Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-29 / 151. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1980. június 29. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Moszkvai bejelentés az Afganisztánból történő részleges csapatkivonásról. — Az SZKP Központi Bizottsága jövő februárra összehívja a 26. pártkongresszust. — A kormánypárt megerősödése a japán választásokon. — Befejeződik a hét fejlett tőkés ország velencei csúcstalálkozója. — Meghiúsított puccskísérlet Jamaicában. KEDD: Összeül a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. — Carter európai körútja: belgrádi, madridi és lisszaboni megállókkal. — Peking elutasítja a tárgyalásokat Vietnammal. — Koreai tárgyalások Panmindzsonban. SZERDA: A NATO miniszteri tanácsának ankarai ülése. — Lengyel— osztrák kormányfői megbeszélések Bécsben. — Általános sztrájk Salvadorban. CSÜTÖRTÖK: A francia elnök sajtóértekezlete. — NDK párt- és állami küldöttség Bukarestben. — ASEAN-konferencia Kuala Lumpurban. — Harcok Libanonban. PÉNTEK: Hanoiban cáfolják a Thaiföldre történt állítólagos vietnami betörés hírét, és részletes jelentést tesznek közzé a Kambodzsa elleni provokációkról. — A biztonsági tanács az Angolával szemben végrehajtott dél-afrikai agreszióról tárgyal. SZOMBAT: Moszkvában megnyílik az olimpiai falu. — Nyilatkozatok Schmidt kancellá'r hétfői, moszkvai látogatása előtt. — Vita Indiában, Szandzsaj Gandhi halálának körülményeiről. A hét három kérdése: Milyen új események zajlottak az Afganisztán körüli válságban? Világszerte megkülönböztetett figyelem kísérte azt a moszkvai bejelentést, hogy — Kabullal egyetértésben — részleges csapat- kivonást hajtanak végre Afganisztánból. Logikusan következett ez a lépés a korábban többször is elhangzott, legfelsőbb szinten ugyancsak megerősített állásfoglalásokból: a szovjet csapatok addig, és olyan mértékben maradnak Afganisztán területén ameddig, és ahogyan a helyzet megkívánja azt. Washingtonban és a NATO köreiben azonban furcsa magatartást tanúsítottak. Miközben azt követelték, hogy a szovjet csapatok^ $ azonnal távozzanak Afganisztánból, s az Afganisztán körüli válságot ürügyként használták a feszültség kiélezésére — mindent megtettek azért, hogy a helyzet ne juthasson nyugvópontra. Amerikai—kínai összjáték kezdődött az afgán ellenforradalmárok felfegyverzésére, s különképpen jó behatolási terepnek tekintették a hosz- szú pakisztáni—afgán határt. Köz. ben rémhírek özönét zúdították a világra, a hónap elején olyan híreket terjesztettek, hogy gerillák tízezrei fogták gyűrűbe Kabult. A hazugság-léggömbök azonban szétpattantak, s éppen a lehetségessé vált, részleges csapatkivopás bizonyítja, hogy a feltételek ugyan továbbra sem könnyűek, de Afganisztánban előrehaladt a konszolidáció folyamata, erősödött a rend és a biztonság. . A moszkvai hír tehát mindenképpen kellemetlenül érinthette az amerikai feszültségkeltőket, de különösen kínos volt, hogy időben egybeesett a hét fejlett tőkés ország velencei csúcstalálkozójával. Amely hivatalosan gazdasági jellegű, de mivei a gazdasági problémák manapság nem sok sikerélménnyel kecsegtetnek, a téma — tekintettel a közelgő amerikai választásokra is — erőteljesen áttolódott a világpolitikára. A nyugati szövetségesek egy része, főként Párizs és Bonn, jóllehet nem értett egyet az Afganisztán megsegítésére irányuló szovjet lépéssel, józanabb magatartást tanúsít és politikai kibontakozást keres. A szovjet bejelentés, érthetően, megerősítette őket a szándékukban. Annál inkább, hiszen a francia elnök nemrég tárgyalt Varsóban Leonyid Brezsnyevvel, Schmidt kancellár pedig holnap készül Moszkvába. Ilyen körülmények között az Egyesült Államok elnöke sem játszhatta egyszerűen a „mister No”, a mindenre nemet mondó szerepét. Carter olyan kijelentést tett, hogy Washington hajlandó lenne közreműködni egy átmeneti szakaszban, a válság rendezése során. Csakhogy hamarosan kitűnt, mit kell gyakorlatilag érteni e javaslat alatt. Washington valamiféle iszlám békefenntartó erő Afganisztánba küldését szeretné (nyilván pakisztáni és egyéb egységekre gondolnak), hogy annak védelme alatt jobboldali fordulatot hajtsanak végre Kabulban, s ennék megfelelő kormány vegye át az ügyek intézését. Ezek az in- ' dítványok természetesen elfogadhatatlanok. A rendezés alapját változatlanul a kabuli kormány közismert háromlépcsős terve jelentheti: 1. Szűnjék meg minden külső beavatkozás; 2. Szülessenek megfelelő nemzetközi garanciák a Szovjetunió és az Egyesült Államok részvételével; 3. E kibontakozás lehetőséget nyújt a szovjet csapatkontingens visszavonására irányuló tárgyalásokra is. A nagy élénkség ellenére — az amerikai álláspont merevsége miatt — egyelőre nem történt közeledés. Az események tükrében azonban a világ jobban felmérheti a különböző szándékokat és véleményeket, saját közvetlen tapasztalatai alapján alkothat ítéletet: ki akarja a kibontakozást, és ki állít akadályokat annak útjába. Mi történik a thaiföldi— kambodzsai határon?->l Lehet;- hogy vannak- csodák a világpolitikában, de alighanem hi. ba lenne túlzottan hinni bennük. Mindenesetre, szinte abba a pilla- natban, hogy az amerikai feszült- ségkeités nehézségekbe ütközött Afganisztán körül, egyszerre kiéleződött a helyzet a thaiföldi— kambodzsai határon. Az előzményekhez tartozik, hogy Bangkokban néhány napja közölték: megkezdik a kambodzsai menekültek „önkéntes” hazatelepítését a két ország határán elhelyezkedő menekült táborokból. A hír feltűnést keltett, hiszen a nyugati propaganda korábban azt igyekezett kihasználni, hogy a harcok és az éhség következtében Kambodzsából tömegesen menekültek el az emberek. Egy visszatelepítés nyilván ennek az irányzatnak fordulását mutatta volna. Valójában arról volt szó: a thai területen, közvetlenül egy 2—5 kilométeres övezetben levő kiképzőtáborokból a kínaiak által támogatott „vörös khmer”, s a szélsőjobboldali „szabad khmer” (khmer serei) fegyveres gerillaegységeket dobnák visz- sza Kambodzsába, hogy az esős évszak természeti viszonyait felhasználva, merényleteket, provokációkat kövessenek el. A kambodzsai kormányzat tiltakozott az ilyen visszatelepítési tervek ellen, mire thai területről több betörés történt Kambodzsába, beleértve néhány légitámadást is a határmenti körzetekben. A propagandakampány sem maradt el, Thaiföld a Kambodzsát segítő Vietnamot vádolta, hogy csapatai átlépték a thai határt. Hanoi határozottan cáfolta a hamis híreket és bizonyítékokat terjesztett elő a thai földről megindított akciókról. (A vietnami külügyminiszter a héten éppen Indonéziában tárgyalt, amely Thaifölddel együtt az ötös ASEAN-szövetség tagja.) Minden jel arra mutat, hogy afféle „tartalék”-válságkeltés zajlott, ha az egyik ponton remény csillan a feszültség csökkenésére — Ázsia egy másik pontján sürgősen gondoskodni kell az utánpótlásról ... Mit hozott az ankarai NATO-tanácsülés? ' Ismét időszerű a bölcs mondás: néha az az újság, hogy nincs újság. A bizonytalansággal és terrorizmussal hadakozó török főváros külső képe csupán annyiban változott, hogy még !több volt a rendőr, katona, biztonsági ember a NATO ankarai tanácsülése kapcsán. Ami pedig a tárgyalótermet illeti: érvényesült az atlanti papírforma. Egységnyi• A héten tartotta ülésszakát a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. Képünkön: a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülésének megnyitója. • Velencében hét fejlett tőkés ország vezető politikusa folytatott megbeszéléseket. Képünkön: a tanácskozás résztvevői. • Meghalt Szandzsaj Gandhi. Képünkön: annak a vitorlázó-repülőgépnek a roncsai láthatók, amellyel Indira Gandhi jndiai miniszter- elnök fia lezuhant. 0 Változatlanul feszült a helyzet a közép-amerikai Salvadorban. Képünkön: a rendőrséggel történt egyik összecsapás után három halott maradt a főváros utcáin. latkozatok, halvány tárgyalási készség hangoztatása, miközben megerősítették a decemberi brüsz- szeli határozatokat. Márpedig az eurorakéták telepítéséről szóló döntés lehtetlenné teszi, hogy továbbhaladjanak’ a megbeszélések eddigi vágányán. A legérdekesebb Ankarában is az a tényező, volt, amelyről hivatalosan nem ejtettek szót. A nyugati tanácskozás egész vonulata, a két Velence, Ankara, a kétoldalú eszmecserék, az ellentmondó nyilatkozatok és a kevéssé udvarias levélváltások , bizonyíthatják, hogy nincs teljes szinkron az Egyesült Államok, s több fontos szövetségese között. Az ellentéteket nem szabad túlértékelni, miután létezik egy alapvető atlanti és tőkés szolidaritás, de az eltérő hangsúlyok azért lényeges nézeteltéréseket mutatnak a jelenlegi helyzet értékelését, valamint az enyhülés jövőjét illetően. Washington, különböző eszközökkel, szűkíteni szeretné a szakadékot — maga mögött- akarja tudni szövetségeseit, minden esetben. Ezt hzonban két dolog nehezíti: az amerikai külpolitika és az amerikai belpolitika. S az elnökválasztási harc finise még inkább bonyolulttá és kiszámíthatatlanná teszi Washington magatartását ... Réti Ervin Tollhegyen A nemzetközi vásárok és kiállítások a kereskedelem fontos műhelyeit képezik. A London melletti Aldershotban megrendezett szakmai bemutató és vásár azonban kivétel ez alól. A brit hadiipar termékeit vonultatták fel: Anglia az idén mintegy 3,5 milliárd dolláros fegyverexportra számít. A héten megnyílt vásár vendégei közül nem hiányzott egy tekintélyes kínai delegáció, de Dél-Afrika sem. S miközben az ENSZ-döntések fegyverembargót mondtak ki Pretóriára, Aldershotban, ahol szabad a vásár, a dél-afrikaiakat a legjobban kedvezményezett C osztályba sorolták. (A nemzetközösség országai, az Egyesült Államok, Pakisztán és Írország tartoznak ebbe a kategóriába.) Máris fontos üzletkötés történt: Dél-Afrika — minden engedély nélkül — megvásárolhatta a Plessey cég új lokátorberendezéseit. Amihez még Hollandiának és az NSZK-nak is külön exportengedélyt kellett volna szereznie. R. V. NAGY ÉRDEKLŐDÉSSEL VÁRT TALÁLKOZÓ Schmidt kancellár holnap utazik Moszkvába Hétfőn kezdődik Helmut Schmidt bonni kancellár -moszkvai látogatása. A nyugatnémet kormányfő több megbeszélést folytat Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével. A kétnapos látogatás munkajellegű, azon mindenekelőtt a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit és a két ország kapcsolatainak alakulását tárgyalják meg, beleértve a gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésének egyes témáit is. Schmidt a tervek szerint már kedden délután visszautazik Bonnba. A nyugatnémet kancellár népes kísérettel érkezik a szovjet fővárosba, a tárgyalásokon részt vesz Genscher 'külügyminiszter is. A szovjet fővárosban érdeklődéssel várják a megbeszéléseket, s azokat elsősorban a párbeszéd fenntartása, az álláspontok kölcsönös megismertetése szempontjából tartják jelentősnek, nem várnak azonban tőlük azonnali, közvetlen eredményeket. A szovjet—nyugatnémet kapcsolatoknak .kulcsszerepük volt és lehet az európai enyhülés folyamatában, a bonni kormány jelenlegi magatartása azonban nem minden vonatkozásban azonos azzal az állásponttal, amelyet 'korábban képviselt: sok tekintetben Bonn csatlakozott'a Carter-kormányzat élesen szovjetellenes, a hidegháborús irányvonal felelevenítésére törekvő irányvonala mellé, s ez természetesen kihat a kétoldalú kapcsolatokra, az európai enyhülésre is .Moszkvában tisztában vannak azzal, hogy Schmidt kormányára kettős nyomás nehezedik: nemcsak Washington igyekszik minden erővel, sokszor durva eszközökkel rákényszeríteni Bonnra a maga ’politikáját, hanem .a kereszténydemokrata—keresztényszocialista ellenzék, mindenekelőtt Strauss igyekszik megkérdőjelezni Schmidt atlanti lojalitását. Ilyen körülmények között nagy fontosságú, hogy a kancellár milyen álláspontra helyezkedik a legidőszerűbb nemzetközi kérdésekben, megpróbálja-e „jobbról előzni” az ellenzék jelöltjét, vagy folytatja azt a politikát, amely korábban jó eredményeket hozott az NSZK és egész Európa számára. A moszkvai^ tárgyalás képet adhat erről. Ami a konkrét kérdéseket illeti, Schmidt korábban jelezte, hogy tárgyalni kíván a közepes hatótávolságú rakéták kérdéséről. Szovjet részről már kifejtették, hogy készek ilyen megbeszélésre, ennek azonban előfeltétele, hogy a NATO vonja vissza, vagy legalábbis hivatalosan függessze fel a nukleáris töltetű amerikai rakéták Nyugat-Európa területén történő elhelyezésére vonatkozó múlt évi határozatát. Az Afganisztán körül kialakult helyzetet illetően pedig Moszkvában ugyancsak leszögezték: a Szovjetunió a politikai rendezés híve, de semmiképpen sem hajlandó olyan „megoldásról” tárgyalni, amely tulajdonképpen burkolt, vagy éppenséggel nyílt kísérlet' az afganisztáni demokratikus változások megsemtni- sítésére. A rendezés alapja csak a törvényes afgán kormány által korábban előterjesztett javaslat lehet — hangsúlyozzák a szovjet fővárosban. (MTI) A Biztonsági Tanács elítélte a dél-afrikai agressziót Az ENSZ Biztonsági Tanácsa pénteken este tizenkét igen szavazattal és három tartózkodással a dél-afrikai fajüldöző rezsim Angola elleni újabb katonai agresszióját élesen elítélő határozatot fogadott el. A határozat a dél-afrikai csapatok angolai területről való azonnali kivonását követeli, és '"ffeisióiftia. Pék-AfrtK&t.~bogy.-kár\ talaníísa- Angolát a tamadas során emberanyagban és anyagi javakban okozott pusztításokért. A Biztonsági Tanács határozatában azért is elítélte a fajüldöző rezsimet, mert Namíbia területét is felhasználja az Angolai Népi Köztársaság elleni támadások támaszpontjául. Végül a határozat nemzetközi szankciókat helyez kilátásba arra az esetre, ha a dél-afrikai támadás megismétlődnék. A szavazáskor a Biztonsági Tanács három állandó tagja, az Egyesült Államok, Franciaország V és Nagy-Britannia jelentett be tartózkodást ázzál az, indoklással, hogy egyetértenek ugyan a fajüldöző rezsim elítélésével, de a határozat megszövegezése elfogadhatatlan számukra. * Roelof Botha dél-afrikai külügyminiszter a Biztonsági Tanács elnökéhez a BTc'sütőítöki.. ülését követőén intézett ~ lévéléként tagadta, hogy országa agressziót követett el Angola ellen, jóllehet annyit elismert, hogy „kisebb harci egységek” a múlt hét óta angolai területen tartózkodnak. A „határon adódott problémákat” a külügyminiszter a Délnyugatafrikai Népi Felszabadítási Szervezet (SWAPO) egységeinek angolai jelenlétével indokolta. A dél-afrikai egységeket a SWAPO harcosai ellen vétették be, és egy-két napon belül vissza is vonják őket — mondta a külügyminiszter. (MTI) Megnyílt az olimpiai falu • Moszkvában pénteken megnyitották az olimpiai falut. A sajtó- központ hivatalosan június 28-án, tegnap kezdte meg működését. Képünkön: az első hivatalos, megbízóleveleket adják át az olimpián dolgozó újságíróknak. • A kanadai Albert Leblanc egy évvel ezelőtt indult el kerékpáron Quebecből a nyári olimpia színhelyére. Az SS éves sportember rövid budapesti pihenője után Cseh-. Szlovákián keresztül folytatja útját Moszkvába.
