Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-13 / 137. szám

1980. június 13. • PETŐFI NÉPE * 5 A MAGYAR RÁDIÓ GYERMEKKÓRUSA Az idén huszonöt éves fennállását ünneplő kórus a Zeneakadémián. Képünkön: Csányi László vezényel. Az első bizonyíték A régészek a Zeravsáni-hegység déli lejtőjén (szovjet Közép-Azsia) az egyik barlangban értékes le­letre, az aveszti Mithras istenség fából készült közel egyméteres szobrára bukkantak. A tudósok szerint a szobrot •körülbelül 1200 évvel ezelőtt készítette az ismeret­len művész. A szobrot páncél- ing borítja, részben megmaradtak a hímzett csizmák, valamint a szobor fején a Napot jelképező bronz dísz is. A szoborral egyide­jűleg számos más lelet került nap­világra, különböző ötvösmunkák, drágakövekkel ékesített ékszerek, csengettyűk, valamint egy kő pe- . csétnyomó, amely vaddisznót áb­rázol. Ahror Muhtárov szovjet régész szerint a szobor nagy régészeti és tudományos jelentőséggel bír. Ez a lelet jelenti az első bizonyíté­kot a középkori könyvek állítá­saira, miszerint Sogdiana lakos­sága nemcsak a tüzet imádta, ha­nem az Aveszta szent könyveiben felsorolt isteneket is. Korábban itt, a Mug hegyen, 76 kézírásos tekercsre bukkantak. Ezek se­gítségével rekonstruálták a szov­jet tudósok a szogdiai nyelvjárást. (BUDAPRESS—APN) ÚTTÖRŐÉLET Ha végre itt a nyár... FILMJEGYZET Kígyótojás Javak és értékek Beszélgetés Hankiss Elemér szociológussal Ingmar Bergman, a film ren­dezője, illetve a forgatókönyv író­ja adja az egyik szereplő szájá­ba a' talányos cím magyarázatát, ha nem is pontosan az itt le­írt szavakkal: olyan ez a kor­szak (1923., Németország), mint a kígyó áttetsző tojása, melynek papírvékony héján át jól kive­hetők a már kifejlett, és szüle­tésre kész hüllő körvonalai. Bergman kész politikai állás- foglalással áll a néző elé ebben a fojtogatóan rettenetes, magával ragadóan hiteles pillanatokat tar­togató alkotásban. Mint a címbe­li kígyó, olyan szerinte az egész Németország 19Í3-ban, a fasizmus első,' nagy társadalmi jelentkezé­sének hajnalán. A hitleri korszak minden későbbi rettenetéi, borzal­mai ott lüktetnek készen a világ­ra születésre. Berlin — az egész német föld — utcáin, terein, föld­jein,, a lelkek mélyén, a történel­mi nyomorúság pokoli sötétségé­ben. __ A helyszín ábrázolása is hiteles. Naptári dátumhoz köthető pontos­sággal ábrázolja a szerző—rende­ző a napi életet. Még narrátor is magyarázza időnként, amit képi eszközökkel nem lehet elmonda­ni. Pontos a szereplők belső lel­kiváltozásainak kórleírása is, mégsem lelhetők fel Bergman amerikai—NSZK koprodukcióban készült alkotásában azok a nagy­szerű erények, amelyek a nagy északi művész korábbi filmjeit olyan felejthetetlen érdekességű- vé teszik. Hogy miért van ez így. nehéz megmagyarázni. Egyik ok talán az, hogy Ingmar Bergman ezút­tal nem tudja olyan szoros egy­ségbe hozni emberi sorsának for­dulatait a történelmi * helyzetek konkrét politikai tartalmával, hogy az valóban szolgálni tudja alapvető mondanivalóját. Nem indokolja például a nála megsze­retett lélektani elemző készséggel azt, miért él, illetve marad a fa­sizmus felé rohanó Berlinben a két főhős: Rosenberg, a zsidó szár­mazású, alkoholmámorba mene­külő amerikai artista és sógornő­je, az artistából prostituálttá zül­lött Manuéla. Márpedig enélkül részvételük passzív, vagy aktív reagálásai a politikai helyzet adott változásaira nem eléggé hitelesek. Nincsenek megtámasztva a logi­ka pilléreivel. A jelenetek váltásai, a meg­komponált részletek azonban egy. vonatkozásban felejthetetlenné teszik Ingmar Bergman alkotá­sát, pompásan érdekfeszítő, gazda­gon árnyalt-maga a háttér. Az a háttér, amelynek emlékezetes fordulatai a második világhábo­rúba torkollottak, s amelyek a náci Nérrietország ember- és tár­sadalomellenes rémtetteinek saz előzményeit adják. Kitűnő Bergman szereplőválasz­tása. Rosenberg szerepében lé­lektani árnyalatok iránt érzékeny alakítást nyújt David Carradine, Manuélát pedig Liv Ullman vi­szi vászonra a tőle megszokott eszköztelen egyszerűséggel. Nehéz elfelejteni az egyik epizodistát, Bauer felügyelőt Gert Fjroebe ala­kítja. Egy félőrült kísérletező or­vos szerepében Heinz Bennent re­mekel. Meg kell említeni a zene­szerzőt: a filmben szereplő sanzo­nokat a korszak szórakoztatóze­nei stílusát nagy tehetséggel meg­elevenítő Rolf Wilhelm alkotta. Az operatőr, kinek különösen sej­telmes hangulatú éjszakai felvé­telei emlékezetesek, Sven Nykvist. Cs. L. Szociológiai témájú előadásokból szerveztek sorozatot a Megyei Művelődési Központban. A tizenötödik — egyben utolsó — előadást Hankiss Elemér szociológus tartotta a na­pokban, Étiékorientáció, társadalmi tudat és viselkedéskultú­ra címmel. Ez alkalomból arra kértük, hogy válaszoljon né­hány kérdésünkre... — Előadásában többnyire olyan pi oblémaköröket érintett, ame­lyek leginkább az élet minősé­gével kapcsolatosak, mégis újra meg újra visszatért ahhoz a kér­déshez, hogy hol, milyen manap­ság az anyagi javak elosztása. Miért? , — Mert szinte mindenütt a vi­lágon, ahol szociológiai kutatás folyik', megkülönböztetett figye­lemmel tanulmányozzák mostaná­ban e két jelenségkör egymásra gyakorolt hatását, illetve azt, hogy a kettő közötti összefüggé­sek miként tárhatók fel, miként ragadhatok meg és fejezhetők -ki a szociológia eszközeivel. Milyen kölcsönhatásban várinak az anya­gi javak például bizonyos erköl­csi értékekkel? A lakáskörülmé­nyek rendezett vagy rendezetlen volta mennyire határozza meg az emberek elégedettségérzetét? Fe­lületes ránézésre egyszerű kérdé­sek ezek, amelyekre minden tu­dományos hókusz-pókusz nélkül megadható a helyes válasz: hi­szen természetesnek tűnik, hogy minél jobb lakáskörülmények kö­zött él valaki, annál elégedettebb. Csakhogy mivel magyarázható akkor az, hogy az Amerikai Fgyesült Államokban, ahol a má­sodik világháborút követő két év­tizedben harmincöt százalékkal növekedtek a személyes jövedel­mek, ugyanebben az időszakban kimutathatóan csökkent az elé­gedett, a magukat boldognak ér­ző' emberek száma? Mégpedig nem is kevéssel. — Mi a szociológusok vélemé­nye? — A sok feltevés' közül csupán egyet említek, amely szerint az elégedettségnek két összetevője van: egyiket az objektív viszo­ny ok alkotják, a másikat pedig az úgynevezett aspirációs szint. Vagyis az emberi boldogság nem csupán az anyagi ellátottságtól függ, hanem az émberben élő vá­gyaktól is. A végső következte­tés tehát: az USA polgárainak a jelzett időszakban gyorsabban nőtt a vágya, mint a jövedelme. Megerősíti ezt a véleményt az is, hogy a felmérés szerint minél idősebb volt a megkérdezett, an­nál elégedettebben nyilatkozott. Az összefüggés világos: a fiatal­nak még nincs háza, kocsija, nya­ralója, viszont mindezt meg akar­ja szerezni, sőt, egv egész sereg dolgot vár még az élettől. Az Fdő- sebbek ugyanakkor zömében bir­tokolják már a felsorolt tárgya­kat, egyébként pedig egyre ke­vesebbet várnak, követelnek már a világtól. — Ez a képlet vajon minden országra, minden társadalmi rendszerre egyformán vonatko­zik? ; > . — Nagyjából igen; ugyanakkor figyelemre méltó eltérések is ta­pasztalhatók. Példaként megint az idősebbeket említeném, akik az átlagnál elégedettebbek ugyan, ám egy dologra mégis sokat pa­naszkodnak: az egészségükre. Ez persze érthető, még akkor is, ha tudjuk, hogy a betegségtudat mö­gött igen gyakran társadalmi ere­detű panasz húzódik még. _Ami gondot okoz. nekünk, az a követ­kező: ‘ hálunk,1 Magyarországon sokkal nagyobb arányú az idős emberek elégedetlensége a tulaj­don egészségükkel,, mint az USA- ban. Bizonyos különbséget meg­magyaráz az életszínvonal-kü­lönbség is, de nem akkorát, amek­koráról a statisztikai kimutatá­sok tanúskodnak. — Akkor számítsuk hozzá azt is, hogy mi közismerten panasz­kodó nép vagyunk)... — Van benne valami. Sőt nem is kevés. Kezdem ott. hogy ná­lunk nem sújtja semmiféle hát­rány a panaszkodó embert. Nyu­gaton, ahol az egészségi állapotot még az állások betöltésénél is messzemenően figyelembe veszik, már kockázatos dolog sokat pa­naszkodni a fájó fejre, a nyilalló , derékra, a szúró szívre. De to­vább megyek: nálunk nem hogy nem hátrány, hanem adott eset­ben még előny forrása is lehet a panaszkodás. Másként nem ma­gyarázható az a jelenség, hogy a Magyar Rádió havonta több mint húszezer panaszos levelet kény­telen feldolgozni. És hasonló • mennyiségű lgyél érkezik a tele­vízióhoz, a különböző képes heti­lapokhoz is. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a szóban forgó leveleket csupa számító, csupa haszonleső ember írja. hi­szen igen. sok ■ esetben jogos sé- • relémről van szó — csak éppen nem a rádió, nem a szerkesztősé­gek feladata intézkedni az adott ügyben, hanem a munkahelyi ve­zetőknek. a tanácsi tisztviselők­nek. a kórházi főorvosoknak. Va­lamilyen okból azonban ők igen gyakran elmulasztják az intéz­kedést. És ilyenkor születik meg a panaszos levél. Ami egyfelől szép, már-már megható — hogy tudniillik az istenhátampgötti pusztaságban élő Julis néni köz­vetlen kapcsolatba kerül mond­juk az ország vezető napilapjá­val. Szép, már-már megható, hogy Julis néni bízik a megkeresett szerkesztőség munkatársaiban, s hogy hisz abban: akinek a kezé­be kerül a Tevéi, az tudása leg­javát adva foglalkozik majd az ő panaszával, miszerint a gyere­ke nem küldi rendszeresen a szü­lőtartási díjat, vagy a szomszéd csirkéi átjárnak a kertjébe. Még szebb lenne azonban, ha Julis né­ni — s általában az állampol­gár — nem a riporterek lelkiis­meretességében bízna, hanem a saját jogaiban, s azok érvényesít­hetőségében. Sajnos, sok jel mutat azonban arra, hogy gyakran célszerűbb tollat fogni és panaszkodó levele­ket írni. Valami sajátos kelet­em ópai hagyomány ez a módszer, ahol az elmúlt évszázadok során nem épült ki megfelelően demok­ratikus intézményrendszer az ér­dekek védelmére. így aztán ez a* feladata tulajdonképpen a másra hivatott értelmiségi foglalkozású emberekre marad. — De vajon mennyire vállalja ezeket a feladatokat a mai ma­gyar értelmiség? — Ebben a kérdésben egy ki­csit pesszimista vagyok, s a kecs­keméti előadás tapasztalata to­vább erősíti a borúlátásomat. Te­le volt ugyan a térem, de ahogy a hallgatóságot elnéztem, java ré­sze nyugdíjas korú férfi vagy nő volt. És — néhány kivételt leszá­mítva — a fiatalabbak sem vol­tak valami aktívak. Bár szakmá- jukbá vágó kérdésekről vitáz­tunk egyetlen orvos, mérnök, vagy közgazdász sem nyilvánított véleményt. Gyanítom, azért, mert nem is ült a teremben senki, aki ezeket a szakterületeket képvisel­te volna. Fájlalom ezt, mert a szociológiai kultúra elmélyítése távolról sem csupán a humán ér­telmiség kötelessége. Veres Péter írja valahol, hogy az az értelmi­ség. amelyik a saját közössége — népe, nemzete — hagyományvi­lágában, szellemi-lelki sajátossá­gaiban, észjárásában nem ottho­nos, és ez irányban nincs is ben­ne érdeklődés, az-idegen a nép­től, ha egyébként a legközepé- bői való is. — Nos, olyan igaz­ság ez, ami ismét visszavisz ben­nünket a kiindulási pontra: az anyagi javak és az erkölcsi érté­kek összefüggéseihez. Mert nem elég — hatalmas anyagi áldoza­tok árán — ezerszámra kibocsá­tani az egyetemekről és főisko­lákról a magasan képzett szakem­bereket: gondoskodni kell arról is, hogy megtalálják az életben a helyüket, a hivatásukat, küldeté­süket. S ehhez nemcsak ilyen vagy Olyan szaktudás — önisme­ret is kell. Bővíteni, mélyíteni a saját életünkre vonatkozó isme­reteket — hitem szerint ez a szo­ciológia egyik legszebb feladata. — Köszönöm a beszélgetést. Káposztás János Amikor ezek a sorok megjelen­nek már csak néhány nap választ el benneteket a tanévzárótól. Bi­zonyára valamennyien úgy érzi- tek, hogy becsületesen, képessé­geitek szerint végeztétek munká­tokat, a tanulást. A mozgalmi fel­adatok pedig akár az előző évek­ben, most is sok élményt, izgalmas új eseményben való részvételi le­hetőséget jelentett valamennyiő- töknek. Ha ezt ti is így érzitek és látjátok, akkor igazán a megérde­melt pihenés hetei következnek. Az idén is mint eddig minden. esztendőben sokan indulhattok tá­borba, víz mellé hegyek közé,, vagy vehettek részt különféle kép­zési táborokban, Zánkán, Csille­bércen. Ez minden esetben napo­kat, illetve heteket jelent, a fenn­maradó többi időt magatoknak kell nagyon ésszerűen, okosan be­osztani, hogy a pihenés ne legyen lustálkodás! Érdemes tervet is készíteni, amelyben az olvasnivaló könyve­ket, a szekrényrendezés, a házi­munkában való segítés időpontjait rögzítitek. A hasznos időtöltés megtervezéséhez nagyszerű segít­séget kínálnak az úttörőházak akár az előző években, most is. A kecskeméti úttörőházban a jól bevált kihelyezett úttörőházakat a város négy pontján helyezik üzem­be. Minden hétfőn a kiskecske- méti iskolánál, 3—5 óráig, kedden­ként a leninvárosi iskolánál 4— 6-ig, csütörtökön a széchenyívá- rosban, a Molnár Erik'iskola előtt 4—6-ig, pénteken pedig a Hunya­divárosban élő kisdobosokat és út­törőket várják 4—6-ig az ifik ugyancsak az iskola előtt a játé­kos sportfoglalkozásokra. A focikedvelőknek az idén is rendeznek grundkupát, a stadion edzőpályáján! Június 18-tól min­den szerdán délelőtt 10—11 óráig a helyszínen lehet jelentkezni. A legjobbaknak járó vándorserleget tavaly a Kuruc téri csapat ifjú labdarúgói nyerték el, — bizonyá- - ra sokan indulnak csatába, hogy á serleget elhódítsák! A bajai Bokányi Dezső úttörő­ház új helyén az első nyári prog­ramot készítették el. A város út­törőinek kívánságára az eddig jól bevált, megszeretett pontszerző­versenyt tovább folytatják. Az idén a tágas új házban, a nagy­szerű levegős környezetben négy L részre osztották a nyári foglalko­zások rendjét: kulturális, sport, turisztikai és játékos lehetőségeket kínálnak. Terveznek hajókirándu­lásokat a Dunán, valamint Ge- mencre, terveznek túrát Bugacra, Kiskunfélegyházára és Kalocsára, ahol a barokk építészeti emléke­ken kívül elsősorban az érseki könyvtárat szeretnék megtekinte­ni. A legszebb nyári élményem — címmel rajzpályázaton is résztve- hetnek a bajai pajtások. A külön­féle technikával készült alkotáso­kat szeptemberben értékelik, a képzőművészeti világhéten díjaz­zák. Ök is szerveznek kihelyezett úttörőházat, összesen három he­lyen: az Újvárosban, a Vonatkert­ben és a KISZ-lakótelepen. Nap­közis táboruk a Parkerdőben és az annyira kedvelt Kárászon lesz. Kalocsán az úttörőház kilenc héten keresztül napközis foglalko­zások színhelyéül jelölte ki a há­zat. A mintegy kétszáz pajtás filmvetítéseken, gyalogtúrákon, le­mezhallgatásokon ' szavalóverse­nyeken és még sok egyéb érdekes eseményen vehet részt. Rendeznek rajok közötti Ki mit tud-ot is, ki­rándulnak a Szelidi-tóhoz, ahol szakképzett pedagógusok úszások­tatást tartanak részükre. Tervez­nek - kirándulást Budapestre is, hogy minél többen megismerked­jenek az Országház épületével, történetével, nevezetességeivel. Augusztus végén nagyszabású kar­nevállal fejezik be az úttörőnya­rat! Nagy munkába fogtak Kiskun­halason ; tatarozzák az úttörőházat, mintegy másfélmillió forintos költ­séggel! Minden remény megvan arra, hogy az új mozgalmi év kez­detére már a teljesen felújított házban tarthatják a foglalkozáso­kat kisdobosoknak, úttörőknek. A nyárra különféle szaktábo­rokban vehetnek részt az érdeklő­dők: a sakkozók, fotósok, gokárto- sok, az ifjú képzőművészek, és két csoportban azok, aki előadóművé­szettel kívánnak foglalkozni, a vers- és prózamondók. A felújított úttörőházban kettős évforduló megünneplését tervezik, hiszen az idén lesz a ház harminc­éves, a névadó pedig most lenne ötven! Találkozni szeretnének Ju- rinovics Miklós nevét viselő bri- gádokkal, szervezetekkel, hogy közösen emlékezhessenek a bátor férfira, akinek életét az ellenfor­radalom idején oltották ki. A halasi úttörőház vezetői azt szeretnék, hogy a továbbiakban a ház egy tanításon kívüli kulturális központ legyen. Ehhez járult hoz­zá a városi tanács 100 ezer forint­tal, hogy vehessenek különféle be­rendezési tárgyakat, diavetítőt, audio-vizuális eszközöket, bar- kácskészleteket. A megyében levő úttörőházak­ban nagyon körültekintően gon­doskodtak a hasznos nyári progra­mokról. Látogassátok tehát minél gyakrabban a kihelyezett foglal­kozásokat, vegyetek részt minél több szervezett kiránduláson is! Rejtvényfejtöknek Az elmúlt héten közölt rejtvényt so­kan oldottátok meg ügyesen! Terme- ■ szetesen több helyes megoldás szüle­tett. • A jó megfejtést beküldők között tíz pajtás nevét kisorsoltuk, számukra könyvet postáztunk: Kovács Éva, Mély­kút: Kakuszi Lajos, Kelebia: Muró Er­zsébet, Kunbaja; Kordás Pirosk^, Kis­kunmaisa ; Horog Sándor, Szalkszent- márton; Kuti Éva, Felső szentiván; Gudmon Vera, Orgovány: Biró Edit, Katymár; Karsa Ákos. Baja: Ferenc* Attila, Úszód. S. K. Tanulmányok Liszt Ferencről Hogyan lett „a csapatok szép elrendezéséből” kozmetika? Nem is olyan régen a „koz­mosz”, mint szó, csupán a világ- egyetem kutatásával foglalkozó tudósok szűk körében volt hasz­nálatos. Ma viszont végérvényesen bevonult a mindennapi nyelvbe. A Szovjetunióban, de sok más or­szágban is e szóval neveznek el mozikat, kávéházakat, esetleg met­róállomásokat, reklámoznak új fogyasztási cikkeket. A kozmosz általánosan elfoga­dott, mai jelentése: világegyetem. Az egész világ, amelybe beletar­tozik a Föld és a Hold, a bolygók és holdjaik, a Nap ép a csillagok, a galaktikák és a kvazárok, a boly­góközi, a csillagközi és a galakti­kaközi térség, por- és gázrészecs­kék és -felhők, a különböző gra­vitációs, mágneses, sugárzási te­rek. Egyszóval, mindaz, ami kör­nyező világuhkat alkotja, velünk együtt.. Holott a görög erdetű „kozmosz” szó „a csapatok szép elrendezését” jelenti', általában „szép rendnek” felel meg. Később ezzel a szóval jelölték a világ fel­építését, amelyben az ókori görö­gök meghatározott rendet, har­monikus rendszert láttak, az ős­káosszal szemben. A világ szerke­zetileg annyira tökéletesnek tűnt számukra, hogy „a szférák har­móniájáról”, „szférák zenéjéről” beszéltek, s ezen az égi szférákat értették. A „kozmosz" ‘ szó egyre inkább a. mindenben megnyilvá­nuló szép rendet általában a szép­séget jelentette. És ebből ered a „kozmetika” is — mint a tárgy vagy a tárgyak összessége szépséggel felruházá­sának eszköze és módja. így kapcsolódik össze genetikai­lag a mai jelentésében igen kü­lönböző „világegyetem” és „koz­metika” szó. (BUDAPRESS—APN) Kevés híres ember személye foglalkoztatta oly széles körben a kortársakat, és az utókort valaha is. mint a magyar nyelvet nem beszélő, ám érzéseiben, eszmeisé­gében mégis oly tisztán és nagy­szerűen magyar: Liszt Ferenc, minden idők egyik legnagyobb magyar muzsikusa. * Az a könyv, mely a Zeneműkiadó gondozásá­ban jelent meg a közelmúltban, . bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy a tizenkilencedik századi művelő­déstörténet legendás alakját még szélesebb körben és még alapo­sabban megismerjük. A Dömötör Zsuzsa és Kovács Mária szerző pár, valamint Mona Ilona egy-egy Írása kapott helyet a Liszt-tanulmányok című kötet­ben. Mindkét írás az 1839—40-es esztendők történéseit elemzi ’kü­lönös tekintettel a muzsikus ma­gyarországi kapcsolataira, közön­ség előtti szerepléseire. Amikor az 1838-as nagy pesti árvíz ide­jén a hazájától távol élő férfiú tudomást szerzett népünk sajná­latos tragédiájáról, akkor nem késlekedett a rászorulók segítsé­gére sietni. így következett be az­tán, hogy másfél évtizedes távol­iét után ismét a szülőföldjén le­hetett. Az első igazi nagy talál­kozás a gyermekkorban elhagyott hazával mély nyomokat hagyott Liszt Ferencben. Az ekkori hóna­pok mélyen átélt élményeiről nem győzött beszámolni élőszóban és leveleiben. Aki a „vad és távoli”- nak nevezett hazától földrajzilag eltávolodott, azt vallotta magáról, hogy ő ennek az „őseredeti, meg- szelídítetlen nemzet”-nek a fia. Meg is indokolta ezt, tiem egy al­kalommal. Olyankor például, ami­kor így írt. így nyilatkozott: „Ma­gyarországon a nemzethez szólok, másutt csak a' közönséggel van dolgom.” Az említett két esztendő hó­napjaiban szerte az országban si­keres hangversenyeket adott. Jel­lemző volt hazafiságára többek között, hogy a plakátokat és a belépőjegyeket magyarul nyom* tatta. Ez abban az időben megle- - hetösen különösnek tűnt; főként a bécsi elnyomó hatalom embe­reinek a szemében. Jótékony cél­ra szánt fellépéseit nagyon komo­lyan vette; tudatában volt annak, hogy milyen sókat segíthet ezzel hazája rászoruló polgárainak, töb­bek között a fiatal muzsikus te­hetségének. „Mint egy rabszolga, úgy dol­gozom” — írta külföldre a barát­nőjének egyik levelében. Akit a művelt világ már fiatal kora óta csodált, akit zongoravirtuóznak, egekből cikázó villámnak, sőt zongoraelemnek neveztek — na- .gyon szerény, egyszerű és mélyen megértő tudott lenni másokkal szemben. Nála a segítő szándék valósággal önmegvalósítás, igazi ■.élet megnyilvánulás volt. Olyan időszakban, amikor a titkosrend- örök figyelték, úgymond, „meg­botránkoztató magyarbarát ma­gatartása” miatt. És amikor a cenzúra betiltotta a híres Rákó- czi-indulóját. Megtudjuk a két ta­nulmányból azt is, hogy mennyi­re hiábavalónak bizonyult a ha­ladó szemléletű magyar nemes­ségnek az a törekvése, hogy az akkor már világhírű Liszt Fe­renc megkaphassa a nemesi cí­met. Amikor a királyhoz, illetve császárhoz került döntés végett a javaslat, a népek legfőbb elnyo­mója egyetlen kézvonással sem­legesítette. A Liszt-tanulmányok című kö­tet segítségével tovább tisztult és tovább gazdagodott a nagy zene­szerzőről eddig kialakult képünk. Érdemes azt is megjegyezni leg­végül, hogy a tanulmányok anek- detikus részletei mennyire izgal­massá, olvasmányossá teszik a könyvet. V. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom