Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-20 / 92. szám

1980. április 20. • PETŐFI NÉPE • 3 Jeíölőgyülésekről jelentjük A világűr kapujában A 7. számú választókerületben Miskó Istvánt jelölték • A jelölőgyűlés szónoka Budai István, a nagyközségi párt-végrehaj­tóbizottság tagja. — Kár, hogy nem gumiból csi* nálták a falókat — mondta valaki a tiszakécslfei művelődési ház emeleti nagyterméből kiszorulók közül. Tény, hogy a péntek dél* után sorra került országgyűlés» képviselőt jelölő gyűlést a válasz­tópolgárok nagy számú és lelkes részvétele jellemezte. Tiszakécské lakosai és a 7. számú választókét rülethez tartozó települések kö'zül Lakitelek, Lászlófalva és Nyárlő- rinc képviselői több mint négy­százan szorongtak a teremben, il- letve a bejáratnál, hogy állampol­gári jogukkal élve, képviselője­löltet állítsanak a június 8-i ál* talános választásokra. A gyűlést megnyitva, Sántha Károlyné, a nagyközségi tanács vb-titkára a Hazafias Népfront tiszakécskei bizottsága nevében köszöntötte a résztvevőket,'közöt­tük. Horváth Ignácot, a párt me­gyei végrehajtó bizottságának tag­ját, a járási pártbizottság első titkárát és dr. Egyedi E'rnőt, a megyei tanács osztályvezetőjét. Lévén a gyűlés mindig párbe­széd is az elvégzett munkáról és a feladatokról, az esemény; hiteles megörökítésére | jegyzőkönyvveze­tőt választottad a résztvevők. Az- : tán Budai István, a nagyközségi párt-végrehajtóbizottság tagja emelkedett szólásra. Beszédében emlékeztetett a XII. pártkongresszus munkájára, alapvető, világos célt jelölő hatá­rozataira. így hazánk nemzetközi tevékenységében az elkötelezett, az enyhülést, a békét szolgáló politikára; gazdasági munkánkban az eddigi vívmányainkra támasz-; kodó, magasabb mérce szerinti minden tekintetben fegyelmezet­tebb munkára; a mind igényesebb, szocialista embert jellemző élet­vitelre. Részletesen kitért a me­gyei és a járási pártértekezlet ötévi számvetésére és a felada­tokra, a választókerülethez tarto­zó települések fejlődését’jellemző példák sokaságát is felsorakoz­tatva. Befejezésül Angyal János két ciklusban teljesített megbízatásá­ról szólva ezeket mondotta: — Országgyűlési képviselői megbízatását felelősségteljesen, eredményesen látta el, minden újra, kezdeményezésre fogéko­nyan sokat tett megbízói érdeké­ben. Boldog ember lehet mint pedagógus, hiszen közéleti mun­kájának kézzelfogható nyomai vannak a választókerület iskolái- ^ bán és mert szép része van a községek fejlődésében. Őszinte köszönet az odaadó munkásságá­ért. Ezután Horváth Antal, a járási pártbizottság titkára terjesztett elő javaslatot az országgyűlési képviselőjelölt személyére. A Hazafias Népfront megyei bizott­sága nevében Miskó Istvánt, Ti- szakécske nagyközségi Tanács el­nökét indítványozta jelölni. A -javaslat indokolásában elhangzot- Stak1 a.íeltorő tapSból ítéfvé isme­retesük voltak a gyűlés résztvevői számára. Erről tanúskodott a nyolc felszólaló Miskó István je­lölését további indokolással alá­támasztó véleménye is. Szinte va­lamennyi felszólaló elismeréssel méltatta és köszönetét mondott Angyal János eredményes képvi­selői munkásságáért. A 7. számú választókerület né­pes gyűlése egybehangzóan Miskó Istvánt jelölte országgyűlési kép­viselőnek, aki megköszönve a bi­zalmat, csak ennyit mondott: — Minden erőmmel rászolgálni! igyekszem P. I. • A jelölőgyiilés résztvevői a 7. számú választókerületben. A 16. számú választókerület képviselőjelöltje Tóth Ferencné Kalocsán pénteken délután a szokottnál mozgalmasabb volt az I. István utcában levő Otthon Mozi környéke. A 16. számú vá­lasztókerület jelölőgyűlésére igye­keztek az emberek a filmszín­házba. A gyűlés kezdetére, dél­után három órára zsúfolásig meg­telt az intézmény nézőtere. Csak­nem négyszázan foglaltak helyet a széksorokon Kalocsa város ^s a városkörnyéki község, Foktő pol­gárai, valamint a választókerület­hez tartozó Duna menti falvak; Bátya, Dunaszentbenedek, Géder- lak és Úszód lakóinak küldöttei. A Himnusz hangjai után dr. Gaál István, a kalocsai városi népfrontbizóttság elnöke köszön­tötte a résztvevőket,'köztük az el­nökségben helyet foglaló Borsodi Györgyöt, a Szakszervezetek Bács- Kiskun íhegyei Tanácsának vezető titkárát, a megyei párt-végrehajtó- bizúttság tagját, a megyei válasz­tási elnökség elnökét, Polgár Ist­vánt, a megyei népfrontbizottság titkárhelyettesét. Szólt a válasz­tási rendszer alapját képező jelö­lőgyűlés jelentőségéről, a válasz­tók jogairól és kötelességéiről, majd Geri István, Kalocsa város Tanácsának elnöke mondott beszé­det. Az előadó egyebek között fel­hívta a figyelmet arra, hogy az ország előtt álló feladatok megol­dása, melyet a párt XII. kong­resszusa fogalmazott meg, céltu­datos munkát, erőfeszítést követel az egész 'társadalomtól. S e nagy munkában nélkülözhetetlen azok­nak a tevékenysége, akiket ezek­ben a hetekben magas közéleti tisztükre jelölnek, majd megvá­lasztanak. A városi tanács elnöke hangsúlyozta: örömmel fogadták azt az. értékelést, mely szerint • Kalocsa város és járás országgyű­lési képviselői — így Tóth Fe­rencné, a 16. számú választókerü­let képviselője is — elismerésre méltó munkát végeztek az elmúlt ötéves ciklusban. Részletesen foglalkozott Geri István az ország, és a szűkebb haza, Kalocsa és vidéke gazdasági, társadalmi fejlődésével, a további feladatokkal. Mint mondotta, a város és a járás lakossága tettei­vel, állásfoglalásaival eddig is többször kifejezte, hogy egyetért a párt, a kormány politikájával. Ez mégnyilvánult azokban a mun­kasikerekben is, amelyek a párt XII. kongresszusa és a felszaba­dulás 35. évfordulója tiszteletére tett felajánlások eredményeként születtek. Kalocsa ma már a me­gye legiparosodottabb városa, ahol a munkásosztály a meghatá­rozó erő. A járás Duna menti községeinek a népe mindig arról volt híres, hogy szereti a munkát, a földet. E települések lakói ma a városi munkahelyeken és a kor­szerű termelési viszonyokat meg­valósító közös gazdaságokban dol­goznak. szoros kapcsolatban a várossal. Mind tartalmasabban bontakozik ki a város és a szom­szédos települések együttműködé­Halason Hegedűs kapott bizalmat se, melynek a gondozása a kép­viselő számára is szép feladatot jelent. A városi tanács elnöke szólt a fiatal választókhoz. Az idősebb nemzedék nevében arra kérte őket, hogy becsülettel, a szocia­lista haza jövője iránt érzett fe­lelősséggel gyakorolják mint vá­lasztók és mint megválaszthatok, állampolgári jogaikat, kötelessé­geiket. A' beszéd után Nyirádi Jánosné, a városi népfrontbizottság titkára tett javaslatot az országgyűlési képviselőjelölt személyére. Beje­lentette: a népfront nevében ismét Tóth Ferencnél, a Kalocsai Sütő­ipari Vállalat munkásnőből lett gyáregységvezetőjét javasolta . a választókerület képviselőjelöltjé­nek. Ismertette közéleti, politikai tevékenységét, eddigi képviselői munkáját, amellyel kivívta vá­lasztóinak megbecsülését. Tóth Fe­rencné. élete jó példa arra, mon­dotta. hogy egy munkásasszony akaraterejével, emberségével so­kat tehet társadalmi céljaink meg­valósításáért. A felszólalók valamennyien tá­mogatták a javaslatot, majd á gyűlés résztvevői nyílt szavazás­sal Tóth Ferencnét jelölték kép­viselőnek. A jelölőgyűlés végén Tóth Fe­rencné köszönetét mondott a bi­zalomért. Zsuzsanna t A jelölögyúlés elnöksége, a szónoki emelvényen: Tánczos Sándor. Hatszaznal is többen gyűltek össze péntek délután a kiskunha­lasi II. Rákóczi Ferenc Mezőgaz­dasági Szakközépiskola tágas tor­nacsarnokában, hogy állást fog­laljanak Bács-Kiskun megye 10-es számú választókörzete országgyű­lési képiselőjelöltjének személyét illetően. A megjelenteket — így az elnökségben ülő dr. Posváncz Lászlót, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, Farkas Józsefet, a Hazafias Népfront megyei bi­zottságának titkárát és dr. Szabó Miklóst, a városi pártbizottság el­ső titkárát — Vincze Ferenc, a Hazafias Népfront városi bizott­ságának elnöke üdvözölte. A szónok ezután Tánczos Sán­dor, a városi tanács elnöke volt. Elöljáróban vázolta az államha­talmi és népképviseleti szervek — a tanácstagok és a képviselők — újraválasztásának jelentőségét, az alkotmányosság és törvényes­ség elvének érvényesülését szo­cialista társadalmunkban. Foglal­kozott a közelmúlt nagy belpoliti­kai eseménye, a XII. pártkongresz- szus iránymutató megállapításai­val és határozataival — ezen belül részletesebben a gazdasági építő­munkával és a VI. ötéves terv­feladatokkal —. utalt a nemzet­közi élet időszerű kérdéseire. a kiéleződött ’ ideológiai harcra, majd röviden visszatekintett tör­ténelmünk utóbbi három és fél évtizedére. Beszédét így fejezte be a tanács­elnök: — Ha azt mondjuk, hogy az elmúlt 35 év felemelően szép és dicsőséges korszak volt. különö­sen érvényes ez Kiskunhalasra, mely a megdöntött társadalmi rendszertől csak az elmaradottsá­got, az avas falusi kúriákat, az öreg cívisházakat örökölte. A fel- szabadulás óta azonban olyan változások következtek be. me­lyek döntő mértékben megváltoz­tatták városunk társadalmi és gazdasági szerkezetét. Ma már kialakulóban van az új városkép, új iparágak honosodtak meg, új kórház, iskolák, óvodák, bölcső­dék, lakások épültek, modern la­kótelepek jöttek létre. — Természetesen vannak még gondjaink, problémáink is. hisz a rohamos fejlődés közepette sem tudtunk kielégíteni minden jbgos városfejlesztési igényt. A jövőben még tervszerűbb, ésszerűbb és megfontoltabb városfejlesztési po­litikát kell folytatnunk, s eközben sokkal nagyobb mértékben kell építenünk a fiatalokra, ahogy azt Kádár János is megfogalmazta kongresszusi zárszavában. A Ma­gyar Szocialista • Munkáspártnak • Az új képviselőjelölt megkö­szöni a választók bizalmát. változatlanul világos, közérdekű és lelkesítő programja van. évek­re szóló politikai, gazdasági és kulturális tennivalót határozott meg mindannyiunk számára. Ez­zel a programmal egyetért. ezt magáénak vallja és megvalósítá­sára szólít fel minden állampol­gárt a Hazafias Népfront. Ezért is kérem a tisztelt jelenlevőket: szavazzunk a népfront képviselő- jelöltjére. szavazzunk erre a nép- frontpoli tikára. Tánczos Sándor előadása után Tóth Ferenc, a városi népfrontbi­zottság titkára ismertette a vá­lasztási törvény idevonatkozó ren­delkezéseit, a választópolgárok jogait, majd a Hazafias Népfront városi bizottsága nevében Hege­dűs Zsuzsannát, a Halasi Kötött­árugyár 19 éves kötö-hurkoló kon- fekciós szakmunkását és szakok­tatóját javasolta Kiskunhalas or­szággyűlési képviselőjelöltjének. A továbbiakban szót kért, és a jelölt mellett tette le voksá-t egye­bek között Szalai Antal, a KISZ városi bizottságának titkára és Kis Dezső, Hegedűs Zsuzsanna volt mestere, műszatovezetője. Az ellenvélemény nélküli, egyhangú szavazást követően az _ újonnan megválasztott képviselőjelölt el- fogódott szavakkal köszönte meg a városlakók megtisztelő bizal­mát. Utódjának elsőként a rangos közéleti tisztségből kilenc év múl­tával most leköszönt Nagy Csaba gratulált, s kívánt őszintén sok sikert. K. F. \ Különös szépségű az orosz v táj. Még Moszkvában is, a nyolcmilliós metropolisban szin­te ligetben érezheti mágát az em­ber. Az amúgy is széles utcákat még tágasabbá teszi a sok fa, a rengeteg zöld. Szállónk, a Koz­mosz huszonkettedik emeletéről irdatlan távolságokban épületek látszanak. Közeliek-távoliak egyaránt zöld háttérből vílágol- nak elő. A város egyetlen belát- hatatlanul nagy park. Csillagvárosba tartunk, s nem igen vesszük észre, mikor hagy­tuk el Moszkvát. Egyszer csak fel­tünedeznek az út mentén a jelleg­zetes orosz faházak. Szépek, ko- pottabbak, de legtöbbnyire mégis kedvesek. Némelyek pedig kifeje­zetten gyönyörűek: festettek, dí­szesen faragottak. Moszkva to­ronyházaihoz képest apró ékszer­dobozok. Amott a helyiérdekű vasúton túl már Csillagváros!... Azaz nem ... Csak egy üzem. s a lakó­telepe, boltokkal, mozival, műve­lődési házzal. Több ilyet látunk, s mindig azt hisszük, célhoz ér­tünk, de robogunk tovább. A buszvezető sem tudja az utat, az űrhajósok otthona nem idegenfor­galmi látványosság. Miklós irá­nyít ... Váratlanul érkezünk meg. A síkságon szétszórt erdők egyiké­ben egyszer csak nincs tovább út. Megállunk egy csukott kapu­nál. Nyikolaj Pavlovics vár ránk. Mintha rendkívüli öröm volna jöttünk; rokonokat fogadnak így. Meleg barna szempár, magas hom­lok, lobogó ősz haj. A tábornok sorra, egyenként kezet ráz ve­lünk. Nyírfák — az orosz föld szemér­mes szüzei — és méltóságos fe­nyők között vezet az út' befelé. Már látszanak a toronyházak, az űrhajós családok lakásai. A házak karéjában erőteljes férfialak, bronzból. Mintha talap­zat sem volna alatta, úgy tűnik: a földön áll. Jurij Gágarin most lépett ki az ajtón, munkába in­dult az űrhajós központba. Csillagvárosban valami módon minden rá emlékeztet. A tágas művelődési házban egy róla szoló filmet tekintünk meg. Csak itt látható. Nagy részét űrhajós tár­sai ^készítették. Belépünk a dolgozószobába, ahol az íróasztalon a naptár, a legutolsó bejegyzéseknél van ki­nyitva. Mellette toll. s rendberak­va levelek, amikre már nem vá­laszolhatott a címzett. Gagarin dolgozószobájában a falióra 10 óra 31 percet mutat. A halálos zuhanás időpontja. Itt minden olyan, mint amikor a gazda utoljára kilépett az aj­tón. Egyetlen tárgy kivételével, ami akkor még nem volt itt. Egy emlékkönyv az asztalon. Hagyo­mány, hogy mielőtt elindul az új legénység a bajkonuri _ kozmod- romra, bejegyzi a nevét ebbe a könyvbe. Nemsokára belekerül két magyaré is, ott olvashatja majd mindenki a mi űrhajósaink aláírását. A múzeum napokra szóló prog­ramot adna. Dokumentumok, em­lékek, fényképek, -ajándéktárgyak, feljegyzések. Mindenki más előtt itt is Jurij. így írom csak': Jurij. mert itt így beszélnek róla. A legtöbben személyesen ismerték. A múzeumban is a felirat: „A mi Jurijunk”. Jurij mindenkit meg­előz, nemcsak mert első volt minden ember előtt a világűrben, nem is azért, mert eltávozott. Ha­nem főképpen azért, mert csak­ugyan ő lehetett a legkedvesebb, a legderekabb valamennyi között és valamennyi-üknek. Jól ismer­jük kisfiús mosolyát képekről; filmekről; itt megsejtjük, mennyi­re valóságos és igaz a róla őrzött kép. a magasztaló emlékezések, mindaz, ami legendássá nőtt alak­ja köré szövődött. Huszonnyolc ország 330 városá­ból származnak a múzeumban lát­ható, a neki szóló ajándékok, ki­tüntetések. A rajongás gyakran egyszerű, de megható jelei, egy Gagarin-kép rizsszemekből, s odébb üvegből, majd szalmaszál­ból. nikkelből. Rakéta modellek és dísztárgyak között áll szépen ki-- faragott szülőháza, ahogyan ma is látható a Szmolenszk vidéki Klusinó faluban. A tárlókban szá­mos Magyarországról származó emléktárgyat is látunk. — Szerény ember volt. Mindez nem kápráztatta el. Ügy fogta fel, hogy az elismerés nem az ő sze­mélyének szól — mondja kísérőnk, aki átvett bennünket Nyikolaj Pavlovicstól. Az igazgatóhelyettes. Halk szavú, törékeny, középkorú asszony. Gagarint a világ sok országába elkísérte a felesége, a fényképek megörökítették boldog óráit csa­ládi körben, gyermekeivel és szü­leivel. Kísérőnk látja arcunkon a kérdést, szívesen felel rá: — A gyerekeket a fényképről ma aligha ismernék meg, azóta megnőttek, nagylányok lettek. Moszkvában él a család egy két­szobás lakásban. A nagyobbik lány mindig kitűnő volt, az idén negyedéves történészhallgató. A kisebbik is egyetemista, ő köz­gazdásznak készül... Gagarin édesapja, a klúsinói kolhoz egy­kori ácsa már nem él. hat éve meghalt. Az édesanyja most 75 éves. Egy városkában él. Szmo- lenszk közelében, ahol a többi gye­rek, meg a rokonai. S időnként meglátogat bennünket, amikor feljön Moszkvába megnézni az unokáit... —r —ó (Folytatjuk) • Csoportunk Gagarin szobránál. Középen fehér felöltőjében Nyi­kolaj Pavlovics Paskov vezérőrnagy, Csillagváros űrhajózási múze­umának igazgatója. Bal oldalán: Vázsonyi Miklós.

Next

/
Oldalképek
Tartalom