Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-05 / 103. szám

2 ® PETŐFI NÉPE • 1980. május 5. AJKSZ és az Államelnökség felhívása ^ BELGRAD Márkus Gyula, az MTI tudósítója jelenti: A JKSZ Központi Bizottsága és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Allamelnöksége vasárnap este az ország munkásosztá­lyához, dolgozóihoz, minden lakójához, nemzetéhez és nemzetiségé­hez intézett együttes gyászfelhívásban mély. fájdalommal jelentette be, hogy vasárnap délután elhunyt Jbszip Broz Tito, a JKSZ és a JSZSZK örökös _elnöke. A gyászfelhívás mélységes elismeréssel áldozott az elhunyt elnök munkásmozgalmi, katonai vezetői és államférfiúi tevékenységének; kiemelte, hogy több mint négy évtizeden keresztül állt a jugoszláv kommunista mozgalom és harmincöt éven át a jugoszláv szocialista állam élén. (MTI) s * Tito elnök életrajza , Joszip Braz — aki később vette fel a Tito nevet — 1892. május 25- én született a horvátországi Kum- rovec faluban, szegényparaszti családban. Elemi iskoláit szülőhe­lyén végezte. 1907-től 1910-ig Si­sakon lakatosmesterséget tanult. 1910-ben a horvátországi és szla­vóniai szociáldemokrata párt tag­ja lett. 1911-től három éven át előbb Zágrábban, majd Csehor­szág, Ausztria-Magyarország és Németország nagy gépgyáraiban dolgozott, s került kapcsolatba a munkásság harcával. Az első vi­lágháború kitörése után háborúel­lenes propaganda terjesztése miatt letartóztatták és bebörtönözték. Szabadulását követően az orosz frontra került, ahol megsebesült és orosz fogságba esett. 1917-ben megszökött a fogolytáborból és bekapcsolódott az 1917 júliusi pé- tervári munkásmegmozdulások ba. Később az omszki internacio­nalisták soraiban fegyverrel har­colt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméért. 1920-ban hazatért és Zágrábban belépett a Jugoszláv Kommunista Pártba. 1927-től a Fémmunkás szakszervezet zágrábi területi bi­zottságának titkáraként tevékeny­kedett. Forradalmi nézetei és te-. vékenysége miatt többször elbo­csátották, | le is tartóztatták és börtönbüntetésre ítélték. 1928-ban kommunista propaganda vádjával ötévi szigorított börtönt szabtak ki rá. Kiszabadulása után fölvet­te a Tito nevet és illegalitásba vo­nult. A Jugoszláv> Kommunista Párt horvátországi területi bizott­ságának tagjaként részt vett a JKP Központi Bizottságának munkájában: 1934-bey. beválasz­tották a párt politikai bizottsá­gába. A jugoszláv küldöttség tagja­ként 1935-ben Moszkvában részt vett a Komintern VII. kongresz- szusán, s tagja lett a Komintern balkáni titkárságának. Egy évvel később a JKP Központi Bizottsá­ga szervezőtitkárává választot­ták, s pártja döntésére hazatért Moszkvából. 1937-ben megválasz­tották a Jugoszláv Kommunista Párt főtitkárává. Vezetése alatt, 1941. július 4-én fogadta el a párt azt a határozatot, hogy a megszál­lók és a hazaárulók ellen fegyve­res harcot kell kezdeni. A második világháború idején Tito a jugoszláv népfelszabadító hadsereg és a partizánalakulatok főparancsnoka. Ebben a tisztséaé- ben elévülhetetlen érdemeket szerzett Jugoszlávia népeinek a fasiszta megszállók ellen vívott önfeláldozó Harcában, az ország felszabadításában, majd később — a felszabadító harc eredményeire támaszkodva — a soknemzetiségű szocialista állam megteremtésér ben. Miként a fegyveres harcban, a háború utáni .időszak szocialista épiiömunkájában is kiemelkedő szerepet játszott. 1953-ig a kor­mány elnöke, és honvédelmi mi­niszter, 1966-ig pedig a JKP, il­letve a JKSZ Központi Bizottsá­gának főtitkára. 1966-ban a KB elnökévé, az 1969. évi IX. kong­resszuson pedig a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének etnökévé választották meg. 1945-től betöltöt­te a fegyveres erők fő parancsno­kának, 1953-tól pedig Jugoszlávia államelnökének (köztársasági el­nökének) a tisztségét; utóbbi posztra öt alkalommal újravá­lasztották. 1974-ben Tito Jugo­szlávia örökös elnöke lett. Joszip Broz Tito fáradhatatlan tevékenységét több magas kitün­tetés ' is méltányolta: legutóbb 1977-ben nyolcvanötödik születés­napja alkalmából tüntették ki ha­zájában, a Nép Hőse érdemrend­del. Ugyanebből az alkalomból a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa az Októberi Forradalom Érdem­rendet adományozta Tito elnök­nek, a Szovjetunió nagy barát­jának, a kimagasló internaciona­listának. Tito egész életét a munkásmoz­galom, a proletárforradalom esz­méinek szolgálata töltötte be, a nemzetközi kommunista és műm kásmozgalom kiemelkedő egyéni­ségeként írta be nevét korsza­kunk történetébe. Az antiimpe- ria lista harc élvonalában küzdve az él nem kötelezett országok mozgalmának egyik megalapító­jaként és vezéregyéniségeként, óriási nemzetközi tekintélyét min­denkor a békés egymás mellett élés alapelveinek érvényesítéséért vetette latba. Azt vallotta, hogy Jugoszláviának szocialista úton, soknemzetiségű egységes állam­ként kell előrehaladnia, nemzet­közileg az el nem kötelezétt or­szágok mozgalmának tagjaként, s hogy fejlesztenie kell a párt- és államközi kapcsolatokat a szocia­lista országokkal. (MTI) mm: »■OVrtV Két túszt elengedtek LONDON Szombat este szabadon enged­ték két túszukat azok a fegyvere­sek,. akik szerda óta megszállásuk alatt tartják Irán londoni nagykö­vetségét. Először egy terhes iráni nő hagyhatta el az épületet, majd . nem sokkal később egy pakisztáni férfi, aki nem tartozik a követség személyzetéhez. Mindketten egész­ségesek, kihallgatásuk megkezdő­dött. A két túsz elengedésével egy- időben a fegyveresek követelték, 'hogy a brit kormány a „foglyok biztonsága, s az akció békés be­fejezése érdekében” kezdjen tár­gyalásokat velük — arab nagykö­vetek és a Vöröskereszt közvetí­tésével. Azzal fenyegetőztek, hogy minden foglyuk élete „veszélybe kerül”, ha a rendőrök megpróbál­ják kijátszani őket. Egyúttal „bo­csánatot kértek az angol kormány­tól és néptől az általuk okozott kényelmetlenségért” — hangoz­tatva, hogy akciójukkal az „iráni arabok elnyomására kívánták csu­pán felhívni a figyelmet”. Figyelemreméltó, hogy a fegy­veresek nem újították fel korábbi követelésüket, s nem tettek emlí­tést a Khuzisztánban bebörtönzött arabokról, akiknek szabadon bo­csátását korábban a túszügy ren­dezésének feltételéül szabták. A Scotland Yard abban bízik, hogy a túszszedők már csak szabad el­vonulásuk biztosítását'várják. Is­meretes, hogy iráni részről eluta­sították a fegyveresek követelé­seit. (AP, Reuter) TILTAKOZNAK AZ IZRAELI ÖNKÉNY ELLEN Általános sztrájk Ciszjordániában m t. • Az izraeli katonaság könnygázzal oszlatta szét a ciszjordániai pa­lesztinok tömegmegmozdulását, amely a megszállt területek izraeli bekebelezése, az egyiptomi—izraeli—amerikai autonómiatárgyalások ellen tiltakoznak. A képen: Halhoul város lakói hagyják el a tüntetés helyét. Lázár György fogadta Berthold Beitzet Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke vasárnap a Parla­mentben fogadta a Veress Péter külkereskedelmi miniszter meghí­vására Magyarországon tartózko­dó . Berthold Beitzet. a Krupp Művek felügyelő bizottságának el­nökét. (MTI) események sorokban Cj-delhi_________________________ Ziaul Hak pakisztáni államfő­nek Hua Kuo-fenggel, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnökével folytatott pekingi tár­gyalásai arra szolgálnak, hogy erősítsék a Peking—Islamabad ka­tonapolitikai tengelyt — mutat rá a Patriot című indiai lap. Az in­diai lap tudni véli. hogy a pekingi tárgyalások során a felek többek között megvitatták annak lehető­ségét is, hogy Kína területén pa­kisztáni atombombát robbantsa­nak fel. RÖMA Szombaton a francia határ kö­zelében fekvő Droneróban letar­tóztatták a milánói börtönből hét­főn megszökött hat olasz terroris­ta egyikét — jelentették be Rómá­ban. Mint ismeretes, a tömeges szökési kísérlet során súlyosan megsebesült Corrado Alunni. a „vörös brigádok” vezetője, és Re- nato Vallanzasca Olaszország „el­ső számú közellensége”. MONROVIA ~ Az új libériái kormány utasítá­sára letartóztattak, illetve házi őrizetbe vettek több külföldit, köz­tük Michael Goldsmith-et. az AP amerikai hírügynökség munkatár­sát. Az úi kormány iránti együtt­érzésük kifejezésére napok óta lándzsákkal és késekkel felfegy­verkezett, festett arcú törzsi har­cosok árasztják el Monrovia utcáit és üzleteit. Még nagyobb gondot okoz a kormánynak az utcákon garázdálkodó, alakulataiktól elsza­kadt katonák önkényeskedése, akik gépkocsikat, Iqroek fel. és taxikat foglalnak le. WASHINGTON Robert Byrd, az amerikai szená­tus demokrata párti többségének vezetője szombaton kijelentette: Carter elnöktől nem kapott bizto­sítékokat arra, hogy a kongresz- szust előzetesen tájékoztatják olyan katonai akciókról, mint ami­lyen például az iráni kommandó­akció volt. A szenátor szerint ele­gendő lenne, ha a kormány csu­pán néhány kongresszusi vezető­vel konzultálna, szerinte az „hasz­nos és biztonságos” volna. Az izraeli megszálló hatóságok által törvénytelenül Libanonba száműzött három palesztin szemé­lyiség, Fahd Kavaszma hebroni és Mohamed Milhem halhuli pol­gármester valamint Bajjüd Al- Tamini hebroni kádi szombaton Bejrútban sajtóértekezleten szá­molt be kiűzetésük körülményei­ről. Elmondták, hogy szombatra virradó éjjel a megszálló hatósá­gok letartóztatták és helikopter­be tuszkolták, majd azzal, hogy Weizman hadügyminiszterhez mennek, Libanonba szállították őket. Az izraeli kormány indok­lása szerint a három palesztin ve­zető „magatartásával hozzájárult” ahhoz a feszült helyzethez, amely azután a hebroni zsidó telepesek elleni merényletbe torkollott. Amint a hírügynökségek jelen­tették pénteken este egy palesztin fegyveres csoport a ciszjordániai Hebron városban fegyveres táma­dást intézett egy izraeli település ellen. Az izraeli megszálló ható­ságok ezt követően lezárták a Hebronba vezető utakat, kijárási tilalmat rendeltek el, és több he­lyi lakost letartóztattak. Mohamed Milhem cáfolta azt a Tel Aviv-i állítást, amely szerint - a települések létesítését Izrael biz­tonsága követelné meg, és rámu-- tatott arra, hogy a területrablás a cionista vezetők politikájából kö­vetkezik. ' Fahd Kavaszma leszö­gezte: az elűzött palesztinok „bé­késen vagy erőszakkal, de vissza­térnek hazájukba”. A PFSZ szombaton felszólította a megszállt területek lakóit: fo­kozzák harcukat % megszállók el­len. A szervezet bejrúti szóvivője általános sztrájkra hívta föl a megszállt területeken kívül élő .palesztinokat, hogy ily módon tá­mogassák ciszjordániai és gázai honfitársaik harcát. A szóvivő ugyanakkor bejelentette, hogy a PFSZ kérni fogja a Biztonsági Ta­Több órás tüntetőmenettel, ezt követően nagygyűlésen tiltakoztak vasárnap a belgiumi Limburg tar­tományban a NATO rakéta tér ve ellen. Mint ismeretes, a NATO a múlt év decemberében hozott dön­tést a közép-hatótávolságú raké­tafegyverek gyártásáról és nyu­gat-európai országokban történő elhelyezéséről. A holland határ közelében levő Overpelt kisvárosban több tízezer ember, munkások, alkalmazottak és fiatalok gyűltek össze az atom­fegyverek elleni mozgalom fla- mand bizottságának felhívására, hogy itt tiltakozzanak a veszélyes NATO-tervek ellen. A kisváros közelében levő Kleine Broge bel­ga katonai támaszpontot jelölte ki a Pentagon a szárnyasrakéták el­helyezésére. nácsot: foglaljon állást a' legutób­bi eseményekkel kapcsolatban* Ciszjordániában közben ismere­tessé vált, hogy az izraeli hatósát- gok két másik arab polgármestert is deportálással fenyegettek meg, amennyiben csatlakoznak a lakos­ság tiltakozó akcióihoz. #• Az Izrael által megszállt Cisz- jordánia és Gáza lakossága vasár­nap általános sztrájkkal tiltako­zott három, demokratikus úton megválasztott tisztségviselőjének kiűzése ellen. A megmozduláshoz Kelet-Jeruzsálem arab lakossága is csatlakozott. Az izraeli bizton­sági erők erőszakos intézkedések­A nagygyűlésen több belga párt- és tömegszervezet képviselője szó­lalt fel. Beszédet mondott Louis van Geyt, a Belga Kommunista Párt elnöke is. A felszólalók nyo­matékosan követelték, hogy a leendő belga kormány, amelynek megalakításáról Brüsszelben még folynak az egyeztető tárgyalások a pártok között, vegye majd fel programjába NATO-döntés meg­valósításának ügyében bejelentett féléves haladék meghosszabbítá­sát két évre. A nagygyűlés részvevői azonna­li 'tárgyalásokat követeltek a nuk­leáris rakétafegyverek leépítésé­ről és szót emeltek egy össz-eu- rópai leszerelési értekezlet össze­hívása mellett. Az új belga kor­mánytól építő hozzájárulást vár­nak az enyhülés előmozdítására. kel próbálták véget vetni a sztrájknak. A feszültség növekedését újabb merénylet jel?i: vasárnap .Jeru­zsálemben az izraeli hadsereg egyenruháját viselő két férfi sú­lyosan megsebesített egy : arab taxisofőrt. A hatóságok az üggyel kapcsolatban letartóztatták a szél­sőségesen cionista Kach-mozgalom négy tagját. Jeruzsálemben közölték, hogy a hebroni zsidó település ellen pén­teken végrehajtott palesztin tá­madás öt halálos áldozata között egy amerikai és egy kanadai ál­lampolgár is van. Texasi előválasztás Carter elnök nagyarányú győzel­met aratott Edward Kennedy sze­nátor felett Texasban a Demokra­ta Párt előválasztásán, míg a re­publikánusoknál némi meglepetés­re szoros eredmény várható. A vasárnap reggelig befutott részeréömények szerint Carter a demokrata-szavazatok több mint kétharmadát kapta. Ez az arány várhatóan nem módostH' lényéjje- sen a szavazatszámlálás befejezé­séig. A republikánusoknál a szavaza­tok kétharmadának összeszámlá- lása után Ronald Reagan volt californiai kormányzó elhanyagol­ható előnyt szerzett George Bush egykori Cl A-igazgatóval szemben. A korábbi részeredmények alap­ján még Bush győzelmét lehetett várni, most viszont egészen a vég­eredmény közzétételéig nyílt ma­rad a verseny. Bush jó szereplése azonban mindenképpen meglep«-, tés. Tüntetések Belgiumban a NATO rakétaterve ellen Haditudósítók A fasiszta Németország feltétel nélküli kapitulációjáról szóló ok­mány aláírása 1945. május 8-án Karlshorstban az emberiség tör­ténetének legpusztítóbb háború­jának végére tett pontot. Az euró­pai hadszíntéren befejeződött a második világháború, és május 9. a Győzelem napja lett. A szomorú statisztika így fest: a háború 1700 millió embert, a Föld akkori lakosságának három­negyed részét érintette. A harcok 40 állam területén folytak, 110 millió- ember fogott fegyvert — 40 millióval több mint az első világháborúban.. Megközelítő szá­mítások szerint mintegy 50 millió ember halt meg, ötször annyi, mint 1914 és 1918 között. A győzelemért a legnagyobb áldozatot a Szovjetunió hozta. A, második világháború több mint húszmillió szovjet ember életét követelte. Közülük 10 millió a bé­kés lakosság köréből került ki. A szovjet nép és a Vörös Had­sereg helytállásáról nem szüksé­ges sok szót ejteni azok előtt, akik hetente figyelemmel kísérik a „Hat év történelem” című szov­jet—amerikai televíziós filmsoro­zatot. De még ez a nagyszabású mű sem térhet ki részletesen a háború minden eseményére. Ma, harmincöt évvel a háború után is új, eddig ismeretlen dokumen­tumok kerülnek elő a partizán­háborúról, a hátország már-már emberfölötti erőfesíítéseiről, a fel­derítésről, amelyet arcvonalak nélkül vívtak, és nem utolsósor­ban a haditudósítókról. A szovjet haditudósítók törté­nete a háború külön fejezete, amelyét még .nem dolgoztak fel teljes egészében. Jevgenyij Dolmatovszkij „A győzelem kézjegyei” című még­rázó kötetében így ír a haditudó­sítókról: „Bár az írókat nem szo­kás tízesével, még kevésbé száza­sával számlálni, mintegy ezer szovjet író ment ki a frontra, és nem egészen á felük tért vissza. Nagyobb veszteség ez, mint bár­melyik lövészzászlóaljé egy-egy hosszú és nehéz ütközetben. Eb­ben az esetben tehát mégiscsak helyénvaló számokra hivatkoz­nunk az írókról szólván, jóllehet minden író — egy önálló katonai egység. Mindig megcsodáltam a köz­ponti és katonai lapok tudósítói­nak bátorságát. Hősiességüknek köszönhető, hogy az ország a front minden eseményéről értesült.” Dolmatovszkij harmincévesen ünnepelte a győzelmet, s larról persze nem ír, hogy ő is Leicával a vállán és notesszel a zsebében járta végig — rettenthetetlenül, ,mint társai — a frontot. Konsztantyin Szimonov, Borisz Gorbatov, Martin Merzsanov, Vszevolod Visnyevszkij, Alek- szandr Bek, Vszevolod Ivanov és a többiek — írók, akik harcol­tak, s közben megírták legjobb műveiket. Ma is újra és újra visszatér­nek a háború eseményeihez. Miért? Erre keresi a választ az APN munkatársa. Ivan Arszentyev-Csernyec, csa­tarepülő : — Az, hogy az ember miként viselkedik harc közben, elárulja jellemét. Nemcsak a háborús iro­dalmat írók, hanem a békés idők­ben alkotók számára is méltó fel­adatnak tartom, hogy megmutas­sák az átélt eseményeket. Köny­veimben jó néhány olyan törté­net is szerepel, amely kigondolt epizódnak látszik, pedig nem az! Egy példa rá: a Krím felett re­pültünk, csatarepülő voltam, s az életemet a rádiós-lövészem men­tette meg, aki több mint fél órán át harcolt a bennünket felülről szorongató ellenséges gép legény­ségével. Amikor földet értünk, akkor vettem csak észre, hogy az egyik keze hiányzik. Nagy és el­szánt jellem, Viktor Umanyecnek hívják. A háború után híres épí­tész lett, a keresi városközpont tervezője. Azé a ■ Kercsé, amely felett részt vettünk az emlékeze­tes légi csatában. Harcos és te­remtő ember — lehet méltóbb té­mája az irodalomnak, mint a mindennapi élet?! . Vlagyimir Rudnij, haditenge­rész': — Az. író kötelessége, hogy el­mondja a mai fiataloknak az igazságot a háborúról. Miként a harmincas-negyvenes évek szov­jet fiatalsága, Furmanov és Vis­nyevszkij alkotásain nevelkedett, ugyanígy nekünk, idősebt; írók­nak egyértelműen állást kell fog­lalnunk a hazafiságra nevelés kérdésében. Árháború alatt a ha­ditengerészetnél szolgáltam. „Fe­kete halál” — így nevezték a fa­siszták matrózainkat. Harcostár­saimról az a szólás járta, hogy a matrózok a haza legodaadóbb vé­delmezői. Matrózzubbonyos tár­saim iránti rokonszenvem még a Hanko-félszigeten vívott legendás harc idejéből származiK. Nekik állítok emléket könyveimben. — A felszabadított Szófiában néhány haditudósító kollégámmal meglátogattuk a kórházban egyik sebesült matrózunkat. Mihelyt elég erőt érzett magában ez a matróz, be sem várva az orvosi véleményezést, visszament a csa­patához. Csakhogy előbb érkezett a Jcijelölt helyre, mivel csapata másik útvonalon érkezett Szófiá­ba. A haza követe volt, készen állt életét áldozni. Az ilyen jel­lem nem halványul el az idővel. Moszkva hívja „Etienne”-t — Jevgenyij Vorobjov: — Mint sok írótársam, én is a fr.onton voltam végig. Persze lé­tezett egy másik front is, ahol a szovjet felderítők csaptak össze a hitlerista elhárítással. Néhány éve felajánlották, írjak könyvet Lev Manyevicsről, a kiemelkedő felderítőről, a Szovjetunió Hősé­ről. Manyevics ap első világhábo­rúban közkatonaként szolgált egy lövészezred felderítő osztagában. 1918-ban belépett a Vörös Had­seregbe. Több hőstettet hajtott végre, a polgárháborúban egy páncélvonat katonai parancsnoka volt. A párt a 'Frunze Katonai Akadémiára küldte, amelyet 1924- 1 ben végzett el. Később repülő lett, majd felderítő tiszt Európában. Fedőneve: Etienne volt. Lebúká- sa után a Gestapóra került, majd különböző koncentrációs táborok­ban fordult meg, a többi között Mauthausenben. A háború végén az ebensee-i láger lakója volt, s az ottani antifasiszta ellenállás 1 vezetője. Kevéssel Ebensee ame­rikai felszabadítása után halt j meg, a táborokban összeszedett súlyos tuberkulózisban. Családja, felesége és lánya ma is Moszk­vában él. — Rendkívül nehéz a felderí-. tőkről írni. Hogy a valósághoz hí-\j ven "tudjam ábrázolni Manyevics j alakját, elutaztam azokba az or­szágokba — Spanyolország, Olaszország, Németország —, ahol egykor munkáját végezte. Telje-- sen hatalmába kerített a láthatat­lan front témája. Manyevics és I társainak sorsa az önfeláldozás [ és hősiesség példái. Ez az oka, | hogy mélységes alkotói elfogult­sággal és lelkesedéssel írtam meg j a regényt, amelynek címe „Az [ idegháború katonája”. (Magyar- országon a Kossuth és a Kárpáti | Kiadó közösen jelentette meg 1 1973-ban.) Nemcsak érzem, ha- | nem az olvasók reagálásából is 0 tudom, hogy az emberek igénylik i ezeket a témákat. És az, ahogyan | fogadják könyveinket a háború I hőseiről, az íróknak a legnagyobb i elismerés. (APN)

Next

/
Oldalképek
Tartalom