Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-07 / 105. szám

1980. májas 1. • PETŐFI NÉPE 9 5 HOL ÉLNEK A DRÁMAÍRÓ TESTVÉREINEK LESZÁRMAZOTTAI? Szemtől szemben idős Katona József takácsmester ükunokáival Főként a Gedai-rokonság jeleskedett a hagyományápolásban! 9 A rokonság, elöl középen és jobbra a két ükunoka, özvegy Araioné és dr. Sivóné (Tóth Sándor (elvétele) özvegy Arató Béláné és dr. Slvó Jánosné, a „sercegő penná- jú főfiscalis” távoli rokonai je­lentőségteljes mozdulattal tesz­nek elém egy kifakult cédulát. Megilleti a fokozott figyelem Ka­tona József testvérének, Sándor­nak leszármazási táblázatát! Vendégeim az irodalomtörténe­ti társaság vándorgyűlésére és a Zi'sk'a díszbemutatójára jöttek Kecskemétre. A Film Színház Mu­zsikából értesültek a nagy vállal­kozásról. Írtak az igazgatónak, aki — mint mondták — kedve­sen válaszolt, jegyeket küldött, tájékoztatta őket az ünnepségek­ről. □ □ □ Érkezésük kellemes meglepetés volt. Pontosan félszázada vettek részt Katona-rokonok a dráma­író emlékére szervezétt, rendez­vényeken. A Sándor testvér uno­kája. látogatóim édesanyja (szü­letett Gedai Mária) és Sára nő­vérük nézte páholyból a Bánk bán díszelőadását, tekintette meg azt a kiállítást, amelyen bemu­tatták a Gedai család ajándéka­ként köztulajdonba került érté­kes Katona-dokumentumokat is. Ott voltak az új síremlék felava­tásán. (Az más kérdés, hogy a rengeteg kegyelmes, méltóságos között nem jutott számukra hely a megjelenteket is felsoroló ki­adványban.) A drámaíró szüleinek leszárma­zottai közül mások is jó egész­ségnek örvendenek, egyikükekej- másikukat koruk akadályozta meg az ideutazásban, Némelyek hívásra vártak, mások nem is tartják számon, hogy milyen jeles férfiúval ékes családjuk. Haladjunk sorjában, vallassuk meg a jelentőségteljes mozdulat­tal elhelyezett táblázatot. □ □ □ Katona Sándornak és feleségé­nek, Kun Juliannának két lánya közül a Pestre költözött Eszter, Kiss (Kis?) Lászlóné eltűnt a fi­gyelő szemek elől. Mária, a fiata­labb Gedai Antal takácsmester­hez ment feleségül. A városi szol­gálatot is vállaló férje nagybáty­jához jhasgnjóan viszonylag fiata­lon, gyors halállal távozott.. Mi­vel „méllékése”i ügyvédi tevé­kenysége révén 1828-ban, és a kö­vetkező évben szépen kereső vá­rosi főügyész Sándor öccsére írat­ta a vásárlással tulajdonába ke­rült szülőházát, ott nevelkedett Aratóné és dr. Sivóné nagyany­ja, Gedai Mária is. (Fiútestvérei már y-nal írták a nevüket.) Sán­dor. a legidősebb, katonatiszt volt, Kecskeméten temették el. József, aki az egyik fővárosi gim­náziumban tanított, ötvenegyné- hány tavaszt láthatott. Lánya, Cholnoky Gizella dr. Cholnoky Béláné) a néhai földrajztudós nlenye) is budapesti lakos. Keceli jegyzőként kereste a mindennapi .kenyeret és kalácsot Imre, akinek Gusztáv nevű unokáját számon tartja a rokonság. Nyugdíjas a székesfehérvári illetőségű Geday János, és az már fia is. A már említett Gedai Mária előbb Kocsák Józsefhez ment fe­leségül, majd szerette halála után a dunántúli származású Cserhal­mi Istvánnak esküdött örök hű­séget. Nyolc gyerekük közül né­gyen élnek, köztük a kecskeméti ünnepség két vendége. Arató Bé­láné (Margit), egy székesfehérvá­ri iskolaigazgató özvegye és dr. Sivóné (Gizella), aki közgazdász térje révén közeli rokonságba ke­rült Látinovits Zoltánnal. Buda­pesti a Katona halálának száza­dos évfordulóján rendezett díszel- gést végigülő, végigtapsoló, e cikkben már szerepelt Kardos Iwászlpné. (Sára). .Fiútestvérük, Cserhalmi József nyugdíjas egy dunántúli faluban. Itt is, ott is vannak gyerekek. Katona Sándor leszármazottai valamennyien a társadalom megbecsült tagjai, egy sem hagyta el közülük hazáját. Idős Katona József és Borbók Ilona elhíresült családjával tud­tommal Hornyik János foglalko­zott utoljára. Kutatásainak ered­ményét idestova száz esztendeje közölte. A nevezetes városi fő­tisztviselő, valamikori színész, tragédiaszerző közeli rokonait még ő sem tudta hiánytalanul bemutatni, noha kitartóan kuta­tott, noha mindössze ötvenkét esztendő futott el az 1830. április tizenhatodikai tragédia óta. Csak annyit tudott Katona János ta­kácsiparosnak, a drámaköltő egyik öccsének, Katona Mihály szabó­nak a sorsáról, hogy valahol Szathmár vármegyében él. A Bánk bán szerzőjéhez korban leg­közelebb álló Jánosnak második gyermeke, a kétszer nősülő József. Baiáki Teréz három lánnyal aján­dékozta meg. Az újabb frigy gyümölcse: Katona János szintén Kecskeméten lakott. A szülők a költőtől örökölt szőlőben húztak fedelet a fejük fölé. Mi lett a fő­ügyész negyedik testvérének, Bu­ries Jánosné, született Katona Ju­liannának János fiával? - (Egy ideig Szentesen tanított.) Kecske­mét híres történetírója még sze­mélyesen ismerhette Mária, a leg­kisebb Katona-lány, férjezett Kun Gergelyné Gergely és Elek fiát — mindkettő lakatos^szak­ember —és talafícőznatőFt’a Kis­kunfélegyházán működő Kun An­tal cipésszel. □ □ | A teljes, a naprakész leszár­mazási táblázat elkészültéig szí­vesen vennénk, ha életjelt adná­nak magukról Katona József szü­leinek, e cikkből kimaradt ük- és szépunokái. t Kívánjuk, hogy közülük minél többen megérjék a drámaíró szü­letésének 1991-ben esedékes két- századik évfordulóját, és a hajda­ni rendezőség jóvoltából fehér asztal mellett folytatódjék ez a nagyon hasznos beszélgetés, még többet tudjunk arról a családról, amelyből Katona József, sarjadt. Heltai Nándor KÖZÉPPONTBAN: AZ ISKOLA A magyar nyelv védelme, ápolása Beszélgetés dr. Szekér Endrével Nemrégiben zajlott le a magyar nyelv hete Bács-Kiskun megyében. A gazdag program eredményes végrehajtása, az érdeklődés ismételten bizonyította, hogy él az igény az em­berekben nyelvünk rendszeres ápolására, gazdagítására. Eh­hez az örvendetes tényhez társult, hogy néhány nappal ez­előtt ketten is átvehették a nyelvünk ápolásáért járó, elis­merő Kazinczy-díjat. Egyikőjük, dr. Szekér Endre tanár, a Forrás című folyóirat főszerkesztő-helyettese, aki az ötvenes évek közepe óta sok-sok nyelvészeti-stilisztikai cikket, tanul­mányt jelentetett meg. Stilisztikai kötete is elismerést érde­melt ki. A nyelvészkongresszus egyik előadója volt. Legutóbb József Attila költői nyelvéről írt figyelmet érdemlő tanul­mányt. A megtisztelő kitüntetés átvétele után beszélgettünk vele; ez alkalommal mint a TIT Bács-Kiskun megyei magyar nyelvi szakosztályának az elnökével. — A legkézenfekvőbb kér­dés: mikor és milyen céllal jött létre az ismeretterjesztő társulat nyelvi szakosztálya? — Néhány évvel ezelőtt egy al­kalommal Lőrincze Lajos, a nép­szerű és kiváló nyelvművelő tu­dós megyénkben járt. Itteni be­szélgetései során szóba került, hogy miért nincs nálunk olyan szakosztály, mely célul tűzné ki a magyar nyelv ápolását, szépíté­sét, gazdagítását és védelmét. Az ő bíráló észrevétele és javaslata nagymértékben hozzájárult ah­hoz, hogy távozása után hirtelen gyorsasággal létrehoztuk — akkor még csupán néhány lelkes nyel- vészkedö tanár közreműködésé­vel — a ma is eredményesen mű­ködő szakosztályt. Régebben az ilyen irányú tevékenységet a TIT keretén belül működő, és sok szép eredményt felmutató irodal­mi szakosztály folytatta. E lépés megtételét indokolta az is. hogy a rendszeresen ismétlődő magyar nyelv hete igazi gazdára találjon. — Hogyan tudná megfogal­mazni a szakosztály legfőbb célkitűzéseit, alapvető törekvé­seit? — Talán nem meglepő, ha első­sorban a magyar nyelvi ismeret- terjesztést tekintjük legfontosabb, legalapvetőbb teendőnknek, örömmel mondhatom ezzel kap- csolatbain, hogy a Kecskeméten élő kiváló nyelvész kollégám, Kiss István ilyen tekintetben évek óta figyelmet érdemlő módon se­gíti. szakosztályunk nyelvművelő »tevékenységét: apPetőfi Népecend- szeresen megjelenő Nyelvőr ro­vatában. Természetesen, ő is tag­ja kezdettől fogva a szakosztá­lyunknak. Mindenképpen az isko­lákat tekintjük legfőbb segítőink­nek. Nyelvművelői, nyelvápoló te­vékenységünkben az oktatási in­tézmények állnak a középpontban. A tanítók és tanárok nagyszerű segítőknek bizonyultak az évek során. S ide sorolható az is. hogy az ..Édes anyanyelvűnk” és a „Szép magyar beszéd" országa« vetélkedőkben sikeresen részt ve­szünk. Ezeket mindenkor a helvi és népszerű versenyek előzik meg — Epeken a széles körben fi­gyelemmel kisért, és örvende­tesen közkedvelt vetélkedőkön hogyan, milyen mértékben vesznek részt megyénk fiatal­jai? — Az előírtak, a szabályok sze­rint ilyen alkalommal megyén­ként két gimnazista, illetve szak­középiskolás diák, valamint két szakmunkástanuló fiatal szerepel­het az országos döntőben. Az el­múlt évben egy kecskeméti diák kiérdemelte a tekintélyes Ka- zinczy-dfjat. Az idén, néhány nap­pal ezelőtt, viszont már ketten ré­szesültek a díjban. Ez is azt mu­tatja, hogy a fokozott figyelem és törődés meghozza igazi gyümöl­csét. — Az említetteken kívül mi­lyen egyéb módszerekkel igye­keznek még megvalósítani a fentebb megfogalmazott törek­véseiket? — Természetesen elsősorban a nyelvi, nyelvtani, nyelvtudomá­nyi és stilisztikai témájú előadá­sok tartásával.' Hangsúlyozom, hogy nemcsak az iskolák, a ne­velőtestületek, a’ tanuló ifjúság ügye kell, hogy legyen a nyelv- művelés, a nyelvápolás. A felnőt­tek körében ugyanilyen erőyel. ugyanilyen hangsúlyozottan kelle­ne foglalkozni a 'kérdéssel. Ezzel kapcsolatban nem hallgathatjuk el, hogy bizony gondunk is akad elég. Ugyanis a munkások és a termelőszövetkezeti dolgozók kö­rében ma még viszonylag keve­sebb az érdeklődés, kisebb az igény. Ennek a felismerése után fokozottan arra törekedtünk, hogy a munkahelyeken több nyelvművelő előadásra kerüljön sor. Kecskeméten például a BÁCSÉP-nél sikerült már eddig eredményeket felmutatni. Azt is elmondhatjuk, hogy a TIT irodal­mi szakosztályával nagvszerűen tudunk együttműködni. Ez meg­mutatkozott legutóbb á József Attila-emlékünnepség sikeres le­bonyolításában is. Ugyanezt mondhatjuk el a magyar nyelv hetével kapcsolatban. — A magyar nyelv hetének nemrégiben Kecskeméten volt az országos megnyitó ünnepsé­ge. Lapunkban beszámoltunk a további napok sikereiről is. ön hogyan foglalná össze, az ezzel kapcsolatos idei tapaszr tálatokat? — Évről évre egyre sikereseb­bek a nyelv hetének a rendez­vénysorozatai. Évenként más-más tematikus programot állítunk ösz- sze. Tavaly az anyanyelv volt — beleértve a nemzetiségiek nyelvét is — a fő téma, az idén viszont a költői nyelv került a közép­pontba. Kovács Istvánnal, a TIT megyei szaktitkárával közösen egy füzetecskét jelentettünk meg az alkalomra. Ez egyrészt az elő­adások tematikájához igyekezett segítséget nyújtani, másrészt egy szakbibliográfiát tartalmazott. Amennyire öröm volt számunk­ra. hogy az említett megnyitón rangos utdósok és kiemelkedő közéleti személyiségek jelen vol­tak, és hogy több száz érdeklődő hallgatta meg a színvonalas elő­adásokat, annyira jóleső érzés ar­ról számolni be utólag, hogy a megye különböző részein megtar­tott, több mint háromszáz elő­adást mindenfelé nagy érdeklődés fogadta. — Úgy gondolom, hogy a szakosztály ilyen irányú tevé­kenysége elősegítette szélesebb körben is a kapcsolataik gaz­dagítását. — Ez a munkánk egyik legör- vendetesebb eredménye, mely jó­tékonyan hat vissza alapvető el­képzeléseink valóra váltására. A magyar nyelvművelés olyan ki­válóságai, tudós szakemberei, mint például Lőrincze Lajos, Grétsy László ma már szűkebb hazánkban, Bács-Kiskunban ott­hon érzik magukat, közvetlenül segítik a munkánkat. Az utóbbi időben a környező országok tudós kutatói, nyelvészei, néprajzosai, írói ugyancsak el-ellátogatnak hozzánk. A velük való együttmű­ködés kölcsönösen erősít bennün­ket abban a hitünkben, hogy a magyar nyelv védelme, ápolása és gazdagítása nélkülözhetetlen és állandó feladat idehaza és a ha­tárainkon túl. Jugoszláviából Pe- havin Olga nyelvész és Fehér Fe­renc költő. Szlovákiából Duba Gyula író az idei nyelvheti ren­dezvénysorozatunk előadói között szerepeltek. — Legvégül egyetlen kérdés: mit jelent az ön számára a fentiekben körvonalazott rend­szeres elfoglaltság? — Erre Kosztolányi Dezső után ezt mondom: Az a tény. hogy az anyanyelvem magyar, olyan so­kat jelent, hogy az el sem mond­ható. V. M. Ojárátuj röamás: Másfél szoba összkomfort (18.1 Rántott a vállán. , „Tudom is én ma már! Az egész... Tizennyolc éves voltam, ne felejtsd el! Annyit azért már akkor is tud az ember, hogy la­kást szerezni... a lakást villamo­sítani: erre hosszú évek men­nek ...” Biccentettem. „Persze. De ha mindjárt mind­ez megvolt, mi a probléma?” 16. „Hol kezdjem? — mosolyodott el keserűen. — Talán ott, hogy az anyósom nem dolgozik... Még a férje műhelyében sem segít... Ogy él, mint egy békebeli úriasz- szony...” „Amennyivel úgyabban! — mosolyodtam el. — Mi is az apó­sod?” ' | „Bádogos és vízszerelő mester.” „Szerinted mennyit keres egy hónapban?” „Nem tudom. Erről nemigen esett szó ... „Mit gondolsz, miért? Mert ez egyszerűen nem probléma náluk. Bezzeg tudnád a család összjöve­delmét, ha kevés pénzből kellene kijönni!...” „Lehet. Hát mit is mondjak? Az öregnek meglehet a tízese...” „Ne röhögtess! Annyit mi ke­resünk otthon, az öregemmel. Nekünk se kocsink, se házunk. Az anyósodnak például van bundá­ja?" „Van." „Szőnyegek?" „Csupa perzsa. És az öregnek külön egy Zsiguli.” „Na látod. Ha nem keresi meg a harmincast, én ne kapjam meg a havi hármasomat." „Gondolod?” — nézett rám el­nyílt szemmel. „Fix. És az a minimum. No, meséld tovább!" „Szóval, az anyósom unatkozott. S úgy várta már a kisbabánkat, mint a zsidók a messiást.” Rámeredtem. „Neked van gyereked?” Egy merő ragyogás lett az arca. ' „És hozzá milyen! A világ, leg- tündéribbje!" „Mennyi idős?" „21 hónapos.” „A neve?” „Krisztike.” Sóhajtottam, mert arra gondol­tam: ha van igazság és van sze­relem, az a kislány most az enyém... És én nem ténfergek délutánonként a szélfútta utcá­kon, mint egy kivert kutya-... „Nem értelek — szóltam végül — Gyönyörű gyermeked van, lu­xuslakásban laksz, kocsin jársz: hát mi bajod neked az életeddel?” „V árj! Alig telt le az öt hónap a szülés után, az anyósom visz- szazavart dolgozni. Az elején azt hittem, pénzéhségből, mivel még­iscsak másfél ezer különbség van a gyermekgondozási segély meg a fizetésem közt...” „Számit ez ott?” „Persze, hogy nem! Nem is ezért kellett! Az anyósom unat­kozott is, mondom, meg a klimax is kerülgette: elfoglaltságot akart, és megfiatalodást. Kismama sze­retett volna lenni, negyvennyolc éves korában! Reggeltől estig ő volt a gyerekkel, ő gondozta, etet­te, öltöztette, fürdette, öthónapos kortól! Nekem, ha öt óra körül hazaértem a laborból, ahol dol­gozom, azt mondta: pihenj le, kis­lányom! Elég volt neked reggel óta. Krisztike teje már meleg­szik. Pihenj csak, aztán hozd rendbe magad, és menjetek el va­lahová szórakozni! Szegény Bé- luskára is ráfér, csak hajtja ma­gát ... Mi a fenének, csak azt {tud­nám, amikor mindenetek meg­van!” „Szereti a munkáját. És előbb­re akar jutni.” „Hová a fenébe? Huszonnyolc éves, és máris osztályvezető! Az apja ilyen idős korában még egy­szerű bádogossegéd volt! Nem elég ennyi, emelkedésnek?” „Bólintottam. — Feri bácsinak elég, hiszen kis segédből az ipái kiváló mestere lett, a szakma egyik büszkesége. De Béla is sze­retné vinni valamire, nem a pa­pa. hanem a saját erejéből!” „Anyósom rántott a vállán. — A ti dolgotok. De azt nem enge­dem, hogy tönkretegye magát: akkor mi az ördögnek gürcöltünk mi annyit? Éljétek az életeteket, amíg lehet, és amíg itt vagyunk mellettetek!” Ingattam a fejem. „Ne haragudj, azért ez elég szép volt tőle! • ■ ■ Nem sok anyós tenne meg ennyit a menyéért...” Fölnevetett, de szeméből újra ömleni kezdett a könny. „ A menyéért! A fiát megnősi- tette, hogy szülessen neki egy kis­babát, mert magának már nem megy! S ha talán menne is: hogy venné ki magát?! Így aztán a szüléssel sem kellett kínlódnia, és az öröm is megvan! — Most már rázta a | zokogás. — Mert a gye­reket egyszerűen elrabolta tő­lem! Ellopta a lelkét, magához édesgette! Krisztike zokog, ha ő ki talál menni a szobából, ha meg visszajön, fülig érő szájjal repes feléje...” „És téged? — kérdeztem riad­tan. — Nem szeret?” „Azt azért nem mondhatnám Hódolatomat néha jóindulattal fo­gadja ... Olykor még rám is vet egy-egy kegyes mosolyt... De a mindene a mami! Ha én kime­gyek a szobából, oda se hederít... Ha a mami kimegy: jön az üvöl­tés! Teljesen elidegenedett tőlem!” Most én simogattam meg a ke­zét. „És a férjed? ö mit szól ehhez?” Legyintett. „Anyuka fiacskája ... Azt hi­szem, titokban még élvezi is, hogy nincs vesződség a gyerek­kel. Hazajön, cuppogat neki, fölkapja, megszorongatja, meg- dögönyözi — ezzel kész! Aztán jön vissza a mi lakásunk­ba, Krisztike meg marad a mami­nál, hisz most már ott is alszik náluk, hogy mindig kéznél le­gyen ... Mi meg úgy élünk a két szép, érintetlen szobánkban, mint a magtalan házasok... Lassan már semmi közünk egymáshoz” Nem feleltem, csak simogattam a kezét Idő múlva megfordította tenyerét, ujjai az enyéimbe kap­csolódtak. Hallgattunk. Nekem az járt a fejemben, hogy egy hajda­ni haver a régi pinceklubi ban­dából az egyik új szállóban por­tás; talán épp ő van szolgálatban. Zsebemben a teljes kétheti fize­tésem: föl kellene hívni! Már­cius eléje, igazán nem idegenfor­galmi szezon; talán tudna egy szobát adni... Fölálltaim, a telefonhoz léptem, kikerestem a szálló számát. A túlfűtött szállodaszoba for­ró levegője a csontunkig átjárt a kinti szíjas szelek után. Magam­hoz szorítottam, és most már in­kább melegünk volt. Eloltottam a csillárt, csupán egyetlen olvasó­lámpa égett. S a sűrű, fülledt fél­homályban szinte egyszerre kezd­tünk vetkőzni. Aztán a kislám- pát is eloltottam; olyan sötétbe hulltunk, j mint valaha régen, ki­lenc esztendeje, ott a hajdani al­máskert zizegő fái alatt __ Va dul, vadul ölelt, szinte ma­gához láncolt. S mikor a testem megismerte megint a testét, föl­sírt, szájával a szájamba mart. úgy súgta: „Csak te maradtál meg nekem! Egyedül csak te!” 17. Honnét van az embernek ereje abhoz, hogy olyasmit csináljon, amit se teste, se lelke nem kíván? Mi ez: becsület? Kötelességtudat? Vagy inkább csak kényszer? Ne­kem is, vajon honnét volt erőm rá akkor este, ott a szálloda előtt, hogy Ákostól elbúcsúzzam és ha­zamenjek? Mit is beszélek, de­hogy haza! Csak vissza, abba az áporodott levegőjű kriptába, abba a megaszalódott boldogtalanságba, amelyben akkor már hosszú idő óta éltem. ^ (Folytatjuk-)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom