Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-10 / 134. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1980. június 10. VALLOMÁSOK, DOKUMENTUMOK MÚLTRÓL, JELENRŐL — Mi volt József Attila legelső fennmaradt ver­sének címe? Mit tud a Szabad ötletek jegyzéké­ről? Kiknek a költészete volt hatással a nagy pro­letár költő első verseire? Mi a Curriculum Vitae? — záporoznak a kérdések. Es akik válaszolnak: állatte­nyésztők, lakatosok, eszter­gályosok, traktorosok, ad­minisztrátorok. Valameny- nylen fiatalok, jólöltözöt- tek. Ha házigazdáim nem mondanák, bizony még a frappáns, alapos felkészü­lést tükröző válaszokból sem tudnám megállapítani, hogy kinek mi a foglalkozása. A hajósi József Attila tsz modern, világos, patika tisz­taságú ebédlőjében ülünk, a költő 75. születésnapja tiszteletére rendezett szoci­alista brigádvetélkedőn. 0 A híres hajósi szőlőkultúra legfőbb őrzői, folytatói a pincék, és az ezekhez tartozó szőlőparcellék tulajdonosai. Hajósi parasztemberek Ahogy eze­ket a fiatalo­kat nézem, hallgatom, eszembe jut­nak a szép, vi­rágos, jómódot tükröző hajósi ut­cák, a garázzsal épített kétszin­tes családi házak. A rend, a nyu­galom, ami a falu egész légköré­ből árad. Vajon hogyan, milyen körülmények között nőttek fel ezek a fiátalok? Mit élt át, hogyan boldogult a szülők, a nagyapák nemzedéke? Miféle változásokat hozott az elmúlt harminc év a Jó­zsef Attila Termelőszövetkezet­ben? „Alulírott Kiss János 355 ház- szám. alatti lakos, aki kilenc ka­taszteri hold területen gazdálko­dom, önkéntes elhatározásomból felvételemet kérem a 3. számot viselő termelőszövetkezeti cso­portba.” A belépési nyilatkozat kelt Hajóson, 1949. szeptember 2- án. A kalocsai érsek valamikori bir­tokán létrejött „téeszcsékben” nincstelen, vagy kevéske földdel, ám sok gyermekkel megáldott „Kisjánosok” keresték boldogulá­sukat. A többség a csehszlová­kiai magyar felvidékről, vagy máshonnan érkezett, úgynevezett „honi telepes” volt, ahogy itt ak­koriban hívták őket. A mai József Attila "tsz ősének - tekinthető, té­eszcsékben — 1949—50-ben, — alig százan dolgoztak, ök voltak, akik elsőként bíztak a közösben, a szövetkezet, a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás jövőjében. De ezekről az időkről álljon itt még egy dokumentum. Kozma Ferenc szövetkezeti el­nök írta a pesti igazgatóságnak: „Jelentem, Hajóson az első ter­melőszövetkezeti csoportot meg­alakítottuk. Állapota politikailag fejlődőképes. Gazdasága jó, állat van, de korcs. Ki kell cserélni. Továbbá jelentem, hogy a csoport tagosítása nagyon szükséges, nagy­üzemiig gazdálkodni így nem lehet. Ha lehetséges, alapos, jól- képzett elvtárs jöjjön ki földren­dezésre, aki leküzd minden nehéz­séget." Ám a földrendezés csak az imént emlegetett nehézségek egyi­ke. Sokan emlékeznek még rá, hogy az első közös aratáson, 1950- ben bizony több volt a pipacs, a gaz a búzatáblákon, mint a kenye­rét adó gabona. Ennek a learatá- sára is olyan későn került sor, hogy a kalász javarésze addigra kipergett. A bajokhoz hozzájárult még az is, hogy a tagok maguk sem rendelkeztek önálló gazdasá­gi gyakorlattal, tapasztalattal. Nagyrészük korábban ipari jelle­gű tevékenységet folytatott... A községben maradt gazdasági fel­szereléssel ugyan, dolgozhattak, de igaerővel szinte egyáltalán nem rendelkeztek. (A két termelőszö­vetkezeti csoportnak mindössze húsz lova volt.) Központi támo­gatást ebben az időben az ipar elsőbbségét hangsúlyozó politika miatt nem kaptak. így az elvég­zett munka után sem pénzelőle­get, sem pedig terményt nem tu­dott adni a közös. A bajokat to­vább súlyosbította a szigorú be­adási kötelezettség. Sokan ebben az időben kiléptek, s a közeli Sztálinvárosban kerestek mun­kát. Az 1951-ben kelt jegyző­könyv így őrzi egyikük indoklá­sát: „Az emberfia tíz hónap alatt keres itt annyit, amennyit egy hónap alatt kellene. Sóban-vízben fóti krumplin, száraz ételen dol­gozni nem lehet. Csiffári Kálmán, a József Atti­la tsz bérelszámolója. 1951-ben ■két holddal lépett be a szövetke­zetbe, hat évig elnök is volt. Így emlékszik a kezdeti időkre: — Igen mostoha körülmények között dolgoztunk. Egy szál kör- möstraktorunk volt, az szántott, aratott, ha jól emlékszem, 1954- től. öt-tíz kataszteri holdon gya­potot, földimogyorót, csumizt, ta­vaszi bükkönyt termesztettünk, hogy csak néhányat említsek a legfurcsábbak közül. Volt kötele­ző paprikavetés is, de nem mind­egyik földben termett meg. Bi­zony sokak erejét, energiáját, egészségét, idegzetét tépázta meg ez az időszak. — A megélhetésen kívül mi volt a legnehezebb azokban az idők­ben? — Az elnökök akkoriban gyak­ran váltogatták egymást. Nekem, a tsz könyvelőjének kellett elnök híján számtalan gyűlést levezet­ni; sokszor a legkeményebb fel­adatokat is végrehajtani. Emlék­szem, egy alkalommal rám osz­tották négy kuláknak nevezett tsz-tag kizárását. Nehezemre esett, mert volt közöttük jóbará­tom is. — Vele most mi van? — Komlóra ment bányásznak, többet nem tudok róla. — Meséljen valamit az elnök­sége idejéről. — 1956-tól hat évig voltam a Petőfi Tsz elnöke. Az első évben együtt arattam a tagokkal, szük­ség volt a személyes példamuta­tásra. Szakember nem volt, az egyetlen agronómust kivéve. Va­lahogy azért boldogultunk. 1959— 60-tól pedig kifejezetten javult a tsz, ekkor léptek be többen a na­gyobb szaktudással rendelkező hajósi parasztemberek közül. 1968-ban a többség egyetértésével megtörtént a négy hajósi tsz egyesülése, József Attila néven. Hajóson 1963—64-től gomba módjára szaporodtak a kétabla- kos, sátortetős „fazonházak”. Ma: • Csiffári Kálmán, alakulás óta tagja a téesznek. Hat évig elnök volt. egyedi tervezésű, kétszintes, négy­ötszobás, lehetőleg generációk ké­nyelmes együttélését megoldó csa­ládi házakat építenek; a leggyak­rabban rokoni, baráti segítséggel. Gól János festő szakmunkás egyike az új építkezőknek. 1968 óta tagja a tsz-nek. Édesapja és két testvére ugyancsak a József Attila Tsz dolgozói. Ifjabb Gál most 38 éves, felesége és két gyermeke van. önálló otthona eddig még nem volt. Így emlékszik a nagy családban töltött gyerekkorra és édesapjára, aki az egyesülés előtti időkben a hajósi Kossuth tsz elnöke volt: — Vertfalas, padlós házban él­tünk. Apámat alig láttam. Korán ment, későn jött, rengeteget dol­gozott, mégsem voltunk gazda­gok. Én még ettem gyerekkorom­ban, hideg babfőzelékkel kent ke­nyeret. Akkoriban gyakori és fő­leg olcsó eledel volt ez, itt Hajó­son. Az ötvenes évek végén egy divatos ballonkabát volt a legna­gyobb álmom. Ma a háztájiból származó pénz­összeggel együtt megközelítően havi tízezer forint a családi jö­vedelmük. Igaz, sokszor napi 13— 14 órát dolgoznak. A csaknem tel­jesen kész családi ház előtt új Skoda gépkocsi áll. Kérdésemre, hogy talán korábban is elkezd­hették volna a saját otthon épí­tését, így válaszol: — Kivártam, amíg itt a köz­pontban osztottak új házhelye­ket. Jelenleg az anyósoméknál lakunk, elférünk ott is, de az új házunkban már a két gyerekem­nek is külön szobája lesz. Ügy építem ezt a házat, hogy ebben akár az ő gyerekeik is ellakhat­nak majd hosszú évekig. Posváncz Etelka • Mai falukép, sok kétszintes, egyedi tervezésű házzal. Felemelik-e a korhatárt? SZOCIÁLPOLITIKÁNK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI 6. Nyugdíjasok és a nyugdíjrendszer ■. N, áj A nyugdíjasok létszáma — a nyugdíjra jogosító jogszabá­lyok kedvező változása, valamint az átlagos életkor fokozatos kitolódása következtében — állandóan emelkedik. Míg 1975. évben a nyugdíjasok és járadékosok átlagos száma nem érte el az 1,8 milliót, jelenleg megközelíti a 2,1 milliót. A nyug­díjas létszám növekedésével párhuzamosan jelentősen növe­kedett a nyugdíjköltség is: 1975. évben 27 milliárd forintról 1980. évben 56 milliárd forintra. Az időskorúakról történő gondoskodásnak sokféle formája alakult ki hazánkban, melyek két nagy csoportra oszthatók: pénzbeni és természetbeni formákra. A pénzbeni ellátás leg­jelentősebb tétele maga a nyugdíj, illetve a járadék. Hazánkban 1975. évtől egységes társadalombiztosítási törvény lé­pett életbe, ezen belül szabályoz­ták a nyugdíjrendszert is. E tör­vény legjelentősebb célja az volt, hogy 5 éven belül (azaz 1980. év­re) a parasztság nyugdíjkorhatá­ra legyen azonos a munkások és alkalmazottakéval. Nyugdíjrendszerünk sok tekin­tetben nemzetközileg is élenjá­rónak tekinthető, kiállja a nem­zetközi összehasonlítás próbáját. Az utóbbi években kutatók és szakemberek behatóan elemezték a nyugdíjrendszer összefüggéseit, keresték azokat a módszereket, amelyekkel a nyugdíjak között ki­alakult túlzott differenciáltság fokozatosan mérsékelhető. Ezzel egyidejűleg a lakosság körében elterjedtek bizonyos hiedelmek a nyugdíjrendszer lehetséges vál­toztatásairól. Az alábbiakban sze­retnénk kitérni arra, hogy hol nem változik és hol változik majd a nyugdíjrendszer. A lakosság széles körét érinti a nyugdíjkorhatár problémája. Nálunk a korhatár férfiaknál 60, a nőknél 55 év és a Miniszterta­nács által meghatározott konkrét munkakörökben (ún. korkedvez­ményes munkakörökben) ennél is alacsonyabb. Meg kell említeni, hogy a fejlett országok többségé­ben a nyugdíjkorhatár ennél 5 évvel magasabb, sőt az országok mintegy felében a férfiak és nők nyugdíjkorhatára azonos. A je­lenlegi és várható gazdasági és társadalmi körülmények figye­lembevételével a következő év­tizedben mégsem célszerű ha­zánkban a nyugdíjkorhatár fele­melése és ez a kérdés ilyen for­mában nincs is napirenden. Ha esetleg sor kerülne a kor­határ felemelésére, ismerve az érintett korosztályok egészségi állapotát, jelentősen növekedne a táppénzes arányszám, valamint a rokkantsági nyugdíjazások irán­ti igény. Jelenleg az is előfordul, hogy amennyiben a dolgozó né­hány évvel van a nyugdíjkorha­tár előtt és munkakörét már nem tudja kifogástalanul ellátni, a vállalat nem kezdeményezi az át­helyezést, vagy a munkaviszony megsaüntetését. Kivárják a nyug­díjkorhatár elérését, amely tény önmagában igazolható felmondá­si indok. Figyelembe véve a mun­kaerő-gazdálkodásban jelentke­ző követelményeket, a valóságos és a vélt munkaerőhiány problé­máját — erről az oldalról sem in­dokolt a korhatár általános fele­melése. Mindez természetesen néni jelenti azt, hogy a jelenlegi nyugdíjkorhatár megváltoztatha­tatlan; annyi bizonyos, hogy a következő évtizedben nem- látszik indokoltnak és célszerűnek ezen változtatni. Ma is . sokakat foglalkoztat az a kérdés, hogy a nyugdíj alapjául szolgáló munkabérátlag számítá­sának szabályai változnak-e? Kö­zelebbről: beszámít-e továbbra is a jutalom, prémium, és a része­sedés? Az 1980. január 1-től érvényes bér- és keresetszabályozási rend­szer egésze feltételezhetően szi­gorúbb követelményeket támaszt a bérnövelés lehetőségét tekintve. Így a munkahelyek egyre kevés­bé engedhetik meg maguknak, hogy a munkabér egy részét szo­ciális célokra használják és pl. nyugdíjazás előtt a végzett mun­kával nem arányos jutalmakat fi­zessenek. Ha ez így lesz, nem lesz szükség a nyugdíj alapjául szol­gáló keresetszámitás változtatá­sára. Jelenleg nyugdíjra jogosult az az állampolgár, aki a korhatárt elérte és legalább 10 év bizto­sított szolgálati idővel rendelke­zik. Talán furcsán hangzik, de ezekben az években is több ezren mennek nyugdíjba úgy, hogy csak a minimális szolgálati éveket szerezték meg életük során. A nyugdíj mértéke függ a kereset­től és a szolgálati időtől. Az ala­csony szolgálati idő érthetően vi­szonylag alacsony nyugdíjhoz ve­zet. Ezért és más megfontolások­ból is indokolt, hogy az említett 10 év szolgálati időt fokozatosan 20—25 évre emeljék. Erről a la­kosságot Idejében tájékoztatják, és bizonyos átmeneti szabályok könnyíteni fognak azok sorsán, akiktől nem lehet elvárni a to­vábbi munkában maradást, a ma­gasabb minimális szolgálati idő megszerzéséért. A nyugdíjasok jelentős része munkát vállal. Jelenleg a dolgo­zó nyugdíjasok száma mintegy 400 ezer. Munkájukra a népgaz­daságnak feltétlenül szüksége van. Ezzel egyidejűleg a szociális indí­tékkal létesített nyugdíjas foglal­koztatását a munkahelyeken fe­lül kell vizsgálni és hatékony va­lós foglalkoztatássá kell átalakí­tani. Rózsa József a MŰM szociálpolitikai főosztályának vezetője (Folytatjuk) SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS 0 A mai háziasszony már nem azt nézi, hogy vegyen-e hűtőszekrényt, hanem, hogy mekkorát? (Fotó: CTK—KS) „Gépesített” lakások Mutasd meg a lakásod és meg­mondom, hogy élsz — a régi mon­dás új változata tökéletesen igaz. Az elmúlt évek statisztikáiból ki­derül, hogy a KGST-országokban a lakások „gépesítése” mennyisé­gileg ma már — általában — nem marad el a fejlett nyugat-európai országoké mögött. Meggyőz erről bennünket egyet­len pillantás a számokra. Két év­vel ezelőtt a magyar háztartások felszereltségükkel a harmadik he­lyen álltak Csehszlovákia és az NDK mögött. Hűtőszekrényből. 266, tv-készülékből 246, mosógép­ből 285 jutott ezer lakosra, vagy­is kb. 300 családra. Északi szom­szédainknál a kép még jobb. Tv- készülékből például — ezer főre — Csehszlovákiában 259, az NDK-ban 325 jut. Hátrányban az iparilag fejlett országokkal szem­ben, csupán egy-két területen va­gyunk: az automata mosógépnél, a színes tévénél, a képmagnónál, stb. Az említett számokat semmi­képpen nem önkényesen emeltük ki. Mindegyik európai KGST-or- szágban rohamosan javult a la­kások felszereltsége. 1977-ben a hét országban 1960-hoz képest a hűtőszekrények száma tízszeresé­re, a személyautóké hétszeresére, a mosógépeké majdnem három­szorosára, a tv-készülékeké három és félszeresére, a rádióké kétsze­resére emelkedett. A jó ellátás alapja természete­sen a gyártás. S mivel tartós fo­gyasztási cikkekről van szó, a gyárak előretekintenek 1990-ig, sőt 2000-ig. Az „utasítást” magá­tól az élettől kapják. Az első szá­mú kívánság a tervezőkkel szem­ben az, hogy a jövőben már csak világszínvonalon álló háztartási gépeket gyártsanak. Az automata mosógépeknél, a színes tévénél a felzárkózás elodázhatatlan. A képmagnó, a vasaló- és mo­sogatógépek, a mosó- és szárító­automaták, a mélyhűtő berende­zések tömeggyártásában hamaro­san megteszik az első lépéseket. Természetesnek látszik, hogy egész új iparágak születnék. De milye­nek legyenek ezek? Magától értetődő, hogy a hét ország terveit, elgondolásait az igények és a lehetőségek alapján időben — előre — összehangoljuk, az egymáshoz alkalmazkodás a közös kutatómunkával kezdődik. Ide' tartozik a tudatos, célszerű és főleg: összehangolt licenc-vá­sárlás, amelynek lehetőségeit or­szágaink még korántsem merítet­ték ki. Ezt követi a szabványosí­tás, a tipizálás, majd a~ kooperá- lás — még az alkatrészgyártás­ban is. Végtére mindez a közös értékesítést segíti, nem szólva a gyakran sántító alkatrészellátás javításáról. És még néhány gya­korlati kérdés: információcsere, az árak összehangolása. És 2000 után? Azután majd jönnek a háztar­tási robotok, de addig még a ház­tartási gépeket, teljesen a szolgá­latunkba kell állítanunk. G. I. Bolgár — román ipari vállalkozás a Duna két partján Nagyszabású közös bolgár —román ipari vállalkozás kezdődött, A Duna két part­ján nehézgépipari gyárat ala­pítanak, különleges és egye­di gépek gyártására. A gyár­komplexum a bulgáriai Rusze és a vele szemközti parton, Romániában, Giurgiu váro­sában lesz. 0 A bolgár parton megkezdődött az üzemcsarnokok falának felhú­zása. (MTI Külföldi Képszolgálat—KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom