Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-30 / 100. szám

1980. április 30. • PETŐFI NÉPE • 5 VENDÉGÜNK VOLT Kuwashima Kenichi Művek, alkotók, olvasók a dunavecsei könyvtárban Miért nem Hkerül kellő mértékben gyarapítani a vecsei könyvtár állományát? Milyen tényezők akadályozzák ezt az alapjában nemes és nélkülözhetetlen törekvést? Hogyan, s miként alakult az olvasók tábora, összetétele? Milyen módszerekkel igyekeznek ráirányítani a figyelmet a könyvre, az olvasásra? Az ilyen és hasonló kérdésekre i keresték a választ Dunavecse nagyközség Tanácsa Végrehajtó Bi­zottságának egyik legutóbbi ülésén. Ekkor került sor a helybeli Vi­kar Béla Könyvár munkájának elemző értékelésére. Ritka .öröm, ha egy-egy Bács- Kiskunba látogató külföldi újság­író szakíthat magának időt itte­ni kollégái megismerésére. A Mntnichi Shimbun magyarországi tudósítóid azért is autózott Bu­dapestről Katona és Kodály vá­rosába, hogy találkozzon lapunk munkatársaival. Tíz hónapja dol­gozik hazánkban, szeretné jól vé­gi zni dolgát: a hivatásukból kö­vetkezően sokak véleményét tol­mácsoló újságíróktól hű képet kaphat honi viszonyainkról. Ok­kal választotta Kecskemétet, mint ez a későbbiekből kiderül. De ha­ladjunk sorjában. A sajtóklubban összegyűlt fia­tal kollégáim természetesen kí­váncsian tudakolták, hogyan ké­szül a világ egyik legnagyobb példányszámú lapja. A gondos eleganciával öltözött, közép- és kelet-európai kérdésekben jól tá­jékozott Kuwashima úr készség­gel válaszolt kérdéseinkre. Mon­dandójának lényege: A Japán Császárság (Nihon Ko- ku) területe három és félszerese hazánknak, lakossága tízszerese. Nagyon kedveltek az újságok, így a három mamutvállalkozás lap­jai több milliós példányszámban kerülnek az olvasókhoz. ,A Mai- nichi Shimbunból átlagosan öt, öt és fél milliót vásárolnak na­ponta. A tokiói és a vidéki ki­adások híranyagát mintegy két­ezer állandó vagy alkalmi mun­katárstól szerzik. A gyorsaságot tekintik a leg­fontosabb követelménynek. Ezért mintegy kilencven—száz percen­ként részben újult tartalommal nyomják a lapot: helyet szoríta­nak az újabb eseményeknek, friss információknak. Saját nyomdá­juk a szó szoros értelmében pilla­natok alatt kivitelezi a szerkesz­tői elgondolásokat. így egy-egy szenzációról két-három óra múl­tán tízezrek olvashatnak képes tudósítást. A három óriáslap ver­sengése mind több pénzükbe ke­rül, mind többet követel az új­ságíróktól. Abban reménykedtek, hogy egy megállapodással meg­szüntethetik a már-már értel­metlen hajszát: napi tizennégy kiadásban határozták meg a maximumot. Sajnos, azóta már megjelentek a tizennégy egycsil­lagos, tizennégy kétcsillagos pél­dányok is. erőteljesen, bSr -foiyásoló sajtóorgánumokat rész- OifiKytársaságolaoadják ki.<\A\.poli- tikai pártok is felhasználják ter­mészetesen nézeteik terjesztésére a nyomtatott betűt, de példány­Kuba bővelkedik természeti szépségekben. Ezek közül is ki­emelkedik a Cienaga de Zapata szivében elterülő Kincses-tó és’ környéke. Itt található a Guama ti'.ristaközpont, amely méltán ér­demli ki a víziparadicsom nevet. A fő közlekedési eszközök itt a hajók, tizenkét szigetecske kö­rül kanyarognak, ahol ősi taino- indián kunyhók, építmények, fa- hidak, faösvények növelik e vad­regényes táj vonzerejét. A világ­szamuk elmarad a Mainichi Shimbunétól és társaitól. A lapkiadó — a Japánban kir alakult gyakorlatnak megfelelően — más üzletágakban is érdekelt. Népszerű például vállalata uta­zási irodája, ök kulturális jelle­gű turisztikára, tanulmányutakra szakosodtak. Csak olyan helyre viszik előfizető utasaikat, ahová valóban érdemes elmenni, ahol szép élményekkel gazdagodhat­nak. ahol tanulhatnak. Ök szervezték a Kodály-mód- s z'er tanulmányozására az első csoportot. Kuwashima úr így rég­óta tud Kecskemétről. Magyar fe­lesége vezette a japán énektaná­rok küldöttségét a hírős városba. Népszerűsítik a Kodály Társaság Ugközelebbi, sapporói kongresszu­sát. A magyar Kulturális Kapcso­latok Intézetével közösen ők ren­dezték a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum to­kiói kiállítását. A külpolitikai újságíró jól érzi magát hazánkban, örül a ma­gyar—japán kapcsolatok gyarapo­dásának, amit maga is igyekszik előmozdítani. Elénk érdeklődést keltett — például —• a Púja Fri­gyes külügyminiszterrel készített interjúja. Szívesen venné, ha a kecskeméti szőlővidék és a ha­sonló jellegű Kófu között valami­lyen kapcsolat létesülne. Ha ide­je engedi, szívesen bemutatja ha- tZfíjgr természetig,, kulturális., émfjé- Szejti .értékeit, mint ezt a kecske- jfígfi .művelődési .központban tar­tott sikeres előadása is tanúsítja. H. N. (Tóth Sándor felvétele) járó turista minden igényét is ki­elégítik a korhű környezetben épített éttermek, uszodák, a für­dési. horgászási lehetőségek. Itt iendezik meg minden évben a nemzetközi pisztránghorgász-ver- senyeket is. Amerikaiak, kanadaiak, latin­amerikaiak mellett szovjet, cseh­szlovák, nyugat-európai turista- vendégei is vannak a Kincses-tó kincses tájának. (BUDAPRES9 — PRENSA LATINA) A könyvállomány A végrehajtó bizottság ülésére készített beszámolóban ez olvas­ható: „Az utóbbi évek gazdasági és társadalmi változásai, a köz-, gondolkodás alakulása, a maga­tartásformák mobilitása arra kényszerített és ösztönzött ben­nünket, hogy mindezeket figye­lemmel kísérjük és az ebből fa­kadó követelményrendszer sze­rint végezzük napi munkánkat.” Nos, ehhez hozzátartozik az is. hogy a könyvállományt tervsze­rűen és módszeresen gyarapítani kell. A Vikár Béla könyvtárban sajnos, immár évek óta nem tud­nak lépést tartani a szakmai irányelvekben meghatározott évi ezerkötetes növekedési ütemmel. Ez egyrészt abból adódik, hogy a könyvek árának az emelkedése nincs aránybán a vásárlásra for­dítható összeg növekedésével. A, pénzügyi lehetőségek elégtelensé­ge inellett az elhelyezési gondok is akadályozó tényezőként szere­pelnek. Ugyanakkor évente leg­alább hat-nyolcszáz kötet könyv rongálódik meg annyira, hogy az., elhasználódás miatt selejtezni kellene. Ám ezeket továbbra is meg kell tartani a kereslet és a megfelelő pótlás hiánya miatt. Ellentétes tendencia, és meg­lehetősen szembetűnő, hogy míg az utóbbi években a könyvek ára általában legalább ötvenszázalé­kos emelkedést mutat, addig ugyanebben az időszakban Duna- vecsén nagyjából csupán egyhar- madával növekedett az állomány- , gyarapításra felhasználható pénz­összeg. 1980-ban mindössze 33 ezer forintot fordíthatnak vásár­lásra. Jelenleg mintegy húsz és fél ezer kötet könyv között válo­gathatnak az olvasók. A műfaji összetételt tekintve — érthetően — mennyiségileg vezet a szépiro­dalom. Ezekből csaknem tízezer kötet áll rendelkezésre: vagyis az állománynak mintegy a fele. ör­vendetes tényező, hogy *a társa­délorhtudományi témájú művek száma 'hévről sévrei növekszik: Las- ■ san ez a szám ebben a könyv­tárban már megközelíti a négy­ezret. Ez többek között azt je­lenti, hogy Dunavecsén egyre többen vannak, akik nem csu­pán a kikapcsolódás céljából ol­vasnak, hanem műveltségüket, is­mereteiket akarják gyarapítani ezzel. Az olvasók A beszámolóból és a vecsei em­berekkel beszélgetve is kiderül, hogy ebben az intézményben az olvasószolgálatot fontos tevékeny­ségnek tekintik. Az intézmény ezen. keresztül is hathatósan tud részt venni a helység közmű­velődési életében. Ez jórészt a tál sintézményekkel kialakult gyü­mölcsöző kapcsolatnak tulajdo­nítható. Az elmúlt évben a Vikár Béla Könyvtárban csaknem ezerszáz beiratkozott olvasót tartottak nyilván. Ez kevesebb, mint az el­múlt esztendőben volt. A keve­sebb létszámú olvasó viszont több könyvet kölcsönöz az intézmény­ből. És az is örvendetes, hogy a fiatalabb korosztály tagjai közül is egyre többen válnak rendsze­res olvasóvá. Ilyen tekintetben az utóbbi két esztendő alatt mintegy hat-hét százalékos az emelkedés. Az is jó dolog, hogy ebben a nagyközségben az ipari munká­sok közül több mint kétszázhat­vanán tagjai a könyvtárnak. A könyvforgalmat nézve egyen­letes fejlődésről számolhatnak be. Az olvasók körében az eddigiek­nél jobban tért hódít a kortárs irodalom, s kedveltek a hazai és külföldi fiatal, eddig még kevés­bé ismert írók alkotásai is. Meg­nőtt az érdeklődés az irodalmi és művészeti kritikák, az elméleti művek iránt. Ezzel van össze­függésben. hogy a különféle fo­lyóiratokat lapozgatok száma is gyarapodik. 1979-ben a Vikár Bé­la Könyvtárnak tizenegy és fél ezer látogatója volt. Együttesen egy év alatt csaknem negyvenezer kötetet kölcsönöztek. Annak elle­nére. hogy az olvasók^ száma cse­kély mértékben csökken, a könyv- tárlátogatások gyakorisága, 'vala­mint a kölcsönzések száma egy­aránt tízszázalékos emelkedést mutat. Rendezvények Az intézményben rendszeresek voltak az utóbbi esztendőkben íió—olvasó találkozók. Ám úgy találták, hogy ezek megszokottá és sablonossá váltak: ezért létre­hozták a könyvbarátklubot. En­nek keretében találkozásokat szer­veztek. Vendégük volt többek kö­zött Pilinszky János és Csoóri Scndor költő. Tálasi István tör­ténész. A szocialista brigádok ré­szére irodalmi-történelmi vetél­kedőkét' -boriyolftottak'Te. és hoz­zájárultak a Könyv és~ ifjúság el­nevezésű vetélkedősorozat sikeré­hez. Létrehozták, és eredménye­sen működtetik azt a sorozatot is. amelynek Vecs’eiek pódiuma a neve. Az egyes összejövetelek al­kalmával a résztvevők száma mintegy ötvenre tehető. A könyv­kiállítások és a rendhagyó iroda­lomórák ugyancsak hozzájárul­tak az intézmény munkájának sikeréhez, tartalmasabbá tételéhez. 1979-ben egyetlen esztendő le­forgása alatt több mint hetven rendezvény volt. A fentiek alap­ján bárki jogosan megállapíthat­ja. hogy a< dunavecsei Vikár Béla könyvtár eredményesen fárado­zik kulturális politikánk célkitű­zéseinek gyakorlati megvalósítá­sán. Varga Mihály Guama, a kubai víziparadicsom • Az egri Gárdonyi-ház. HAZAI TÁJAKON Vendégségben Gárdonyinál Egerben, a városból Noszvaj felé vezető út a vasúton át a vár fölé kanyarodik. Ott a kanyarulatban, ahol a legszebb a kilátás a vár­ra és a városra, könnyen megta­lálható Gárdonyi kapuja: a róla elnevezett utcában a 28. szám alatt. Egyszerű ház szép kertben. Mint a régi falusi házak, végével néz az utca felé, arra merőlegesen húzódik be a telek mélyére. Kö­zépen a bejárat — két oldalán emléktábla — s a helyiségből balra, s jobbra nyílik egy-egy szoba. A bal oldali néz az utca felé. Kezdjük ott a látogatást — Gáidonyi is ott kezdte a regény­írást. amikor — a karádi. deve- ’cseri és sárvári tanítóskodását követően — a szegedi újságírós- kc rlást otthagyva Egerbe költö­zött 1897-ben. Ott írta áz Egri csillagok-at 1897. november 9-étől 1899. október 26-ig. Íróasztala az utcára néző két ablak között áll. Középen a tintatartó — mellette Jókai képe. amit néki dedikált —. balról az asztalhoz épített nagy óra. jobbról lámpa áll. Ha félrehúzódott balra, vagy fölállt, s odalépett az ablakhoz elé tá­rult regényének tárgya: a vár. Tőle jobbra a minaret nyúlik föl a város házai közül. A szobában rézágy. Szekrény, amelynek ajtajára képet festett — s festményei szerte a falakon. S itt a pianino, a hegedű,, -ame­lyen jatszp.fi — ezenkívül fuvo- lázott. s cimbalmozott is. Itt lát­juk az Egri csillagok számos ha­zai. s idegen nyelvű kiadását. (18 nyelvre fordították le, utóbb — mint mondják — egy Egerben a főiskolán tanult vietnami.) Később aztán a hátsó szobában rendezkedett be az írásra. Nyil­ván két helyiségből lett kialakít­va a nagy, hosszúkás atelier, amelynek fala mentén komor könyvszekrények .sorakoznak. A belépőre a távoli, szemközti fal előtt szigorú szabályossággal álló nagy íróasztal, mered. Az íróasztal fölött ablak a mennyezeten. Onnan kapta a fényt Gárdonyi, amikor írt, mert az ablakokat elsötétítette a spa- lettákkal. Nem volt barátságos, nem pihenésre, lazításra csábító környezet. Inkább különös szer­zetesi önfegyelmező szigor. Le­het, hogy ezért is kedvesebb e sorok írójának az Egri csillagok, mert valamiképpen benne van az a kedves közelség, az a valódi közvetlenség, amit az írás köz­ben is az ablakon át látható vár s város jelentett az írónak? Ezzel szemben a hátsó terembe csak az égbolt tekintett be. de az sem láthatóan, a tompa üvegeken át. Onnan ki volt zárva a külső vi­lág. a modell valósága , is — csak ami e világtól, látványtól, hang­tól elszigetelt műhelybe zárkózó képzeletben született: az nyomta rá bélyegét a papírra kerülő sza­vakra? Ezt árasztják a falak, s ezzel együtt valamiképpen érezzük köztük Gárdonyit, könyvei között matat, beleolvas valamelyik ma­gyar. angol. francia, német., olasz vagy török nyelvű munkába... Titkosírással föliY egy témát jegy panírcsíkra... S a. vendégség után még ben­sőségesebben olvashatjuk regé­nyeit. N. F. • Ezt lalta a/. író az ablakból fX'X'X'X’X'X'X^X'X'X'X'XCvXvX«: rßdmttuj urnái: Másfél szoba összkomfort (13.) Az ősz elejen Miklós egyszer rosszkedvűen jött haza az inté­zetből és panaszkodott, hogy nem megy a munka, fel vannak zak­latva odabent a kedélyek. Egyik laboránsnője elvált, otthagyta az urát a berendezett- lakással, és most hol itt alszik, hol ott, egyik vagy másik barátnőjénél, nagy­néninél, mikor hogy — és termé­szetesen Örökkön kialvatlan, rosszkedvű, gyakran sír, már-már az idegösszeroppanás határán lé­zeng. A kollektíva persze szánja, mert különben kedves teremtés, van egy gyönyörű kislánya, az most a nagyszülőknél tengődik — és hát nem élet ez így! Persze, né­ha félórákra is leáll aj munka, a kollégák a kis Tatámé esetét tár­gyalják, hogy’ s mint lehetne se­gíteni rajta. A félórák aztán néha órákká nyúlnak, s napjában több­ször is megismétlődnek... És ő most mit Csináljon^ Gorombítsa le őket? Amikor éppen emberi szolidaritásból vizsgáznak? ... Viszont ott van a labor kutatási programja — azzal meg ilyen mó­don végzetesen- elmaradnak!... Milyen rongv asszony az, aki nem veszi ki részét a férje gond­jaiból? Én sem álltam sokáig Miklós panaszkodását, hisz az egész szeptember ezzel telt el. Ok­tóber elején odaálltam eléje. „Mondd, szívem, ne próbáljunk valamit ennek a szegény Tatámé­nak az ügyében?” „Mit? — vont a vállán. — A ti­zenötödik kerületben lakik, te meg...” „Istenként, azért ki lehetne ta­lálni valamit... Végeredményben miért dolgozik a lakásosztályon az ember? Például átjelentkezhetne hozzánk, valahová családtagnak. Csak van valami ismerőse, roko­na, -barátnője az én kerületem­ben. És úgy talán már megpróbál­hatnék valamit az érdekében. Az a kétéves kislány itt nagyon sokat nyom a latban!' Családvédelem, ifjúságvédelem...” „Igazán megtennéd? — nézett rám Mikiós felderülő arccal. — Pedig ismerem az elveidet. j.” „De a te munkád mégsem -me­het rá az ő megoldatlan lakás­ügyére! — ráztam a fejem. — Amellett a szociális körülmények, a gyerek!.. ." Miklós sóhajtott. „Erre nem is mertem volna gondolni! Hogy te, aki soha sem­mi ilyesmit..., aki mindig min­den illetéktelen beavatkozásnak ellenálltál, aki annyira gyűlölöd a protekcionizmust. hogy éppen te... és éppen egy közeli munka­társaimnak ... Nem is tudom, sza­bad-e elfogadnom?" Meghatva néztem; ez a szerény­ség, ez az aggályoskodás annyira reá vallott! De én már elszántam magam, hogy mindenképp segítek rajta. „Szép, hogy lelkiismereti kér­dést csinálsz belőle, szívem. De ez az én dolgom. Légy nyugodt, pon­tosan tudom, meddig etikus vala­mi, és hol kezdődik a korrupció! Itt egy gyermekét egyedül neve­lő anyáról van szó. akit a tör­vény is támogat!” Miklós most már ragyogott. „Erre nem is mertem volna gon­dolni! — Odalépett hozzám, át­ölelt. — Igazán tündér vagy, szi­vem! Isteni lenne, ha ez sikerül­ne! Mindjárt másképp menne oda­bent a munka! De rám is f^rne, a teremtésit neki! Mert így előbb-utóbb megvonják tőlem a bizalmat, és mehetek vissza szap­pant főzni... Összevissza csókolt. — És hogyan gondolod?” „Egyik estére meghívod ezt a szerencsétlen teremtést. Aztán kö­zösen kisütünk valamit!” „Aranyos vagy! — mondta Miklós és ölelt, és csókolt. — Ara­nyos vagy!” 11. A következő szombaton már itt is ült nálunk a szomorú kis kollé­ganő. Kicsípte magát alaposan, a csinos kis pofiját kifestette, szeme fölé vastagon kente a kéket — remekül mutatott, amellett még szolidan is. Meg tudtam érteni a labor közvéleményét, hogy any- nyira melléje állt... Először ki- álmélkodta magát a lakásunkon, a fekvésén, a beosztásán, a 'beren­dezésén, aztán hellyel kínáltam, s kitöltöttem a teát. Még mindig a látványban gyönyörködött. „Igazán nem szeretem a nagy szavakat, tessék elhinni — mond­ta, s nem vette le szemét az egyik falon függő színes kerámiáról —. de ilyen szép lakást én még éle­temben nem láttam!" „Hát nem mondom — mosolyog­tam, —, benne van a szivünk, a lelkünk...” „A verítékünk! — vágott közbe az én Miklósom. „... de, hogy a legszebb lakás volna ... Kedves, lakható. És sze­retjük.” Megint körülnézett. „Hát ezt lehet is. És mióta tet­szenek itt lakni?” „Három esztendeje” — mondta Miklós. „Akkor már tulajdonképpen öreg házasoknak számítottunk, amikor végre meglett ez a la­kás ...” — tettem hozzá én. „Hét éve jártunk együtt!” — mondta Miklós. Rámosolyogtam, hálásan. „Most lesz a tízéves jubileu­munk. És ebből hét teljes év — fordultam megint a kis nőhöz — képzelje, lakás nélkül!”. „Rettenetes... —sóhajtotta. — Borzasztó lehet az ilyen hosszú várakozás! Nekünk könnyebb volt... A férjem szülei már vagy tíz éve fölépítettek egy családi házat, s benne a férjemnek egy önálló lakást, hogy ha majd meg­nősül. legyen hová ...” Tétován bólintottam. „Az én szüleim is felajánlották, hogy költözzünk hozzájuk, de er­ről hallani sem akart a férjem..." „Nem hagyhattam magára az özvegy édesanyámat” — vágott közben sietve Miklós. « „Ö — mondta kedves mosoly- lyal a fiatalasszony —, erről ráis­merek a főosztályvezető úrra ... Neki ilyen szive van! Igen. mondtam magamban. A szive. Meg még az is hozzá, hogy anyáék egy szobát kínáltak, de a főosztályvezető úr kettő alatt nem volt hajlandó ... Amint ez a la­kás meglett, egyszeriben nem volt érdekes a mama magánya! Miklós mosolygott. „Hét évig éltük a mindenünnét kivert kutyák keserves életét, képzelje, Juditka... Kölcsönlaká- sok, surranások. néha egy-egy vi- kend vidéken ...” „Rettenetes lehetett...” — só­hajtotta együttérzően a kis nő. — Te jóságos ég! Én beleőrültem volna! Hét év!” Megveregettem a karját. ..Ezért is értem meg én a maga nagy baját, kedvesem. Nem is fordulhatott volna jobbhoz! Á bajt csak az érzi át, aki maga is járt hasonló cipőben! — S most én sóhajtottam mélyről, mert eszembe jutott e hét év minden gyötrelme. — A legszebb éveim mentek el így! Én harmincból harminchét lettem, a férjem negy­venből negyvenhét...” A kis kolléganő meglepetten pillantott Miklósra. . „Szálúk elvtárs' már ötven éves?” „Á! — mondta Miklós zavarban. — Csak idén töltöm be!” Tatámé megint hozzám fordult. „De végre is megérte, nem? A hétévi kin. Elérték, amit akartak. És most? Boldogak?" Csak bólintottam, de felragyo­gó arcom is mutathatta mennyi- ,re! „Ez igazán érthető — bólogatott Miklós is. — Az olyan ember, aki sok mindenen átment, meg tud­ja becsülni, amit az élettől kapott. Bezzeg a taknyosok, akiknek az egyik örömapa izzadja össze az esküvőig a kétszoba hallt, a má­sik meg a kocsit, nászajándékba, nyafognak, ha a lakás távol esik a központtól, vagy ha a kocsi csak Trabant... De az olyan em­ber. aki megkinlódja. aki a saját erőfeszítésével izzad ki mindent, mint a gyöngykagyló, az boldog az elért eredményével!” „Nem is csodálom — mondta a kis kolléganő, aztán finoman órá­jára pillantott és fölemelkedett. De nem állta meg. kikukkantott még az erkélyre is: az enyhe nyár­végi estben félig nyitva volt az ajtó. — Csodálatos! — csapta ösz- sze a kezét. — Még a kilátás is! Egyszerűen gyönyörű ez a lakás!” |Folyta tása következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom