Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-09 / 107. szám

IDŐJÁRÁS Várható ldójirís ma estig: időnként megnövekvő felhőzet. Szórványosan előforduló záporesö, zivatar. Átmeneti­leg megélénkülő változó irányú szél. A legalacsonyabb éjszakai hőmér­séklet: 6. 11 a legmagasabb nappali hőmérséklet 18, 23 fok között. (MTI) Végső búcsú Joszip Broz Titótól VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! m LJ Dili F r ^ W I M ■ . V"/.;; i ■. v:./: . V-1 •, Wf J f W / J , Affine *5111 AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xxxv. évi. 107. szám Ára: 1,20 Ft- 1980. május 9. péntek Jugoszlávia csütörtökön néma gyászban vett végső búcsút Joszip Broz Titótól, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökétől, s Belgrádban százezrek kísérték utolsó útjára a délszláv né­pek történelmének egyik legkimagaslóbb személyiségét. Tito elnöknek a szövetségi képviselőház oszlopcsarnokában felállított ravatala előtt hétfő este óta a fővárosból és az egész országból mintegy félmillió ember vonult el, hogy le­rója kegyeletét. Csütörtök reggel, helyi idő szerint 8 órakor a képviselőház épületét lezárták, hogy a ravatalon a külföldi küldöttségek elhelyezhessék koszorúikat, A temetésre 117 országból érke­zett küldöttség. Belgrádi hivatalos közlések sze­rint Tito elnök végső búcsúztatá­sán 33 államfő, 32 miniszterelnök, 30 kommunista és munkáspárt legmagasabb szintű vezetője, to­vábbá 4 uralkodó és számos köz- társasági alelnök vett részt. Je­len voltak a különböző nemzet­közi szervezeték képviselői is', köztük Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. A temetési szertartás kezdete előtti .órában a koporsónál az el­hunyt elnök hozzátartozói álltak. Ezalatt a ravatal mellett egymást KÁDÁR JÁNOS ÜDVÖZLETE A BVT ELNÖKSÉGÉHEZ Budapesten megkezdődött a Béke-világtanács elnökségi ülése A mai nemzetközi helyzetben különösen időszerű és nagy jelen­tőségű tanácskozás kezdődött csütörtökön Budapesten. A Par­lament kongresszusi termében összeült a Béke-világtanács el­nöksége. Több mint 70 ország és 12 nemzetközi tömegszervezet' 260 képviselője munkálja ki a követ­kező napokban azokat az akció- programokat, amelyekkel a nem­zetközi békemozgalom a háborús veszély elkerülésére, az enyhülés védelmére, a fegyverkezési haj­sza elleni küzdelemre mozgósítja az emberiség sorsáért felelősséget érző százmilliókat. A tanácskozás elnökségében foglaltak helyet: Sarlós István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára, Huszár Ist­ván, a .Minisztertanács elnökhe­lyettese, Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke« a BVT elnökségi tagja, és Ijjas Jó­zsef kalocsai érsek, az OBT ka­tolikus bizottsága és az Opus Pa- cis elnöke. Ott ültek a nemzet­közi békemozgalom kiemelkedő • Huszár István beszél. képviselői, élükön Romesh Chandrával, a Béke-világtanács elnökével. / A magyar békemozgalom, a bé­keszerető magyar nép nevében (Folytatás a 2. oldalon.)’ A májusi béke- és barátsági hó­nap Bács-iKiskun megyei ren­dezvénysorozata a Kecskeméti Konzervgyár I-es telepén tegnap délután megtartott békegyűléssel kezdődött meg. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Varga Andrea, a Katona József Gimnázium tanulója Radnóti Miklós Himnusz a békéről című versét adta elő, a konzervgyár munkásénekkara békedalokat énekelt, majd dr. Dobos László, a Hazafias Népfront Bács-Kiskun megyei bizottságának elnöke kö­szöntötte a résztvevőket, a kon­zervgyár dolgozóit és a környező üzemek kollektíváinak képvise­lőit. A békegyűlés elnökségében helyet foglalt Czank János, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa, Terhe Dezső, a me­gyei pártbizottság titkára, Alek- szandr Mihajlovics Szircov és Artur Pavlovics Szemjonov gár­daezredesek, Viktor Konsztanti- vovics Csup, Harkov Október ke­rületi pártbizottságának első tit­kára, Anatolij lljics Tyitorenko, a Harkov Moszkva kerületi taná­csának elnöke, valamint dr. Körös Gáspár, a kecskeméti városi párt- bizottság első titkára. Ezt követően dr. Major Imre, a megyei tanács elnökhelyettese mondott beszédet: — Harmincöt éve, hogy feltétel nélkül kapitulált a hitleri Né­metország. Három és fél évtizede, hogy az emberi szabadság és az emberi méltóság megmentésére szövetkezett népek katonai erői, élükön a Szovjetunióval, szétzúz­ták nemcsak a 20. század, de az utóbbi évszázadok legkegyetle­nebb, legembertelenebb rendsze­rét. Május 9-én a hitleri fasizmus felett aratott világtörténelmi je­lentőségű győzelem évfordulóját ünnepeljük. Köszöntjük a békét, a szabadságot, a függetlenséget, tisztelettel hajtjuk meg az emlé­kezés zászlaját mindazok előtt, akik a fasizmus ellen, az emberi­ségért, a haladásért harcoltak és a legdrágábbat, életüket áldozták érte. Különös tisztelettel és hálá­val gondolunk a szovjet népre, a Vörös Hadseregre, amely a győ­zelem kivívásáért a legtöbb áldo­zatot hozta. Az előadó a továbbiakban a ka­pituláció körülményeiről szólt, váltották a politikai és társadal­mi szervezetek vezetői alkotta díszőrségek, majd azok a front­harcos veteránok, akik az antifa­siszta népfelszabadító háborúban Tito hadsereg-főparancsnok leg­közelebbi harcostársai voltak, köztük Kocsa Popovics, Peko Dap- csevdcs, Szvetozar Vukmanovics- Tempo és Mijalko Todorovics. A ravatal mellett végül a dísz­őrségben Lazar Kolisevszki, az ál­lamelnökség elnöke, Sztevan Do- ronyszki, a JKSZ KB Elnökségé­nek ügyvezető elnöke, az állam­elnökség tagja, Cvijetin Mijato- vics, az államelnökség alelnöke, Vladimir Bakarics, Fadilj Hoxha és Petar Sztambolics, az állam- és pártelnökség tagjai, Szergej Kraj- gher és Vidoje Zsarkovics, az ál­lamelnökség tagjai álltak. Helyi idő szerint pontosan 12 órakor Tito elnök koporsóját le­emelték a ravatalról, s a jugo­szláv néphadsereg nyolc, dísz­egyenruhás tábornoka a gyászin­duló hangjai mellett a koporsót kivitte a szövetségi nemzetgyűlés oszlopcsarnokából, és az épület bejáratánál lévő ágyútalpra he­lyezte. Közben Belgrádban, s va­lamennyi köztársasági székváros­ban díszlövések dördültek, majd Jugoszlávia nemzeti himnuszának hangjai csendültek fel. A szövetségi parlament épülete előtt Sztevan Doronyszki, a JKSZ KB Elnökség .ügyvezető elnöke mondott búcsúbeszédet. Az el­hunyt elnök életútját, munkássá­gát méltatva emlékeztetett arra, hogy Joszip Broz Tito óriási sze­repet vállalt a hitlerista megszál­lók elleni harcban, a független Jugoszlávia megteremtésében, a szocialista forradalom kibonta­koztatásában. A nemzetiségi kér­dés — mondotta — Tito elnök számára mindig központi problé­ma volt. Harcolt azért, hogy a JKSZ a népek és nemzetiségek közötti egyetértés és testvériség zászlóvivője legyen. A szónok kijelentette, hogy Jo­szip Broz Tito a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalomban í9 az egyenjogú kapcsolatok meg­szilárdításáért küzdött, majd hangsúlyozta: — Titótól azzal a szilárd meg­győződéssel veszünk végső bú­csút, hogy eszméi továbbra is út­mutatóként szolgálnak, és Jugo­szlávia nem fog letérni az elhunyt elnök kijelölte útról, a szocialista építés folytatásáról, a jugoszláviai nemzetek és nemzetiségek közötti testvériség és egység ápolásának útjáról. Sztefan Doronyszki gyászbeszé­de után a temetési menet megin­dult a Dedinje kerületben levő Május 25. Múzeum felé, ahol 41 Kádár János cs hazánk belgrádi nagykövete, Halász József lerója kegyeletét Joszip Broz Tito ravatalánál. • A gyászszertartás külföldi résztvevőinek egy csoportja. A képen bal szélen Kádár János, középen Indira Gandhi indiai miniszterelnök és Szaddani Husszein iraki elnök, jobb szélen (szemüveges) Sandro Pertini olasz elnök. Tito elnököt örök nyugalomra he­lyezik. Az egy kilométer'hosszú teme­tési menet több. mint két órán át vonult a belgrádi utcákon, s röviddel 15 óra előtt érkezett meg a Május 25. Múzeumhoz. A hadsereg főparancsnokának szárnysegédei itt az ágyútalpról leemelték a koporsót, és az örök nyugvóhelyül kijelölt márvány­kriptához vezető ösvény elején felállított ravatalra helyezték. Itt Lazar Kolisevszki, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság Elnökségének elnöke mondott gyászbeszédet. A gyászbeszéd után a jugoszláv néphadsereg nyolc díszegyenru­hás tábornoka az Internacionálé hangjai mellett a koporsót a már­ványkriptába helyezte, miközben a koporsó mellett a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársa­ság legmagasabb rangú állami és pártvezetői, valamint az elhunyt családtagjai ismét felsorakoztak. Űjra felcsendültek a jugoszláv himnusz akkordjai. Belgrádban és a köztársasági székvárosokban díszlövések dördültek el, s szerte Jugoszláviában megszólaltak a gyárak és a hajók szirénái. Jugoszlávia legmagasabb ran­gú állami és pártvezetői, élükön Lazar Kolisevszkivel, a JSZSZK Elnöksége elnökével és Sztevan Doronyszkival, a JKSZ KB El­nökség ügyvezető elnökével, ez­után még egyszer elhaladtak Tito • Dr. Dobos László köszönti a megjelenteket. majd emlékeztetett arra, hogy a német mili tarizmus az emberi ci­vilizáció minden értékét alapjai­ban fenyegette. Egész népeket ítélt megsemmisítésre, az emberi­ség eddigi fejlődésének vívmá­nyai végveszélybe kerültek. A fa­sizmus elleni harc az emberiség közös ügyévé lett. A katonai és politikai szükség, valamint a köz­vélemény nyomása arra késztet­te a nyugati államok vezetőit, hogy szövetségre lépjenek a Szov­jetunióval. Minden ország és nép antifa­siszta küzdelme tiszteletet pa­rancsol és méltó a legőszintébb elismerésre. Azonban — hangsú­lyozta — egyetlen ország és nép sem tett olyan roppant erőfeszí­téseket és nem hozott olyan ál­dozatokat, mint a Szovjetunió népe. A szovjet csapatok példátlan méretű hadiműveleteket folytat­tak, melyek az egész háború ki­menetelére döntőek voltak. 1941 végén, a moszkvai ütközetbe^ a német haderő elszenvedte első vereségét, azután a sztálingrádi győzelemmel gyökeres fordulatot vett a háború menete, az 1945 áprilisában kezdődött berlini csa­ta pedig végleg megpecsételte a német erők sorsát. Dr. Major Imre ezután arról be­szélt, hogy a Szovjetuniónak a győzelemben játszott döntő szere­pe meghatározta a háborút köve­tő időszak alapvető folyamatainak az irányát. A legfontosabb, hogy a kapitalizmusból a szocializmus­ba való átmenet folyamata fel­gyorsult és kiszélesedett. Létre­jöttek a népi demokratikus álla­mok, a szocializmus világrend- szerré vált. Fellendültek a for­radalmi mozgalmak és. megerősö­dött a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom. Napjainkban a világ tele van ellentmondásokkal. Egyfelől nö­vekednek a béke erői, másfelől szüntelenül támadnak a háború erői. Márpedig a béke az embfir riség, így a mi számunkra is fel­becsülhetetlen érték: egyet jelent a szocialista Magyarország fej­lődésével, szabad, független ha­zánk szüntelen > gazdagításával, életünk szebbé, jobbá válásával, gyermekeink vágyainak teljesü­lésével és barátaink körének gya­rapodásával a világban. A beszéd után felszólalt Artur Pavlovics Szemjonov gárdaezre­des. A többi között azt hangsú­lyozta, hogy a szovjet nép Lenin zászlaja alatt védte meg függet­lenségét, s azért tudott győzni, mert igaz ügyért harcolt. Befeje­zésül köszönetét fejezte ki a ma­gyar népnek azért az erkölcsi tá­mogatásért, amellyel nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a Varsói Szerződés tagállamai teljesíthetik internacionalista kötelezettségü­ket. A megyeszékhely közgazdasági szakközépiskolájának irodalmi színpada és a konzervgyár ének­kara békeműsort adott elő, majd az Internacionálé hangjaival ért véget a békehónap megyei meg­nyitó ünnepsége. R. M. Harmincöt évvel ezelőtt, 1945. május 9-én beköszöntött a világ népeinek régen várt bé­kéje. A szovjet hadsereg ezen a napon a második világháború győzelmes befejezéséhez érke­zett, és a fasiszta fenevadat sa­ját odújában semmisítette meg. A győzelem napja lett május kilencediké. Hatalmas sikere volt ez a szocializmusnak a német im­perialista barbárság felett, s ünnepe volt az egész világ dolgozóinak, a haladó emberi­ségnek. S amiként ez a nap győzelme volt a béke, a szocia­lizmus, a demokrácia erőinek, úgy veresége volt nemcsak a német, olasz fasizmusnak, de az imperializmusnak is. A harmincas évek végén az imperialisták minden szándé­ka az volt, hogy a hitleri fa­siszták éhségét kielégítendő, megsemmisítsék a szocializmus egyetlen országát. Egész Nyu- gat-Európa, Franciaország és a többiekkel együtt összesen tizenegy ország erőtlen volt ahhoz, hogy Hitlerék háború­jának, a népek leigázásának útjába álljon. Egyedül a szo­cialista Szovjetunió volt erős és képes megállítani, majd szétzúzni a fasiszta ármádiát. Mig a■ burzsoázia az országok egész sorában kiszolgáltatta, kiárusította önállóságát, füg­getlenségét, addig a Szovjet­unió, a szocializmus országa, ez a hatalmas, harcedzett nép hősiesen, elszántan küzdött a betolakodók kiűzéséért, a fa­sizmus megsemmisítéséért. A Szovjetunió győzelmének előfeltétele létében, jellegében és erejében adva volt. A szo­cialista társadalmi rend fölé­nye, magasabbrendűsége volt az, amely megtorpantotta a fa­siszta hadsereget, mely a győ­zelmek egész sorozatával ju­tott el 1945. május 9-ig. A né­met fasiszták nem puhány, ge­rinctelen, a népet eláruló tő­késekkel találták magukat szemben, mint nyugaton, vagy a többi lei gázott államokban, hanem egy kemény egységbe tömörült 200 milliós blokkal, amely az imperialisták elleni harcban, az Októberi Forrada­lom győzelme után, már ta­pasztalatokat, dicsőséget és győzelmet vívott ki magának. Valójában, ahol a Vörös Hadsereg megjelent, oda sza­badságot, emberi jogokat, kul­túrát, békét vitt. Bárhol — így nálunk is, a munkásosztály, a parasztság kezéről lehulltak a bilincsek, megszűnt gúzsbakö- töttségük. Kommunista párt­jaik vezetésével saját kezükbe vették sorsuk intézését, a sza­bad élet építését a demokrácia és a haladás útján. Ezekben az országokban — a népi demok­ratikus országokban — való­ban megkezdődött a békés fej­lődés időszaka. Ügy tűnik, hogy az imperia­listák nem tanultak elegendő mértékben a második világhá­ború figyelmeztetéséből. Nem volt eléggé okulásukra az, hogy a második világháború a szoci­alizmus győzelmével, meg­erősödésével ért véget, hogy az elnök márványkriptája mellett. Őket követték a végső búcsúra Belgrádba érkezett küldöttségek vezetői, köztük Kádár János, az MSZMP KB első titkára, az El­nöki Tanács tagja, és Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitká­ra, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke. * A Kádár dános vezette magyar küldöttség csütörtök délelőtt a szövetségi nemzetgyűlés épületé­hez hajtatott, hogy koszorút he­lyezzen el az elhunyt Tito elnök ravatalán. Kádár János és a kül­döttség tagjai egyperces hallga­tással, majd főhajtással vettek bú­csút Joszip Broz Titótól, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság és a JKSZ elhunyt elnö­kétől. A koszorúzási ünnepség után a magyar küldöttség a szövetségi palotához hajtatott, hogy Joszip Broz Tito elhunytéval Jugoszlávia vezető személyiségeinek tolmá­csolja a magyar kommunisták, az egész magyar dolgozó nép mély­séges együttérzését. • Kádár János csütörtökön a ko­ra esti órákban Belgrádból visz- szautazott Budapestre. J A belgrádi Topcsideri vasút­állomáson a magyar küldöttséget Angel Csemerszki, a JKSZ KB El­nökség tagja, Major Nándor, a JKSZ KB Elnökség végrehajtó titkára búcsúztatta. (MTI) imperialista láncból nem lánc­szemek, hanem már vonulatok hiányoznak, hogy a második világháború az imperializmus erőinek kisebbedését, zsugoro­dását jelentette. A népek sokat tanultak az elmúlt háborúból. Éppen ezért nem akarnak háborút. Szerve­zetten és világméretekben szállnak síkra a békéért. Ez az erő nap mint nap nő, ami egy­úttal az imperialisták veresé­gét, kudarcát jelenti. A né­pek békeóhaja képes megaka­dályozni egy újabb háborút. Május 9-e a mi népünk ün­nepe is. Felszabadulásunk egy hónappal volt fiatalabb a fasiz­mus teljes vereségénél. Emlé­kezünk még erre a napra. Né­pünk békeszeretete, békevágya ezen a napon nagy lelkesedés­sel izzott. Az országon még a fasiszta pusztítás sebei tátong­tak, de a munkások már hely­reállították az üzemeket, dol­goztak. A falvakban, a nagy­úri birtokokon szabadon járt a paraszt és a földjét mérte ki a 3 millió koldus. Mindenütt örömünnep volt ez a nap. Az első május 9. óta eltelt harmincöt esztendő nagy har­cokkal, sok munkával, de nagy eredményekkel gazdagította hazánkat. Harmincöt év múl­tán, az ötéves tervek soroza­tával a szocializmus teljes fel­építésén munkálkodunk. Má­jus 9-re, a fasizmus feletti tör­ténelmi jelentőségű győzelemre úgy emlékezünk igazán, ha megszilárdítjuk a békét kívánó erők összefogását. Ehhez azonban továbbra is béke, munkakedv, lelkesedés, és mind teljesebb nemzeti egy­ség szükséges. i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom