Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-19 / 91. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980 április 19. Feltalálni érdemes • Olvasom, hogy a bűvös, kocka immáron átkelt az Óceánon is és terjedési sebessége bízvást versenyre kelhetne az influenza A 2- es víruséval. Ha most három- négyszer annyit lenne képes elő- állitani a kis műanyagipari szövetkezet ebből a különös logikai játékszerből — akkor sem tudná kielégíteni a keresletet. Amelyre jellemző, hogy nagy nyugati cégek szívesen vállalkoztak a kocka pártfogójának. A legutóbbi kölni játékvásáron például úgy reklámozták a bűvös kockát, hogy aki képes öt perc alatt kirakni valamennyi színét az oldallapokon, az ötezer márkát kap. Hogy akajit-e szerencsés vállalkozó vagy sem, nem tudom, inint ahogy azt sem: valójában hány mozdulattal lehet úrrá lenni a kocka logikai feladványán. Any- nyi azonban bizonyos, hogy a feltaláló hasznos és okos szerkezetet talált fel. S nem csak a játék szempontjából, hanem a gyámhatóság, a kezelhetőség kritériumai szerint is — nem is beszélve a propagálás, a terjesztés lehetőségeiről! Mindezzel tulajdonképpen semmi újat nem árultunk el. Jó lenne tudni, végül is mennyi ütötte a jóeszű feltaláló markát? Erről azonban nincs pontos tájékoztatás. Nemrég társaságban épp erről vitatkoztunk: érdemes-e feltalálni, érdemes-e akár hosszú hónapokat. éveket, netán emberöltőt rászánni egy-egy szellemi termék létrehozására — nálunk? Egymásután sorakoztak a történetek. Arról is, hogy XY tíz évig foglalkozott egy felületkezelési módszerrel, aminek eredménye az lett, hogy egész egziszten-r ciája felborult. Gyógyintézetben fejezte be életét. Megint más: „szerencsésebb" volt, készülékét elfogadták, gyártották, s elég volt ötéves pereskedés ahhoz, hogy találmányának csekélyke töredéknyi értékét megtérítsék. Persze, hallottunk olyan sztorit is, ahol milliók voltak a bevétel listáján, s ami ritkaság, a feltaláló ezt az összeget teljes egészében — azaz hibátlan idegállapottal — ma is hasznosítja. A közhiedelem azonban nem jár messze az igazságtól, amikor a Nehéz emberek című, emlékezetes magyar film megállapításaival él, s általában ma sem ítéli könnyűnek a feltalálók, az újítók sorsát. • Túl a szóbeszéden, erről győzött meg legutóbb az á,.sajt9kúnL<>‘ íerencia is, amelyet .a- Találmányi, Hivatalban rendezett a rádió. Kiderült, hogy az országban egy év alatt mintegy 7—8 milliárd forint értékű találmány születik, ezzel szemben mintegy 224 millió forintot fizetnek ki a feltalálóknak. Azon lehet vitatkozni, hogy ez sok-e vagy kevés, azonban azon nem; a találmányi díj százaléknyi töredéke a létrehozott értéknek. (Még elszomorítóbb a helyzet, ha az újítások vidékére pillantunk: itt már fel sem lehet becsülni a valódi értékeket és honoráriumokat.) Az újítómozgalom ráadásul változatlanul betegeskedik, az érdekeltség ellentmondásai miatt. Erre egyébként kitűnő példát szolgáltatott az említett sajtókonferencia egyik hallgatója, ö az Ikarus Gyár aranyjelvényes újítója és aggódott, hogy újításait vagy kollégájának újítását kifizetik-e, mivelhogy azt a szabályok szerint csak a gyári nyereségből lehet finanszírozni. S ugyébár, most az Ikarusznak — állítása szerint — nincs erre pénze. Hogyan lesz megtérítve akkor az újítók fáradozása, szellemi munkája? Persze feltétlen szükséges-e állandóan az érdekeltség oldaláról megközelíteni a feltalálók, újítók ügyét? Kötelező-e pláne akkor, ha tudjuk, a vállalat, a népgazdaság nehezebb körülmények között gazdálkodik, általában is kevesebb a pénz fejlesztésre, elosztásra egyaránt. Ezek nem szónoki kérdések — elég rápillantani a szabályozó- változások után alakuló vállalati nyereségre. fi Dehát éppen ezek okán kötelező felfigyelnünk a találmányokra és újításokra! Ezek nem valamiféle szükséges rosszak a gazdálkodásban, hanem értéktermelők, nem ritkán nagy jelentőségű haszonnal kecsegtető források! Nem a .terhek oldaláról kell tehát megközelíteni a feltalálók és újítók munkáját, helyzetét, hanem a várható haszon, a népgazdasági vagy vállalati előny szempontjából. Sok múlik ezen: a feltalálást értékalkotó emberi tevékenységnek fogjuk-e fel, vagy sem. Ez a nyitja az érdekeltségnek, a hasznosításnak — és ezzel van — sajnos változatlanul — a legtöbb gondunk, bajunk. d A Találmányi Hivatalban vagy tízmillió szabadalom fekszik. Évente sok ezerrel nő a bejelentések száma — közülük csak kevés jut el a megvalósuláshoz. Amikor a' gazdálkodás szigorúbb ‘feltételeivel, állunk, szemben, amikor szükség van minden forintra, nem elfogadható ez az arány. De segíteni rajta alighanem csak úgy lehet, ha az eddigieknél érdekeltebbé tesszük a feltalálókat a feltalálásban, a vállalatokat pedig az alkalmazásban. M. I. Egészségügyi adatok az állampolgárok személyi igazolványában Nem egy ember számára jelenthet valóban életmentést azaz intézkedés, amelynek alapján a személyi adatok mellett a legfontosabb egészségügyi adatokat is bevezetik a személyi igazolványba. 1981-ben a Német Demokratikus Köztársaság polgárainak ez áz okmánya — külön lapon — feltünteti már az illető egészség- ügyi adatait — vércsoportját, oltásait stb. is — amelyek ismerete szükség esetén gyors és eredményes segítséget tesz lehetővé. Szélgép a fagy ellen Éjjelente, ha valakinek éppen a Kiskunhalasi Állami Gazdaság tajói kajszibarackosának közelében visz az útja, repülőgépzúgáshoz hasonló zajt hallhat. Működik a szélgép. Elérkezett ugyanis a tavaszi kisugárzásos fagyok ideje: nappal már többnyire húsz fok- fölé emelkedik a hőmérséklet, éjjel azonban — különösen derült égbolt alatt — gyakoriak a talajmenti fagyok. A fagy igen nagy károkat okozott az elmúlt esztendőkben; különösen az ez idő tájt virágzó, s igen érzékeny kajszibarack-ültetvények sínylették meg az éjszakai hideget. A legtöbb gazdaság bizony száz százalékos fagykárt jelenthetett'az Állami Biztosítónak. A biztosító p^dig fizet — ámbár ettől még nem lesz barack a piacon. Elégedetlen a vevő, bajban vannak a felvásárlók. Az utóbbiak ugyanis számolnak a barackkal, exportszerződéseket is kötnek, amiket nem tudnak teljesíteni. Vagyis: mindenki rosz- szul jár. A kisugárzásos fagy ellen -sokféleképpen próbálnak védekezni, ismert például a füstölés (ami a kisugárzást próbálná gátolni) vagy az öntözés (aminek az a veszélye, hogy a víz ráfagy a virágokra). A füstölésről egyébként az a szakemberek véleménye, hogy nagyüzemi ültetvényen legfeljebb a lelkiismeret megnyugtatására alkalmas; a fagy ellen semmit sem ér. Van-e hát megoldás? Kisugárzásos fagyra akkor lehet számítani, ha szélcsend van és derült az égj Legelőször maga a föld hűl ki, majd fokozatosan a fölötte elhelyezkedő légrétegek, körülbelül 3—4 méteres magasságig. (Sokszor tapasztalták már, hogy az ennél magasabban levő virágok megmaradtak.) Efölött viszonylag még meleg a levegő. Az is tény, hogy a nagyüzemi táblák szélén kevésbé pusztít a fagy, mint a közepén. Kínálkozott a megoldás: meg kell mozgatni a levegőt, össze kell keverni az alsó és felső rétegeket, amint a szél teszi.. A képünkön látható szélgépet az Egyesült Álamokban gyártották, ott a hasonló szerkezeteket már nagy tömegben alkalmazzak a fagy elleni védekezésre. Hazánkban ez az első; a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vásárolta meg és a halasiak vállalták a kibróbálását. A szélgép egy karcsú acéltoronyból áll, ezen helyezkedik el a légcsavar, amit — hosszú tengely segítségével — egy nyolchengeres, 240 lóerős benzinmotor hajt meg. A gép, körben forogva, mintegy 5—6 hektárnyi területen képes megmozgatni a levegőt, összekeverve a magasabban fekvő melegebb rétegeket az alsó hideggel. Ez hatékony védekezésnek látszik — az eredményt azonban majd virágzás után, a fagyok elmúltával lehet felmérni. A gép persze nem olcsó — körülbelül másfél millió forintba kerül — és nem is egy kell belőle. Halason például, ha csak a termő barackost nézzük, legalább tízre lenne szükség. Ugyanakkor azonban, mivel évente csak pár hétig van rá szükség, hosszú lehet az élettartama. Nem lebecsülendő szempont, hogy megmaradna a termés, ami egyaránt fontos mind a három félnek: a termelőnek, a felvásárlónak és a biztosítónak is. L1. A. Három évtized munkájának elismerése Amikor átvette a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést, április 3-a volt. Harminchárom évvel ezelőtt. pontosan ugyanezen a napon lépett be első 1 munkahelyére. Dr. Bogács Géza a kitüntetés átvételekor- erre gondolt, s az is eszébe jutott, hogy a mostani, a legnagyobb kitüntetés, a több mint három évtizedes munka eredménye is. — Olyan út van mögöttem, amire visszatekintve azt mondom, nehéz volt, de szép és komoly feladatokat adortt. Most az életem délutánján úgy • érzem, érdemes volt teljes energiával dolgozni. Az pedig természetes, hogy jönnek még újabb . gondok, megoldásra., váró feladatok, amit a korábbi energiával éS'lé'késedéssel akarok -s elvégezni. Baján a Bácskai és Duna melléki TESZÖV-ben a tizenhárom évvel ezelőtti megalakulása óta dolgozik, négy esztendeje titkárhelyettesként. Az a munkakör, amit dr. Bogács Géza ellát, nem eléggé közismert annak ellenére, hogy elválaszthatatlan része a termelőszövetkezeti mozgalom mindennapjainak. Beszélgetésünk elején ezért is kértem, mutassa be munkakörét. — Ami a termelőszövetkezetekben nem kifejezetten gazdasági munka, azzal - foglalkozom. A munkaverseny, a nő- és ifjúság- politika, közművelődés, oktatás és a szociálpolitikával összefüggő témákat említem, mint legfontosabbakat. A TESZÖV-höz tartozó szövetkezetek bizottságaival rendszeres, úgyszólván mindennapi kapcsolatot kell tartani ahhoz, hogy a tsz-ekben a társadalom- politikai munkát segíthessük, ennek fejlődéséhez, javulásához hozzájárulhassunk. — A munkaversennyel összefüggő teendők bizonyára jelenleg is a legfontosabbak. — A szövetkezetben a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom koordinálása, támogatása valóban az egyik legfontosabb munka. A versenybizottságok szervező tevékenységét segítjük, rendszeresen megvitatjuk az aktuális feladatokat. Fontos még az ezzel kapcsolatos információ- csere isi A szövetségheztartozó •termelőszövetkezeteknek mindegyikében több szocialista brigád dolgozik, illetve küzd a megtisztelő cím elnyeréséért. Az elmúlt évben 739 brigád csaknem tizennégyezer tagja tétt felajánlást a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny keretében. Vállalásaik teljesítésével több mint 200 millió forintos értéket termeltek. Az elmúlt években ki- szélesedett a versenymozgalom, és jelentős változás az is, hogy nem kampányszerű, hanem folyamatos. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a szövetség tsz-eiben, társulásaiban dolgozó brigádok harmada női brigád, többségük elnyerte már több alkalommal a szocialista címet. — Ez azt sejteti, hogy falun is változott a nők helyzete, szerepe és elismerése. — Tavaly a KB nőpolitikái határozatának végrehajtását értékelve ezt állapíthattuk meg. Valamennyi gazdálkodó egységben létrejöttek a nőbizottságok, amelyek képviselik az asszonyokat és lányokat, szólnak érdekeikben, szervezik gazdasági és társadalmi munkájukat. A nőbizottságok elnökei résziére évente továbbképzéseket tartunk, ahol politikai, társadalmi’ és gazdasági témákról hallhatnak előadásokat, és tájékoztatjuk jogaikról, tennivalóikról. A nők megbecsülése sokat javult az elmúlt időszakban, a gazdaságokban elfoglalt helyük is módosult, közülük többen ve..^Ot,ői,,1rp1unkaköfj, js.„éüájh|dw,,,,í, !.;•.—ty A jelenlegi fielgdaioki^é^s teendők közül melyek a legfontosabbak? — A XII. pártkongresszus határozatai megjelölik feladatainkat. Ennek valóra váltásáért dolgozunk. de úgy is mondhatnám: dinamikusabb, jobb munkával kívánunk továbbhaladni a már megkezdett úton. Ez vonatkozik a versenymozgalomra, amelyben a vállalások középpontjában a minőségi és hatékonysági mutatók javítását állítjuk. Segítjük sző-' vetkezeteinkben á szakemberek számának gyarapítását. Együtt. működéseket kötöttünk oktatási intézményekkel, különböző tanfolyamok lebonyolítására annak érdekében, hogy még több tsz- tag szerezzen szakmát. Az idén már háromszázan jelentkeztek a különféle tanfolyamok elvégzésére. A demokratizmus erősítésében, a tsz-tagok egyéni és kollektív érdekvédelmében is előreléptünk azáltal, hogy nemrég létrehoztuk a jogsegélyszolgálatot. Most vizsgáljuk a tsz-ekben a munkaerő-ellátottság és a műn-, kaerő-gazdálkodás helyzetét, és az elemzések után határozzuk meg az ezzel összefüggő feladatokat. — Visszatekintve az elmúlt évekre, milyennek látja a szövetkezeti mozgalom helyzetét, fejlődését? — Attól az időtől kezdve, amikor az egyik tsz-közgyűlésen hoz- ^y^zóltam, és feJáJM ^yarf5Í?Y®ís; kezeti tag, és megkérdezel „aztán mSrga mennyít!,:t|!ap''í azért, hogy itt beszél? ...” szóval ettől, a kezdeti évektől rendkívül sokat fejlődött a szövetkezeti mozgalom. Tudatosabbá és úgy is mondhatom, érettebbé válit a parasztság, a vezető munkásosztály méltó társává, partnerévé lett: Felelősséggel dolgoznak, erősödött a közösségi szellem, erőteljesebbé váltak á demokratikus vonások. A szövetkezeti mozgalom feladatát betölti, az ebben tevékenykedők évről évre nagyobb és jobb minőségű értéket állítanak elő. Visszatekintve az elmúlt évekre, azt .mondhatom, nem volt hiábavaló, ezért dolgozni és nagyon örülök, hogy munkatársaimmal együtt sikerült úgy részt venni ebben a munkában, hogy a kormánykitüntetést is megkaphattam. Csabai István mmrnmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmimmmmmmmammmmmmimim (BaFwiy, urnán: Másfél szoba összkomfort .(4.) Hát eddig. Az érdekes most jön: én, amíg együtt jártunk, nem szerettem ezt a fiút — most estem csak belé, akár a rossz színészek, mintegy , spatreakcióval”. Most kezdett hiányozni, amikor már nem volt. Most ébredtem rá, hogy mégiscsak mit jelentett a közelsége — amikor már mesz- szebb volt tőlem, mint a csillagok. Nehéz éveim következtek. Most rnár bántam, pokolian bántam, hogy odaadtam neki magam; a rámszakadj szörnyű magányt nyilván könnyebb lett volna elviselnem. ha még leány vagyok. De a fölavaíott test kínzóan kö- vctelődzött; éjszakánként néha a párnám haraptam, annyira keljeit volna valaki, aki rámhajol, és a karjábá. vesz. De senki, senki. Huszonötből huszonhat lettem lassan, állast változtattam, otthagytam a papíripart, és átmentem az egvi kerületi tanácshoz. Körülöttem a rengeteg férfi, a kollégák, a felek, volt osztály- és é'/folyamtársnőim férjei — én meg alszom a jéghideg ágyamban ... Mennyivel könnyebben viseli az ember a test nélkülözését, mint a lélekét! Hiszen mi volt ehhez a kínhoz képest egyetemi éveim szű- kölködése, a híg menzaebédek, a ronggyámosott blúzok, tükörfé- nvessé kopott szoknyák, olcsó, ormótlan cipők szégyene! Most? A legdivatosabb holmikban jártam, spanyol cipőben, olasz kardigánokban, habkönnyű jugoszláv bőrkabátban — de belül dideregtem. öt teljes évig éltem így. Persze, ez a keserves magány egyedül rajtam állt. Hiszen csak a kezem kellett volna kinyújtanom, kellő időben mosolyognom, kacér pillantásokat lövellnem erre-arra, és már akkora forgalmam van a kalandra mindig kész, mohó férfiakból, hogy csak győzzem a randevúim adminisztrálgatni... Ám ehhez nem volt kedvem. A Géza-ügynek egyet köszönök, amíg élek: hogy igényességre nevelt, Suta és balogvégű kapcsolatunk egy életre belémsulykolta, hogy nem szabad megalkudni. Vagy megfelelő ember és méltó kapcsolat — vagy inkább semmi! Megfelelő emberen egy korban hozzám illő, szabad és független férfit értettem, akibe tehát beleszerethetek — mert szerelem nélkül többé soha; ezt szentül megfogadtam magamnak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy e sivár öt év alatt soha nem tetszett meg nekem senki. Jaj, dehogyisnem! Egy-két barátnőm férje, néha még az a huligán is ott, velem szemben a hivatali íróasztalomnál, aki azt az újságból kivágott hirdetést küldte, néha egy-egy ügyfél, az egyik ügyvéd, aki gyakran járt nálunk kliensei ügyes-bajos dolgaiban; egyszóval választék is volt, kísértés is volt. Azazhogy kísértés nem. Mert akik tetszettek: vagy nősek voltak, vagy középkorúak, vagy éppen hátulgombolós taknyosok. Ha meg véletlenül minden körülmény vágott, csak kellett nézni a pasasra: link volt a velejéig. Egyikét-másikát egyvíkendesnek néztem; a megbízhatóbbja szomjas pillantása akár három találkát is ígért.... Bármennyire gyötört az egyedüllét, itt még nem tartottam: Ilyen évek, ilyen tapasztalatok, ilyen kínlódások után hozta elém az élet Miklóst. Társaságban találkoztunk. Egy asszony barátnőm hívott össze egyszer néhány embert, mert sok gondot okozott neki facér hajadonságom, és jó révkaláuzként szerette volna sajkám a házasság biztonságos öblébe kormányozni. E kissé átlátszó szándék álcázására persze több házaspár is fölvonult aznap este, de a gondos káderezés úgy válogatta össze a vendégeket, hogy — mit tesz isten! |— a házas férfiakból éppen egy bridzskompá- nia alakulhatott, az- asszonyokból egy kanasztaparti — és mi ketten Miklóssal itt is, ott is számfölöttinek bizonyultunk. Míg a két társaság az asztalt csattogtatta, mi egy hanguilatlámpa kerítő fényében beszélgettünk. Van sors. Nekem az volt a sorsom, hogy harmincéves koromban, annyi gyötrődés után, már túl az első fiatalságon, a Thököly út egyik mellékutcájában találkozzam Szalók Miklóssal. Szombat este vált, másnap vasárnap; a társaság így éjfél után egyig elkártyázgatott. Amikor aztán háziasszony hirtelen egy kis táncot ajánlott. A férfiak ugyan nem sok lelkesedést mutattak, de a háziasszonyi tervbe alighanem beavatott asszonyok újjongva tapsolták meg a javaslatot. A kártyaasztalokat Rát összehajtották, s a nagyobbik szoba előlépett táncteremmé. A csillárt eloltot- ták, csupán egy falikar égett a sarokban. A lemezjátszót megindította valaki, Miklós átölelt, és én már a harmadik lépésnél tudtam: vágy ez az ember fesz a férjem, vagy senki. 4. Én már akkor tudtam, éreztem, amikor az a krapek felbukkant, hogy ennek nem lesz jó vége. Az ördög tudja, hogy van ez, az embernek van valami belső masinája,. amelyik jelzi a jót is, a rosszat is. Amikor harmadszor fölkérte Csutit, én már tudtam, jobb lesz vigyázni, mert a srác szemlátomást bezsongott. Amúgy nem volt , agresszív, vagy tolakodó. Sőt. Udvariasan hajlongott, valahányszor fölkérte, vigyorgott istenesen, és igazgatta a nyakkendőjét. Nekem majd a gálám ment ki, ahányszor csak ránéztem. Volt benne valami a mama kedvencéből. A fehér ingei a jól vasalt, sötét zakója, a hányinger selyemnyakkendője. Ide általában pulcsiban jártak a srácok, télen persze, tavasszal meg ősszel farmerban. Ez meg itt ebben a skatulyából húzott úrifiú- szerelésben... De röhögött is rajta mindenki, nemcsak én. Kidobni nem tehetett, mert a klub szabályaihoz * tartozott, hogy minden tisztességesen öltözött, nem részeg, és nem kötekedő fiatalt fogadni kell. Hát ez aztán igazán megfelelt az alapszabálynak: colát ivott, kötekedés helyett vigyorogva hajlongott, és a szerkója is több volt, mint tisztességes ... Intettem a fiúknak, hogy nézzenek a körmére, ne hagyják sokáig legelni. Szegény, így aztán alig léphetett kettőt-hármat. máris ott i volt valamelyik haver, és kérte el Csutit. Figyeltem a kra- pekot: észrevett valamit. A forgalomból megérthette, hogy ko- rántse facér csajra bukkant, akinek ő lesz a megváltó üdvössége, hanem egy kézben levő lányt ahajgat, ami pedig nagy rizikó, mert csak a jóisten tudja a végét ... Az elején még nem látta, hogy a háromszög harmadik szöge én vagyok, csak annyit látott: gáz van. De tartotta magát, meg keli adni. Az ilyen mama kedvencei ilyenkor általában abbahagyják a vigyorgást, fapofával odamennek a büféhez, isznak valamit, aztán vagy azt nézik, hogy lehet a legkisebb feltűnéssel megpattanni innét, vagy — ritkábban — megpróbálnak újítani. Kiszúrnak egy egyedülálló csajt. És ha megbizonyosodnak róla, hogy csakugyan az, mert a srácok hagyják nála érvényesülni, vadul ráhajtanak. De ennek más volt a technikája. Ez is elment ugyan a pulthoz, kért megint egy colát, s beszédbe elegyedett a büféslánnyal, de a félszeme lázért minduntalan Csutit kereste. Mit csinálhattam volna? Alapítótag voltam a pinceklubban, nekem volt a legnagyobb .szájam a KISZ-ben, meg a tanácsnál, hogy kell a telepnek egy rendes hely, ahol a srácok összejöhetnek; hülyén vette volna ki magát, ha éppen én kezdek patá- liázni... Gondoltam, enélkül is tiszta helyzetet tudok teremteni. Elkértem hát Csutit az ügyeletes havertól, de előzőleg megkértem egy másikat, tartsa szemmel a mama kedvencét, és lehetőleg súgja meg neki finoman: ha megint. táncolni akarna, hát ne éppen az egyik góré menyasszonyát nézze ki magának. (Folytatása következik.)
