Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-27 / 149. szám

1980. Június 21. • PETŐFI NÉPE • 5 AZ ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS A tHÁKOTJTÍON Oktatás, nevelés Kiskunmajsán A tizenkétezres lélekszá­mú Kiskunmajsa általános iskolájának és diákotthoná­nak munkáját értékelte, a közelmúltban a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága. A két intézmény igazgatója által készített beszámoló részletesen elemzi az elmúlt két év oktató-nevelő munká­ját. Tájékoztatnak a többi között az általános iskolai tantervi reform végrehajtá­sának .első tapasztalatairól, a külterületi iskolák gondjai­ról, a napközi és a diákott­hon helyzetéről, a két intéz­mény személyi és tárgyi fel­tételeiről. □ □ □ A kiskunmajsai általános isko­lában nyolcvannyolc nevelő fog­lalkozik ezerhatszáztizenhat ta­nulóval. A község belterületén az alsó tagozatban huszonkét tanuló- csoport működik; ebből három cigány csoport. Létezik egy úgy­nevezett iskola-előkészítő is. A tantervi reform első nehézségeit is figyelembe véve, a diákok ta­nulmányi átlaga az előző évek­hez képest némi javulást mutat. A kitűnő tanulók száma ebben a tanévben száztizenhárom volt, harminchárommal toBb, mint az előző évben. A kiskunmajsai általános isko­lában 1978-ban kezdték meg taz oktatásügyi miniszter által ki­adott új, általános iskolai oktatási és nevelési terv fokozatos beve­zetését. A reformtantervvel kap­csolatos újszerű pedagógiai és módszertani eljárásokat az első és ötödik osztályban kezdték meg. Az eddigi tapasztalatokkal kap­csolatban a következőket tartal­mazza a beszámoló: Első osztályban a tantárgyak kö­zötti kapcsolat mind tartalmi, mind pedig metodikai téren gaz­dagabb lett. A törzs- és kisegítő anyag aránya jó, ugyanakkor a betűtanítás menete gyorsnak lát- új, .ittetve ideiglenesssa-i tematikára való átállás erőfeszí­tést követelt gyermektől, nevelő­től egyaránt, A feladat- és mun­kalapok bevezetése úgy tűnik, jó hatású, fejleszti a tanulók gon­dolkodó képességét. Fizikából a korszerű tartalom az eddigi isme­reteket átfofmálja ugyan, de a tankönyvben használt szaknyelv nem igazodik a tanulók áletkori sajátosságaihoz. Az- új tanterv az első tapasztalatok szerint, elő­segíti a tanulók egységes, korsze­rű és tovább építhető alapművelt­ségének megteremtését. □ □ □ A kiskunmajsai igazgatósághoz tartozó külterületen jelenleg öt iskolaegység működik, hét tanuló- csoporttal. A tanulók száma je­lenleg százöt. Az elmúlt néhány év tapasztalatai alapján a tanyai iskolák elnéptelenedésé tovább folytatódik. Az előző beszámolási időszakban még száznegyvenhá­rom diák tanult külterületi isko­lában. A tanulók létszáma évek óta csökken a marispusztai isko­lában. Ezért, a tervek szerint, 1980. szeptember 1-től megszün­tetik; a diákok számára pedig kollégiumi elhelyezést biztosíta­nak. A kisegítő iskolások száma je­lenleg száztizenöt. Közülük nyolc tanulót felmentettek túlkorosság, vagy betegség miatt. A beteg ta­nulók rendszeres szaknevelői kor­repetálásban részesülnek. A be­számoló szerint a kisegítő iskolá­sok közül tizenkét diák maradt osztályozatlan. Az ok: a rend- szertelen iskolalátogatás. A szak­ági felügyelet ebben az - évben vizsgálta a kisegítő iskolai neve­lők dokumentációs anyagát, a ta­nulók felkészültségét, valamint a tantervek végrehajtását. A fel­ügyelet a tagozat munkáját jónak értékelte. □ □ □ Hetedik éve működik a majsai diákotthon. Kiegészíti, illetve pó­tolja a családi nevelést, súlyt fek­tet a hiányosságok pótlására, az elmaradottak felzárkóztatására. A beszámoló szerint az utóbbi évek- -betii' ímöwfektedetfcfl a diákotthoni munka tervszerűsége, tudatossága, közösség- és személyiségformáló ereje. 1979/80-as tanévben az intéz­mény igazgatójával és helyette­sével együtt tizenegy pedagógus foglalkozott kétszáztizenhat gyer­mekkel. Gondot jelentett, hogy a nevelő tanárok között még min­dig sok a képesítés nélküli. Igaz, öten levelező hallgatóként végzik a főiskolát, két képesítés nélküli nevelő pedig az ősszel kezdi meg tanulmányait. A tanulmányi sza­badságok ideje alatt a megnö­vekedett feladatokat dicséretesen, példásan látták el a már végzett nevelők. A beszámoló megemlíti, hogy szintén nagy gondot jelent számukra az, hogy 1973 óta csak egy gyermekfelügyelő van stá­tuszban az intézménynél. Ez idő alatt pedig alaposan megnöveke­dett az alsó_ tagozatos tanulók lét­száma, de több gyermekfelügyelőt igényelne a huszonkét fős kise­gítő csoport, és az évről évre emelkedő számú, veszélyeztetett környezetben élő tanulók gondo­zása, felügyelete. Pontosan ezekre a gyerekekre kellene több időt szánni, s pótolni számukra a csa­ládot, a szülői gondoskodást. A tárgyi feltételekről a követ­kezőket íriák: Az intézmény ud­varának feltöltésével kézilabda- és tollaslabdapályát, valamint pi­henőhelyet szeretnének létrehoz­ni. Folyamatosan gondoskodnak a játék- és sporteszközök beszer­zéséről. A tanulók szabad idejé­nek gazdagabbá tétele érdekében fotó-, barkács- és kézimunka­szakköröket hoztak létre, s bő­vítették a diákotthon könyvtá­rát is. Az intézmény igazgatója az is­kola és a diákotthon kapcsolatát jónak értékeli. (A nevelők rend­szeresen hospitálnak az iskolá­ban.) A mindennapi munkához mind a megyei, mind pedig a já­rási felügyeleti szervektől, de a helyi pártszervezettől és a nagy­községi tanácstól is maximális se­gítséget kaonak — állapítja meg a beszámol?. Végül megjegyzi: Á következő-tanév feladatait a XII. kongresszus iránymutatásai sze­rint kívánják tervezni és végez­ni. különös figyelemmel a világ­nézeti, politikai nevelés hatékony- _ ságára. P. E. Tévétalálkozó Sorrendben a X. veszprémi té­vétalálkozót tartják ezen a hé­ten. De ez alkalommal sem ün­nepelni, sokkal inkább számot vetni, munkájukat mérlegelni jöt­tek össze a televíziósok. Veszprémben, a Dimitrov Mű­velődési Központban hétfőn ün­nepélyesen megnyitották a talál­kozót, s azon nyomban kezdetét vette a versenyfilmek vetítése. A versenyprogram megtekintésére módja nyílik valamennyi tévé­nézőnek, hiszen a kettes műsor­ban mindennap sugározzák a ver­senyfilmeket. Így friss élmény birtokában döntheti el mindenki, hogyan ítélt a rangos zsűri. Amelynek elnöke Huszár Tibor egyetemi tanár, s további tíz tag­ja neves társadalmi személyekből és szakemberekből áll. Ez alkalommal drámai műsorok és szórakoztató alkotások szere­pelnek a versenyben. Tizenhárom tévéjáték, tizenegy szórakoztató műsor méretik meg. Szakmai tanácskozások, közön­ségtalálkozók, ősbemutatók sűrí­tik a hét programját. A most szü­letőben levő televíziós esztétika formálódásához járul hozzá a két szakmai tanácskozás. Témái: A szórakoztató# fő formái a televí­zióban; A tv-játék, a tv-film az évtized végén. Veszprém megyei helyszíneken, munkás, paraszt és értelmiségi közönség előtt kerül sor néhány új, még be nem mutatott tévé­film vetítésére. Nevezetesen Árvái Jolán—Jókai Lóránt: Vendégek, Kolozsvári Grandpierre Emil— Szálkái Sándor: Nők apróban, Sí­pos Tamás—Szőnyi G. Sándor: Látástól vakulásig, Szántó Erika— Nemere László: Hívó jel, Csák Gyula—András Ferenc: A legna­gyobb sűrűség közepe, Radványi Ervin—Felvidéki Judit: Gyü­mölcsoltó boldogasszony című al­kotása. Ezeknek, az évről évre szaporo­dó ősbemutatóknak egyre na­gyobb szerepük van a tévétalál­kozó programjában. A mérlegelés mellett mindinkább előtérbe ke­rülnek az új művek, amelyek iránt nagy a közönség érdeklő­dése. Balatoni szél a címe a szombati záróünnepségnek. A korábbi gya­korlattól eltérően, az idén nem­csak díjkiosztás lesz, hanem gála­műsorral, parádés szereplőgárdá­val készített szórakoztató prog­rammal kedveskedik nézőinek a televízió, _rtm K . M. BRAVOK Tormássy visszaigazolja ) Az ellenforradalom 1919 augusztusi hatalomra jutá­sa után a belügyminiszter kötele­zővé tette a közigazgatás számára összesítő jelentés készítését a pro­letárdiktatúra időszakában történ­tekről. „A magyarországi., bolse- vizmus történetéhez alapul szol­gáló kecskeméti vonatkozású ada­tokról” Tormássy István rendőr­tanácsos készített bőséges, a té­nyeket többé-kevésbé valósághűen feltáró feljegyzést. Tormássy a Kecskemét—szentkirályi ellenfor­radalommal kapcsolatosan így ír: „Városunkban és annak környé­kén titkos ellenforradalmi törek­vések keletkeznek, amelyek egye­lőre a várost környező pusztákra helyeződnek, mind olyan helyek­re, ahol a proletariátus szervező munkája még nem sok eredményt ért el, ahol az ily törekvések moz­galma hazafias szervezői kevésbé voltak szem előtt.” Tormássy visszaigazolja a már korábban leírtakat, de valamivel ki is egészíti azokat. „Ily ellenfor­radalmi szervezkedések folytak a város határához tartozó Szentki­rály, Helvéoia, Ballószög, Ágas­egyháza, Köhcsög, Nyír és Ménte­lek pusztákon, valamint a velük szomszédos Orgovány, Lajos mi zse községek határaiban és Jákabszál- lás pusztán, ahol a városi kisgaz­da-társadalom zöme lakott és la­kik ma is. Ellenforradalmi mozgalom Szentkirálypusztán koncentráló­dott, ez lett volna kiindulási pont­ja ... Célja lett volna a proleta­riátus által uralt város megszállá­Brávó, a magyar nyelv értelmező szötira szerint: bérgyilkos, kalandor. sa, a direktórium tagjainak, illet­ve a vezető korifeusoknak és a vöröskatonáknak a lefegyverzé­se, összefogdosása, elzárása, vagy kiirtása (ez egyértelműen világos beszéd), s a város felett való ura­lom átvétele”. Tormássy az 1919. május 18-án kihirdetett ítélettel kapcsolatosan őszintének 'látszóan megjegyzi, bogy „az ítélet az akkori viszo­nyokat tekintve, amikor a prole­tárhatalom élet és halál fölött szabadon és felelőtlenül rendelke­zett, elég enyhének volt mondha­tó, sőt, a város polgári társadal­mát még jobban meglepte az ítélkezésnek ama része, amely sze­rint a forradalmi törvényszék az ítéletek végrehajtását is felfüg­gesztette ...” Mindössze azt tar­totta kötelezőnek,. hogy húsz egy­más után következő vasárnapon a törvényszék tárgyalótermében megjelenni kötelesek, hogy meg­hallgassák az új rendről szóló felvilágosító előadásokat, de még árrá is kötelezettek, hogy feles terményeiket a városi közellátás javára szolgáltassák be. Hogy minél valóságosabban em­lékeztethessünk a szentkirályi el­lenforradalomra, az akkori idők a direktórium ellen fellépő erők szervezett megmozdulására, fel­lapozzuk Richter Ármin, Kecske­mét háromtagú direktóriuma egyi­kének visszaemlékezését. „Emlék­szem az úgynevezett szentkirályi ellenforradalomra. Ezt az összees­küvést a városban élő ellenséges ellenforadalmi elemek készítették elő — rendkívül bonyolult és szer­teágazó volt. Határozottan merem állítani, hogy Héjjasék keze volt ebben is benne. Elsősorban a külső perifériákon lakó kisebb- nagyobb gazdákat heccelték fel. Emlékszem arra, hogy csendőrö­ket, és alacsonyabb beosztásban le­vő köztisztviselőket helyeztek ki egyes területekre és rajtuk keresz­tül szervezték meg ezt az ellen- forradalmi megmozdulást. Elhatároztuk, hogy alapos vizs­gálat tárgyává tesszük, hogy kik készítették elő ezt a lázadást, azonban amikor a vizsgálathoz hozzákezdtünk, és a gyanúsított ellenforradalmi elemeket elő tud­tuk volna állítani, ezek az ele­mek megszöktek a városból. Szeretném még elmondani Héj- jas Ivánnal kapcsolatos élményei­met is. Héjjas Istvánnal két ízben találkoztam. Először még akkor, amikor a direktórium tagja vol­tam. Valami kérelemmel jött be a direktóriumhoz, főhadnagyi uniformisban, repülő fegyvernemi jelzéssel és már akkor úgy vol­tam informálva, hogy ez a'Héjjas Iván egyike a legveszedelmesebb ellenforradalmi elemeknek a vá­rosban. Másodízben a forradalmi tör­vényszék helyiségében találkoz­tam Héjjas Ivánnal, amikor idé­zésem alapján jelent meg előt­tem. Emlékezetem szerint Héjjas a Beretvás kávéházban valami becsmérlő kijelentést tett a Ta­nácsköztársaságra, amit vissza­mondták nekünk és a direktóri­umtól kapott utasítás alapján fog­lalkoztam ezzel az üggyel. Héjjas ismét főhadnagyi uniformisban - jelent meg. Mikor ezért felelős­ségre vontam, valami hetyke vá­laszt adott, mire én egy fegyőr kíséretében hazaküldtem lakásá­ra és köteleztem arra, hogy fél órán belül polgári ruhába átöl­tözve jelenjen meg az ügyészsé­gen. így is történt. Már akkor is éltem a gyanúperrel és javasol­tam a direktóriumnak, hogy Héj­jas Ivánt tartóztassák le. De a direktórium bizonyos taktikai okokra hivatkozva, elállt ettől. Ütólag meg kell állapítanom, hogy ezzel súlyos hibát követtünk el. Ez még a szentkirályi felkelés előtt történt, utána Héjjas Iván eltűnt a városból.” Feltűnő, hogy a hivatalos és a hitelesnek minősíthető sajtódoku­mentumok, a visszaemlékezések egyáltalán nem szólnak dr. Lisz- ka Béla főhadnagy, a későbbi pol­gármester személyérői. Liszka Bé­la ugyanis ugyancsak egyik veze­tő alakja volt a szentkirályi el­lenforradalomnak, amelynek elis­meréseként 1941-ben sok-sok iga­zolással alátámasztva a felkelés­ben való részvételét, megkapta a nemzetvédelmi keresztet. Első gra- tulálója vitéz Héjjas Aurél volt. „Kedves Béla! Jóleső érzéssel ol­vastam, hogy kormányzó urunk téged mint öreg ellenforradalmár bajtársat, magas elhatározásával az elsők között tüntetett ki a nem­zetvédelmi kereszt adományozásá­val.” Liszka tevékenysége mellett más bizonyíték is szól. Már pol­gármestersége idején levelet írt Baumann István alezredesnek Zentára Horváth Gábor tűzoltó ügyében. „... Horváth Gábor ugyanis 1919-ben a parancsnoksá­gom alatt álló egyik ellenforra­dalmi alakulat tagja volt. Annak idején különös megbízatása vég­rehajtása (nyilván gyilkosság szándék) közben egyik volt kom­munistának sérüléssel sikerült megszökni. E sérülésekből kifo­lyólag most állandóan és egyre növekvő tartásigényekkel zaklat­ja Horváth Gábort, aki hazafias meggyőződéséből elkövetett cse­lekményéért ugyan amnesztiát nem, azonban a polgári perben a tartást illetően el marasztal ta- tott.” (Zentára javasolta tűzol­tónak.) Levelezéséből egyéb dolgok is napvilágra kerültek. Olasz Antal erdőtanácsosnak Szolnokra kül­dött soraiban említette: „Voltál olyan szíves Antal Dániel kun­szentmártoni lakost az ottani ál­lami facsemetekert felügyeleténél mint napidíjast alkalmazni. Neve­zettet még a kecskeméti ellen- forradalom idejéből ismerem, amikor vele együtt fegyverrel a kézben harcoltunk a .vörösök’' ellen.” Liszka Jenő okleveles kertész­tanár, a kertészeti akadémia rend­kívüli tanára, aki szintén aspirált a nemzetvédelmi kereszt elnyeré­sére,-az igazolás megszerzése ér­dekében emlékeztetőt küldött Liszka Béláihoz és Nemere Gyu­lához. Ebben írja: „ ... Még egy tiszthelyettes is volt velük, aki, amikor azt a bizonyos katona- szökevényt elfogtam, kérte, hogy neki engedjem át. Ugyanis az ember ellenszegült, és szüronnyal akartam engedékenységre bírni, de a tiszthelyettes kérte, hogy hagyjam őt. A tiszthelyettes egy­szerűen leütötte a puskatusával. Ezután talpra állt és úgy -látszott, hogy most már engedelmeskedik, de azután megugrott, és újból utána vetettem magamát, s akkor lőttem le. Ha ezt a tiszthelyettest megtalálnám, azt hiszem, min­denre emlékezne.” ÚTTÖRŐÉLET Látogatóban a Batthyány csapatnál 9 Ünnepélyes pillanatok a kiskunfélegyházi Batthyány úttörőcsapatnál: abban az évben kapták a kék nyakkendőt, amikor a csapat a vörös selyemzászlót! Ebben a mozgalmi esztendőben a kiskunfélegyházi Batthyány La­jos úttörőcsapatot kitüntették: el­nyerték a KISZ KB Vörös Se­lyemzászlaját! A kitüntetést ter­mészetesen ünnepélyes keretek között kapták, egyenruhában sora­kozott fel erre az alkalomra a csapat csaknem ezer tagja, és ekkor lettek kisdobosok, illetve úttörők is jó néhányan. A kitün­tetés „mögött” munka, nagyon komoly, előre -körvonalazott, majd kiválóan végrehajtott akciók, ver­senyek, önkéntes társadalmi mun­kák, különféle üzemekkel, szocia­lista brigádokkal kialakított kap­csolatok állnak. És természetesen a csapat összes tagjának pontos és fegyelmezett munkája. Ilyen kitüntetést kapni — nyil­vánvaló vágya valamennyi úttö­rőcsapatnak! Hogyan, miként si­került — kérdezem Zvara Pálné- tól, a csapat vezetőjétől. — Huszonhét esztendeje vagyok csapatvezető, a Batthyány csapat­nál megalakulása óta dolgozom. Ügy tevékenykedünk az idén is, mint bármelyik csapat a megyé­ben, a Tettekkel a mi világun­kért — mozgalom keretében. Azt, hogy ilyen szép eredményeket ér­tünk el, amivel kiérdemeltük a selyemzásziótj azt a’ gyerekek lel­kesedésén, nagyszerűen bevált ön- kormányzatán kívül a huszonhat rajvezetőnek, és a szakkörveze­tőknek köszönhetjük. Csapatunknak tizenegy KISZ- szervezettel, tizenöt szocialista brigáddal van nagyszerű kapcso­lata! Erről persze különféle meg­állapodásokat őrizzük, de a lényeg az, hogy a kisdobosok és úttörők ' valóban idősebb testvéreiknek tekintik a hozzánk járó fiatalokat, és mikor pályaválasztás elé kerül­nek, már ismerik városunk vala­mennyi üzemét, mert ott több­ször jártak, ismerkedtek a terme­lőmunkával. Ebben az esztendőben fejezték be tanulmányaikat azok a gye­rekek, akik elsősként a mi isko­lánkba érkeztek. Folyamatában látták a tágas aulában rendezett ünnepélyeinket, nőhettek fel a feladatokhoz, mondhatták el öt­leteiket, javaslataikat a rajgyű­léseken, őrsi összejöveteleken. A raj vezetőkkel együtt nagy v jelen­tőséget tulajdonítottunk az ön­kormányzatnak, mert tudatosíta­ni kívánjuk valamennyiükkel: az Úttörőmozgalom az övék, az 6 életüket, tevékenységüket foglal­ja keretbe. — A tizennégy szakkör közül országos hírű már a kerámia- szakkör. Ezt csak a 1 Batthyány- iskolások látogathatják? — A kerámiaszakkörre, ered­ményeikre, a szakkörvezető Do­bó Irma tevékenységére, amit ■Kiváló Űttörővezető — kitüntetés­sel jutalmaztak, valóban büszkék vagyunk. De hozzáteszem, a töb­bire hasonlóképpen! Az éneke­sekre, táncosokra, lövészekre, fo­tósokra, modellezőkre,' csillagá­szokra, matematikusokra, iroda­lombarátokra, egyaránt! A kerámiaszakkörünk nagysze­rű példája a társadalmi összefo­gásnak! A kemencét, amiben ki­égetik alkotásaikat, a helyi mű­anyaggyár dolgozói építették. Most, hogy a formázással szép eredményeket érnek el a szakkör tagjai, úgy gondolták, megpró­bálkoznak zománcmunkákkal is. Kértek és kaptak segítséget a 2IM kecskeméti gyárától. Már el­készültek az első darabok. Természetesnek tartjuk, hogy a szakkör felszerelése, a kemence nem lehet csak a mi csapatunk tehetséges tagjaié. A város többi csapatának kerámikusai ugyan­csak használják, őszinte örö­münkre, szép sikerrel dolgoznak ők is! — A kemence mellett egy má­sik Kemence is jelentőséget ka­pott a csapat tagjainak életében! — Igen, a Börzsönyben levő Kemence lesz az állandó városi úttörőtábor helye! Nagyon szép környezetben, a Fekete patak kö­zelében, igazi palóc falu tövében épül a tábor! Megtudtuk, hogy néhány esztendő múlva itt építik ki hazánk legnagyobb sípályáját is. Ez nagyszerű lesz, hiszen a 'mi házaink fűthetőek lesznek... és a téli szünet idején hóesésben is reménykedhetünk! A tábor egyébként faházas lesz, ■környezetbe illő. Jelenleg négy ház már áll, de ha teljesen elké­szül, tizenhárom lesz. A táborhoz egyetlen kőépület tartozik majd, háromszáz személyre szóló kony­hával, kisebb „hivatalos” helyi­ségekkel. Az emeletes faépületek tetőterasszal készülnek. Az idén már kis csoportok indulnak — jövőre száz úttörő, kisdobos me­het azonos időpontban. — Erre a létesítményre honnan volt pénzük? — Természetesen nem készen kapjuk a tábort. Olyan nagysze­rű társadalmi összefogás bontako­zott ki, hogy mi magunk is cso­dálkoztunk. A gyerekek minden hulladékgyűjtésből származó péz- züket — maguk döntöttek így! — erre fizették be. Kaptunk a KISZ megyei bizottságától is 200 ezer forintot, és a tanácsnál csekk­számlánk van... A segítség pe­dig különböző formában érkezik. Most például a csólyospálosi ter­melőszövetkezet szállítja az épít­kezés soron következő mozzana­tához szükséges anyagot. Nem szabad elfelejteni a csa­patnak nyújtott támogatás felso­rolásakor a szülők, a szülői mun­kaközösségek segítségét sem. Jól emlékszem, amikor a második fél­év kezdetén a csapattanács tagjai­nak az az ötlete támadt, hogy különböző népek ételeit megfőzik, közösen eszik meg — harminc­kilenc családtól érkezett csupán az első hírre visszajelzés, hogy jöjjenek hozzájuk. Hívták az őr­söket, a rajokat, mert úgymond, elég tágas a konyha! A tartalmi munka lebonyolítá­sában sokat tevékenykednek az •ifik. Tíz állandó, és húsz egy-egy akció lebonyolításában részt ké­rő ifink van. Legtöbben a cipő­gyárból jönnek. — Az idén hol táboroznak? — Kisdobosaink a Pilisben ván­dorolnak, úttörőink a Móra iskola úttörőivel a Mecsekkel ismerked­nek. És húsz úttörőnknek kitünte­tő lehetőség jutott: Csillebércre, a Vörös Selyemzászlós Csapatok Tá­borába mehetnek! 9 Az eredmények elérése után a csapatvezető elbúcsúzott a csapat­tól, szeptemberben neki Gátéron szól majd a tanítás kezdetét jel­ző csengő. Tisztét Övári Éva ve­szi át. S. K. A jénai Gartenzinne ház Jena egyetemi város híven őrzi a nagy német klasszikusok — Jo­hann Wolfgang Goethe, Friedrich Schiller és mások — emlékét. A múzeumok, emlékhelyek sora most újabbal gazdagodik: a Gar­tenzinne nevű házzal. Schiller mint kis fizetésű tör­ténelemtanár, 1789-ben került Je­nába, és itt a Gartenzinneben la­kott. Ebben a házban dolgozott a Wallenstein-trilógián, és itt fejezte be az „Orleans-i szűz" című ro­mantikus tragédiáját. A házban Goethe is többször jáit. Barátja és irótársa korai ha­lála után emlékplakettet szeretett volna elhelyezni a kertben, de a weimari hercegi udvarnak és Je­na városának akkoriban erre nem telt. A hálás utókor ma pótolja a mv lasz t ást. (BUDAPRESS — ADN)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom