Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-25 / 173. szám

J 1080. júluis 25. • PETŐFI NÉPE • > y4 holnap lehetőségei Beszélgetés Gila Jánossal, a Megyei Művelődési Központ igazgatójával Napjainkban már nemcsak a hídépítés technológiája más mint volt, hanem a „közösségi művelődés technológáija” is: elavult formákkal, módszerekkel ugyanúgy nem lehet az em­berek elé állni, mint elavult ismeretanyaggal. És éppen ilyen­kor — nyáron, a következő évad előkészítése közben — éb­rednek rá a közművelődési szakemberek, hogy évről évre nehezebb feladatra kell vállalkozniuk, amikor egy község, vagy megye számára készítenek művelődési és szórakozási programot. Elsősorban az ezzel kapcsolatos gondokra vol­tunk kíváncsiak, amikor Gila Jánost, a Megyei Művelődési Központ igazgatóját felkerestük ... — Mindenekelőtt szeretnék egy félreértést eloszlatni — kezd­te a beszélgetést Gila János. — Sokan elképzelni sem tudják, hogy mi dolguk lehet a népművelők­nek ilyenkor. Nos, a tervkészíté­sen kívül számtalan feladatunk akad, hiszen a nyár nem csupán a D-vitamin-szükséglet beszerzé­sének az időszaka. Pontosabban minden tőlünk telhetőt igyek­szünk megtenni azért, hogy ez a néhány hónap több legyen a na­pozásnál, a strandolásnál, a pasz- szív pihenésnél. ­— A véget ért tavaszi és a szeptemberben kezdődő őszi évad tulajdonképpen nonstop jelleggel kapcsolódik egymás­hoz? — Nyugodtan beszélhetünk nyári évadról is: a szabadtéri kon­certeknek, a tanyaszínház előadá­sainak, a továbbképző tanfolya­moknak és táboroknak a megszer­vezése különleges feladatot ad a közművelődési szakembereknek. Ennek ellenére, a legnagyobb fel­adatot kétségtelenül a tervkészí­tés jelenti. Most készül el — gon­dolatban és papíron — mindaz, amiből az ifjú és az idősebb közön­ség ősztől a nyár elejéig választ­hat a színházteremben, kiállító csarnokban, a klubokban, szak­körökben és öntevékeny művé­szeti csoportokban. — Hol tartanaik a munkával? — Már megkezdtük a tárgya­lásokat az Országos Rendező Iro­da illetékeseivel az irodalmi elő­adás-sorozat ügyében. A színház- látogatók elsősorban a szegedi és a péc^ Nemzeti Színház opera-, illetve 'palettprodukcióivál is­merkedhetnek majd meg, ugyanis a következő évadban velük sze­retnénk együttműködni. Szinte biztos, hogy megfordul nálunk az Állami Népi Együttes is: a ter­vek szerint októberben mutatják be új műsorukat Kecskeméten. November elején pedig egy neves szovjet művészeti csoportot lá­tunk vendégül. — A módszereket illetően hoz-e változást az új évad? — Elsősorban azt szeretnénk továbbfejleszteni, ami már sike­resnek bizonyult. Az elmúlt hó­napokban igen élénk érdeklődés kísérte például a szociológiai sza­badegyetem előadásait. Nos, en­nek mintájára szervezzük ősszel a népművészeti szabadegyetem előadássorozatát, szintén szak­értők közreműködésével. Szeret­nénk előbbre jutni az oktatási in­tézményekkel való együttműkö­désben is. — A jövőben növeljük azoknak a rendezvényeinknek a számát, amelyek az iskolában tanultak el­mélyítését szolgálják. A diákok részére már korábban is szervez­tük a gyerekeket a művésztelep­re, hogy személyesen is megis­merkedhessenek a képzőművésze­ti alkotás folyamataival, s ma­gukkal a festőkkel, szobrászokkal. A jövőben nagyobb figyelmet és energiát szándékozunk fordítani erre: jobban igazodunk majd a tanrendhez, és kiszélesítjük az együttműködésünket, hiszen ed­dig csak az általános iskolákkal álltunk kaipcsolatban. — Kevesebb hagyománya van, s szinte teljesen új tevékenységi formának tekinthető az egyéni tanulás, elsősorban a felnőttek önképzésének a segítése. A ren­dezvényeink által felkeltett ér­deklődésre alapozva, különböző eszközökkel segítjük majd azo­kat, akik többet szeretnének meg­tudni az adott témáról. Mondok egy példát: valaki meghallgat ná­lunk egy divattal kapcsolatos is­meretterjesztő előadást, és az ott elhangzottak hatására szeretne többet is megtudni az egészséges öltözködésről. Kérésére egységcso­magot állítunk össze, amiben ta­lál majd megfelelő szakkönyve­ket, szakfilmeket, sőt, esetleg, egy magnótekercset is, amely például Buga doktornak a té­mával kapcsolatos előadásait EÖgtc zítu , aorvln fissá' JsíieeássiaJúJiai — Ehhez természetesen az keü, hogy az illetőnek legyen magnetofonja, filmvetítője is, s ezeket tudja önállóan kezel­ni, Müködik-e olyan klub vagy szakkör a megye legnagyobb közművelődési intézményében, amelyben bárki elsajátíthatja a mindennapi életben ma már egyre nélkülözhetetlenebb tech­nikai segédeszközök haszná­latát? — Szervezett formában nem foglalkozunk ezzel; de ha vala­kinek ilyen problémája van, nyu­godtan fordulhat hozzánk, na­gyon szívesen segítünk. Van olyan kollégánk, aki hivatássze­rűen készít filmeket, egy m4sik — személyes kedvtelésből ugyan, de nagy hozzáértéssel — fotózik, a harmadik pedig a magnók sze­relmese, úgy, hogy bármilyen igényt ki tudnak elégíteni. — Feltéve, hogy a munka­köri elfoglaltságuk ezt meg­engedi ... Az mindenesetre ál­talános tapasztalat ma még, hogy a szakirányú érdeklődés­ben rejlő közösségteremtő, kö­zösségformáló lehetőségeket nem aknázzák ki megfelelően a közművelődési intézmények. Sokan vannak, akik ebben a művelődési központban is el tudnak képzelni például egy szakkört a motorosoknak, egy klubot, ahol a lakásépítők be­szélhetnék meg gondjaikat. — Ilyen közösségeink jelenleg csakugyan nincsenek; ám ez nem jelenti, hogy intézményünk meg­feledkezik, vagy akár csak mel­lékesként kezeli a mindennapi kultúra körébe tartozó jelensége­ket. Igaz, motoros klubunk nincs, viszont gyakran tartunk a köz­lekedési kultúrával kapcsolatos előadásokat. Sőt, az elmúlt évek egyikében indítottunk egy autó­diagnosztikai tanfolyamot, amely nem csupán műszaki ismeretekkel vértezte fel a résztvevőket, ha­nem a szó legnemesebb értelmé­ben vett közművelődési élményt is nyújtott: a tanfolyam hallga­tói közösen látogatták meg az egyik, gépjárműveket gyártó vál­lalatot, s a városnézéssel, múze­umlátogatással egybekötött kirán­dulás élményeit végül itthon, ve­télkedő formájában dolgozták fel. — A lakásépítőkkel kapcsolat­ban hasonló a helyzet; a program­jainkban igen gyakran találkoz­hatnak olyan rendezvényekkel, amelyek az ő igényeik kielégíté­sére hivatottak. Nemrégiben ál­lította ki termékeit itt a házban egy textilszövő ipari szövetkezet. A megnyitóra, s az azt követő vitára hivatalos volt néhány tex­tiltervező, belsőépítész és keres­kedelmi szakember is. Az árusí­tással egybekötött kiállítás egyik nem lebecsülendő eredménye, hogy a meghívott kereskedők- is- tájékozódhattak a lakossági ke­resletről. De tovább megyék: az utóbbi időben módszeresen gyűjt­jük a lakástervezéssel, a lakás­építéssel és általában a lakáskul­túrával kapcsolatos szakkönyve­ket, folyóiratokat, s ezeket bárki kölcsönözheti, tanulmányozhatja. Mindez persze nem jelenti, hogy elégedettek vagyunk azzal, amit ezen a területen jelenleg csiná­lunk. A következő évek egyik első számú célja éppen ez: mű­ködésünket minél jobban az em­berek hétköznapi életének, hét­köznapi problémáinak a szolgála­tába állítani és a kultúra eszkö­zeivel segíteni őket a boldogu­lásban. Káposztás János FILMELŐZETES Párizsban már siker Az idei nyár filmslágere min­den bizonnyal Mészáros Márta Örökség című filmje Franciaor­szágban. A magyar—francia kop­rodukcióban készült filmet — Cannes után — június 20-án mutatták be Párizsban egyszerre tizenkét moziban. Isabelle Hup­pert, Monori Lili és Jan No- wiczki „hármasa” egyre nagyobb siker. A filmek sikerlistáján je­lenleg a 14. helyen áll a számon tartott 45 film közül. Összeveté­sül : a többszörös Oscar-dí jas Dustin Hoffman főszereplésével készült Kramer Kramer ellen cí­mű amerikai film a 19. helyen áll. A siker kiszámíthatatlan a mo­zik nézőterén. Mészáros Márta neve — úgy tűnik, — biztosíték. Sujnálatos módon még nem ide­haza. A külföldön járt hazánkfia viszont meggyőződhet róla, hogy a Champs-Elysées-n öles betűk hirdetik az Örökséget. A feszti­válok és filmhetek szakmai elis­merése után a nézők körében is beszédtéma Mészáros Márta leg­újabb filmje. — Tíz év után ez az első közös filmünk a franciák­kal — mondja Mészáros Márta. A film univerzális. A harmincas években játszódó történetet Mo­nori Lili magyar, Isabelle Hup­pert francia és Jan Nowiczki lengyel színész játssza. A film problémája — hogyan jöhet vi­• Monori Lili lúgra egy új élet — viszont nem ismer országhatárt. A francia né­zők, elsősorban a nők reagálása alapján, a múltban játszódó tör­ténetek ma is érvényes tanulsága van. — Örökség Mészáros Márta ti­zedik filmje. Lehet-e beszélni a tizenegyedikről? — Még nincs kész forgatóköny­vem — válaszolja Mészáros Már­ta. —, de valószínű hogy a kö­vetkező filmemet is a franciák­kal közösen forgatom. A mai tör­ténet főszereplője Anouk Aimée lesz. A helyszín: Budapest, Pá­rizs és New York. Az Örökségét nálunk szeptem­ber 4-én mutatják be. Francia- országban a filmet egy hónap alatt 500 ezren nézték meg. H. Zs. • Isabelle Huppert és Monori Lili ÚTTÖRŐÉLET Látogatóban az őrsvezetőképzőn Immáron hagyományosan megrendezik a tanévek befejezése után a járási és városi úttörőelnökségek az őrsvezetőképző táborokat, hogy a soron következő mozgalmi esztendő tiszt­ségviselőit felkészítsek feladataik elvégzésére. Munkájuk egyértelműen fontos, meghatározó a csapat éle­tében. Fontos, hiszen ők lesznek a csapat legkisebb egységé­nek, az őrsnek a vezetői, nyolc-tíz társuk által elfogadott, megválasztott tisztségviselők. Képzésük után, már az új moz­galmi esztendő programjának ismeretében foghatnak mun­kához, teremthetnek kapcsolatot a nagyobb egység, a raj va­Könyvek a múltról, a múltból A magyar államiság, kormány­zás egyik legfontosabb kérdése volt a középkorban a központosí­tás, vagy széttagoltság. A szétta­goltságot gazdasági és politikai vonatkozásban is kell értelmezni. A középkori uralkodók magán­birtokuknak tekintették az orszá­got. és ennek megfelelően hol szétosztották, hol egyesítették az államot. A széttagoltság termé­szetesen a hatalmi politika egyik eszköze volt: adományozás a hű­ségért, szolgálatért, elkobzás a rebellis magatartásért. A polgári elméletek ez idáig nem tárták fel a kérdés gazdasági alapjait, a feudális államberen­dezkedésből adódó evidenciákat és célokat. Neves, középkorral foglalkozó történészünk, Kristó Gyula e komplex kérdéskörről ír A feudális széttagolódás Magyar- országon című könyvében. A leg­érdekesebb részek a királyi her­cegség (dukátus) több évszázados történetével foglalkoznak. Alapos kutatómunkája feltárja a szlavón bánság, az erdélyi vajdaság, Hor­vátország, Dalmácia különkor- mányzatainak előzményeit, kiala­kulását, tartományúri berendez­kedéseik történetét. Korban hozzánk közelebb áll a XVI. század és a reformáció, s annak is egyik legnagyobb alak­ja Heltai Gáspár, aki prédikátor, író, fordító, nyomdász és kiadó volt egyszemélyben. A Magyar Remekírók legújabb kötete Hel­tai és Bornemisza Péter váloga­tott műveit tartalmazza. Kette­jükről így ír a kötet összeállítója, Nemeskürthy István: „A magyar irodalom e két teremtő ősének életműve ritka tökéletességgel egészíti ki egymást; ami Heltai- ból hiányzik, az olvasót együtt­gondolkodásra és továbbtöpren- gésre késztető tanulmány, a drá­ma, a tanító ének, a világi fogan- tatású lírai vers — megvan Bor­nemiszában, ami pedig a semptei prédikátorból hiányzik, a derűs mese, a csattanós elbeszélés, a kedélyeskedő, szórakoztató elő­adás — föllelhető Heltaiban”. Művészeti és kulturális szem­pontból sokkal heterogénebb és • szerteágazóbb Magyarország szel­lemi élete a XVIII. században. Ennek vertikális és horizontális összefoglalására és áttekintésére vállalkozik a humán tudomá­nyokban polihisztori képességek­kel rendelkező Kosáry Domokos. aki hatalmas bibliográfiai művé­vel (Bevezetés a magyar történe­lem forrásaiba és irodalmába) vált legendássá. Művelődés a XVIII. századi Magyarországon című műve két korszakot ölel fel: a későbarokkot és a felvilágoso­dást. A hazai kulturális fejlődést áttekinthető koordinátarendszer­be foglalva hozza összefüggésbe a társadalmi formák mozgásával. Kosáry a művelődést szektoraira bontva vizsgálja: vallás és egy­ház, oktatásügy, iskolák, könyv­kiadás, könyvtárak, tudomány, irodalom, képzőművészet, zene. Kitűnő összefoglalás a gyorsan változó XVIII. századról, mely­ben egy ült élt Bessenyei és Dorf­meister, Bél Mátyás és Maróthi György, a száEadkőművesek és az Eszterházyak. lamennyi tagjával. Az őrsvezetőképző táborok kö­zül a lajosmizseibe látogattunk el, megnézni, hogyan készül fel munkájára százharminc leendő őrsvezető. : A lajosmizsei diákotthonban rendezték meg a kecskeméti já- rasbeliek képzését. A nagyszerű elhelyezés, a világos, tiszta, ké­nyelmes környezet valamennyiük­nek nagyon tetszett! A táborve­zetők — a kecskeméti járás út­törőelnöke, Fodor Zsuzsanna és helyettese, Borosné Varga Zsuzsa — javaslatára öt rajba rende­ződve fogtak munkához. A táborban töltött tíz nap alatt megismerkedtek a soron követ-, kező mozgalmi év feladataival, az új programmal. Az első napokban pontosan tisz­tázták a csapat tisztségviselői­nek feladatait, megismerkedtek a mozgalom valamennyi jelképé­vel, szimbólumával. Megtanulták a különféle zász­lók, jelvények, a jelentések, a köszöntések, kitüntetések lehet­séges használatát, formáját. Ké­szítettek őrsi naptárt, bélyegzőt és emblémát. Sokat foglalkoztak a szervezések módszereivel, az őrsi tagok mozgósításának for­máival. Maguk is sok javaslatot mondtak el, új megoldásokat ta­láltak ki. Egy egész napon a következő esztendő feladataival' foglalkoz­tak, akcióival ismerkedtek. Szám­talan jobbnál- johte ötletet^ mond­tak el az egész közösség előtt a tábor résztvevői, hogy a jelenle­vők minél több elképzelést való­síthassanak meg majd csapatuk­nál, őrsvezetőként. A forgószínpadok programja­ként a kulturális szemlék, az ün­nepek. évfordulók, az úttörőolim­piák és tömegsportrendezvények. valamint a gárdák tevékenysé­gét beszélték meg. mutatták be. Egy kisebb vizsga izgalmával ért fel a bemutató őrsi foglalko­zás, ahol már a tanultakra tá­maszkodva kellett megszervezni, lebonyolítani az eseményt. Sokat segített a leendő őrsvezetőknek, hogy már nagyszerűen tudták használni a különféle úttörő­kiadványokat,' i gyermekműsor­füzeteket. Azt pedig, hogy mi­lyen sok úttörődalt ismernek —, nos, az este, a közös éneklésnél derült ki! A bemutató előtt még egy nagyszerű, sok ötletet kívánó ese­ményre is sor került: tábori kar­nevált rendeztek, természetesen jelmezeset! Olyan jelmezeket ké­szítettek. amelyekhez kizárólag a táborban levő textileket, dísze­ket, tárgyakat használhatták fel. A közös kirándulások sorát a tőserdei nyitotta meg. Olyan fe­gyelmezetten, tisztségviselőkhöz méltóan viselkedtek, hogy az es­ti takaródénál a táborvezetőség dicséretében részesítette! Közö­sen megtekintették a Zrínyi Mik­lós Haditorna Klub bemutatóját, nézték a halasi tornászokat, akik közül — nagyon remélik —, a következő olimpiákon már szere­pelnek majd néhányan ... Orsi portyájuk során a Gerébi erdőbe mentek, természetesen gyalogosan! Fáradtan, de nagyon is kíváncsian keresték fel a nagy­község üzemeit, vállalatait, ter­melőszövetkezeteit a tábor részt­vevői. A Vízgépészeti Vállalat, a Gépjavító Vállalat, a Kossuth Termelőszövetkezet, valamint a Kefe-, Seprű- és Vasipari Szö­vetkezet KISZ-fiataljai örömmel kalauzolták őket végig munkahe­lyükön, ízelítőt adva munkájuk­ból! Tíz napig ismerkedett a száz­harminc úttörő az őrsvezetés fel­adataival. Az ödötik raj a gár­disták szép munkáját ismerte meg. Gyakorlati és elméleti fel­készítést kaptak, és a komoly munka mellett élvezték a tábor játékos foglalkozásait, különösen a közös éneklést kedvelték. A záró tábortűz búcsút jelentett —. egyben további összetartozást is: sok cím cserélt gazdát, sok,, ígé­ret hangzó,el: nem szakad meg a kapcsolatuk, beszámolnak egy­másnak, hogyan sikerült a gya­korlatban mindaz, amit megtanul­tak ... A tábor kiemelkedően jól tevé­kenykedő résztvevőit a táborve­zetőség dicséretben részesítette, egyben kérte őket, hogy a to­vábbiakban is hasonló lelkese­déssel, öntevékenyen végezzék megtisztelő feladatukat: Szűcs Ilona, Ácsai József, Bende Ildikó, Barányi Anita, Oláh At­tila, Pintér Klára, Vörös István, Fekecs Anikó, Stomfoli Mariann. Zabó Margit. Magó Erika, Keserű Anikó, Guth Marianna, Bus Te­réz, Aczél Ildikó, Hajdú Klára, Boczek Gabriella, Utasi Judit, Ta­kács Kálmán, Baski József, Papp Éva, Máté Attila, Novadovszky Nóra, Horváth Zoltán, Szabó Il­dikó, Hazag Anikó, Sebők Tibor, Deák Mária, Madari Andor, Kary Tünde, Czafik Zoltán, Varga Éva és Faragó Katalin dicsérettel fe­jezte be a kecskeméti járás úttö­rőinek őrsvezetőképző táborát. S. K. wÉmmmmmmmmmmmmmMmmmmmMmMmmmm Utókor Nem jó ez a kifejezés: útó­nomkor. Nem akkor, amikor utá­nam tíz óra ötkor becsukják a presszóajtót, és útónomkor elkez­denek takarítani (?), hanem az utánam jövő olyan kor, amikor én már nem vagyok. Jó ez bo­nyolult. Maradjunk hát a réginél: utókor. Ez az, ami minden vala­mirevaló művészt, művészjelöltet és önmagára adó dilettánst fog­lalkoztat: mit mond róla az utó­kor, illetőleg, mit hagy, vagy hagyhat majd ő az utókorra, hogy az utána jövő kor csakis jót és szépet mondjon róla, mert olyasmiket hagyott hátra maga után... Bevallom őszintén, nem egy­szerűen csak a korom miatt, de sokkal inkább felelőtlenségem okán, nem sokat törődtem eddig az utókorral. Sem úgy, hogy mit hagyok én rájuk — az adósságom úgyse fizetnék ki —, sem úgy, hogy mit mondanak rólam az utókoristák. Amúgy is el tudom képzelni. Annyi mindent mond- tek és mondanak rólam a jelen­korbeliek is — előfordult egy­szer, hogy jót is —, hogy sem­miféle illúzióim nincsenek a te­kintetben, mit mondhat rólam az utókor. Az ember legyen reális. Az Iliászt megírták előlem, nem kü­lönben a Divina Comediát is. egy Milton nevezetű angol már he­lyettem vesztette el a Paradicso­mot, a Toldit egy magyar Arany- míves véste az utókor leikébe —, hogy csak néhány olyan alkotást említsek a szobrok, a festmé­nyek és a Keopsz-piramis mel­lett, amelyeket voltaképpen ne­kem kellett volna megalkotnom, hogy egyáltalán érdemes legyen az utókornak tisztelni és emlé­kezni rám. Puszpáng Alfonz sze­relmi életét sem írhatom meg, mert Casanováé érdekesebb, és már meg van írva. A magamét megírni meg nem őrültem meg. — ■ ... és én ezt hagyom az utókorra — intett, ha valaha volt ilyen, akkor homéroszi mozdulat­tal Pacolai Elek a kis vikendház- ra, amelynek harmadik emelete manzárdnak volt kiképezve, a feljárója pedig vízesésnek. Majd bevezetett a klozetba, amelyet ná­la toilettének neveztek, ki is volt ez írva az ajtóra, és belül olyan szépségesen csillogott minden, hogy dehogyis mertem volna én azt használni. Szerintem ők se... — Nos ezt hagyom én az utó­korra — mondta még egyszer fensőbbségesen, miközben fené­ken rúgta a nagyobbik fiát, mert az átkozott kölyök mindig neki­támaszkodik az ébenfáboritásnak, és ezer ilyen támaszkodás már kikoptatja az ébenfalat... — Hát mit szólsz hozzá? — Gratulálok — mormoltam, és bevallom, szívem kissé összeszo­rult az irigységtől, amikor sza­bad volt megszagolnom a kertben a thaiföldi ibolyákat is, amelye­ket úgy hozatott Soroksárról.. Már vártam a kérdést is: — És te mit hagysz? — Mármint az utókorra? — Mármint arra — helyeselt és éberen figyelte arcom^ s sza­vam Pacolai Elek, miközben sze­mem előtt felködlött egy nem különösebben szép, de tisztesség­gel gondozott sír, amelyben az ember az utókorig ellakhat min­denfajta /lánc nélkül. De most ezzel kérkedjem ennek a toilette- tulajdonosnak? — Semmit — suttogtam piron­kodva. Még a jelenkorra sem — tettem hozzá őszintén. Legfeljebb csak ezt a kis írást, majd — fűz­tem tovább szerényen, de Paco­lai gúnyos kacajjal leintett: — .... írást?: Az írás elszáll fiam, ez a terméskő, ez megma­rad — veregette meg manzárdte­tős háza lábazatát, és szemével messze tekintett, messze, el egé­szen az utókorig. Ámen. Gyurka Géz» í‘

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom