Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-21 / 117. szám
1980. május 21. • PETŐFI NÉPE • S Fokozódik az érdeklődés a természettudományok iránt Beszélgetés Iglódi Miklóssal, a TIT megyei szaktitkárával A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szerteágazó munkája közben nagy figyelmet fordít a természettudományos kutatások és felfedezések népszerűsítésére.- Az utóbbi esztendőkben sokszor lehetett hallani jobbnál jobb kezdeményezésekről, célravezető módszerekről. Ezekről és az ezekhez kapcsolódó egyéb kérdésekről beszélgettünk a napokban a TIT megyei székhazában Iglódi Miklós szaktitkárral, aki a természettudományi ismeretterjesztés első számú „gazdája” Bács- Kiskunban. Csaknem nyolcszáz tag — A TIT Bács-Kiskun megyei szervezetének jelenleg hány szakosztálya van? — Szervezetünkben jelenleg kilenc természettudományi szakosztály van, összesen mintegy nyolcszáz taggal. Ez az összes tagságnak mintegy a fele. A biológiai, csillagászati-űrkutatási, egészség- ügyi, fizikai-meteorológiai és a földtudományi szakosztályunk iránt éppen úgy megfelelő az érdeklődés, mint a kémiai, a matematikai, a mezőgazdasági és a műszaki szakosztály iránt. — Ha már ezt említette, megmondaná, hogy melyik iránt mutatkozik meg leginkább az érdek■ lődés? Más szóval melyik szakosztályról mondható el az, hogy a legjobban, legtermékenyebben működik? — A legnagyobb létszámú egészségügyi szakosztályban az orvosokon kívül gyógyszerészek, védőnők, egészségügyi szakdolgozók tömörülnek. A fejlődésre jellemző, hogy ma már megyénkben három egészségügyi intézményben található TIT-szervezet. Ugyanakkor a mezőgazdasági és élelmezésügyi szakosztály munkája is jelentősnek mondható. Ez megyénk történeti és jelenbeli sajátosságaival egyaránt magyarázható. Ebben nriem csupán ágrárszakemBerék' te- ‘■tfskénykédnék',''' hanem á megyében meglevő kutatóintézetek tudományos munkatársai, valamint állatorvosok és pedagógusok is. A földtudományi szakosztály tagjainak jelentős része immár vizsgázott országjárás-vezető, ök hétvégi szabad idejüket és a nyári szabadság napjait egyaránt feláldozzák a nemes ügy érdekében. Ebben az ismeretterjesztési formában Bács-Kiskun megye évek óta az országos élvonalban szerepel. — Mit mondana a természettudományi szakosztályok irányításával kapcsolatosan? . Elégedettek-e az ilyen irányú tényekedé- sekkel? — Szívesen válaszolok erre néhány kopkrét példával. Egyértelmű elismeréssel kell szólnunk dr. Gubacsi László megyei főorvosról, aki felelősen, szakavatottan irányítja az egészségügyi szakosztályt. Ugyanígy dr. Szegedi Sándor, a Szőlészeti-Borászati Kutató Intézet tudományos igazgatóhelyettese a mezőgazdasági, és Ivd- nyosi Szabó András, a Kiskunsági Nemzeti Park geográfiai felügyelője a földtudományi szakosztály munkáját vezeti1 eredményesem Ezt elmondhatjuk még a létszámában ugyan nem jelentős, ám a tervszerű munkát és a színvonalat tekintve nagyon is figyelmet érdemlő csillagászati és űrkutatási szakosztály elnökéről, dr. Ili Mártonról, az MTA Csillagvizsgáló Intézete Bajai Oberszervatóriumá- nak vezetőjéről. Az előadások témái — Melyik működési területükön tapasztalható a legtöbb gond, probléma, nehézség, akadály? Népies kifejezéssel élve: hol szorít a cipő? — Talán nem kell különösebben bizonygatnom, hogy a szakosztályok munkájában az alapozó természettudományok művelői, terjesztői vannak nehezebb helyzetben. A biológiai, fizikai, és kémiai témájú előadások szorgalmazói, szervezői sokszor jókora érdektelenséggel, közönyösséggel találják szembe magukat. Különösen elmondható ez azzal kapcsolatban, hogy e '-nélkülözhetetlen“ tudomáseiyÖIÓ?tégú jabbs ^felfedezései-', - ered"tnéhyéi- iránt Sók esetben meglehetősen nehéz felkelteni az érdeklődést. Ehhez hozzájárul szerintem az, hogy sokan ma még az iskolában szerzett tapasztalatokból, esetleges előítéletekből kiindulva túl „száraznak” ítéli meg ezeket a tudományágakat. — Ügy gondolom, hogy a TIT illetékes vezetői és munkatársai igyekeznek valamilyen formában változtatni ezen a helyzeten. Arra gondolok konkrétabban, hogy például az előadások, rendezvények témáit e célból lehet, vagy lehetne megválasztani. — Pontosan így van. Szerintünk a szakosztályok vezetőségei nagyszerűen összeállított tematikai javaslatokkal, elgondolásokkal állnak elő újra és újra. Mondok néhány példát. A fizikában az Életünk és a sugárzás, vagy a Lesz-e újabb jégkorszak? éppen úgy ide sorolható, mint a biológiai témájú Működik-e a biológiai pokoli- gép, vagy Veszélyben a légkör! A kémiai szakosztály tagjai, előadói beszéltek az érdeklődők előtt sok egyéb mellett a népgazdaság nyersanyaghelyzetéről, a fűtés kémiájáról, a műanyagokról, és a gyógyszerekről, kábítószerekről. — Ami a fentieket illeti: véleménye szerint a megyék közötti összehasonlításban hol tartunk? Egy elképzelt, vagy már meglevő rangsorolásban milyen helyet foglalunk el? — A természettudományos ismeretterjesztés aránya megyénkben az. utóbbi néhány évben javuló tendenciát mutat. Régebben az - összes előadásoknak csupán mintegy egyharmadát tették ki a természettudományos témájú előadások; s ma már ott tartunk, hogy minden száz előadás közül több mint negyven ilyen. Ami pedig az összes ismeretterjesztő rendezvények számát illeti, erről örömmel elmondhatjuk, hogy megyénk évek óta az országos élmezőnyben szerepel. A hivatalos statisztikában az összes rendezvények számát tekintve Borsod-Abaúj- Zemplén és Qsongrád megye mögött a harmadik helyet foglaljuk el. Ilyen szempontból különösen a csillagászati, a matematikai, az egészségügyi és a földtudományi szakosztály könyvelhet el magának az átlagosnál nagyobb eredményt. sikert. Az igények felkeltése — Általában kik tartják az előadásokat? — Az előadások túlnyomó részét a társulat tagjai tartják. Ok a mezőgazdasági, műszaki és egészségügyi szakosztály tagjait kivéve, elsősorban pedagógusok. Természetesen számos, alkalommal kerül sor olyan előadásra is, amelyet olyan értelmiségiek tartanak, akik nem tagjai a TIT-nek. Őket alkalmanként kérjük fel. Elég gyakori, hogy országos hírű, sőt nemzetközi rangú tudósokét szakembereket is meghívunk egy- egy rendezvényre. — Milyen eszközökkel igyekeznek felkelteni az igényeket? ' Az egyéb szervek és intézmények adnak-e segítséget önöknek ehhez a munkához? — Járási-városi titkáraink éppen úgy fontos feladatuknak érzik ezt, mint a községi és munkaihelyi TIT-szervezetek vezetői. Nagy előnyünk, hogy míg a tömegkommunikációs eszközöktől nem lehet kérdezni, addig a személyes találkozással járó előadások alkalmával ez mindig megtehető. Nagyon fontosnak tartjuk a korszerű szemléltetést. Hiszen ma már dia- vagy filmvetítés nélkül aligha beszélhetünk mondjuk az űrkutatásról, a sárkánygyíkokról, de még a korszerű növényvédelemről sem. Szerencsére előadóink szemléltetési* eszköztára igen gazdagnak mondható, — Elindult egy sorozat annak idején, a „Matematika szülőknek". Mi lett ennek az eredménye? És egyáltalán: milyen a kapcsolatuk az iskolákkal? — Erre egy meggyőző példát tudok megemlíteni. A „Matematika szülőknek” című sorozatról először 1978 őszén adtunk hírt. Az új matematikai tanterv bevezetésénél bábáskodó pedagógusok a megmondhatói, hogy az iskolába lépő gyerekek szülei mennyire értetlenül fogadták a változást, és általában nem tudtak gyermekeiknek segíteni. Ezt a helyzetet felismerve a matematika szakosztály vezetőségének ajánlására ismeretterjesztő foglalkozások szervezésével elértük, hogy megyénk általános iskoláinak nagy részében megszűnt a szülők részéről addig tapasztalható idegenkedés. A számok nagyon beszédesek: míg 1977-ben Bács-Kiskun- ban összesen alig száz matematikai rendezvény volt, addig két évvel később ez a szám már csaknem a négyszeresére növekedett. A szülők 'azóta sok egyéb mellett olyan fogalmakkal ismerkedtek meg, mint a matematikai logika, algebra, halmazelmélet, valószínűségszámítás. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy napjainkban mennyire gyümölcsöző már a kapcsolatunk az egyes iskolákkal. — Kérem, szóljon néhány szót a terveikről ts. — A tudományos ismeretterjesztés a közművelődésnek egy sajátos területe, mely rendszeresen és rugalmasan igyekszik követni gyorsan változó korunk tu- do'mányos-teehnikai fejlődését. A természettudományos ismeretek terjesztése elengedhetetlen, nélkülözhetetlen feltétele a korszerű materialista világkép kialakításának. Korunk modern emberének létfeltétele a rendszeres önképzés, tanulás. A magunk sajátos eszközeivel ehhez kívánunk segítséget nyújtani. ' — Konkrétabban? — Szorosabbra akarjuk fűzni együttműködésünket a közművelődés más intézményeivel, a tudományos egyesületekkel, az oktatási intézményekkel és az irányító szervekkel. A tantervekben végbemenő változások is arra irányítják figyelmünket, hogy az ismeretterjesztés sajátos eszközeivel hézagpótló szerepet töltsünk be azoknál a tantárgyaknál, amelyéknek az óraszáma csökken, vagy csökkenni fog. A fentiekhez legfeljebb még azt teszem hozzá, hogy a magunk részéről nem törekszünk eredményeink számszerű növelésére, sokkal inkább fontosnak tartjuk a minőségi munkát; a hatékonyabb, a gondolkodásra és cselekvésre késztető ismeretterjesztést. Yarga Mihály MAROSVÁSÁRHELY — KECSKEMÉT Borbáth Ottilia Borbáthék marosvásárhelyi otthonában sok magyarországi művész megfordult. A művelt, ro- kohszenves főorvos házigazdánál a szívélyes vendéglátáshoz a. körültekintő gondoskodás és a friss kulturális információk cseréje egyaránt hozzá tartozott. Nyilván így van ez ma is. Annak érzékeltetésére használtam múlt időt, hogy milyen légkörben nőtt föl a család Ottilia lánya, a kecskeméti színház művésze. Gimnazistaként, főiskolai hallgatóként már jól ismerte a Királyhágón túli színházi életet, tudott a Katona József nevét viselő társulat sikereiről is. noha éppen a homok városából nem akadt látogatójuk. Aligha gondolta: az 1979/80-as évad végén személyes tapasztalatok alapján négy szerepéről. is faggathatja az erdélyi előadást utoljára öt-hat esztendeje látott újságíró. Borbáth Ottilia költözött Magyarországra! Megismerkedett egy budapesti fiatalemberrel, megszerették egymást, az ő kedvéért jött, hagyta el szülővárosát, a sepsiszentgyörgyi magyar színházat, ugrott a bizonytalanba. Végül is magánügy. Ami idetartozik: hogyan került éppen Kecskemétre. Hívták, természetesen! Csak rá kell nézni, csak néhány szót kell váltani vele: távol áll tőle a könyöklés, a tolakodás, a magakellető nyüzsgés, a szimatos helyezkedés. Jött, örömmel jött természetesen. Közel van új otthonához, ideszerződött Illés István, Beke Sándor, Szőke István és több más ismerőse. Hála kétla- kiságának, könnyebben vállalhatott tévé- és filmszerepeket. Láttuk már a képernyőn, látni fogjuk a moziban is. Viselkedésében, öltözködésében kerüli a föltűnést, könnyen beilleszkedik, belesimul új közösségekbe. Nagy családban nőtt föl, megtanulta: mindenki a maga értékeinek a kibontakoztatásával teremtheti meg a harmóniát. Az ápolt, a kivirágoztatott tehetség előbb-utóbb megtalálja a maga helyét. Az irodalomkedvelő, érzékeny, fogékony kislány középiskolásként jól helytállt különféle szavalóversenyeken, amatőr színjátszóként is bizonyította, hogy nem választott rosszul, amikor a ma-' rosvásárhelyi színművészeti főiskolára jelentkezett.^ Osztályfőnökét, Lohinszky'Lászlót Több magyar filmben< is megcsodálhattuk. Pedagógusnak is kiváló. Csak a teljes feszültséggel dolgozó növendékeket becsülte. Elvárta, hogy tisztelje a művészetet, aki erre a pályára szánja el magát. A slendriánságot ki nem állhatta. Személyes sértésnek tekintette, ha valaki készületlenül jelent meg a próbán, a helyzetgyakorlatokon. Csak ilyen elkötelezettséggel állhatta meg a helyét a marosvásárhelyi színházban. Csak ilyen alapozással hasznosíthatta maradéktalanul, amit a rgyogó rendező-pedagógustól, Harag Györgytől látott, hallott. Csak ilyen hivatás- tudattal vállalhatta a színészettel járó lankasztó strapát. Több százszor játszotta Birikét a Nem élhetek muzsikaszóban. Előadták Szatmárban, tapsoltak nekik mezőségi településeken. Misi a leggyönyörűbb, a feledhetetlen emlék. Móricz Nyilas Misije. A hűséges jóság, a bajokon átszi- várványozó remény megtestesülése; mint — így hallottam — Borbáth Ottilia alakításában is. Móricz-műben játszott először itt is. így írt róla a Film Színház Muzsika. „Rozika szerepében a Marosvásárhelyről érkezett Borbáth Ottilia szépen mutatkozott be. elsősorban a célratörő nőt mutatva meg a szerepben hatásosan.” Kitűnő lehetőségeket kapott. Helytállt mint Jokaszté, érdekes figurákat formált a Zis- kában (a Lány, Jaromir, a kisdobos), Karinthy Ferenc Gellérthegyi álmok című remeke pedig valóságos szerepálom: mindent eljátszthat. Most már kecskeméti színész- fient ’ emlegetik. Reméli, jövőre is. Jól érzi magát a szülővárosához hasonlóan szecessziós alföldi városban. Kölcsönös a rokon- szén v! H. N. ÁSATÁS SZÉKESFEHÉRVÁRON • Székesfehérváron a régi városrészben régészek kutatják Géza fejedelem egykori szálláshelyét. Feltételezések szerint a város magaslati pontján „vert tábort” Géza fejedelem. •mm J i v,: IS!: Másfélszoba összliéinfoÉtil (30.) Hirtelen még a szivem is elszorult. Istenem, de szereti a gyere* két, mondtam magamban mégha* tottan, s egy kissé tán még fél* tékenyen ás. 28. A tavasz első napja volt, em* lékszem, március huszonegyediké. A Dekamil-program már hetekkel ezelőtt megindult, többet kellett bent lennem az intézetben, s szabadabban bánhattam az időmmel. Így aztán többet lőhettünk együtt Jutkával. De most, hogy szívfájdítóan lágy szellők kezdtek kavarogni a megkékült ég alatt, egyszeregyszer távolabbi utakra is merészkedtem vele kettesben. Egyszer például Vácott uzsonnáztunk, másszor meg Gödöllőn. Ezen a napon azonban vacsorázni hívtam, s nem ás messzire, csak egy kedves budai vendéglőbe. Korán érkeztünk, még a vacsoravendégek előtt. Hatig voltunk bent a laborban, s bizony zúgó fejjel ültem be a kocsiba: alig vártam, hogy kiszellőzzék kissé a friss levegőn. Odabent az étteremben konokan leszegett fejjel mentem oda az egyik üres asztalhoz, mindjárt magam elé vettem az étlapot, s csak annak fedezéke mögül néztem körül. „Ismerős?” — kérdeztem halkan Jutkától. „Senki!” „Az intézetből?” Mintha türelmetlenül csattant volna a hangja: „Senki!” ,/Biztos?” „Nem vagyok vak!” Szusszantam egyet „Akkor nézzük, miből élünk! Rántott borda, jó lesz?” „Jó — biccentett. — És inni mit iszunk?” Rámosolyogtam. „Ezúttal én döntök. Helyes?” Megint bólintott. „Csak tessék 1” Kevés vendég volt, mondom; már jött is a pincér. Megrendeltem az ételt, aztán megkérdeztem, milyen pezsgőjük van. A Reservé mellett döntöttem. „Na — nyílt rám a szeme, amikor a pincér elment, — hát mi van ma? Születésnap?” „Majd novemberben. Most március van”. Elmosolyodott, tündérien. ,/Akkor a tavaszra iszunk?” — És az asztal alatt megsimogatta a kezem. „Ihatnánk arra is! — szorítottam meg a simogató kezét, —■ Akármilyen tavaszt varázsoltál körém... De az nem most kezdődött, mint ez a hivatalos, a naptárban ...” „Hanem? — csillant meg a szeme. — Prémium?” — S fölemelte poharát, mert a pincér közben kihozta a pezsgőt, kibontotta és töltött. „Följebb!” — mondtam titokzatosan. Rámnevetett. „Mégis a tudományok doktora lesz!” „Följebb!” — mondtam, s meglengettem kezemben a jéghideg pezsgőt Csak nézett, nézett; tanakodott. „Starker megy és maga...” — s intett, hogy a székébe ülök. Fejem ráztam, letettem a poharam, tempós mozdulattal a zsebembe nyúltam, elővettem a cédulát, amit Étitől kaptam tegnap. 'Szemehez emeltem, mintha alig tudnám kibetűzni, s tagolva, iskolásán olvastam: „Rimóczi utca négy, hatodik emelet három...” Rám meredt, tűz csapott fel arcán, és alig tudott megszólalni. „És ezt csak így?... És csak most?...” A pezsgőspohárra mutattam, „így akartam...” Nem a pohárért nyúlt; a céduláért mohón. „Rimóczi utca négy, hatodik emelet három! — lehelte áhítattal. — Garzon?” „Ugyan! Gyerekkel? Konyha, fürdőszoba, kamra, Egy nagy szoba, egy kicsi! Másfél szoba összkomfort!” „Ez nem igaz! — Lecsapta a papírt, odahajolt hozzám, s az egész vendéglő szeme láttára megcsókolt. — Drága, drága Miklós! — súgta aztán. — És ez már végleges?” „Visszavonhatatlan! — mondtam nyomatékkal. — A lakás már a te neveden van!” Ügy nézett rám, hogy kiemele- gedtem tőle. „Miklóskám, Miklóskám!... Ez egyszerűen nem lehet igaz! Alig fél éve, hogy elindítottuk...” Bólintottam. „Hét hónapja”. „Ez valóságos csoda!” „Vigyázz! — nevettem. — Még nem beköltözhető!” „És mikor lesz?” „Azt mondja a feleségem, három-négy hónap. De legkésőbb szeptemberben”. „Akkor is csoda! — sóhajtotta mélyről. — Mások hosszú évekig várnak... — Megint odabújt hozzám. megint megcsókolt — Maga a világ legdrágább embere!” „Akkor most erre igyunk!” — emeltem föl végre a poharam. — És a lakásra!” Koccintottunk, aztán megkérdeztem: „Mennyi pénzed van?” „Tizenkétezer... — mondta bizonytalanul, s mindjárt ijedten: — Kevés?” Intettem, hogy nagyon. De mindjárt megnyugtattam. „Negyvenezret kértem neked Starkertól, illetve a központtól. Tizenöt évre adják, havi kétszáz- negyven a törlesztés”. „Mikor kapom?” — kérdezte. „Soha. Ha beköltöztél, átutalják az épitőszövetkezetnek”. Újra töltött magának, s egyetlen hajtásra kiitta a pezsgőt. Aztán legyintett. „Hülyeség! Álmodom az egészet! Holnap találkozunk a laborban, én megkérdem: van-e valami újság, maga megrázza a fejét és azt mondja: .ide türelem kell ám, Juditka! Más a sült galamb, és megint más egy pesti szövetkezeti lakás!” Megsimogattam a pillantásommal. „Nem álmodol. Most már lassan szokjál hozzá a gondolathoz!” Hirtelen türelmetlenül körülnézett. „Mikor hozzák már azt az ételt?” „Sietsz?” — kérdeztem nyomottan. — „Valami programod van?” „Ugyan! — nézett rám‘szemrehányóan. — De éhes vagyok. És maga is, nem tudom, meddig ér rá..,* „Ráérek, légy nyugodt Most, a kísérleteknek ebben a szakaszában ... Nem lehet csak úgy föl- állni, és csapot-papot otthagyni!” „Persze! — bólogatott. Aztán elmerengett majd hirtelen megkérdezte': — Mondja, biztos, hogy... — kereste a megfelelő szót, nem találta, tehát megkerülte: — hogy nem gyanakszanak otthon? Mostanában elég gyakran marad el estig... ” „Ugyan! — intettem közönyösen; de jólesett hogy erre gondolt — Hetenként egyszer-két- szer! És az ilyesminek mindig megvan az eredménye. A Denu- kál-program hozta az új televíziót ... A De ka miiből talán meglesz az automata mosógép! Esetleg félreteszem, és kicserélem a kocsit; igazán itt van az ideje! & annyit a feleségem is tud, hogy a prémiumokat nem adják ingyen”. Megkönnyebbülten mosolygott „Akkor jó... Csak tudja, nem szeretném, ha miattam valami baja lenne. Utálom a komplikációkat!” Megpaskoltam a kezét „Én is!” Nevettünk, aztán hirtelen elko- molyult az arca, s azt mondta, csöndesen: „Hiszen a felesége igazán nem ezt érdemli tőlem!” „Tőlem se! — mondtam sóhajtva. — De ha ilyen az élet! És minden örömet csak úgy ad, ha valaki mást megrövidítünk vele...” Hallgattunk, s ez a csönd most rossz volt; valahogyan a cinkosok hallgatása. A pincér érkezett végre, a tálakkal. Szervírozott aztán megkérdezte: „Szabad töltenem, uram? Ügy látom, üresek a poharak”. „Igen, köszönjük!” (Folytatjuk)
