Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-18 / 115. szám

MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET

A zalai Zichyemlékmúzeum

0 Feni: Zichy Mihály egykori széni peter vári

műtermében (korabeli felvétel). A rajzasztal ma a zalai múzeumba'n látható.

® Balra: Zichy Mihály: Faust-illusztrációja.

0 Jobbra: illusztráció Rusztavelli: A párducbőrös lovag című eposzához.

; Zichy Mihály ahhoz a nagy magyar festőnemzedékhez tartozott, amely a múlt század derekán világgá indult, hogy festészetünk ■ erőit hozzámérje a Nyugat nagy iramú művészetéhez. Vakmerő vállalkozás volt ez, amihez csak olyan nagyrahivatott festő foghatott, mint Zichy Mihály, Munkácsy Mihály, Paál László, Szi- nyey Merse Pál. Míg az utóbbiak művészi tájékozódása Nyugat felé mutatott, Zichy Mihály pályája úgy hozta magával, hogy a Nyugat és a Kelet lett művészetének befogadójává: magyar talajból sarjadva a francia, az angol, német és az orosz kultúrában egyaránt érdekes szintézist képvisél. Gazdag, sokrétű életművéből a haladás eszméinek következetes harcosa, a zseniális illusztrátor, a virtuóz akva- relüsta, s a rajz felülmúlhatatlan mestere bontakozik olyan művészegyéniséggé, aki • a magyar képzőművészet történetéből eredetien és hatalmasan emelkedik ki, s akinek művészete világviszonylatban is maradandó értékű.

A magyar festészet e kimagasló művészegyénisége Zichy Mihály 1827-ben a Somogy megyei Zalán, az évszázados fák ölében meghúzódó egykori nemesi kú- riában született. A szülőházat, amely a XVIII. században épült, a művész • táblabíró nagyapja,

_ Zichy Ferenc építette újjá 1830- . ban. A művész születésének százéves évfordulóján a család kezdeményezésére az épületet, melyben a festő személyes tárgyai, rajzai, gyűjteménye — vál- I tozás nélkül maradtak, múzeummá nyilvánították. A háborús -iesertiényeMojriegrongálta népüldfet ,ü döö 1 -ben- •helyreállították, és i kiegészítették a gyűjtemény anyagát. A legutóbb tavaly újrarendezett kiállításon láthatjuk Zichy .hagyatékát.

Zichy Mihály zalai műtermében az egykorú újságcikkek tudósítása szerint „minden úgy ma- -íadt, ahogy a nagy festő elhagyta”. A család hűségesen, megbecsüléssel és kegyelettel őrizte , Zichy hátrahagyott műveit, levelezését, gyűjteményeit a mester végakaratának megfelelően :*„Mint minden gyűjtő, örülök, ha va- laki érti, becsüli és élvezi a műtárgyakat, de rémítően haragszom, ha valami hanyagságból megromlik, vagy elvész”.

Zichy közel fél évszázados oroszországi tartózkodása alatt gyűjtött páratlan értékű néprajzi anyagot a háborús események megtizedelték, de a felszabadulás utáni helyreállító munka egyik legjelentősebb magyar emlékmúzeummá emelte a gyűjteményt.

Zichy egykori otthonában — festményei mellett — kaukázusi és indus' bútorok, csipke finomságú faragványok, gyöngyberaká- sú asztalok, perzsa kazetták, fajanszok, nargilék, ázsiai népviseleti, színházi ruhadarabok és egyéb különböző- ritka népművészeti, iparművészeti tárgyak kötik le a » látogató figyelmét. Egykori zaláí látogatásáról Prém j József cikkében ezt olvassuk: „Bjscses volt a fegyvergyűjtemény is, az albáni, kaukázusi, török, arab, egyiptomi, beduin és cserkesz puskák mindmegannyi ritkaságok valának. Ahová a szem nézett, ott a művészet, vagy a természet egy rika jelenségét látta. Nagy állóóra, amely majd- . .nem a rpepayez£tjg,rért, ppmpás -'régi' kordovair székek, -perzsa bú- ‘tor berakott elefántcsont-díszítéssel, japán és kínai kosztüm, furcsábbnál furcsább sétabotok nagy gyűjteménye, s e tárgyak a legfestőibb elrendezésben minden kis helyet betöltötték”.

Zichy egyik levelében utalást találtunk azokba a bronz plasztikákra, amelyek az emlékmúzeum kiállításának értékes tárgyai: ..David d'Angers a híres francia szobrász egy pár száz a század elején élő celebritásokat, és pedig medaillon formába készített. Zalán, az én múzeumomban . van ezekből néhány darab. A mi Liszt Ferencünlf is köztük van. Az időben úgy látszik kitüntetésnek tekintették a híres szobrásznál ülni, és e gyűjteménybe beleszámíttatni’'.

Az emlékmúzeumban számos tárgyat őriznek, amelyek arra vallanak, hogy Zichy illusztrációi készítésekor milyen alaposan készült föl a szereplő személyek történelemhű ábrázolására, a korhű atmoszféra hiteles érzékeltetésére.

Ezt mutatják a Kaukázusból, pontosabban Grúziából származó fából,- fémből, készített népművészeti. iparművészeti tárgyak, amelyeket =á”3SHhí századbán éft’Rusz- tavelii-ftlus^rariókón: látunk; viszont.

Az emlékmúzeumban Zichy rajzasztalán festékei, rajzeszközei között vannak nagy számú — számozott végű — tusstollai is. E számjegyek értelmére a lenin- grádi Orosz Múzeumban ■ őrzött egyik vázlatkönyvének lapjai derítettek fényt. Az érdekes műhelytitkokat leleplező feljegyzés szerint a mesternek több szák, pontosan 961 rajztolla volt, amelyeket az említett vázlatkönyv oldalain sorfa kipróbált vázlatos, ötletszerűen odavetett vonalakkal, alakos, vagy díszítményes rajzokkal, különböző betűvetési kísérletekkel. A rajzok mellé odajegyezte a - toll számát és saját véleményét. Mindez jól mutatja, hogy a mesterség alapos ismeretének fontosságát gyakran hangoztató Zichy milyen odaadással, szenvedéllyel tanulmányozta rajzoló szerszámainak sajátosságait, hogy azok gondolatait,, mondanivalóját minél tökéletesebben kifejező, engedelmes, simulékony eszközökké váljanak a kezében. E vázlatok eszünkbe idézik Lyka Károly szavait: „Zichy minden kisrajza szemléleténél tudatossá teszi bennünk, hogy kivel van dolgunk”.

Az emlékmúzeum gazdag anyagát, annak értékes könyvtárával

■ ” léVéltárával ‘siíárhba”" venni qjS^jnte lehetetlen; jnég Tkevésbé célja e soroknak az, időálló életmű jellemzése.

Ez alkalommal arra a helyre szeretnénk az olvasó figyelmét felhívni, ahová a nagy magyar mester a világvárosok forgatagából, sikereiből és kudarcaiból időnként hazatért, hogy egy szippantást vegyen ebből a tájból, mint a búvár, akinek elengedhetetlen szüksége van a levegő éltető táplálékára."

B. L.

Hallesen

A KISZ-esek azt mondják: horgászversenynek pedig lenni kell! Minden tavasszal így yélekednek, és évről évre meg is tartják a versenyt. Persze, a KISZ-eseknek könnyű a dolguk, hiszen az üzemi. négyszög további három „szöge” sem vitatja. a kinyilatkoztatás — mármint, hogy horgászversenynek pedig lennie kell! — lét- jogosultságát. Így a vita inkább csak arra korlátozódik, hogy hol legyen, mikor legyen a nagy derbi, de ezen már nem a gyárveze- tés-pártszervezet-uzemi bizottság disputái, hanem maguk a sporthorgászok, ami helyénvaló is, hiszen ezekhez a dolgokhoz ők mégiscsak jobban értenek. Ezek után már csak azt kell .el dönteni, hogy három avagy négy láda colát vigyen-e ki a vállalati mikrobusz a vízpartra, és természetesen fohászkodni kell az égi- ekhez, hogy ne szakadjon a nagy nap reggelén az eső.

Nos, hát nincs is abban hiba: izmosan-délcegen szökken föl a napkorong | látóhatár peremére, horgászidőnek nem tudni milyen — szeszélyes állat a hal, hol harap, hol nem harap; van horgász, aki arra esküszik, hogy csak esőben, mások szerint csak száraz hajnalon van jó kapás — szóval a jó ég .tudja, hogy. horgászatra alkalmas lesz-e ez a verőfényes reggel, de kirándulóidőnek ígéretes, az már biztos. És a szurkolónak (kibicnék) ez a legfontosabb. Mit törődik ő a halakkal, felőle akár cápák is úszkálhatnak a vízben, ő ingre, aztán trikóra, legvégül félmeztelenre vetkezik, sütteti a hasát a nappal és nem átall colát, márkát kortyingatni,

gondtalanul csevegni, sőt — minő romlottság! — újságot, könyvet olvasni a parton, miközben a jobb sorsra érdemes versenyzők moccanatlanul figyelik, bűvölik, babonázzák a szintúgy moccanatlanul lebegő úszót.

'Hát úgy látszik, ez mégsem az az ideális horgászó idő.

Csakhogy csínján ám az efféle megállapításokkal! Merthogy vannak itt szép számmái hozzáértők, akiknek a véleményére bízvást adni lehet ebben a kérdésben. Mondják is, biztatni'sem igen kell őket:

— Kórán van — közli tömören a véleményét C. Laci bácsi, a raktáros, amit nem úgy kell érteni, hogy a halak még reggeli álmukat alusszák, vagy talán éppen most fordulnak a másik oldalukra, hanem arról van szó, hogy így május elején még hideg a víz, gyönge a halmozgás, tehát a versenyt később, júniusban, vagy júliusban kellett volna megrendezni.

— Fenét! — legyint K. Pista. — A harmincasra kellett volna menni. Jelentőségteljesen néz a többiekre, s úgy látszik nincs megelégedve a tanácstalanul hümmö- gők egyetértésével, ezért még nyomatékosabban teszi hozzá:

— A kotráshoz.

Mindez persze csak a szurkoló (kibic) számára kínai, a beavatottak pontosan értik, miről van szó: a „harmincas” a közelben húzódó öntözőcsatorna — szakasztott olyan, mint ez itt, amelynek a partján állunk — csakhogy annak egyik frissen kotort szakasza úgy .mondják, valóságos horgászparadicsom.

Ám a meggyőző érvek ellenére úgy tűnik, T. János főművezetőnek lehet igaza az ügyben, aki elnéző mosollyal imigyen nyilvánít véleményt:

— Így, hogy ide jöttünk, mindenki a harmincasról áradozik. De lefogadom,' ha ott rendezzük meg a versenyt, a sporttársak mind ide kívánkoztak volna.

■Ami végül is — lássuk be — emberi dolog.

Ám az a makacsság már mégiscsak bosszantó, ahogy ezek a halászlébe való jószágok nagy ívben elkerülik a főtt kukoricával, földigilisztával ínycsiklandóan fel- csalizott horgokat. Az egyetlen valamire való példányt Zs. Jani fogta reggel, az!t is versenyen kívül, merthogy nem nevezett a fiú. A rossz nyelvek szerint, ha benevez, sose kapja horogvégre ezt a 90 dekás keszeget, azazhogy ezüst- kárászt, mert az volt szegényke, nem keszeg, mint azt a kevésbé hozzáértők először hitték. (Ha nekem angolnát mondanak, azt is készséggel elhiszem.) No, persze, a hal milyenségének eldöntése megintcsak nem a laikus feladatai És még sok más sem. Például a mérlegelés. Ahhoz érteni kell. (Lesz-e mit mérlegelni?) A hal- pucolás sem az ő dolga. (Lesz-e mit pucolni?) ‘ Azért, hogy hasznossá tegye magát mégis, segédkezhet ebben-abban. Kimoshatja a bográcsot, tördelheti a tűzifát. (Kell-e az a bogrács, tűzifa?)

Ezek azonban csupán afféle költői kérdések. Mert akármilyen gyönge is a kapás, a tucatnyinál is több horgász okkal sértődhetne meg, ha komolyan kétségbe vonná valaki, hogy képesek egy jó adag halászlére való vízi jószágot összefogni. Egyszóval van mit mérlegelni,' van mit pucolni, kell a bogrács és a tűzifa.

Előbb - azonban ünnepélyes eredményhirdetés. Első lett T. Zoli — mellesleg a KlSZ-bizott- ság titkára —, tíz darab mokány kis törpeharcsa vergődik a szák- jában. Ráadásul ekkor már vagy

két órája megszületett a kisebbik lánya, de ezt persze még nem tudja. Második helyezett B. Jóska, harmadik K. Pista.

Peremfutót, botot és más hasznos horgászkészségéket kapnak a győztesek — a gyáregységvezető (maga is horgász), adja át a díjakat —, s az üb-titkár kezében szaporán csetteg a fényképezőgép. Nem nagy fogás, de jó fogás.

— Megfőzzük? — kérdi T. Zoli,

— Micsoda kérdés! Hát persze!

S innen már csak egy óra —

egy örökkévalóság! — és mindegy, hogy horgász, vagy. szurkoló (kibic), minden gyomorban eszeveszett iramban termelődni kezdenek az emésztőnedvek, s minden orr reménykedve nyúlik a csodálatos illatokat árasztó bogrács felé. Aztán még egy motorizált küldöttség a közeli tanyába — B-né írónkét tucatnyi féltő tekintet kíséri el útján — késért, kanálért, tányérért, aztán még a kenyérszeletelés, és akkor..

Akkor robbant! Mint a bomba! Váratlanul, elemi erővel. A hír! A szenzáció! Megvan! Megvan a Nagy fogás!

A Pista útja a parton tündöklő diadalmenet. P. Sanyi, a gépkocsi- vezetőnk hozza elöl a szákot. Pista mögötte a felszerelést. Ragyog az arcuk. S körülöttük felnőtt-gyerek fut, szökell, lármázik. Leghátul kissé megszeppenve a zsivajtól Pista két pici lánya. S a szákban összegömbölyödve, fényes testtel, félelmetesen, de már meghunyászkodva a 3 kiló 80 dekás gyönyörű amur. Sz. Laci kezében vadul berreg a filmfelvevő...'

Hogy a halászlé milyen volt? Erről végül is nincs mit írnom. Megettük. Aki kóstolta, úgyis tudja, aki meg nem, annak minek fájdítani a szívét.

Sitkéi Béla

HATVANI DANIEL:

Nagy csönd előtt

Ritkulnak egyre

álmodozásaim élő sövényei

pedig elnézném vagy ötszáz éven át

miként zuhan a nap

hajnalkák szerelemittas tölcsérébe

Özönvíz utáni ősgyík-csontvázakat tükröznek a kacsaúsztatók anyókák nyomait követve eltotyogtak bögyös eperfák ültessünk helyükbe lila húsevőket

Nagy csönd lesz egyszer már most is csak a darazsak arany-szerkezetei röpködnek tébolyultan. ■

GRÓF JÓZSEF:

Maradnak a köznapok

semmi ünnep, nagyszerűség, siker marad az élet, ahogyan volt, marad a halál, minden eltűnik.

Megszűnik, mint a fájdalom,

a szenvedés, és cn hálát adok,

hogy végre élni tudok, mégha ilyen leszűkülésben.

Nem baj. A nagyságot ahogyan nézem,

módfelett gyermeteg.

Álmokat dédelgetek, nagyapám álmait — s fölzengnek harsonák.

Jerikó ugyan nem omlik, de messzi mesék világa aránylik.

Megmarad minden, köznapok, költőietlen világ, nyugalom, és béke.

Messze az álmok, melyek vigasztaltak, tudom, Izland szellemével nem találkozom, a tenger vizét sem ízlelem, gejzírek, sagák világában nem fogok élni,

Gauguin színei után sem futok.

Törekedj

meghúzódva egy sutban „évezredek fáradalmát kipihenni”.

Mulattató ötletrakéták

Nagy Lajos Képtelen természetrajzának újabb kiadása

Megyénk szülötte, Nagy Lajos, nemcsak a társadalom gyilkos erejű szatíráit megteremtő, az igazságot foggal-körömmel feltárni akaró hajlamokkal tudott írni. Tudott játszani is. %

A Képtelen természetrajz 1921- ben látott napvilágot, s egész életművében — fonák módon — a legnagyobb közönségsikert hozta az írónak. Máig is ez a legnépszerűbb, leginkább olvasott, legtöbbször kiadott műve. Nagy Lajost Vargha Kálmán a „népszerűtlen klasszikusának nevezi. Mitől válik ez a kötete mégis sokak kedves olvasmányává, miben különbözik az életművére jellemző vonásoktól?

Az esztétika a komikumra épülő műalkotásokat a bennük megfogalmazott társadalombírálat élességének és intenzitásának mértéke szerint osztályozza. Meghatározza a besorolást az is, hogy az író milyen viszonyban van tárgyával; azaz a teljes elutasítás álláspontjára helyezkedik-e, vagy sem. A teljes és célzatos elutasítás, az erőteljes társadalombírálat a szatirikus, ironikus művek sajátja, míg a csökkentett mértékű bírálat, a tárggyal szembeni elnéző viszony már a művészi ábrázolást humorossá avatja. Itt már helyet találnak a szellemesség játékos formái, a derű, a jókedvű viccelődés, egyszóval a komikum könnyedebb, esetleg felszínesebb megjelenései is.

Talán a Nagy' Lajostól megszokott kemény, szigorú hang a gúny kíméletlen formálnak ilyen tompítása eredményezte azt. hogy az emberek szívesen olvassák a Képtelen természetrajzot; minden más művénél könnyebben megértik, és nem utolsósorban szórakoztatja őket.

Természetes azonban. hogy Nagy Lajos elveit ennél a műfajnál^ sem adta fel. „Nekem olyan novellákat kellett kieszelnem, melyekbe lényegi mondanivalómat mint dugárut csempésztem bele” — írja.

így csempészte tréfás állatleírásaiba is azokat a gondolatokat, melyek egész életében foglalkoztatták. Az itt megtalálható, ám egyébként Nagy Lajostól más műveiben teljesen idegen, felszínesnek, olcsónak tűnő — de így könnyebben eladható — élcek mellett és mögött meg-megcsil- lan páratlan iróniájának jó néhány magas szintű kifejeződése is.- Gordon Etel ezt így fogalmazza: „Az aesopusi műfajhoz kényszerült. Állatokról írt képtelén természetrajzot, és szellemes portrékat. Igazában csak kifogás ez a mulattató ötletrakéták pukkanásai között aknák is robbannak.” Maga Nagy Lajos is ezt írja „képtelenségeiről”: „Ha itt-ott szerét ejthettem el-elhelyeztem egy-egy petárdát, s azt hiszem, hogy ez a művelet volt karco’at- írói tevékenységem motorja... A komoly, sőt komor írásaimat nehezen írtam, írásuk felkavarta a telkemet, a tréfák meg csak úgy ömlöttek belőlem”.

Mókáknak nevezi maga is őket, melyek nemcsak az olvasót, az írót is pihentetik.

Egy példája a „petárdára”. A denevérről ezt írja: „Ráfogják, hogy a kéményből szalonnát lop, hogy belekapaszkodik az ember hajába, hogy ő az oka a világháborúnak, és azt: hiszik, hogy ha az ajtóra szegezik, ez nekik szerencsét hoz. Hát ez nagy tévedés. De mint mindenben, úgy ebben is van nézetem szerint valami igazság. Tudniillik — ugyancsak nézetem szerint — akik a denevért megfogják, és elevenen az ajtajukra szögezik, azok buta és gonosz emberek, márpedig a butaság és gonoszság, különösen manapság nagy szerencse.”

A logika túlfeszítésének ugyanazzal a módszerével éri el — itt a kacagtató — hatást, mint klasz- szikus szatíráiban. Az effajta éles gúnnyal fűszerezett poénok mellett azért jócskán találhatók az öncélú bolondozásban kimerülő, ám nem kevésbé jó tréfák, szójátékok is az egyes karikatúrákban. Az oroszlán sörényéről például úgy vélekedik, hogy az a természet nagyszerű gondoskodására vall, mert bár az oroszlán hazájában 40—50 fokos meleg van. azért megtörténhetik, hogy néhány százezer év múlva kihűl a Nap, és akkor igen jó szolgála ;ot tesz majd a sörény.

Stílusában nagyszerű paródiáját adja a tudományos vagy tudományoskodó tanulmányok, iskolai tankönyvek nyakatekert mondatokkal telezsúfolt, a való élettől messze elrugaszkodó fogalmazványainak.

Az üldözött, szerencsétlen, vagy a hatalmas testi erejüknél fogva a többieken uralkodó állatok emelkednek cs’fc egy-egy emberi típus megnulőivé, többségükben azonban néhány elejtett célzástól eltekintve — nem emberi magatartásokat példáznak, elszakadva ezzel a klasszikus állatmese hagyományaitól.

Ha az irodalmárok megróják Nagy Lajost azért, mert ilyen felületes, olcsó írásokkal hígította fel életművét, gondoljunk csak arra, hogy ma mindhiába keresnénk olyan humoristát, aki hasonló színvonalú „olcsóságokra” képes.

Hámori Zoltán