Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-28 / 74. szám

4 • PETŐFI NÉPE . • 1980. március 28. Kádár János elvtárs zárszava — A kongresszus a pártok tör­ténetében mindig különleges fon­tosságú, nagy esemény. Benyomá­saim szerint ez a kongresszus nemcsak elvégezte, hanem jól és eredményesen végezte el azt a fel­adatot, ami miatt a párt összehív­ta. (Nagy taps.) Kongresszusunk megerősítette a politikai irányvonalat. Megjelöl­te a szocialista társadalom további építésében megoldandó feladata­inkat. Megválasztotta a párt irá­nyító szerveit. Készen állunk a mindennapi munkára. Az összes megválasztott nevében őszinte köszönetét mondok a kongresszusnak a bizalomért. Az ő nevükben is kijelenthetem, hogy mindazok, akiket önök megbíztak, minden tudásukkal, teljes erejük­kel a megjelölt feladatok megol­dásáért fognak dolgozni. A kongresszusi ciklus most már elég jelentős időszakot, öt eszten­dőt fog át. Ennek következtében, az élet törvényeinek megfelelően, a párt vezető és végrehajtó testü­letéiben eléggé jelentős személyi változás történt. Engedjék meg, hogy a kongresszus nevében meg­köszönjem odaadó és áldozatkész munkájukat mindazoknak, akik az újjáválasztott testületekben nem tagok, de közülük nem kevesen, sok cikluson át dolgoztak a párt vezető szerveinek tagjaiként. Tisz­telet és megbecsülés illeti meg őket. Ezek az elvtársak kijelentet­ték, hogy erejüktől, képességüktől telhetőén a továbbiakban is ké­szek támogatni a párt ügyét, a nép ügyét, mi pedig kötelessé­günknek tartjuk, hogy ehhez mindnyájuk számára gondoskod­junk a megfelelő feltételekről. (Taps.) Most, a munka befejezésével szeretnék őszinte köszönetét mon­dani a kongresszus küldötteinek, a szervezőknek, a rendezőknek. Kongresszusunk nevében külön, őszinte és mély hálával szeretnék köszönetét mondani testvérpárt­jainknak, amelyek elküldötték hozzánk képviselőiket, akik jelen­létükkel nagymértékben segítet­ték kongresszusunk munkájának számunkra szent, internacionalis­ta jellegét. (Taps.) Kedves elvtársak! Azt hiszem, most úgy kellene egymástól el­köszönnünk, hogy magunknak is mondjuk és népünknek is azt üzenjük, hogy előre egységben, a néppel összeforrva, nemzetközi osztálytestvéreinkkel, szövetsége­seinkkel és barátainkkal össze­fogva, a mi nagy és nemes cé­lunkért, a magyar nép boldogu­lásáért, a szocializmusért, a bé­kéért. Előre a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa határozatainak végrehajtásáért. (Taps.) Az MSZMP XII. kongresszusa az Internacionálé eléneklésével fejezte be munkáját. Az MSZMP Központi Bizottságának és Központi Ellenőrző Bizottságának fogadása A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és központi Ellenőrző Bizottsága á kongresszus befejezése alkalmából csütörtö­kön este fogadást adott a tanácskozáson részt vett külföldi pártkül­döttségek tiszteletére a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában. A meleg, baráti hangulatú fogadáson Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára és Andrej Kirilenko, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott po­hárköszöntőt. (MTI) A POLITIKAI BIZOTTSÁG TAGJAI Kádár János Benke Valéria Aczél György Gáspár Sándor Havasi Ferenc Lázár György Marőthy László Méhes Lajos Korom Mihály Németh Károly Óvári Miklós Sarlós István Gyenes András A Központi Bizottság titkárságának tagja A Központi Ellenőrző Bizottság elnöke: Brutyó János VISSZHANG VISSZHANG Az igazgató széljegyzetei Amikor szerkesztőm azzal’ bí­zott meg, hogy egy tájékozott gaz­dasági vezetővel beszélgessek a kongresszusról, dr. Gátay Ferenc- re, a BÁCSÉPSZER igazgatójára gondoltam. Most olvasom A gaz­dasági szabályozás, a hatékonyság és a gazdasági törvények néhány összefüggése című pályadíjas, há­rom évtizedes Bács-Kiskun me­gyei tapasztalatait összegező ta­nulmányát. Különösen az élőmun­ka hatékonyságával, a beruházási mechanizmussal, és az árrend­szerekkel foglalkozó fejezetekben találtam az MSZMP XII. kong­resszusán mintegy megerősített következtetéseket, javaslatokat. Biztosra vettem, hogy az igazgató nyilván alaposan tanulmányozta a Központi Bizottság beszámoló­ját, a felszólalásokat. Nem csalód­tam! A korai napszak ellenére már megjelölte a Népszabadság­ban a számára' fontos mondato­kat. Ha lehet még több piros alá­húzás tarkítja Kádár János be­szédét. Megkérdem, miért emelte ki a gazdasági problémákból, a nemzetközi feszültség növekedésé­ből, a negatív társadalmi jelensé­gekből fakadó aggodalmakra, kri­tikai észrevételekre utaló szöveg­részt? — őszintén megmondja, hogy vannak problémák. Nem mindig volt így. A lehetséges veszélyek ismeretében előzhetők meg a na­gyobb bajok. Vastag keret hangsúlyozza: „A szocialista építés korszakának is megvannak a maga szigorú gaz­dasági törvényei, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.” — Mennyire igaz! Egyre job­ban teret kell adni a fölismert ob­jektív gazdasági törvényszerűsé­geknek; csak így szoríthatók visz- sza az ezek hatását nem helyette­sítő adminisztratív intézkedések, csökkenlthető ezek széles körű ki­fejeződése. A bürokrácia a többet és jobbat akarókat nyűgözte, aka­dályozta elsősorban. Nagyon helyesnek tartom a szervezetek és az egyes szerveze­tek dolgozói közötti differenciálás szükségességének a fölvetését. Szí­vemből szólt a beszámoló az egyenlősdire való törekvések ke­mény bírálatával. Égető gond, mutatja, hogy több hozzászóló is kifejtette egyetértését a kritiká­val. Felkiáltójel áll az „övezze na­gyobb társadalmi megbecsülés azokat a gazdasági vezetőket....” kezdetű, „akik a rendet, a fegyel­met másoktól megkövetelik” vég­ződésű mondat oldalán. — A „népszerűtlen” feladatokat is vállaló vezetők számára nagy ' segítség ez az állásfoglalás. Az alapos, körültekintő gazda­sági fejezetben a munkával, a munkaszervezéssel foglalkozó ré­szeket« tartom a leglényegesebb­nek. Minél nagyobb mértékben sikerül ezek gyakorlati érvényesí­tése, annál gyorsabban fejlődünk, annál gyorsabban javul a társa­dalmi közérzet. Megengedhetet­len, hogy a mi társadalmunkban a munka veszítsen értékéből. A mostani szabályozók szerint minél többet termel, minél /jobban dol­gozik egy közösség,' viszonylago­san annál kisebb mértékben ré­szesül az előállított értékből. A Medicor Művek vezérigazgatója ezért mondta nyomatékkai felszó­lalásában: „Meg lehet érteni azt a költségvetési jellegű szemléle­A ház előtt két I lovas kocsi. Mindkettő bakja subával terítve. A járda mentén első tavaszon rü-1 gyet duzzasztó meggyfák sora. Társadalmi munkával ültették a helybeliek — világosít fel egy fe­kete bajuszú, pirospozsgás fiatal­ember. Odabenn két ünneplőru­hás, diskuráló öregerhber, egy apró termetű néni és egy bágyadt arcú pici lánnyal az édesanyja — tét, amely szerint csak azoktól lehet elvenni, akiknek van. Ennek az elvnek a további alkalmazása azonban nem ösztönöz a fejlődés­re.” Vállalatunknál öt éve törek­szünk a munka szerinti igazságos elosztás belső feltételeinek, a munkaerő hatékony hasznosítási feltételeinek a megteremtésére, összefüggő dolgokról van szó! Amikor másutt öles hirdetések­kel keresték az új munkaerőt, mi azon az állásponton voltunk, hogy jobban kell kihasználnunk a meg­lévőt. Nem ment, nem megy könnyen! Mintha a mi utunk — és más hasonló törekvésű vállalatok — tapasztalatait tükrözné a beszá­moló sok megállapítása. A mun­ka- és üzemszervezésről elmon­dottakat további teendőinket föl­táró kulcsnak tekinthetjük. Ame­lyik vállalat — a kongresszus ösztönzésére is — fölismeri az eb­ben rejlő mérhetetlen tartaléko­kat, az megtalálta a legfontosabb termelést növelő tényezőt. Az utolsó mondatokat már a vállalat főmérnöke is hallgatja. Vidékre megy, előtte szokás sze­rint tájékoztatja főnökét, tájéko­zódik.. Kivételesen eltérnek a bi­zony nem könnyű napi munkával kapcsolatos problémáktól: a XII. kongresszus tévé-közvetítéséről cserélik ki gondolataikat. Eltér­tek? Reméljük, hogy az ő munká­jukban, másokéban is erőteljesen megvalósulnak a kongresszuson kifejtett elvek. H. N. ennyien üldögélnek a sorukra vár­va kora délelőtt a fülöpházi kör­zeti orvosi rendelő várójában. S amit még nyomban észrevesz az alkalmi betérő: szemközt a bejá­rattal hárompolcos szekrényféle, a polcokon pedig könyvek — Kossuth-kiadványok — sorakoz­nak. És egy doboz. Mint a polcok feletti feliratból kitűnik, becsület­kassza. Vajon élnek is az önkiszol­gáló könyvvásárral a gyógyításra ideérkezők? — vetődik fel ben­nem. önkéntelenül a dobozért nyúlok és megrázom, Nem üres, pénz neszei benne, szinte bizo­nyos, hogy nem egy kötet ára. Fogyatkoznak a betegek, míg­nem magam is köszönthetem dr. Mészáros Imrét, a fülöpháziak or­vosát, aki egyben a helyi pártszer­vezet titkára. Délelőtt fél 10-ig mintegy har­minc betegét látta el. A követke­ző busz megérkezéséig van egy kis szusszanása. Aztán majd a dé­li busz hozza a további páciense­ket. Utána pedig a hívás.ok- nak kell eleget tennie a kiterjedt körzetben. Fülöpháza ezerkétszáz körüli lakosából mintegy ezren a tanyavilágban élnek. — Mostanában többnyire meg­hűléses panaszokkal keresnek meg. Ma körülbelül harminc be­teggel számolhatok még, no és a patikusi teendők ellátásával, mi­vel nincs külön gyógyszertárunk — magyarázza Mészáros doktor. — Az itt élők jó felerészt koros emberek, akiknél a mozgásszervi, emésztési panaszok a leggyakorib­bak, így azok orvoslása s a vér­nyomás karbantartása a legfonto­sabb. Az idősebWek olykor töb­bet dolgoznak a tanácsosnál, per­sze. hogy ezt megérzik. Ügy is ke­zelem őket, hogy a ház körül ma­tassanak csak, kell a mérsékelt mozgás, s az főleg, hogy hasznos­nak tudják magukat. Hallgatnak is a szóra, lehet eredményeket el­érni. Ami engem illet, szeretem ezt a vidéket, mert közeliek egy­máshoz, nyíltak, tisztaszívűek az emberek. Napjainkban például élénken figyelik a pártkongresszus munká­ját. Tanyáink nagy része villamo­sított, hallgatják a rádiót, vagy éppen a tévét és jönnek ám, hogy: „Doki bácsi, mi a véleménye, mit dönt a kongresszus, hogyan lesz tovább? Csak a termelésben ne le­gyen megszorítás, meg hogy meg­maradjon a béke. az a legfonto­sabb. Inkább naponta sóban-víz- ben krumplit, csak béke le­gyen!...” Az orvosi rendelőben VISSZHANG És milyen megnyugvással fo­gadják, amikor egyszerű szavak­kal megmagyarázom: Ügy, aho­gyan eddig is, csak mindig egy kicsivel jobban, úgy haladunk tovább. Erről tanácskoznak a kongresszuson. Még a világpiaci hatások okozta nehézségeket is megértik,. hogy ezek nehezítik a gazdálkodásunkat. Alig van azon­ban olyan beszélgetésem, hogy ne jegyeznék az embérek: „Doki bácsi, úgy néz ki, hogy a táppal nem igen biztatnak a hizlalásra. Eddig harmincat hizlaltam, de most 15—20-nál többet nem me­Ránk őszintén — Megtisztelő olyan helyen dol­gozni, ahol tudjuk, sok múlik raj­tunk, munkánkkal, termelésünk­kel hozzájárulhatunk a népgazda­sági egyensúly javításához, az ex­port fokozásához. — Ezt tartotta legfontosabbnak Kancsár Ferenc- né, a Kunbaja-bácsszőllősi Állami Gazdaság palackozó üzemének ve­zetője, amikoris' a kongresszuson elhangzottakról kezdtünk beszél­getni. S hogy miért, arról a kö­vetkezőket mondotta: — Ügy érzem egyértelműen megfogalmazódott a XII. kong­resszuson, főként a Központi Bi­zottság beszámolójában, hogy népgazdasági szinten is a legjöve­delmezőbb ágazatok sorát a me­zőgazdaság vezeti, amit a jövőben fejleszteni kell. Nekünk ugyan­csak megvan erre a lehetőségünk, ha javítani tudjuk a gépi és élő­munka hatékonyságát, valamint a minőséget. Mindenképpen erre tö­rekszünk, most méginkább, hiszen mindannyian halljuk, mintha csak a kongresszusi teremben ül- ’1 nénk, az őszinte, meggyőző sza­vakat, azt, hogy csakis akkor lép­hetünk előre, akikor gyarapodhat az ország, ha jobban, a piac igé­nyeinek megfelelőbbet termelünk. A gazdaságban is keressük az utat a termékszerkezet bővítésére, amit úgy akarunk valóra váltani, hogy újabb beruházásokra ne kerüljön sor. Egyebek között bővítjük az rek beállítani. Drágább és gyen­gébb is a táp, a munkán alig ma­rad haszon ...” — fejtegeti Mészá­ros doktor és mintegy összegezés­ként közli: — Tavaly háromezer hízót érté­kesítettek a fülöpházi szakszövet­kezeti gazdák, félő azonban, hogy a hizlalói kedv az idén alábbhagy. Hacsak valami nem történik a jelzések nyomán. Íme így „gyűrűzik be” az ország és a világ sora egy ’ falusi orvosi rendelőbe. P. I. számíthatnak üdítőital-gyártást, új termékként vermutot készítünk, valamint olyan minőségi palackos bort, amit a tőkés piacon is értékesíthetünk.-i- Bizonyára a munkahelyén és családi körben is sokat beszélnek a kongresszusról, ön még azt is mondotta: olyan mintha ott len­ne... — Kimondják az igazságot! Egy pillanatra sincs kétségünk, hogy elhallgatnak valamit, vagy nem kapunk hű képet az újságokban, a rádió- és tv-közvetítésekben a kongresszusról. Az - őszinteség, a nyíltság, a nyugodt hangnem mindannyiunknak jólesik. Érez­zük, hogy az ország jövőjét for­máló ez a kongresszus is. De hoz­záteszem: nem arról van szó, hogy most „kinyilatkoztatnál^” vala­mit, ami homlokegyenest más, mint a korábbi álláspont. Látjuk, tapasztaljuk a folyamatosságot. A korábban megkezdett úton járunk, csakhogy ezen az úton vannak1 gödrök, buktatók, s erre is ráirá­nyítják a figyelmet, s az is egy­értelműen kitűnik, miként kell ezen túljutni, az akadályokat le­győzni. Cs. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom