Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-03 / 79. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. április 3. Teljesítette kongresszusi vállalásait a Pamutnyomóipari Vállalat Kiskunhalasi Gyára — Nekünk még külön <is jól jött a XII. pártkongresszus — mondja félig tréfásan Ostern Andorne, a Pamutnyomóipari Vállalat kiskun- halasi telepének helyettes vezető­je. — A kongresszusi és felszaba­dulási munkaverseny ugyanis je­lentős mértékben segítette, gond­jaink megoldását. A termelésben részt vevő nyolc szocialista brigád 88 tagja főleg az első osztályú áru mennyiségének növelésére tett felajánlást. Ez különösen azért fontos, rtíert a múlt évben ter­mékszerkezetünkben változás tör­# Egy műszak alatt 4500— 4700 méter szövetet vizsgál meg Faddi Józsefné. » A meós bri­gád tagjai kezelik a mérő és hajtogató gépet Is. Felvételünkön: Körösi István- né munka közben. tént, s az új áruk gyártása .maga­sabb követelmények elé állította dolgozóinkat. Természetesen azt is elhatározták, hogy a mennyisé­gi termelést is növelik. — Milyen eredmények születtek eddig? — Végleges értékelésünk még nincs a kongresszusi munkaver- senyről, néhány adattal azonban már érzékeltetni tudom, mennyi­re komolyan vették dolgozóink a vállalásokat. Tavaly, az első ne­gyedévben naponta 16 ezer méter szövet hagyta el » gépeinket, nap­jainkban pedig már naponta 17 ezer méter a teljesítmény. Csak két típusú szövet minőségének ja­vulását említem. Míg aiz Annabel­la nevű termékből a múlt évben az első osztályú aránya 88 százalék volt, most rendszeresen elérjük a 95 százalékot. A Bea nevű szö­vetnél a múlt évi 73-ról 79 száza­lékra tudtuk növelni az első osz­tályú arányát. — Van valami új eljárásuk eh­hez? — A gondosabb munka és ter­mészetesen az új szövetek gyár­tásában növekvő szakmai tapasz­talatok fölhasználása. Talán kis­sé furcsán .hangzik, de a meós bri­gádnak igen nagy szerepe van a minőség növekedésében. Kérdez­zük meg azonban a brigád veze­tőjét, hogyan csinálják ... Néhány perc múlva hatalmas anyagvizsgáló berendezések mel­• Fabrik Sándorné, az Alkotmány brigád vezetője, elégedetten álla­pítja meg, hogy Pásztor Piroska gépeiről egyre jobb termék kerül a meóba. lett jegyzem Fábrik Sándornénak, az Alkotmány brigád vezetőjének magyarázatát. — A hozzánk kerülő — általá­ban 130 méteres — anyagokat na­gyon gondosan átvizsgáljuk és a különböző hibákat, csomósodási, ritkulást és egyebeket felvezetjük a nyersáru-minősítő lapra. Ami­kor végzünk az átvizsgálással, a szövődé művezetőjével is közöl­jük az észrevételeinket, aki az­után továbbítja a szövőnőkhöz. Nos, a kongresszusi verseny so­rán sok esetben mi magunk is elmentünk egy-egy szövőnőhöz es felhívtuk a figyelmüket a külön­böző jellegzetes, illetve gyakran előforduló hibákra. Külön örülünk annak, hogy ezeket a figyelmez­tetéseket senki sem vette rossz néven és több szövőnő munkája máris sokat javult. — Mit vállalt még a brigád a kongresszusi versenyben? — Egész évre szóló 300 órai tár- sadalmimunka-váldalásunkat öt­ven órával növeltük, sőt már tel­jesítettük is. Részt vettünk a szö­vődéi hulladókmentésben, a lánc­csévélőben szín szerint kiválogat­tuk a műanyag csávákét és még sok mindent elvégeztünk, segítve a termelést. Tízen vagyunk, s munkaidő után tizennégy gyermek gondozása, nevelése vár ránk. Nem egyszer előfordult, hogy reg­gel hat helyett már négy órára ■bejöttünk, hogy teljesíthessük vál­lalásainkat. Ilyenkor a férjek he­lyettesítettek bennünket a gyer­mekek ellátásában. — Fábrikné tizedik éve dolgo­zik nálunk :— mondja kiegészítő­ül Ostem Andomé. — Azelőtt a Fémmunkás Vállalat helyi gyárá­ban volt fúrós és nagyon jó texti­les lett az egykori vasasból. Bri­gádjuk különben öt éve alakult, s minden évben elnyerték a mozga­lom valamelyik fokozatát. O. L. Utazik az áru, megérkezik Vigyázz, ha jön a vonat!” Számtalan ilyen,' vagy hasonló feliratú figyelmeztető táblát ta­lálnánk, ha végigjárnánk Ma­gyarország több ezer vasúti szol­gálati helyét. Ha állomásonként csupán egy tehervagon vesztegel­ne kirakatlanul a nap 24 órájá­ban, következésképp az ország vérkeringésében ezek a felkiál­tójeles táblák a testi épség vé­delmén túl más egyébre is figyel­meztetnének. Nevezetesen a meg­termelt javak gyors, időbeni fo­gadására, kirakására. Ej, ráérünk arra még? Nagyon jól tudjuk azonban, hogy a MÁV-nál állomásonként nem egy a naponta kirakatlanul maradt kocsi. Kecskemét, Nagyállomás. A vasúti épület pusztán nevében az. Különben szűkös, megérett az átalakításra. Kint, a pályán vi­szont javában zajlik az élek A Puskin expressz, a többi gyors-, vagy személyvonat foga­dását, továbbítását napi rutin­munkának nevezik á vasutasok. A nyersanyagok, a félkész- és késztermék fuvarozási azonban már egy „más világ”, Zajosabb, nagyobb csörömpöléssel is jár olykor —. bár megesik, hogy né- hi feltűnően nagy csend honol a teherrakodói vágányokon. Ezzel a csönddel Lörincz Antal mérnök-főtanácsos, állomásfőnök cseppet sincs kibékülve. — Mi, vagyis a megyeszék­helyi vasúti szállítók, abban a helyzetben vagyunk, hogy az itt kiürített kocsikkal gazdálkodha­tunk. Ezért, ha tovább állnak ra- kottan. vágy üresen, mint az megengedhető volna, ez a csend minkét, vasutasokat mindig ag­gaszt. Ez ugyanis azt jelzi: vagy mi követtünk el hibát, vagy pe­dig rakodó partnereink, illetve a címzettek egyike-másika — hogy is mondjam? — patópálosan rá­érős. Miért? Háromnapos fordnlóból — hatnapos — Mintegy 35 vállalat fogad vasúti kocsikban érkező árut Kecskeméten — folytatja az ál­lomásfőnök. — Egy részüknél megfeledkeznek róla, hogy a há­romnapos kocsiforduló közös ér­dekünk. Vagyis, hogy egy teher­vagont három napon belül egy­szer meg- és ki kell rakni, s a második berakást is legalább el kell kezdeni a 72. óra lejártáig. A gyakorlat viszont az, hogy a háromnapos kocsifordulóból nemegyszer hatnapos lesz. Ilyen­kor fő a fejünk, honnan vegyünk üres kocsikat, hogy a Nagyállo­másról, illetve Kecskemét-Alsó és Máriaváros állomásról a vál­lalatok és a mezőgazdasági üze­mek elküldhessék vevőiknek a napi 120 vagon árut. — Értékes termékek továbbí­tásához kérnek kocsikat? — Hogyne! Libamájat, vágott baromfit, tojást és tollat expor­tál például a Baromfifeldolgozó Vállalat. Nagy mennyiségű zöld­ség-, gyümölcskonzerv feladója a Kecskeméti Konzervgyár. Ezen­kívül sok értékes műszer, gép, fürdőkád, s nem utolsósorban a friss gyümölcs és a zöldség sorsa is azon múlik: időben kap-e va­gonokat a szállíttató, vagy sem. Hiába hajtanak azonban a kék, meg sárga sisakos kocsirendezők, hiába „szentírás” a vasútnál a . tehervonatok menetrendje is, eb­ben az összmunkában nem két, hanem három együttműködőn múlik a siker: a MÁV-on, a fel­adón és a fogadón. ) ' Környei táp, vissza! Épp a vágányoknál bosszan­kodik Kiss János, kereskedelmi raktárnok: — Nézze meg! Ez a vagon táp 166 kilométerről, Környéről ér­kezett a ZÖLDÉRT részére, de a címzettje Kecskeméten nem fo­gadta. Lejárt a szavatossága, for­galomba hozni nem lehet, Így most visszaküldi a feladónak. Megéri ez? Háromszázharminc- két kilométert furikáztatni egy árut, semmiért? Az Üt- és Vasútépítő Vállalat­nak. Kecskemétre öt vagon zú­zottkő érkezett. Gondoltak egyet: ez már nem kell ide, továbbítot­ták Szegedre. Kérdésem Tóth Istvánhoz, az állomás kereskedelmi állomásfő- nök-helyetteséhez szól. — Nincs rendjén — válaszolja. — Egyes vállalatok rosszul, pon­tatlanul rendelik meg anyagai­kat.. Előfordul, hogy nem a szer­ződés szerinti terméket kapják, s van úgy, hogy késve ér ide — a határidőn túl — a várt áru. Arra is volt példa, hogy egy vál­lalatnál a gyártók változtattak korábbi elképzelésükön, és eláll­tak a már megrendelt, s a vas­úton ideszállitott áru átvételétől. Ha rossz terméket próbálnak va­lakire rásózni, azzal együtt mi is károsodunk. Az NSZK-ból pél­dául a Kecskeméti Szék- és Kár­pitosipari Vállalatnak visszaküld­ték egy vagon székét, mert oda­kint hibásat találtak a szállít­mányban. A képlet megegyezik a takarmánytápéval: oda-vissza utaztatni — ugyanazt Miből telik? A rakodással nótoriusan késle­kedők a gondokra minden héten rátetéznek „pár lapáttal”. A 36, a 100 és a 200 forint bírságként kirótt óránkénti kocsiálláspénzre tudj’ isten honnan, de még min­dig telik a vállalatoknak. Március 17-én, hétfőre virra­dóan 32 rakott teherkocsi vára­kozott az állomáson. Március 24-én, hétfőn újra a megszokott kép fogadta az állomás vezetőit: ezúttal 30 felbontatlan vagon vesztegelt a síneken. Mind a két alkalommal szombattól ácsorog- tak a járművek, biztosan „elúsz­tatva” a háromnapos kocsifordu­lót. Az ÉPSZER, a PIÉRT-lera- kat, az AMFORA, a Söripari Vál­lalat kirendeltsége, a vízmű, a DOMUS Áruház Ugyanis a hét­végeken nem fogad árut. Sőt! A B1K levélben kérte Tóth Istvánt, hogy szombat és vasárnap egy­általán ne értesítse őket, mert úgyis hiába... A vagon: a pazarlás tükre A MÁV mindent elkövet: kül­dönccel, levélben, távirattal, te­lefonon jelzi a címzetteknek — a tulajdonosoknak —, ha árujuk érkezik. Szép számmal vannak azonban, akik a fülük botját sem mozdítják ilyenkor, hogy átve­vői kötelességüknek időben ele­get tegyenek. Vagy, ha igen, a vasutasok a tanúi, hogy. olykor mennyi szalmát, papírt, több má­Az elődök nyomdokain Nagyon k.,eSo„ dobnak Két konzervgyári műszak versengése már a Kecskeméti Konzerv­gyárban azok közül, akik a felszabaduláskor is ott voltak az üzemben. Néhányan azonban még el tudják mondani, hogy a gyár mun­kásai a városban az elsők között kezdték meg újra a termelést, s nagyon nehéz körül­mények között, de a jövőbe vetett hittel és lelkesedéssel dolgoztak. Sőt a negyvenes évek végén — az ország újjáépítésének nagyszerű tettekre serkentő hangulatában — már munkaversenyt is kezdeményeztek. Így ünnepelték az április negyedikéket, május elsejéket, november hetedikéket, ezzel igye­keztek hozzájárulni a hároméves terv öt hó­nappal hamarabb történő befejezéséhez. S a hősi múlt a gyárban még ma is nagy tettekre buzdít. Amikor két hónappal ezelőtt a konzervgyár 2-es telepének kollektívája a v.egyesbefőtt-gyár- tás megkezdésére készülődött, „összedugták a fejüket”. Ezen a tanácskozáson ott volt a telep­vezető, részt vettek rajta az üzemvezetők, a brigádvezetők, a tmk-aok, a laboratórium dolgozói, s azon tanakodtak, mivel gazda­gíthatnák a pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 35. év­fordulója tiszteletére tett verseny­vállalásaikat. Egyre-másra születtek a jobb­nál jobb ötletek. Érdekes módon valamennyi az anyag- és energia­takarékosságra vonatkozott, vagy legalább is hatással volt erre a fontos termelési mutatóra. Vé­gül pedig nemcsak az ötletek, hanem végrehajtásuk is csapat­munkává vált. Sőt annak is. meg­találták a módját, hogy az ered­mények értékelése ne csak évente, esetleg félévenként, vagy negyed­évenként történhessen.. hanem naponta nyomon lehessen követ­ni a versenyt. C.sikász Jánosné művezető naprakész feljegyzéseiből sorolja, mit vállaltak, hogyan teljesítet­ték. — A kollektíva egyik ötlete az volt — mondja többek között —, hogy gyorsítsuk a gépsorok se­bességét, természetesen csak any- nyira. hogy a dolgozók követni tudják munkájukkal. A norma korábban 4500 darab 5'4-es üveg befőtt volt, jelenleg 4717 fut le a gépsorról Ez a vállalatnak 148 ezer üveg befőtt-többlettermelést jelentett 1 millió 110 ezer forint értékben. A laboratórium gondos ellen­őrzése mellett kísérleteket végez­tek a sterilizálás idejének csök­kentésére. Természetesen úgy. MMMm 0 Sándor Istvánná értesítő a te­lefonnál. Egy szolgálatában 30— átvevőnek jelzi: „árujuk érke­zett. Jöjjenek, rakodjanak!” • Kiss János raktárnok: — Megéri ez? Háromszázhar- minchat kilométert furikáztatni egy árut, semmiért? (Tóth Sándor felvételei.) zsa sódert, zúzott követ, kőport, meszet, műtrágyát, kiszóródott cementet kell még utánuk kise- peini. Egy alkalommal 15 mázsa szén maradt vissza valamelyik nyitott vagonban a hanyagul végzett munka miatit. Máskor pedig egy üzemben több helyi­séget is kimeszelhettek azzal a mésszel, amit előzőleg benne hagytak egy „üresnek” jelentett — s üresként jóhiszeműen a kö­vetkező rakodóhelyre kiállított — teherkocsiban. Nem árt, ha tudják, akiknek ez inge, hogy a kocsigazdálko­dásban — a háromnapos kocsi­fordulót késleltetve —nincs he­lye semmilyen nagyvonalúság­nak, mentegetőzésnek. Kohl Antal 0. A sterilizáló szalagjáról rakodólapra kerül a vegyes befőtt. • A zárógépről lekerülő vegyes befőtt végső ellenőrzése. (Pásztor Zoltán felvételei.) hogy a minőség kifogástalan ma­radjon. A folyamatos pasztőröző be­rendelés , mellett dóléoíik Csorba Marta'■’ö1 mondja áz "ádatÓfcaT: — Azelőtt ötvanhat percig tar­tott a sterilizálás, most 45 per­cig.' Ezáltal — amint a napok­ban hallottam — víz, gőz, és villamos energiát takarítottunk meg, két hónap alatt 102 700 fo­rint értékben. — Természetesen a technológia szigorításával is tudtunk eredmé­nyeket elérni — folytatta ismét Csikászné. — A kollektíva ja­nuár végén azt is versenyválla­lásba vette, hogy a töltősúly és a szárazanyag-tartalom szabvány­nak megfelelő, gondos betartá­sával is lehet megtakarítást el­érni. Valóban lehetett, mégpedig két hónap alatt 307 ezer forint értékű befőttalapanyagot és cuk­rot. — Tizenkét deka őszibarackot teszek minden üvegbe — szólal meg Halász Lászlópé, a tiszakür- ti bejáró brigádból. — Szinte már grammnyi pontossággal ér­zékelem a súlyt. — A selejt sem közömbös — folytatja a művezető —, 1,2 szá­zalék az engedélyezett s a bri­gádok a verseny hevében már 0,15 százalékra csökkentették. Ez 231 400 forint megtakarítást je­lent eddig — olvassa ki a pontos adatot jegyzetfüzetéből. A két műszakban dolgozó kon­zervüzem falán levő táblára ép­pen most írták ki á tegnapi ver­senyeredményeket: — Egy hajszállal csak meg­előztek, utói kell érni őket —, mondja Halász Lászlóné. Csorba Márta rámnéz és azt magyarázza: izgalmas ez a verseny, de kor­rekt. Amolyan „melegcsákány- váltással” lép le a műszak. Ad­dig senki sem ,megy el, míg a he­lyére nem lép a váltás. — Pontozásos a verseny — te- s^j, hozzá Csikászné, a. művezető. A laboratóriúhí .Ír'részt; vesz a versenyben, /S''rézáltál lá,Mh'ápi ■értékelésben, ment a minőség nem romolhat. Ha mégis, az pont­veszteséget jelent a műszakban dolgozóknak. Egyébként a ver­senybizottság hetenként részesíti prémiumban a jobbik műszakot. Váratlanul leáll egy berende­zés. A tmk üzemlakatos-brigád- ja pillanatok. alatt hozzákezd a javításhoz, mert tagjai is része­sei a versenynek. Néhány perc múlva ismét működik a gép, s folyik tovább a verseny újabb százezer forintok megtakarítá­sáért, a XII. kongresszus hatá­rozatainak végrehajtásáért, kö­szöntve felszabadulásunk 35. év­fordulóját. Nagy Ottó Keresik az export növelésének útjait A Termelőszövetkezetek Értéke­sítő, Beszerző és Szolgáltató Kö­zös Vállalata, a TSZKER az or­szág több mint 1100 közös gazda­ságát tömöríti. A vállalat 1978. ja­nuár 1-én alakult és azóta több mint 160 közös gazdaság lépett a társulásba. Nemrég értékelték a .tavalyi összforgalmat, amely meg­közelítette a tíz és fél milliárd fo­rintot a tervezett kilenc milliárd- dal szemben. A gazdasági társulás irányításá­ban megőrizték a szövetkezeti jel­leget. Ezért is a taggazdaságok magukénak érzik a közös vállala­tot, újabb megbízásokkal keresik fel a megyeszékhelyen működő te­rületi központokat. A TSZKER kecskeméti területi központja elmúlt évi forgalmi ter­vét —, amely megközelítette a 400. millió forintot — teljesítette. Egy év alatt kilenc új szövetkezet lé­pett a társulásba. Taggazdaságai­nak száma eléri a nyolcvanhár­mat. Bevételi tervét 113,0 száza­lékra teljesítette. A tagszövetke­zetek részére a tervezettnél több mint félmillió forinttal nagyobb nyereség-visszatérítést számolt el. Forgalmazási tevékenységének legnagyobb hányadát a szántóföl­di termények adták. Jelentős részt képviselt az élelmiszerek exportja. A jármű-, gép- és anyagforgalma­zás csaknem húsz százalékát tette ki a kereskedelmének. Alapvető törekvése a közös vál­lalatnak az exportforgalmazás nö­velése. Ezt állandó feladatnak te­kinti. Tavaly is partnereinek se­gítséget adott a zöldség- és gyü- . mölcsfélék értékesítésében. Előse- ’ gitette a bor, a száritmányok, a magvak, a papírfa exportját. A baromfi és szalma külföldre tör­ténő szállítását a kishatármenti forgalmazásban bonyolították le Jugoszláviába. A TSZKER azt tervezi, hogy to­vább szélesíti az együttműködését a tagszövetkezetekkel. Bővíti a szolgáltatások körét. Keresi ex­portforgalom növelésének új út­jait. Ezt határozták el a nemrég tartott megyei igazgatótanácsi ülé­sen. Máris történt néhány figyelemre méltó kezdeményezés. A fülöpszál- lási Vörös Csillag Termelőszövet­kezettel együttműködve összegyűj­tik a közös gazdaságokban elfek­vő hulladékvasat; és alkatrésze­ket. Mindezeket valamilyen mó­don hasznosítják. Részben a fel­dolgozóiparban. részben a még használható alkatrészeket olyan gazdaságokhoz juttatja el a válla­lat a piackutatás során, amelyek­nek arra szükségük van. Az eddigi próbálkozások sike­resnek bizonyultak az aprómag­vak termesztésére. Igyekeznek az idén még több gazdasággal szer­ződést kötni, többek között a kül­földön keresett, madáreleségként felhasznált magokra. A másik exporttartalék a takar- mányszáritmányok gyártásának bővítése. Néhány taggazdasággal megállapodást köt ilyen jellegű gyártmányok külföldre szállításá­ra. A TSZKER 1—3 százalékos ju­talék ellenében bonyolítja le tag­gazdaságaival, illetve megbízóival a közvetítő kereskedelmet, sok se­gítséget nyújt az áru kedvezőbb elhelyezésében. K. S. a i «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom