Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-29 / 151. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1980. június 29. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Moszkvai bejelentés az Afganisztánból történő részleges csa­patkivonásról. — Az SZKP Központi Bizottsága jövő februárra összehívja a 26. pártkongresszust. — A kormánypárt megerősö­dése a japán választásokon. — Befejeződik a hét fejlett tőkés or­szág velencei csúcstalálkozója. — Meghiúsított puccskísérlet Ja­maicában. KEDD: Összeül a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. — Carter európai körútja: belgrádi, madridi és lisszaboni megállókkal. — Peking elutasítja a tárgyalásokat Vietnammal. — Koreai tárgyalások Panmindzsonban. SZERDA: A NATO miniszteri tanácsának ankarai ülése. — Lengyel— osztrák kormányfői megbeszélések Bécsben. — Általános sztrájk Salvadorban. CSÜTÖRTÖK: A francia elnök sajtóértekezlete. — NDK párt- és álla­mi küldöttség Bukarestben. — ASEAN-konferencia Kuala Lum­purban. — Harcok Libanonban. PÉNTEK: Hanoiban cáfolják a Thaiföldre történt állítólagos vietna­mi betörés hírét, és részletes jelentést tesznek közzé a Kambodzsa elleni provokációkról. — A biztonsági tanács az Angolával szem­ben végrehajtott dél-afrikai agreszióról tárgyal. SZOMBAT: Moszkvában megnyílik az olimpiai falu. — Nyilatkozatok Schmidt kancellá'r hétfői, moszkvai látogatása előtt. — Vita In­diában, Szandzsaj Gandhi halálának körülményeiről. A hét három kérdése: Milyen új események zajlot­tak az Afganisztán körüli válságban? Világszerte megkülönböztetett figyelem kísérte azt a moszkvai bejelentést, hogy — Kabullal egyetértésben — részleges csapat- kivonást hajtanak végre Afganisz­tánból. Logikusan következett ez a lépés a korábban többször is el­hangzott, legfelsőbb szinten ugyancsak megerősített állásfog­lalásokból: a szovjet csapatok ad­dig, és olyan mértékben marad­nak Afganisztán területén amed­dig, és ahogyan a helyzet megkí­vánja azt. Washingtonban és a NATO kö­reiben azonban furcsa magatartást tanúsítottak. Miközben azt köve­telték, hogy a szovjet csapatok^ $ azonnal távozzanak Afganisztán­ból, s az Afganisztán körüli vál­ságot ürügyként használták a fe­szültség kiélezésére — mindent megtettek azért, hogy a helyzet ne juthasson nyugvópontra. Ameri­kai—kínai összjáték kezdődött az afgán ellenforradalmárok felfegy­verzésére, s különképpen jó beha­tolási terepnek tekintették a hosz- szú pakisztáni—afgán határt. Köz. ben rémhírek özönét zúdították a világra, a hónap elején olyan hí­reket terjesztettek, hogy gerillák tízezrei fogták gyűrűbe Kabult. A hazugság-léggömbök azonban szétpattantak, s éppen a lehetsé­gessé vált, részleges csapatkivopás bizonyítja, hogy a feltételek ugyan továbbra sem könnyűek, de Afga­nisztánban előrehaladt a konszoli­dáció folyamata, erősödött a rend és a biztonság. . A moszkvai hír tehát minden­képpen kellemetlenül érinthette az amerikai feszültségkeltőket, de különösen kínos volt, hogy időben egybeesett a hét fejlett tőkés or­szág velencei csúcstalálkozójával. Amely hivatalosan gazdasági jel­legű, de mivei a gazdasági prob­lémák manapság nem sok sikerél­ménnyel kecsegtetnek, a téma — tekintettel a közelgő amerikai vá­lasztásokra is — erőteljesen átto­lódott a világpolitikára. A nyugati szövetségesek egy része, főként Párizs és Bonn, jóllehet nem ér­tett egyet az Afganisztán megse­gítésére irányuló szovjet lépéssel, józanabb magatartást tanúsít és politikai kibontakozást keres. A szovjet bejelentés, érthetően, meg­erősítette őket a szándékukban. Annál inkább, hiszen a francia el­nök nemrég tárgyalt Varsóban Leonyid Brezsnyevvel, Schmidt kancellár pedig holnap készül Moszkvába. Ilyen körülmények között az Egyesült Államok elnöke sem játszhatta egyszerűen a „mister No”, a mindenre nemet mondó szerepét. Carter olyan kijelentést tett, hogy Washington hajlandó lenne közreműködni egy átmeneti szakaszban, a válság rendezése so­rán. Csakhogy hamarosan kitűnt, mit kell gyakorlatilag érteni e ja­vaslat alatt. Washington valami­féle iszlám békefenntartó erő Af­ganisztánba küldését szeretné (nyilván pakisztáni és egyéb egy­ségekre gondolnak), hogy annak védelme alatt jobboldali fordula­tot hajtsanak végre Kabulban, s ennék megfelelő kormány vegye át az ügyek intézését. Ezek az in- ' dítványok természetesen elfogad­hatatlanok. A rendezés alapját változatlanul a kabuli kormány közismert háromlépcsős terve je­lentheti: 1. Szűnjék meg minden külső beavatkozás; 2. Szülessenek megfelelő nemzetközi garanciák a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok részvételével; 3. E kibonta­kozás lehetőséget nyújt a szovjet csapatkontingens visszavonására irányuló tárgyalásokra is. A nagy élénkség ellenére — az amerikai álláspont merevsége miatt — egyelőre nem történt kö­zeledés. Az események tükrében azonban a világ jobban felmérheti a különböző szándékokat és véle­ményeket, saját közvetlen tapasz­talatai alapján alkothat ítéletet: ki akarja a kibontakozást, és ki állít akadályokat annak útjába. Mi történik a thaiföldi— kambodzsai határon?->l Lehet;- hogy vannak- csodák a világpolitikában, de alighanem hi. ba lenne túlzottan hinni bennük. Mindenesetre, szinte abba a pilla- natban, hogy az amerikai feszült- ségkeités nehézségekbe ütközött Afganisztán körül, egyszerre ki­éleződött a helyzet a thaiföldi— kambodzsai határon. Az előzményekhez tartozik, hogy Bangkokban néhány napja közöl­ték: megkezdik a kambodzsai me­nekültek „önkéntes” hazatelepíté­sét a két ország határán elhelyez­kedő menekült táborokból. A hír feltűnést keltett, hiszen a nyugati propaganda korábban azt igyeke­zett kihasználni, hogy a harcok és az éhség következtében Kambod­zsából tömegesen menekültek el az emberek. Egy visszatelepítés nyilván ennek az irányzatnak for­dulását mutatta volna. Valójában arról volt szó: a thai területen, közvetlenül egy 2—5 kilométeres övezetben levő kiképzőtáborokból a kínaiak által támogatott „vörös khmer”, s a szélsőjobboldali „sza­bad khmer” (khmer serei) fegyve­res gerillaegységeket dobnák visz- sza Kambodzsába, hogy az esős évszak természeti viszonyait fel­használva, merényleteket, provo­kációkat kövessenek el. A kambodzsai kormányzat tilta­kozott az ilyen visszatelepítési ter­vek ellen, mire thai területről több betörés történt Kambodzsába, be­leértve néhány légitámadást is a határmenti körzetekben. A propa­gandakampány sem maradt el, Thaiföld a Kambodzsát segítő Vietnamot vádolta, hogy csapatai átlépték a thai határt. Hanoi ha­tározottan cáfolta a hamis híreket és bizonyítékokat terjesztett elő a thai földről megindított akciókról. (A vietnami külügyminiszter a héten éppen Indonéziában tár­gyalt, amely Thaifölddel együtt az ötös ASEAN-szövetség tagja.) Minden jel arra mutat, hogy afféle „tartalék”-válságkeltés zaj­lott, ha az egyik ponton remény csillan a feszültség csökkenésére — Ázsia egy másik pontján sür­gősen gondoskodni kell az után­pótlásról ... Mit hozott az ankarai NATO-tanácsülés? ' Ismét időszerű a bölcs mondás: néha az az újság, hogy nincs új­ság. A bizonytalansággal és ter­rorizmussal hadakozó török fő­város külső képe csupán annyi­ban változott, hogy még !több volt a rendőr, katona, biztonsá­gi ember a NATO ankarai ta­nácsülése kapcsán. Ami pedig a tárgyalótermet illeti: érvényesült az atlanti papírforma. Egységnyi­• A héten tartotta ülésszakát a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. Ké­pünkön: a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülé­sének megnyitója. • Velencében hét fejlett tőkés ország vezető politikusa folytatott meg­beszéléseket. Képünkön: a tanácskozás résztvevői. • Meghalt Szandzsaj Gandhi. Képünkön: annak a vitorlázó-repülő­gépnek a roncsai láthatók, amellyel Indira Gandhi jndiai miniszter- elnök fia lezuhant. 0 Változatlanul feszült a helyzet a közép-amerikai Salvadorban. Ké­pünkön: a rendőrséggel történt egyik összecsapás után három halott maradt a főváros utcáin. latkozatok, halvány tárgyalási készség hangoztatása, miközben megerősítették a decemberi brüsz- szeli határozatokat. Márpedig az eurorakéták telepítéséről szóló döntés lehtetlenné teszi, hogy to­vábbhaladjanak’ a megbeszélések eddigi vágányán. A legérdekesebb Ankarában is az a tényező, volt, amelyről hiva­talosan nem ejtettek szót. A nyu­gati tanácskozás egész vonula­ta, a két Velence, Ankara, a két­oldalú eszmecserék, az ellent­mondó nyilatkozatok és a kevés­sé udvarias levélváltások , bizo­nyíthatják, hogy nincs teljes szinkron az Egyesült Államok, s több fontos szövetségese között. Az ellentéteket nem szabad túl­értékelni, miután létezik egy alapvető atlanti és tőkés szolida­ritás, de az eltérő hangsúlyok azért lényeges nézeteltéréseket mutatnak a jelenlegi helyzet ér­tékelését, valamint az enyhülés jövőjét illetően. Washington, különböző eszkö­zökkel, szűkíteni szeretné a sza­kadékot — maga mögött- akarja tudni szövetségeseit, minden esetben. Ezt hzonban két dolog nehezíti: az amerikai külpolitika és az amerikai belpolitika. S az elnökválasztási harc finise még inkább bonyolulttá és kiszámít­hatatlanná teszi Washington ma­gatartását ... Réti Ervin Tollhegyen A nemzetközi vásárok és ki­állítások a kereskedelem fon­tos műhelyeit képezik. A Lon­don melletti Aldershotban megrendezett szakmai bemuta­tó és vásár azonban kivétel ez alól. A brit hadiipar termékeit vonultatták fel: Anglia az idén mintegy 3,5 milliárd dolláros fegyverexportra számít. A héten megnyílt vásár ven­dégei közül nem hiányzott egy tekintélyes kínai delegáció, de Dél-Afrika sem. S miközben az ENSZ-döntések fegyverem­bargót mondtak ki Pretóriára, Aldershotban, ahol szabad a vásár, a dél-afrikaiakat a leg­jobban kedvezményezett C osztályba sorolták. (A nemzet­közösség országai, az Egyesült Államok, Pakisztán és Írország tartoznak ebbe a kategóriába.) Máris fontos üzletkötés tör­tént: Dél-Afrika — minden en­gedély nélkül — megvásárol­hatta a Plessey cég új loká­torberendezéseit. Amihez még Hollandiának és az NSZK-nak is külön exportengedélyt kel­lett volna szereznie. R. V. NAGY ÉRDEKLŐDÉSSEL VÁRT TALÁLKOZÓ Schmidt kancellár holnap utazik Moszkvába Hétfőn kezdődik Helmut Schmidt bonni kancellár -moszk­vai látogatása. A nyugatnémet kormányfő több megbeszélést foly­tat Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével. A kétnapos látogatás munkajellegű, azon mindenekelőtt a nemzetközi helyzet időszerű kér­déseit és a két ország kapcsola­tainak alakulását tárgyalják meg, beleértve a gazdasági kapcsola­tok továbbfejlesztésének egyes té­máit is. Schmidt a tervek szerint már kedden délután visszautazik Bonnba. A nyugatnémet kancel­lár népes kísérettel érkezik a szovjet fővárosba, a tárgyalásokon részt vesz Genscher 'külügyminisz­ter is. A szovjet fővárosban érdeklő­déssel várják a megbeszéléseket, s azokat elsősorban a párbeszéd fenntartása, az álláspontok köl­csönös megismertetése szempont­jából tartják jelentősnek, nem várnak azonban tőlük azonnali, közvetlen eredményeket. A szov­jet—nyugatnémet kapcsolatoknak .kulcsszerepük volt és lehet az európai enyhülés folyamatában, a bonni kormány jelenlegi maga­tartása azonban nem minden vo­natkozásban azonos azzal az ál­lásponttal, amelyet 'korábban kép­viselt: sok tekintetben Bonn csat­lakozott'a Carter-kormányzat éle­sen szovjetellenes, a hidegháborús irányvonal felelevenítésére törek­vő irányvonala mellé, s ez termé­szetesen kihat a kétoldalú kap­csolatokra, az európai enyhülés­re is .Moszkvában tisztában van­nak azzal, hogy Schmidt kormá­nyára kettős nyomás nehezedik: nemcsak Washington igyekszik minden erővel, sokszor durva esz­közökkel rákényszeríteni Bonnra a maga ’politikáját, hanem .a ke­reszténydemokrata—keresztény­szocialista ellenzék, mindenekelőtt Strauss igyekszik megkérdőjelez­ni Schmidt atlanti lojalitását. Ilyen körülmények között nagy fontosságú, hogy a kancellár mi­lyen álláspontra helyezkedik a legidőszerűbb nemzetközi kérdé­sekben, megpróbálja-e „jobbról előzni” az ellenzék jelöltjét, vagy folytatja azt a politikát, amely korábban jó eredményeket hozott az NSZK és egész Európa számá­ra. A moszkvai^ tárgyalás képet adhat erről. Ami a konkrét kérdéseket il­leti, Schmidt korábban jelezte, hogy tárgyalni kíván a közepes hatótávolságú rakéták kérdéséről. Szovjet részről már kifejtették, hogy készek ilyen megbeszélésre, ennek azonban előfeltétele, hogy a NATO vonja vissza, vagy leg­alábbis hivatalosan függessze fel a nukleáris töltetű amerikai raké­ták Nyugat-Európa területén tör­ténő elhelyezésére vonatkozó múlt évi határozatát. Az Afganisztán körül kialakult helyzetet illetően pedig Moszkvában ugyancsak le­szögezték: a Szovjetunió a politi­kai rendezés híve, de semmikép­pen sem hajlandó olyan „megol­dásról” tárgyalni, amely tulajdon­képpen burkolt, vagy éppenséggel nyílt kísérlet' az afganisztáni de­mokratikus változások megsemtni- sítésére. A rendezés alapja csak a törvényes afgán kormány által korábban előterjesztett javaslat lehet — hangsúlyozzák a szovjet fővárosban. (MTI) A Biztonsági Tanács elítélte a dél-afrikai agressziót Az ENSZ Biztonsági Tanácsa pénteken este tizenkét igen szava­zattal és három tartózkodással a dél-afrikai fajüldöző rezsim An­gola elleni újabb katonai ag­resszióját élesen elítélő határoza­tot fogadott el. A határozat a dél-afrikai csa­patok angolai területről való azonnali kivonását követeli, és '"ffeisióiftia. Pék-AfrtK&t.~bogy.-kár­\ talaníísa- Angolát a tamadas so­rán emberanyagban és anyagi ja­vakban okozott pusztításokért. A Biztonsági Tanács határozatában azért is elítélte a fajüldöző rezsi­met, mert Namíbia területét is felhasználja az Angolai Népi Köztársaság elleni támadások tá­maszpontjául. Végül a határozat nemzetközi szankciókat helyez kilátásba arra az esetre, ha a dél-afrikai támadás megismétlőd­nék. A szavazáskor a Biztonsági Ta­nács három állandó tagja, az Egyesült Államok, Franciaország V és Nagy-Britannia jelentett be tartózkodást ázzál az, indoklással, hogy egyetértenek ugyan a faj­üldöző rezsim elítélésével, de a határozat megszövegezése elfo­gadhatatlan számukra. * Roelof Botha dél-afrikai kül­ügyminiszter a Biztonsági Tanács elnökéhez a BTc'sütőítöki.. ülését követőén intézett ~ lévéléként ta­gadta, hogy országa agressziót követett el Angola ellen, jólle­het annyit elismert, hogy „kisebb harci egységek” a múlt hét óta angolai területen tartózkodnak. A „határon adódott problémákat” a külügyminiszter a Délnyugat­afrikai Népi Felszabadítási Szer­vezet (SWAPO) egységeinek an­golai jelenlétével indokolta. A dél-afrikai egységeket a SWAPO harcosai ellen vétették be, és egy-két napon belül vissza is vonják őket — mondta a külügy­miniszter. (MTI) Megnyílt az olimpiai falu • Moszkvában pénteken megnyi­tották az olimpiai falut. A sajtó- központ hivatalosan június 28-án, tegnap kezdte meg működését. Ké­pünkön: az első hivatalos, megbí­zóleveleket adják át az olimpián dolgozó újságíróknak. • A kanadai Albert Leblanc egy évvel ezelőtt indult el kerékpáron Quebecből a nyári olimpia színhe­lyére. Az SS éves sportember rö­vid budapesti pihenője után Cseh-. Szlovákián keresztül folytatja út­ját Moszkvába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom