Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-06 / 131. szám
198#. június 6. • PETŐFI NÉPE • s „...hogy minden tanköteles iskolába járjon” Beszélgetés Polinszky Károly oktatási miniszterrel ŰTTÖRŐÉLET Legyetek büszkék rájuk Hazánkban is törvény kötelezi a szülőket arra, hogy a hatodik évüket betöltő gyerekeiket beírassák iskolába és 16 éves korukig taníttassák. Köztudomású, hogy ezt a törvényt nem mindenki tartja tiszteletben. Napjairikban is akadnak iskolakerülők, felelőtlen szülők sajnálatra méltó gyerekei. Polinszky Károly oktatási miniszter tájékoztatta munkatársunkat többek között arról, hogy a magyar közoktatásügy központi irányító szerve mit tesz a tankötelezettségi törvény végrehajtásáért? — Tisztázzuk rögtön az elején: nem kizárólag és nem elsősorban az Oktatási Minisztérium feladata a tankötelezettségi törvény megtartása. Az alsó- és középfokú oktatási intézményeket nerti az OM tartja fenn. A minisztérium feladata az irányítás, a szabályozás. Rendeleteket, intézkedéseket ad ki, olyan esetekben is, amikor a feladatokat egymástól eltérő körülmények között kell megvalósítani. Ez például, és sok minden más is, feltételezi, megköveteli az önálló döntéseket, az önálló munkát' a különböző .hivataloktól, intézményektől. A minisztérium egyébként is tág teret ad a helyi kezdeményezések; nek, számít is rájuk. A tanácstörvény életbe lépése ' (1971) óta az alsó és középfokú iskoláknak — az óvodákkal és a gyógypedagógiai intézetekkel együtt — a tanácsok a fenntartói. A tanácsok felelősek városuk, községük egészséges fejlődéséért, a társadalmi élet minden területén, így annak egyik legfontosabb részéért, a kulturális fejlődésért is. Ehhez elválaszthatatlanul hozzátartozik, hogy minden gyerek iskolába járjon, s az alapműveltséget megszerezze. — Az idei tanévre vonatkozó adatok összesítéséből mit lehet megállapítani, mit árulnak el a számok a törvény teljesítéséről? — Hazánk különböző területei között eltérőek a számok. Ahogy vannak különbségek az iskolák ellátottságát, az oktatás színvonalát tekintve is. Az 1979/80-as tanév statisztikája szerint a 6—13 éves gyerekek 98,8 százaléka általános iskolás, illetve ebből 2,5 százalék valamilyen gyógypedagógiai intézmény tanulója. Ez orr szágos arány, pontosan megegyezik a tavalyival. Tulajdonképpen elégedették is lehetnénk vele, világviszonylatban sem rossz eredmény ez. Mégsem vagyunk nyugodtak, a hiányzó 1,8 százalék ugyanis 14 ezer 121 gyerek, akik az idén nem kerültek iskolába. S 39 százalékuk, 5564 gyerek hatéves, tehát tanköteles korba lépett. Az ő indulásuk a műveltség megszerzésére korántsem megnyugtató. Pedig az idei beirat-; kozás — a hatéves népességet tekintve — jobb a tavalyinál: 0,1 százalékos javulásról tanúskodik országosan. Borsodban 3,1 százalék, Hajdú-Biharban 2,6, Szabolcs- Szatmárban 3, Tolnában 4 százalékos a javulás, Baranyában. Nóg- grádban, Vasban és Zalában szintén kedvezően alakult. Utóbbiakban alig változott azoknak a. száma, akiket az iskolakezdés' alól valamilyen oknál fogva fel kellett menteni, a javulás, tehát annak a következménye, hogy alaposabb volt a beíratandó gyerekek felkutatása, összeírása. Romlott viszont a hatévesek beiskolázása Somogy, Komárom, Győr-Sopron, Heves, Békés és Pest megyében. Több helyen a beiskolázási fegyelem lazulása miatt. Az egész korosztályra nézve: teljes a beiskolázás a fővárosban és Zala megyében, rosszabb annál, de az országos átlagnál magasabb: Békésben, Borsodban, Heves, Nógrád, Tolna és Vas megyében, kirívóan elmarad az országostól Pest és Veszprém megyében. (Pest megyében az agglomerációs problémák miatt.) — Mi történt az 5564 hatévessel, akik nem kerültek első osztályba? — Nem tudnak az iskolák 1370 gyerekről, 240-et képezhetetlen- ség miatt nem vettek föl, 3954- nek későbbi iskolakezdést javasoltak. Zömük visszamarad az óvodákban, illetve iskolára előkészítő foglalkozásra jár még egy évig. Többségüket fölzárkóztatják, s egy év múlva jó reményekkel kezdhetik az iskolai tanulást. Nagyon nyugtalanító viszont, hogy csaknem 800 gyerekkel többet mentettek föl az idén az iskolába járás megkezdése alól, mint tavaly. Ezt nem indokolja az sem, hogy a hatévesek létszáma növekedett. Figyelmeztető adáf ez a közvélemény, a szülők, a népművelési intézmények, de a szülők munkáltatói számára is. E probléma forrása a szülők magatartásában, életvitelében is keresendő. — Nyilván szülök felelőtlensége az oka annak is, hogy 1370 gyerek „elveszett". Hogyan lehetséges ez, egyáltalán honnan ismeretes ez az adat? — A népesség mozgása miatt, lehetséges, s azért, mert sokan a kötelező bejelentést is elmulasztják, amikor egyik helységből a másikba költöznek. Az adatokról mi onnan tudunk, hogy a hat évvel korábbi születések számát összevetjük az abban az évben beiratkozottak számával. Tudjuk tehát, hány gyerek ” hiányzik. De nem tudjuk, hol tartózkodnak. A tanköteles korú gyerekek jelenlegi nyilvántartása nem tökéletes, ezen változtatni, javítani kell. Szükséges, hogy az eddiginél szélesebb körű társadalmi segítséget kérjenek a tanácsok a kallódó gyerekek hollétének földerítésére, összeírására. , — Ezek a gyerekek óvodába sem jártak? — Minden bizonnyal nem, mert akkor nem lennének „elveszettek”. Pedig az óvodai ellátottságunkra az átmeneti zsúfoltság és a hely hiányában visszautasított felvételi kérelmek ellenére büszkék lehetünk. A jelenlegi első osztályosok 84. százaléka előzetesen járt óvodába. Ebben a tekintetben a világon a második helyen állunk. Iskolára előkészítő foglalkozásokra 15 ezer 499 gyerek járt, a most elsős 148 ezer 255 gyerek 10,4 százaléka. Az ő táboruk és az óvodások száma együtt azt mutatja, hogy a mostani elsőseinknek 98,7 százaléka részesült iskolára való előkészítésben. — A tankötelesek közül hányán fejezik be 16 éves korukig az általános iskolát? — Többen, mint a korábbi években', arányuk, folytonosan javul. Ez bizonyára így alakul majd lassú, egyenletes emelkedéssel a következő években is. Ismert adat: 14 éves korig tanulóinknak csaknem 85 százaléka, 16 éves korig 92 százaléka végzi el a nyolc osztályt. Ha a gyógypedagógiai ÜNNEPI KÖNYVHÉT, 1980 Spira György: A nemzetiségi kérdés a negyvennyolcas forradalom Magyarországán „A nemzetiségi elvet valójában csak Kelet-Európábán találhatták fel, amelyet ezer éven át újra meg újra elválasztott az ázsiai betörés •hulláma, otthagyva a parton ösz- szekeveredett nemzet-roncsok halmazait, amelyeken az etnológus bajosan tud eligazodni, és ahol a török, a finn—magyar, a román, a zsidó, vagy tucatnyi szláv törzs végtelen összevisszaságban elkeveredve él. Ez volt az a talaj, amelyen ki lehetett fejleszteni a nemzetiségi elvet...” irta Engels. Akkor vetette papírra ezeket a sorokat, amikor tizenkét év telt el azóta, hogy a reakció, kihasználva a magyar kormány nemzetiségi politikájának gyengeségeit és a nemmagyarok mozgalmának ellentmondásait is, leverte a magyarországi polgári forradalmat és szabadságharcot. Világos után a nemzetiségiek azt kapták jutalmul, amit a magyarok , büntetésként. A győztes udvar bevezette a centralizmust, elnyomta a nemzetiségek nyelvét, a hivatalokban kötelezővé tette a németet. Megszűnt a szabad véleménynyilvánítás, működött a cenzúra, üldözés lett a sorsa minden hazafinak, függetlenül attól, hogy magyar, vagy nemzetiségi.volt, vagyis mindennek a fordítottja történt, amit az ország határain belül létező nemzetiségi mozgalmak követeltek. Jórészt felhasználva és az „oszd meg és uralkodj”-elvet következetesen alkalmazva tudta a Habsburg-uralkodóházat segítő politika a magyar kormány ellen fordítani a nemzetiségiek jelentős részét. Ezt a folyamatot vizsgálta meg Spira György „A nemzetiségi kérdés a negyvennyolcas forradalom Magyarországán” című tanulmánykötetében. A múltat be kell vallani József At- tila-i gondolatot választotta könyve első oldalára a szerző, A tanulmányt elolvasva önkéntelenül is Ady Endre „mi mindig mindenről elkésünk” keserű kifakadása jut eszünkbe, ha a kormány és a politikusok döntő többségének az állam—nemzet fogalom talaján állandó nemzetiségpolitkiai gyakorlatát nézzük. A március idusán kiteljesedő forradalmi mozgalom által megfogalmazott követelések a több mint ötmillió magyarnak éppen úgy jót ígértek, mint a másfélszer annyi nemzetiséginek. A kormányra várt volna az a feladat, hogy nemzetiségre való tekintet1 nélkül teljes egészében rqegoldja a jobbágykérdést, véglegesen lendítse ki a társadalom szekerét a feudális elmaradottságból. Biztosítson valamiféle jogvédelmet, külön nemzetiségi jogot, és így teremtsen egységet magyarok és nem magyarok között,'a mindenkit elnyomó Habsburg-abszolutizmus ellen. Ez az egység nem alakult ki. A magyar kormány nem vádolható azzal, hogy az ellenségeskedések megindulása idején nem próbált szót érteni a nemzetiségek égy részével, de mindig késéssel, így a párbeszéd gyorsan és eredménytelenül véget ért. A gyorsan pergő események sodrában a szerző a nemzetiségi mozgalmak belső mozgását is jelzi, de határozottabb vonásokkal rajzolja meg a kormány és a nemzetiségek kapcsolatát. A bonyolult viszonyok pontos, részletes közlése hosszú utat jelez. Az első időben az állam— nemzet fogalomba gyökerezve, a nyelvhasználati jogok kiterjesztését éppen úgy ellenezték, mint a viszonylagos nemzeti önállóságot. Időben nem, de gondolkodásban nagy a távolság attól az eseménytől, amikor egy vitát az ország- gyűlésen Kossuth így zárt le: „Ez esetben dönt majd a kard” addig, míg 1849. július 28-án a képviselőknek kimondta, hogy a „magyar birodalom területén lakó minden népiségek nemzeti szabad kifejlődése biztosíttatik”. Másutt pedig így fogalmaztak: „a községi tanácskozásokban mindenki akár magyar, akár anyanyelvén szólhat ...” A dátum jelzi, hogy időben ez már késő volt. A tanulmány gazdag jegyzetanyaga és válogatott forrásszövege elsősorban a tárgyat alkotóknak és az e témát kutatóknak hasznos. Maga a tanulmány mindenki számára, aki a tanulságokat és nem csak az eseményeket is keresi a múltban. Spira György ezt így fogalmazza meg munkája záró gondolataként. „És így — miközben a magyar negyvennyolc a maga egészében az emberi jobbratörek- vés felemelő példája lehet a kései utókor számára is — a Magyarország földjén 1848—49-ben magyarok és nem magyarok között lezajlott küzdelem csak azt példázhatja, mekkora kárt tudnak okozni egymásnak, de önmaguknak is az olyan népek, amelyek — képtelenek lévén alapvető érdekeik közösségeit választani vezérlő szempontjukul — figyelmüket eltérő, de csupán másodlagos érdekeikre összpontosítják, s ezeket ezután egymás rovására próbálják érvényesíteni.” Komáromi Attila intézményekben végzőket is ideszámítjuk, azt látjuk; a korosztály 94,4 százaléka megkapja az alapfokú képzést, befejezetten. Ezek sem rossz arányok. De ismét csak azt kell mondanom: gyerekek ezreit jelenti az a hiányzó öt és fél százalék. Az ő kimaradásuk, elkallódásuk nagyon is szomorú. Mert ők benn voltak már az iskolában, a lehetőség adva volt számukra. Környezetük visszahúzó hatása miatt, a segítés, törődés hiánya miatt lemorzsolódtak, A kimaradások, a tanulás abbahagyásának oka az esetek többségében a tanulmányi elégtelenség, a hiányzások, a túlságosan könnyen megadott felmentés. — Hogyan lehetne felgyorsítani a tankötelezettségi törvény végrehajtását? Hiszen társadalmi rendszerünk, jelenlegi gazdasági problémáink és távlati terveink egyaránt azt követelnék, hogy jó tudású, alapműveltségű fiatalok kerüljenek ki az iskolákból...' — Elsősorban a helyi tanácsok tehetnének többet. Javítaniok kellene a népesség-nyilvántartás módszerein, hogy ne lehessen szem elől téveszteni egyetlen iskolaköteles gyereket sem. Ezenkívül nagyobb szigorral, hatékonyabban kellene eljárni azokkal szemben, akik hibásak abban, hogy gyerekük nem jár iskolába vagy kimarad onnan idő előtt. Gyorsíthatná a javulást, ha az iskolák is több figyelmet szentelnének azoknak a gyerekeknek, akiket tanévvesztés fenyeget. Tudom, igen súlyos terhek nehezednek manapság a pedagógusokra, mégis azt kérjük tőlük: ne engedjenek kimaradni, felmenteni, elkallódni egyetlen gyereket sem, ha az környezetének áldozata, amiatt tudatlan és neveletlen. S végül: gyorsíthatná a javulást, ha a közvélemény jobban odafigyelne rá, hogy minden tanköteles iskolába járjon. A be nem íratott gyerekek fölkutatásában eddig is Segítettek a társadalmi szervek, ■ a tömegkommunikáció. Több száz gyereket sikerült így beíratni, akik egyébként a szüleik mulasztása miatt évet, esetleg éveket veszítettek volna. Ezt a társadalmi segítséget kellene még erősebbé, szélesebb körűvé tenni, s akkor minden bizonnyal hamarabb eljutnánk oda, hogy a törvény minden betűje és szelleme érvényesüljön. Cs. M. Puskinemlékmúzeum Moszkvában A moszkvai Arbat 53-as számú házában megkezdődtek a restaurálási .munkák. Ez az egyetlen olyan, napjainkig fennmaradt moszkvai ház, amelyben annak idején Puskin, a nagy orosz költő lakott. A házból most emlékmúzeum lesz. Az építészettörténészek előzetesen megvizsgálták az épületet és megállapították, hogy a ház és benne Puskin lakása, részben restaurálható. Az előkészítő munkákat már meg is kezdték: először is eltávolítják a későbbi korból származó födémeket és az újobban beépített közfalakat. 'A restaurálási terv készítője, 1. R. Ruben Állami-díjas építész a következőket nyilatkozta: — Evekig tanulmányoztuk az épületet. Sajnos, a szerény magánvilláról a múlt században egyetlen metszet sem készült, s még későbbi fényképek sem állnak rendelkezésünkre. Tavasszal feltáró kutatást tervezünk: az alapzat nyomán megállapítjuk, hol voltak például a ház lépcsőtornácai. Segítségünkre lesznek az Építészmérnöki Főiskola diákjai is. A munka csak most kezdődött, de máris fontos leletekre bukkantak. Például a téglafalakon régi koromnyomokat fedeztek fel. A vizsgálatok kimutatták, hogy ezek még az 1812-es nagy moszkvai tűzvész során keletkeztek. Az egyik épen maradt ajtó a XIX. század első feléből származik. Ez szolgál majd mintául a többi ajtó helyreállításához. Ráakadtak a tölgyfaparkett és a költő első emeleti'lakásához vezető meredek lépcsősor maradványaira is. Találtak régi kályhacsempéket és egy eredeti stukkódarab segítséget nyújt majd a lakás belsejében körbefutó hajdani párkányzat helyreállításához. Előkerült még egy régi, bársonyt utánzó tapétafoszlány is. amely kiváló minőségű papírból készült. Pajtások! Néhány nappal ezelőtt, a pedagógusnapon sok kiválóan dolgozó tanár és tanító kapott kitüntetést. Kitüntették a kiválóan dolgozó, mozgalmi munkában tevékenykedő nevelőket, ifivezetőket is. Az ő esetükben különös figyelmet érdemel, hogy legtöb ben gyakorló pedagógusok, tehát a mozgalmi feladatokat sikerült a tanítással a legteljesebb mértékben összeegyeztetniük. Maguk sem számolták, jegyezték a munka közben „kipattant” ötleteiket, amik nélkül bizony elszürkült volna az úttörőmunka. Mennyi önálló kezdeményezés, mennyi sehol fel nem jegyzett túlóra! Tevékenységüket a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége — a megyei elnökség javaslata alapján — nagyra értékelte. Legyetek büszkék kitüntetett vezetőitekre, akik Űttörővezetői Érdemérmet vehettek át: Fodor Lászlóné és dr. Nagy Istvánná, Baján, Balogh Sándor Kiskunhalason, Bense György Kiskunfélegyházán, Bóta Zoltánná Szakmá- ron, Huszár Mihályné Kalocsán, Molnár József Bácsalmáson, Felsőd Gyula Akasztón, Szécsényi László Kecskeméten, és Városi György Kiskunmajsán. A Kiváló Űttörővezető kitüntetést huszonegyen vehették át. Angyalosi Csabáné, Benkővári lstvánné, Szabó Kálmánná kecskeméti, dr. Gaszner Miklósné, Petz Eszter bajai, Kákonyi Lászlóné és Villányi Eszter kalocsai, Végh Lajosné és Bíró lstvánné izsáki, Németh Domokos solti, dr. Balaton Józsefné uszó- di, Juhász János rémi, Gellérfy László harkakötönyi, Felföldi Zoltánné nyárlőrinci, Molnár László, kiskunhalasi, Báldi Cyörgyné, kiskőrösi, Horváth Ferenc soltvadkerti, Mjazovszky Gé- záné kiskunfélegyházi, Hevér Ti- borné petőfiszállási, Kishegyi Simon nemesnádudvari, valamint dr. Sztana Jánosné csávolyi pedagógusok. Köszöntötték a kiváló ifiveze- töket is. Kecskeméten Petrányi Júlia, Wirnhardt Oszkár, Nemes Gabriella, Baján Hegyi Matild, Oros Valéria, Túri István, Kiskunhalason Tápai Jolán, Szanyi Katalin, Zsigmond Károly, Ku- csó István, Kiskunfélegyházán Szűcs-Szabó Mária, Császártöltésen Berger Magdolna, Kalocsán Juhász Zoltán, Tiszakécskén Miklós Hajnalka, és Csuz Ilona, Kiskunmajsán Balogh István, Mély- kúton Kakas Éva, Lakiteleken Mata Klára, Dunaegyházán pedig Petiik Zsuzsanna, Sztruhár Ildikó, Béla Marianna, Hadházi Rita érdemelte ki a Kiváló Ifivezető — kitüntetést. (A kitüntetettek valamennyien középiskolások, illetve dolgozó KISZ-fiatalok.) • Fodor Zsuzsanna, a kecskeméti járás úttörőelnöke Kiváló Üttörő- vezető kitüntetést ad át Bíró Istvánná izsáki pedagógusnak. Az ünnepséget a Sajtóház klubjában tartották. (Tóth Sándor felvétele) TUDÓSÍTÓINK JELENTIK Jól sikerült úttörő-kirándulásról küldött beszámolót Keresztes Hajnalka Jánoshalmáról. A csapat hetedikesei indultak ismerkedni a Dtina-kanyar szépségeivel. Első útjuk a görögországi menekültek falujába, Beloianniszba vezetett, ahol megkoszorúzták a hős görög forradalmár emlékművét. Innen Dunaújvárosba mentek — a Vasművet tekintették meg —, majd szálláshelyükre, a Velencei-tóhoz igyekeztek. A kétnapos túra során jártak Esztergomban, Visegrádon, majd Budapesten keresztül jöttek haza. Hajnalka és társai a legnagyobb élményként a visegrádi fellegvárat, illetve a Salamon-tornyát tartják számon. * Kisdobosok és úttörők mutatták be a keceli úttörőcsapatnál a Király aranypantallója — című mesejátékot — írja beszámolójában Varga Erzsi, összesen négy előadást tartottak, zsúfolt nézőtér előtt! A dr. Görtner Gáborné és dr. Szőke Jánosné rendezte és betanította mesejáték nagy sikert aratott a nézők körében, akik vastapssal jutalmazták a szereplőket, táncosokat! * Kecskemétről, a méheslaposi úttörőcsapattól Dávid Márta csapattudósító és Juhász Ilona ifivezető küldött levelet ötletesen hívták fel az idén a környéken lakók figyelmét Gyermeknapi rendezvényükre: plakátokat festettek, majd kirakták a környező házak falára, a díjazott első három kivételével — azok az iskolát díszítik. Az ünnepség náluk is kisdobos-, úttörő- és ifiavatással kezdődött Aztán tartottak sport- vetélkedőt játszottak körjátékot a nézőkkel, az érdeklődőkkel együtt Sor került a hagyományos tábortűzre is! A játék, tréfa és vidámság addig tartott, amíg a tűz ellobbant, fél tízig! „Nagyszerűen sikerült gyermeknapunk volt” — fejezi^ be Márta és Ilonka a levelet S. K. REJTVÉNY FEJTŐKNEK Érdekes fejtörőt közlünk, próf bálkozzatok megoldani minél többen! 1—15-ig terjedő számokat írjatok az ábra üres négyzeteibe úgy, hogy az összeadás után az előre beírt összegeket kapjátok eredményül. A megfejtéseket június 11-ig kérjük beküldeni levelezőlapon a szerkesztőség címére — Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét, 6001, Pf. 76. — hogy a tíz jutalomkönyvet a helyes eredményeket beküldők között kisorsolhassuk, postázhassuk! A levelezőlap címoldalára most is írjátok rá: Űttörőrejtvény!
