Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-02 / 153. szám

1 • PETŐFI NÉPE • 1980. július 2. Mennyit ér egy új kukoricafajta? Kellő hatékonyságú-e a tudományos in­tézmények munkája — gyakran vitatkoznak erről a gyakorlati gazdák. S ami fölöttébb érdekes, maguk a kutatók is közgazdasági elemzésekre kényszerülnek azért, hogy el­lenőrizzék munkájuk eredményességét, köz­vetlen hasznát. Az eredmények ugyan ma­guk helyett beszélnek — három évtized alatt megkétszereződött a legfontosabb gabonafé­lék terméshozama, amiben nagy érdemük van a magyar nemesítőknek is —, mégis jó tudni: a tudományos kutatások a gyakorlat­ban hogyan térülnek meg. A kísérletekre költött kiadások kifizetődnek-e, s ha igen, milyen mértékben? A legújabb adatok szerint a növénytermesztők hazánkban 50— 60 új fajtát és hibridet használ­nak évente, ezek közül mindösz- sze 10—15 a külföldi eredetű. A hazai nemesítésnek már megha­tározó szerepe van. És. hogy ér­demes foglalkozni a tudósoknak az újdonságokkal, az is jelzi: ha csak egyetlen százalékkal ad több termést például egy új őszi búzá- fajta, adókor ez országos „hasz­nálatiba vételnél” öt év alatt ke­reken 100 millió forint többlet- hasznot hoz. Ugyanakkor egy-egy fajta előállítása „mindössze” hét­tíz millió forintba kerül. Kifize­tődő a specializálás is; már ren­delkeznek olyan búzafajtával — ilyen például a GK Tiszatáj —. amelyik 1,5 százalékkal több fe­hérjét tartalmaz, mint az egyéb fajták. Ez a fehérjetöbblet egy­maga több millió forintos import­megtakarítást eredményezhet. Jelenleg a magyar búzák fog­lalják el a vetésterület jnintfegy harmadát, szemben a néhány év­vel ezelőtti' 8—10 százalékos ré­szesedéssel. A legjobb közülük a martonvásári 4-es, amely hektá­ronként 5—7 tonnát terem. Kitű­nő teljesítmény ez, a gyakorlati gazdák joggal kedvelték meg rö­vid idő alatt ezt a gabonafajtát. Négy év alatt 18 hazai és 7 külföldi kukoricafajta kapott ál­lami elismerést. A gazdag vá­laszték segítette hozzá a termelő­ket-aihhoz, hogy az 1 millió hek­tár feletti területen kukoricát termelő országok sorában hazánk a harmadik helyre kerüljön a termésátlag tekintetében. Ez a fontos takarmánynövény meghá­lálja a tudomány fáradozását; ha egy új fajta hozama csak 1—1,3 százalékkal haladja meg a régit, akkor országosan évente 250 mil­lió forintos többletértéket ad. Mi­után egy-egy újabb hibrid előál­lítása „csak” tízmillió forintba kerül, a tudományos kutatások felkarolása mindenképpen kifize­tődő vállalkozás. A köztenyésztésben tartott 50 állatfajta és hibrid közül 23 hazai nemesítésű. A baromfitenyésztés növekvő költségeit részben ellen­súlyozzák az újabban bevezetett „takarékos” takarmányok, ame­lyeknek receptjét az állatállo­mány biológiai igényeinek mesz- szemenő figyelembevételével .ál­lították össze a tudományos ku­tatók. Ezekkel a tápokkal egy év alatt akár több, tízmillió forint­tal lehet csökkenteni országosan a baromfiágazat kiadásait. A szarvasmarhatelepeken mind több Hungaro-fríz szarvasmarhát tartanak. Ez a fajta, amelynek jelenleg 15 ezer egyede áll az is­tállókban, évente 1200 kilogram­mal több tejet ad az országos át­lagnál. A kutatás költségeit — az adatok szerint — alig egy év alatt „fizették ki” a tehenek. J. F. A külkereskedelem fejlesztését szolgálja Hazánk világpiaci helyzetét külkereskedelmünk fejlettsége, az exportban érdekelt vállalatok ter­melési színvonala, termékeik mi­nősége és gazdaságossága határoz­za meg. A Magyar Kereskedelmi Kamara éppen ezeknek a célok- .nak elérését tűzte ki legfontosabb feladatául. Átfogó szervezete fel­öleli az ország exportjának 80 száizalékát előállító vállalatokat, melyek a Kamara tagjai. Magyar- országon jelenleg 21 minisztérium és más főhatóság felügyelete alá tartozó 480 vállalat képviselteti magát a Kamara 53 testületében, a szakmai tagozatok szakértőinek megbeszélésein. Ezáltal a Kamara egyre jobban a tagvállalatok in­formációs, konzultatív és koordi­nációs fórumává válik. Nincsen új a nap alatt A kereskedelmi 'kamarák törté­nete az újkor kezdetéig nyúlik vissza. A középkorban kialakult céhek vezetői rájöttek arra, hogy érdekük a szövetkezés, egy közös érdekképviseleti szerv megterem­tése. Európában az első kereske­delmi és iparkamara 1650-ben alakult meg, Magyarországon, az ipar lassúbb fejlődése miatt, csak 1811-ben. Fiume hazánk egyetlen kikötővárosa volt. á tengeren túl­ról érkezett áruk itt cseréltek gazdát a kontinens kereskedői kö­zött, ez a város volt az első ke­reskedelmi és iparkamara böl­csője. A felvilágosodás eszméjét a reformkor váltotta valóra, Szé­chenyi István: Hitel című mun­kájában gazdaságunk fellendítése érdekében sürgette a Kamara megszervezését, és ezzel Kossuth is egyetértett. 1841-ben megala­kult az Országos Iparegyesület, és két évvel később a« Magyar Ke­reskedők Társasága. A történelem vihara hol elsodorta, hol éppen a felszínre vetette a magyar gazda­sági élet e fontos szervezetét, de kétségtelen, hogy a mai, korszerű Kereskedelmi Kamara vállalja a nemzeti hagyományainkat és ér­dekeinket képviselő korábbi tes­tületek örökségét. Partnerek felkutatása A Magyar Kereskedelmi Kama­ra támogatja a termelő- és a kül­kereskedelmi vállalatok között az együttműködést, vizsgálja kölcsö­nös érdekeltségük helyzetét, kül­földi és belföldi vállalatok között üzleti kapcsolatokat teremt, és fel­üli ja a kooperációs lehetőségeket riven te több mint ezer külföldi üzletembernek segít abban, hogy kereskedelmi, gazdasági kapcsola­tot létesítsen magyar vállalatok­kal. Fontos feladata a külföldre irá­nyuló gazdasági tájékoztatás. Ezt a célt szolgálják a külföldön ren­dezett magyar gazdasági napok és az évente mintegy 600 ezer pél­dányban kiadott idegen nyelvű ki­adványok. A múlt év áprilisában a francia fővárosban nyílt ma­gyar tájékoztatási központ. A ma­gyar—francia gazdaságii kapcsola­tok bővítése mindkét ország ér­deke. A tájékoztatási központ cél­ja azoknak a témáknak felkuta­tása, melyekben mindkét félnek reális lehetősége nyílik az együtt­működésre.. A francia szakembe­rek számára megtartott előadáso­kon átfogóan ismertetik ipari, mezőgazdasági lehetőségeinket ter­vezői — tehát szellemi, és gyártó­kapacitásainkat, megmondjuk, hogy mit tudunk nyújtani, és azt is, hogy mit akarunk kapni. A párizsi kísérlet eredménye attól függ, 'sikerül-e felkelteni a francia üzleti partnerek érdeklő­dését Magyarország iránt? Hírnevünk a világban A magyar külkereskedelmi vál­lalatok a mai válságdús világpia­ci helyzetben sem mondtak le arról, hogy termékeinknek helyet és tekintélyt szerezzenek. Legjobb áruinkat olyan védjeggyel látjuk el, amely garantálja a vevőnek a minőséget. A világpiacon i^gyanis olyan furcsa helyzet alakult ki, hogy egy termék árát nem kizá­rólag annak minősége, műszaki színvonala, pontos szállítása ha­tározza meg, hanem a termelő or­szág hírneve, a piac bizalma is. Ezt nem feledheti egyetlen gyár, egyetlen exportáló mezőgazdasági üzem sem. A mezőgazdaság és az élelmi­szeripar szorosan egymásra épülő gazdasági szférák — korábban a Kamara tagozataiban csak az ál­lami gazdaságok és néhány, ex­portjogú szövetkezeti vállalat kép­viselte a magyar mezőgazdaságot. A termelőszövetkezetek belépése a Kamarába átfogóbbá teszi me­zőigazdaságunk külkereskedelmét; ennek előnyeit felismerve 20 ter­melőszövetkezet ’lett a Kamara tagja. Kereskedelmünk és a KGST A Magyar Kereskedelmi Kama­ra szorosan együttműködik a Szovjetunió Kereskedelmi és Iparkamarájával, amely négy év­vel ezelőtt megnyitotta magyar- országi képviseletét. Jó az együtt­működés a többi szocialista or­szág hasonló kereskedelmi Szerve­zetével is. Egy-egy gazdasági üz­leti probléma megoldására kerek- asztal-beszélgetéseket tartanak és egymás országaiba piacfeltáró utakat szerveznek. Mindez a KGST Komplex Program és a szocialista gazdasági integráció megvalósulását segíti elő. Az együttműködés eredményének te­kinthetjük az NDK kamarájával közösen létrehozott munkacsopor­tot, melynek közreműködésével érezhetően javult a járműalkat­rész-utánpótlás. A csoporttól a gépjárműipari együttműködés to­vábbi javítását várjuk. A Magyar Kereskedelmi Kama­ra a világ számos gazdasági szer­vezetével áll kapcsolatban. Az ENSZ iparfejlesztési szervezeté­vel, az UNIDO-val olyan együtt­működést* sikerült kialakítani, melynek révén Indiából, Iránból, Nigériából és más országokból ér­keztek hozzánk tapasztalatcserére szakemberek. Megállapodásunk van ezzel a fontos nemzetközi szervezettel műszer-, elektroni­kai, híradástechnikai és alumí­niumipari együttműködésre is. Hasonlóan jó kapcsolataink van­nak az UNCTAD és GATT által közösen fenntartott Nemzetközi Kereskedelmi Központtal, amely ípayi és vásárszakemberek több csoportját küldte már hazánkba. Fontos helyet foglal el kapcsola­taink között a Nemzetközi Keres­kedelmi Kamara (ICC), amely többek között a kelet—nyugati kereskedelem fejlesztését tartja feladatának. Hazánk gazdasági-kereskedel­mi kapcsolatainak bővítése első­rendű ügyünk. A Kamara ezt sok tekintetben segítheti, szervezeti kereteit is biztosítja. Tényleges eredményei attól függnek, hogy tudunk-e az áruval — a legjobb minőségben — ott, és akkor je­lentkezni a világpiacon, — ahol arra éppen kereslet van. B. I. Készül a borsókonzerv ■ • a Kecskeméti Konzervgyárban A Billenőplatós tehergépkocsiról ömlik a borsószem a fogadógaratba. Ömlesztett árut szállítanak több mint egy hete a Kecskemé­ti Konzervgyárba a sűrűn érkező, jórészt pótkocsis teherautók: teljes erővel folyik a konzervborsó beta­karítása, illetve fel­dolgozása. — A szeszélyes, kedvezőtlen időjárás miatt kéthetes a ké­sésünk — mondta Bárány András, a gyár főmérnöke, ami­kor az eddigi tapasz­talatokról érdeklőd­tünk. — A hat, gon­dosan kijavított fel-' dolgozó gépsoron jú­nius 19-én végre meg tudtuk kezdeni a pró­bagyártást. Örömmel mondhatom, nem csalódtunk az előké­szítést, javítást vég­zőkben, gépeink az- • Óránként óta is éjjel-nappal kön látható fennakadás nélkül dolgoznak. Az idén különben hét terme­lőszövetkezettel szerződve 2240 hektár termését ikell feldolgoz­nunk. Elsőnek az egyetlen me­gyénkén kívüli gazdaságban, a dabasi Fehér Akác Termelőszö­vetkezetben kezdték meg 170 hek­táron a betakarítást, a következő napon már megjelentek a kiskun­félegyházi Lenin Tsz tehergépko­csijai is. Őket követték a pálmo- nostorai, tassi, .bátyai és máshon­nan érkező szállítmányok. 10 ezer dobozt tölt meg a képün- gép. A terméskilátások jók, várha­tóan 8300 tonna szemtermés ke­rül üvegekbe és dobozokba. Eb­ből a mennyiségből 14 ezer 400 tonna lesz a készáru. Borsóból az idén is számottevő lesz az expor­tunk. Jelentős mennyiséget szál­lítunk a Szovjetunióba, az NDK- ba és más államokba, de a kül­földre juttatott 12 ezer 400 tonná­ból vásárolhatnak majd a tőkés fogyasztók is. O. L. • A zöldborsó a bébiétel egyik fontos alapanyaga. A mostani sze­zonban már ilyen terméket is készítenek, 5 kilogrammos üvegekben 1470 tonna várja majd a felhasználást. (Pásztor Zoltán felvételei) ■ Környezetünk védelmében A tartalmas, egészséges em­beri' életnek egyre nélkülözhe­tetlenebb feltétele a gondos ke­zek munkáját dicsérő szép kör­nyezet. Sok helyütt máris büsz­kélkedhetnek ezzel az emberek, ám sajnos, vannak még szép számban kirívó, -tarthatatlan esetek is. Ez utóbbiak sorából acunk közre néhányat a szer- , Ue.sztőségünkhöz az utóbbi he­tekben érkezett- bejelentések, panaszok nyomán. Bízunk ab* ban. soraink révén nemcsak a figyelmet hívjuk fel, de elgon­dolkodásra, mi több a szüksé­ges cselekvésre is késztetünk! Ahol tovább romlott a helyzet Február végén e rovatunkban már foglalkoztunk — Méhész István közös képviselő levele alapján — a kecskeméti Már­cius 15. utca 100—106. szám alatt lévő OTP-társasház lakói­nak gondjaival. Nevezetesen, "hogy az ottani hatvan család feldúlt környezetben van, mert a tehergépjárművek az épület közvetlen közelében fuvarozzák az anyagot a szomszédos építke­zéshez, s a kerekek nyomát mély barázdák jelzik, azok csapadék idején vízzel-sárral telnek meg, melyben bokáig lehet gázolni. És kénytelen-kelletlen gázolnak is a munkábajárók, az anyák, akik bölcsődébe, óvodába, vagy éppen orvoshoz viszik gyerme­keiket innen, s teszik meg ezt az utat ugyanilyen kínosan visz- sza. E cikkünkre máig .nem re­agált az illetékes. Ismét értesí­tett azonban bennünket neve­zeti olvasónk,' akitől megtudtuk: a helyzetük még rosszabb, hi­szen a házat körülvevő földte­rület azóta teljes egészében át­vonulási tereppé vált, a göd­rök még mélyebbek. Ügyannyi­ra. hogy kevéske eső után itt már akkora a sártenger, hogy alig lehet közlekedni. A kivite­lező azzal . intézte el az emiatti par.aszt. hogy neki sem embere, sem ideje arra, hogy betonlapo­kat rakjon le. „De mások sem tehetnek semmit az érdekünk­ben?” — kérdi lakótársat nevé­ben Méhész István. Keseregnek a műkertvárosiak is Kecskeméten, a Mártírok útja 22. számú házbán lakik Kovács Józsefné, aki sokak nevében sé­relmezi: az ottani jól kiépített úttestet érthetetlen okból kímé­lik a nehéz járművek, a szállí- eszközök, ugyanis szinte rend­szeresen az épületek előtti jár­dán haladnak — melyek egy részét már tönkre is tették —. sőt; nem ritkán bekanyarodnak a környékbeli gyermekek egyetlen játszóterére, ahol már-már árok­nak is beillőén szélesek, mélyek a kerekek vájta barázdák. „Fel­háborító ez a se ura, se gazdá­ba állapot!" — summáz olva­sónk. Szagos állomás A nap mint nap arrajárók a megmondhatói milyen forgalmas a megyszékhely máriavárosi va­sútállomása, ahol hovatovább csak gázálarccal felszerelve tud­ja elviselni az utas az orrfacsaró bűzt, mely az ott levő. sertés­ólakból árad. E szagból no ’ és az ilyenkor, nyáron ehelyütt ta­nyázó legyek sokaságából bő­séggel jut a közeli ház lakóinák is. Akik csak reménykednek — tudatja velünk a „Vera" aláírá- sú levél feladója —, hogy a vá­rosi tanács egyszer mégiscsak ér­vényt szerez a köztisztasággal kapcsolatos általános szabályok­nak, valamint az állattartásról szóló saját rendeletének! Ahol túlságosan szeretik, és ahol irtják a fákat A kecskeméti Szabó Imre ar­ról tájékoztatott bennünket, hogy a Nyíl utcai fák évek óta gondozatlanok, minek következ- ' tében a terebélyes, magasra nőtt ágaik hozzáérnek a' villany- vezetékhez. Például május 9-én, délután a szélvihar olyannyira megmozgatta a fákat, hogy azok elszakították drótot. A helyre­hozásra. a javításra, napok el­teltével. kérés-könyörgés után került sor. „Szerintem roppant balesetveszélyt jelent, ha hosz- szú ideig lóg az ilyen vezeték, mint ahogy aligha szolgálja a környezetvédelem nemes ügyét, amikor a fa gondozásáról, szak­szerű nyeséséről megfeledkez­nek az illetékesek!” — véleke­dik olvasónk. Ez utóbbinak teljesen ellen­kezőjét tapasztalta a Kiskun­maisa. Lenin u. 12. szám alatt lakó Kiss Károly, aki már rég­óta figyeli, hogy a lakóhelyéről Kiskunfélegyházáig vezető - út­vonal mentén található fákat milyen kegyetlen módon cson­kítják meg minden évben az áramszolgáltató emberei, pedig a levágott ágak is tisztes távol­ságra voltak a villanydróttól. És a napokban -meg elszorult a szíve, mikor látta, hogy az üde­zöld levelű nyárfák egész sora hever kidöntve. Hogy miért tör­tént ez az irtás, kielégítő fele­letet még senkitől sem kaptak a környék lakói. Olvasónk így ír levelében: „Sok nyugati országban meg­fordultam már, s tanúja voltam, mennyire óvják lakói a környe­zetüket. A fában egyébként na­gyon gazdag skandináv államok­ban magam tapasztaltam; valósá­gos védekező hadjárat bontako­zott ki akár egyetlen fa kiter­melése ügyében is. De jó len­ne, ha már itt tartanánk kis ha- zánkbdn, ahol pedig évek óta. hatályban van egy környezetvé­delmi törvény, melynek betartá­sával enyhén szólva még adósok vagyunk...” / Pázsitpusztítók Terjedelmes levélben öntötte ki bánatát a 'Kiskunhalas, Ha- rangos tér 4. szám alatt lakó Adcrjáni Árpád. Közlése szerint az ottani járda és úttest között mintegy három méter szélessé­gű füves terület van, mely han­gulatos színfoltja a környék­nek. Egy ideje viszont fogy ez a gyönyörű pázsit, hiszen pusz­títja az ember. Mármint az, aki a szomszédságban levő kocsmá­ba jövet e helyen parkol teher-, járművével, személyautójával, vagy lovas kocsijával. A kere­kek és a patkók valósággal fel­szántják a szép gyepet, melyet éjszakánként az illurjninált ál­lapotban levő személyek is bir­tokba vesznek. 1. „Én mór többüket figyelmez­tettem — írja olvasónk — 'cse­lekedetük. szabálysértő voltára, de a dolog vége az lett. ha nem távozom, kapok a fejemre. A tanácsnak meg hiába szólunk, a füle botját sem mozgatja. De hát mi lesz ennek a vége?" □ □ D Éppen megyénk székhelyén, Kecskeméten rendezték meg' 1976. májusában a II. Országos Környezetvédelmi Konferenci­át, melyen találóan állapították meg; „a környezetvédelem ön­védelem”. A közöltek után óha­tatlanul felvetődik a kérdés; hát ennyire ellenségei vagyunk önmagunknak?! Kerékpárosok pácban Motorizált világunkban hovato­vább szükségszerű kikapcsolódást, felüdülést, pihenést és nem utolsó­sorban olcsó helyváltoztatást je­lent a kerékpározás. Sokan mun- kábajárásra használják e könnyen kezelhető kis járművet^ mások rövidebb-hosszabb kirándulást tesznek vele. Akármilyen célú is az ilyetén való testmozgás, jó ke­délyt kellene kölcsönözzön. Mos­tanában mégis sok a bosszús bi­ciklis. — Hónapok óta nem kapok kül­ső gumit. a kerékpáromra. Még biztatni sem tudnak a kereskedők. Abszurdum, ami e területen van... — fakad ki a kecskeméti Hudák Lajos. — Fél éve vettem Csepel gyárt­mányú kis bringámat, s . már használhatatlan. Abroncson ugye nem kerekezhetek, gumihoz pedig semmi áron nem jutok hozzá. Ügy vélem, becsaptak azok, akik több mint másfél ezer forintért eladták nekem ezt a járművet, melyf^z a legfontosabb tartozék, a, gumi hi­ánycikk ... — panaszkodik a jász- szentlászlói P. M.-né. A legnagyobb kecskeméti szak­üzlet, a megyei iparcikk kereske­delmi vállalat Rákóczi úti egysé­gének helyettes /vezetője, Molnár Imre ezeket mondta: — Kerékpárellátásunk jó, na­ponta 10—12-t is eladunk. A gu­mira vonatkozó megrendelésein­ket viszont alig teljesítik a szál­lítók. Kizárólag a magyar gyárt­mányú biciklik tulajdonosainak igényeit nem tudjuk kielégíteni, pedig havonta 1000 darab is gazdá­ra találna ebből az áruból. Im­portgumik olykor kaphatók ná­lunk, ám azokat nem szívesen vi­szik a Csepel 28-as kerékpárokra. Választ kértünk a szállítóktól is. A VIDIA Nagykereskedelmi Vál­lalat szolnoki területi központjá­nak igazgatója, Kliczki Tibor az alábbiakat közölte: — Igazuk van a panaszosoknak, a magyar kerékpárokra való kül­ső gumi valóban hiánycikk. A ter­melő cég, a Taurus Gumiipari Vál­lalat azzal érvel, hogy csak a ke­rékpárgyár megrendelésére készít ilyen terméket, kereskedelmi for­galmazásra nem. Véleménye sze­rint import útján eleget lehet ten­ni a keresletnek. Az igazság, hogy vontatottan, de érkezik hozzánk szovjet és vietnami gumi, csak­hogy kevesebb, mint kellene. Nos, ezek a tények. Sajnos, hogy nem biztatóak... I A-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom