Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-27 / 98. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1980. április 21. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Lenin-emlékünnepség Moszkvában. — a Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottságának ülése Lausanne-ban. — Véres összeütközések a teheráni egyetemeken. — Változás a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság államfői posztján. KEDD: A közös piaci országok tanácskozása Luxembourgban az Irán- ellenes intézkedések ügyében. — Szakszervezeti világértekezlet Belgrádban. SZERDA: A pennsylvaniai előválasztások Kennedy és Bush sikerét hozzák. — Elnökválasztás Görögországban: Karamanlisz nem kap­ja meg a szükséges többséget. — Zsivkov szíriai tárgyalásai. CSÜTÖRTÖK: Gromiko találkozója Giscard d’Estaing francia elnök­kel, szovjet—francia közlemény a megbeszélésekről. — Baloldali tüntetések Portugáliában. PÉNTEK: Az Egyesült Államok sikertelen túszkiszabadítási akciója Iránban, világszerte élénken kommentálják a történteket. — ösz- szehívják az Afrikai Egységszervezet csúcstalálkozóját. — Mar- chais az NDK-ban. SZOMBAT: Magyar—osztrák kormányfői megbeszélések. — Előkészü­letek az európai kommunista pártok párizsi értekezletére. A hét három kérdése Afganisztán ünnepe Milyen események zajlottak Irán körül? A héten minden más eseményt háttérbe szorított a túszok kisza­badítására indított amerikai ka­tonai akció kudarca s annak szé­les körű nemzetközi visszhangja. A bőven áradó jelentések ellenére változatlanul sok a bizonytalansá­gi tényező és tisztázatlan részlet, jogosan vetődik fel a kérdés, va-; jón csupán technikai jellegű, üze­mi baleset hiúsította meg a min­den mozzanatában kidolgozott, és sokszorosan lepróbált támadást vagy más tényezők is közrejátsz­hattak annak hirtelen lefújásá­ban? Néhány kommentár hajlik annak feltételezésére, hogy Wa­shington közreműködést várha­tott bizonyos iráni körök részéről, ami elmaradt... A lényeget illetően azonban nem lehet vita. A nagykövetségi( túszok ügyét nyilván meg kell ol­dani, de ez aligha választható el a sokrétű amerikai—iráni viszony egészétől. Minden olyan próbálko­zás, amely egyoldalú katonai lé­péssel próbálkozik, veszélybe so­dorja nemcsak magukat a túszo­kat, de a világ jelenleg legérzé­kenyebb válságterületének, a Kö­zel-Keletnek amúgyis törékeny viszonyait. A bizonyítványát ma­gyarázó Fehér Háznak ezért sok mindennel kell szembenéznie. Az Egyesült Államokban a fokozódó bírálatokkal, a szenátus egy részé­nek tiltakozásával s a következő előválasztások egyelőre megjósol­hatatlan eredményeivel, miután a héten, Pennsylvaniában Kennedy ismét „összeszedte” magát. (Az' amerikai hatás természetesen nem egyértelmű: vannak, akik védik a mundért...) A szövetségesek körében viszont értetlenség mu­tatkozik: a kilencek és Japán lur xembourgi értekezletükön Wa­shingtont támogató gesztusokat határoztak el, cserébe pedig ko­molyan vették, hogy az Egyesült Államok nem nyúl erőszakos esz­közökhöz. Csakhogy amikor Car­ter maga is a katonai lépések el­halasztásáról beszélt, már paran­csot adott az Iránba .tartó kom­mandónak. Érthetően idegesen re­agáltak a. Közép- és Közel-Kelet országai — az ésszerűtlen ame­rikai magatartás ugyanis elvezet­het akár az öböl teljes lezárásáig, annak az olajútnak hosszabb-rö- videbb időre történő kieséséhez, amelyen a világexport 60 százalé­kát bonyolítják. Végül, de nem utolsósorban az amerikai hazárd­játék elutasításban részesült a békeerők részéről, amelyek a vál­ságcsomó kioldását csupán türel­mes tárgyalások és ésszerű, állás- foglalások útján látják lehetséges­nek. A nagy kérdés, vajon hajlan- dó-e az amerikai vezetés levonni a megfelelő tanulságokat és új alapokon közeledni a krízishez? Vagy még mindig nem hallgatnak a józanság szavára és megpróbál­nak „előre menekülni”? Mit tesz­nek majd a szövetségesek, ame­lyeknek az eddigieknél sokkal ki­élezettebb helyzettel kell szembe­nézniük s egy olyan Amerikát kel­lene támogatniuk, amely nem is konzultált velük? Hogyan sikerül Iránban leküzdeni a belső gondo­kat (csak az elmúlt hetet idézve: heves harcok Kurdisztánban, vé­res . összecsapások az egyeteme­ken), hiszen elengedhetetlen egy hatékony, antiimperialista nemzeti egységfront kialakítása? Így hát a hét végével nem zá­rul le az eseményfolyam, a hír- magyarázó nem először, de alig­hanem nem is utoljára foglalko­zik az Irán körüli fejleményekkel.. Mi a jelentősége a szovjet—francia tárgyalásoknak? Ami egy enyhültebb időszakban szinte már természetesnek tűnt — a kelet—nyugati párbeszéd s a magas szintű találkozók folyama­ta, , a feszültség fokozódásával le­lassult, majd teljesen megakadt. Ezért kísérte megkülönböztetett figyelem Gromiko külügyminisz­ter idei első utazását egy nyu­gat-európai fejlett tőkés ország­ba, s a szovjet—francia tárgyalá­sokat. Senki sem várhatott csodákat, de az európai közvélemény elé­gedetten fogadta a „nehéz, türel­mes, elmélyült tárgyalások” hí­rét, amelynek során, francia kí­vánságnak megfelelően, nem ke­vés szó esett Afganisztánról. A szovjet külügyminiszter ismét megvilágította Moszkva megala­pozott véleményét: az afgán probléma nem .oka, csupán ürügye a feszültség éleződésének, az er­re irányuló amerikai politika már jóval korábban kibontakozott és felerősödött. Párizsban szó eshe­tett a közös érdekű, európai dol­gainkról, többek között a madridi találkozó előkészületeiről, a föld­részünkön szükséges leszerelési intézkedésekről, valamint a kétol­dalú kapcsolatokról, s az enyhü­lésről, amellyel kapcsolatosan a szovjet külügyminiszter ismét fel­hívott az elért vívmányok védel­mére. Nem titok, hogy ez az eny­hülés visszaesett, súlyos nehézsé­gek és veszélyek jelentkeznek, de Európa szocialista fele nem haj­landó némán asszisztálni a detente „temetéséhez” hanem a Helsinki­ben kirajzolt út folytatására szó­lít. Ehhez hívja partnerként — a meglevő, de áthidalható nézetel­térések és véleménykülönbségek ismeretében — Párizst is, másokat is. . '■ A Gromiko-út jelentősége csak nőtt, hogy időbelileg — természe­tesen ez önmagában véletlen volt — egybeesett az amerikai katonai akció kudarcával. Nyugat-Európa a politikai összehasonlító művele­tet ezúttal a közeli, párizsi fórum segítségével végezhette el. Hogyan alakulnak az olimpiával kapcsolatos álllásfoglalások? # A svájci Lausanne-ban tanács­kozott a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság. Képünkön: Lord Killanin, a NOB elnöke sajtótájékoztatójá­ban kijelentette, hogy találkozni kíván a szovjet és az amerikai ve­zetőkkel a moszkvai játékok prob­lémáinak megbeszélése céljából. (Fotó: AP — MTI — KS) Az olimpiai játékok előtt nyolc­van nappal rendszerint a sportlé- teljesítményeken végzett utolsó si­mításokról és a versenyzők felké­szüléséről szólnak a tudósítások. Az idei esztendő sok tekintetben kivétel e szabály alól: nyilatkoza­tok és állásfoglalások, híresztelé­sek és cáfolatok, sokszor végletes szenvedélyek kapják a főszerepet. A héten a svájci Lausanne-ban újabb ülést tartott a NOB Végre- hatjó Bizottsága és tanácskoztak' huszonhat sportszövetség vezetői is. Végképp világossá vált, hogy minden ellenolimpia-terv megbu­kott — Moszkvában megrendezés­re kerülnek a nyári játékok s dsiökk'ar'nem lehet és nem tudnak semmit szembeállítani Ha úgy tetszik, a frontális amerikai roham tehát nem sikerült, ami nem zár­ja ki, hogy ne igyekeznének le­faragni a részvételt. Egyes NA- TO-országok olimpiai bizottságai­ra nagy nyomás nehezedik saját kormányaik részéről, azokra vi­szont Washington próbál hatni. Az olimpiai bizottságok állásfoglalá­sa azért is lényeges, mert az egyé­ni nevezéseket aligha lehet ke­resztülvinni. Furcsa fintora az Egyesült Ál­lamok és szövetségesei közötti vi­szonynak, hogy egyesek úgy ér­velnek: ha már valamiben eleget kell tenni az amerikai követelé­seknek, még mindig kisebb ve­szélyt jelent távol maradni a sportjátékoktól, mint részt ven­ni az iráni kalandban. A Nyuga- ’ton oly szívesen „politikamentes­nek” tartott sportot így áldozzák fel a közvetlen napi politika, a NATO-alkudozások oltárán. Réti Ervin Két esztendeje, hogy a Hindu- kus kopár hegyvidékén elterülő Afganisztánban győzött a nemzeti demokratikus forradalom. A ha­ladó erők megdöntötték Daud herceg rendszerét, amely 1973- ban .került hatalomra, és lényegé­ben a megbuktatott monarchia feudális ‘ viszonyainak átmentését szolgálta. A forradalom győzelmével 1978. április 27-én széles távlatok nyíl­tak a világ egyik legszegényebb és legelmaradottabb országa előtt. Az évtizedeken át elnyomott nép az Afganisztáni Egységes Népi Demokratikus Párt vezetésével el­indult a társadalmi-gazdasági fel- emelkedés úján, de a belső szub­jektív hibák és még inkább a külföldről támogatott ellenforra­dalommal való viaskodás hamaro­san lefékezte a fejlődést, s halá­los veszélybe sodorta a fiatal for­radalmi rendszert. Az új vezetés — Nur Moham­mad Tarakival az élen — kezdet­től fogva nem volt egységes, és türelmetlenségében „balos” hi­bákat követett el. Nem vették kellő mértékben figyelembe a mohamedán vallás erős befolyá­sát, és az ország hagyományait. A papok, együttműködve a kisa­játított nagybirtokosokkal, „szent háborút” hirdettek, a ,{hitetlen” kormányzat ellen. Az imperialista eiők sem törődtek bele a forra­dalom győzelmébe. Az ellenforra­dalmi bandák Pakisztánban ta­láltak menedéket, ott képezték ki őket, ott kaptak kínai és ameri­kai fegyvereket. A helyzet csak rosszabbodott Afganisztában, ami­kor Taraki meggyilkolása után Hafizullah Amin, a személyi dik­A Magyar Újságírók Országos Szövetségének közgyűlése szom­baton Gyurkó Géza alelnök ve­zetésével folytatta munkáját a magyar néphadsereg művelődési házában. A vitában felszólalt Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osz­tályvezetője. Pártunk Központi Bizottságának üdvözletét tolmácsolta, majd ki­emelte: A,, közgyűlés jfelelősségteljes munkára vállalkozott: az újság­írás. -feladatainak megvitatására, pártunk XII. kongresszusa útmu­tatásainak jegyében. Jó érzéssel mondhatjuk el, hogy sikeres kongresszus van mögöttünk, ame­lyen a párt legfelső testületé az egész ország színe előtt tárgyal­ta politikánk fő elvi és gyakorla­ti kérdéseit, szocialista építőmun­kánk legfontosabb feladatait. Eh­hez a nyíltsághoz színvonalas munkával járult hozzá a sajtó, a rádió és a televízió. Jiri Kubka, a Nemzetközi Új­ságíró Szervezet főtitkára, a NUSZ nevében köszöntötte a közgyűlés résztvevőit, s elismeréssel szólt a magyar szövetség széles körű nemzetközi tevékenységéről, a nemzetközi szervezet szolidaritási és egyéb akcióiban való tevékeny­ség részvételéről. A vitában résztvevők sokolda­lúan elemezték, személyes gya­korlatukból vett példákkal egé­szítették ki a beszámoló megál­lapításait. Egyöntetű vélemény tatúrára törő, véres kezű kalan­dor ragadta magához a'hatalmat. Látván, hogy a forradalom sor­sa forog kockán, a Szovjetunió a múlt év végén eleget tett a ko­rábbi afgán kéréseknek, és a kül­földről irányított ellenforradalom mi gfékezésére katonai segítséget nyújtott az országnak. Amin rendszere megbukott, s a párt egészséges magva Babrak Kar­mai vezetésével átvette a kor- mányrudat. Első intézkedéseivel nemzeti egységfront megalapítá­sát jelentette be, amnesztiát hir­detett és nemzeti megbékélésre szólította fel az afgán népet. Kül­politikai téren síkraszállt az el nem kötelezettség, a pozitív és aktív semlegesség mellett, s ki­fejezte készségét, hogy egyenran­gú tárgyalások utján rendezze kapcsolatait Pakisztánnal és Irán­nal. Amin bukása óta a forradalom új' korszaka bontakozik ki Afga­nisztánban. Az ország forradal­mi tanácsa Babrak Karmai irá­nyításával, a nép támogatásával folytatja azoknak a célkitűzések­nek a megvalósítását, amelyet a haladó erők legjobbjai még 1978 tavaszán elkezdtek. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű a demok­ratikus földreform, az oktatási és egészségügyi reformok valóra • váltása, az egész gazdaság átszer­vezése. Ebben az országépítő munkában az afgán nép bizton számíthat a Szovjetunió, a többi szocialista ország támogatására. Nemzeti ünnepén kívánjuk a baráti Afganisztán népének, hogy sikeresen vívja meg harcát az el­lenforradalmi erőkkel, valósítsa meg legszebb álmait, az elmara­dottság felszámolását, az ország felvirágoztatását. (KS) alakult ki arról, hogy a sajtó, a rádió, a televízió munkatársai a párt politikája iránti elkötelezett­séggel, meggyőződéssel és eredmé­nyesen szolgálják hazánk szocia­lista fejlődését. A vitában felszólalt: Fábián Ferenc, a MUOSZ főtitkár-helyet­tese, Dobsa János (Daily News), Lux János, a Nyomda-, a Papír­ipar és a Sajtó Dolgozói Szak- szervezetének megbízott főtitká­ra, Szebellédy Géza.(MTf) őslé­nyei József (Hajdú-Bihari Napló). Király András, a MUOSZ főtit­kára összegezte a vita tanulsá­gait. A közgyűlés a beszámolót és a bizottsági jelentéseket jóvá­hagyta, s a leköszönő vezetőség­nek megadta a felmentést, majd határozatot fogadott el, amely­ben rögzítette a szövetség előtt álló feladatokat. A közgyűlés megválasztotta, a MUOSZ 55 tagú választmányát, ellenőrző bizottságát és etikai bi­zottságát. Az ellenőrző bizottság elnöke Varga György, az etikai bizottság elnöke Búrján Sándor lett. Az új választmány a közgyűlés után megtartotta első ülését és megválasztotta a 15 tagú elnöksé­get. Ezután megválasztották az elnökség tisztségviselőit. A MU­OSZ elnöke Pálfy József; elnök- helyettesei: Komját Irén, Németi Irén, Pethő Tibor és Gyurkó Gé­za; főtitkára Király András; fő­titkár-helyettese Fábián Ferenc; titkára Benkő Károly. (MTI)-v ^njohauac X iSSS • Az AP amerikai hírügynökség térképe az Egyesült Államok kom­mandóakciójának útvonaláról Iránig. A csillaggal jelzett iráni Tabas környéke volt az a hely, ahol az amerikai gépek leszálltak. (Telefotó — AP — MTI — KS) Befejezte munkáját MUOSZ közgyűlése A szentkirályi felkelés >(3.) Héjjas Aurél, a tapasztal­tak után visszasietett Űri'hegyfoe, hogy leállítsa az előkészületeket. De a megmozdulást letóvó ren­delkezések megkésetten érkeztek a meghízottakhoz. Több helyen már délután 2—3 óra tájban meg­jelentek a gyülekező helyeken az ellenforradalmárok. Elbizakodott­ságukban az orgoványi és jakab- szállási direktóriumokat lefegy­verezték. Helvécián két kerékpá­ros vöröskatonát foglyul ejtettek. Szentkirályon már délelőtt cso­portokba verődtek a diktatúra el­Brávó, a magyar nyelv értelmező szótára szerint: bérgyilkos, kalandor. len felkelni akaró emberek. Idő­közben észrevették egy kisebb vö- röskatona-csoportot, amely sze­kéren Szentkirály felé tartott, hogy szalmát vigyen a városba. Erre a csoportra rálőttek, a sze­kéren ülők azonban vissza tudtak jönni Kecskemétre. A városba érkezvén' azonnal riasztották a vö­rösőrséget, amelyik aztán felvo­nult a támadók ellen. Hogy a direktórium készen volt minden eshetőségre, és jó ér­tesülései voltak a készülő táma­dásról, azt bizonyítja a „Parancs” című plakát kiragasztása, illetve annak tartalma. Ez a plakát 1919 április 23-án került a házfalak­ra. A plakátról a következők vol­tak olvashatók: „Az összes ka­szinók és polgári egyesületek he­lyiségei lezárandók, az utcán min­den csoportosulás, amely három­nál több személyből áll, tilos. Az összes üzletek lezárandók, kivéve az élelmiszerüzleteket, és gyógy­szertárakat. Este 8 órán túl a magánlakásokon sem vendéglá­tásnak, sem másirányú gyüleke­zésnek helye nincs. Akit a vörös­őrség a magánlakásokban, gyűlés alkalmával tetten ér, az a 'hely­színen agyonlövetik. Aki gyáva­ságra bújtogat, forradalom ellen izgat, vagy rémhíreket terjeszt, a helyszínen agyonlövetik, vala­mint az is, akinek engedély nél­kül fegyver van a birtokában.” A szentkirályiak egy Csoportja mintegy kétszáz emberből állott, de csak húsznak volt komolyabb fegyvere. Elképzelhető milyen ha­tást tett erre a csoportra, amikor portyázó lovasaik jelentették, hogy erős vörösőrség csapatot lát­lak feltűnni a város felől gép­kocsikon, gépfegyverrel felszerel­ve. Az ellenforradalmárok szét akartak oszlani, de a vörösőrség egy része már bekerítette őket. Ekkor a tiszaugi országút árká­ban próbáltak állást foglalni, de félóráig tartó ellenállási kísérlet után felmorzsolták ingadozó csa­tárláncukat. A helybeli vörösőrséget és rendőrséget a Szegedről idehelye­zett vöröskatonaság támogatta, a tisztogatás és a rend helyreál­lításának .munkájában. Az elfo­gott ellenforradalmárokat a vá­rosházán helyezték őrizetbe, és ott is kezdték meg kihallgatásu­kat. A foglyokat április 27-én, vasárnap délelőtt kísérték át a városházáról a törvényszéki fog­házba. A lázátó vezetőknek azon­ban sikerült egérutat kapniok, és valamennyiüket tárt karokkal fogadták a szegedi ellenforra­dalmi táborban. A direktórium tisztában volt a helyzettel, miszerint a felelős bújtogá- tók helyett az általuk fel­tüzelt parasztok maradtak a csávában. Megfékezésük után in­kább a jobb belátásra térítés, mint az elrettentő szigor alkalma­zása mellett foglalt állást'a meg­tévesztőitekkel szemben. A szentkirályi ütközetről így ír a Magyar Alföld április 25-i szá­ma : „Szentkirályon fellázították a parasztokat, de elég pár szege­di fiúnak a vitézsége, hogy az aljas csőcselék négy halottat és számos sebesültet hátrahagyva meneküljön. Negyven foglyot ej­tettünk, akik elveszik méltó bün­tetésüket ... A kezében levő tú­szok életét még egyelőre kíméli és kímélni akarja az intéző bi­zottság, de vigyázzatok és ne éb­resszétek fel a haragvó oroszlánt, a proletárdiktatúra harcosaiban!” A Magyar Alföld 1919. április 26-i számában még leírja, hogy „A kisgazdák és nincstelen föld­művesek eleinte nem akartak hinni a lázítóknak, amikor azonr ban a helybeli nagygazdák ha­sonló híreket kezdtek pengetni, megindultak Kecskemét felé, an­nál is inkább,'mert egyesek fegy­verrel és azzal a fenyegetéssel kényszerítették őket, hogy aki nem áll a fehér gárdába, halál fia ... A kirendeltség a leghumá- nusabban járt el a fehér ellenfor­radalmárokkal szemben, abból ki­indulva, amelynek érdekében ki­áltottuk ki a munkások, katonák és parasztok diktatúráját — fize­tett bérencek és nagygazdák lá- zították fel, kihasználván tudat­lanságukat, aki pedig ellenkezni mert, azt lelövéssel fenyegették. A gyanúsítottakat kellő kioktatás után szabadon bocsátották ... A fehérgárda kilenc szentkirályi ve­zetőjét — a kecskeméti főcinko­sok megszöktek — a vöröskato­nák behozták Kecskemétre, ahol a forradalmi törvényszék előtt sú­lyosan fognak lakolni bűnös tet­tükért. A szentkirályi lázadással egyi­dejűleg a különböző tanyákról szintén érkeztek hírek ellenforra­dalmi csoportosulásokról. A moz­galmakat gazdag burzsoá és tiszti csemeték szervezik. Minden el­lenintézkedés megtörtént, hogy ezeknek az uraknak kisded játé­kai ne veszélyeztessék a diktatú­rát.” A letört ellenforradalom ielfo— gott résztvevőinek tárgyalása na­pokig tartott. A tárgyaláson meg­figyelőként jelent ,volt Szamuely Tibor is. Május 13-án hirdették ki az egy csoportba összegyűjtött foglyok előtt az ítéletet, ami fel­tűnően enyhe volt. Az előzetesen kilátásba helyezett halálbünteté­seket szabadságvesztés bünteté­sekre változtatták, de próbaidőre — ha ismét véteni i nem merészeid­nek a proletárállam ellen, ezek végrehajtását is — felfüggesztet­ték. Az ítéletben azonban köte­lezték az elítélteket, hogy vasár­naponként tisztábban látásuk ér­dekében kommunista felvilágosí­tó előadásokon vegyenek részt. Vértes Gábor az Intéző Bizott­ságnak adott jelentésében többek között ezeket írja: „Délután fél hatkor indultam Kecskemétről 60 szegedi vöröskatonával, 3 gép­fegyverrel, 2 teher- és 1 luxus­autón. Szentkirálytól kb. 7 kilo­méterre szembe találtuk (magun­kat) az úgynevezett fehérgárdá­val, melynek ereje 5—600 ember lehetett. Rajvonalba voltak föl­fejlődve, 10 emberből álló szaka­szokra felosztva, minden szakasz­nak a parancsnoka egy önként je­lentkezett altisztből állott. Főpa­rancsnokok Francia Kiss és még két ismeretlen volt tisztből volt. Felszerelésük nagyon hiányos, fegyverük vadász- és manlicher fegyver volt... Az éjjelt a tanyán töltöttük, különösebb dolog az éjen át nem történt, reggel 30—40 fehér foglyot fogtam, lőszert és fegyvereket kisebb mennyiségben találtam...” (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom