Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-10 / 134. szám

1980. június 10. • PETŐFI NÉPE • 5 # A kecskeméti Fotúklub tagjai ä közelmúltban a XII. „Gletünk cí­mű országos fotó­kiállításon Nagy­kanizsán, és az Orvos—Egészség­ügyi Dolgozók Szakszervezeté­nek XV. országos fotókiállításán vettek részt Eger­ben. Nagykanizsán Kereskedő Sán- dorné „Anya és leánya”, Vincze János „Kapu”, valamint Egerben Bálint Vilmos „Alvó gyermek”, „Meggyógyulok” és „Fájdalom” című képeit állí­tották ki. Bálint Vilmos „Alvó gyermek című képéért különdíjat kapott. # Bálint Vilmos: Alvó gyermek. Díjazott munkásmozgalmi bibliográfia A SZERZŐ: FEKETE DEZSŐ A KISKUNHALASI KÖNYVTÁR Fekete Dezső, a kiskunhalasi • könyvtár főmunkatársa az előke­lő második díjat érdemelte ki azon az országos helytörténeti és üzemtörténeti pályázaton, ame­lyet a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa, a SZOT, a KISZ KB, az Országos Szövetkezeti Ta­nács, a Magyar Történelmi Tár­sulat, a Népművelési Intézet és a Magyar Munkásmozgalmi Mú­zeum közösen hirdetett meg. A díjnyertes pályamunka, műfaját tekintve, bibliográfia. A címe: Könyvek, tanulmányok, cikkek Bács-Kiskun megye munkásmoz- S£ttalmáról. »r - r : ’ ■ ■ **- A ^Tibsszu 'ideig Bácsalmáscrhf mi'.jd 1973 óta Kiskunhalason te­vékenykedő Fekete Dezső egyike azoknak a megyénkbeli helytör­téneti kutatóknak, akik rendsze­resen és igazi, alapossággal vég­zik munkájukat. Az országos pá­lyázaton elért sikernek azért örül különösen, mert — mint mondja — több mint negyedszázados munkásságának értékelését, elis­merését látja, érzi benne. A Bács-Kiskun megye könyvtárai­nak története című első, értékelő bibliográfiáját 1954-ben készítet­te el, s azóta gyűjti, rendszerezi a most díjazott munkásmozgalmi bibliográfiai anyagot is. A megyei bibliográfiában há­romszázharminchét oldalop két­ezernél több tételszám alatt so­rolja fel mindazokat a könyve­ket, folyóiratokban és hírlapok­ban megjelent tanulmányokat, cikkeket, amelyek Bács-Kiskun megyében, vagy országos gyűjte­ményekben a megye munkásmoz­galmáról megjelentek. Ez a mun­ka lényegében folytatása a Pro- lelártavasz című kötetben megje­lent Bács-Kiskun megye a Ma­gyar Tanácsköztársaság idején cí­mű bibliográfiának és repertó­riumnak. Külön foglalkozik a könyvek­kel, a folyóiratokban megjelent tanulmányokkal, a hírlapokban közölt megemlékezésekkel. A bib­liográfia — a szerző szándéka szerint — megkönnyíti mindazok­nál: 'a' munkáját,' akik Bács-Kis­kun megye munkásmozgalmának történetével foglalkoznak, A könyvtáros Fekete Dezsőt a megye bibliográfusaként emlege­tik. Nevét, munkásságát széles szakmai körökben ismerik, és el­ismerik. Akár bibliográfiát ké­szíthetne eddigi bibliográfiáiról. Felsorolásra nem is vállalkozik. Csak a nagyobbakat említi, így a „Krím és Bács-Kiskun megye kapcsolata a sajtó tükrében”, a Kiskunhalas sajtórepertóriuma (1944—1949), a Bács-Bodrog me­gye sajtója (1945—1950), a Szak­mám könyve című bibliográfiai munkáit. Az utóbbi hatszáz szak­könyvet ajánl az ipari tanulók­nak. Folyamatosan készíti, 1974. óta, a mai magyar költők, írók munkásságát tükröző bibliográfiai sorozatot. Ennek eddig huszonhá­rom száma jelent meg, többek között Földeák Jánosról, Bara- nyi Ferencről, Fodor Andrásról, Hatvani Dánielről, Gál Farkasról, Zám Tiborról, Hervay Gizelláról, Keresztes Ágnesről és másokról. A Dokumentumok Bács-Kiskun megye múltjáról című megyei le­véltári kiadványsorozatban rövi­desen napvilágot lát a Bácsalmás egészségügyi történetét feldolgo­zó munkája. Ugyanezen a fóru­mon teszi majd közzé az egykori Bács-Bodrog megye úttörőmoz­galmáról készült tanulmányát. .Tizenöt , évvel ezelőtt. föbbed- magával érdekes olvasásszocioló­giai felmérést végzett, három bácskai településen, Bácsalmáson, Csávolyon és Mátételkén, általá­nos iskolások körében. A gyere­kek azóta felnőttek lettek, újra felkeresték őket, s megismételték a felmérést. Érdekes lesz az üsz- szehasonlítás: hogyan alakult az életük, mennyiben váltak valóra gyermekkori álmaik, vágyaik? Fekete Dezső a megye honis­mereti mozgalmának egyik szer­vezője. Egyik alapítója, és ma is tagja a Bács-Kiskun megyei honismereti bizottságnak. Koráb­ban Bácsalmáson több mint tíz éven át elnöke volt a helyi hon­ismereti bizottságnak. Baján pe­dig bekapcsolódott az üzemi tör­ténetírás szervezésébe. A bajai munkahelyek ebben ma is jeles­kednek. FŐMUNKATARSA A megye bibliográfusát mun­kája Kiskunhalashoz köti, a vá­ros szép és korszerű könyvtárá­hoz, amelyben dolgozni öröm, ol­vasónak betérni mindenkor érde­mes. Egyetlen körülmény zavar­ja: Bácsálmáson lakik. Hét éve reggel-este utazik, s ez naponta három és fél órát vesz el az ide­jéből. Nagy strapa. S bizony már ő sem fiatal. Rapi Miklós NYELVŐR Hibák a névelő használatában Előzőleg már foglalkoztunk a határozott névelő kialakulásával. Megemlítettük, hogy a távolra mutató az névmásból jött létre. Használatának szabályai azonban kezdetben ingadozók voltak. Sok­szor elmaradt olyankor is, ami­kor ma ki kell tenni a névelőtt. Nem használták pl. olyan szemé­lyeket és tárgyakat jelentő fő­név előtt, amelyekből csak egy van. vagy amelyek egy ország­ban egyedül állók. Ilyenek: Isten teremtő, úr, föld, tenger, király. Pl. Megismerjük urat, Nemcsak királyt sértette meg. Dicséri vala teremtőt. De ez csak a fejlődés régebbi foka volt. Ma már kiala­kult szabályok vannak, de sok­szor vétenek ellenük. A megszokás miatt sok sza­vunk, kifejezésünk előtt elmarad a névelő. A példákat helyes alak­jukban névelővel soroljuk fel: az első szóra, a legrosszabb esetben, az idén (a nyomatékos ez idén megtartotta a rámutatást, tehát hangsúlyos: ez idén több csapa­dék volt, mint tavaly. Ennek a hangsúlytalan párja: az idén). A következő mondatokban is kellene névelő, az ige tárgyas ra­gozása utal rá: pénzt elitta, zenét hattagú zenekar szolgáltatja, kéziratot ellenőrizte. A címekben, feliratokban, néha mondatokban is elhagyják: Gon­dolat kiadó könyvei. Gépi hűtés gyakorlati kézikönyve, F—4 fe­jőgép kezelése. Kiállítás nyitva de. 10-től du. 6-ig. Virágért üz­letben az árusítás zavartalanul folyik. Fűre lépni tilos. Textil­utalványt beváltjuk. Elhagyják az intézmények ne­vében is birtokos szerkezetben: Madách Színház vendégjátéka. Magyar Tudományos Akadémia I. osztálya. Hasonlóképpen elhagyják nyom­tatványokon, meghívókon is. A lottószelvényen: Fogadónál ma­rad. Az OTP betétkönyvekben: Betevő követelése, „Betét" vagy „Kivét" megnevezése. Meghívón: Belépés díjtalan. A felsorolásokban nemcsak az első tag elé kell kitenni, hanem minden tag elé: A Saturnus és a Venus egyaránt bolygó. Ha elma­rad, jelentésmegkülónböztető sze­repe van: az amerikai és az an­gol hajóhad (két hajóhadról van szó), az amerikai és angol hajó­had (egy közös hajóhadra utal). A közlekedési nyelvet sem hagyhatjuk ki: Lépcsőnél tes­sék vigyázni. Kocsi indul. A név­elő elhagyása megváltoztatja a közlés értelmét A végállomáson így kérdezhetünk: Mikor indul innen busz? (mert csak egyfajta kocsi indul). De a megállóban, ahonnan többfelé megy busz, így kérdezünk: Mikor indul a kettes busz? Csak röviden emlékezünk meg a földrajzi nevekről, mivel már tárgyaltuk őket. Nem teszünk névelőt a helységek (Budapest), az országok (Franciaország), tarto­mányok (Karintia) és földrészek neve elé (Európa). Kivéteiek a körülírt országnevek: a Magyar Népköztársaság, az Amerikai Egyesült Államok, az NDK. A Szovjetunió neve is kivétel. Ennek az a magyarázata, hogy az unió szó még nem forrt úgy össze a Szovjetunió nevében, mint pl. az ország szó Francia- ország megnevezésében. De a névelőtlen földrajzi nevek elé ki kell tenni a névelőt, ha jelzőjük van. Helyesen így mondjuk: a szép Budapest, a semleges Auszt­ria, a vén Európa. Névelőt teszünk a folyók (a Duna), a tavak, tengerek (a Ba­laton), a hegyek (a Börzsöny), a szigetek (a Csepel-sziget), az or­szágrészek (a Kiskunság, a Ti­szántúl; kivétel: Göcsej, Hetés). az utcák (a Puskin utca), a terek (a Móricz Zsigmond körtér), a városrészek (a Leninváros) neve elé. Leninváros ugyanis névelő nélkül helységnév! A személynevek elé a szabá­lyok szerint nem kell névelő. Mégis eléggé általános az ilyen megnevezés: a Jancsi, a Törökék, a Fekete elvtárs. Sokan germa- nizmust látnak benne. Igaz. hogy a németben, főként a mindenna­pi beszédben, gyakran névelőt tesznek a személynevek elé. De nem szükséges német hatásra gondolni, hiszen a német nyelv­től függetlenül is kifejlődhetett a magyar nyelvben a névelő hasz­nálata. De nem vált általánossá az egész magyar nyelvterületen, csak egyes tájakon, elsősorban a Dunántúlon. Az irodalmi nyelv­ben és az igényes beszédben a névelőtlen formát használjuk. Arany János maga is helytelení­tette, mert germanizmusnak tar­totta, mégis elég gyakran él vele. Pl. „Keresi a Klára' Mégsem akad rája” (Zács Klára). „Míg el­vette a Sinkóék (Cifra lányát, a Terát” (Vörös Rébék) Vita tárgya lehet, hogy az új­ságírók miért közlik határozott névelővel az ilyen eseteket: El­fogták a motoros gázolót. Letar­tóztatták a lakásszélhámost. A tudósító már ismeri a történetet, az adatokat, tehát ismert tényre hivatkozik, de az olvasó először hall róla. Neki így lenne logikus a cím: Elfogtak egy motoros gá­zolót. Letartóztattak egy lakás­szélhámost. A szövegben már el­fogadható lenne a határozott .nevelés.alak.. mert már .ismert személyről van szó. Végül megemlítjük, hogy köz­mondásainkban gyakori a névelő elhagyása. PL: Járt utat a járat­lanért el ne hagyd. Szegény em­bert még az ág is húzza. Pedig a járt útról, a szegény emberről van szó. Néha versben is hiá­nyoznak a névelők. Vörösmaty ezt írja Fóti dalában: Bort meg­issza magyar ember. Ma így mon­danánk : A bort megissza a ma­gyar ember. Weörös Sándor egy fordításában ezt olvassuk: Ebe­ket uszított, mént megülte. A megülte igealak tárgyas ragozá- sú, tehát így' kellene lennie: a mént megülte. Közmondásaink és a költemé­nyek névelőtlenségét régi. 1300 előtti névelőtlenségünk maradvá­nyának tekinthetjük. Kiss István >x:x-x-x*x*x-x»x»x-x«:-:t:::« Négy helyett nyolc tanterem Mel6tt u'A JAKABSZÁLLÁSI ISKOLAÉPÍTÉS óra. Kopogta­tok a jakabszállási tanácselnök ajtaján, de semmi válasz. Pedig az irodában vannak. Többen is, amint az a hangokból kivehető. Benyitok. Odabent Szirmai László közsé­gi párttitkár, Szabó Mihály ta­nácselnök, és Túri Imre lakatos kisiparos az épülő iskola tervlap­ja fölé hajolva tárgyal. — A vasszerelésben én is segí­tek. Otven órai szakmunkát pe­dig felajánlok az iskolának. De még ma délután el kell kezdeni az alaphoz szükséges acélok le- szabását, hogy ne hátráltassuk a betonozást — néz föl a tettre kész lakatos. — Szükséges egy traktor, amely majd kihúzza a va­sat — teszi hozzá, — Meglesz — bólint a párttit­kár, s rögtön indul is traktort ke­ríteni. Mindig jókor A legjobbkor érkeztem, éppen az épülő iskola ügyeit intézik — gondolkodom el a látottakon, hal­lottakon, de Szabó Mihály, az építkezést összefogó tanácselnök megingat ebben a hitemben. — Már régóta mindig jókor jönne — mondja —, s várhatóan így lesz ez még egy ideig. Mert az iskola átadását 1981 szeptem­berére tervezzük, és addig... Addig? Tudom én is, rengeteg még a munka. S mennyi az, ami­nek már utána vannak? íme egy kis távolabbi és közeli múltidéző. A községi tanács 1979. február 21-én rendelte meg az iskola ter­veit a Szegedi Tervező Vállalat­tól. A megyebeli tervezőirodák — már akiknél a jakabszállásiak próbálkoztak — jószerével belát­hatatlan határidőre vállalták volna. Szegedről viszont augusz­tus végén megérkezett a teljes dokumentáció — 240 ezer forin­tért. A tanácsiak már másnap ma­guk nekiláttak az anyagbeszer­zésnek, mert úgy döntöttek: a munka elvégzésére tíz tagú házi­lagos épitöbrigádot szerveznek. Igaz, így mindent „házilag” kell megoldani, de a becslések szerinti 4 millió forintos megtakarítás — ismerve a községek nem túlságo­san vastag pénztárcáját — bősé­gesen megéri a többletfáradságot. A kisebb-nagyobb nehézségek ellenére érkeztek is az építőanya­gok: a vasbeton gerendák Bod- rogkereszttúrról, a béléstestek Kazincbarcikáról, az ajtók, abla­kok Bajáról. Sokat segített a be­szerzésben az Alföldi Tüzép Vál­lalat, és a Vidia, s így sikerült el­érni, hogy most már minden szükséges termék a helyszínen van. Negyedóra múlva... A tanácselnökkel rövid sétára indulunk. Megnézzük a leendő is­kola helyét. A hatalmas, 117x96 méteres területen még nem sok minden látszik. Pontosabban az iskolából nem sok. Mert ami kész — az alap egy része — az a föld­ben van, s a felvonulási épület, meg a téglapiramis, a hatalmas meszesmedence — mert a gödör már nem fejezné ki híven mé­reteit —, a máglyába rakott ge­rendák, az egymás mellé helyezett födémelemek, a nylonnal letakart cementeszsák-halmok, homokhe­gyek jelzik: itt készül valami. S aki tudja, milyen vállalkozás ma egy építkezés, az is megnyugod­hat: Ja kabszá Hason nem lesz anyaghiány miatt kényszerszünet. — De munkaerőhiány miatt sem! — jelenti ki határozottan Szabó Mihály. — A község szo­cialista brigádjai, a lakosság, a helyi gazdaságok mindannyian vállaltak társadalmi munkát. Sőt. az alap egy részét a kecskeméti járási hivatal dolgozói ásták ki. ök ugyancsak önként jöttek. Mint az imént Fehér Józsi bácsi is, aki szintén dolgozni akart az iskolaépítésen. Motorján ekkor érkezik mej^ lénk Szirmai László (azt mondják a községben, a fiatal párttitkár­nak is szívügye az új iskola), s közli: — Negyedóra múlva itt a trak­tor — s már megy is tovább. Ha így van, akkor sietni kell. A lakatosnak haza, nekikészülőd­ni; a tanácselnöknek a vasboltba — kötöződrótot nézni. — Balta Géza meg is sértődne, ha nem nála próbálkoznánk elő­ször — magyarázza. — De érde­mes is hozzá bemenni, mert a boltjában mindig, minden van. Még kötözödrót is. És tizenöt perc múlva valóban ott áll Menyhárt István brigád- vezetővel együtt Lovász István, a Népfront Szakszövetkezet trak­torosa, munkára készen. Ügy tűnik, ilyen szervezés mel­lett nem lesz akadálya, hogy szeptemberig tető alá kerüljön az épület, s a' belső munkálatokat télen is folytatva, egy évre rá megkezdődhessék a tanítás az új, modern létesítményben. Bűvészkedés De lássuk, milyen is lesz az a négy tantermesnek mondott isko­la. amellyel délelőtt megismer­kedtem. Akárhogyan is számoltam, az egyemeletes épület tervrajzán a hatalmas zsibongón kívül hét tantermet, egy nagyelőadót, öt szertárt, előkészítő helyiséget, két irodát és tantestületi szobát, meg a hozzávaló egyéb kiszolgáló he­lyiségeket tudtam elkülöníteni. — A terv mestermunka — mondta a rajzokról Szabó Mi­hály. Igaza lehet, mert az iskola nagy, tágas, korszerű a tervlapo­kon, s minden bizonnyal jól fel­szerelt, praktikusan berendezett intézmény lesz a valóságban is. És az a kis bűvészkedés a szá­mokkal: amíg a négyből végül nyolc tanterem lett — vagy ha­marosan lesz —, az a jakabszál­lási gyerekeknek és a felnőttek­nek is csak a javát szolgálja. Fő­ként, ha figyelembe vesszük, hogy az épület tornateremmel bővíthe­tő, s a nagy udvarban remek sportparkot lehet kialakítani. S az új iskola, elkészülte után va­lódi központja lehet a szépen fej­lődő községnek. Váczi Tamás • Minden anyag a helyszínen van.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom