Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-11 / 135. szám
1980. június 11. • PETŐFI NÉPE • 5 Tudományról a XII. kongresszuson NINCSENEK FEHÉR FOLTOK A halasi könyvtár kezdeményezése A kiskunhalasi városi—járási könyvtár több mint három évtizede működik. Ma már legendaszámba megy, hogy annak idején, a kezdet kezdetekor mind- , össze annyi könyv — összesen százhatvan kötet — 'állt a rendelkezésükre, hogy egy jókora bőröndben elfért volna. Azóta bizony nagyot változott a helyzet. Ma már ott tartanak, hogy kevés híján százezer kötet között válogathatnak az érdeklődő olvasók. Jelenleg csaknem nyolcezer beiratkozott olvasó aktív részvétele gazdagítja az intézmény munkáját. A fejlődésre jellemző, hogy egy évtizeddel ezelőtt, amikor a ma is meglevő impozáns szép épületet megkapták, az állomány csupán a felét tette ki a mostaninak. A sokoldalú és sok szempontból elismerésre méltó munkának többek között az lett az eredménye, hogy Martonosi Pál igazgató, a Szocialista Kultúráért, a Kiváló Népművelő, és a Szabó Ervin-díj után megkapta a legmagasabb kitüntetést: az Állami díjat. Jelenleg összesen tizennégyen dolgoznak a könyvtárban. Kevés intézmény vezetője mondhatja el akkora örömmel, mint Martonosi Pál, hogy valamennyi dolgozónak megvan a szükséges szakmai képesítése. • Martonosi Pál állami-díjas könyvtárigazgató a beszédes térkép előtt. 0 A XI. pártkongresszus óta a hazai tudománypolitika eredményeként tovább növekedett a tudomány szerepe a társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális életben. A tudományos kutatások bekapcsolódtak a szocialista társadalomépítés feladatainak megoldásába. Társadalmi-gazdasági' célkitűzéseink megvalósítása, részben a világhelyzetben bekövetkezett változások miatt, a kutatási és fejlesztési tevékenységnek az eddiginél lényegesen eredményesebb közreműködését tette szükségessé. Hazánkban 126 kutatóintézetben és mintegy 1340 kutatóhelyen (ebből 1086 egyetemi, ill. főiskolai tanszéken) végeznek kutatófejlesztő munkát. A kutatóhelyeken 85 000-en dolgoznak, ennek majdnem, fele tudományos kutató. A tudományos kutatók mintegy fele a műszaki tudományok, 13,8 százaléka a természettudományok területén dolgozik/ A tudomány jelenlegi struktúrája szervesen illeszkedik a magyar társadalom intézményi rendszeréhez. Kutatóintézeteink nagy része megfelel annak a követelménynek, hogy színvonalas, eredményes kutatási tevékenységet folytasson. Ugyanakkor napjainkban minden korábbinál nagyobb súlyt kapott a meglevő kutatóbázis hatékony kihasználásának szükségessége, az igények és a rendelkezésre álló erőforrások közötti összhang megteremtése. A XII. pártkongresszus határozatban hívja fel a figyelmet arra, hogy „a kutató-fejlesztő munkát' célratörőbbé, a tudományos intézmények és termelőüzemek együttműködését közvetlenebbé kell tenni. A felhasználásban érdekelt gazdasági *és tudományos intézmények — ahol lehetséges — közösen határozzák meg a kutatási feladatot, és a gyakorlati alkalmazásban is működjenek együtt.” • • Eddig is volt erre példa, Szabó Ferenc, a MTA Központi Fizikai Kutatóintézetének főigazgatója kongresszusi felszólalásában elmondta, hogy „A tudomány termelőerővé válása folyamatának igen jó példája a Paksi Atomerőmű megvalósításának folyamata, Paks óriási vállalkozása a t rvezőknek, beruházóknak, az épílő.knek és a..kutatóknak, is.. A kú,pcsolat,'0i , tudomány . é?( a, gyakorlat között itt az első perctől kezdve kitűnő volt. Egyetlenegy pillanatig sem merült föl a kérdés. hogy hogyan megy át a kutatási eredmény a gyakorlatba. A legkülönbözőbb szervekhez tartozó szakemberek összeforrottan dolgoznak együtt. Miért megy ez ilyen jól? Azért, mert itt/kezdettől fogva világos volt a cél. Világos volt, hogy a kutatásnak Tiol, mikor milyen feladatokat kell megoldania.” Őszintén meg kell mondani azonban, hogy ilyen és ehhez hasonló példa még kevés van. De az a tény, hogy pártunk igényli a tudomány fokozottabb részvételét a gazdasági élet minden területén, annak szerves részeként, az jelentősen növeli a tudósok megbecsülését és társadalmi felelősségét. • A kutatási szférán belül is egyre több kutató látja be, hogy munkájával társadalmi, gazdasági érdekeket is szolgálni kell. A kongresszusi dokumentumokban szerepel az, hogy a „tudományos teljesítmény eredményességének megfelelő elismerésben részesüljön”, Pál Lénárd, az MSZMP KE tagja, az OMFB elnöke kongresszusi beszédében így fogalmazta ezt: „Különösen fontos, hogy a kiemelkedő munkát végző, legértékesebb műszaki szakembereinket megkülönböztetett erkölcsi és anyagi elismerésben részesítsük, hiszen alkotásaikra, kezdeményező, vállalkozó kedvükre — és szeretném hozzátenni — kritikájukra és ellenkezéseikre nagy szüksége van hazánknak.” Kádár elvtárs vitaösz- szeloglalójában azt mondotta, hogy „beruházni kell, a műszaki fejlesztésről, a tudományos munka, a közoktatás, az egészségügy fejlesztéséről sem mondhatunk le, de a rendelkezésre álló anyagi eszközök igényeinkhez mérten szűkösek, a gyorsabb javítás egyik kulcskérdése tehát most az emberi tényező kihasználása, mind a kádereknél, mind tömegméretekben.” •A tudomány és a gyakorlat jobb kapcsolata azonban nemcsak a tudósokon, nemcsak a kutató- intézeteken múlik. A megvalósulás nem egyszerű, és nem várható egyik napról a másikra. Szemléletváltozásra van szükség, arra, hogy a tudomány fejlődési törvényszerűségeinek követésén belül a társadalmi szükségletek szabják meg a kutatás irányait, és hogy az így nyert eredményeknek a gyakorlatba való átvezetését a kutatók és a gyakorlati szakemberek együtt végezzék el. A tudományirányításnak azt a célt kell kitűznie, hogy elősegítse a kutatóhálózatnak a változó társadalmi és gazdasági feladatokhoz való rugalmasabb alkalmazkodását. Folyamatban van a Miniszter- tanács 1978. évi határozatának végrehajtása, amelynek értelmében 1979-ben elrendelte a hazai kutatóintézeti, ( hálózat felülvizsgálatát,. a kutatóhelyek minőségi elemzését: Ennek a felmérésnek az a célja, hogy néhány év alatt a mainál reálisabban körülhatárolt, jobban strukturált intézményrendszer alakuljon ki amely hatékonyabban tudja kielégítem a társadalmi és gazdasági igényeket. és a tudományok belső fejlődéséből adódó problémákat. 0 A XII. kongresszust követő időszakban a tudományos közélet legjelentősebb eseménye az Akadémia 140. közgyűlése volt. amely foglalkozott mindazon kérdésekkel is, amelyeket a kongresszus a tudományra vonatkozóan megfogalmazott. B. M. Amikor a napokban a könyvtár munkájáról beszélgettünk az igazgatóval és munkatársaival, elébünk tettek jókora színes térképet. Miközben érdeklődéssel szemléltük a térkép beszédes látnivalóit, kibontakozott előttünk egy számunkra rendkívül érdekes módszer, kezdeményezés. Erről beszélgettünk akkor az intézmény Állami díjas igazgatójával. — Milyen céllal készült ez a térkép, és mi mindent ábrázolt? — Arra voltunk kíváncsiak, hogy könyvtárunkban az állománygyarapítás megfelel-e az igényeknek, a korszerű követelményeknek. Tudni akartuk, hogy városunk területén (beleértve a külterületet is), hol és mennyi olvasónk található. Tudni-akartuk. hogy kik és honnan járnak be hozzánk rendszeresen művelődésük gyarapítása céljából. — Es az eredmény? — A legnagyobb meglepetésünkre azt tapasztaltuk, hogy Kiskunhalas város területén nincs úgynevezett fehér folt, ami az olvasók lakóhelyi hovátartozá- sát illeti. Konkrétabban: a város minden területén megtalálhatók, nagyjából egyforma arányban a beiratkozott olvasóink. — Jelenleg hány felnőtt olvasójuk van? — Csaknem négyezer. Hangsúlyozom: nagyszerű, hogy közülük minden negyedik szellemi dolgozó. Ezen a szerintünk nagyon is pozitív arányon ugyancsak meglepődtünk. Mint ahogy azon is, hogy kiderült: a városban dolgozó pedagógusoknak több mint a fele beiratkozott olvasó. A hatvanegy óvónő közül például harmincöt látogatja rendszeresen a könyvtárunkat. Azzal is dicsekedhetünk, hogy Kiskunhalas városának minden harmadik orvosa tagja az intézményünknek. — Milyen következtetéseket vontak le a felméréseikből? — Azt, többek között, hogy a könyvbeszerzéseknél figyelembe kell venni a beiratkozott olvasók összetételét. — Vagyis? — A mi esetünkben azt, hogy a nagy számú szellemi dolgozó sajátos olvasási igényeivel számolnunk kell. — Halas köztudottan örvendetes ütemben iparosodik. Ez azt jelenti, hogy a munkások közül is egyre többen látogatják a könyvtárat? — Egyértelműen így van. Ezernél több olvasónk gyárban, üzemben dolgozik. Mivel azt is tudjuk. hogy zömük műszaki jellegű tevékenységet folytat, elhatároztuk. hogy a műázaki-technikai- tudományos művek számát szaporítjuk. . — Kiskunhalason is mint másutt, lendületesen fejlődnek az új lakótelepek. Ezzel kapcsolatban a könyvtári szakma szempontjából van-e valamilyen észrevételük, tapasztalatuk? — Részben sejtettük, ám mégis nagyon meglepő volt a vizsgálódásunk eredménye. Az, hogy az új lakótelepeken kedvezőbben alakul a lakosság összlétszámá- hoz képest az olvasók aránya, mint másutt. — Az a tény, hogy valaki közelebb, vagy távolabb lakik a könyvtárhoz, befolyásolja-e az idekötödést? — Nagyon érdekes kérdés. Régebben azt hittük mi is. hogy aki közelebb van, az gyakrabban látogat el hozzánk. A felmérésünkből viszont kiderült, hogy az olvasó otthonának a könyvtá. runktól való. távolsága- nem Jbe- ~ folyásóló tényező. Ezt "á térképünk ^egyértelműen kimutatja. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni azt is, hogy ahol a szülők ' beiratkozott olvasók, ott a gyermekek is nagyobb számban barátai a könyveknek. — Miben látja módszerük s e körültekintő felmérés legfőbb hasznát? — Ma már lehetetlen, hogy ne tudjuk: kiknek vásárolunk könyvet. A magunk részéről büszkék lehetünk arra, hogy intézményünkben alig van — vagy nincs is — olyan kötet,, amelyre éveken át senkinek ne lenne szüksége. Varga Mihály • A halasi könyvtár külső képe is vonzza a látogatókat. (Straszer András felvételei.) ;❖>>>>>>>>>>>> zmm'-mtmíím&i W8M Minden nap más szerepben Beszélgetés szerepről, sikerekről Kállai Ferenccel — Eddig a mondatig — remélem, nem kiabálom el! — kegyeltje voltam a pályának — mondja Kállai Ferenc. — Még szinte gyerekfejjel lehetőséget kaptam, hogy ne csak Rómeót játszhassak, hanem egészen más jellegű szerepeket is. Így alakult az életem Rómeótól vagy akár a Bánk bán Ottójától Bánjáig vagy Peturig. Katona drámájában már tényleg mindent eljátszottam, csak a női szerepek hiányoztak. Boldog vagyok, hogy e többszí- nűség lehetőségével járhattam a színészet útjait, és azt hiszem, hogy életem dokumentumait alig érdemes elmondani, mert lassan már lexikális adatoknak számítanak: közvetlen érettségi után a Színművészeti Akadémia, amelyet el sem végeztem, mert kitört a háború, körülzárták Budapestet. Három hónap múlva az akkor nyíló színházak egyike, a Szabad Színház szerződtetett. Innen a Bárdos Artúr igazgatta Belvárosi Színházhoz kerültem, majd 1948-ban a Nemzeti hívott át. Azóta itt élek, igen sokféle szerepet játszva, a magyar klasszikusoktól a Moliere- szerelmeseken és a rengeteg karakter- és epizódalakításon keresztül, egészen a mostani repertoárig. Nagyjából dokumentálva a pályám ennyi. — Kitüntetéseit szerényen elhallgatta. Mégis megkérdezem, mit jelentett önnek, a Kossuth-dí- jas, kétszeres Jászai-díjas Érdemes • Balra:. Kállai. a Danton halálában (Pi- róth Gyulával). (MTI-fotó. Benkő Imre felvételei—KS) 0 Jobb oldali képünkön: a Moliére-komé- diában (Agárdi Gáborral). Művésznek a nemrégiben élnyert Pro Urbe-díj? — Bevallom, váratlanul érintett, hogy megkaptam a Pro Urbe-di- jat. Szerintem ez a „városért” szó, amelyet a kitüntetés neve takar, olyan műalkotásokra vonatkozik inkább, amelyekbe minden járókelő polgár beleütközik. Én itt a színházon belül élem az életemet,- a város lakói csak úgy tudnak velem kapcsolatba kerülni, ha eljönnek a Nemzetibe, illetve filmet televíziót néznek vagy rádiójátékokat hallgatnak. De, ha én valóban véghez vittem olyasmit, ami többeknek akár szellemi, akár művészeti élményt jelentett, akkor örülök, hogy ezt megtehettem az embereknek, a városnak. 0 Kállai Ferenc átveszi a Pro Űrbe kitüntetést, Szépvölgyi Zoltántól, a Fővárosi Tanács elnökétől. — Hiszen nem is kell gyakori színházlátogatónak lenni ahhoz, hogy az ön által nyújtott élményben részesülhessünk! Csak a Nemzeti Színház repertoárjából ,hat darabban játszik ebben az évadban. — És csupán márciusban huszonhat előadásom volt a színházban. Ez így megy hónapról hónapra, évről évre. Őszintén megmondom, a felével is elégedett lennék. — Ráadásul ezek egytől egyig más karakterű szerepek. Hogyan tudja megvalósítani a mindennapi átváltást? . — Azt hiszem; már eleve az vonzott a pályához, hogy színészként különböző emberi habitusokba belebújva élhetek. Hogyan lehet ezt csinálni? Én mindig az író által megírt partitúrákat szeretném végigjátszani és nem önmagamat akarom reggeltől estig mutogatni. Ez nem azt jelenti, hogy nincs minden egyes alakításom átitatva velem, vagyis az általam megfigyelt dolgokkal, a világ- és emberlátásaim - összes fűszerével. Hogy mindegyik egy kicsit más ízű, mozgásrendszerében és szellemiségében is különböző, az az én gyönyörűségem. Ez az, ami a hivatásomat számomra széppé és vonzóvá teszi. — Bizonyára vannak kedvenc alakításai. — A most műsoron levők mindegyikét szeretem, de Dantont és az Éjjeli menedékhely Lukáját különösen. S egy pillanatig sem tagadom, hogy a bekövetkezett siker miatt az Úrhatnám polgár is nagyon a szívemhez nőtt. A Döglött aknák pedig, amelyet idestova egy évtizede játszunk, régi nagy szerelmem. A legutóbb bemutatott Troilus és Cressidában szintén hatásos a szerepem, de Pandarus tulajdonságai emberileg távol állnak tőlem. — Van-e szerepálma annak ellenére, hogy ilyen sok darabban játszott már? — Mindig az volt az álmom, hogy a rám bízott feladatokat maradéktalanul megoldjam. Azt hiszem, félnék bármit is kérni, mert átlói/tartanék, hogy éppen az általam választott, alakításba buknék bele. — És miben láthatjuk legközelebb? — Ebben a színházi évadban már nem készülök újabb bemutatóra. A televízióban viszont most fejeztük be Páskándi Vendégség című drámájának a forgatását, amelyben Dávid Ferencet alakítom. Jelenleg pedig Gorkij Jegor Bulicsovját próbáljuk. Bulicsovot játszani igen nagy örömömre szolgál. A mai drámák kétes világában, ahol én bizony gyakran érzek kóklerizmust, olyan megnyugtató ilyen művekkel találkozni, mint a Gorkijé. Ebben a drámában emberek — és nem csupán az író szócsövei — beszélgetnek, szituációk körvonalazódnak és egyszer csak minden létrejön. Létrejön a társadalom, a benne élők, összes változásaikkal, vágyaikkal, akarás saikkal, a rengeteg színű figurák. És létrejön a valóságos ember. Ez olyan jó érzés egy színész számára! Még a szerepet is könnyebben tanulja. / M. Zs.