Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-23 / 94. szám

4

• PETŐFI Nf.PE • 1980. április 23.

Józan János dolgozni akar

• Ha a pudding próbája az, hogy megeszik, cikkor at épületé az, hogy lakják. A szakácsot a tányéron hagyott étel mennyisége, az építőipari vállalatot a garanciális javítások nagysága minősíti.

A jogban ismert az éves és a hároméves, úgynevezett szavatossági kötelezettség. A gyakorlatban ezeket összevontan és tömören csak garanciának hívják — így szerepel a cikkben is — bár ez jogilag mást jelent. Az egyéves időtartam alatt valamennyi hibát ki kell javítania a kivitelezőnek, míg Ijezen túl a harmadik év végéig csak az úgynevezett alkalmatlan szolgáltatásáért áll fenn a felelőssége. Ekkor már az ajtóról lepergett a festék a lakó kára, de a vetemedett ajtólap kicserélését követelhetik a vállalattól.

A vállalatok garanciális részlegei többnyire elkülönült szervezetben, az átlagosnál jobb szakmunkásokkal dolgoznak. Az 'elkülönülés azonban nagyon* viszonylagos, két Okból is. Egyrészt okulásképpen, a garancia tapasztalatait és költségeit valamiképpen vissza kell csatolni a termelő egységekhez, másrészt a munkacsúcsokban — leginkább november— december táján — maguk a garanciális munkások is új értéket termelőkké válnak. E két ok nagyon is összefügg.

Egy évente másfél mililiárd forintot termelő vállalatnál a garanciális költség nem több 10—15 millió forintnál, tehát nem lépi túl az egy százalékot. Az arány

talán érzékelteti, hogy a vállalatnál a másfél milliárd, tehát az új lakások építése lesz a szívügye mindenkinek — nem utolsósorban azért, mivel a zsebük teltsé- ge is ettől függ. Ezután csoda, ha sem a jellemző hibákat bemutató, fotókkál illusztrált előadások, sem a termelők-garanciálisok közös béralapja nem változtat a helyzeten? Csodák nincsenek, így megesik, hogy decemberben az a festő mázolja a lakások ablakait, aki előre tudja, hogy a szent átadás nevében pocsékol anyagot, munkát, mert tavasszal — amikor jut idő a garanciális munkára is — ő fogja lekaparni a fagymarta festékréteget.

• A lakókat bosszantó, időben ki nem javított hibák és a „menteni, ami menthető” elven elnyújtott polgári perek alapja tehát az építés — vagy ahogyan a vállalatoknál hívják, a termelés — az összes fogyatékosságával ékesítve. Mi bosszantja a lakót? A gid- res-gödrös aljzatra ragasztott, felváló padló, a hullámzó csempe, a máris pattogzó mázolás, a beázó tető és az ablakokon besüvítő szél.

A hibák zöme tehát a befejező munkák során keletkezik. Akkor, amikor hajrában készül minden. Ekkor termelődik újra a garanciális részleg feladata. A lakhatást gátló hibák 'kiküszöbölése címén ők fejezik be az épületeket, majd kijavítják, az amúgy egyáltalán nem törvényszerű hibákat.

A saját mulasztásiból, vagy éppen „túlzott igyekezetből” eredő

hibákról ritkábban beszélnek az építők, mint ahányszor alvállalkozóikra, vagy szállítóikra hivatkoznak. A rosszul záródó ablak valóban az épületasztalos-ipar „dicsősége”, de ha a könnyebb, gyorsabb beépítés miatt legyaiul- ják a vízvetőt és az eső a szobába csorog, akkor ezért erkölcsileg is a kivitelező felel.

Országos gond: beáznak a lapos tetők. Ez látszólag vízszigetelési probléma, amit a jobb minőségű — és drágább, de tartóssága miatt valójában olcsóbb — anyagok alkalmazásával ki lehet küszöbölni. De csak részben, mivel a hőteohndka törvényei is súlyosbítják a helyzetet. A belső meleg és a külső hideg találkozásakor ugyanis pára keletkezik. Ha a párát nem szellőztetik ki a tetőből, akkor lecsapódik, az így keletkezett víz pedig utat tör magának. Leggyakrabban ezt éppen a vízszigetelő réteg felé teszi és felpúposítja azt, ahonnan már csak egy lépés a lyuk, amelyen keresztül az eső a felső lakásokba szivárog. Ha a páraikiszelilözés megoldatlan, akkor az újraszigetelés csak időleges látszatmegoldás.

• Bárhonnan is közelítünk a lakóépületek garanciális javításához, egy-két lépcső után az építésig, a termelésig jutunk. Az itteni ütemes, jó minőségű munkában való érdekeltség csökkent- heti csak az utólagos javításokat. És a lakókat bosszantó, bíróságokat terhelő perek számát is.

Tőkés import helyett hazai termék

• Soós Miltályné. a gyártó gépsor egyik egységének kezelője. (Opauszky László felvétele)

A Papíripari Vállalat kiskun- halasi gyárában a múlt év második felében jelentős beruházással, új gépek üzembe helyezésével megkezdték a vastag falú papír- csövek gyártását. Korábban az ilyen termékeket használó üzemek szükségletük nagy részét finn, osztrák, japán és más országok vállalataitól szerezték be.

Nem volt szükség különösebb piackutatásra, egymás után jelentkeztek a megrendelők. A Tiszai Vegydkombinát például a múlt év utolsó hónapjaiban 250 tonna, különböző méretű papírcsövet kapott, s ezekre csévélte az ott gyártott fóliát. Szállított a gyár a Hungária Műanyagipari Vállalatnak, a Soproni Szőnyeggyárnak, a győri műbőrgyámak és még több üzemnek. Az év végéig összesen 1050 tonna súlyú terméket adtak át a megrendelőknek.

A termelés növekedését jól érzékelteti, hogy az idén április végére elérik az 1400 tonnás termelést.

Tavaly május óta próbál elhelyezkedni. Szerkesztőségünktől segítséget kérő levelében önérzetesen közli: „Nem könyörado- rrványt, hanem munkát kérek... Igaz, hogy mozgássérült ember vagyok, de az eszem és a kezem ép, ehhez mérten tudok munkát vállalni. így is szeretnék további éveimben — mivel még csak 38 éves vagyok — a társadalomnak hasznos és megbecsült tagja lenni.”

Kudarc, kudarc után

Próbálkozásai sorra-rendre zátonyra futnak. Kérte a városi tanács segítségét —

.....nem a munka

ügyi osztályon és nem rajtam múlott, hogy nem vettek fel telefonkezelői munkakörbe.” Újsághirdetésekre személyesen ment el vállalatokhoz, intézményekhez — „ ... amikor mágiáinak, udvariasan elutasítanak, mivel két bottal járak; hátgerinc-előrehajlásom van.” Jelentkezett sima- és ajánlott levelekben — „ ... ezekre pedig egyáltalán nem kapok választ”

Levele további részében pedig a keserű felvetés: „Miért nézik ki a társadalomból azt, aki betegség, vagy baleset következtében csökkent munkaképességűvé válik? Hiszen a mozgássérültek között is van, aki egészségi állapotához mérten egyenértékű munkát tudna végezni.”

Józan János kecskeméti olvasónk panaszával megkerestük Tóth Árpádnét, a városi tanács vb munkaügyi csoportvezetőjét. Négy nappal később, megköszönve szerkesztőségünk közbenjárását, Józan János pár soros levélben tudatta: április 12-én a reggeli órákban jelentkezett a vállalatnál, amelynek vezetőjével Tóth Árpádné április 11-én a füle hallatára beszélt. S újra a kudarc: „A rendész közölte velem, hogy a portási állást már tegnap betöltötték, vagyis április 11-én...”

A rábeszélés kevés

— Régóta új szabályozásra érett a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásának elősegítése. A tanácsi munkaügyi szerv kezében tulajdonképpen a rábeszélés az egyetlen eszköz, a hatáskör a vállalati igazgatóké — mondta mintegy hangosan gondolkodva Tóth Árpádné. — Mi már javasoltuk, hogy a megváltozott munkaképességű dolgozók elhelyezését a kötelező közvetítés alá kellene vonni. Enélkül rendkívül nehéz.

Á jó egy évvel ezelőtti jegyzeteim dr. Tóth Imrével, a megyei tanács munkaügyi osztály- vezetőjével ugyanilyen témáról folytatott beszélgetésről egyebek között a következő értesüléseket tartalmazzák:

A vállalatok évente január végéig kötelesek elkészíteni, és ,■ az illetékes tanácsi szervhez eljuttatni a csökkent munkaképességű dolgozók ésszerű foglalkoztatására alkalmas munkakörök jegyzékét. Több évi - megfigyelés azonban, hogy e munkaköröknek — amelyek száma a megye mintegy 150 ezer munkahelyéből mindössze 6 ezer körüli — csak csekély hányadát töltik be az érdekeltek.

Annak idején dr. Tóth Imre elégtelennek minősítette a vállalatok és a tanácsok szakigazgatási szerveinek ilyen célú együttműködését. amely lényegében a munkahelyi jegyzékek elkészítésére, illetve ázok felülvizsgálatában való közreműködésre korlátozódik. Túl ezen, a vállalatok olyankor kérnek segítséget, ha a rehabilitációt az üzemen belül nem tudják megoldani. Ilyen eset azonban ritkán fordul elő.

Továbbá: a dolgozók általában kevéssé ismerik a foglalkozási rehabilitáció nyújtotta ' lehetőségeket. Másrészt ezek .bizonytalan kimenetelétől tartva, többségük a szociális rehabilitációt választja. Egyébként a megyében évente mintegy 8 millió forünt a csökkent munkaképességűek ellátására for- lyósított összeg.

Felcsillan a remény

Józan János 15 éve rokkantsági nyugdíjas. Járandósága az idén 1500 forintra emelkedett. Az idők folyamán történt gyógykezelésének, a nehéz műtéteknek köszönhetően, tavaly annyira javult az állapota, hogy a rokkantsági ellátást munkavállalással, megdolgozott munka utáni járandósággal szeretné felváltani. Azóta elszántan próbálkozik, nem adja fel a reményt.

Amikor a napokban a mielőbbi megoldást elősegítendő, a tanácstól magam vittem el neki -a — BRG által felkínált, ülőfoglalkoztatásra szóló — értesítést, Józan János szeme felcsillant:

— Máris összekapom magam, délig talán sikerül odaérnem!

— Csak nem gyalog indul? Hiszen nincs messze a négyes autóbusz megállója.

— De igen, gyalogosan. Emeletet megjárok én akár kettőt is, inert a lépcsők többnyire 14 centiméter magasak. Az * autóbusz lépcsője, sajnos, több ennél, azt már nem tudom meglépni.

— És hogyan gondolja a közlekedést, ha be tudná tölteni a BRG- ben felkínált munkakört?

— Számomra bizony egy-másfél órát jelentene odáig az út. Nem is tudom... jegyezte meg rádöbbenve az általa aligha vállalható nehézségre. Majd váratlanul így szólt:

— Bár teljesülhetne az ember

vágya, ami nálam a könyvkötés. Az ORFI-ban sok mindent tanultam, a könyvkötést is ott szerettem meg. Nézze, ezeket a könyveket magam kötöttem be kedvtelésből ... Egyszer említette nekem valaki, aki az ÉPSZISZ-nél dolgozik, hogy a Mária utcai könyv- kötészetükben talán lenne esélyem, ha például egy kismama gyermekgondozási segélyre megy. A Mária utca nincs is túl messze. Feltétlenül megszerezném a szakmunkás-bizonyítványt! Most mindenesetre elindulok, hátha sikerül a BRG-ben .. .•

És két botja segítségével Józan János útrakel. Talán el, sem jutott még az . üzemig, s lám én már rögzítettem a befejezetlen történetet...

És még mindig a kérdőjel

Utóirat: Két nappal később a városi tanács munkaügyi csport- jától telefonon kaptuk a hírt: a BRG-ben felvették, van már munkája Józan Jánosnak.

— Végre! — tört ki belőlem. És akkor az asztalomra tettek egy immár ismerős címzésű, ajánlott levelet, amelyben a következőket tudatja Józan János:

„ ... A hosszú gyaloglás miatt a BRG-gyárba kijárni nem tudok. Bedolgozói munkát ajánlottak, de azt is megmondták, hogy az vagy van, vagy nincs, mivel a / bejáró dolgozók vannak előnyben. Bizonytalan ígéretet kaptam arra, hogy az anyag és a kész munka szállítását megpróbálják valahogyan megoldani. Bár megegyeztünk, hogy a megadott időben ismét kimegyek, véggigondolva, nem látom értelmét, hogy a munkakönyvem valahol bent legyen, én meg várjak a bizonytalan munkára, amely után biztos keresetre nem számíthatok.”

A levél befejező soraiban pedig ismét a felcsillanó remény. Gondjáról (és könyvkötési vágyáról) szerkesztőségünktől értesült Épületkarbantartó és Szolgáltató Szövetkezet — ezzel megbízott dolgozója útján — gyorsan felkereste Józan Jánost. „... érdeklődött, mi az elképzelésem a keresetet illetően. Mondtam, hogy kb. kétezer forintra gondolok. Az elvtárs szerint teljesítménybérben kb. ennyire jön ki. ígéretet: kaptam rá; így most nagyon várom, az érn tesítést.”

Bizakodhatunk? Bízunk benne, hogy ez év májusában már dolgozhat Józan János.' A remény sem csitítja azonban az ember indulatát, amikor végiggondolja: milyen keserves esztendejébe került a célhoz jutás ... Segítséggel.

Perny Irén

mmm

A repülés: öröm és munka

Méltóságteljesen bókol nagy lapátjait elernyesztve a repülőtér betonján a helikopter. No nem igazi reptér ez, amin a nagy gépek közlekednek. Csupán egy 10 méter köriili átmérőjű betonlap, ahová le-, illetve felszáll, ahol üzemanyaggal és a műtrágyázáshoz, permetezéshez szükséges vegyszerekkel töltik tartályait. Most pihen a nagy madár, az utak porától tisztára mosva csillog a tavaszi napsugarakban.

A motorokat, berendezéseket vizsgálja, ellenőrzi a két — pontos titulussal — üzemeltető szerelő, Rácz László és Bérezi László. A Kunbajai Állami Gazdaság gépe rövidesen felszáll a gazdaság repülőteréről. Megkezdték a benzintankok feltöltését is.

Katona Miklós pilótával együtt nézegetjük a KA—

26-os helikoptert. A gépről beszélgetünk, s hamarosan kiderül, hogy csupán „konyhanyelven” ismerem legegyszerűbb részeit is. Mert ami a tetején forog nem propeller, hanem rotor, de még szakszerűbb, ha forgószárnynak említem. Farka, meg az egérnek van, mondja a pilóta, a gépnek a hátsó része a vezérsík ... A vezetőfülkébe is bekukkantunk, az én gépkocsiműszerek figyelésére szokott szememnek az itt láthatóik elrettentőén soknak tűnnek. Mondom is, hozzátéve, hogy nem kis félelemmel ülnék be a gépbe. A pilóta mosolyogva válaszol:

— Nekem minden természetes, hiszen most kezdődik a tizedik tavasz, hogy helikopterrel repülök a vetések, ültetvények fölött. A gépkocsizástól egyébként jobban félek, a gépen csak az én hülyeségemből, vagy motorhibából lehet baj, az országúton meg sok minden közbejöhet.

— Volt már rá példa, hogy a levegőben baj történt?

— Egyszer, amikor üresen jöttem visszafelé, ettől a reptértől mintegy 500 méterre elromlott az egyik motor. Azért sikerült baj nélkül a betonlapra letenni a gépet. Meleg percek voltak, egy motor nagyon nehezen bírja forgatni a rotorokat.

— Hallottam arról, hogy az állami gazdaságban kezdte a helikopteres növényvédő pilóta pályafutását, akkor ön volt a legfiatalabb mezőgazdasági repülőgép-vezető az országban.

— A nyíregyházi főiskola repülőgép-vezetői ágazatán az első csoporttal végeztem. De már 15 éves korom óta repülök, természetesen vitorlázógéppel kezdtem. Tudja, aki egyszer felszáll, levegőben irányít egy gépet, megismeri a repülés szépségeit, az nem tud szabadulni tőle, rabja lesz a repülésnek..

• Egyszerre 600 liter benzint töltenek a helikopter tankjába. (Méhes! Éva (elvételei)

Izgalom, szenvedély, boldogság nekem is, mint sok társamnak.

— Es munka. Hiszen évente több mint 15 ezer hektáron végzi el a vegyszeres kiszórást, egy-egy területen több alkalommal is.

— Nem tagadhatom, hogy fárasztó, különösen nyáron, amikor a szőlőültetvények fölött kevergek, a kabinban meg 40 fokos hőség van.' És felelősség- teljes munka, hiszen tőlem sok minden függ, például az is, hogy hatásosan óvjuk-e meg a szőlőt a betegségektől, kártevőktől, hogy egyenletesen fejlődnek-e a növények a jó minőségű műtrágyaszórás következtében.

— Vallja meg, azért veszélyes is, hiszen nagyon ködei repül a földhöz a vegyszerek szórásakor. .

— Hát ez igaz... A búzatáblák fölött 2 méter magasan, 90 kilométeres sebességgel, a szőlőültetvények tetejétől 5 méterre, 40 kilométeres sebességgel kell repülni, hogy jó minőségű munkát végezhessek. Hatszáz kiló vegyszerrel indulok egy-egy felszálláskor. De azért biztonságot ad, hogy több mint 3 ezer úgynevezett légi óra van már mögöttem, és az ezzel járó gyakorlat.

— Ez azt jelenti, hogy első osztályú repülőgép-vezető?

— Igen, kiérdemeltem ezt a fokozatot és oktatói megbízást is kaptam. Kaposváron úgynevezett típusátképző iskola működik, ahol repülni tanítják meg ilyen helikopterrel a pilótákat, nekem pedig az a feladatom, hogy évente egy növendéket itt a gyakorlatban, hogy úgy mondjam dolgozni is megtanítsak. S mindezek után még azt is meg kell mondanom, hogy nekem is tanulnom kell. A helikopterrel éjszaka is lehet repülni. Nekem erre még nincs „jogosítványom”. Rövidesen a főnökeim kiképeznek az éjszakai repülésre, s utána önállóan is fölszállhatok.

— Milyen jelentősége lesz ennek a gazdaságban?

— Kísérletbe kezdünk. A májusi, kora hajnali fagyok ellen úgy is megóvható a szőlő- és gyümölcs- ültetvény, ha fölötte több alkalommal átrepülve, a légteret fölkavarjuk. Ezekben a májusi napokban a szélcsendes hajnalokon a talajmenti fagyok károsítják az ültetvényeket. Ha megforgatjuk a levegőt, összekeverjük a fölötte levő melegebbel, elér-, hető, hogy talajközelben sem lesz nulla fok alatti a hőmérséklet. Az idén, ha szükség lesz rá, szeretnénk alkalmazni ezt a módszert, s hogy milyen sikerrel, majd elválik.

Beszélgetésünk közben a szerelők előkészítették a startra a gépet. Elérkezett az indulás perce. Búcsúzom Katona Miklóstól: szerencsés repülést.

Csabai István

• Katona Miklós: „Izgalom, szenvedély, boldogság nekem...”

• Felszállás előtt elmaradhatatlan a motorok alapos átvizsgálása

Olcsóbb jói megépíteni

ttEflMfiShraKjffiERpttKflKHRfimTO