Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-09 / 82. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980. április 9. ŐSHONOS ÁLLATOK SZALKSZENTMÁRTONBAN A z Alföldön élő embert a lét- fenntartásért való küzdés tette edzetté, szívóssá. Állandóan azon kellett fáradoznia, hogy nehéz sorsát hogyan lehetne jobbá, könnyebbé tenni. A földből sok helyen igen nehéz, megfeszített munkával lehetett a mindennapi élelmet előteremteni. A vidék arculata a futóbomok mozgásától évszakonként változott. Az alföldi viharok mintha korbáccsal verték volna, úgy tarolták a száguldó kvarcszemcsék a termesztett növényeket. A laposokon kora tavasszal belvíztengerek keletkeztek, ezért a növények vízbe fulladtak. Napjainkban — az embert sanyargató — futóhomok, aranyhomokká vált a megfelelő agrotechnikával. • Imponáló látvány Szabadszálláson a magyar szürke gulya. (Méhes! Éva felvételei) Múltat idéző fáradozás Az állat, a földműves társa, munkaeszköze volt. Keserves paraszti munka mellett csak olyan ■fajokat válasaíhalttóa'k, amelynek nemcsak tejét, húsát, ibőrét, szőrét tudták felhasználni, hanem igaerejét Isi Hazánkban az intenzív állatfajták ’térhódításával fokozatosain csökkent az őshonos, illetve a később meghonosított állatfajták aránya. Alacsony hozamukkal — bár igénytelenek — már nem illenék a megváltozott termelési és értékesítési viszonyokba. Természetes folyamat, hogy az' iparosodó állattartás elterjedésével az őshonos fajok háttérbe szorulnák, ezért a genetikai variáció lehetősége is csökkent. Más szóval, szegényedik az a génalap, amelyhez visszanyúlhatnak a nemesítők. Ez a jövőbeni állattenyésztés fejlesztésének gátat szab. őshonos állataink veszteség nélküli — eredeti formában történő — fenntartását történelmi, te- ■nyésztéstörtóneti, oktatási, kutatási, idegenforgalmi szempontok i8 indokolják. Ezt félismerve,' 1973-lban a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium határoza-’ tőt hozott az őshonos, a régebben háziasított fajták védelmére, fenntartására. Már mérhető a csaknem évtizedes munka eredménye. A génbankok megszervezésével, a fajták leromlás nélküli megőrzésével az Országos Takarnia- • nyozási és Állöitten yésztésd Felügyelőséget bízták meg. Maradványaiban visszaállították a régi pásztoréletet. A gulyák, nyájak őrzésében, ápolásában azonban segít a 'korszerű technika is. Ez a feladat újszerű a felügyelőség tenyésztési és' szervező munkájában, amely ez által tovább bővül. Lehetővé téve — aiz egyes fajokon belül is — a belter- jesebb feltételeket jobban megháláló fajták, típusok és hibridek kialakítását. Szialkszenitmártonban, az OTÁF teljesítményvizsgáló állomáson Szente József igazgató kalauzolt. Többek között találkozhattunk honfoglaló őseink hű társával, az edzetten nevelt, kitartó, gyors, szilárd szervezetű, igénytelen és kiváló ellenálló képességű ősi jellegű magyar fakójával. Állattenyésztés ^történeti jelentőségét, felismerve, Magyarországon há• A kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezet juhászatában szép formájú rackákat tartanak. rom tenyészetben — így itt is — már 70 található. A török hódoltság után évszázadokig Európa-szertte a legértékesebb vágómarhának számított ősi magyar szürkemarha is keres élelmet a szalkszenitmártoni határban. Az alföldi mocsarak le- csapolása után beszűkült e fajta- tartási lehetősége, s mivel a szántóföldi — takarmány — kultúra terjedt, a tenyésztők figyelmét az istállózott tartást jobban tűrő, gyorsabban fejlődő, nagyobb hozamú hibridek vonták magukra. Alig száz év leforgása alatt ez az impozáns állat eltűnt hazánk faunájából. Jelenleg a fajtatiszta állomány az országban mintegy 800 tehénből áll. A szalkszent- mántoni nemesítők .célul, tűzték ki, hogy mintegy 100 ájiatjal tcjrziset — elsősorban külföldi vérvona- liaikhól — alakítanak ki. A racka, különösen a hortobágyi, igénytelenségével az Alföld nyájainak alkotója volt. Hasonlóképpen a Kisázsiából származó tógája is. Az utóbbi faj,tát sokáig veszélyeztette a kipusztulás. Ezeket is láthatjuk az állomáson. Bár a sertéstartás egyre inkább eltolódik a húsfajták felé, mégis szegényebb lenne az Alföld, különösen a Tiszántúl az igénytelen fecskehasú mangalica nélkül, amelynek szaporítását is itt végzik. Az OTÁF-állomáson százhúsz dolgozó több mint ezer hektáron gondozza az értékes és iriitka állatokat, mentve ezzel a nemzeti értéket. Napjainkban már számos állami gazdaságban, termelőszö- Vétkézeíberi'' farra ri&lk ’ősltóóos gulyát; ■ nyájat,'‘illetve köntiát. Czauner Péter ASZTALÁN SZAHARA RÓZSÁJA Magyar szakember Algériában Segítség a fejlődő országnak (I.) A Zöldségtermesztési Kutató Intézetben dolgozó dr. Cserni Imre íróasztalán hazai talajminták között vörösessárga. szemcsés, gazdagon tagolt kőzet vonzza magára tekintetemet. Olyan, mintha megkövesült virág lenne. Figyelmes vendéglátóm elkapja érdeklődő pillantásomat. — Szahara rózsája. Elgondolkodva kezébe veszi, forgatja. — Az örökké mozgó felső homokréteg alatt virágzik ki. Ilyen gyönyörűségeket is rejt a végeláthatatlan pusztaság. Odaadja, nézzem meg közelebbről. Az ablakhoz viszem. A fény felé tartom, hogy felszikrázzanak a kvarcos szemcsék. Látómezőmben Kecskemét tornyai, kéményei, felkiáltójel-házai és a ráhulló napsugarakban megvilágított, cseppkőként viliódzó kőzet. Szahara üzenete. — Rengeteg néznivalót talál az ember még az eseménytelen, nö- vénytelen sivatagi tájban is, ha nagyon közelről, alaposan, előítéletek nélkül veszi szemügyre. Az oázisok zöld szigetein a trópusi vidék pompája tárul a turista élé. A régi munkakörébe lassan-las- lan újra belerázódó kutató napestig beszélne a hazánknál huszonötször nagyobb ország természeti szépségeiről, a Teli-Atlasz koromzöld hegyoldalairól, a tengerparti narancsligetekről, a hajdani Numidia provinciát idéző római emlékekről. Hozzáértéssel szól a népszokásokról, alaposan tájékozódott El Djazair újkori történetében. Évekig tudatosan, következetesen készült arra az algériai útjára, amelyről írni szeretnék lapunkban. Megbízhatóm információiban! Nyitott szemmel járt, szemlélődött, kereste a legjellemzőbb megnyilvánulásokat, hasonlította könyvekből szerzett tudását a valósággal. Megfigyelte például, hogy az őslakó fellahok ugyanúgy terítik magukra/ lepelruhájukat, mint a régi rómaiak a tógát. A hódítók valamikori uralmát idé• Dr. Cserni Imre a djaulai tanácstitkárral. ző romok között úgy diskurálnak, mint a császári Rómában a világ- birodalom polgárai a Capitoliu- mon. A világ nyolcadik legnagyobb országában nagy utakat tett, alaposan körülnézett. — Hogyan, miért került Algériába? — ezzel a kérdéssel indítom a magnetofont. — A Teseo egyik felhívására jelentkeztem, második, 1975-ös pályázatom járt sikerrel. Miért kívánkoztunk az északnyugat-afrikai országba? (Azért használok többesszámot, mert felségemmel, dr. Kurucz Katalin orvossal és fiammal, a Zrínyi Ilona Általános Iskola tanulójával utaztam.) Fiatalok csak nyerhetnek azzal, ha világot látnak. Olyan országban szerettük volna hasznosítani tudásunkat, amelyben a nagy lehetőségek kihasználásához kevés a szakember. Kezdetben az anyagiakkal nem sokat törődtünk, döntésünkben mellékes szerepet játszott munkánk eléggé magas díjazása. Az első időszakban jóval kevesebbet kaptunk, mint 1977-től. — Mikor érkezett Afrikába, milyen képet alkotott magának az ország állapotáról? — A Mezőgazdasági és Agrár- forradalmi Minisztérium Médéa megyei igazgatóságán kaptam munkát 1975 júliusától. Egy-egy általános mérnök, szőlész, borász, állatorvős, mezőgazdasági mérnök volt rajtam kívül a kiküldött „csapatban”. Magam agrokémi- kusként szerettem volna dolgozni, de gyorsan kiderült, hogy laboratórium és egyéb feltételek hiányában másként kell gyümölcsöz- tetnl itthoni tapasztalataimat. Bürokratikus huzavonák miatt nem a legjobban sikerült a fogadtatás, elhelyezésünk. Néhány hetes várakozás után költözhettünk modern, szoba-konyhás, hal- jós lakásunkba. Feleségem is munkához jutott. Két esztendeig Ber- roughia nevű faluban rendelt. Naponta mentő vitte-hozta a 30 kilométerre levő kis településre. Hamarabb jutott Ivazai hírekhez ott, mint én az adminisztratív központban, mert Berroughiában működő baromfikeltető üzem hetente kétszer kapott Bábolnáról tojásokat. Bármerre jártam, tapasztalhattam, hogy a Nemzeti Felszabadí- tási Front győzelmét követően megkezdődött a nemzeti demokratikus állam létrehozásai a népgazdaság nem kapitalista úton történő fejlesztése. A franciák által elhagyott földeken, üzemekben létrejött a szocialista szektor. 1970-ben kezdték első népgazdasági tervük végrehajtását. A másodikat 1977-ben kellett volna befejezni, de egyes tennivalók áthúzódtak a következő évekre. Az Umanite, a központi újság szerint, az eddiginél körültekintőbben készítették elő az új tervciklust, amely azt is tanúsítja, hogy „a szocialista választás megfordíthatatlan' Algéria történetében”. Nincsenek könnyű helyzetben. A gyarmati rendszer miatt a szakember ritka, mint a fehér holló. Kénytelenek a közvetlen irányítás hátrányait vállalni. Az állam direkt kezdeményez különféle akciókat, szervei részt vesznek ezek előkészítésében, lebonyolításában. Az ország területének mindössze 17 százalékát hasznosították mezőgazdasági termelésre. Az így nyilvántartott föld nagy része is legelőként szolgál. Viszonylag kevés az úgynevezett agrárforradalmi (állami) és szövetkezeti birtok. Működési területemen az országosnál kedvezőbb volt az arány; a művelt terület egyhato- da tartozott a szocialista övezetbe. A kisbirtokosok többsége is mostanában ismerkedik a földművelés tudományával, mert az 1970-es évek elején az agrárforra- , dalomtól kapták tulajdonukat. — Mit termelnek legszívesebben? — Eléggé jók a zöldségtermesztés feltételei. Az 1200 kilométer hosszú, 12—14 kilométer ■ széles, tengerparton és a magas fennsí-' kokon elsősorban a paradicsom, a hagyma kedvelt. A szabadföldi és a melegágyi (fóliás) termesztés egyaránt elterjedt. Az' oázisokból egyre több termék kerül külföldre, az ország nagyvárosaiba, amelyekkel jó autóutak, repülőjáratok kötik össze a pálmás ligeteket. Népszerű a paradicsom, a chorbának, nemzeti eledelüknek fő alapanyaga. Szeretnének mielőbb önellátásra berendezkedni kenyérgabonából. Az Amerikából behozott gabonát erősen dotálják, hogy tart- hasssák viszonylag olcsó árát. Éhező ember nincs Algériában, de kevés fehérjét fogyasztanak, termésátlagaik nagyon alacsonyak. Ausztrál és szovjet szakemberek * segítségével, nyugati gépekkel próbálják a hozamokat növelni, újabb területeket gabonatermesztésre beállítani. Erdőiket féltő gonddal vigyázzák. Részben a franciák által a felszabadítás! háború éveiben felgyújtott mintegy félmillió hektár pótlására, részben az elsivatago- sodás megakadályozására újakat telepítenek. Kell a segítő kéz, a segítő ész, kellenek a dr. Cserni Imréhez hasonló elkötelezett emberek. Legközelebb arról beszélgetünk, arról szólunk, hogy mit végzett Médéa megyében.' Heltai Nándor A rossz HOGY IS mondta Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára kongresz- szusi' felszólalásában? „A szak- szervezeti munka egyik gyengéje, hogy erőnk jelentős részét fordítjuk belső munkára, a szervezet „önimozgaitásána” Ezért tevékenységünknek az eseményekre gyakorolt hatása bizony nemegy- gyenge.” Erre a gondolatra Kádár János is reflektált vitaöss zefogl aló beszédében, hozzátéve, hogy: „Ez a megállapítás pártszervezeteink, szakszervezeteink, tömegszervezeteink munkájára egyaránt érvényes.” S derültséget'keltve rögtön javasolta; „Most azon ne vitatkozzunk, hogy melyikre milyen mértékben.” Plasztikus szemléltetésül a rossz kazán üzemelésére utalt, aminél az energia 80 százaléka önfűtésre fogy el, és csak 20 százalék hait ott, ahol haltnla kell. Se szerv, se testület, se egyén nem mondhatja tehát, hogy munkamódszerén, munkastílusán ne lenne javítaniivalója. Főleg a tekintetben, hogy az önmozgatásra, meddő tevékenykédésre miinél kevesebb erőt pazaroljanak. De maradjunk csak a „gondolatébresztés” pélidánikibeli forrásánál, a szakszervezetnél. Hogy mennyire a valós élet ismerete van az idézett megállapítások mögött, hadd említsek egy kátéiéit az SZMT nevelési programja időarányos végrehajtásáról szóló legutóbbi jelentésből. Egy helyütt ezt olvashatjuk: „Gyakori még a nevelési, tudatformálási célok háttérbe szorítása*, a szervezeti formákban, a rendezvényekben való gondolkodás. Ez esetienként elfedi a tevékenység tartalmi elemeit és nem egy esetben — teret adva a formalizmusnak — a cél helyett az eszközt helyezi előtérbe.” MI MÁSRÓL van itt is szó, mint .hogy a megye szakszervezeti életében is pályára ‘kerülget az a bizonyos rossz kazán, s olyankor az érdemi, az igazi munka nagyobbrészt a levegőbe oszlik el. Ámbátor történjen ez nagy hangerővel, úgy — mint amikor a rossz kazánból erre-arra sisteregve fújtatnak szanaszét a gőzpamacsok. Energia préselte ki ezeket, de csak látva®)' és ^zisfegé^^jeta.£$10,1 íjk, mert fölük ugyan a rhozdony nem - 'sókra < haladta1 ‘Legfeljebb ° annyi ment megfelelő helyre, amennyitől pár lépést előre-'hátra mozdult a gép. Bizony így van ez sok önmozgató rendezvénnyel, amelyet megszerveztek1, meg is tartottak ugyan, csak tartalmi .szempontból nem nagyon profitált. Amikről, magunkban legalább őszintén, ilyen gondolatokkal távozunk': „Ezért kár volt időt tölteni .. ■ Hát igen, egymagában a formából, az ülésből, értekezletből, rendezvényből nem lesz tartalom — ha tudniillik a kipipálni való céllá rukkol elő, holott csak eszköz. Vagy vegyük szemügyre a munkahelyi demokrácia szervezeti kereteit. Tagadhatatlan, hogy azok bővültek, s az 1018-as MT— SZOT-határozat megyei .végrehajtása a szakszervezeti nevelő .munka számára is újabb' lehetőségeket .teremtett — mint az említett jelentés is szól erről. A lehetőségek kihasználása azonban még erősen 'hullámzó, a jogok és kötelességek gyakorlattá válása túlontúl eltérő, differenciált. KICSIT KONKRÉTABBAN. — A mozgalmi nevelésnek is szerepe van abban, hogy a munkások egyre inkább igénylik az érthető, világos tájékoztatásit. Így tudják lemérni, hogy szukebb munkálko- d'ási hatókörük miként illeszkedik be a vállalati tevékenység egészébe. így képesek célirányosabban tervezni, versengeni, felajánlani. Növekszik a munkásságnak az az öntudatosabb rétege, amely azért is elvárja a rendszeres informálást, .mert érdemben I akar kazán beleszólni a munkahelyi kérdésekbe. Azaz csak tájékozottság birtokában képes olyan véleményt, javaslatot mondani, aminek — van teteje. Csak ebtől lesz hatékony, tehát előbbre vivő, mert újat, megoldást, változtatást eredményez — az a demokratikus fórum. Másképp színvonalról se beszélhetünk, még ha tucatnyi csiszolt, mutatós felszólalás hangzik is el. Amiikre az elnöki zárszóiban — nem egyszer bunkóit iróniával — így lehet reagálni: „X, Y, Z ... elvtársaik mondanivalójával nem lehet vitatkozni...” No, nem előremutató, megmozgató tartalmuk miatt, hanem mert unos-untig ismételt aranyigazságokat fejtegettek. Hogy csak egy ilyet említsünk: „A munkásság vezető szerepének érvényesülése, növekvő társadalmi súlya meghatározója a fejlődésnek városunkban...” — Ki köthet ebbe bele, pláne, hogy ennél több se hangzik el a fontos ténymegállapítás alátámasztására. Visszatérve a kölcsönös tájékoztatás fontosságára, az is tény, hogy a munkahelyi vezetőik többsége igyekszik már a kollektív bölcsességre alapozva meghozni döntéseit. A fórumok elé kerülő anyagok egy része világos, érthető és aigdtativ, mozgósítva-meggyőző elemeket is tartalmaz, sőt döntési alternatívákat, változatokat, lehetőségeket tár fel, amiket mérlegelni lehet a legjobb kiválasztásához. Változatlan gond azonban, hogy az előterjesztések nem elég áttekinthetőek, nem nyújtanak kellő alapot a tárgyilagos, reális véleménynyilvánításhoz. Nem csoda hát, ha a munkahelyi demokratikus fórumok ááfnvonaia még egyenetlen. Az mór biztató, ha a résztvevőket épp az előterjesztésnek ez a homálya, határozatlan áltailáno- 4 sításökban kimerülő jellege ösztönzi alapvető módosításra, • ■ javaslattételre, észrevételekre. Mert ekkor gondolkodó, alkotó közösség van együtt, amely nem akar igazi munka nélkül ismét túl lenni egy tanácskozáson. A gyakori még az,, hogy a fórumok csak a kérdések feltevésére adnak módot. Ilyen esetekben s.nemcsak az előterjesztés .hatástalan. nem ösztökápKattkrél kapcsolásokra, mert nijhcs kapaszkodód a gondolat számára — hanem az előkészítés is csak úgy felében- harmadában történt, ha ugyan volt egyáltalán. A SZOBÁN FORGO jelentés — mint a hasonlók jó ideje — az igen hatékonyan működő fórumok között első helyen emeli ki a szocialista briigádvezetők tanácskozását. Jelezve a brigádmozgalomban részt vevők tudati színvonalát, cselekvőkészségét. Ebben a megállapításban sokkal több van, mint ami a puszta szavakból kiolvasható. Legfigyelemreméltóbb talán éppen az a tanulság, hogy minél inkább olyan emberek együttese beszéli meg közös dolgaikat, akiknek mindennapi életelame a t e 11, — a gyakorlati vagy szellemi alkotómunka i—, annál kevésbé viselik el a mellébeszélést, 'ök, az alkotó szellemű emberek saját bőrükön tapasztalják, hogy — miért ne idézhetnénk itt Madác-hot — „A tett halála: az okoskodás.” A forró kása kerülése, a lényeg körüli körözés, csak azért, hogy minél később kelljen igazi munkához látni — hatásában, következményeiben a rossz kazán- működésiéhez hasonlít. Csak még kártékonyabb, mert a legdrágább energiát, az ember szellemi erejét pazarolja, fecsérli olyan célokra, amikiből kézzel fogható eredmény nem lesz. Csak gőz-, akarom mondani szópufogtatás. Tóth István BEREPÜLÉSRE KÉSZEN • A szombathelyi AKIT XII. Autójavító Vállalat az plmúlt évben kezdte meg a Góbé típusú vitorlázó repülőgépek felújítását. Eddig húsz, az év végéig pedig további huszonöt gép felújítását végzik cl. A téli hónapokban elkészült Góbék berepülését a napokban kezdik meg. A képen: a felújított vitorlázógépek a szombathelyi repülőtéren. jS fi
