Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-12 / 136. szám
/ 1980. június 12. • PETŐFI N£PE • 5 EGY „ÁTLAGOS" SZÍNVONALÚ KULTURÁLIS INTÉZMÉNY 8 I lkaiért is írtunk volna a jánoshalmi könyvtárról? Űj kez- deményezésekkel, látványos — vagy feltupírozott — eredményekkel nem hívták fel magukra a figyelmet. A könyvtárosok sem törekedtek közéleti babérokra. Panaszkö- dók, mulasztásokat kifogásolók sem fordultak a szerkesztőséghez, egyszóval, nem hívták fel magukra a figyelmet. Csak rendesen elvégezték a dolgukat, betartották a kölcsönzési időt, folyamatosan bővítették állományukat, vigyáztak a köztulajdonra, évről évre több könyvet kölcsönöztek, célszerűen fejlesztették katalógusaikat. Némi bűntudattal vallom be, hogy most is egy író-olvasó találkozó alkalmából vetődtem a nagyközség talán legforgalmasabb pontján működő könyvtárba. Könyyek, olvasók, könyvtárosok Jánoshalmán Véletlenül nyitottunk be, megérte! — Hosszabb beszélgetésre nincs idő, mert jönnek a meghívott, pesti íróvendégek,' jönnek az olvasók. Dicséretesen övék az elsőbbség. A pult mögé állnak a könyvtárosok, a vezető a katalógus használatát mutatja be egy szakmunkástanulónak, az újságíró pedig mégegyszer végignézi a gondosan és ízlésesen berendezett nagyközségi könyvtárat. Bárcsak sok ilyen „átlagos” kulturális intézmény lenne Bács- Kiskunban. ezzel a kívánsággal távozik. Biztos abban, hogy óhajával- e cikk olvasóji.ésj a jánoshalmi könyvtári látogatói egyetértenek. Véletlenül nyitottunk be, megérte! Heltai Nándor Meglepve tapasztaltam: a kellemes idő és a szombat délután ellenére, jó néhány fiatal olvasgat. Rövid beszélgetés során kiderült, hogy rendszeres látogatói az intézménynek, szívesen forgatják a napi- és hetilapokat. (Száz- nyolcvan szakmunkástanuló iratkozott be 1980-ra \) Hozzáértően keresik meg az őket érdeklő cikkeket. A Szabad Föld, a Magyar Mezőgazdaság, a Kertészet és Szőlészet mindegyik példánya kézben volt látogatásomkor. A helyi Csanádi Imre-estre menne el szívesen egy tanár. Egy műszaki irányító Radnóti-estet javasol, míg az egyik fiatal Varga Domokost hallgatná szívesen.■ Remélhetően továbbra is számíthatnak a tanács, a társszervek ösztönző támogatására. Horváth Attila könyvtárvezető elégedett a körülményekkel. A tanácstól kapott könyvbeszerzési keretből gyorsan bővítik az állományt. Jut pénz a fiókkönyvtáraknak is. A 2900 olvasó közül sokan .a lakásukhoz közelebb eső kölcsönző állomásokon szerzik be a kívánt műveket.' A 24 ezer kötetes állományt jónak mondanánk, ha a gyermekek és a fiatalok könnyebben találnak számukra kedves olvasnivalót. A beiratkozottak 60— 70 százaléka 18 éven aluli, de csak minden harmadik—negyedik könyv sorolható a gyermek-, vagy az ifjúsági művek körébe, így van ez másutt is, sajnos. I mezőgazdasági szakmunkásképző intézet jobb diákjai rendszeresen figyelemmel kísérik a szaksajtót! Volt, aki a Petőfi Népét, a Nép- szabadságot, a Film, Színház, Muzsikát és a Magyar Ifjúságot’tanulmányozta. Túlzó a tanulmányozás szó? Lehet, de az biztos, hogy az újság számukra többet jelent az apróhirdetéseknél, a rendőrségi híreknél, a sportro- vatnál. Véletlenek nincsenek: a jánoshalmi tanulók azért tudnak újságot olvasni, mert megtanulták. Garami Sándofné könyvtáros tartott számukra előadásokat az olvasás hasznáról, technikájáról, a könyvtár helyes használatáról. Illés Ferenc, a kollégium vezetője,. Sági Lászlóné igazgatóhelyettes. Martinék , Erzsébet tanár és mások is segítenek az olvasóvá nevelésben. Felhívják a figyelmet az érdekesebb könyvekre, újságcikkekre. Lám, mi minden rejlik az „átlag” mögött. Kevés helyen törődnek ilyen következetesen a gyermekekkel és a fiatalokkal. Elsősorban rájuk gondolva rendezték.be az új klubszerű olvasótermet, divatosan pinceklubot. Lesz helyük a rendezvények szervezésére is. Eddig is tartottak néhányat, főként Vavró Ist- vánné könyvtáros jóvoltából, mert Jánoshalmán is igénylik az író— olvasó találkozókat, irodalmi esteket. Igénylik bizony! Az egységes nagyközségi művelődési bizottság széles körű felmérései szerint sokan szívesen látnák, ha a táncdalénekeseken kívül jeles művészek. tudósok, híres sportolók is szerepelnének a városiasodó nagyközségben. Egy fiatal értelmiségi Lakatos Menyhérttel, Jókai Annával szeretne megismerkedni; egy idősebb, nyolc általánost., végzett szakmunkás Sugár Andrásra és Moldova Györgyre kíváncsi. Mezőgazdasági szaktanácsadást sürget egy középiskolát végzett alkalmazott, míg Weöres Sándor,. Ahol kétezren megtanultak magyarul — Bocsánat, hol találom a Magyar Intézetet? — feltehetem a kérdést Varsában bárkinek, akár a Visztulán innen, akár a Visztulán túl, valószínű, hogy mosolygó arccal magyarázzák el a járókelők: menjek csak erre és erre, így és így kijutok a Marszalkows- kára, igen és ott, a város szívében van a Magyar Kulturális Intézet. Érdekes lenne egyszer ( felmérni, amit nem léhet, hogy a’ harminckét év alatt, amióta a Magyar Intézet létezik Varsóban, hányán jártak benne? Ha csak azt számoljuk, hogy naponta több százan betérnek, körülnéznek, vásárolnak vagy éppenséggel a könyvtárba, előadásra, filmvetítésre, koncertre, kiállításra, valamilyen programra, tanfolyamra érkeznek, s ha ezt megszorozzuk azaz a 32 év napjainak számával, tizenegyezer-hatszáznyolcvannal, nos, akkor már feltétlenül milliós számot kapunk. Nagyon népszerű nálunk a Magyar Intézet. Lássuk, mivel foglalkozik mostanában? Talán a filmmel kezdem, az különösen népszerű. Az idén, január óta vetítik a „Magyarország története filmvásznon” című filmsorozatot. Nem kell neki külön reklám. A magyar film mindig népszerű volt itt, s mindenki tudja, hogy az intézetben jó filmeket láthat, a legújabbak közül csakúgy, mint az arohív gyűjteményből. Moziba persze mindig, mindenütt "méhet az ember, de nem mindig és mindenütt találkozhat filmszínészékkel, rendezőkkel. Márpedig ez igazi szellemi ínyencség. Gyakori vendég itt, a Mar- szalkowskán. Jancsó Miklós, Mészáros Márta, Kovács András. De gyakran jönnek el ide a néves lengyel 'filmesek is, Andrzej Wajda, Krzysztof Zanussi, Jerzy. Kawalerowicz, Grzegorz Królikie- wicz. Bárki elképzelheti, hogy milyen eleven, érdekes beszélgetések folynak, amikor bármely néző elmondhatja, el is mondja véleményét. A legtöbb nézőit természetesen a filmek vonzzák. De nem kevésbé jelentős itt a magyar irodalom népszerűsítése. A közönség, és persze a lengyel műfordítók itt adnak egymásnak randevút a magyar írókkal, költőkkel, irodalomtörténészekkel. Az idén, József Attila hetvenötödik születésnapján rendeztek irodalmi estet és kiállítást magyar*és lengyel színészek közreműködésével. És ez nem minden. Tavaly például az intézet műfordítópályázatot hirdetett, Móricz Zsigmond születésének századik évfordulóján. Bizony, nem'könnyű dolog őt más nyelvre fordítani! Még hogy „megzsírosodik a levegő”? A pályázaton főleg fiatalok indultak, nem kis bátorsággal és — sikerrel. Az első helyezett Ewa Mi- szewska két éve tanul magyarul a varsói egyetemen. De az intézetet ezen a versenyen külön öröm is érte. A negyedik dijat az a fiatalember vitte el, aki itt, az intézetben a. nyelvtanfolyamon tanult meg magyarul. Igaz, nem mindenki sajátítja el ily gyönyörűen ezt a nehéz nyelvet, de azért nagy szó, hogy eddig ‘több, mint kétezren végezték a tanfolyamot, s változatlanul van minden évben 150—200 jelentkező. Az intézet Varsón kivül is terjeszti a magyar kultúrát. Számos lengyel városban rendeznek Magyar Kulturális Napokat. Hogy hol volt a legnagyobb sikerük? Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Mégis, azt hiszem, ott, ahol működik a Lengyel—Magyar Baráti Társaság, például Zgierzben. Különben eddig tucatnál több városban alakult meg a két nép baráti társasága. Munkájukat a Magyar Intézet örömmel segíti. Weronika Zielinska \ televízió gyakori vendég a Magyar Intézetben. # A népszerű magyar vendégek között Is a legnépszerűbbek közé tartoznak a popzenészek. A Fonográf együttes fellépése a Magyar Intézetben. VETÉLKEDŐ A „FÉMMUNKÁS’’ KLUBBAN Ki tud többet József Attiláról? Elhangzik az első kérdés. A karok a lexikonok és a verses kötetek után nyúlnak, s az ujjak sebes lapozásba kezdenek. Az otthonosan berendezett .„fémmunkás” klubot szinte pillanatok alatt „vizsgateremmé” változtatja át, húszegynéhány fiatal. Pedig nem vizsga —, vetélkedő folyik. A kérdés: ki tud többet József Attiláról?... Idill, négy szóban A szerszámműhely dolgozóit Fekete András szerszámkészítő. Mészáros Zoltán marós, és Sándor István csoportvezető képviseli. Előttük nagy halom könyv. Legfölül A magyar irod.alom története. alatta néhány középiskolás tankönyv. Egy másik halom tetején így élt József Attila ... — Ezt az egyik ismerősömtől kértem kölcsön —’ mondja Mészáros Zoltán. — Kerestük pedig a könyvtárban és a könyvesboltban is, mert részletesen, de mégis tömören ismerteti a költő életrajzát. de ezenkívül a legfontosabb követelményeit is elemzi a szerző. — Egyetért az elemzésekkel? — A legtöbbjével igen. Bár az az igazság, hogy a mindent ízi- re szedő tanulmányoknál szívesebben olvasom magukat a verseket. Különösen József Attila esetében van ez így. aki utánoz- hatatlanul szép sorokat tudott írni. Néhányat ki is jegyzeteltem közülük. ..Tejfoggal kőbe mért haraptál?" — kérdezi például, és szerintem ebben a néhány szóban annyi tragédia van, amennyi a legvaskosabb tanulmánykötetekbe se férne bele. Tökéletes ér- zékletességgel fogalmazza meg az idillt is — négy szóban! Hallgassa csak: „Lassúdad esőben feszeng a tök..." — Nos. mit szól hozzá? Hát nem csodálatos? Netán baleset? A szerkesztés dolgozói nevében Szekeres Judit, Csathó Ilona és Erdélyi László ül a zsűrivel szemben. Hogyan készültek erre a-vetélkedőre?^.— kérdezem. — Néhány héttel ezelőtt volt itt egy TIT-előadás József Attiláról. Arra többen is elmentünk. Szór-, galmasan jegyzeteltünk, aztán á hallottakról minden brigádtagnak beszámoltunk — mondja Szekeres Judit. — Mit tartanak a legizgalmasabb kérdésnek József Attilával kapcsolatosait? Erdélyi László így válaszol: — Tegnap olvastam egy tanulmányt. amelynek az írója megemlíti: néhány tekintélyes irodalomtörténész vitatja, hogy József Attila öngyilkos lett volna. Vagy legalábbis: szerintük nem szabad kizárni a véletlen baleset lehetőségét sem. Elhatároztam, hogy feltétlenül megszerzem, és elolvasom ezeket az írásokat, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen tények, vagy adatok birtokában kockáztatják meg ezt a véleményt. Mint egykor a költő... A technológiai osztály asztalánál Szőke Béláné. Kassai László és Szentesi József alkot egy csapatot. — Mikor és kitől értesültek arról, hogy itt ma vetélkedő lesz József Attiláról? — Egy hónappal ezelőtt tudtuk meg Hartyáni Margittól, a vállalat közművelődési előadójától. Bejött ‘és megkérdezte, hogy lenne-e kedvünk benevezni? Hogyne volna — mondtuk többen is. — Más vetélkedőkön is szívesen vesznek részt? — Igen — mondja Szentesi József. Én például" az Ady-vetél- kedőn is versenyeztem tavaly. Az idén pedig egy munkavédelmi vetélkedőn képviseltem a brigádunkat. — Hogyan készültek fel? — Én például utazás közben — válaszol Szőke Béláné. — Az egyik szombaton elutazott a család Székesfehérvárra, a nagyszülőkhöz. Szinte semmit nem láttam a tájból, mert egész úton egy József Attiláról szóló könyvet olvastam. Még nevettünk is a férjemmel, mert itt bukkantam rá arra a kis történetre is, miszerint egyszer József Attila Nagy Lajossal utazott valahová vonaton. s közben többször is összekaptak, mert József Attila‘az indulás első percétől verseket olvasott. Nagy Lajos pedig a tájat íigyelte. József Attila verseket akart felolvasni újra meg újra. Nagy Lajos pedig örökösen a vonatablak elé akarta hívni a fiatal költőt, hogy a látványban gyönyörködjön inkább. Vége a szünetnek. Újabb "kérdés. Mintha vizsgateremben ülnénk, gyors, precíz válaszok érkeznek, szinte minden kérdésre. Legjobbnak a technológiai osztály csapata bizonyult a szerkesztés és a szerszámműhely versenyzői előtt. K. J. Magyar drámák a leningrádi színházakban A Szovjetunióban megrendezett magyar dráma fesztiválján három leningrádi színházat tüntettek ki, köztük a Gorkij Színházat, amelynek főrendezőjét, Georgij Tovsztogonovot és társulatát szoros barátság fűzi a budapesti Nemzeti Színház együtteséhez. A Gorkij Színház rendkívül népszerű Leningrad ban. Minden egyes bemutatója fontos esemény a város művészeti életében, s az ország színházi világában. Sikerük titka: a változatos műsorterv, a jelen társadalmi problémái iránti fogékonyság, a tudatos rendezői felfogásmód és a korszerű szinészvezetés. A Gorkij Színház ma a felfedezések és meglepetések színháza. — Barátságunk a budapesti Nemzeti Színházzal nem újkeletű — nyilatkozta az APN tudósítójának Tovsztogonov. — Többször rendeztem már Budapesten. A Nemzeti Színházban példa! Gogol „Revizor"-ját, amelyben Major Tamás nyújtott felejthetetlen alakítást Őszip szerepében. Művészi kapcsolataink egyik különleges formája volt a „polgármesterek cseréje”, amikor Kirill Lavrov Budapesten, Kállai Ferenc pedig Leningrádban játszotta a szerepet. — Jól ismertem Örkény Istvánt. Barátságunk és együttműködésünk akkor kezdődött, amikor színre vittük a „Tóték” című drámáját. Ez a darab kapta az 1971- es fesztivál födiját. , A sajtó akkoriban sokat irt a színészek újszerű, élesen groteszk szerepfelfogásáról. A „Macskajáték” pedig hosszú évek óta siker- darab a kamaraszínházban. — Igen, a „Macskajáték"-ot a Kis Színházban mutattuk be, s a szerző nagyra értékelte (Jarabfel- fogásunkat. Egy másik fesztiválon, az „Adásiliba”, Szakonyi Károly műve aratott sikert. — Ez a darab lényegében az Örkény-drámák témáinak logikus továbbfejlesztése. Bár a „Tóték" a második világháború alatt játszódik és tulajdonképpen tragikomikus politikai bohózat, a „Macskajáték” pedig jelenetsor Orbán Erzsébet hatvanéves budapesti lakos magánéletéből, mindkét mű az érzéketlenségről, a közönyről és a korlátoltságról szól, ugyanúgy, mint az „Adáshiba" — fejezte be az interjút Tovsztogonov. A leningrádi színházi élet érdekes színfoltja v.olt Gyurkó László „Szerelmem, Elektra” című drámájának színpadra állítása a Puskin Drámai Színházban. A bemutató két fiatal ‘rendező, Vlagyimir Rubanov és Jevgenyij Jelcsov erőpróbája volt. Diplomamunkájuknak választották a müvet, s az előadás főszereplői is pályakezdők. Különös hangulatot ad a darabnak az a körülmény, hogy ma az Ermitázs Színházba megy. Ez a valaha szigorúan zártkörű színház csodálatos antik stílusban épült. Kiemelkedő orosz és külföldi színészek szerepeltek színpadán. A legutóbbi évtizedekben azonban alig használtaik eredeti rendeltetésének megfelelően. Főként művészettörténeti előadásokat rendeztek az épületben. A „Szerelmem, Elektra” bemutatása révén a régi, patinás színház újjászületett. Az előadásokhoz nehezen lehetett volna alkalmasabb környezetet találni.
