Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-02 / 78. szám

1980. április 2. • PETŐFI NÉPE • 5 T ársadalmunk filmtükre Az idei pécsi magyar játékfilm- szemle vitáinak egyik központi gondolata volt az a kulturális kormányzat által a szemlén is megfogalmazott igény, hogy a magyar film hagyományaihoz hí­ven a nyolcvanas években is te­remtsen demokratikus közéle­tünkben olyan fórumot, amely segíti a mélyebb társadalmi ön­ismeret kialakítását, a részérde­kek feltárását, belehelyezését a társadalmi politikai irányításá­ba. A szemlén több ilyen jellegű film került bemutatásra, amelyek közül a hetvenes évek termé­szetrajzához kitűnő adalékokat nyújtó Harcmodor és Békeidő c. filmek méltán arattak nagy szak­mai és közönségsikert. □ □ □ Üjjáteremtett szociográfiák ezek, dokumentunffilmjeikben már országos nyilvánosság elé tárt olyan konfliktusokat járnak újból körül az alkotók, amelyek­nek hősei a megyei politikai döntésmechanizmus útvesztőiben küzdenek, harcolnak igazukért. Munkában elhasználódott, öreg napjaikra magukra hagyott em­berek megdöbbentő képeit látjuk egyfelől, másfelől sikeres terme­lőszövetkezete ellenére a közigaz­gatási ésszerűség nevében intéz­ményeitől megfosztott falu ser­kenti ellenállásra, társadalmi ösz- szefogás keresésére e területek fe­lelősséget érző gazdáit. A járási főorvosasszony az öregek szociá­lis otthona építésére a környék termelőszövetkezetei anyagi és szellemi energiáinak összefogásá­val olyan részvénytársaságot szer­vez, amely kisegíti az elhagyott nyugdíjasokat nyomorúságos kö­rülményeik közül. A tsz-elnök pedig az üresen maradt házakba az ország másik sarkából telepí­ti a munkaerőt, szintén emberibb életlehetőségekhez juttatva az embereket. Miből merítik mindehhez cse­lekvő hőseink hatalmukat, ere­jüket? Hiszen mozgalmuk által életre hívott tartalékok a hivata­los értékelés szerint a törvényes­ség határmezsgyéjére szorulnak, -.örökös támadási felületet hagyva, s magúk, -mögött. A tsz-elnök ereje' a szövetkezet egyre növekvő gaz­dasági teljesítményein nyugszik. Az elnök bárkivel hajlandó ösz- szefogni, kölcsönös - előnyökön alapuló egyezséget kötni a ter­melőszövetkezet ,prosperitása ér­dekében. A részvénytársaság vi­szont sokkal kiszolgáltatottabb, hiszen szervezői a megyei tanács funkcionáriusai, s a több oldalú támadás során őket próbálják — részben sikerrel — a részvénytár­saság éléről kiemelni. Hatalmi helyzetét végül a társadalmi nyil­vánosság kényszerítő erejének kö­szönheti: a megye hanyagul előké­szített, félbemaradt szociális ott­hona helyett a részvénytársaság otthonát kell megmutatni a bot­rány elkerülése végett a filmesek­nek, így meggyorsul az építkezés. □ □ □ A Harcmodor és a Békeidő szociografikus hitelességgel arról tudósít bennünket, hogy még a kezdetén tartunk azon társadal­mi intézmények kiépítésében, amelyek a szükségletek kielégí­tését helyi kezdeményezések il­letékességébe is utalják. Ahol a cselekvő hősök ma még sokszor tragikusnak tűnő erőfeszítései helyébe a részérdekek kielégíté­sét szervező hétköznapi közössé­gi munka kell, hogy kerüljön. A szakmai vitákat a szemlén az alkotó műhelyek, stúdiók szerint szervezték. Milyen magyar fil­mekre van szükség a nyolcvanas években? Szórakozás vagy mun­ka a filmkészítés, befogadás? A jelen és múlt valósága a játék­filmekben, a filmek szerepe a kultúránkban — ezek voltak a négy nap vitaindító témái. A vi­tákban a közéleti filmkészítés mellett az ezerfejű cézár, a kö­zönség került még előtérbe. A gondok hatalmasak. Világ­szerte moziválság van. A televí­zió elkényelmesíti az embereket, tömegesen csak a látványos, kü­lönleges képi és hangélménye­ket nyújtó szuperprodukciókat lá­togatják. A vitában valaki nyu­gati tapasztalatait említette: a francia Filmszövetségben 30—40 rendező kér plakáton kollégáitól segítséget, mert képtelenek film­jeikre forgalmazót találni, a nyu­gatnémet új hullám méltán híres filmjeit saját hazájukban alig vetítik. □ □ □ Nálunk — úgy tűnik — a né­ző fogyasztóvá nevelése folyik. A televízió főműsoridejét eláraszt­ják a nyugati krimik, westernek, a fogyasztói társadalom életfel­fogását közvetítő filmek lassan már a televízió gyermekműsorai­ba is betörnek. Végletesen fogal­mazva: a fogyasztásra, szórako­zásra tanított nézőt nem lehet bevinni egy közéleti konfliktust, történelmi sorsfordulót taglaló filmre, főleg nem a sok helyen recsegd székekkel, sértő közbe­kiabálásokkal tarkított kultúrá­latlan vetítésekre. Csúcsnak szá­mít, ha ma egy ilyen magyar film eléri a 300 ezres nézőszá­mot. Menjünk más irányba, hoz­zunk el Kojak-en kívül mást is? A, közönségét nem lehet lévál- tarii: — ahogy Brecht mondását- szellemesen adaptálta kulturális vezetőnk — de nem is kell! Ne másoljuk a világsikerű filmeket, hanem nézzük meg a siker igazi okát. Egy Kóma, egy Repülőtér — ahogy azt a Rakéta regény­újságban olvashattuk — ponyva­szerű cselekménye mögött ott van az eredendő emberi kíváncsi­ság jól kiszámított kiszolgálása egy repülőtér, egy kórház belső életének megismertetésére. A ma­gyar film a néző ilyen irányú kí­váncsiságára építve úgy kuk­kantson be társadalmunk életé­nek izgalmas területeire, hogy ki­csendüljön belőle a vox humana, az ember hangja. Ne esetleges problémáikkal terheljék a nézőt, hanem a filmalkotók teremtse­nek a nézővel élő dialógust; szó­rakoztatva, tanítva, nevelve se­gítsék a mélyebb társadalmi ön­ismeret kialakulását... Milyen tükröt tartson a nyolc­vanas évek magyar filmje a ma­gyar társadalom elé? Csillogóan igazat! ' „ • V. 8. Nem mindennap jut el az ember egy malomkő­bányába. S aki Sárospatak környékén jár, az ket­tőbe is eljuthat. Az országnak egyik — ha nem „a” — legszebb tája ez, a Bodrog partján, a hegyek tö­vén. S valamiképpen a történelem levegőjét érez­teti ez a táj emlékeivel, képével, panorámájával, is. A Hegyalja alatt kanyargó út az ősi szölővidéken vezet át. A települések templomai, egy-egy régi épülete a magyar múlt sok jeles napjára emlékez­tetnek. S a Bodrog fölött messze-messze látni a túlparti síkon.,Vajon nem így nézhette ezt a sikot a pataki vár megannyi lakója? Patak, a Hegy alj a városa a Bodrog két partján a XVI—XVII. században élte fénykorát. Vára, kollégiuma, templomai gazdag múltra emlékeztetnek. Politika és művelődés — elsősorban isko­láztatás — játssza a fő szerepet ebben a múltban. De a hegyaljai város valóban város volt gazda­sági, kereskedelmi értelemben is. Patakon legnagyobb hírre a fa­zekas céh tett szert. Sajátos mun­káira nagy hatással volt a . ha­bán kerámia, s hatott rá a tö­rök edénydíszítés is. E mester­ség nyersanyagát a környékből nyerte. Hiszen még nemrégen is bányásztak nemesebb kerámiafé­leségnek való anyagot, kaolint is a pécsi Zsolnay gyárnak a pataki határban, a Megyer oldalában. S a környékben másutt is nyitot­tak kaolinbányát.. A Megyer-hegy Patakról is látszik. Onnan Sátoraljaújhely felé esik, az út túloldalán emel­kedik. A szőlők fölé emelkedő teteje két jsúcsban végződik. A patakiak, ha arra néznek, úgy mondják: ott van a tenger­szem. Ezt kétfelől közelíthetjük meg. Patakról zöld jelű turista­út vezet ki észak felé, át a va­súton. Keresztezi a miskolc—sá­toraljaújhelyi műutat, s szinte egyenesen a Megyer felé tart. A Károlyfalvára. Ahogy jobbra ka­nyarodik a falu főutcája, találunk egy elágazást balról. Ezen ha­marosan kiérünk a pincékhez s onnan piros jelzésű úton megyünk pár száz métert. Az első elágazás­nál, ahol zöld jelet látunk, balra térünk, s azon az úton az erdő­ben is Megyerre érünk. Csak ar­ra vigyázzunk, el ne menjünk a tengerszem mellett, amelynek pereme utunk fölé magaslik. Ha oda föllépünk, láthatjuk a tengerszem köbe faragott szakadé- kát. Egy fölhagyott régi malom­kőbányát. A tengerszem onnan kaphatta a nevét, hogy mély zöld víz töl­tötte be a meredek sziklák közét. Egy időben a víz jó részét el­használták, elszivattyúzták a környező szőlők öntözésére, s a fenéken ott maradtak a félbeha­gyott, félig vagy egészen kifara­gott malomkövek. • Valaha Itt hordták ki a követ. (A szerző felvételei —KS.) főútról pedig a Botkő pihenőer­dőt jelző táblánál térhetünk rá. Nem messze, bal kézről patak csörgedez, azon túl a Király-hegy emelkedik. Mi azonban kitartunk jelzett utunkon, amely a szőlők mellett és között halad lassan jobb felé kanyarodva és emelkedve. Tábla is jelzi útközben: a Megyeri tengerszemhez. Ott erdei padok­kal, asztalokkal kialakított pihe­nőhely várja a túrázót. De azt is megtehetjük, hogy a műútról tovább megyünk Sátor­aljaújhely irányába, s betérünk Így azt is látni lehetett, hogy hogyan készült hajdan a malom­kő. Egyben faragták ki a kő­zetből, méghozzá egyszerre ket­tőt, egy párat, hogy jól össze­dolgozzanak majd a malomban is. Körzővel kirajzolták a kő ke­rületét, majd körülvésték a két kő peremmélységében, aztán óva­tosan ékekkel lehasították. Így készült évszázadokon, sőt talán évezredeken át a malomkő. Itt, a Megyeren is a XIV. vagy a XV. század óta. Ez a kőzet viszonylag puha volt, ezért lehetett így faragni, hasíta­ni — ez volt az előnye s a hát­ránya is. Mert később, a gőzmal­mok korszakában már keményebb malomkövek kellettek s kialakí­tották a kövek „ragasztását”, összecementezését keményebb ma­lomkövekké. A szemközti Király- helyen fejtettek ilyen köveket paprikamalmoknak és ásványőr­lésre azt követően, hogy a Megye­ren a malomkőbányászat a múlt század második félében ab­bamaradt Ügy is mondhatnék: félbemaradt, hiszen a félig vagy egészen kifaragott kövek ezt a be­nyomást keltik, mintha csak fél­behagyták volna a munkát a bá­nyászok, s hazamentek volna ebédre, éjszakára, ünnepre — miközben megállt az idő. • Mély zöld víz sötétlik a bánya helyén. N. F. SZEMELVÉNYEK EGYKORÚ ÚJSÁGOKBÓL i Így éltünk 35 esztendeje — Történelmi tavasz A Vörös Hadsereg felszaba­dította Magyarországot! ... Ha el lehet mondani, hogy nyugaton a helyzet megváltozott, kelet felöl sem vigasznyújitóbb az állapot a nácik számára. Csak fut­tában említjük meg, hogy Danzig kikötője és 'belvárosa orosz kézen van, ránk nézve sokkal fontosabb, hogy Komárom, Győr, Kőszeg, Szombathely, Sopron elesett, s ez­zel Magyarországot a dicsőséges Vörös Hadsereg lényegében máris fölszabadította a náci-nyilas pri­békek szörnyűséges rémuralma alól. (Kecskeméti Lapok, 194S. ápri­lis 1.) Megérkezett az üzemanyag a traktorok részére Mint a földigénylők vasárnapi gyűlésén hallottuk, az orosz kato­nai parancsnokság 10 000 tonna petróleumot és megfelelő meny- nyiségű kenőolajat és benzint bo­csátott rendelkezésre a traktorok tavaszi üzemanyag-szükségleté­nek az ellátására. ... Kívánatos, hogy a traktorok először a legjobb termőképességű nagyobb és elhagyott birtokok megművelését végezzék el. (Kecskeméti Lapok, 1945. ápri­lis 1.) Földigénylők levelesládája V. J. Dávod kérdi: Ha földet kapok, 'be kell-e lépnem valami­lyen pártba? .Felelet: Ha valaki földet kap, az egyáltalán nem jelent politikai elkötelezettséget. Ez csak azt je­lenti, hogy földjét úgy művelje meg, hogy az minél többet terem­jen, és ezzel hozzájáruljon a de­mokratikus Magyarország újjá­építéséhez. (Bajai Hírlap, 1945. április 3.) t Földigénylő bizottságok Baján és környékén Alig* néhány napja, hogy elju­tott a Bácskába a Nemzeti Kor­mány rendelete a nagybirtokok felosztásáról és máris nagy mun­ka folyik a Baja környéki falvak­ban. Az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány rendelete a községi Föld­igénylő Bizottságoknak juttatta a legjelentősebb szerepet a föld­osztás végrehajtásánál. Ez azt je­lenti, hogy a földigénylők maguk vehetik kezükbe sorsuk intézését. (Bajai Hírlap, 1945. április 3.) Vas Zoltán leirata a bajai. Nemzeti Segélyhez Baja és Bács-Bodrog vármegye főispánjának, Baja Nemzeti Se­gély Bizottságának! Igen tisztelt Barátaim! Hállás köszönet a budapesti éhe­zők számára küldött négy vagem élelmiszerért. Kérem, hogy to­vábbra is segítsenek -'bennünket, bár pillanatnyilag a helyzet köny- nyebb a Vörös Hadsereg nagylel­kű, 20 000 tonnás adománya foly­tán. Kérem vásároljanak részünkre készpénzért amennyit csak tud­nak. Küldjék gyorsan. Amint le­hetséges lesz, magunk is megpró­bálunk zsákot, némi sót és vala­mennyi árut juttatni Bajának. Bu­dapest, 1945. március 27-én. ­Tisztelettel Vas Zoltán nemzetgyűlési képviselő, Budapest közellátási kormánybiztosa Hírek — Molnár Józsefet keresik ag­gódó szülei, akit a leventékkel a Dunántúlra vittek. Aki tud hollé­téről, szíveskedjék felvilágosítást adni Simon Antal fűszerüzletébe. — Húsvétikor kedves polgártár­sam gondolkozzál és háborgó lei- kidsmereted megnyugtatására jut­tasd vissza az Egnessy u. 7. sz. alá távollétem alatt elveszett, s Hoz­zád került idegen holmikat (ruha, edények stb.j. Ezzel megszaba­dulhatsz az előbb-utóbb utolérő büntetéstől — Fizető útitársnak szegődnék, aki kocsin, vonaton Solt vagy Du- navecse felé megy. Érdeklődni le­het Rákóczi u. 5. II. 1. — Fél bakancsnak fél férfi 43- as sárga vagy fekete cipőnek pár­ját vennék. Fülöp vaskereskedés. (Kecskeméti Lapok, 1945. ápri­lis' 1.) Az angolszász csapatok száz kilométerre vannak. Cseh­országtól és kétszáznyolcvan kilométerre a Vörös Hadse­regtől ... Szünet nélkül tart Berlin éjjel-nappali bombázása. Angol Moszkitók ontják rá felülről a gyújtó- és robbanóbombák száz­ezreit. A német fővárosban hóna­pok óta pokollá vált az élet... (Kecskeméti Lapok, 1945. ápri­lis 5.) Megindult a rendszeres személyvonat-közlekedés Kecskemét és Budapest között A MÁV igazgatóságának az orosz katonai parancsnokság meg­értő támogatásával sikerült meg­valósítaniuk az ország egyik leg­fontosabb vasútvonalán a rend­szeres személyvonati közlekedést. Mostantól kezdve Budapest és Szeged között menetrendszerű személyvonatok közlekednék, s ezzel óriási lépést tettünk a gazda­sági élet normális vérkeringésé­nek biztosítása félé. A Szegedről eddig csak Kecskemétig közleke­dett éjszakai személyvonat most már Ceglédig megy, ahonnan át­szállás útján csatlakozása van Budapestre. Visszafelé szintén nem Kecskemétről, hanem Cegléd­ről indul a reggeli vonat, úgy, hogy a Budapestről érkező utasoknak , Cegléden át kell rá szállniuk. ' (Kecskeméti Lapok, 1945. ápri­lis 7.) ^ t Magyarország területén megszűnt a front A Vörös Hadsereg Bécs killvá- rosában. Tolbukin (helyesen Tol- buhinj hadserege az utolsó német erőcsopontot is kiverte Magyaror­szág területéről. Ez a hadsereg vasárnap óta egymaga 57 ezer fog­lyot ejtett. (Bajai Hírlap,: 1945. április 7.) Összeállította: j Heltai Nándor FENÁKEL JUDIT: ,.Egy regénye mindenkinek van” REGÉNYES élete volt — szok­tuk mondani a romantikus, sok kalandot megélt emberekről. Most viszont Fenákel Judit azt a köz­helyízű címet választotta könyvé­nek, hogy „Egy regénye minden­kinek van”. Hét ember önvallo­mását adta közre ebben a kötetben az ismert író, aki eddigi regényei­ben, novelláiban is nagy figyel­met fordított az etikai közlendőre, a pedágogikus célzatú .valóságáb­rázolásra. Most sem a különleges sorsok iránt érdeklődik, hanem a történelembe kerülő köznapi em­ber izgatja. Közvetlenül és konk­rétan állást foglal a sorsát inkább csak elviselni képes emberrel szemben, a cselekvő ember mel­lett. Ezekben az írásokban is mer egyszerű, természetes lenni, s eh­hez választja kemény, pontos stí­lusát. A hét emberi sors már magában is cáfolata annak a hamis tételnek, hogy minden ember az lehet, ami­vé önmagát kötelezi. Nem lehet az, hiszen sok szállal kapcsolódik a társadalomhoz, meghatározott osztályhoz, nemzethez, közösség­hez. Különböző hatások érik, a gyorsan változó világ eseményei alól nem mentesülhet. S ha most egy villanásnyit felelevenítünk egy emberöltő történetéből, akkor mi is nyugodtan modhatjuk Fenákel Judittal együtt a fent említett közhely-igazságot: egy regénye mindenkinek van. Ha elolvassuk a riportokat, vi­lágossá válik, hogy ezt a „regényt” mi magunk is formáljuk úgy, hogy tartalmában nyitunk olykor új fejezeteket, vagy úgy, hogy a ránk erőltetett „szöveget” stili­záljuk; elviselhetővé, tisztességes­sé tesszük. Az életutakat közreadó írónő és alkotótársai, a riportala­nyok, a társadalmat és a személyi­séget nem választják szét, hanem egységben vizsgálják. Az alanyok érzik, hogy a történelem az egyé­nek cselekedeteiből tevődik össze, de sorsukat nem regénynek, nem históriának, hanem csak egysze­rűen életnek látják. Fenákel Ju­dit pedig tudja, hogy „nincs izgal­masabb, lenyűgözőbb kaland az életnél: a gazdasági, politikai, tör­ténelmi kényszerektől és véletle­nektől hajszolt emberi életnél”. Talán igaza ván, hiszen az el­múlt négy-öt évtizedben sok min­den történt, - ami tananyagként történelem, ünnepi alkalmakkor tanulságokat is magában hordó visszaemlékezés. Az egyes ember életében pedig „csak” gyermek­kor, családalapítás, munka, a tár­sakhoz és környezethez való vi­szony létezik. A MUNKÁSKÁDER, a nyom­dász, a színházigazgató és a többi megszólaló 'kortársunk, akiknek az életét az olvasó is megélte, vagy megélhette volna. A múltunkból közös vonások — akár átéltük őket, akár hallomásból ismerete­sek — módot adnak arra, hogy. a tanulságokat levonjuk; hazánk- közelmúlt-történetét jobban meg­ismerjük. Távolinak, egyeseknek talán legendának tűnik ezekből az élettörténetekből a gyermekkor, amelyet a történelemkönyvekből felszabadulás előtti időszakként ismerünk. A gyermekkorra való jóleső visszaemlékezés nem homá- iyosítja el a megélt nyomort, a ki­szolgáltatottságot; mondandójuk szikár és tényszerű- Lelkesülteb­ben szólnak a harminc-harmincöt év előtti emberformáló és próbáló időszakról, amikor az ellenséget soraink közt kerestük, s felszaba­dultan az ellenforradalom utáni időszakról. Tanulságos és jellemző, aho­gyan befejezik eddigi élettörténe­tüket. „A jóakarat mindenesetre megvolt bennem” — mondja az értelmiségi. „Nekem ez jutott, ezt csinálom” — vonja le a tanulságot a mindig elesettekért cselekvő volt szerzetesnő. „így alakult” zárja la- konikus rövidséggel eddigi életét a direktor. Lúdas Matyit akar ol­vasni a volt ózdi munkás, hogy megismerje a világ huncutságait is. Egy jó kis éjjeliőr állás után vágyik a sokat megélt nyomdász. A munkáskáder pedig jogosan ér­zi úgy, hogy sikerült valami ma­radandót csinálnia. Amit mondanak az történelem, ahogy mondják az izgalmas. Amit az olvasó kiolvashat a sorokból, az megszívlelendő, mert a vékony kötet végére érve a történelemre és önmagunkra nézve is elfogad­hatjuk Fenákel Judit könyvének utolsó mondatait. „... nem ártana, ha minden ember mellé jutna egy riporter, aki alkalmanként meg­kérdezné: most mire gondolsz? Ezt miért tetted? Vajon nem le­hetett volna másképp? Hisz már a megfogalmazás is egy formája az önkontrollnak. Amire pedig — kényszerek, véletlenek, elfogult­ságok és vonzódások által befo­lyásolt cselekedeteinkben — mind­nyájan rászorulunk.” TUDJUK: riporter nem jut mindenki mellé, de a vizsgálat és az önkontroll mindenkor szüksé­ges volt. Szükséges most is. Komáromi Attila A. málomkőbányában megállt az idő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom