Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-20 / 116. szám

198«. wájus 80. • PETŐFI NÉPE • A közös munka becsülete Ceglédi út—Czollner köz—Körösihegy határútja—Nagykörös ha­tára—Űrrét. E iterület alkotja a kecskeméti, közelebbről katonaié■ lepi 104-es számú tanácstagi iválasztókörzetet. A Törekvés Tsz irodájában tar* tott jelöld gyűlésen megjelent vá­lasztóknak nem volt nehéz a hely* zetük, miként a népfront által tanácstagnak javasolt Fazekas Fe­renc iskolaigazgatónak sem. A gyűlés résztvevői ugyanis nagyon jól Ismerték a jelöltet. • S nemcsak ők, 'hanem egész Katonatelep is. A szomszéd, Né* meth László né ezeket mondja róla: — Mindenki szereti az itteniek közül. Az öregek és a fiatalok egyaránt. Bárki fordulhat hozzá a bajával, senkit sem utasít visz* sza. Ha valamit csinálni kell, hát ő is mindig ott van a dolgozók között. És szomszédként is jól megférünk. Rendes ember nagyon. Mit is mondjak még? A dűlóúton közeledő, feltehe­tően a buszhoz igyekvő 60 év kö­rüli asszonyt is megkérdezem. — Tudja kicsoda Fazekas Fe­renc? — Közelebbről nem nagyon is­merem, de a gyerekeim hozzá jár­tak iskolába, úgy 1952 táján. Ak­kor már itt volt. Itt, s ennek lassan 30 esztende­je. Az asszony két' rövid mondata minden ékesszól ásnál hívebben kifejezi a kötődést az iskolához, a lakóhelyihez. — Le a kalappal a tanár bácsi előtt — így a 66 éves Szalai Ist­ván, aki idősebb létére is bácsi­nak titulálja az iskolaigazgatót. — Az én lányomat is ő tanította. Emberségre. Követelt a tanítvá­nyaitól, nem engedte, hogy hiába teljék az iskolaidő. A 71 tavaszt számláló, úrréti il­letőségű Pozsgai Ambrus erősen • Fazekas Ferenc: — Igazi kert' város alakul itt ki... tapossa a bicikli pedálját a fogós homokon, mikor megszólítom. — Ott volt-e a jelölő gyűlésen? — Ott én, sokad magammal — ká­szálódik le a kerékpárról a nagy- bajuszú öreg. — Akikor ismeri Fazekas Feren­cet. — Hát persze. Mi is erre lakunk régen, ő is. Ö a tanácstagjelöl- tünik. Ért mindenkinek a nyelvén. Csak jót tudok róla mondani. — Hetedik éve tanítok Katona­telepen — meséli az iskolában Boros Dénesné. — Ezalatt épült itt napközi, óvoda, s busz is köz­lekedik ide. Rendszeresen kijár a. tanyaszínház, ellátogatnak hoz­zánk a' Kecskeméten élő, alkotó művészek. Mindezeknek a meg­szervezéséből alaposan kiveszi a részét Fazekas Ferenc, mint nép­fronttitkár és mint iskolaigazgató is. — Őszinteség, megértés, egy­más iránti tiszteletadás — vála­szolja Fazekas Ferenc a kérdésre: „Mit tart a legfontosabbnak?” — Itt nevelődtem, Ürréten végeztem az első elemit. Aztán 1951-ben már Katonatelepen tanítottam. Hoz­zánőttem a városhoz, annak is ehhez a részéhez. Másutt talán nem is tudtam volna meggyöke­rezni. De az új telep egyre inkább másoknak is vonzó lett. Igazi kertváros alakul itt ki, szép nagy portákkal. Már kijelölték az új területet, s akár kezdhetnék a te- lékosztást is. Összeforrott, jó kis közösség a miénk. Amit elhatározunk, azt együtt csináljuk meg. Így aztán van is becsülete a közös munká­nak. A köz érdeke mindenkinek éppen olyan fontos, mint a saját­ja. Csak így tudunk fejlődni. A népfrontgyűlésekre gyakran kijönnek a város vezetői. Ilyen alkalmakkor nem azt hallják, hogy ezt kellene csinálni, meg azt kellene csinálni. Ügy kezdjük, hogy ezt mi megcsináljuk, csak egy kis segítséget kérünk hozzá. A jelölő gyűlésen felvetődött az óvoda bővítésének igénye. Sok a gyerek, szükség lenne rá. Meg a telefonra is, mert az Katonate­lepen hiányzik. ’Az iskolához is elkelne a négy új tanterem, hogy az alsó tagozat ideköltözhessen. És- a buszközlekedést is lehetne javítani. * A tervek valóra váltásában sok múlik a tanácstagon és a lakos­ságon. Ok, mint eddig is, vállal­ják a maguk részét.' Váczi Tamás KÉPERNYŐ Az önvizsgálat hete A címet Radványi Dezsőtől, a televízió dokumentumfilm-osztá- ilyának a tv-fesztivál számára adott .nyilatkozatából kölcsönöz­tem. (Az ügyes híradót a- húsza­dik miskolci tv-fesztivál rendezői adták ki) „Olyan alkalom ez, ami­kor az alkotó nézők társaságában szembesül produkciójával." Rövid ottlétem alatt magam is tapasztaltam, hogy a Szabadság téri palota dolgozói mennyire ki­éhezettek a tárgyilagos, segítő szándékú véleményekre, mennyi­re kíváncsiak alkotásaik társadal­mi hatására. A rendezők, szerkesztők, opera­tőrök, forgatókönyvírók általá­ban szívesen részt vesznek közön­ségtalálkozókon (29-én csütörtö- köa például Sándor György, a te­levízió műsorigazgatója válaszol Kecskeméten az érdeklődők kér­déseire). Külön csoport dolgozza fel, értékeli a tévéhez küldött le­veleket, telefonüzeneteket. Saj­nos, ezek között nagyon kevés a használható. Többnyire olyan in­dulatos emberek írják ezeket, vagy mondják el a telefonba, akik elsősorban saját igényeik mara­déktalan kielégítését várják ettől a nagy intézménytől. A minden­ki szája íze szerinti műsor azt je­lentené, hogy tulajdonképpen sen­kiinek sem ízlene a tévé műsor­kínálata. Senki sem várhatja el, hogy: kizárólag az ő elképzelése szerint alakítsák a műsorpoliti­kát. Nincs olyan újság, amelyet végigolvasnánk; mindenki meg­keresi a maga kedvére valót. Elé­gedetlenségre az adihat okot, ha ^egyáltalán ninesszámára •• vonzó műsor. A huszadik miskolci találkozón egyértelműen nyilvánvalóvá vált, hogy — mint a fesztivál igazgató­ja írta — az intézmény felelőssé­ge nem hússzor, hanem százszor nagyobb, mint az elsőn volt, ami­kor mindössze százezer előfizetőt tartottak nyilván. Változott a világhelyzet,' válto­zott országunk állapota és változ­tunk mi is azóta. A televíziótól elvárjuk, hogy.„avatkozzon bele az életbe”, segítse a jó kezdeménye­zéseket, folyamatokat, váljék köz­életi fórummá. Sokan, sokfelé érvként használják a televízió egyes műsorait, az azokban el­hangzott megállapításokat. Bács- Kiskunban az egyik nagyközségi tanács elnöke tréfásan szólva, de komolyan gondolva, beszélt arról, hogy a végrehajtó bizottsági és tanácsüléseken is jelen van a té­vé. A résztvevők tudatában, szem­léletében, gondolkodásmódjában! Ezért javasolta, hogy — amikor már a harmadik hozzászóló hivat­kozott valamilyen tévéműsorra — tekintsék tiszteletbeli vb-tagnak a televíziót.' ■ Ahhoz, hogy ezt az intézményt joggal nevezhessük — csúnya ma­gyar szóval — tömegkommuniká­ciósnak, még többet kell tenni fó­rumjellegének az erősítéséért, va­gyis a vélemények kétoldalú áramlásának a meggyorsításáért. Nyilván ezért képviseltette magát első ízben a televízió valamennyi szerkesztősége, szinte minden mű­helye a Borsod megyei nagy, se­reglésen. „Ez arra is mutat, hogy nőtt a valóságos társadalmi jelen­ségekkel való foglalkozás igé­nye”, mindezt Erdős- A András a tv politikai adások főszerkesztő­ségének vezetője elmondta. A mostani fesztivál ismét bizo­nyította, hogy minél időszerűbb egy — jól megcsinált — műsor, annál hosszabb érvényű. A pilla­natnyi aktualitás ugyanis na­gyon illanékony . kötőanyag, ha­mar lankad a figyelem, ha érté­kes gondolatok, felvillantott táv­latok, a valódi élet tömören és lényegláttatóan sugárzó képsorók nem dúsítják. Láthattam tévése­ket, akik izgatottan figyelték, mi­ként hat rájuk egy-három éve ké­szített műsoruk, hogy fogadja al­kotásukat ma a közönség. Mit mond újraolvasva a tegnapi, teg­napelőtti tévés közlemény. . . A rendezők több-kevesebb si­kerrel ezért szélesítették a véle­ményezők körét. A képernyőn „in­nen” ülők ezért jegyezték szorgal­masan a sajóbábonyi vegyimű­vekben, a miskolci III. kerületi kórházban, az encsi járási műve­lődési központban és másutt el­hangzott észrevételeket, a meghí­vott politikusok, gazdasági veze­tők, művésztársak megnyilatkozá­sait. A találóan önvizsgálat hetének nevezett sereglés remélhetően a televízió közéleti fórumjellegének oly kívánatos erősödését szolgál­ja. Heltai Nándor Barangolás Bács-Kiskunban Vaskút • Alsó fokú köz­pont a , bajai já­rásban. Nemcsak az országos hírű termelőszövetke­zete,"- de a 4118 lakosú község is- gyorsan fejlődik. Területe 1159 hektár. A Kortárs májusi száma Az utóbbi néhány hónap egyik legszínvonalasabb, leggazdagabb Kortárs-számát veheti most kezé­be az olvasó. A Magyar írók Szö­vetségének irodalmi folyóirata ez alkalommal Illyés Gyula, Weöres Sándor, Cseres Tibor, Tatay Sán­dor, Rab Zsuzsa, Csukás István, Mándy Iván és több fiatal író, költő tollából közöl elbeszélése­ket, novellákat, verseket, regény- részleteket. A szépirodalmi ro­vatban megjelent írások közül az egyik legizgalmasabb Kabdebó Lóránt interjúja Illyés Gyulával, melyben a második világháború utáni Magyarország — az 1945. és 49. közötti időszak — irodalmi, művészeti, politikai, világnézeti harcairól, valamint Illyés Gyula. Szabó Lőrinc, Németh László ba­rátságáról tudhatunk meg iroda­lomtörténeti szempontból is ér­dekes adalékokat. Figyelemre méltó Mándy Iván A villamos című kisregénye és Cseres Tibor Levelek Turinból címmel írt ter­jedelmesebb történelmi regénye (XII. rész). Hasonló, izgalmas írások je­lentek meg a Jegyzet és a Fórum rovatokban. Bizonyára érdeklő­déssel olvassák majd sokan a ki­tűnő előadóművész, Csernus Ma­riann visszaemlékezéseit az 1966- ban elhunyt neves Kossuth-díjas színművésznőről, Tőkés Annáról. A művészet közérthetőségéről, a zene, a színházművészet, a kép­zőművészet tömegekhez való el­juttatásáról meditál Hermann István Még egyszer a demokratiz­musról című publicisztikájában. Érdekes Illés Lajos jegyzete Ber- da Józsefről, hasonlóképpen Kul­csár Szabó Ernő tanulmánya Csoóri Sándor költészetéről. P. E. A nehézipar a BNV-n Több száz újdonságot vonultat fel a néhézipár a Budapesti Nem­zetközi Vásár 3600 négyzetméter fedett, és több mint 4 ezer négy­zetméter szabad területén. A hétfői sajtótájékoztatón elmon­dották többek között, hogy kor­szerű termékeikkel az ágazat öt vállalata nyert nagydíjat, 12 pe­dig BNV-díjat Gondozás, KÖNNYEBB a bajt megelőzni, mint gyógyítani — ismerjük mind­annyian a közhelyszámba menő szentenciát. Azután, ha itt fáj, ott szaggat, húzzuk, halasztjuk a dolgot, s addig nem megyünk or­voshoz, amíg komolyra nem for­dul az eset. Rendszerint a szá- nom-bánom sem marad el, meg- ^ fogadjuk, hogy legközelebb... Hasonlóképpen gondolkodik egészségének tudatában az ember. Mi is történhetne vele: szíve ép, karja erős, a feje se fáj. így is van rendjén. Hiszen az egészséges tes­tű, lelkű és szellemű ember tud alkotni, tanulni, művelődni. Ké­pes arra, hogy becsülettel, tisztes­séggel megállja a helyét, bármi­lyen célok elérésében. Csakhogy e tökéletes, kívü-l-be- lül egyaránt szolgáló egészség ke­vés embernek sajátja. Hivatkozni lehetne a rohanó életmód ideg- rendszer-, szervezetkoptató hatá­sára, mindarra a káros ártalom­ra, amely óhatatlanul ér minden­kit, s melyeknek előbb, vagy utóbb megmutatkozik hatása a szerve­zetben is. Testünk, ez a csodála­tosan megkonstruált mechaniz­mus rongálódik, kopik — legfel­jebb csak nem vesszük észre. A szocialista egészségügynek éppen ezért a legnagyobb vívmá­nya, hogy nemcsak a beteg em­berek gyógyítására fordít gondot, hanem arra is, hogy megelőzze a betegségek kialakulását, illetve idejében, a gyógyíthatóság szem­pontjából optimális időben felfe­dezze azokat. EZT A CÉLT szolgálják a kü­lönféle szűrővizsgálatok, amelye­ket a lakosság körében végeznek. Ezek közül elsőként az egykor népbetegségnek számító tuberku­lózis — immár elmondhatjuk eredményes — leküzdésére indí­tott, rendszeres kötelező tüdőszű­rő-vizsgálat vált természetessé. Ma már inkább azt a célt szolgál­ja, hogy egyéb, a tüdőt károsító betegségek felfedezését segítse, hiszen a tbc már nem követel ál­dozatokat, a szervezett egészség- ügyi intézkedéseknek köszönhe­tően. Hasonló törekvések érvényesül­nek a 35 éven felüli nők rákszű­résének rendszeressé tételére. Nem kell sok magyarázkodás ah­gyógyítás, hoz, hogy ennek fontosságát — az idejében felfedezett betegség gyó­gyíthatóságát — megértsük. Vegyük például az iskoláskorú gyermekek 39 ezres táborát érin­tő, az elmúlt évben elvégzett több irányú szűrővizsgálatot- A vér- szegénység, a veseártalmak, a ma­gas vérnyomás \illetve a cukorbe­tegség idejében való felfedezésé­vel a szó szoros értelmében életet lehet menteni. A gondozásba vett gyermek, noha betegségének most még nincs tudatában, elkerülhe­ti, hogy később, felnőtt korában gyógyíthatatlan betegként tenges­se életét... Ha csupán azt vesszük számí­tásba, hogy a nefrológiai szűrő- vizsgálatot valamennyi iskolásko­rú gyermeknél 50 ezer forint költ­séggel végezték el, míg a vesebe­tegek kezelése, az esetleges vese- átültetés költségei szinte megha­tározhatatlanok, kétség nem fér a hasznossághoz. A HATÉKONY munkához ter­mészetesen meg kell teremteni valamennyi szakterület gondozó­hálózatát. Az integrált megelőző­gyógyító egészségügyi intézmény- rendszer ennek a feladatnak a végrehajtására szervezetileg felké­szült. Az egységes szemlélet ki­alakításával, az orvosi munkában a megelőzés fontosságát előtérbe helyező gyakorlat megteremtésé­vel éppen ennek a lehetőségnek a kiaknázásával léphet előre az egészségügy a fejlődés útján, a korszerű orvostudomány eredmé­nyeinek alkalmazásával. S hogy ennek a gondozáscent­rikus orvosi gondolkodásmódnak mind több követője akad, az le­mérhető azon is, hogy az „ágy melletti”, tehát kórházi rangra emelkedett az alapellátásban, te­hát a körzetekben, a preventív (megelőző) munkában tevékeny­kedők szakmai megbecsülése. Az általános lakossági gondozás — jobb kifejezés híján nevezzük így az ember életét, minden szaka­szában végigkísérő tevékenységet — a magas szintű gyógyító mun­ka egymástól elválaszthatatlan egységgé így szerveződik, s válik igazán humánus, tartalmában is szocialista egészségügyi ellátássá. N. M. Szibéria kapujában 5. Napjaink hősei A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége 1967‘ben határozatot hozott: Kemerovó megyét Lenin-renddel tüntette ki a gazdasági és kulturális életben elért sikerekért Bár az olvasó nem kedveli a számokat, ezeknél makacsabb bizonyítékok aligha találhatók, mivel is érdemelte ki „Szibéria kapuja”, Kemerovó megye a kitüntetést. A kuznyecki medencében — népszerű nevén KUZBASSZ-ban — több mint nyolcszázezer dolgozót foglalkoztatnak az iparban, az építkezése­ken és a szállításokon. A több mint 550 iparvállalat gyár, üzem évente nyolcmilliárd rubel értékű ter­méket állít elő, naponta húszezer vagon árut továb­bítanak a Szovjetunió más városaiba. Szénből 144, nyersvasból és acélból 21 millió tonna kerül ki Ke­merovó megyéből. A termelt villamos energia meny- nyisége pedig évente harmincmiíliárd kilowattóra, amit az egységes szibériai távvezeték-hálózatba bo­csátanak. A kűZnyecki medencében csupán vasércből kilenc­millió tonnát bányásznak, a vegyipari termékek mennyisége százezer tonnákban mérhető, a műtrá­gyáktól a gyógyszer-alapanyagokig. A könnyűipar évente 1,3 milliárd értékű szövetet, ruházati cikke­ket szállít a kereskedelemnek. — Napjaink hősei születnek kemerovói földön — mondotta L. A. Gorskov, a területi pártbizottság első titkára, az S2KP Központi Bizottságának tagja. — Az utóbbi években, különösen a kilencedik ötéves tervben, az új gyárak egész sora nőtt ki a földből Kemerovóban, Leninszk-Kuz- nyeckben, Kiszeljovszkban és Be- lovóban. Az építők tízezrei több mint 600 jelentős vállalatot, 19 várost és 43 városi típusú tele­pülést hoztak létre. Lefektettek ezer kilométer hosszú vasutat, megépítettek ugyanennyi közutat. Gyönyörű iskolák, kórházak, fő­iskolák jelzik a fejlődés útját. S kik valósították meg mind­ezt? A kuznyecki emberek, a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetésével. — Megyénkben ma 196 ezer kommunista tevékenykedik 3 ezer 700 alapszervezetben — mondotta az első -titkár, s az eredmények mellett a jövő ígéretét is megfo­galmazta: — A KUZBASSZ-terület, amely szénbányászattal, kohászattal, vegyiparral rendelkezik, a tizedik ötéves tervidőszakban újabb fel­adatokat kapott a népgazdaságtól a természeti kincsek kiaknázásá­ra. Első helyen említem a szenet. Ügy tervezzük, hogy 1980-ban már 162 millió tonnával adunk az országnak, s a külszíni fejtések­ről továbbítjuk csaknem egyhar- madát. A föld alatti bányászatot elsősorban a kokszolható szén ki­termelésére szervezzük és fejleszt­jük. Az ipar fejlesztése tehát a leg­főbb, s minden olyan másé, ami ezzel összefügg. Mint például a vízi utaké. Kemerovóban a Tom folyó e szempontból a mérhetet­len tartalék. Szabályozása már nem halogatható. Szerepel is a megye terveiben. Nemcsak vízi út, hanem víznyerő lehetőség is, mert „Szibéria kapujában” is egyre több vízre van szükség,.. Gyorsan elszaladtak a napok. A végére a (hideget is megszokta az európai. — Tudod, kemény itt a tél, de az emberek, mint láthattad, me­legszívűbe. Ezért nem mennék ■innen sehová — magyarázta a re­pülőtér felé V. V. Bannikov, a területi könyvkiadó igazgatója. Hirtelen kimutatott az ablakon.. — Látod azt a kis fácskát? Leonov, az űrhajós ültette. Itt születet*, a mi fiúnk... Eszem *: jut Nyikoláj Georgije- vics Kocsetkov brigádvezető, ö is említette Leonovot. — Ügy is mondhatnám, hogy mi ketten kollégák vagyunk. Ha­bár Leonov űrhajós, én pedig bá­nyász vagyok, de mind a ketten viseljük a Szovjetunió Hőse cí­met — mesélte Leonovval való találkozásának első pillanatait — Hát akkor üdvözöljük egy­mást kolléga! — mondta Leonov és megölelte barátját. Megmutat­ták neki a -bánya gépi berende­zéseit, a kaparószalagot, majd lementek a föld alá. Leonov kö­rülnézett. — Első alkalommal vagyok a föld alatt. Előbb jártam meg a világűrt de azt hiszem ez is van olyan férfias munka, mint az űr­hajósé. (Bátorság, erő kell hozzá — mondta. Kocsetkov válaszolt: — Ami igaz, igaz. Mindenki nem lehet űrhajós, meg aztán bá­nyászból több kell, mint űrpiló­tából. S az is igaz, hogy minden munka dicsőséget hoz, ha azt rendesen végzik. S szerintem ez *a legfontosabb... A gép pontosan szállt fel. S nyugat felé haladva végigkísért a szibériai hajnal enyhe pírja. (Vége) G. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom