Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-23 / 119. szám
1080. május 23. • PETŐFI NÉPE • 3 MÁSODSZOR KECSKEMÉTEN Imádok férjhez menni • Jó, ha két (érj van a háznál... (Kiss Jenő és Mihályi Győző) • Nehéz időkben egy befolyásos főfő is sokat tehet egy kétférjes asszonyért. (Flórián Antal, Mátray Márta.) (Tóth Sándor felvételei) ■flipre: VM ír r 11ÜÉiiíiir • Wrt r íTTT ÚTTÖRŐÉLET Színjátszók, táncosok fesztiválja Voltak pillanatok, amikor azt éreztem, mintha a színház, a Catalina szerzője írta volna az Imádok férjez menni szellemes fordulatait. Mintha tévednének a W. Somerset Maughamot a világ- irodalom élvonalába helyezők, kételkedtem a kecskeméti színház nézőterén. Mintha csupán baráti fülráncigálás, ejnye, ejnye fenék- paskolás lenne az 1874-ben született angol úr társadalombírálata. Mintha ötven éve láttam volna a vígjáték zenével tupirozott (hígított?) változatát ugyanezen a helyen, annyira elmosódtak bennem a 12 esztendeje bemutatott feldolgozás halvány élményei. (Mintha ma is látnám az ugyanabban az évadban bemutatott Liliomot, most is jókedvére hangolódom, ha eszembe jutnak, és eszembe jutnak az akkoriban játszott Lüsz- szisztrate szellemes sziporkái.) Ennyiből is kikövetkeztethető talán, hogy az elegánsan könnyed és könnyedén elegáns Somerset Maugham műve csak akkor adható elő sikerrel, ha rendezője mintha komolyan venné a fura bonyodalmat. Szinte csak a görög tragédiákban fordultak elő ilyen rettenetes szörnyűségek. A drága, na- gyon-nagyon drága asszonyka miután halottnak hiszi imádott férjét, annak legjobb barátjával köti össze életét. Kiderül persze, hogy a hősi halottnak vélt Cardew csak súlyosan megsebesült, csak hadi- fogolytáborban húzta ki a háborút, amíg felesége odahaza a megélhetés súlyos gondjaival küszködött. (A nagypolgári lakás egy részét fűthették csak, a személyzet is mindent megengedett magának, egyáltalán felfordult az egész társasági élet, meg mindenféle kellemetlenségek a zsúrok- kal, meg...) Angol társasági vígjátékról lévén szó, Somerset Maughamról lévén szó, természetesen békésen megoldódik a konfliktus, nem villan a kés, nem dörren a pisztoly, nem kerül egymással szembe az első és a második férj. A már említett korábbi előadásban Nádas Gábor muzsikája kapta a legnagyobb figyelmet. A rendező tulajdonképpen körítésnek szánta a Victoria körüli bonyodalmakat, a sláger-dalbetétek megszólaltatásához. Különféle számokat fűzött egybe, kötött cso- Jkörbá /az y'ákkdfi rendező, felfogása,; ; r Kellemesén meglepett a mostani bemutató első felvonása. Főként Kiss Jénő (Cardew) és a később sajnos elszürkülő Mátray Márta (Victoria), és az ifjú hölgyet hitbizományként öröklő Lawndest alakító Mihályi Győző érezte a mű stílusát. Ügy játszottak, hogy az a bizonyos mintha egyszerre idézőjelbe tette, a maga világában tartotta a rutinos darabgyártó ügyes történetét és a derű egyik forrásává is vált. Méltán tapsolta meg a közönség az otthoni zsörtölődésből egy dallal „kilépő” Mihályi Győző (Lawndes) zenét kérő kiszólását. A kecskeméti Imádok férjhez menni az idő múltával azonban, mintha vetélkedővé alakult volna. Maga a közönség kegyeit kereső szerző is mind többször tekintett a karzatra, mind több bohózati motívum keveredett a színészek, főként a női szerepeket ^ta^í^oik'^‘jjá^é^ahá, Viktória ,Őrizte meg mindvégig 'huvpá, itoifwíyáá- gát. Olykor azt éreztem, mintha valami operettet látnék. Szerencsére, a rendező jó ízlése és a színészek mértéktartó vidámsága megóvta a lelkes nézőket a már irritáló ízléstelenségektől, túlzásoktól. Az előadás így is elmaradt az első felvonásban keltett reményektől, de a közönség nagy része jól szórakozott, sokat nevetett. Sándor János Jászai-díjas rendező jól, többnyire ötletesen pergette az előadást, melynek Gyar- mathy Ágnes Munkácsy-díjas díszlettervező igazán pompás keretet teremtett. Poós Éva jelmezei az eredeti vígjátékot idézték, szellemesen. Fuohs László irányításával kellemesen muzsikált a zenekar, vigyáztak arra, hogy ne tolakodjon a víg játék elé. Ez a magatartás azért is dicsérendő, mert egyik-másik színész énektudása bizony gyengécske. Kiss Jenő és Mihályi- Győző tetszetted legjobban/ ők'"tudnak leginkább „Maughamul”. Flórián Antal (Mr. Paton) és Monyók Ildikó (Montmerency kisasszony) kissé harsányabbra vette a figurát az ide illőnél, de így is részesei a szórakozásra vágyó nézők körében kivívott sikernek. Balogh Rózsa (Mrs. Shuttleworth), Kovács Zsolt (Raham ügyvéd), Gyólay Viktória Jászai-díjas (Mrs. Pogsón) jutott még érdemlegesebb szerephez. Stílszerűen fejeződjék be az évad végi kritika Frederik dalából vett idézetekkel: „Kicsit szomorkás a hangulatom máma”, mert el-elsikkadt Maugham finom iróniája, de sebaj, „No de történt már ilyen ... Szívem harag nélkül gondol rád.” Vagyis: jó emlékei között őrzi. Heltai Nándor Könyvheti előzetes ' Ez évben május 30. és június 6. között Sí. akalommal kerül megrendezésre az ünnepi könyvhét. a magyar irodalom ünnepe. Régi szokás, hogy az ünnepi könyvhétre kiadóink különös gonddal készülnek fel, s jó néhány mű kifejezetten erre az alkalomra jelenik meg a könyvesboltokban, a könyvsátrakban. Az olvasók, különösen a magyal múlt iránt érdeklődők kedvelt ,sorozata a Magyar tallózó. Azonos formátumban, s hasonló szerkesztési elvek szerint e sorozat most Magyar Hírmondó címen folytatódik, s a könyvhétre két új kötete jelenik meg. Ma a Közel- és Távol-Kelet forrongó világát, ellentétekben gazdag országait, egy vallási mozgalom fogja egybe: az iszlám. Nem mostani keletű könyv Goldziher Ig- nácé. 1881-ben született Az iszlám. Tanulmányok a mohamedán vallás köréből című összegző munkája, amelyben sok irányú irodalmi, történeti, vallástörténeti szempontból ad szintézist — az akkor még korántsem politikai színezetű mozgalomról. A legendás hírű kolozsvári tanárról Brossai Sámuelről szoktuk mondani, hogy ,az utolsó magyar po- lihosztor. Biztos, hogy van még egy nála fiatalabb, s hatásában talán még Brossainál is jelentősebb:: Hermann Ottó. Természettudományos, nyelvészeti és archeológiái írásaiból Az átalakulások világáról címmel ad válogatást a Magvető Kiadó ugyancsak a Magyar Hírmondó sorozatban. Munkabírása, szorgalma, ■ érdeklődési köre, egész életműve a ma embere számáara szinte hihetetlennek tűnik. Űttörő munkát fejtett ki a madarak, rovarok, a pókok életmódjának, szokásainak felderítésével, e témában A madarak hasznáról és káráról irt könyve ma is alapmű. Néprajzi munkái ugyancsak pótolhatatlanok. Bármily hihetetlenül is hangzik, van még olyan összefüggő írásmű Jókaitól, melyet ez idáig még nem publikáltak. A Magvető Kiadó, Tények és Tanúk sorozatának új kötete Jókai 1848—49-es naplóját adja az olvasóknak. Jókai emléksorai egyrészt az eseményekkel egy időben keletkeztek, részint a szabadságharc bukása után vetette őket papírra t 1850-ben. Jókai és a szabadság- harc kapcsolata ez idáig sem volt kérdés, sokkal inkább ref-r lexiói közvetlenül a szabadságharc bukása után. Annyit tudtak a kutatók, hogy Jókai, rögzítette emlékeit, de a több írásában megemlített feljegyzéssorozatot nem találták. Hosszú lappangás után hazakerült Caracasból az Emléksorok 1848—49-ből c. rejtélyes Jókai-kézirat, mely most a Magvető jóvoltából közkinccsé lett. Kiskunmajsán, az Ifjú Gárda Művelődési Házban rendezték meg az úttörő irodalmi színpadok megyei találkozóját. A tizenhárom részt vevő csoport változatos, színes bemutatóját szakértő bírálók rangsorolták. Arany oklevéllel négy csoportot tüntettek ki. Kiemelten díjazták közülük a Megyei Művelődési Központ Garabonciásait, akiknek előadását a jók között a legjobbnak minősítették. Arany oklevelet kaptak még a felsőszentivániak, a kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola diákjai, és a miskei kisdobosok. Ezüst oklevelet ugyancsak négy csoport nyert el: a bátmonosto- riak, valamint a kecskeméti le- ninvárosi iskola, a kiskőrösi Petőfi iskola és a soltvadkerti úttörők társulata. A bugaci, jánoshalmi, kalocsai, kiskunhalasi alsóvárosi iskola és tiszaalpári csoport tagjainak bemutatója bronz oklevelet érdemelt ki. Az elmúlt napokban Kalocsán, az I. István Gimnázium dísztermében megyénk tizennégy kisdobos- és úttörő-tánccsoportjának megyei fesztiválját rendezték meg. A csaknem ötszáz táncos és énekes jól felkészült a kalocsai találkozóra. TÁBOROZNI JÓ! Még néháriy hét. és itt a vakáció! Táborozni indulnak megyénk kisdobosai. úttörői! A városi és járási úttörő- elnökségeknél már elkészültek a táborozások összesítései, hol. merre ismerkednek a csapatok tagjai hazánk természeti szépségeivel. A bajai úttörők váltótáborát az idén Balatonberényben alakították ki. Vándortáborozásra a gyakorlóiskolások mennek. A kisdobosok a Szelidi-tó partján táboroznak, az úttörők pedig túráznak Tolnától Baranyáig, és Ger- gelyugornyán is, Vásárosnamény közelében. Kárászon és a város parkerdejében napközis táborban tölthetik idejüket a pajtások. A bajai járásból hétszázan a káptalanfüredi váltótáborba mennek. Faházas táborhelyükre. Balatonberénybe a felsőszentivániak, vándortáborba a csá- volyi. katymári, és bácsbokodi úttörők indulnak. A bácsalmási csapat tagjai külföldre. Jugoszláviába készülnek. A kiskőrösiek közül a Bem iskola úttörői Balatonszabadiba. a Petőfi iskola csapatának tagjai pedig a Duna- knyarban vernek sátrat. Bakonyi vándortáborba készülnek a tabdiak. a fü- löpszánásiak és soltvadkertiek balatoni túrát terveznek. Érdekes tábortervet alakítottak ki a kalocsai járás úttörővezetői. A szalk- szentmártoniak. szakmának, uszódiak vándortáborba mennek. A tassi úttörők Agárdra. a víziúttörők- táborába készülnek. Tizenhárom, csapat . önálló csapattábort alakított lcT. A fajszlak Verőcemarosra, a homoicmégyiek. pa- tajiak és miskeiek Szobra, a hartaiak Mátrafü red re. a géderlakiak Bodajkra indulnak. A váltótábort Öban.ván állíA bírálók, élükön Vásárhelyi Lászlóval, az OKISZ művészeti vezetőjével, alapos mérlegelés után döntötte el a helyezéseket, adta át az arany, ezüst és bronz okleveleket, pénzjutalmakat. Arany oklevelet és nyolcszáz forint jutalmat a kalocsai Ének- Zenei, a kalocsai I. számú iskola és a hajósi nemzetiségi tánccsoport kapott. Arany oklevéllel jutalmazták a hercegszántói csoport bemutatóját is, ötszáz forint kíséretében. A 'bajai Bokányi Dezső úttörőház új utakat kereső együttese, a nagybaracskaiak üveges tánca, és a kalocsai Vén József iskola csoportja ezüst oklevelet nyert, ötszáz forint pénzjutalommal. A bronz oklevélhez is ötszáz forint jutalmat kaptak, akik ezt a helyezést érdemelték ki: az izsáki, a 'kiskunhalasi — a művelődési házban tevékenykedő —, a miskei és tiszakécskei csoport tagjai. A gyermekzsüri különdíjával a hajósi, hercegszántói, és a kalocsai Ének-Zenei Általános Iskola táncosait jutalmazták. A bírálók különdicséretét kapták a jánoshalmi és a kecskeméti leninvárosi iskola úttörői, akiknek bemutatóját értékesnek minősítették, tortták íel. Ide mennek egyhetes válla- sokban az uszódi. bátyai, dunavecsei. szakmán, dunaegyházi. hartai. kissoLti. dusnoki. hajósi és apostagi úttörők! Sírokra. Heves megyébe mehetnek a kecskeméti járás úttörői, több mint ezren. Különféle képzőtáboraik Zán- kán. Csillebércen és Balatonfenyvesen várják a gyerekeket. Külföldi cseretáborba. Lengyelországba mennek a halasi úttörők, Krakkóba és Kielcébe. Csapattáborba. Sződliget- re, a Fazekas Gábor utcaiak igyekeznek. Vándortábort a Kisegítő-iskola és a Szüts József iskola úttörővezetői szerveztek. A halasi pajtások váltótábora Kunfehértón lesz. Sikonda, a halasi járás vörösnyak- kendőseinek táborhelye! Ide mennek a mélykúti, tompái, borotai. szanki. ba- lotaszállási. bácsszőlősi. mélykúti, jánoshalmi. kiskunmajsai úttörők, egymást váltva. Kunfehértón a kisdpbos- és úttörővezető-képzést szervezték meg az idén is. A kecskeméti csapatok közül vándortáborba a Hosszú utcai, a méhesla- posi, a II. Rákóczi Ferenc, a Zrínyi, a Halasi úti iskola diákjai mennek. Szilvásváradra valamennyi kecskeméti csapat ..benevezett”, a Petőfi iskolából Bodajkra. a Béke téri iskolából Dömösre. a Máriavárosi iskolából Ze- begénybe. a Lánchíd utcai iskolából Gyenesdiásra. a Zrínyi iskolából Nagy- ^mányqkra ^exygztek önállp c^apa^tá- bort.- Hasznos -szabadidő-töltéstc -jó -pihenést kívánunk a különféle táborba induló sok ezer kisdobosnak, úttörőnek, vezetőiknek! S. K. • Próbálnak a kalocsai úttörőtáncosok. rJ>(íránij T)(tutás: Másfél szoba összkomfort (32.) „Értsd meg: nem bírom tovább ! — robbant ki belőlem. — Mit gondolsz, meddig lehet ezt elviselni? — Mérőn néztem az arcát. — Vagy úgy érzed: még nem érdemeltelek ki?! Majd csak akkor, ha megkaptad a lakáskulcsot? — És ezt már csaknem durván: — Mert ami biztos, biztos?”'' Egy pillanatra düh csapott ki szeméből, aztán elfordult, s halkan azt mondta: „Ma éjjel Teca néninél alszom”. Teca nénit már hírből ismertem: áz anyai nagynénje. „És?” — kérdeztem értetlenül, hogy mit akar most ezzel. „És nálam a lakáskulcs”. Biccentettem. „Hogy ne zavard, ha későn mégy haza”. „Nem azért. Teca néni Hajdúszoboszlón van, 'beutalták a reumájával”. A szívem vadakat vert.. „És?” — kérdeztem elfulladva. Az abroszt nézte, a tányérja szélét. „Ha igazán akarod — mondta később —, most meghívhatlak hozzá...” 30. A sarokban öreg televízió állt, porvédő kendővel letakarva, a fal mellett régimódi rekamié, fölötte polc, azon néhány könyv és egy táskarádió. Az átellenes sarokban állólámpa, Jutka azt gyújtotta meg, amikor beléptünk. És virág, rengeteg zöld szobavirág mindenfelé. A rekamié mellett, az éjjeliszekrények szokott helyén telefonasztalka, telefonnal. Először ide állítottam a konyakosüveget, amelyet útközben vettem, de áztál}' teasüteményestül átraktam a szoba közepén álló kerek asztalra, s fölemeltem a telefont. Jutka kávét főzött odakint a konyhán. Tárcsáztam, aztán meghallottam Éti hangját. „Halló, Szalók lakás?”- „Szervusz szívem. Hogy vagy, mi újság?” „Semmi. Mi van?” „Az utcáról beszélek, leugrottam, hogy felhívjalak, mert az intézet központja már nem kapcsol ... Levél, telefon?” „Nem volt semmi”. „Ettél már?” „Még nem. Téged vártalak.” „Épp ezért hívlak, egyél nyugodtan. Én itt a sarki bisztróban bekapok valamit...” „Hát nem jössz még?” „Bent kell maradnom, szívem, egyszerűen nem tudok elszabadulni. Hartmann is itt van velem, a többieket hazaküldtem. De a foszfidkamillánc reakcióit, nem lehet leállítani, ha most félbehagyjuk, esetleg hetek munkája vész kárba... Érted?” „Nem vagy nagyon fáradt?” „Dehogynem. De a lányok, mielőtt hazamentek, csináltak egy vödör kávét, azt isszuk Zolival... — A konyakra tévedt a pillantásom. — Sőt! Képzeld, ez a betyár egy kis üveg konyakot is behozott, hogy stimmel minden, és a dekamii reggelre kicsapódik, ihassunk rá egy áldomást... „Úristen, Miklóskám! Reggelig virrasztasz?” „Nem biztos, szívem. Lehet,' hogy sokkal korábban elindul a katalízis, és akkor már éjfél körül otthon vagyok... De lehet, mondom, hogy csak hajnalban... A kamilium reakciója egyelőre ismeretlen, hisz épp ez a kísérletsorozat indoka!" „Akkor ne is várjalak meg?" „A világért se, Etikém! Ezért is hívtalak! Feküdj le rendes időben, rádfér a pihenés, hisz neked is pokolian erős napjaid voltak mostanában!” „No jó. Hát akkor jó munkát!” „Köszönöm. Csókollak, szívem. Szép álmokat!” „Halló, Micukám, ne tedd még le! A kis Tatáménak ugye nem szóltál?” „De drágám, én is tudom, mi a hivatali titok, ha nem dolgozom is nálatok! És külön is megkértél rá! Ugyan!” „Akkor jó. Hát — szerencsés munkát! Siess haza!” „Ahogy tudok! No szervusz, csillagom!” Letettem a kagylót, aztán egy darabig keserves gondolatok közt bámultam a készüléket. Én istenem, milyen folyékonyan hazudtam ... De milyen ügyesen is! Valóságos kis szónoki remeklés volt ez a néhány szaggatott mondat... A környezet leírása! A program sikerének vagy kudarcának bero- bása, ami óhatatlanul eszébe juttatja az automata mosógépet... Aztán a gyöngéd féltés, hogy pihenjen le — hisz csak az hiányoznék, hogy ébren várjon... És az a zseniális indok, ha esetleg megérezné az alkohol illatát a számon ... Fúj, de tehetségesen hazudtam! Nyílt az ajtó, Jutka lépett be rajta otthoni kényelemre vetkőzve, pongyolában, s egy tálcával, amelyen ott gőzölgött két csésze kávé. „Bekapcsoljam a televíziót?” — kérdezte udvariasan. „Te tévézni akarsz?” — meredtem rá, majd órámra pillantottam. — A főműsornak különben is mindjárt vége!’’ Leült mellém a rekamiéra, kezembe adta a kávét, körülnézett. „Aranyos kis lakás, igaz?” Bólogattam. „Ezért nem látni újabban a kis táskádat a motyóddal.. „Bizony!” „Különben ki ez a Teca néni?” „Anyám nővére”. „Azt tudom. De ki ő, és mit csinál?” „Most már semmit, özvegy és nyugdíjas postatisztviselő”. „Szép tőle, hogy odaadta a lakását!” Nevetett. „Hogy legyen, aki a virágait öntözi! Évek óta hasogatja szegényt a csúz, de eddig soha nem utaltatta be magát sehova — félt, hogy elszáradnak a virágai. Most, hogy nincs lakásom, szinte lecsapott rám!” „Kölcsönösen előnyös üzlet! — mondtam vidáman. — Sőt! Még nekem is előnyös!...” — És közelebb húzódtam hozzá, hogy jelezzem: nem volna kedvem ellenére, ha máris kezdhetném élvezni az üzlet rám váró előnyeit. De ő nem mozdult; a kávéját kavar- gatta. „Mióta özvegy?” — kérdeztem, hogy mégse üljek itt némán, ebben a régen sóvárgott paradicsomban. „Tizenöt éve” — mondta élénken; úgy látszik, ő is örült a megtört csendnek. Kortyoltam a kávémból. „Életkora?” „Hatvankettő”. „Gyerekei?” . „Egy sincs. — Hirtelen fölnevetett, — Lekádereztük!” — És még mindig nem dőlt hozzám. Letettem a csészémet, sóhajtottam. „Mi is ilyenek leszünk... Szörnyű lehet így, egyedül! A virágai a családja!” „És a te anyád?” — nézett rám meglepetten. „Az más. Neki ott vagyok én”. Újabb pillanatnyi szünet. Aztán: „Gyakran látogatod?” „Amikor csak tehetem. Havonta legalább kétszer”. Megint csönd. Aztán hátrafordult, nyúlt a táskarádió felé. „Egy kis zenét?” „Azt látod, igen!” — kaptam mohón az ötleten. Bekapcsolta a készüléket, s hosszan keresgélt a skálán. Egy lassú, melodikus tánczenénél megállt. „Voila!” — „Nem túl diszkrét ez? — kérdeztem. — Vadabbhoz vagy szokva!^ Csúfondárosan mosolygott. „Ezt neked kerestem...” „Köszönöm!” — fordultam el zordan, s tettem, hogy tőrt döfött szívembe. Végigsimitott hajamon, aztán felállt. „Nem akarsz táncolni?” A fejem ráztam, de most erőszakos volt: „Miért? Mindig zokogsz, hogy nem mehetünk el sehová, a nyilvános hely neked tabu, mert az ismerősök...” (Folytatjuk.)
