Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-08 / 133. szám
* • PETŐFI NÉPE • 1980. Június 9. ÁLLATTARTÁSI TAPASZTALATOK A jövedelem sok tényezőtől függ A háztáji sertéstartásnak — az önfogyasztáson túl — az árutermelésben betöltött szerepe miatt meghatározó jelentősége van. Az elmúlt esztendőben a vágósertés 55,5 százalékát az országban a kisgazdaságok adták, megyénkben ez az arány még magasabb. Vannak, akik csak hizlalnak — vásárolt malacból, vagy süldőből — mások viszont tenyészkocát is tartanak és a hízóalapanyagot is saját gazdaságban állítják elő. Az utóbbi hónapokban számos jelzés érkezett arról, hogy a megyében csökkent a kocaállomány. 1979 utolsó negyedévében 2200- zal több anyaállatot vásárolt fel a vállalat, mint az előző év hasonló időszakában. A folyamat ez év elején tovább tartott. A legnagyobb veszélyt az jelentette, hogy az előhasi kocák száma számottevően mérséklődött, ami azt jelzi, hogy a következő évben szaporulatcsökkenés várható. A tapasztalatok arra késztették az állatforgalmi és húsipari vállalatot, a területi szövetségeket és más érdekelt intézményeket, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését és felvásárlását irányító szövetkezeti szakemberekkel megbeszélést folytassanak. Ennek során derült ki, hogy az utóbbi időben jövedelemcsökkenés jelentkezett a tenyésztésben. Ezt jelezték a felsőbb szerveknek, és az utóbbi időben több központi intézkedés történt a sertéstartás ösztönzésére. Tavaly decemberben egyszerűsítették a szerződéshez szükséges nyomtatványokat, A közelmúltban az állatforgalmi és a húsipari tröszt intézkedett, hogy vállalataik a kistermelőknél tekintsenek el az átadás határidős előrejelzésétől. Változatlanul folytatódik a törlesztéses vemheskoca- ki helyezési akció is. A gabonaforgalmi és malomipari vállalatok segítik a takarmánybeszerzést, bővítették a választékot, tgy van ez a megyében is. Csökkentették a papírzsák és jutazsák árát. Viszszaállították a régi súlykategóriát, vagyis 95—125 kilogrammos súlyig veszik át a sertést, kilogrammonként 30,50 forintért, nem számítva a több éves szerződéses és más felárat. Százhuszonöt kilogramm felett 28 forintért értékesíthetik a sertéseket a gazdák. A sertéstenyésztés gondjaira vonatkozóan, a megyei tanácsülésen interpelláció hangzott el, amelynek nyomán is intézkedés történt. A megyei tanácstag éppen egy tanyás terület, Csólyoa- pálos és Kömpöc községek gondjait ismertette. A napokban a község vezetőitől, Németh József tanácselnöktől, Siska János vb-titkártól érdeklődtünk, hogy az eddigi intézkedéseknek milyen hatása volt. Beszélgettünk dr. Szüts Mihály, községi állatorvossal is. Csólyos- páloson ugyanis nagy a tanyavilág. Ezért az állattenyésztésre megvan a lehetőség, mutatja ezt, hogy a községben az idén is több mint 8 ezer hízott sertést értékesítenek a gazdák. Az, hogy kinek mennyire jövedelmező a tenyésztés, az attól függ: milyen körülmények között gazdálkodik. A 600 tanyából 400 villamosított, amely kulturáltabbá teszi az állattartást. Függ attól is, hogy milyen távolságra van a központtól a tanya. Minél messzebbre kell menni a takarmányért, annál több a költség. A jövedelmet tehát igen sok tényező befolyásolja. Alapvető: a takarmányárak emelkedését nem követte a felvásárlási árak növekedése. • Dr. Szüts Mihály: Az állattenyésztés és a kertészkedés szorosan összefügg. Dr. Szüts Mihály szerint valóban csökkent a tenyésztés jövedelmezősége, de a gazdáknak szükségük van a jószágra, mert a trágyát fel tudják használni a kertészkedéssel, fólia alatti hajtatással és szabadföldi termesztéssel, jelentős például a paradicsomtermesztés. Az állattenyésztés tehát így függ össze azzal, hogy a minisztérium kertészeti mintaközösségnek Jelölte a települést. Egyértelmű vélemény alakult ki abban a tekintetben, hogy az eddigi intézkedések helyesek voltak, de még további könnyítésekre van szükség ahhoz, hogy a sertéstenyésztés ciklikusságát elkerüljük. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium további egyszerűsítéseket és módosításokat tervez — értesüléseink szerint — a szerződéses feltételeken elsősorban azért, hogy a kistermelők, valamint az állatforgalmi és húsipari vállalat, illetve a szövetkezetek megbízottainak együttműködése közvetlenebbé, egyszerűbbé és hatékonyabbá váljék. K. S. 0 A tanyavilágban még mindig fontos közlekedési eszköz a lófogat. (Méhesi Éva felvételei) Hol az igazság? BIZONYÁRA sok emberben felvetődik a fenti kérdés, ha az új gazdasági szabályozók okozta változásokról hall munkahelyén. Az igazságra keres választ egyik kedves olvasónk is, aki a következőket írja levelében. „Húsz éve dolgozom munkahelyemen, a gyár mindig jól működött — korábban többször volt kiváló vállalat — most pedig úgy hallom, veszteséggel dolgozunk és ezért nem fizetnek nyereség- részesedést. -Bért Is alig emelnek. Ezt nem tartom igazságosnak, hiszen mi, a gyár dolgozói erről igazán nem tehetünk. Miért kell a dolgozók keresetét a vállalat nyereségével vagy veszteségével összekapcsolni?” Azt, 'hogy húsz év alatt milyen változásokon .ment át népgazdaságunk, úgy gondolom, felesleges most különösebben részletezni. Néhány fontosabb fordulópontot azonban érdemes megemlíteni a változások összefüggéseinek érzékeltetése érdekében. Az 1968-as új gazdaságirányítási rendszer jelentős önállóságot biztosított a vállalatoknak, vagyis a központi tervirányítás helyett, már önálló éves tervek szerint dolgozhattak, dolgozhatnak az ötéves tervek célkitűzéseit követve. A hatvanas években még mindenütt elsődleges gazdasági cél volt a termelés növelése, az éves tervek túlteljesítése: A kiváló vállalat elbírálásánál is többnyire a mennyiségi szemlélet volt a meghatározó, függetlenül attól, hogy az eredményeket legtöbb esetben nem a rendelkezésre álló gépi és munkaerő-kapacitás jobb kihasználásával, a hatékonyabb, 'takarékosabb munkavégzéssel, hanem a létszám növelésével vagy új beruházások üzembe helyezésével érték el. EMLÍTÉST Érdemel továbbá az 1973. évi „árrobbanás”, amely jelentősen megnövelte az energia- hordozók és a nyersanyagok világpiaci árát. Mindezt azonban a vállalatok valójában nem érzékelték, ugyanis államunk magára vállalta e drágulás terheit, ami annyit jelent, hogy ezeket az importanyagokat továbbra is a régi áron — állami dotációval — kapták a vállalatok. Így az elmúlt évek újabb drágulásai egyre nagyobb költségeket róttak az állam- háztartásra, ami szükségessé tette, hogy megfelelő exporttal ellensúlyozzuk az importkiadásokat. És itt mutatkozott a legjelentősebb probléma! Termékeink egy része nem versenyképes a világpiacon, mert nem elég korszerű, s mert előállítása nem elég gazdaságos. Nyilvánvalóvá vált, 'hogy a mi gyárainkban ugyanazt a terméket sokkal nagyobb ráfordítással készítik el, mint más országban. Arra tehát, hogy versenyképesek legyünk, illetve hogy nyereséggel dolgozzunk, akkor van mód, ha mérsékelni tudjuk a költségeket. A megoldás a szükséges beruházások és rekonstrukciók mellett a rendelkezésre álló tartalékok feltárásában, többek között a gépi és a munkaerő-kapacitások jobb kihasználásában rejlik. Erre ösztönzik a vállalatokat az idén januárban bevezetett új gazdasági szabályozók, s a termelői árak rendezése. Hol az igazság? Ott, hogy ha ezeknek a követelményeknek eleget tud tenni egy vállalat, akkor nyereséggel számolhat és lehetőség nyílik ä dolgozók bérének'“átlagot Fneg~ > haladó emelésére. Elkerülhetetlen a keresetek összekapcsolása a nyereséggel, mert egész egyszerűen arról van szó — amint Kádár elvtárs legutóbbi beszédében mondotta —, hogy csak azt oszthatjuk el, amit meg is termeltünk. Ahol nem hoztak létre nyereséget, ott nincs mit elosztani, s legfeljebb csak a garantált kétszázalékos bérfejlesztésre van lehetőség. OLVASÓNK AZT ÍRJA levelében, hogy a gyár veszteséges termeléséről a dolgozók igazán nem tehetnek. Ha a veszteség a rossz munkaszervezésből, .korszerűtlen technológiák alkalmazásából vagy más vezetési hibákból adódott, akkor valóban nem. Ilyen esetben — valamennyi szempont ismerete nélkül — nehéz tanácsot adni, mert lényegében két választása van a dolgozónak: vagy beletörődik a pillanatnyi — számára kedvezőtlen — változásba, vagy. más vállalatnál helyezkedik el, ahol úgy érzi, hatékonyabban termelhet, s éppen ezért jobban megtalálja a számítását. Persze több összetevője van ennek is, és ráadásul .megfordítható a kérdés.” Nem ott van az igazság, bogy az a munkaintenzitás, amellyel eddig dolgoztak, ma már nem elég? Gondolkozzunk el ezen! Például az NSZK-iban egy munkás egy óra alatt kétszer, háromszor annyit termel, mint a magyar munkás. Igaz, hogy nem azonos technikai feltételek mellett, de ha figyelembe vesszük, hogy a rendelkezésünkre álló kapacitások kihasználtsága sok esetben csak 50—70 százalék, a számok magukért beszélnek. S ha mi 'háromszor annyi munkaidőt fordítunk egy-egy termékre, nagyobbak az előállítás költségei, 'tehát drágábban is kellene eladni, hogy nyereséggel számolhassunk. Kézenfekvő, hogy így nem lehetünk versenyképesek a világpiacon, az olcsóbb, jó minőségű termékekkel szemben, ezért a termelésben is igazodnunk kell a külföldi piaci feltételekhez. Ehhez pedig az szükséges, hogy még többet, még jobban termeljünk, optimálisan kihasználva a munkaidőt, s a rendelkezésre álló gépek kapacitását. Ez is az igazsághoz tartozik! A bértömeg-gazdálkodás bevezetése, ugyancsak a hatékonyabb munkavégzésre ösztönzi a dolgozókat. Ha kevesebb létszámmal is el tudják végezni ugyanazt a munkát, akkor az nem egyszerűen csak költségmegtakarítást, hanem bérmegtakarítást is eredményez. Ebből azután lehet olyan esetben is bért emelni, amikor erre a nyereséghiány nem nyújt fedezetet. Sajnos a vállalatok egy része — ahogy ez olvasónk leveléből is kitűnik — nem képes elég gyorsan alkalmazkodni a megváltozott gazdasági feltételekhez.. s termelése veszteséges. Nem tudja, vagy csak áron alul tudja eladni — legtöbbször korszerűtlen — termékeit. A jelenlegi árrendszer arra is hivatott, hogy a vállalatokat termékszerkezetük gyors, előnyös átalakítására ösztönözze, a veszteséges termelés megszüntetése érdekében. Tehát olyan termékek gyártására kell berendezkedniük, amelyet minden piacon előnyösen értékesíthetnek. LÁTHATÓ, hogy igazságkeresésünk közben több tényezővel kell számolnunk, ami természetszerű, hiszen a jelenlegi gazdasági helyzet is több gazdaság- politikai .tényező együttes hatására jött létre. Végezetül ide kívánkozik egy megjegyzés, olvasónk levelével kapcsolatosan. Jó eredményeket csak kollektív, egységes szellemben lehet elérni. Viszont — ahogy a példa is mutatja — egyes vállalatok több hónap elteltével sem tájékoztatták dolgozóikat a , megyiltßZ^ti ^azda^ágjj feltételek lépypjgéjfül, s|(|y}^yri milyen konkrét teendőket követelnek valamennyi- üktŐl — és személy szerint is — ezek a váUÖzaáBk'.* így nem csoda, ha veszteséggel termel a gyár, ahogy az sem az. ha sok emberben felvetődik a kérdés munkahelyén a megváltozott feltételekkel kapcsolatosan, 'hogy „Hol itt az igazság?”. K. E. A SZAKMA KIVÁLÓ DOLGOZÓJA — A kisfiámat, már felsótago- zatos. A vekker ébreszti föl, nincs vele senki,. de azért nem szokott elkésni az iskolából. — Szabad ideje marad a két- műszakos munkábajárás mellett? — Szórakozásra jóformán semmi, mert mindennap főzök otthon és ezenkívül mindig van más tennivaló is a háztartásban. Ami kevés szabad időm van, azt a fiammal töltöm. Más gyerekekhez is szálak fűzik Kasziba Ferencnét. A November 7. szocialista brigád tagjaként —> találkozásunkkor — készül a pótgyermeknapra, amelyet az általuk patronált általános iskolai osztály 'tanulóinak rendeznek az üzemben. A. T. S. Csoportvezető a kötöttáruüzemből Otthonias a légkör — valahányszor a HODIKÖT jánoshalmi üzemébe belépek, mindig ez a benyomásom. Talán azért, mert a pulóvereket, kardigánokat konfekcionáló, berregő gépek, s a föléjük hajoló asszonyok és lányok — külön-külön — a saját műhelyükben dolgozó varrónőket idézik. Az otthoniasság érzetét kelti a gondosság is, amivel ügyelnek itt a tisztaságra, a munkahely küllemére, s az az emberi közvetlenség, amely az ilyen kisebb üzemi közösségeket általában jellemzi. Király Lajosné főcsoport vezetővel percek óta figyelünk egy fiatal asszonyt, aki szinte állandóan mozgásban van a gépsorok között. — így szalad reggel hattól a műszak végéig — mondja róla, azaz Kasziba Ferencné csoport- vezetőről Királyné. — Nagyon lelkiismeretesen dolgozik, nem túlzás, hogy mindennap egyformán maximális odaadással végzi a munkáját. Szeretjük mindnyájan, mert becsületes, jó szándékú ember. Mint csoportvezető igazságos a dolgozókkal, senkivel nem kivételezik a kiszolgálásban. — Az is a feladatom, hogy a csoportomba tartozó munkatársnőimnek odakészítsem a munkadarabokat, pulóvereket, kötött ruhákat — adja meg az előbb hallott „kiszolgálás" szó magyarázatát maga Kasziba Ferencné. — Ügy kezdődik számomra a munkanap, ha mint most, délelőttös vagyok, hogy a másik csoportvezetővel mi érkezünk be legkorábban. A portán magunkhoz vesszük a kulcsokat, és mi lépünk be elsőként az üzembe. Itt a reszortoknak megfelelően mindenkinek odakészítjük a gépéhez a kezdéshez szükséges anyagmennyiséget. Aztán egészen a műszak végéig úgy kell kiszolgálnunk a dolgozókat, hogy folyamatos legyen a termelés. — Csak ennyi lenne a csoportvezető feladata? — Több ennél. Állandóan figyelemmel kell követni a teljesítmények alakulását, s irányító tevékenységgel elő kell segíteni a norma teljesítését. Őrködni kell a munkafegyelem fölött. Vigyázunk arra is, nehogy valakit baleset érjen. Amikor délutános vagyok, akkor a csoportvezető társammal, Taskovicsnéval mi zárjuk be az üzemet és felelősek vagyunk az áramtalanitásért. Kasziba Ferencnével elégedettek a vezetői, ezért kaphatta meg a Szakma Kiváló Dolgozója címet, amit nem ítélnek oda csak a legkiválóbbaknak. 1972 februárja óta dolgozik a Hódmezővásárhelyi Divat Kötötárugyár üzemében, azelőtt a Kiskunsági Ruhaipari Vállalat jánoshalmi telepén volt betanított gépi munkás. Még korábban évekig az erdészetnél talált kereseti lehetőséget. — A ruhaiparnál nem kötöttáruval foglalkoztunk. Itt minden munka új volt — meséli. — Megismerkedtem a gépekkel, aztán később szabász letter^, majd pedig csoportvezető. A Szakma Kiváló Dolgozója címet megkaptam, de az igazság az, hogy szakmám nincsen. Csak most járok a kötőhurkoló szakmunkásképző tanfolyamra. itt képeznek bennünket helyben, az üzemben és a jövő tavasszal vizsgázunk. — Nehéz-e a tanulás? — Harmincnyolc éves vagyok, tehát nem éppen tegnap fejeztem be a nyolc általánost. Mi tagadás, elég sok gondot okoz a matematika, a fizika, a szakrajz és az anyagismeret megtanulása. — Emberekkel bánni könnyebb, mint a tankönyvekkel? — Az sem könnyű, még akkor sem, ha jól ismeri az ember a munkatársait. A csoportvezetőnek tudni kell nálunk, hogy ki- mire képes a csoportjából, ki milyen gyorsan tud elvégezni egy munkát. Erre az ismeretre különösen az „SOS”, a nagyon sürgős feladatok elvégzésekor van szükség. Az emberekkel való helyes bánásmód nagyon lényeges. Látni kell, kinek milyen a hangulata. Ha valaki le van törve, tudni kell róla, hogy egy-két vidám szóval jobb kedvre lehet-e deríteni, vagy pedig jobb, ha ilyenkor nem szólnak hozzá. Persze, a csportvezető- nek nem lehetnek rossz napjai, nekünk a magángondjainkat otthon kell hagynunk. — Amikor kora reggelente munkába jön, kit hagy otthon? A Krím a számok tükrében 1980 a tizedik ötéves terv utolsó éve a Szovjetunióban. Az eddig elért, valamint az utolsó évben várható eredményekről a Krím-területen, testvérmegyénkben is számadást készítettek. Szociális ellátás A tizedik ötéves terv első négy évében több mint hárommillió négyzetméterrel nőtt a lakóterület a Krímben, csaknem negyvenezer új bölcsődei és óvodai helyet létesítettek és kétezer-négyszázöttel több beteget tudnak gyógykezelni a kórházakban. Összehasonlításképpen: míg 1940-ben, a háború előtti utolsó évben a Krím városaiban 4,2 millió négyzetméter volt az össz-lakóterület, most meghaladja a 18 millió négyzet- métert. A jelenlegi ötéves terv kezdete óta jelentősen javult a lakások komfortja is; és mintegy 310 ezren költöztek új lakásba. A terv nagy figyelmet fordít az ismeretterjesztésre, az egészségügyre és a kultúrára. Az időszak végére 11 általános iskola épül fel. több mint nyolc és fél ezer diák számára, s az idén még elkészül csaknem tízezer óvodai és bölcsődei hely. Az utóbbi három évben a Krím területén 21 millió rubelt fordítottak a dolgozók szanatóriumi kezelésére és üdülésre. Ingyenes és kedvezményes utazáson, kiránduláson csaknem negyedmillióan vehettek részt. A nevezetes krími úttörőtáborok 325 ezer iskolást fogadtak. Ipar 1976 óta az ipari termelés volumene 356 millió rubellel, vagyis 11,3 százalékkal nőtt, ami a tervet 218 millió rubellel haladja meg. Tavaly — 1978-hoz képest — 3,2 százalékkal nőtt a munka termelékenysége. A Krímben ma 124 üzen) termel 703-féle kiváló minőségű árut, ez az össztermelésnek több mint 10 százaléka. 1976- ban még csak 240 termék kapta meg a kiváló minősítést. A tizedik ötéves terv során a Krímben csaknem 100 új nagyüzem épült fel, kezdte meg a termelést. A beruházás értéke 3.2 milliárd rubel: 21 százalékkal több, mint az előző ötéves tervben. Folynak a munkálat tok a krími atomerőmű építésén is. A nagy energiaszolgáltató állomást 1985-ben adják át. Épül a szimferopoll sörgyár és az észak-krími csatorna is. Mezőgazdaság Az SZKP Központi Bizottságának két éve hozott határozatával összhangban a mezőgazdasági nagyüzemek növelték a gabona-, a zöldségfélék, a hús, a tej és más fontos termékek előállítását. Szemes terményekből például a tizedik ötéves terv első négy évében — összevetve az előző ötéves terv első négy évével — 250 ezer tonna volt a többlet. Feltétlenül szót érdemel azonban, hogy 1976-ban és 1979- ben j rendkívül kedvezőtlen volt az időjárás. S még egy szám: a jelenlegi ötéves terv első négy évében a krími mezőgazdaság termelési kapacitása 34 százalékkal növekedett, az üzemek nagy. mennyiségű gépet vásároltak, s igen nagy összegeket fordítottak a termőföldek javítására is. Vlagyimir Sarov
