Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-03 / 79. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1980. április 3.

FELSZABADULÁSI ÜNNEPSÉG KECSKEMÉTEN

(Folytatás az 1. oldalról.)

(tévedésekből, azokból a hibáikból, amelyeket a 'történelmi út során elkövettünk.

A szocialista 'társadalom építésének első lépései olyan eredményeket hoztak, amelyeket az egész nép támogatásával 'tudtunk csak elérni. A föld őszit ás a parasztság tömegeit állította ügyünk mellé. Az ipari üzemek és pénzintézetek államosítása a munkásságot sorakoztatta fel az építő munka minden területén. Az életszínvonal növekedése rohamosan éreztette az emberek életének megváltozását. Az ötvenes évek elején azonban egyre jobban kivehetővé váltak az akkori pártvezetés hibái. Uralkodóvá 'lett a dogmatizmus és a személyi kultusz. A szélsőséges politikai folyamatok között mindinkább teret kapott az opportunizmus is. Ezek terepet adtak az akkor még viszonylag nagyobb számban jelen levő ellenséges erőiknek. A fellazult viszonyok utat biztosítottak mind a belső, mind a külső ellenségnek, amely 1956-ban a szocialista forradalom ellen támadt. Ekkor ismét a Szovjetunió segítette a magyar munkásosztályt abban, hogy rendezze politikai helyzetét, hogy a párt felszámolhassa az elkövetett hibákat, és megnyerje újólag az egész nép bizalmát. Pártunk ennek úgy tudott megfelelni, hogy nagyon következetesen harcolt mind a szektás hibák, mind az opjoortunista elhajlás ellen, és munkájában egyértelműen érvényesítette a lenini normákat.

A kibontakozás alapvető feltételévé vált, hogy miit tesz a párt, és az eredmények milyen gyorsan állítják helyre a néptömegek bizalmát.

A párt kezdeményezésére a gazdaságban jelentős eredmények születtek: Az .ipar fejlődése robbanásszerű változásokat hozott. A mezőgazdaság szocialista átszervezése megteremtette az ipari és mezőgazdasági termelés szocialista jellegű kapcsolatát. Az értelmiség döntő többsége is felszabadultan adta tudása legjavát az építő munkához.

A szocialista átalakulás folyamata az új termelési viszonyok uralkodóvá válását, a különböző társadalmi osztályok és rétegek érdekazonosságát teremtette meg. Létrejöttek azok- a politikai és társadalmi feltételek, amelyek a fejlett szocialista társadalom építésének meghirdetését • eredmé-1 nyezték.

Mindezt azon az alapon tette pártunk, hogy végileg felszámoltuk a kizsákmányoló osztályok . uralmát, s társadalmunk egész osztályszerkezete megváltozott. A termelőeszközök társadalmi (tulajdonba vétele, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, valamint a szocialista tervgazdálkodás eddig soha nem látott fejlődést hozott mind a termelés, mind a nem- . zeti jövedelem és az életszínvonal növekedésében.

Az emberi munka becsülete

A hetvenes évek elején a világ- gazdaságban 'bekövetkezett változások közül számos kedvezőtlen hatás érte egész gazdasági fejlődésünket. A világban kialakult energia- és nyersanyagéhség számunkra előnytelen ármozgásokat teremtett. Nehezítette még mindezt az a tény, hogy gazdaságunk fejlődését biztosító források némelyike (kimerült.

Az elemző felismerés pártunk számára megmutatta, hogy gondjaink forrása nemcsak kívülről származik. Feltárta, hogy gazdaságunknak hol vannak azok a gyenge pontjai, amelyek 'gátolják a kibontakozást. A XI. kongresz- szus után nagyon következetesen láttunk hozzá ezek (kijavításához. Első kézzelfogható eredmény az elmúlt évben már megmutatta az intézkedések helyeségét.

Gazdaságunk továbbfejlődése biztosíthatja csak egyéb céljaink elérését. Ezért most és az elkövetkező években a munka jelentős hányadát arra kell fordítani, hogy megteremtsük a 'biztonságot, amely lehetővé teszi a további előrehaladást. Fel kell 'tárná .mind az anyagi, mind a szellemi tartalékainkat, amelyek a munka jobbá- tételét szolgálják. Az ésszerű gazdálkodás olyan feltételeit kell megteremteni, amely az erők leg- ■ hatékonyabb aktivitását hozzák felszínre.

A nemzetközi munkában rejlő (lehetőségeink szélesítése és hasznosítása mellett legnagyobb figyelmet belső tartalékaink jobb feltárására kell fordítanunk. Hatékonyabbá kell tenni minden szinten az emberi munkát. A vezető és a beosztott 'munkájának értékeit is az határozza meg, hogy milyen/ mértékben tud megfelelni a megnövekedett igényeknek. Ezek alól a követelmények alól senkit nem menthetünk fel.

Mindenekelőtt ez a hatékonyabb munka a biztosítéka életszínvonalpolitikánk következetes érvényesítésének. Most nem vagyunk abban a helyzetben, amikor jelentős előrelépést határozhatunk el. Jelentős eredményként nyugtázhatjuk, ha gazdasági biztonságunk, egyensúlyi helyzetünk megteremtése mellett az életszínvonalat stabilizálhatjuk. Ezzel tudjuk csak megalapozni a későbbi előrehaladást.

A mi társadalmunk alapját az emberi munka teremti meg. A munkáról ma már nem elég csak általában beszélni, mert az értéket — mégpedig beváltható értéket — termelő emberi munkának minden tekintetben korunk igényéhez kell igazodnia. Politikai programunk világosan fogalmazza meg azokat a követelményeket, amelyek a szocialista építésben kifejtett munka jellemzői kell, hogy legyenek. Az elismerés minden formája következetesen és egyértelműen tükrözze vissza a munka mennyiségét és minőségét, világosan fejezze ki a szocialista társadalom értékítéletét. Ez a felfogás nem tűri meg a munka nélkül szerzett jövedelmek áramlását, s kivet magából mindenféle kal- márkodó magatartást es protek- ciózást. Társadalmi* gyakorlatunkból ki kell irtani a „kéz kezet mos” elvtelen gyakorlatát. Pártunk helyesen cselekszik, amikor félreérthetetlenül csak a becsületes, eredményes munkát támogatja és minden eszközzel (küzd a becstelenség, a megalkuvás ellen, bármilyen formában és bárkinél is jelentkezzen az.

A gazdasági építőmunka eredményessége attól is függ, hogy az emberek többségének tudata milyen gyorsan azonosul szocialista céljainkkal, milyen gyorsan és eredményesen tud újat teremteni. Az is világos, hogy amikor nehezebbe válik munkánk és a magasabb életszint elérését'kemény és áldozatos munkavégzéshez kötjük, megnövekszik az érett, elkötelezett és szocialista céljainkkal teljesen azonosult gondolkodás szerepe.

Az ilyen viszonyok a bizonytalankodókra is hatnak, azokra, akik várakozó kíváncsisággal szemlélik a folyamatokat. Ilyenkor a sodródó típusok könnyen idegen nézetek befolyása alá kerülhetnek és meginoghatnak. Megnyerésükről nem mondhatunk le, számukra is magasabbra kell emelni az eszmei, erkölcsi és politikai követelményeket. A pártnak a változó viszonyokhoz, a növekvő igényekhez kell igazítania propaganda- és agitációs tevékenységét egyaránt.;;.': i, jBíúsrrstlí •

.» Az említett .feladatoknak csak úgy • tudunk .mindinkább megfelelni, ha népünk műveltségét, szaktudását a kor követelményének megfelelő színvonalra emeljük. Pótolhatatlan szerepe van ebben a művészeteknek, amelyek saját eszközeikkel elkötelezetten tárják fel valóságos értékeinket és mutatják be gondjainkat, segítsék építő, fejlesztő munkánk előrehaladását. Pártunk csakis a kölcsönös bizalom alapján képes maradéktalanul aktivizálni és hasznosítani a bennük rejlő erőket. Nélkülözhetetlen ezek- bekapcsolása és aktívabbá tétele feladataink megvalósításában. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha a párt tagjai vonzó magatartásukkal és bizalmukkal, őszinte véleménycserék, ha kell viták útján, megnyerik az értelmiség egészét, az önálló alkotókat is, ügyünk szolgálatára.

A kor követelményei szerint

A mai magyar 'társadalmi élet továbbfejlődését kell szolgálnia minden tevékenységnek. Építenünk kell haladó múltunk tapasztalataira, figyelembe véve a változó .tényezőket. Mind magasabb szintre kell emelni politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életünket. Ennek csak úgy tudunk eleget tenni — mint ahogy azt pártunk XII. kongresszusa is tette —, ha éber szemmel kutatjuk a magyar társadalom új 'kérdéseit és megkeressük ezekre a válaszokat. Eddigi munkánk ereje és lényege is ebben rejlik. Pártunk képes volt az adott történelmi helyzetek értékelésére és helyes programot' tudott adni a jövő számára. Akkor emlékezünk méltóképpen legnagyobb történelmi évfordulónkra, ha nemcsak örökösöknek valljuk magunkat, hanem eredményesen szolgáljuk jelenünket és jövőnket egyaránt.

Ezeknek a követelményeknek csak úgy tudunk megfelelni, ha betartjuk azokat az alapvető elveket, amelyek 'előtérbe helyezik a kommunista erkölcs normáit, s áldozatvállalással együtt a tisztességes munka lesz az emberek értékelésének alapvető meghatározója. Olyan nézetek, amelyek a korszerűség és konzervativizmus viszonyában értékelik ezeket a normákat, magáinak a politika gyakorlatának is súlyos károkat okoznak. A tetszőleges minősítések (könnyen dobhatnak a „túloldalra” olyanokat is, akik jó szövetségeseink lehetnének.

Világnézetünk, politikánk korszerűségét Igazolják eredményeink. Az ismert elméletek között egy sem tud jobb lehetőséget fcí-» nálni az emberiségnek, mint a

marxizmus—ieninizmus. Az emberiség számára nincs korszerűbb modell, mint a kommunizmus. Pártunk programja ezt a célt kívánja megközelíteni, majd elérni. Mindinkább bizonyos azonban az, hogy nem elég, ha csak tudjuk és hirdetjük, hogy mit akarunk, hogy a haladást képviseljük. Néha egyesek azt hiszik, hogy céljaink hangoztatásával már eleget tettek kötelezettségüknek, hogy önmagában ez bizonyító erőt jelent. Ugyanezek nem mutatnak példát a saját életükben, munkájukban, amikor a közösségtől kapott hatalmat személyes tulajdonuknak tekintik, s nemcsak élnek, hanem visszaélnek azzal. Amikor az új hirdetése nem kapcsolódik össze az új, korszerű .módszerek és lehetőségek kutatásával és alkalmazásával. Dicső múltunk mutatja, hogy sokan vannak, akik számtalanszor bizonyították, hogy bármikor készek munkát, energiát, sőt életet áldozni a leghaladóbb eszméért. Bizonyították és hitték, hogy az új társadalmat (kívánják szolgálni, mégis gyakran az újtól, a változástól féltik az általuk képviselt eszmét és elveket. Veszélyessé válik, amikor egyesek azt hiszik, hogy ők az egyedüli hivatottak arra, hogy az igazságot kimondják, és a forradalom eredményeit megvédjék. Övaikodnak minden szokatlantól, és gyanakodva szemlélik a változó körülmények között jelentkező új igényeket és módszereket. Az önhittség, a demagógia és a despotizmus pedig a kommunizmus eszmerendszerétől idegen, hiszen ereje mindig abban volt, hogy szakítani tudott a visszahúzó erőkkel és a túlhaladott, vagy helytelen gyakorlattal. A kommunisták ereje az elmúlt harmincöt évben mindig abban fejeződött ki, hogy fedülke- reikedtek a hibákon, hogy nem tartották csalhatatlannak magukat, meghallgatták a nép véleményét és figyelembe vették reagálását intézkedéseikre.

Nagy hibát követnénk el, ha a haladás és maradiáág viszonyát csak a kapitalizmus és a szocializmus ellentétére egyszerűsítenénk. Található maradi szemlélet a mii sorainkban is. Tévednek, akik görcsösen védelmezve az elért vívmányokat, ma már befejezettnek hiszik harcunkat és az elért eredményeket örökérvényűnek tartják. •

Céljaink világosak..—„azokat

!XII. ikongresszusunk: ismételten 5 megerősítette i-™ a'távolabbit — az;

' osztálynélküli. társadalom megteremtését — éppen úgy, mint a közelebbi célt. A távoli céllal kevesebb a napi gondunk, kevesebb a vita is. Politikánk világos, hiszen korunk igényét tükrözi. A mi korunk mindenekelőtt a szocializmus világméretű győzelmének a kora és egyben a tudomány, a technika soha nem látott fejlődésének az időszaka. A magunk lehetőségeivel is tehát azt kell szolgálni, ami a szocialista viilágforradalmat segíti. A mi munkákban ez azt jelenti, mit tudunk a párt és a munkás- osztály vezetésével megteremteni az iparban, a mezőgazdaságban, a tudományiban és a kultúrában egyaránt. Eredményeink és megbecsülésük mind a nemzetiközi életben, mind népünk által, attól függ, hogy mit alkottunk, és nem attól1, hogy mennyit beszélünk róla. Sikereink önmagukért beszélnek. Az eltelt harmincöt év eredményeire büszkék lehetünk, de most különösen ne legyünk elégedettek. Számba kell vennünk gondjainkat és azok forrásait is, hogy egyrészt védekezzünk ellenük, másrészt megoldjuk azokat. Nyíltan kell feltárni hibáinkat, hogy kijavításuk lehetővé váljék.

Lenin több alkalommal is szólt arról, hogy internacionalistának lenni elsősorban azt jelenti: mindenkinek saját hazájában kell megtennie mindent a szocializmus . győzelméért. Napjainkban — a két világrendszer ideológiai és gazdasági küzdelmében —- ez különösen időszerű megállapítás. A (kapitalista országok munkásosztálya, a harmadik világ népei nemcsak azt figyelik, hogyan érvényesülnek nálunk a demokratikus szabadságjo- gokv hanem, hogy miiként élnek itt az emberek. Jogos büszkeséggel mutatjuk meg az idelátogatóknak szépülő városainkat, fejlődő községeinket, a magas színvonalú kultúra számos bizonyítékát, világ- - hírű művészeink alkotásait. De ennél is fontosabb, hogy egész életünkkel gyakoroljunk vonzást, és ebbe tartozik az is, hogy kritikusan vélekedjünk magunkról.

Eredményeink elvitathatatia- nok, eddig eljutni ilyen rövid idő alatt csak' a szocialista társadalmi és gazdasági viszonyok között volt lehetséges. Iparunk sokat fejlődött, de még magas az önköltség és még több helyütt teher a korszerűtlenség, s gondok vannak a minőséggel is. Megteremtettük a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságot, de a termelés mellett a feldolgozás és tárolás elmarad a világszínvonaltól, a (követelményektől.

A termelés fejlesztésében elért eredményeink mellett tehát elégedetlenek vagyunk a mai. világ ritmusát követni nem tudó munkánk minőségi állapotával. De az emberi tudat fejlődésére vonatkozó rosszalló megjegyzések is a bírálat igazát jelentő, elgondolkodtató, fontos tényezők.

Felemelő érzéssel

Most mégis, amikor három és fél évtized történetére emlékezünk, a megtett út felemelő érzéssel töltheti el szívünket. Mert hol van már az a hajdani 'beszűkült emberi világ, amely fizikailag és gondolatban sem hagyta el a falu határát? S hol van az a paraszt, aki évszázados hagyományokkal túrta a földet és nevelte állatait? Hol vannak azok a körülmények, amelyek lerögzítették az embereket és beszűkítették ismereteiket? Ma már országot-világot látó és felfogó munkásai vannak a földnek is, akik a termelési és technikai kultúra számukra fontos ismeretében dolgoznak.

A' gyárakban dolgozó munkások mindamellett, hogy számuk megnövekedésének gyors üteme sok más hagyományt is összefont a munkástudat egészével, a szó igazi értelmében. munkássá lettek. A termelés korszerűsödése, a politikában való részvételük igénye és valósága többségük felelősségtudatát és műveltségét is a'ma igényéhez igazította1. Az értelmiség szellemi tevékenysége az élet minden területén a szocialista haza fejlődését szolgálja. Döntő többségük, elfogadva a párt programját, azért küzd, hogy egész népünk felemelkedjék az anyagi és szellemi élet szocialista társadalmának olyan fokára, amely a kommunista társadalom kapuját jelenti.

Az idősebb nemzedék tagjai még képesek a felszabadulás előtti embert megidézni, például Móricz Zsigmond Tragédiájának Kis Jánosát, aki „ha reggel volt felkelt, este lefeküdt, .mikor eljött az ideje, megházasodott. Akkor lakott utoljára jól, beteg is lett tőle, mert nevetni csaik egyszer nevetett életében jóízűen ...”, vagy József Attila szép szavaival ábrázolt munkás sorsát: „Itt élünk mi! Idegünk rángó háló, /vergődik benn’ a múlt síkos hala. /A munkaibér, a munkaerő ára, /cincog zsebünk-, ben, úgy megyünk haza. /Újságpapír az asztalon kenyérrel /s az újságban, hogy szabadok vagyunk íímc/'Póíp^^'t-.i&öok Játnpával ß a~; -k-éfljel 7£két,<toei;:fröecsel becs ül- . jük magpnk’.” " i. r

Ha mindezt a magyar falu parasztja és magyar munkása, mellé állítjuk, látjuk a megtett út igazát és értelmét. Méginkább szembetűnő lehet, ha a Valéria-telep elsárgult fotóit odaállítjuk a föld- bevájt summás lakásokkal együtt, a felépült új városnegyedek és az új falusi családi házak képei mellé

.Ezek a legszebb bizonyságai rövid .múltunk, munkánk értelmének. Ezek a valóságos hatások kinyitották az emberek értelmét és jobban feloldották nyelvét. Természetes útja ez a gondolkodásnak és megnyilatkozásnak. Mindinkább van véleménye a munkásnak, parasztnak és értelmiséginek egyaránt életünkről, a világban folyó eseményekről. Figyelnünk kell ezekre a véleményekre és építeni azokra. Azonosulnak az eredményekkel, megértik nehézségünket — ha okosan és észérvekkel magyarázunk —, de szemrehányást tesznek a hibákért s joggal várják, hogy kijavítsuk azokat. Tisztelik és szeretik az önzetlenül dolgozó vezetőiket, elfogadják tanácsaikat és követik példájukat, de elítélik és megvetik az önző, hamis és képmutató magatartást, akár a vezetőnél, akár társaiknál vélik megjelenni.

Nagy .tehát a felelősségünk az emberek életéért, anyagi és széllé4 mi fejlődésük biztosításáért. Ezért a szocializmus építése az ember tudati létében a valóság világává formálódjék a nevelőmunka által. Az ellentmondások feszültségében képessé kell tennünk, hogy felismerje a jót és képes legyen elkülöníteni a hamistól. Az anyagi termelés folyamatában belső . meggyőzéssel tudása és ereje legjavát adja, hogy a kultúrában .is képes legyen elkülöníteni a silányat az igazi értéktől. Olyan embereket kell tömegeiben megformálni, akik gondolkodása képes azonosulni, elfogadni, 'bizakodni eszménk valóságában és igazában. Különös gonddal kell .gyermekeinket , nevelni, mert az ő emlékeikben már nem létezik a másik világ minden szennye és nyomorúsága. A felnőtt nemzedék kötelessége, hogy példájával is formálja utódainkat, megértetve velük: csakis a mi világunk teremt .lehetőséget az ember számára, 'hogy képességeinek és szorgalmának megfelelően kibontsa és megteremtse a közösségen belül a maga teljes boldogságát. Csakis a mi világunk ad teljes tehetőséget arra, hogy 'kifejtse.(képességeit és, életét úgy élje le, hogy kora teljes lehetőségeit 'kihasználhassa. El kell fogadtatni gyermekeinkéi, hogy a boldogulás egyedüli feltétele a tisztességes, becsületes munka, s kötelessége minden generációnak, hogy (kiűzze soraiból a még Itt-ott jelen levő „ügyeskedő”, munka nélkül (boldogulni akaró, számító és jellemtelen magatartást.

Lobogók szimbóluma

Harmincöt éves történelmünk minden szépsége és gondja teremti azt a nemzeti és internaoiona-. lista egységet, a nemzeti és vörös lobogó tisztaságával, amely két szimbólumunk együvé tartozását is mutatja. A nemzeti lobogó jelenti számunkra a haladó magyarság ezeréves történelmének küzdelmét a fennmaradásért, ezért a földért, nyelvünkért, kultúránkért és gazdasági fölemelkedésünkért. A vörös lobogó jelenti számunkra a leghaladóbb nemzetközi mozgalomhoz — a kommunizmushoz — való hűségünket, a szocialista forradalomhoz való elválaszthatatlan kapcsolatunkat. Ez az egység teremti meg egész népünk továbbhaladásának nélkülözhetetlen feltételét. Ebben a kapcsolatban tudjuk csak megformálni azt a hazaszeretetet, amely a szocialista nemzeti egység feltétele, alapja és egylben eredménye is lehet. Ezért kell úgy vigyáznunk mindkét lobogóra, hogy megőrizzük annak szépségét, megóvjuk minden -szennytől és gálád cselszövéstől, amely árnyékot vethet becsületünkre. Ügy kell'tartanunk, hogy büszkén emelhessük magasra »népünk és más népek • előtt egyaránt..

Pártunk vállalta azt a történe- lemformáló feladatot, hogy egész népünket, a testvéri népekkel együttműködve vezeti a történelmi fejlődésnek azon az útján, amelynek célja a kommunista társadalom elérése. A néptől kapott bizalom felelősségével a kibontakozást, az életet jelentő jövőt formálja terveiben, - célkitűzéseiben. Vallhatjuk, hogy nem lehet szebb

Ny. V. Bagrov

— Harmincöt évvel ezelőtt, 1945. április 4-én a szovjet hírügynökségek az egész világ tudtára adták, hogy a 2. és 3. Ukrán Front csapatai befejezték Magyarország ^jszgjjgdítgs^j, ^ pptoét a^itorlók megszállása alól .-^.'i^óöádítt'’tá töb- rbéjc ;Rp^Ötí Tíy^'V. ,T|i$fóéi''4-;,|tz- őta á rriagyár nép 'kegyelettel őrzi annak a 150 ezer hős szovjet katonának emlékét, akik a gyűlölt ellenséggel szemben vívott küzdelemben áldozták életüket.

Az időközben eltelt , három és fél évtized alatt a szovjet és a magyar nép, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt megvédi tisztaságában, megmásíthatatlanságá- ban a marxista—leninista tanításokat, a proletár internacionalizmus elvét, s aktívan együttműködik a béke megőrzéséért vívott harcban. Ennek szimbólumaként engedjék meg, hogy nemzeti ünnepük alkalmából átadjak önöknek egy festményt, amely Kádár János és Leonyld Iljics Brezsnyev elvtársat ábrázolja a Krímben, egyben tolmácsoljam a területi pártbizottság, valamint a területi tanács végrehajtó bizottságának szívélyes üdvözletét.

A szovjet nép készül a Nagy Honvédő Háború győzelmes befejezésének 35. évfordulójára. Ünnepelve köszöntjük a fasizmus felett aratott győzelmet, a szovjet emberek azonban sohasem felejtik el, hogy milyen hatalmas ára volt ennek. Hazánk és Európa népeinek boldogsága, szabadsága érdekében a Szovjetunió 20 millió legjobb fia és lánya áldozta életét.

Három és fél évtizeden át megőrizni a békét — ez a Szovjetunió, a szocialista országok és az egész haladó emberiség nagy győzelme. Földünkön minden tisztességes ember tudja, hogy a szovjet párt és a kormány következetes, békés külpolitikát folytat. A szocialista közösség országai a békeszerető emberiséggel együtt lépnek fel ma is a NATO fegyverkezési irányvonalával, az amerikai szoldateszká- val és a vele szövetséges pekingi vezetéssel szemben, amelyek komolyan veszélyeztetik a békét. A háborús kalandok kedvelőit szeretnénk emlékeztetni Leonyid Iljics Brezsnyev szavaira. „A Szovjetuniót nem lehet megijeszteni. Erőink és lehetőségeink óriásiak. Mi, és szövetségeseink mindenkor képesek vagyunk megvédeni önmagunkat és szembeszállni bármilyen váratlan támadással.”

A Magyar Népköztársaság keményen és következetesen síkra száll az egységért és a szocialista együttműködés erősítéséért. A Szovjetunió és Magyarország közötti sokoldalú együttműködést fokozzák azok a hosszú távú, baráti kapcsolatok fejlesztéséről szóló közös nyilatkozatok, amelyeket Kádár János és Leonyid Iljics Brezsnyev írt alá az elmúlt esztendőben.

Minden szovjet állampolgár — köztük a Krím terület dolgozói is — nagy érdeklődéssel kísérték az MSZMP XII. kongresszusának

feladat a kommunisták számára, mint ezt az ügyet szolgálni. Nem lehet felemelőbb, mint a maga lehetőségeivel és eszközeivel a nép felemelkedéséért küzdeni. A qpmzeti és a vörös zászló alatt megteremteni az új életet, mint ahogy a költő gondolataiban forr eggyé a múlt a jelennel és a nemzeti a proletár dntemacionalizmussal: . „Sávok,

színek, tiszta lobogók, mit számít, hogy hányfélé'.mocsok száradt meg és fakult el rajtatok, piros, fehér, zöld, láttunk szál'lani, .bukott forradalmak zászlai, foszlányok a foszló egeken, s amiket nem láttunk sohasem, pro deo et libertate szállt, elérte még Petőfi pirosát s a miénket, a bíboregyveleg, melyben a vér, a láng s a rózsa egy, lobogjatok bennem, ne szűnjetek, ne szűnjek még lobogni veletek ...” Most az ünnepi megemlékezés peírcei adják azt a felemelő érzést, hogy az eltelt időszak mérlegén nyugodtan állhatunk a magjAr nép és a nemzetközi munkásosztály elé. Vallhatjuk, hogy számos megpróbáltatás sem tudta kivenni kezünkből a „nép zászlaját”, hogy magasra emelve, fennen hirdethetjük: a kapott bizalommal pántunk élt és élni 'tud a jövőben is.

A megemlékezés során a legnagyobb tisztelettel adózunk minden elesett hősnek, akik életüket adták szabadságunkért. Fejet haj tva emlékezünk azokra az elődeinkre, akik becsülettel szolgálták a nép, a .munkásosztály, a párt ügyét. Ügy emlékezünk dicső történelmünk legutóbbi szakaszára, hogy méltó utódaikként szolgáljuk hazánkat, népünket, pártunkat, hogy az eddigi munkánk tovább- vivői és fejlesztőiként még magasabbra emeljük népünk két szimbólumát, a nemzeti és a vörös lobogót. /

Katanics Sándor ünnepi beszéde után A. M. Szircov gárdaezredes szólalt fel, majd Ny. V. Bagrov, a megyénkben tartózkodó krími küldöttség vezetője köszöntötte a gyűlés résztvevőit.

felszólalása

eseményeit. Örömmel tölt.el bennünket — s ezt az elfogadott dokumentumok is tanúsítják —, hogy az önök pártja magabiztosan vezeti a magyar népet a szocialista építés újabb győzelmei felé. Mi büszkélkedünk testvérmegyénk, Bács-Kiskun dolgozóinak eredményeivel. Tudjuk, hogy nagy lelkesedéssel készültek a XII. kongresszusra és az V. ötéves tervi feladataik sikeres teljesítéséről adtak számot.

Két évtizede ápolja Krím terület és Bács-Kiskun megye a testvéri kapcsolatokat. Bármely oldaláé. tekintjük együttműködésünknek — legyen az politikai, gazdasági vagy kulturális —, az egymás iránti kiapadhatatlan érdeklődésről tanúskodik. Az 1980— 81. évi terveinkben is sok közös rendezvény szerepel, amelyek köziül kiemelkedik majd a „Bács- Kiskun napok Krímben” és „Krími napok Bács-Kiskun megyében”. Ezek testvéri kapcsolataink 20. évfordulója tiszteletére lesznek megrendezve.

Ny. V. Bagrov ezután arról beszélt, hogy Krím dolgozói milyen erőfeszítéseket tesznek a 10. ötéves terv megvalósításáért, s hogy muinkaverseny bontakozott ki az SZKP XXVI. kongresszusának tiszteletére, valamint Lenin születésének 110. évfordulója megünneplésére. Végül a delegáció nevében köszöntötte a gyűlés résztvevőit, s a megye lakosságát Magyarország felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából. Jólétet, békét kívánt és sok sikert a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásához.

Az ünnepség első része az In- ternaoionálé hangjaival ért véget. Szünet után ünnepi műsor következett a kecskeméti Katona József Színház művészeinek, valamint a kecskeméti kórusok közreműködésével. A kórusokat Erdei Péter vezényelte, a műsort Sándor János, Jászai-díjas művész rendezte.

n, a