citromból (140 kilo­gramm) négy kiló romlottat kivá­logat és azt vissza akarja külde­ni, egyik-másik szállítóban ellen­érzést kelt. Megtörtént, hogy a hi­bás áru visszaküldése miatt az egyik szállító azzal fejezte ki a. nemtetszését, hogy másnap a na­ranccsal egy másik boltnál állt meg, ahol — úgymond — „ke­vesebbet szőröznek”. Meglehet, a gondos áruvizsgálat az eladónak és fogyasztónak egyaránt érdeke, a tisztes kereskedés elemi feltéte­le, a szállítók egy része ezt nem mindig méltányolja. A fogyasztói érdekvédelem te­hát az áru ellenőrzésével is és még sok mindennel teljesebbé válhat, ha az átadók és az átvevők közt mindenütt a szocialista viszo­nyokkal egyező jó munkakapcso­lat alakul ki. Ahol ez még hiány­zik, vagy nem teljes, ott erre tö­rekedni kell. Alaposabb meggyő­zésre és határozottabb munkálta­tói fellépésre van szükség akkor, ha — mint a BÉK 1102-es megye- székhelyi önkiszolgáló üzletében történt — az áru átadásánál ki­derül: ennek, vagy annak a be­főttnek valahol — netán útköz­ben — megitták a levét. (Erről ta­núskodott a frissen megbontott lapkafedő.) A befőtt sorsa ilyen­kor: vissza a nagykereskedelmi vállalathoz. Vagy, ha a húskon- zerves dobozok közé bedugnak — nyitott részével lefelé — egy fel­bontottat. Vagy mint egyszer, egy tábla mogyorós csokoládé gyanús külleme arra a felfedezésre vezet­te Fodor József üzletvezetőt, hogy a csokoládé nem egyéb egy ugyan­akkora fadarabnál. Darab, darab, — de azért nem mindegy! Az sem közömbös, hogy szállí­táskor a lisztes- vagy cukroszsá­kok miiképpen érnek földet. Ha az árut hozó ember úgy akarja, sima a „leszállás”, de megteheti akkép­pen is, hogy ahogy esik — úgy puffan. A keményebb megoldás ára: 3—4 egykilós csomag felha­sadása. Szóródik a liszt, a cukor; mennyiségét és minőségét veszti a megtermelt érték. Ahol negyven szállító is meg­fordul, mint a kecskeméti Lenin- városi ABC-ben, érthetően igénye­sek az áruérkezés minden mozza­natára. Mert — mint utaltunk rá — itt, a raktári hátországban, ha nem jól mennek a dolgok, már a fogyasztó is károsodhat. Az áru kontrollja épp ezért jelent fe­lelősségteljes feladatot minden kereskedő számára. Ha annak ide­jén a leninvárosi ABC-ből elmu­lasztották volna jelezni a sütőipa­ri üzemnek: rosszul teszik, amiért a zsemlekenyeret a kemencéből kivéve1 forrón, lyuk nélküli mű­anyag ládákba rakják — még ma is meg cserepeseden zsemlekenye­ret hoznának ide a szállítók. Jó tapasztalni, hogy tucatnyi kisebb üzletben elégedettek a szál­lítókkal. Jól szolgálják az ellátást. Igaz, van még a munkájával könnyelmű, érkezéskor „De szom­jas vagyok !”-kal 'beköszöntő, eset­leg „Nem tetszik? Adják ki a könyvem !”-et hangoztató, de ve­lük és mellettük ott a konkurren- cia: az ellátásban rendesen, be­csületesen dolgozó többség. Nem véletlen, hogy Huszka Je­nőt, aki 25 éve hord péksüteményt Kecskeméten, a legjobban ismerik és becsülik a szállítók közösségé­ben. Ösztönözheti ez valamennyi- üket a napi ellátásban vállalt munkájukban. K—I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom