Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-17 / 166. szám

1980. július 17. • PETŐFI NÉPE • Kecskeméti diák-fizikus Helsinkiben A kecskeméti Katona József Gimnázium diákjai az átlagosnál jobb eredményeket érnek el a külön­böző tanulmányi versenyeken. A legutóbbi eredmé­nyes szerepléshez hozzájárult Madi Tibor negyedi­kes tanuló is, akinek a fizika és af matematika az erőssége. A többi tantárgyat sem hanyagolta el: je­lesre érettségizett. Ezt persze rajta kívül mások is Kysynnän kasvu haasteena Kiinassa YhdysvjJtaín kesku*uie<luste1uf»:i!vdtm ClA:n raportin ttm- kaan kttUitii«ky*ynrän nopca ka*vu oh \xmmn % mm Kíímtn uudeite tófouspojltákatte, Cl A on varovaívfft foivciku* Kiimn iaIöHskehítyk«<*t,1 vaíkk;» »uhiauiuukín «pátiicn vír.il liften t«* voitteidcn »oícumm<5mab<!e>Ilís«uk5iin — Sív« W. megcsinálták ebben a középiskolában és másutt is. Ahhoz hasonló fegyverténnyel azonban nem túl sokan dicsekedhetnek, amiért alkalmat kerestünk a vele r>aló beszélgetésre. A közelmúltban fizika- versenyen vett részt Finnországban, s a nemzet­közi mezőnyben harmadik lett. Figyelmet érdemlő teljesítményének hosszú évekre visszanyúló előzmé­nyei vannak. Ilyen irányú érdeklődése már a Zrínyi Ilona Általános Iskolá­ban megmutatkozott; ha nem is mindjárt a kezdet kezdetén. Hete­dikesként úgy tervezte, hogy a középiskolában nyelvi tagozaton tanul majd tovább. Osztálytár­sainak és matematika-fizika ta­nárának, Bárányi Józsefnek a bá­torítására, rábeszélésére végül is matematika tagozatra jelentke­zett. • Madi Tibor a Helsingin 8a- nomat című finn lapban. Tänään 36sivua Kotimaa ...... Míelipwtc ...... Körívmm ..... Kulttuurt ...... Ulkomittfl ..... Tillőiéi ....... ürheiiu ....... Viikon radiMv Sár jakuvat .... Kaijiu-lv .. ... . r-w .. • -ii 12—14 . IS . 17—1» . 21—23 . 14—27 33 34 33 Unkarín Tibor Madi selvillád ongtmmoum kimmt-omuMmiukóa. Hűn kamppailee titior- Kn fviiikkumauiMirlun — Hogyan folytatódott a gim­náziumban? — Már az első évben megis­merkedtem a KOMÁL-la-1, a kö­zépiskolai matematikai lapokkal. Eleinte fizikával nem nagyon fog­lalkoztam, a fizikafeladatok meg­oldásait másodikosként kezdtem beküldözgetni. Rövidesen negye­dik-hatodik lettem, harmadikos koromban pedig megnyertem az országos feladatmegoldó versenyt. Akkor már diákolimpiái kerettag voltam. Negyedikben megnyertem a megyei matematika-fizika ver­senyt, ugyanebből a tantárgyból az országos középiskolai tanul­mányi versenyen hetedik helye­zést értem el, a matematikai ver­senyen való szereplésemért pedig miniszteri dicséretet kaptam. — Hogyan kerültél n külföldi versenyre? — Ügy, hogy negyedikes gim­nazistaként a diákolimpiái válo­gató versenyen a negyedik helyen végeztem, s így bekerültem abba az ötfős csapatba, amelynek Helsinkiben kellett helyt állnia. A csapat becsülettel helyt állt. A nemzetközi versenyen finn, svéd és magyar fiatalok mérték össze tudásukat. Az elméleti és kísérleti feladatokból 'álló, két­fordulós vetélkedőt a magyar di­ákcsapat nyerte meg. Tagjai vol­tak: Bagoly Zsolt jáki, Krausz Ferenc móri, Liszkay László bu­dapesti, Madi Tibor kecskeméti és Szalontat Zoltán (egyéniben ő lett a második) törökszentmiklósi di­ák. Tibor örül a harmadik helynek, szívesen beszél finnországi élmé­nyeiről, a versenyről. Arra á kér­désre, hogy egy jó képességű diák minek tulajdonítja sikereit, sze­rényen, röviden válaszol: — Tanáraimnak. Szerencsémre a gimnáziumban is „kifogtam” egy jó matektanárt Horti Attila, és egy jó fizikatanárt dr. Fodor István személyében. Madi Tibor a Budapesti Műsza­ki Egyetem Villamosmérnöki Ka­rán folytatja tanulmányait. Elmondta, hogy a nyári heteket igyekszik hasznosan eltölteni, jól kihasználni. Sportol, szórakozik barátaival. Sok barátja van. Sze­ret velük sakkozni, úszni, asztali­teniszezni. Egyébként versenysze­rűen is sakkozik, s nem ered­ménytelenül: országos ifjúsági vá­logatott kerettag és mesterjelölt. Sakkozásban az eddigi legjobb eredménye: harmadik helyezés az országos serdüld bajnokságban. Mint sakkozó, többször járt kül­földön. Német és orosz nyelvet, tanul, s németül már elég jól be­szél. Egyetlen vágya, hogy elvé­gezze az egyetemet. Most még nem tudja, hogy mi lesz azután. Talán tervezőmérnök. A kecskeméti diák-fizikus két­ségkívül kiemelkedő képességű. Mégsem biztos abban, hogy te­hetsége ilyen mértékben önaka- ratából-erejéböl kibontakozott, volna. Példája bizonyítja: az a jó doloe, ha diák és tanár már az általános iskolában szerencsésen összetalálkozik, ha jó munkakap­csolat alakul ki közöttük, és e kapcsolat folytatódik a középisko­lában, az úi tanárokkal is. Rapi Miklós — SZEMELVÉNYEK EGYKORÚ ÚJSÁGOKBÓL ÍGY ÉLTÜNK 35 ÉVÉ Villany, hajó Űj lap Bácskai Hírek. A jánoshalmi Függetlenségi Front lapja. Szer­kesztőbizottság: Alm-ási Imre (KGPJ, Lefkovits Imre (MKPJ, dr. Pencz Gusztáv (Szoc. Dem,. Párt). Megjelenik minden keddert/'Szer- kesztőség és kiadóhivatál iSzabaxj Május tere. Idestova közel tizenhat hónapja annak, hogy Jánoshalma és kör­nyéke újságot olvasó népe nélkü­lözni volt kénytelen a helyi újsá­got. És most, 16 hónap után, a demokratikus pártok szerkesztésé­ben és kiadásában indítjuk út­jára mondanivalóval a Bácskai Hírek-et, a jánoshalmi helyi új­ság első számát. (Bácskai Hírek, 1945. július 8.) Szabad hajózás a Dunán Az ipari miniszteri biztos Ba­ján a hajósok nevében kérelem­mel fordult a kereskedelem és közlekedési 'miniszterhez, hogy a szabad hajózás érdekében folytas­son az illetékes hatóságokkal meg­felelő tárgyalásokat. (Bajai Hírlap, 1945. július 4.) Duna-híd Ünnepség keretében kezdte meg a Posztógyár a heti háromórás túlórázást a híd felépítéséhez. Jú­lius 1-én a szakszervezeti nagy­gyűlésen elhatározta a bajai mun­kásság, hogy heti 3 óra túlórá­val járul hozzá a bajai híd fel­építéséhez, és felszólította a mun­kaadókat, hogy ezen 3 órai mun­kaidőnek megfelelő hasznot fi­zessék 'be a város pénztárába. A bajai posztógyár .munkásai tegnap délután két órakor Nép­ünnepély keretében kezdték meg a túlórázást az újjáépítésért. (Bajai Hírlap, 1945. július 10.) Az egész Bácskában ég a villany Rohammunkával építette újjá a Dévárt Bácska megromlott vil­lanyvezetékét. Szerelők, tisztvise­lők, éjszakát nappallá téve dol­goztak, úgy, hogy az áramszol­gáltatás az egész Bácskában újra megindulhatott. A gyakrabban előforduló hibák arra vezethetők vissza, hogy a múltban a legcse­kélyebb üzemzavar esetén autó­val vagy motorkerékpárral robog­tak ki a szerelők, ma minden ilyen utat gyalog kell megtenni. (Bácskai Hírek, 1945. július 10.) Közlekedés Napi személyvonat Kecskemét és Budapest között. A tervezet szerint délelőtt indul és kora dél­után érkezik meg Budapestre. A MÁV szegedi üzletvezetőségénél készen áll a tervezet arra, hogy nappali személyvonatot állítsa­nak. Reggel 8 órára tervezik a szegedi indulást és 11 órára a kecskemétit, délután 3 órára . a vonat Nyugati pályaudvarra való megérkezését. A tervezetet nyom­ban életbe léptetik, amint a moz­donyok problémáját sikerül meg­oldani. (Kecskeméti Lapok, 1945. jú­lius 12.) Felhívás Tudomásomra jutott, hogy Baja város 'iérülété és a Bácsbodrog megyei falvak .határaiban illeték­telen egyének lelkiismeretlenül kiszedik a krumplit a földekből, és leszedik a gyümölcsöt a fákról. Amennyiben bárkit ezen csele­kedeténél tetten érnek, vagy rá- bizonyul, hogy ezt cselekedte, azonnal internáltatom. BASICS JÓZSEF polgármester (Bajai Hírlap, 1945. július 10.) A sör is megjelent Baján Jól sikerült a szociális konyha juliálisa. ... Mi is kimegyünk a sportte­lepre, hogy megnézzük a szociá­lis konyha juliálisát... Nem . is akarunk hinni a szemünknek, amikor egy fiatal kislány habzó sörös pohárral a kezében rohan az udvarlójához, és nagy gyö­nyörrel isszák meg kettesben azt a nedűt, amely bizony igen hosz- szú idő óta csak úgy szerepel Ba­ján, hogy ’de jó is volna egy po­hár finom, habzó, hideg sört meg­inni ...’ Baján is megjelent a habzó sör, és ezzel a béke egy újabb jelensége. (Bajai Hírlap, 1945. július 10.) Dr. Kemény Györgyné: Az első aratás ... munkások alkotják a társa­dalmat, olyan dolgozó emberek, akik között csak a szaktudás és szorgalom fog különbséget tenni. Az embert az öntudatos munka teszi a természet urává, (Kalocsa és Járása, 1945. július 14.) Az első bajnoki A Jánoshalmi SE ■ vasárnap Soltvadkerten játssza első bajno­ki mérkőzését. -Reméljük, hogy szép küzdelem után haza hozza mindkét pontot. .Ha ez nem sike­rülne, kérjük a fiúkat, hogy be­csületesen, a jánoshalmi sport híréhez méltóan tudjanak vesz­teni is. (Volt alkalmuk e tulaj­donság gyakorlására, mert nagy gólkülönbséggel vesztették el a mérkőzést. A tudósító mintha nem olvasta volna az előzetest... a bíró nyakába varrta a kudar­cot. H. N.) (Bácskai Hírek, 1945. július 13.) Egy századnyi szellemi munkás Á kalocsai tanintézetek érettsé­gi vizsgálatai befejeződtek. ... Az- öreg diákváros, Kalocsa, nemzeti' ajándékként most bocsátotta ki szárnyai alól a két tanítóképző, az óvónőképző és a főgimnázium végzett növendékeit. Kilencven- két ifjú szellemi munkást adott a nemzetnek. (Kalocsa és Járása, 1945. jú­lius 14.) Összeállította: Heltai Nándor AKI A ZENÉT SZERETI... Mozdonyvezető trombitával Voltak idők, amikor a zenészek a társadalom kiváltságosai közé tartoztak. Az ókori görögöknél például a színház első soraiban foglalhattak helyet és nem kellett katonai szolgálatot teljesíteniük. Ezen tűnődve, kíváncsivá vál­tam: vajon Burányi János moz­donyvezetőnek származott-e már valamiféle előnye abból, hogy mint szárnykürtös, kezdettől tag­ja a harmincéves jubileumát ün­neplő Kiskunhalasi MÁV-fúvós- zenekarnak? Mi volt a jutalma azért, hogy ez idő alatt a zene­karral együtt részt vett mjnden májusi felvonuláson, üzemavatá­son, koszorúzáson, temetésen — hogy évente összesen mintegy hatvan-hetven rendezvényen „szolgáltatott” zenét? Mit kapott annak fejében, hogy a próbák­kal együtt évente mintegy tizen­öt teljes napot fordít a zenére? Serleg és oklevél Az ötven év körüli férfi visz- szakérdez: — Mire gondol? — Kapnak önök fellépési díjat egy-egy szereplés után? — Nem. — Időnként jutalmat? — Nem emlékszem ilyenre. Le­galábbis pénzjutalomra nem. Vi­szont rengeteg oklevelet, serle­get kaptunk már, a művelődési ház folyosója tele van velük. Az­tán a szakszervezettől kaptunk nemrégiben szép. új egyenruhát is. 'A hangszereink állapota -kifo­gástalan, mert javításra .mindig jut pénz. A kotta-készletünk is bőséges. És hogy semmiről se fe- fedkezzek meg: május elsején van. szendvics, sör. — Nem támadt olyan' gondola­ta még soha, hogy abbahagyja? — Aki a zenét szereti, az elkép­zelni sem tudja az életét nélküle. — És nem is próbálta lebeszél­ni soha senki? Például a felesége? — ö aztán főképp nem. Azt ugyan nem szerette, hogy focizok, de a zenekari elfoglaltságomat sohasem kifogásolta. Sőt, igen gyakran megesik, hogy velünk jön ő is. Hozza magával a mag­nót, felveszi a muzsikánkat, az­tán később közösen meghallgat­juk: — Kritikát is mond róla? — Hát olyat már mondott, hogy na, ezt a múltkor, itt meg itt, jobban játszottuk. Kik veszik kézbe a trombitát ?... Erről jutott az eszembe, hogy megkérdezzem: tulajdonképpen kik játszanak a zenekarban? A válasz: természetesen zömmel vasutasok. • István és János — a két Burányi testvér, próba közben. — Akad olyan, aki értelmiségi­nek számít? — Hát... azt hiszem, ilyen nincs. Ha csak a huszonhárom éves Czakó Gyulát nem tekintjük annak: ő a tudomásom szerint technikus az állami gazdaságban. — S olyan, aki vezető beosz­tásban dolgozik? — Egyet tudok említeni, az öt­venöt esztendős Vincze Benőt,.aki részlegvezető az egyik élelmi- szeripari vállalatnál. — Hány évesek a legidősebb ta­gok? — Hatvanasok. A Fehér Dénes bácsi például hatvanöt. — És akik a legfiatalabbak? — Ök még ipari tanulók. Szu- csay László és ifjú Burányi Já­nos — egyébként mindketten mozdonyszerelők lesznek. ... és kik nem? Különös hangsúlyt kapott ez a legutóbbi mondat: érezni lehetett a rezgésén, hogy aki mondja, an­nak az egyik szeme sír, a másik meg nevet. Burányi János — aki László és István nevű testvérével együtt játszik a zenekarban —, természetesen büszke arra, hogy a családon belül van utánpótlás. De ami az utánpótlást általában illeti... — Huszonöt tagja van a zene­karnak, de a zöme ötven év körül, vagy afölött jár — mondja. — A fiatalok pedig a legritkább eset­ben érdeklődnek a fúvós hangsze­rek iránt. Az egyik társunk is agitálta a fiát, hogy álljon be közénk, jobb. sorsa lesz majd a katonaságnál is, ha játszik vala­milyen hangszeren. De a legény­két bizony még ez sem csábította. — Van erre vajon magyarázat? — Közös beszélgetéseken gyak­ran kerestük már mi is az okát ennek. Én egyetértek azokkal, akik úgy látják, hogy a legfiata­labb korosztályokban egyre gya­koribb jelenség az enervált, az ambíciótlan, a passzív magatar­tás. Néhány évvel ezelőtt még minden harmadik-negyedik ka­masznak gitár volt a kezében. Kiültek a parkba, aztán pönget- ték. Igaz, a legtöbb esetben va­lami rémes angolsággal dúdoltak mellé, de ők legalább még pró­bálkoztak. A mostaniak már ezt se csinálják: diszkóba járnak, és a zenét csak hallgatni szeretik. Bízom persze abban, hogy ez csupán egy átmeneti állapot, s hogy harminc év elteltével azért megint akadnak majd olyanok, akik most — akárcsak én — az utánpótlás nehézségein kesereg­nek. K. J. Melege van, fiatalember?... ’’Tele vagytok lírával, ha a 1 melóról beszéltek. Fogal­mad sincs neked se, mit jelent hatvanfokos melegben harminc­literes serpenyőkben húst sütni, amikor a bőrödet égeti a hőség. Persze, hogy szép a szakácsko­dás! Meg ott van előtted min­den. Ehetsz annyit, amennyi be­léd fér. Kíváncsi vagyok ugyan akár egy falat is lemenne a tor­kodon, ha eljönnél velem három­tól éjfélig? Az első órában fel­adnád. Ámbár oké! Én nem va­gyok a rossznak elrontója. Elin­tézem a góréval, jöhetsz kisegí­tőnek — mondta T., a szakács... Állta a szavát. Háromnegyed háromkor a délelőttös műszak már rendbe vágta a konyhát. A kérész Lhuzat ban csak a hal át­ható szaga érződött, örlángon pi­hent a két nagy gázrezsó. Beve­tésre vár, a kora esti csúcsra. — Most pedig fiatalember, szé­pen, komótosan, öregbika módján eiőkészülünk — mondta T., a sza­kács. — Felszeljük a harcsát, .te pedig kiszitálod a prézlít, hozol be alaplevet, vizet teszel fel a csuszának. Ha nem sértelek meg, sót is a vízbe. Otthon hogyan csi­nálod? Miért gondolod, hogy nagyban bonyolultabb? Ejnye, ej­nye fiatalember, figyelj, mert fel­mondok ... Fél ötkor érkezik az első blokk. — Két csusza rendel — kiált be R., a pincérlány. — Maga új fiú itt? Sok tepertővel kéri a ked­ves vendég! — Nem molesztáljuk a dolgo­zót! Világos? — mondta T. a szakács —, mert ideges lesz, és elsózza az ételt.* — Adhatom töbF pörccel? — kérdezi az új fiú, akit az imént uramnak szólítottak. — A csuszának szabott ára van, mint a delénkendőnek, de azért adjon egy picivel többet. Ha már ilyen gusztusa van a kedves ven­dégnek. Negyed hat. Meglódul az üzlet. Először L., a higanymozgású pin­cérgyerek szól: — Három rántott harcsa — két roston — három párizsi — egy halié — öt csusza — öt paprika­saláta ... És jönnek a többiek is. J., az őszülő hajú, aki ha ettől a pilla­nattól kezdve egy csöpp alkoholt sem inna, akkor is meglenne az egy életre való fejadagja. D., a délutános góré másfél kilós har­csát kér egészben sütve, de gyor­san ám, mert a kajakosoknak in­dul a buszuk... — No, fiatalember durrantson alá mindkét zsírnak, és fogjon hozzá krumplit sütni, mert nem tudom követte-e, ezek megindul­tál; — mondta T., a szakács. 'E'orrósodik a zsír és a leve- * gő. Mirelit krumpli. Élesen serceg a zsír. — Gázt neki! — mondja T., a szakács — mert csicsogós lesz a krumpli, és akkor a góré a fene­künket törekké rúgja. És ne fél­jen tőle! Vagy melege van fiatal­ember? Nocsak! T„ a szakács élvezi a helyzetet. Látja, hogy a tűz .mellett álló homlokán megjelennek az első iz- zadságcseppek. Tetszik neki na­gyon, hogy a párizsit úgy dob­ja a serpenyőbe, hogy utána meg­ugrik. A forró zsír a karjára csa­pódik. A hőség percről percre nőtt. Meg a forgalom is. Űjabb rende­lések jönnek. Közben a csusza kissé odaég. T., a szakács nem állja szó nélkül. — Mélázunk tanár úr, mélá­zunk? Azon vették észre magukat, hogy elfogyott a blokk a kisasz­talról. Kiadtak minden rendelést. Alapjáratra teszik a gázt, alig múlt még hét óra. Pedig úgy tűnik, mintha napok óta itt len­nének már. M., a másik kisegítő barátko­zik; — Vigyázz ezekre — int a pin­cérek felé — úgy hintik a rizsát, hogy bedagad a szemed tőle, pe­dig ugyanolyan csálingerek mint mi... Kellemesebb érzés is van a vi­lágon. Mint hektónyi mosogató­lében nyúlkálni. Ha langyos, ak­kor jó a kéznek, de nem viszi a zsírt. Ha meg forró, akkor úgy kapkodod a kezed, mint Magyar Miska a pirospacsinál... Az új fiú ismerősnek tűnik M.-nek. — Figyelj csak! Voltál te a Hírősbe? — Voltam... — Mikor? — Ügy emlékszem tavaly is, tavalyelőtt is... — Akkor onnan ismerlek. — Meglehet... Kiürült a mosogatós kotla. — Elszívunk egy cigit — mond­ja M., a másik kisegítő —, mert meglátod ezek néhány perc múl­va újra sürgetnek. — Figyelj csak koma! Ismered a másik szakácsot? — Nem ismerem! — mondja az új fiú. — No vége a szilenciónak — mondja T., a szakács. — Ugye nem sértem meg az urakat, ha megkérném, főznének néhány aaag csuszát, a másik úr meg — mutat az új fiúra — sütheti a krumplit. "Myolc óra múlt öt perccel. Jönnek a pincérek megint. Még az ablakhoz sem érnek, már mondják. — ---- lé ... romcsusza... rá ntottharcsa... Rotálva jár a párizsi a liszt és a tojás között, majd nagyot fröcs- csen a forró zsírban. Szedni kel-- lene a csuszát, de akkor meg odaég a krumpli. Hát persze, hogy adom azt a három hallevet — gondolja magában az új fiú — vagy mindjárt itt hagyom a fe­nébe az egészet... Kérem uram — szól T„ a sza­kács. — Ha állja a finom kezecs­kéje a hideget, akkor libbenjen már ki a mélyhűtőbe, és hozzon be onnan egy harcsát. * — Máris rohanok ... Tíz óra. Úgy tűnik, mintha en­nek az istennek az idejében a kronométer végképp’ megállt volna... — Emlékeznek rá, uraim, mi­lyen szép rend volt, amikor meg­érkeztünk? Most gondolom nem hat a meglepetés erejével, ha azt mondom, hogy egy óra múlva úgy ragyog itt minden, mint a ... — mondja T., a szakács. Letelt az óra. A zenészek rá­kezdenek. Rákóczi-induló. Soha ilyen kellemes muzsikát. Vége... vége ... vége.. Negyed tizenkettő. — Na, most kifújjuk magun­kat! — mondja T„ a szakács. El- költünk így együtt három üveg seritalt. A sörösüveg kupakját a bárd élével nyitja ki a szakács úgy, hogy közben felnéz a fölötte le­vő plakátra. ÁBEO 3. paragrafus 15. bek! A munkahelyen szeszes italt »»** fogyasztani, ittas dolgo­zót az üzem területére beenged­ni. vagy ott foglalkoztatni tilos.” — Bocsásd meg nekünk most még az egyszer — fordul össze­kulcsolt kézzel a transzparens, felé T., a szakács —, s mind­örökké. Szabó Pál Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom