Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-06 / 81. szám

4 9 PETŐFI NÉPE • 1980. április 8. Kísérletek a homokon Új, korszerűbb fajták, jobb technológia A homok­hasznosítás nemcsak a sző­lő- és gyű- s^* mölcsűltetvények létesítésével, hanem erdősítéssel is meg­oldható. Különösen előtérbe került ez a téma napjainkban, amikor világszerte fahiány jelentkezik. Arra törekednek, hogy gyorsan növő fafajokat terjesszenek el, hiszen a kiter­melés elérkezésének idejét le kellene rövidíteni. Közismert, hogy a fából készült anyagok mindennapi éle­tünk tartozékai, hiszen sokféleképpen hasznosíthatók. Az Erdészeti Tudományos Intézet tanácsa nemrég értékelte a kecskeméti székhellyel működő Duna->-Tisza közi Kísérleti Állomás munkáját. Számos elismerésre méltó eredményről: adtak számot az itteni kutatók. Harc a nagyobb hozamért A nyárfatermesztésben például alapvető feladat a nagyobb ho­zamot adó fajták előállítása. Ne­mesítéssel nem foglalkoznak, de különböző származású, hazai és külföldi kiónok összehasonlító vizsgálatát végzik, ezzel együtt dolgozzák ki ezek termesztési technológiáját is. A bátyai Piros Paprika Termelőszövetkezetben van egy 60 hektárnyi kísérleti telep, ahol ilyen munka folyik. Dr. Simon Miklós tudományos fömunkatárs érdeme, hogy főleg a homokon és az ártéren igyek­szik elterjeszteni a korszerű faj­tákat. Az elmúlt évben az irányítá­sával történő kutatások során, az Országos Fajtaminősítő Bizottság három fajtát véglegesen elismert, további hat előzetes elismerést kapott. Ez azt jelenti, hogy nagy­üzemekben is termeszthetők. Az új fajtáiknál főbb szempon­tok az olasz nyár fatömeghozamá- nak megközelítése, a kedvezőbb törzsalak, a gépi gallyazást meg­könnyítő koronaforma, a tömö­rebb szövetszerkezet és a beteg­ségekkel, különböző károsítókikai szembeni nagyobb ellenállóképes­ség. Felújítási kísérletek Ebben a témakörben említést érdemel a nyár felújítására vo­natkozó számos kísérlet. Az 1960- as évek elején indított nagysza­bású nyárfatelepítések lassan ki­vágásra kerülnek. Tavaly már ki is termelték az ország egyik „leg­öregebb” ültetvényszerűén-* telepí­tett nyárjasát — amely 19 esz­tendős volt — a Kiskunsági Er­dő- és Fafeldolgozó Gazdaság te­rületén. Megjegyzendő, hogy ki­magasló mennyiségű fatömeget nyertek, az olasz nyár 500 köb­métert adott hektáronként. A kitermelést'. követően máris gondoskodni kell a felújításokról. Ennek korszerűsítése érdekében új talajelőkészítési módszert al­kalmaznak. Egyik változata a mélyfúrás, melynek lényege, hogy négy méter mélységig hatol a fúróberendezés, hogy közelebb le­gyen a talajvízhez a fiatal fa. Dr. Papp László tudományos tanácsadó az akácfa vegetatív szaporításával foglalkozik. Kiala­kította a gyökérdugványozási módszert. Nemcsak az akácnál, hanem a hazai nyárfáknál is megindult a gyökér-, a vessző- és a zölddugványozás. Jelentős előrelépés történt az úgynevezett • Ezzel a géppel a folyékony vegyszert juttatják a talajba a kísérleti erdőtelepítésen. tasakos csemeténevelésben. En­nek lényege, hogy műanyag ta- sakbaií, megfelelő táptalajban fejlődnek a csemeték, az alap­anyag különböző összetételű, fe­nyőtű, fűrészpor, különböző ada­lékokkal dúsított tőzeg és így to­vább. Az akácnemesítés az Erdészeti Tudományos Intézet főigazgató­jának, Keresztesi Béla akadémi­kusnak ' irányításával történik. Előállították a kiskunsági fajtát, két kutató, dr. Papp László és Faragó Sándor tudományos fő­munkatárs közreműködésével. Ezt a fajtát államilag előzetesen már elismerték. Dr. Szotfridt István tudomá­nyos munkatárs a dió ültetvény­szerű termesztési lehetőségeit vizsgálta. Kollégáival tisztázták a termesztés termőhelyi feltéte­leit, meghatározták, hogy hol ér­demes legjobban foglalkozni ül­tetésével. Fontos feladatnak tartják az erdő védelmét, a kártevők elleni védekezést, az ezzel kapcsolatos technológia kidolgozását. Dr. Tóth József tudományos munkatárs vezeti az ezzel kapcsolatos kísér­leteket Kilenc csemetekertben végeztek talajfertőtlenítést az akácnál. A Duna—Tisza közi Kísérleti .Állomás megbízást kapott az Al­földi Nyár- és Fenyőtermelési Rendszer technológiájának kidol­gozására, ez elsősorban a megyét érint; és tagja a Kiskunsági Er­dő- és Fafeldolgozó Gazdaság. Szorosabb kapcsolat az üzemekkel Dr. Walter Ferenc, a Duna— Tisza közi Kísérleti Állomás igazgatója hangoztatja: — Nagyon fontosnak tart­juk, amely a párt XII. kong­resszusán több­ször elhangzott, hogy kísérlete­ink, minél előbb a gyakor­latban megva­lósuljanak. Ép­pen ezért igyekszünk a kapcsolatokat szorosabbra fogni a mező- gazdasági nagy­üzemekkel, el­sősorban az er­dőgazdasággal, valamint az ál­lami gazdasá­gokkal, és a termelő- és szakszövetkezetekkel. A megyében van (legnagyobb le­hetőség a még hasznosítatlan te­rületek erdősítésére, hiszen olyan termőhelyi viszonyok vannak sok helyen, ahol más növény . nem élhet meg. Ezért került mosta­nában egyre inkább szóba az, hogy minél nagyobb területet hasznosítsunk fával. A meglevő erdőinket pedig óvjuk meg. Lé­tesítsünk park- és pihenőerdő­ket. Mi, kutatók azon munkálko­dunk, hogy minél több szaporító­anyagot lehessen előállítani gyor­sított módszerekkel, másrészt olyan fajták termelését szorgal­mazzuk, amelyek rövidebb idő alatt hasznosíthatók. K. S. HAZUNK TÁJA Szőnyegexport A galamb Régen a falusi porták udvarán gyakorta volt látható a magasra nyújtózó galambdúc, ezekben az építményekben tartották a galam­bokat. Meggondolt tenyésztésről akkor még szó sem lehetett, sőt értékesítésre sem igen jutott a dú­cokról. A galambhús mennyisége, de minősége sem érte el az ipari feldolgozásnál megkívánt szintet. A kereslet a korszerűbb táplálko­zás előretörtével külföldön és ha­zánkban egyaránt megnőtt. A 28— 32 napos korában vágásra kerülő fiatal galamb húsa fehérjében igen gazdag, finom rostú, rendkívül íz­letes. nagy biológiai értékű táplá­lék. A könnyű emészthetőség miatt betegeknek, diétásoknak ki­váló húsételek készíthetők belőle. Az úgynevezett gazdasági, vagy haszongalamb tenyésztése sokat változott az utóbbi időben. Mező­re járó galamb tartásával ma már nem jövedelmező foglalkozni. Eze­ket az állatokat oly sok veszély fenyegeti, hogy akár a teljes állo­mány is elpusztulhat. A mezőgaz­daságban használatos permetező-, porozószerek mind mérgező ha­tással vannak ezekre a galambok­ra. Nem beszélve arról, hogy a tarló már nem jelent hosszú időn keresztül terített ásztalt, hiszen a szántás szinte azonnal követi az aratást Vetéskor pedig a galam­bok igen nagy kárt okozhatnak, amit viszont a mezőgazdászok néznek ferde szemmel. ' Az intenzíven tartható húsga­lambok viszont jól megfelelnek az értékesítés, a feldolgozás követel­ményeinek egyaránt. A tenyésztők és a galambtartók körében jól is­mert king, texán, strasszer, mon­dáin fajta. Nagy testűek. szaporák, jó húsformákat mutatók, jól fej- lődőek. Az intenzív fajták sem termel­nek azonban jól, ha gazdáik cse­kély értékű eleséggel látják el csak őket. A galambok takarmá­nyozásában is jelentős változást hozott a tápok előállítása. A ga­bona, a hüvelyesek magvai, az ola­jos magok, valamint a különböző vitaminok és ásványi anyagok he­lyes adagolásával elérhető, hogy az állatok vedlés ideje alatt is költsenek. G. E. A legnagyobb lengyel szőnyeg­szövő üzem Kowaryban. (Jelenia Górai Vajdaság) tucatnyi ország megrendelésére dolgozik. Termé­keire Ázsia híres szőnyegszövő or­szágaiban is igényt tartanak. Szaúd-Arábia, Dubai és Kuvait kereskedői eljuttatják a kowary szőnyeggyárnak a kívánt szőnyeg­mintákat, s a tervezők ezeknek alapján dolgozzák ki a szőnyegek színösszeállítását. A gyár szíve á hatalmas szövőrészleg, amely a legkényesebb ízlésű vásárló igé­nyeit is képes kielégíteni. A hat­vanas évek végén az angol Platt cégtől vásárölt modern aggregá­tokkal korszerűsítették az üzem­részt. Ezek lehetővé teszik, hogy egyetlen termék elkészítésénél 150, vagy ennél is több színű fonallal dolgozzanak. Rövid szálú tiszta­gyapjú, vagy műszállal kevert gyapjúszőnyegeket szőnek. A gyár korszerű berendezésétől függetlenül, a kowary szőnyegek kiváló minőségét a vállalat hagyo­mányai is garantálják. A szövődé 1856 óta üzemel, és kezdettől fog­va jó hírnevet szerzett magának. 1970-ig hagyományos, Lengyelor­szágban perzsaszőnyegnek neve­zett termékeket állított elő. A hat­vanas évek végén és a hetvenes évek elején végrehajtott korszerű­sítés nyomán, jelenleg csak el­enyésző mennyiségű lengyel per­zsaszőnyeg készül itt. A hazai, és a külföldi megrendelők is egyre inkább a korszerű faltól falig sző­nyegeket keresik. A kowary szőnyeggyár évente 1,2 millió négyzetméter gyapjú­szőnyeget gyárt. Ennek a felét külföldi piacokon értékesítik. Az üzem azonban nemcsak ezt a tí­pust gyártja. Ezenkívül évente 3 millió négyzetméter, műszálas anyagból szőtt szőnyeget szőnek itt, egyelőre kizárólag a lengyel piac számára. Ezt a részleget 6 évvel ezelőtt építették. A hetvenes években végrehajtott rekonstruk­ció után a kowary szőnyegszövő gyár jelenleg Európa legnagyobb s^őnyeggyárai sorába tartozik. MAGYAR MUNKÁSOK A NAGYVILÁGBAN A porvihar ellenére elkészült a víztorony iSpwim mm # Boruszklban készült ez a felvétel. A falu egyszerre kapott elektro­mos áramot és vizet. Szilasi Jakab (napszemüveggel) mellett a meg­rendelő vállalat kurd mérnöke. Szilasi Jakabot lapunk február tizenkilencediki számában mutat­tuk be olvasóinknak. A Vízgépé­szeti Vállalat művezetőjét ezúttal Irakba szólította kötelessége, mint a jelzett számban közölt „távin­terjú” erről részletesen beszámolt. Levelünkben arról érdeklődtünk, hogy miként kerültek a távoli or­szágba, milyenek az ottani életvi­szonyok. A világjáró művezető igen szemléletesen ismertette a Tigris és az Eufrátesz országát, az ottani szokásokat, leírta a szerelé­si munkák előkészületeit. Újabb küldeményünkben azt tu­dakoltuk, hogy miért becsülik oly sokra Irakban a magyar vízmű­szerelőket. — Még a viszonylag nagyobb falvakban, kisebb városokban is kevés a fúrott kút. Vízvezetéknek persze se híre, se hamva. A kiszi­vattyúzott vizet szamarakon szál­lítják el. Ügy tele vannak aggatva bádogdobozokkal, hogy majd bele szakadnak. Persze mit se törődnek ezzel a kutaknál kialakult társas körök tagjai. Állandó itt a csopor­tosulás. férfit egyet sem láttam. Mindenütt a nők a „vízfelelősök”; hosszú, fekete abbában szorgos- kodnak. Cipelés közben óhatatla­nul félrebillen a fekete lepel és kilátszik alóla élénkszínű — álta­lában lila, zöld, piros — ruhájuk, amelynek az alja inkább a boká­hoz van közelebb, mint a térdhez. Mintha ezzel elégítenék ki szín- igényükét; a környezet agyag­vagy szürkeföld színű. Különösen tikkasztó, perzselő napokon érzi az ember, hogy mi­lyen nagy érték a víz. amelyet sokszor csak forralás után ihat­nak. Mélyedésekben gyűjtik, ahol még kút sincsen, vagy patakokból nyerik a szükséges mennyiséget. Érthető, hogy nagyon kedvelik a teázókat, minél forróbb, annál jobban oltja szomjukat a keleti ember kedvelt itala. Ha öt ház van egymás mellett, az egyik biz­tosan teázó. ‘Minden fényűzés hiápyzik ezekből „.az „italboltok- bőP'. Az a lényegi tiogy'a vendég árnyékot tal§|jonh,Eh}}ez_ elég né­hány földbe ásott, karvastagságú oszlopra kifeszített, rossz gyékény- szőnyege A berendezés sem vetek­szik a Hiltonéval. Rossz lócákon pihenhet a még oly messziről jött vendég. Az igen finom, erős teát pillanatokon belül a tenyérnyi, vaslábú asztalkára helyezik. Min­denhol egyforma karcsú üvegpo­harat használnak; a csészealj nél­külözhetetlen a „szertartáshoz”. Az őslakosság, ugyanis egy keve­set ebbe önt a tűzforró teából, mert a tányérban hamarabb le­hűl. azonpal iható. Most már a Pepsi Cola is állan­dóan kapható. Ha már az italok­nál tartunk, megemlítem, hogy igen kedvéit hűsítő a fületlen alu­míniumtálban szervírozott aludt­tej is. Előkelő hotelekben is fel­szolgálják, jókora jégdarab gon­doskodik megfelelő hőmérsékleté­ről. A nagy hőség miatt — mint ko­rábbi levelemben említettem — gyorsan romlanak az élelmiszerek, ezért az úton levők számára nem kis gond a táplálkozás. Szerencse, hogy a sok tea elnyomja az éhség­érzetet. Arra ‘kértük Szilasi Jakabot, hogy ismertessen egy olyan esetet, amikor nehéz helyzetben kellett döntenie. — Egy Bagdad környéki festék­gyár víztorony-szerelésénél éltem át különösen nehéz pillanatokat. Általában erős porviharok jelzik március elején, közepén az esős évszak végét. A dél-délnyugati szél a,.sivatagok .porát szállítja,, te­ríti szét aí egész VIdékré. A rossz idő járási, viszonyok, ejlgnére.'nagy- jából elkészültünk a szereléssel, csak a legnehezebb, a leglátvá­nyosabb, s a legkockázatosabb munka maradt hátra, a torony felállítása. Az otthoni technológiától elté­rően, japán típusú autódarukat használtunk. Zúgott a vihar, de megjött a két autódaru. Kezelőik egy szót sem tudtak angolul. A szél erősebb volt a megengedett­nél. Mit tegyek? Egy-egy járműért naponta 350 USA-dollárt kértek. Várakoztassam a drága autódaru­kat? Ki fizeti meg a költségeket? Arról nem is szólva, hogy ha dol­guk végezetlenül távoznak, eset­leg csak hetek múlva kapom meg ezeket újra. Nem utolsósorban az összegyűlt nézőseregre való tekintettel dön­töttem úgy, hogy belevágunk. Sze­rencsére. a festékgyárban működő magyar mérnökök készségesen se­gítettek. Pontosan együtt kellett dolgoznia a két darunak és ó ké- zicsörlőnek. Furcsa pantomimjá­ték, néma jelbeszéd alakult ki. Nem részletezem: sikerült. A tiszteletünkre adott búcsúva­csorán súgta a fülembe a darusok főnöke, hogy az egyik gépkezelő­nek ez volt az első „bevetése”, a másik is új fiú. Dehát ki emlék­szik erre, az a fontos, hogy áll a környék egyik legszebb víztornya. A kormány támogatja törpevíz­művek felállítását, mert tudja, hogy a víz alapjaiban módosítja a létfeltételeket. Körülötte árnyé­kot adó fákat ültetnek, itt-ott még kis konyhakertet is ügyeskednek. Azokon a településeken, ahol jár­tunk, az áldást hozó víz kicsit ösz- szekapcsolódik a mi munkánkkal; ezért is kedveinek bennünket. Igyekszünk megféleltti a bizalom­nak, odahaza úgy mondanák: haj­tunk erősen. Ezért becsülik idehaza, vállala­tánál is oly sokra a szokatlan kö­rülmények között is helytálló Szi­lasi Jakab művezetőt, akinek már elküldtük újabb kérdéseinket. H. N. INTÉZKEDÉSRE VÁR AZ IGAZGATÓ Facsemete-forgalmazás gondokkal Növénytermesztésünk szerkeze­té az elmúlt négy esztendőben a kor követelményeinek megfele­lően korszerűsödött. Ez azonban nem mondható el egyértelműen a gyümölcstermesztésről. Hiába újult meg a termesztés biológiai alapja, a telepítési tervek meg­valósításának elmaradása számos gazdaságban veszéíyezteti a kö­vetkező évek sikerét. Bács-Kiskun ’ megyé szaporító­anyag-ellátásának gondjait ismer­ve, a közelmúltban felkerestem dr. Merényi Károlyt, a KERT- FORG KFT megbízott igazgató­ját. — Ismerve a hazai szaporító­anyag-ellátást, a KERTFORG kulcshelyzetben van. Mi az oka, hogy a forgalmazásban mégis bi­zonyos szervezetlenség tapasztal­ható — kérdeztem az igazgatótól. — A társulás azzal a céllal jött .létre, hogy minél nagyobb terme­lési kedvre ösztönözze a faisko­lákat. Elődünk — az ültetvény­tervező vállalat — még 17—18 százalékos árréssel forgalmazott, mi csupán az érték másfél száza­lékát vonjuk le. Amit viszont partnereink közvetlenül értékesí­tenek, azután 0,3 százalékot fizet­nek. A jelenlegi' helyzet nagy szabadságot biztosít nekik, ne­künk annál több gondot. Korlátozott felelősségű társulás vagyunk, feladatunk — a jutalé­kos bizományosi mégbízások alap­ján' _— a koordinálás. Magyarra fordítva, bármennyire is mi va­gyunk a felelősek az elosztásért, nem rendelkezünk az anyaggal. Másképp fogalmazva; nagyrészt csak az jut el hozzánk, amit a termelők más csatornán nem tudnak értékesíteni. Ismert, hogy a telepítések el­maradtak a tervezettől. Ennek azonban csak egyik oka a szapo­rítóanyag-hiány. A főiskolák szempontjából cél a hiánygazdál­kodás, mert inkább legyen ezer­rel kevesebb, mint tíz oltvány­• Dr. Merényi Károly. nyal több. Ha az előirányzott tervhez szükséges mennyiséget termelték volna, hatalmas cseme­temáglyák lobognának tavaszon­ként. Bács-Kiskun megye múlt évi megrendeléseit hány százalékban tudták kielégíteni? — Az elmúlt esztendőben or­szágosan — a törzses gyümölcs­szaporítóanyagból —, mintegy 5,3 millió darab állt a telepítők ren­delkezésére. Hozzánk, a megye nagyüzemeitől csupán 55 ezer 430 darabra érkezett igénylés. Ezt 87,5 százalékos eredménnyel tudtuk teljesíteni, főleg fajtagondok miatt. A lakossági igény mindössze 5 ezer volt. Ennek csak egyharma- dát tudtuk biztosítani. Fontosnak tartom elmondani, hogy ez csu­pán egy csöpp a tengerben, mi­vel az igények zömét közvetlenül a Kecskemét-szikrai Állami Gaz­daság elégítette ki. Jellemző, hogy a gazdaság csaknem 70 ezer csonthéjas csemetét rendelt tő­lünk, az országos .lerakat! háló­zatának feltöltésére. Eredményeink közé sorolható, hogy az őszibarack-ültetvények telepítésének nem a szaporító­anyag-hiány volt a gátja. Eddig soha nem tapasztalt mennyiségben vásárolták a meggyet és a. kaj­szit. Ezeket a fajokat is messze­menően biztosítani tudtuk, ter­mészetesen voltak olyan gazdasá­gok, amelyek nem kaptak meg­felelő fajtát a kívánt mennyiség­ben. — Tudtommal Lengyelország­ban, valamint az NDK-ban is, egy kézben fut össze az előállítás és a forgalmazás. Nem lehetne a jó példát átvenni? — Az ágazatban dolgozók, kö­zöttük én is, várjuk az erélyes intézkedést, azt, hogy egy — hangsúlyozni szeretném, — álla­mi vállalat venné kézbe a for­galmazást. Hiszen itt nagy ér­tékről van szó, a termesztés, de a faiskolai munka eredményességét is befolyásolja, ha például „kény­szer” fajtákkal kell 20—30 évet végigküszködni a gazdaságoknak. Mindenképpen szükség van az előrelátásra, különösen a telepí­téskor. Gyakori, hogy almát ter­veznek, és közben átváltanak a csonthéjas fajokra. Mi nem tud­juk, hogy mit fognak 1981-ben rendelni, de azt már igen, hogy mit tudunk adni, mert az alany rnár a földben van —, mondotta végezetül dr. Merényi Károly. A gyümölcstermesztés szaporí­tóanyag-ellátása és forgalmazása még nem tartozik a legszerve­zettebb ágazatok közé. A követ­kezőkben feltétlenül változtatni kell a kereskedelem és az áru­forgalom szerkezetén is. Javítva a felkészültséget, a cselekvőké­pesség, a szervezettség lés a moz­gékonyság fokozásával számos ne­hézséget orvosolni lehetne. Czauner Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom