Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-15 / 87. szám

1980. április 15. • PETŐFI NÉPE • 5 „Mindenütt sikerünk volt” A sok szempontból hátrányos helyzetben levő falusi amatőr művé­szeti csoportok léte vagy megszűnése nem egy esetben azon múlik, hogy él-e a községben csupán egyetlen lelkes, fáradhatatlan pedagó­gus, vagy népművelő, aki hajlandó felkarolni valamely amatőr mű­vészeti ág ügyét. Munkájuk lényegéhez tartozik a közösségszervezés, a közművelődés segítése, az emberformálás. Ifjúságról, klubról, életeleme, sőt; művelődésről léttormája a közösség. Tár­saikat, barátaikat, partnereiket a fiatalok többé-kevésbé ma­guk választják. De abban, hogy valódi, értelmes délokért te­vékenykedő közösség lesz-e a fiatalok szövetkezéséből, vagy csak társaság, csoport — azért már a felnőttek is sokat te­hetnek. Ezt a helyzetet felismerve, a művelődési házak, az iskolák, az üzemek és más szervek, az ifjúsági klubok százait, ez­reit hozták létre az utóbbi években. Kihasználatlan pincék kaptak hangulatvilágítást és foteleket, az olaj- és gáztüzelés ,miatt felesle­gessé vált farak'táralkat, s a lakó­telepi házak senki által sem hasz­nált helyiségeit kezdték a fiata­lok a maguk ízlése szerint klubbá alakítani. Igen sok kluib szerve­ződött művelődési házaikban is, amelyeknek látogatói jórészt a fiatalokból kerülnek ki. Az isko­lák — a közismert tanteremhiány ellenére — szintén számos helyi­séget .tettek alkalmassá erre a célra. Az ifjúsági kluibmozgalom tehát a helyi társadalmi és művelődési szervektől támogatva ugyan, ám többé-kevésbé öntörvényűén fej­lődött, ami bizonyos ellentmondá­sokat, feszültségeket is hozott ma­gával. Igaz ugyan, hogy az ifjú­sági klubmozgalom nem nagyon tűri a bürokratikus irányítást, a kívülről előírt normarendszert, de annál inkább rászorul a politikai irányításra és a módszertani tá­mogatásra. És mint minden kö­zösségnek, szüksége van a tagok által kialakított rendre, szervezett' programra. □ n □ Ehhez ad segítséget egyebek mellett az Országos Ifjúsági Klubtainács levele, mely a Nép­művelés legutóbbi számában je­lent meg. A levél — amely most a har­madik alkalommal tájékoztatja a klubtagokat a tennivalókról és feladatokról, hangsúlyozza: a jó klubélet ezer szállal kötődik a közvetlen környezethez, s elsősor­ban ennek révén tölti be közéleti szerepét. Napjaink követelménye, hogy a fiatalok alaposan ismerjék társadalmi, politikai, gazdasági, ktrituráiisirfitelünk fő kérdéseidéi helyi-: feladatait. Az eszmecserék, beszélgetések i ivúiták hatékonyan formálják a részt vevők szemlé­letét, közéleti aktivitását, a tár­sadalmi problémák iránti érzé­kenységet. A tájékozódáson, .a közélet megismerésén túl az if­júsági klubokban megvan a lehe­tőség a cselekvő részvételre, a kö­zös munkálkodásra is. Érdekes számbavenni, hogy ilyen szempontból mi mindent ajánl a fiatalok figyelmébe az Országos Ifjúsági Klubtanács le­vele. A legnagyobb súlyt minden két­séget kizáróan a művelődésre he­lyezi. Felhívja a figyelmet a KISZ „Művelt ifjúságért, korszerű mű­veltségért” jelszóval megindított akciósorozatára, mint olyan kez­deményezésre, amely szervesen kapcsolódik az ifjúsági klubok kulturális tevékenységéhez. Ha­sonló célzattal említi meg . a „Könyv és ifjúság”, valamint a „Művészet és ifjúság” elnevezésű mozgalmat is. Nyomatékosan figyelmeztet a levél a testkultúra és a kulturált szórakozás, életformáló szerepére is: „Felfrissül, gazdagodik a klub­élet, ha nagyabb szerepet kap benne a sport, a szabadtéri játék. Részt vehettek tötmegsport-akcio- kon, versenyeken, kedvezménye­sen szervezhettek kirándulást, or­szágjárást, túrát, sportvetélkedőt. Színesítse programjaitokat szóra­kozás: diszkó, tánoverseny, dia- poráma, vetélkedő, vidám műso­rok, filmek, stlb. j. ” A levél megállapítja, hogy az ifjúsági 'klubok részesei és kezde­ményezői lehetnek mind a lakó­helyi, mind a munkahelyi, mind pedig az iskolai művelődésnek. Ezért is sürgeti: „Az üzemi, vál­lalati, intézményi klubok fordít­sanak figyelmet a szakmunkás; képzők és a pályakezdők bevoná­sára. Hívják őket a klubba, ked- veltessék meg velük a közösségi művelődést, szórakozást, s a KISZ- szenvezettel karöltve igyekezze­nek vonzani a lakóterületeken élő fiatalokat is. A fegyveres erők ifjúsági klubjai .mind szélesebb körben tegyék .lehetővé a bevo­nuló fiataloknak a művelődés foly­tatását. A középiskolások, szak­munkásképzősök klubjai kínálja­nak vonzó, színes lehetőségeket a tanulást, művelődést szolgáló programokra, meg a szórakozásra, a kikapcsolódásra, pihenésre. A szakmunkástanulók klubjai a szakmai hagyományok, tapaszta­latok megismerését szolgáló te­vékenységi formák, és a pályakez­dést megkönnyítő. fórumok szer­vezésére fordítsanak nagy gon­dot. Az egyetemi, főislk&fSPbSRi- bok számára8 közéleti, szakmai kéMéSéld fófumattiak' megtefémté- sét, további új formák kialakítá­sát ajánljuk.” □ □ □ Mindez javaslat csupán, ami egyetlen percre sem feledtetheti, hogy az ifjúsági klubok életké­pességének lényege: a tagság vé­leményét érvényesíteni a progra­mok kialakításában, megszerve­zésében, Hiszem, mindennél fon­tosabb, hogy a klubtagok jól érez­zék magukat. Az Országos Ifjú­sági Klubtanács javaslatait azért célszerű messzemenően figyelem­be venni minden klubvezetőnek és klubtagnak, mfert levelével ép­pen ezt a célt kívánja segíteni. K. J. A kerekegyházi tanítónő, Haj­nóczy József né ez év márciusában kapta meg az Oktatási Miniszté­rium Kiváló Munkáért kitünteté­sét, elsősorban a több mint hu­szonöt éve megszakítás nélkül végzett közművelődési tevékeny­ségért. A szegedi tanítóképző el­végzése után csaknem két évtize­dig Móricgáton, majd Kunadacson dolgozott, s tanítói munkája mel­lett néptánc- és színjátszócsopor­tokat hozott létre mindkét köz­ségben. Az élményekkel teli együttes munka és az emlékeze­tes közös szereplések eredménye­ként a régi csoporttagok — szín­játszók, táncosok — ma is felke­resik munkahelyén, vagy lakásán. A jó pedagógus érzékével min­denkor felismerte: kik, hol, mi­lyen produkciót várnak. Gyermek- színjátszóinak repertoárjába be­letartoztak a legszebb magyar népmesék, s az ifjúsági irodalom közismert alkotásai. Tizen- és hu­szonéves kunadacsi színjátszóival például 1959—60-ban sikerrel ad­ták elő Jókai Mór Kőszívű ember fiai című regényének színpadi változatát. Így emlékszik az ak­kori munkára: — Nem volt könnyű dolgunk. A csoporttagok közül sokan ol­vasni is alig tudtak, lévén, hogy csak három vagy négy osztályt végeztek. Ennek ellenére nagy lelkesedéssel csinálták végig a próbákat. Ezzel a darabbal aztán végigjártuk a dunavecsei járás községeit. Mindenütt sikerünk volt. Az előadások bevételeiből fizettük ki a jelmezkölcsönzés akkoriban eléggé borsos havi dí­ját. Miért volt szükség a jelme­zekre? Ma is meggyőződésem, hogy ez — különösen a gyermek- színjátszóknak — nagy élőrelen- dítő erő. Mindemellett a falusi közönség is szívesebben fogad egy látványos kosztümös előadást, mint a stilizált világot. Bajnóczy Józsefné mostani színjátszócsoportjában tizenkettő­től ötvenévesig minden korosz­tály megtalálható. Van közöttük gimnazista, téeszdolgozó, postás, adminisztrátor, pedagógus, szak­munkás. Egyikük a kunadacsi munkahelyről igyekszik a pró­bákra, őe,.gi JKecskgrppt, ps„§r Ke­rekegyháza, között ingázó gimna­zista serp j^ftjnáJUai fpláldpznl.déj,- utánját, hogy részt vegyen á kö- ■ zös munkában. A pusztamérgesi születésű tanítónő a színjátszó- csoport mellett egy éve gyermek- tánccsoportot is vezet. A helyi ál­talános iskola támogatta a kezde­ményezést. Erről így nyilatkozik: — Ügy érzem, nemcsak az is­kola vezetői, de a gyerekek szü­lei is örültek az új szakkörnek. Nem is egyszer fordult elő, hogy a szülők szóltak, nehogy kima­radjon fiuk, lányuk ebből vagy abból a produkcióból. Egy-egy szereplés alkalmával zsúfolásig megtelik a színházterem. Min­denki eljön: szülők, rokonok, is­merősök. A felső tagozatos lányok­kal egyébként most kistarcsai néptáncot, a fiúkkal pedig üve­gestáncot tanulunk. Bajnóczyné a kerekegyházi ál­0 A kerekegyházi általános is­kolában a legkisebbeket, az első osztályosokat tanítja. • A Csipkerózsika mesefeldolgo- zás két főszereplője. talános iskolában a legkisebbeket, az első osztályosokat tanítja. A pedagógus hivatással járó, idő- és türelemigényes munka, az új ■í&térvvél'"“klipiésöiaíos’ '' s&mós tennivaló mellett nem sajnálja a fáradságot az amatőrcsoport ve­zetéséhez szükséges szakmai to­vábbképzésre sem. — Bevallom, nem egyszer prob­lémát jelentett számomra a szak­könyvekben található táncleírá­sok gyakorlati alkalmazása. Ezért is jelentkeztem ebben az évben a Tiszakécskén megszervezett rfiegyei, néptáncvezető tanfolyam­ra. Nagyon jó dolog, hogy törőd­nek ezzel. Néhány foglalkozás után máris úgy érzem, minden könnyebben megy. Jövőre sze­retném majd az amatőr rendezői tanfolyamot is elvégezni — zár­ja le a beszélgetést Reméljük, az eddigi huszonöt évhez hasonló töretlen ereje és kitartása lesz az elkövetkező években is a pedagógiai és nép­művelő munkához. P. E. NYELVŐR Hangutánzó szavainkról A nyelv külön életében is kelet­keznek olyan szavak, amelyeket nem a szokásos szóalkotási mó­don, legtöbbször képzéssel és ösz- szetétellel alkotják meg, hanem úgynevezett szóteremtéssel. Erről akkor beszélünk, amikor a kelet­kezett új szónak nincs nyelvi előzménye, legfeljebb a felhasz­nált képzők azonosak a hagyomá­nyos nyelvi elemekkel. Az így keletkezett, úgynevezett kifejező szavak mennyisége« na­gyon számottevő. Nyelvesztétikaá szempontból is értékes hangulati árnyaltságuk, megjelenítő, kifeje­ző erejük miatt. Leggazdagabb csoportjuk a hangutánzó szavak. Ezek úgy ke­letkeznek, hogy a különböző ter­mészeti, állati vagy emberi erede­tű hangmegnyilvánulásokat, zö­rejeket a nyelv jellemző hangala­kú szavakkal igyekszik kifejezni. Tehát ezekben a hangalak és a je­lentés között szoros. kapcsolat van. Ezért nagyon elkülönülnek szókincsünk más elemeitől, ame­lyekben a hangalak és jelentés között begyakorláson . alapuló kapcsolat van. Pl. a ház szó hang- teste és jelentése között nincs közvetlen összefüggés, a szót nem­zedékről1 nemzedékre adtuk át. Mint érdekességet említjük meg, hogy a hangutánzó szavak sokszor hasonlítanak más nyelviek) hasonló jelentésű szavai­hoz. A cirpel, recseg és zümmög német megfelelői is hasonló hamg- zásúak (zirpen, •krachen, summen), még sincs szükség az idegenből való átvétel feltételezésére. A kakukk a németben Kuckuck, az angoloknál cukoo (kiejtve kuku), a franciáknál coucou (kuku). Hangzásukban van hasonlóság, mégis egymástól függetlenül ke­letkeztek. Azt is meg kell emlí­tenünk, hogy van néhány idegen nyelvekből átvett hangutánzó sza­vunk, tehát jövevényszavunk. Ilyen pl. a. szláv eredetű hahota, a német spriccel és a latin garga­rizál. Ezek a magyarban is hang­utánzók. De kevés van belőlük, így ezek a szabályt erősítő kivé­telek, hogy az idegen nyelvi egye­zések ellenére minden nyelv kü­lön alkotja meg hangutánzó sza­vait. A hangutánzó szavak általában megtartják a hangalak és a jelen­tés kapcsolatát, ezért keletkezé­sük után később' is ‘felismerhető hangutánzó jellegük (duruzsol, krákog, morog, rikkant). Csak kevés szóban lazul meg az alak és jelentés szoros kapcsolata, és hangutánzó jellegük is elhalvá­nyul (tikkad, sugár, gólya, zene, puha). Néhány szót elöljáróban elem­zőnk, hogy megértsük a hang­utánzás lényegét. Locsog: a szét­fröccsenő víz és sár hangja. Lö­työg (lötyög): az ide-oda mozgás­ból keletkezett hang. Dong: ere­detileg bizonyos rovarok tompa, tartós, zengő hangjuk (dongó). Köhög: a légi utak nyálkahár­tyáját izgató idegen anyagoktól kiváltott reflexek zajjelenségei. A hangutánzó szavak között nagyon régi, néha uráli eredetűek is vannak. Néhány madárnév hangjuk utánzásából alakult, de már nem érezzük hangutánzó ere­detüket. Így az uráli eredetű var­jú és holló madárnévnek. Ugyan­csak uráli eredetű a csorog és a topog ige is. Az elsőben még ma is érezzük a lassan, csörgedezve folyik jelentést, a topog, a tapos, tápod, top igékkel van rokonság­ban. A finnugor eredetű fakad és a rokonságába tartozó fekély szó hangutánzó jellegét jobban megvilágítja a feltételezett ős­nyelvi pakka alak (a p hang és a hangnyújtás a hangutánzás sa­játos eleme). A csap ige jelenté­se: csattanó hanggal együttjáróan üt, vág. A rí igének gazdag szó­családja rávilágít a szó régiségé­re: riad, riadó, riadalom, rianás (a Balatonon), riaszt, rikító, rik­kant cs), rikolt, (rá)ripakodik. De talán a sivít, sír jelentésű sí igé­nek van a legnagyobb szócsaládja sikít, sikolt, síp, sipákol, sirály, süvölt. Mindkét ige régiségére utal, hogy képző nélküliek. A hangutánzók csoportosítása rávilágít változatosságukra, és lé­nyeges tudnivalókkal egészíti ki róluk szóló ismereteinket. Legtöbb közöttük az ige. Leg­nagyobb csoportjuk az ‘állatok hangját utánozza: béget, brekeg, cincog, csipog, gágog, kaffog, ku­korékol, makog, károg. Élég sok szó tükrözi a szokásos hangnyil­vánítástól eltérő emberi hangokat: dadog, nyafog, vihog, kuncog, kurjant. Az. emberi beszéd külön­leges színezetét fejezi ki: fecseg, hebeg, nyafog, selypít. Közös em­beri és állati hangokat fejeznek ki: horkol, szuszog, morog. Légköri tüneményeket kísérő hangjelenségeket jeleznek: dörög, sivít, zúg, búg. A tűz okozta be­nyomásokat fejeznek ki: duruzsol, pattog, serceg, perzsel, pirít. Víz­zel kapcsolatos hangok: csorog, csobog, fröccsen, loccsan. Gépek zaját fejezik ki: dübörög, kattog, ketyeg, robog, zakatol. Tárgyak súrlódásának, eltörésének, leesé­sének zörejei: bong, csörög, dong, kong, nyikorog, pottyan, zizeg. Egy szó azonban többféle hangje­lenségre is vonatkozhat: a szél, a vízár, a tömeg, a gép zúg, a szél, a rigó, a golyó, meg az em­ber fütyül. A névszók száma csekély. A fő­nevek többnyire elvonások és képzések: fütty, lötty, robaj, zörej. Sok közöttük állatnév, amelyek állatok hangját utánzó szavakból lettek: kakukk, kuvik, tücsök-, pitypalatty. Néhány melléknév hangutánzó jellegére szócsaládja mutat rá: a puha a puffan igével kapcsolatos. A hangutánzó szavak végződé­se általában .képzőszerű alakulat, de nem igazi képző. A hangki fe­jező eioresz es a kepzószerü vég­ződés egyszerre jön létre. Tipikus hangutánzó álképzők az -n, -kol- (kel)köl, •-(fol(gei)göl: buggyan, csobban;, horkol, fröcsköl; csilin­gel, dörgöl. Vannak közöttük alak- párok is: csattant, csettent; nyik- kan, nyekken. Némelyek mással­hangzó-torlódással kezdődnek, ez ellenkezik a hangoknak ' meg-, szokott rendjével, amely nem tűr-1 te a szó elején a mássalhangzó- torlódást: krákog, fröccsen, brum- mog, brekeg, prüszköl. Kiss István mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmimmmmmimmimmmmiimmmmm HAZAI TÁJAKON Falu a láp mögött A főváros és Kecskemét között van egy érdekes természetvédelmi terület. Szinte az országút mellett: Budapestről Szeged felé va'gy vissza naponta ezrek mennek el mellette anélkül, hogy tudnának róla. Ráadásul nemcsak a sajátos táj rész érdemli meg a figyelmet, hanem a mellette levő falu s fő­leg annak temploma is. Ez a falu Ócsa. Alighogy elhagyjuk a fővá­ros szélén a benzinkutat, az 5-ös út első kanyarulatából egyenesen tovább oda vezet az út. Ha előbb a tájvédelmi körzetet kívánjuk látni, forduljunk el az ócsai irányt jelölő táblánál. Erdők a vízben Ez az út fák, zömmel erdők közt vezet, néha bokros, ritkásabb te­rületek mellett. Ez már a tájvédel­mi terület. Mocsári és láperdői, turjános rétjei egy íjésze — 1412 hektár — szigorúan védett, ahová csak a. szakemberek kalauzolásá­val látogathatunk. Égerláperdők váltakoznak itt a ritka télisással és más sásokkal társult nádassal. A zsombékos, zsombéksásos terü­leteken, lápréteken rekettyefüzek bokrai terpeszkednek. A lápréte­ken is sajátos növények élnek. A régi növénytakaró hírmondói a Jcőrises láperdő maradványai itt. Sajátos látványt nyújtanak a rend­szerint sekély vízzel borított talaj­ból szinte a föld színén szerteága­zó kőrissarjak, a mélyebb része­ken sással, sűrű hínárral vegyest. Ha meg aszályosabb időben . szá­razra kerülnek a kőrisek, a na­gyobb fák gyökerei meredeznek össze-vissza a föld fölött. Erdő és rét évszakos változatosságát elbe­szélni alig lehet: érdemes egy ki­szemelt kis részt megfigyelnünk időről időre, s látjuk, mennyi szín, és forma váltakozik rajta. Egyébként volt, aki Ócsa köz­ség nevét is egy égeres jelenté­sű lengyel szóból származtatta. Más feltevés szerint egy török származású személynévből, ismét más s talán legvalószínűbb ma­gyarázat ssterint a szláv ovca, ov- csa — annyi mint juh — szóból ered. , Hétszázéves freskók Egyébként a legrégibb okleve­les följegyzés 1237—1240-ből őrzi Olcha formában a falu nevét. Ugyanakkor már monostorát is említik, három évtizeddel későb­ben pedig apátságként írnak ró­la. Építési formái is elárulják, hogy a premontrei szerzetesrend készítette. Kívülről a keresztény­séggel egykor Rómából elterjedt, • Kopjafák az ócsai temetőből. s ezért románnak nevezett épí­tészeti stilusban gyönyörködhe­tünk. Két zömök torony emelke­dik a templom homlokzatánál, vaskosságát a karcsú ablakok oldják. Az épület alaprajza ke­resztet formáz s. három hajót fog­lal magában. A templom belső ér­dekességei a XIII—XIV. századi festett falképek, amelyeken kü­lönböző szentek mellett lovagki­rályunk, I. vagy Szent László képmása is feltűnik. Szokatlanok talán a freskók egy református templomban — de ezeket a hely­reállítás tárta föl a vakolat alól a század elején. S talán még ér­dekesebb az, hogy még a törökök meszelték le a freskót, amikor hódoltsági terület lett e vidék, s a templomot is .átalakították Al­lah szolgálatára — ennek bizo­nyítéka egyebek közt a külső nyugati falon egy Koránból idé­zett, illetve, az akkortájt kialakí­tott, keletre — Mekka’ irányába — néző imafülke, a mihráb. Kopjafák, löszpincék A természeti értékeken és az Árpád-kori templomon kívül is találunk látnivalót Ócsán. Ott vannak mindjárt a közelben az • Nádtetős pincék. Oregfalu házai, a régi népi épí­tészet emlékei. A templomtól nem messze ága­zik el egy út Üllő felé. Ez a te­mető mellett vezet el, amelyben még találni egy-egy síron fejfá­ul állított kopjafát, kopjaszerű- en faragott sírjelet. Ezek Is vé­dettek egyébként csakúgy, mint a temető előtt jobbra, Inárcs felé elágazó úton elérhető „ollóágas”, nyeregtetős pincesor. Olyankor ezek a pincék, mint a csőszkuny­hók: csak a nádtető emelkedik a föld fölé. De belül meneteles le­járatok ereszkednek a löszfalba ásott borospincékbe. N. F. Lenin-szótár A Szovjet Tudományos Aka­démia Orosz Nyelvi Intézetében egyedülálló kiadvány megjelen­tetésére készülnek. Címe ez lesz: „V. I. Lenin nyelvének szótára”. Lenin, műveiben többször írt az orosz nyelv szépségéről és nagyságáról. Vlagyimir lljics, a zseniális gondolkodó, publicista és szónok, óriási mértékben gaz­dagította a nvelv alakulásának folyamatát. Az elméleti munkákat, cikke­ket, vázlatokat, felszólalásokat, leveleket — alkotásainak egész tárházát tanulmányozza az inté­zetben Lenin szókincsének kuta­tására szervezett részleg. Ennek vezetője, P. Gyenyiszov, a filoló­giai tudományok doktora, a kö­vetkezőket mondta el:. — A szótár sajtó alá rende­zése sok évig tartott. Lenin ösz- szes műveit elemeztük, óriási munkát végeztünk az általa al­kalmazott egyik-másik szó jelen­tésének és sajátosságainak meg­határozására. * A szótár felöleli az összes le­nini köznevet, szókapcsolatot, szóképet, valamennyi jelentésé­vel együtt. Majdnem félmillió adatlapot gyűjtöttek össze a szó­tár szerkesztői. Most a szócikke­ket állítják össze, amelyek ma­gyarázatokat fűznek Lenin min­den szavához, használatuk teljes köréhez. Az intézet munkatársai tavaly már kiadták „A szó V. I. Lenin nyelvében” című cikk- gyűjteményt, amely elméleti ér­tékelést ad a kutatásokról.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom