Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-05 / 130. szám

1980. június 5. • PETŐFI NÉPE • 3 SZOCIÁLPOLITIKÁNK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI rHIÜH RpHHI 1 ■ A társadalom és a család felelőssége 2. A társadalombiztosítás: gyermekkortól az öregségig Amikor arra törekszünk, hogy a munka szerinti elosztás egyre következetesebben érvényesüljön társadalmunkban, emellett megfelelő figyelmet fordítunk a családok — végzett munkától független — szociális gondjainak enyhítésére is. Ezen belül is a terhes nők és gyermekes családok, az átme­netileg munkaképtelenek (betegek) és az időskorúak hely­zete van előtérben. (Ha a lakosság jövedelmét 100 egység­nek tekintjük, akkor ezekben az években a pénzbcni és ter­mészetbeni társadalmi juttatások összege megközelíti a 30 százalékot, ami évente 130 milliárd forintot tesz ki. Ez az arányszám a VI, ötéves terv végére tovább növekszik.) A gyermekes családok szociális támogatásához tartozik a terhes nők jogi védelme a munkahelyü­kön, a családi pótlék rendszere (a családi pótlék összege a máso­dik gyermektől kezdődően gyer­mekenként az átlagos kereset 12 százalékának megfelelő összeg), a 20 hetes fizetett szülési szabad­ság, a gyermekgondozási segély, a gyermekápolási táppénz, külön­féle pótszabadságok, valamint a gyermekintézmények széles körű hálózata. A bölcsődés korú gyer­mekek 14 százaléka jár bölcsődé­be, az óvodáskorúaknái az ellá­tottság 85 százalékos, az általános iskolákban a napközi-ellátottság 35 százalékos. Részletesebben in­dokolt foglalkozni a gyermekgon­dozási segély Rendszerével. Ennek módosult változatát más szocia­lista országokban (pl. Csehszlo­vákiában) is alkalmazzák. Ez a rendszer 'hazánkban bevált, kimu­tathatóan kedvező hatású a nép- szaporulatra — a szülőképes korú nőkre —, valamint az 0—3 éves korú gyermekek egészségügyi fej­lődésére. Az aktív kereső korban nyúj­tott szociális segítség közül a jelentősebbek: a táppénz, üdülés, rehabilitáció, munkahelyi szociá­lis gondoskodás. A táppénzes arány az összes fizetett napok kb. 6 százaléka. Ez az arány az utóbbi években megállapodott. A táp­pénzköltség egy részét a válla­latok nyereségük terhére számol­ják el. Az üdülésben részt vevők száma évente kb. 1 piilliö, a la­kosság 10 százaléka. Az üdülők kétharmada a vállalatok, hivata­lok tulajdonában van, egyharma- da pedig a szakszervezetekhez tartozik. Külön kedvezményes üdülést szerveznek á nyugdíja­soknak, gyermekgondozási segé­lyen lévőknek, rehabilitációra szorulóknak. A fogyatékosok és rokkantak helyzetének javítására külön fi­gyelmet fordítunk. Az ENSZ az ló&l-es esztendőt a rokkantak érdekében nemzetközi évvé nyil­vánította, a világprogramhoz ha­zánk is csatlakozik. A szociális kiadások döntő többségét központilag meghatáro­zott feltételek alapján, országosan egységesen folyósítjuk. Az összes kiadások kb. 10 százalékával a vállalatok rendelkeznek. Kedve­zőek a tapasztalatok, mert a gaz­dasági körülmények nehezebbé válásával sokkal megfontoltabb lett a munkahelyi szociális terve­zés, ésszerűbben gazdálkodnak a szociális eszközökkel a vállalatok. Az időskorúak helyzetén az ál­lam pénzbeni és természetbeni eszközökkel igyekszik segíteni. A nyugdíjasok és járadékosok száma eléri a lakosság kb. 20 százalé­kát. Nyugdíjrendszerünk nemzet­közi összehasonlításban megfe­lelő. Tervezünk bizonyos változ­tatásokat; a nyugdíjra való jogo­sultsághoz jelenleg elegendő 10 év munkában töltött idő, ezt fo­kozatosan felemelnénk 20—25 év­re. 1972-től a fogyasztói árak emelésével összhangban a nyug­díjak évente automatikusan nö­vekednek 2 százalékkal, de leg­alább 70 forinttal. Amikor a la­kosság ellátásában alapvető fon­tosságú fogyasztói cikkek árát ha­tóságilag emelik, ennek hatását központilag kompenzálják. Az átlagos nyugdíjak az elmúlt öt évben gyorsabban emelkedtek, mint az átlagos keresétek. A VI. ötéves terv időszakában lehetőleg minél szélesebb körben megőrizzük a társadalmi juttatá­sok reálértékét. Célunk, hogy a többszörösen hátrányos helyzet­ben levő családok a jelenleginél kedvezőbb körülmények közé ke­rüljenek. Szükség van az úgynevezett há­rom fokozatú idősgondozási rend­szer továbbfejlesztésére is. Min­denekelőtt arra, hogy az idős emberek többsége megfelelő házi szociális gondozásban részesüljön. Emellett a szociális otthonok, va­lamint az öregek napközi ottho­nának fejlesztéséről sem feled­kezünk meg. A társadalom erőfeszítései nem nélkülözik a családok segítségét. Hangsúlyozni kell általánosságban is a családok felelősségét gyer­mekeikért, és az idősekért. A társadalom igyekszik növekvő mértékben hozzájárulni a gyer­mekgondozás és idősgondozás költségeihez. Szükség van azon­ban a családok hozzájárulására is, főleg lelkiismeretére, szeretetére, gondozására. Rózsa József a MÜ'M szociálpolitikai főosztályának vezetője (Folytatjuk) FELNŐTTEK, IFIK, ÚTTÖRŐK A tűzvédelem szolgálatában Két és fél évg elmúlt már, hogy a kunszentmiklósi önkéntes tűz­oltó egyesület tevékenységéről írtam a Petőfi Népében, s még ma is jól emlékszem Takács József egyesületi elnök elismerő szavaira, mi­dőn a legifjabb tűzoltók, az úttörők és az ifjúsági csapat tagjainak eredményes szerepléséről beszélt. „Nem csupán tűzoltásra, megelő­zésre és védekezésre is neveljük őket" — mondta az elnök, s hoz­zátette, hogy a fiatal tűzoltók kiképzésében különösen B. Szabó- Já­nos parancsnokhelyettes vállal igen sokat. Túl a kezdet buktatóin Az akkori ifjúsági korosztályú fiúk közül jó néhányan már a felnőtt csapat tagjai, ám meste­rük változatlanul B. Szabó János, aki időközben helyettesből pa­rancsnokká lépett elő. — Hogyan is volt ez? — lepem meg a kérdéssel a községi tűz­oltóság korszerű épületének pa­rancsnoki szobájában a kék mun­karuhát viselő férfit, aki „civil­ben” a Villamos Berendezés és Készülék Művek kunszentmiklósi akkumulátor gyáregységének dol­gozója. A kicsiny helyiségben író­asztal, szekrény, az ablak alatt radiátor, a falakon tablók, fény­képek, oklevelek. A tűzoltópa­rancsnok így emlékezik: — 1974-től öt éven keresztül te­vékenykedtem parancsnokhe­lyettesként. Tavaly június 1-én — elődöm megromlott egészségi ál­lapota miatt kérte felmentését — számomra teljesen váratlanul tűzoltóparancsnokká neveztek ki. Amikor erről értesültem, ez volt az első gondolatom: hogyan to­vább? Az aggodalmam nem volt alaptalan, sok nehézséggel kellett megküzdeni az első időszakban. Az egyesület vezetői azonban se­gítőkésznek bizonyultak. Takács József elnök. Szappanos Zsig- mond titkár sok gondot levettek a váltamról, és lelket öntöttek belém, ha olykor-olykor elbizony­talanodtam. Mindemellett főként harmincéves tűzoltói gyakorla­tom, s e három évtizedes tevé­kenység tömérdek tapasztalata se­gített át a kezdeti buktatókon. Hadd említsem meg e helyütt Boczka Imre nevét, aki 1949-től 1957-ig volt parancsnokom Sza­badszálláson. Jószerivel mindent, amit tudok, tőle tanultam. — Egy éve parancsnoka tehát a kunszentmiklósi önkéntes tűz­oltóságnak. Mi történt ezalatt? Fő törekvés: a fiatalítás B. Szabó János dossziét húz elő az aszáalfióklból, s géppel irt papírlapot terít ‘ki maga elé. Ha jól látom így szemből, nevek, be­osztások, rendfokozatok vannak bejegyezve a rubrikákba. Bizo­nyára a testület névsora. — Igen — bólint a parancsnok —, ez a nyolcvanhat név, nyolc­vanhat önkéntes tűzoltó neve. Közülük 36 a felnőttek száma, a többi ifjúsági, illetve úttörő kor­osztályú fiú és lány. — Változott a létszám az utób­bi 12 hónap alatt? — 1979 tavaszán még tizen­nyolccal kevesebben voltunk. A növekedés jellege is mutatja, fő törekvésünk, a tűzvédelemnek a fiatalok közötti népszerűsítése eredményes volt: nyolc ifjúsági korosztályú lány és tíz úttörő fiú lépett közénk tavaly óta. Ez a létszámbeli növekedés az eredményekben már 1980 tava­szán megmutatkozott, amikor is a kecskeméti járási úttörő-tűzol- tóversenyen a két kunszentmik- lósi fiúraj a tizenhat induló kö­zött a 3., illetve a 6. helyen vég­zett. Még eredményesebbnek bi­zonyultak a lányok, akik a hét csapatból álló mezőnyben az elő­kelő második helyet szerezték meg. Mindez természetesen csak gondos felkészülés révén volt elérhető. Hetenként egyszer, többször — A gyerekek felkészítése a versenyekre, s általában a tűz­védelmi, tűzoltási feladatokra el­méleti és gyakorlati kiképzés for­májában történik. Az elméleti foglalkozások megszervezésében, levezetésében és az oktatáshoz szükséges segédeszközök biztosí­tása terén igen sokat tett Vörös Jánosrié általános iskolai tanárnő, akinek, mindezért köszönettel tar­tozunk — mondja B. Szabó Já­nos, aki viszont a gyakorlati fel­készítést vezette és vezeti. — Hetenként egy alkalommal jöttek a gyerekek, ám ahogyan közeledett a verseny napja, egy­re fokoztuk a tempót. Volt olyan hét, amikor 3—4 gyakorlati fog­lalkozást is tartottunk. Természe­tesen a verseny után sem sza­kadt meg a kapcsolat, a hét egy napján továbbra is találkozunk. Az úttörőké mellett szervezet­ten, munkaterv szerint folyik az if júsági és felnőtt tűzoltók kikép­zése, továbbképzése is. A Kecs­kemét Városi-Járási Tűzol'tópa­rancsnokság által jóvá hagyott, te­matika állapján sajátítják el a megelőző, mentő, és felderítő tűz­védelem elméleti és gyakorlati tudnivalóit. Megkezdték eközben a felkészülést az őszi járási ver­senyre is, ahol percenként 800 liter teljesítményű kismotorfecs- kendőrőd kell szerelési gyakorla­tot végrehajtani „vizesen” a fel­nőtt és ifjúsági rajoknak. Nyár* = fokozott tűzveszély Ám a tűzoltók nem csupán a versenyekre, a nyári „szezonra” is alaposan felkészülnek. Téeszek- nél, üzemeknél helyismereti fog­lalkozásokat és szerelési gyakor­latokat végeznek. Így kívánják azt elérni, hogy egy esetleges tűzesetnél ismert legyen a hely­szín, a rendelkezésre álló eszkö­zök, a környezet, s mindezen ta­pasztalatok birtokában a legered­ményesebb tűzoltási taktika ke­rüljön alkalmazásra. E célból egyebek között éjszakai gyakor­latokat is szerveznek. — Tevékenységünk azonban mindenekelőtt a megelőzésre irá­nyul — hangsúlyozza B. Szabó János tűzoltóparancsnok. — Ép­pen ezért tűzvédelmi szemlének vetjük alá a termelőszövetkezetek erő- és munkagépeit és időszakos ellenőrzéseket hajtunk végre a be­takarítás ideje alatt a helyszínen is, a gazdaságok tűzvédelmi elő­adóival együttműködve. A lakos­ságtól azt kérjük, hogy a betaka­rítás, vagy más, tűzveszélyt elő­idézhető tevékenység (például gyomégetés) során tartsák be a tűzvédelmi ellőírásokat, illetve amennyiben nincsenek azokkal tisztában, úgy a munka megkez­dése előtt kérjenek tájékoztatást a nagyközségi tanács szakigazga­tási szervétől. Nem egy korábbi tűzeset megelőzhető lett volna, ha például a szálastakarmány-kazla- kat az előírt távolságra rakják egymástól, illetve a gazdasági épületektől. S bár tavaly nyáron csupán egy tűzeset fordult elő Kunszentmiklóson, mi azt vall­juk, hogy még ezen a statiszti­kán is lehet javítani. A kunszentmiklósi tűzoltók — akik közül április 4-én tizenhár­mán részesültek 5—30 éves ön­kéntes tűzoltói szolgálatukért el­ismerésben, huszonhármán pedig rendfokozatban léptek előre — minden tőlük telhetőt megtesznek a tűzvédelem, a pusztító tűzese­tek megelőzése érdekében. Erő­feszítéseik azonban a lakosság tá­mogatásával lehetnek igazán ered­ményesek. Sitkéi Béla Angyalföld üzenete „Aki a múltba néz, a jövőbe lát éppen úgy, mint látni a víz mélyében a magas eget”. Petőfi írta e szavakat 1849-ben. A nemzeti múlt, az ország történelme, hagyományai, szokásai szükségszerűen magukban hordozzák az elkövetkező évek, év­tizedek körvonalait. Ezért, amikor június 8-án országgyűlési képviselőkre, tanácstagokra szavazunk, óhatatlanul emléke­zünk is: történelmünk nagyjaira, s a népre, az országot■, a ha­zát tengernyi küzdelem és áldozat árán fenntartó dolgozó osz­tályokra. Es emlékezünk a közelmúlt harcaira is, amelyek eredményeként — történelmi mércével mérve, oly rövid idő alatt — létrejött szocialista hazánk, a Magyar Népköztársaság. KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT Safrankó Emánuel Gondolta-e 1919 augusz­tusában Safrankó Emá­nuel, a kecskeméti intéző- bizottság Csehszlovákiába menekülő tagja, hogy vi­szontlátja még azt a vá­rost, ahol 19 évesen a helyi szociáldemokrata pártszer­vezetben dolgozott, ahol fe­lelős vezető posztokon szol­gálta a tanácshatalmat? Gondolta! Ez a hit, ez a bizonyosság adott erőt szá­mára az emigráció nehéz éveiben, ez adott kitartást a sok tanuláshoz, a politi­kai tevékenységhez. A Munkácson 1890. június 5-én, (és nem januárban, mint néhány lexikonban szerepel) született forradal­már 1924-től 1929-ig a Csehszlovák Kommunista Párt Köponti Bizottságában is dolgozott. Hat esztendőn át tagja volt a csehszlovák parlamentnek. Gyógykeze­lés céljából és a várható ismételt letartóztatás elől költözött a Szovjetunió'ba. Harkovban telepedett le, megszerezte a világgazda­ság és a világpolitika taná­ra diplomát. Később Moszk­vában tanított, majd a má­sodik világháborúban poli­tikai tisztként hasznosítot­ta tapasztalatait. A Szov­jetunió oldalán cseh önkén­tesekkel harcolt egészen 1945 elejéig. Még dörögtek hazánkban a fegyverek, amikor haza­tért. Egy hónap múlva, 1945. április elsején már a Magyar Kommunista Párt Duna—Tisza közi tit-‘ káraként itthon folytatta, , amit idehaza 1919-ben fél­behagyott. Sok mindenért1 kárpótol­ták ezek a hónapok! ö volt az európai fegyvernyugvást, a nácik legyőzését ünneplő kecskeméti nagygyűlés szó­noka. Ö köszöntötte a Mű­kertben összegyűlt tizenöt­ezer embert a földosztás befejezésekor. „A munkás­ságnak és a parasztságnak harcos akaratán múlik, hogy az ország többé ne az uraké legyen... ebben a nagy harcban szükségünk van a haladó értelmiségre . is” — hirdette. Idős kora ellenére még tizenkét évig állt helyt itt­hon, és diplomáciai beosz­tásokban az a Safrankó Emánuel, aki oly sok szál­lal kötődött ehhez a tájhoz is. Tizenöt esztendeje halt meg. H. N. AZ MSZMP KB ELSŐ TITKÁ­RA. Kádár János mondotta an­gyalföldi választópolgárainak, hogy minden emlékezés egyúttal összegzés is. Számvetésünket meg­könnyíti az 1980-as tavasz belpo­litikai életének élénk, esemény­dús időszaka. Márciusban tanács­kozott a párt XU. kongresszusa, megerősítette oly sok eredményt hozó fő irányvonalát, választ adott a fejlődés során felmerült új kérdésekre, kijelölte a távlati célokat. Ezután országunk népe méltóan emlékezett meg hazánk felszabadulásának 35. évforduló­járól és arról, ami ettől elválaszt­hatatlan: a magyar—szovjet test­véri barátságról. Az idei mozgal­mas tavasz szép ünnepe volt má­jus elsején kívül május 9-nek, a győzelem napjának köszöntése is. E politikai eseménysorozatot kö­vetik most az országgyűlési és ta­nácstagi választások. Bárki, aki ezekben a hónapokban itt volt Magyarországon, tanúsíthatja, hogy a fontos politikai eseménye­ket népünk jó 'hangulata, bizako­dása, az eddiginél is nagyobb közéleti érdeklődése, aktivitása jellemezte. SZÁMVETÉSÜNKET — s fő­képp a kongresszusét — minde­nekelőtt a megoldandó legfonto­sabb feladatok kijelölése jelle­mezte. Az eddiginél nehezebb fel­tételek között kell megoldanunk gazdasági fejlődésünk újabb és megnövekedett feladatait, bele­értve az idei terv sikeres befeje­zését. A tőkés piacok felől ható, bennünket is érintő kedvezőtlen gazdasági jelenségek leküzdése sürgetőbben veti fel saját mun­kánk javításának szükségességét, gyengeségeink felszámolását. Azt például, hogy mindenütt követke­zetesen érvényesítsük az ésszerű takarékosságot, hogy ne csak ter­vek készüljenek a termelési szer­kezet átalakítására, a munkaidő és a tenmelőiberendezések telje­sebb kihasználására, a felesleges készletek csökkentésére, de mind­ez ténylegesen és gyorsított ütem- beh meg is valósuljon: hogy ne csak egyetértsünk a beruházási fe­gyelem javításának szükségessé­gével, hanem eszerint cselekedje­nek is mindazok, akik ezért fele­lősek. TÉNYEK BIZONYÍTJÁK — szintén Kádár elvtárs emlékezte­tett rá Angyalföldön —, hogy népgazdaságunk az év első felé­ben nehezehb feltételek között is dinamikusan fejlődött. A terme­lés a fő ágazatokban a tervezett­nek megfelelően, sőt több terü­leten a vártnál kedvezőbben ala­kult. „A jövőt illetően elmond­hatjuk, hogy ráléptünk a helyes útra — hangsúlyozta a párt első titkára. — Ez év első négy hónap­jában, ‘a tavalyi hasonló időszak­hoz képest, behozatalunk két százalékkal csökkent, kivitelünk pedig hat százalékkal nőtt.... Ezen az úton kell járnunk to­vább ...” De az eredmények mel­lett arra is figyelnünk kell, hogy termelésünk még mindig nem igazodik kellő rugalmassággal az új igényekhez és követelmények­hez. Ezt nem az ünneprontás szándéka mondatja velünk. Sok­kal inkább az a tapasztalat, hogy az emberek nálunk megszokták és el is várják, hogy a párt és a kormány nyíltan, egyértelműen és szépítés nélkül szól a nehezebb helyzetekről, a közös gondokról, így volt ez Angyalföldön is. A választásokat követően megala­kuló új kormányunk köteles elő­terjeszteni az országgyűlés elé részletes munkaprogramját. En­nek is a kongresszusi 'határozatok képezik a fundamentumát. A kor­mányzati munkában is a legna­gyobb erőt és figyelmet a gazda­sági tennivalókra kell összponto­sítani. A PART ÉS A KORMÁNY politikai küldetésének megfele­lően immár több évtizede meg­osztja a vezetés mindenkori gondjait a lakossággal, vele együtt keresi a további fejlődés útját- módját. Ennek a gyakorlatnak a természetes következménye, hogy mind szélesebb rétegek vesznek részt közvetlenül az állami mun­kában,- így is kibontakoztatva és erősítve rendszerünk éltető ele­mét, a szocialista demokratiz­must. Most, amikor képviselőket, tanácstagokat választunk, külö­nösen átéreztük ennek jelentősé­gét. Ügy is fogalmazhatnánk: nemcsak szocialista alkotmányunk szövegének, de egész szellemének mind teljesebb megvalósulását látjuk ebben.. Ezt tanúsítja, hogy minden területen, az állami élet, a tanácsi, az üzemi és a szövet­kezeti demokrácia fejlesztésében egyaránt előbbre jutottunk. En­nek a belpolitikai eseményekben oly gazdag évnek az egyik legfi­gyelemreméltóbb tapasztalata ép­pen az, hogy soha ennyi, a kö­zösségért tenni, cselekedni kész, céljainkért kiálló, politizáló, má­sokra példájukkal is ható ember nem dolgozott ebben az ország­ban, mint mostanában. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG első titkára végül üzenettel, ké­réssel fordult az ország választó- polgáraihoz. Arra kérte őket, hogy június 8-án támogassák, kövessék a Hazafias Népfront felhívását, szavazzanak jelöltjeikre. Ez a választás legyen méltó ahhoz az ügyhöz, amit szolgálnia kell. Né­pünk szavazatával, a választás méltóságával is mutassa meg, hogy támogatja a Magyar Szo^ cialista Munkáspárt politikáját. Fejezze ki a szocializmust építő magyar nép egységét, elkötelezett­ségét a béke, a szocializmus ügye mellett. Barangolás Bács-Kiskunban Tass § Részleges alsó fokú központ a kalocsai járásban. Lakosainak szá­ma 2945. Területe 7493 hektár. Vé­dett a református temploma és a kastélyból átalakí­tott művelődési háza. A szomszé­dos ' Kiskunsági- főcsatorna és a tassi csatorna partja a horgá­szok paradicsoma. I 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom