Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-12 / 60. szám

4 9 PETŐFI NÉPE 9 1980. március 18.

A legfontosabb: a kiváló minőség

Idejében — az év elején — megírtuk, hogy a baromfiiparban végrehajtott szervezeti változás értelmében önálló vállalat lett a kiskunhalasi baromfifeldolgozó. Akkor — az önállósággal járó új tennivalókról, az első önálló évi tervprogramról nyilatkozott dr. Nagy Gyula vállalati igazgató. Elmondotta azt is; hogy tapasztalataik szerint a baromfiipar termékei iránt mind bel-, mind külföldön élénkül az érdeklődés. A lehetőségekkel élni fognak... A tavaly feldolgozott 1900 vagon baromfival szemben az idén szeretnék elérni a 2 ezer vagonos mennyiséget.

megsínyli. S a mennyiségi veszteséghez ilyen esetben minőségi romlás is járul.

No és folytatódik a pontossági fegyelem bent, a gyári feldolgozás során.

— „Izgalmas” még a megfelelő technikai felszereltség, a szűk keresztmetszetek kiküszöbölése. Ez is minőségemelő tényező. A továbbiakban nemcsak mennyiségi oldalról, hanem az áru milyenségét tekintve is nagy jelentőségű, hogy a múlt év november 7- ére elkészült s használatba vettük a 8 tonna kapacitású fagyasztót és az 500 tonnás hűtőtárolót... Ez is közrejátszik abban, hogy termékeink íze és minősége egyre jobban mfegfelel a kívánalmaknak.

— Mint fogyasztó is — emlékszem, igazgató elvtárs —, hogy volt idő, amikor finoman szólva húzódoztunk a „gyári” csirkétől. Gondolom — na és a háziasszonyokkal együtt tapasztalom —, hogy a baromfi ízének .a javulása is elősegítette ennek a nem egészen alaptalan előítéletnek az eloszlását. Tehát nemcsak a vidék iparosodása növelte a keresletet, ami — a munkába állt háztartásbeliek lekötöttségét emelve — részint kapóssá tette az egyre konyhakészebbé feldolgozott gyári baromfit.

— Tény, hogy az utóbbi öt—hat évben lényegesen javult a minőség — s ebben az íz, s á feldolgozottság mértéke egyaránt benne van. Ma ott tartunk, hogy áruink 92—93 százaléka első osztályú. Ezt kívánjuk felvinni 97-re.

— A halasi gyár igen jelentős arányú exporttermelésére gondolva, s arra, hogy régóta stabil külföldi piacokkal rendelkezik a vállalat, megkérdezem: a külhoniak „szája ízének” mi a különösen jó a magyar baromfi húsában? Mi az a fór, mondjuk, a csirke ízében, amiért tőlünk vásárolnak inkább, s nem másoktól?

Dr. Nagy Gyula igazi küikeres- kedői-diplomáciai érzékkel fogalmaz.

— Hadd mondjak csak annyit, hogy a magyar csirke íze helyén van a külföldi fogyasztók körében.

Említi a hagyományos — és lapunkban sokszor megírt piacokat, kiviteli arányokat csirkéből, kacsából, libából. Közel-Kelet, Szovjetunió, Német Szövetségi Köztársaság, Svájc, Olaszország, Franciaország.

Közel-Kelet eszembe juttatja a bábolnaiak nagyszabású üzletkötéseit, aminek keretében egyenesen csirkegyárakat exportálnak a jelenleg duplán „forró” tájékra.

— Nem érzik még a megrendelések mennyiségén, hogy szinte mi „visszük ki” a konkurrenciát. Vagy nem érezhető már valami a jövendő hatásokból, hogy amikor majd Közel-Keleten termelnek a nálunk készült csirkegyárak ... ?

— Annyire előre nem lehet látni. Most semmit nem befolyásolnak még a mi üzleti kapcsolatainkon, a vásárlások mértékén. De épp az előbb beszélgettünk a magyar baromfi ízéről. Meg azokról az összetevőkről, amelyek ennek megtartását, javítását szolgálják. Köztük vegyük csak számításba a takarmánytápot, mint 'fendlgvül fphfos IzTcepzőt.' Olyan fáperéjű,' sajátos tulajdonságokat hordozó takarmányokat, amelyektől kedvelt ízét-zamatát nyeri a mi baromfink, — azokon a vidékeken a jövőben sem termelnek. Azok mindenképpen más félék...

De hát kár még ilyen messzemenő következtetéseken meditálni. A lényeg mindenképpen az, hogy a csirkék, kacsák, libák, galambok kiváló minősége — természetesen a kor követelményei szerinti feldolgozási módok tökéletesedésével együtt — jelent s jövőt egyaránt eldöntő garancia.

Tóth István

9 Egyenként k.ézbe vettek, osztályozták — súlyra és minőségre — az árut, s a csomagotokhoz már első osztályú baromfi került „postázáshoz” előkészítésre.

9 Tallér Mária huszonhárom tagú brigádja 1971 óta viseli a szocialista címet, s az arany fokozat tulajdonosa.

De nemcsak ez a 100 vagon többlet fogja eredményezni a termelési érték és nyereség növekedését.

— Előtérbe kerültek a minőségi követelmények is — szögezi le most dir. Nagy Gyula, és így folytatja. — Közös „játék” ez, amiben az alapanyagot, a baromfit nevelő gazdaságoknak szintén lépniük kell. Feldolgozásra mind alkalmasabb, elsősorban súly tekintetében megfelelő árut kell előállítaniuk. Erről már az idei szerződések megkötésekor tárgyaltunk az állattartó partnérgazdaságokkal.

Igen, a csak a „fogyasztásban” érdekelt laikus is megérti, hogy olyan minőségi kritériumok teljesítése, mint mondjuk a bromfihús (ze, vagy a hús és csont aránya a szárnyasokon a tartási körülményektől függ. Ebben a takarmánytáp milyensége éppúgy benne van, mint a technológiai előírások betartása.

„A közös játék” szabályai a feldolgozóra, a gyárra is kötelességeket rónak. A vállalatigazgató ezek közt elsőként a maximális pontosságot említi. Ez vonatkozik az átvétel idejére; hiszen annak a bizonyos súlykövetelménynek r a szempontjából nem mindegy: a programozott napon, vagy később hozzák el az árut. De a szállítás mikéntje sem mellékes, hiszen ha nem éppen kíméletesen intézik ezt. a baromfik épsége, egészsége is

9 A feldolgozó üzemben gyakorlott kezek végzik a zsigerelést.

(Straszer

András

felvételei)

Manyika, a nőfelelős

Szakmaron elég megemlíteni Vén Ferencné nevét, csaknem minden megkérdezett nyomban hozzáteszi:

„A Manyika, hogyne ismerném! Az egy nagyon helyes, tevékeny fiatalasszony.” Akad, aki megtoldja:' a Petőfi Tsz-ben dolgozik. Van aki megemlíti, hogy kétgyermekes anyuka. Megint más, annak említésével teüzi teljesebbé jellemzésétt hogy mezőgazdasági főiskolát végzett, de most jogot tanul, mert újabban az igazgatási csoportvezetői munkát látja el a tsz- ben.

Az is hozzátartozik azonban Vén Ferencné portréjához, hogy 1976 óta — mert nemrégiben ismét megválasztották — tagja ' a Szakmár községi pártvezetőségnek. Mint eddig, a továbbiakban is a nőfelelősi feladatkört látja el. Rátermetten, kezdeményezőn, észrevételezőn, ’nagy ügyszeretettel.

"> Az iménti megállapítást a járási pártértekezleten elhangzott felszólalása is megerősítette. Hiszen mindabban, amit a község küldötteként a helyi párt-, tanácsi és gazdaságvezetés munkájáról, Szakmár elmúlt ötévi fejlődéséről elmondott, a nők érdekében való ténykedés vezérfonalként volt követhető. Hadd idézzünk fel legalább néhány részletet abból, amit a nőpolitikái irányelvek helyi érvényesítésének eredményeiről, és a törekvésekről elmondott.

— Az óvodai és napközi otthoni ellátással is követni tudtuk a foglalkoztatási lehetőség megteremtését, a nők munkavállalását. Mindkét intézményben jutott hely a jelentkezőknek. Most a napköziellátás minőségi javítását terveztük.

A közéletben is becsülettel helyt állnak a szakmári nők. Számarányuknak megfelelően egyaránt megtalálhatók a társadalmi szervezetekben, a termelőszövetkezeti bizottságokban, a község veze- tőtestületeiben. Társadalmi egyenjogúságuk egyre jobban kiteljesedik.

A nők tanulási kedve a munka, a háztartás, és a gyermeknevelés mellett is nagy. A tsz-ben a továbbtanulók többsége nő, a szak- képesítés megszerzésétől az egyetemi tanulmányok vállalásáig megállják helyüket. Az elmúlt öt évben például tizenegy ,nő szerzett diplomát felsőfokú tanintézetekben, hatan pedig megkezdték főiskolai, illetve egyetemi tanulmányaikat. Betanítottmunkás- képzésben húszán vettek részt, öt meglettebb korú asszony elvégezte a nyolc általánost. A marxista— leninista középfokú oktatásban pedig tizenketten vettek részt.

Fellendült a szocialista brigádmozgalom, és nincs olyan női munkaterület, ahol ne működne szocialista brigád, sikeresen. Női szocialista brigád kezdeményezte az egy őrs, egy brigád mozgalmat, amelynek keretében a munkával ismerkednek az úttörők. Megpl- dott a nők egészségügyi ellátása, a nővédelmi és a gyermekgondozási tanácsadás folyamata. A gyesen lévő kismamák munkahelyi kapcsolattartása, a szocialista' brigádok kedves feladata. A nőket érintő kérdésekben a gazdaságvezetők kikérik a nőbizottság véleményét, s azt a döntéseknél elsőrangú szempontként veszik figyelembe. A nőbizottságnak nem kell harcot folytatnia a- nők érdekében, mivel a férfi vezetők szemlélete ezt nem kívánja meg.

Ám, hogy a községi pártvezetőség nőfelelősének akad észre- vételeznivalója, ha úgy .tetszik,

harcolnivalója, az is kitűnt Vén Ferencné szavaiból.

— A közös gazdaságban kénytelenek megengedni, hogy a délelőtti órákban minden munkaterületről egy nő elmenjen bevásárolni, megvegye munkatársainak a tejet és a kényeret. Mert a Szak- máron működő egyetlen vegyesbolt nyitvatartása nem igazodik a községben kialakult munkaidőhöz. A bolt áruellátása igen szűkkörű. A szabad szombatjukat kénytelenek feláldozni a szakmári nők, hogy Kalocsáról tömött buszon meghozzák családjuk számára a legfontosabbakat. Sajnos, a kalocsai áfész-szel e tárgyban folytatott tárgyalásaink még mindig az ígéret szintjén állnak. Véleményünk szerint az áfészek alapvető feladata a községi áruellátás, és a kialakult munkaidő szem előtt tartása.

Idézzünk fel végül Vén Ferencné felszólalásából egy-két helyi törekvést.

— A következő tervidőszak feladata nálunk a tornaterem felépítése. Megkezdését az idén tervezzük. Az egészség megőrzésében, a fizikai erőnlét fejlesztésében köztudottan jelentős szerepe van a testedzésnek, a sportnak. A sportmozgalomba a nőket bevonni eddig még nem tudtuk. Adva van tehát a tennivaló. A fizikai és szellemi képességek megőrzésében, az öntevékenység fejlesztésében fontos szerepet játszik a szabad idő tartalmas hasznosítása. Nagy feladat előtt áll a községi művelődési ház, hogy a különböző klubok működtetésével színesebbé tegye a falusi életet.

A nőpolitikái irányelvekből adódó helyi feladatok meghatározásában, teljesítésük ellenőrzésében a' továbbiakban is az eddig tapasztalt helytállást várják a község vezetőitől a szakmári nők.

P. I.

A Varsói

Agrárközgazdasági

Kutatóintézet

Nemsokára 30 éve lesz, hogy Varsóban kutatóintézetet létesítettek a lengyel falu társadalmigazdasági szerkezetének, változásainak figyelemmel kísérésére, elemzésére. Az 1950-ben megnyílt Agrárközgazdasági Kutatóintézetnek — rövidített nevén IER- nek — ma 350 dolgozója van, köztük 100 tudományos munkatárs, akik nyolc tudományos részlegben végzik munkájukat. Az intézetben még négy kutatócsoport foglalkozik az élelmezésgazdaság helyzetével, a mezőgazdaságilag hasznosítható földterületek növelésével, egyszerű társulási formák meghonosításának és a mezőgazdasági termelés elemzésének vizsgálatával.

Az IER a Lengyelországban még nagy számban megtalálható egyéni parasztgazdaságok működését is figyelemmel kíséri.

A IER ugyanakkor részese a KGST-országokban folyó hasonló kutatások eredményeinek is. A lengyel kutatóintézet munkatársai többek között a következő közös programokban vesznek részt: a mezőgazdaság integrációja más termelési ágúkkal, a terméseredmények növelésének módjai, a munka termelékenységének növelése, automatizált igazgatási rendszerek kidolgozása, bevezetése stb.

A lengyel kutatók együttműködnek az egyes országokban működő .FAO-szervezetekkel Is.

Kutatásaik eredményéről különféle kiadványokban adnak számot. Van az IER-nek kéthetenként megjelenő folyóirata — „Az agrárközgazdaságtan kérdései” —, kiad ezenkívül különféle sorozatokat, mint például a „Tanulmányok és monográfiák”, „A mező- gazdaság összehasonlító gazdaságtana” stb. (BUDAPRESS — INTERPRET)

Közlekedünk, s bosszankodunk

Tízezrek buszoznak naponta megyénkben Is. Vannak szép számban távolsági és helyi járatok, melyek rendszeresen úgy látják el feladataikat, ahogy a nagykönyvben meg van írva, más vonalakon viszont gyakori a zökkenő. Sokaknak — szerencsés emberek! — soha sincs, vagy csak ritkán van okuk e szolgáltatás miatti kifogásra, de nincsenek kevesen azok sem, akik szinte állandóan rettegnek, milyen újabb és újabb „meglepetést” tartogat számukra a Volán-járműveken történő utazás. Következésképp szerkesztőségünk nem szűkölködik a közúti tömegszállítással kapcsolatos észrevételező-bíráló levelekben, személyes bejelentésekben, javaslatokban. Ezek nyomán adjuk közre az

alábbi közérdekű ügyeket, remélve, ges Intézkedések meghozatalát.

Hol álljon meg a busz?

Tavaly háromszor is írtunk e hasábokon a kecskeméti Széche- nyiváros ama lakói érdekében, akik munkavégzés illetve tanulmányok . folytatása céljából nap mint hap, vagy hetenként többször mennek autóbusszal a közelükben húzódó E—5-ösön át Budapestre, vagy a főútvonal e szakasza menti más helységekbe, s visszajövet csak a Budai kapunál szállhatnak le a járatokról. Emiatt egyeseknek másfél kilométert is muszáj gyalogolniuk, míg hazaérnek. Nevükben kértük az illetékeseket: tegyék lehetővé, hogy ezek a kocsik megálljának a sűrűn lakott térségben.

A panaszt, a kérelmet jogosnak találta a Volán 9-es számú Vállalat, és döntött, melynek értelmében a Budapesttől Kecskemétig közlekedő napi három saját járata december eleje óta megáll az említett főútvonal és az Akadémia körút találkozásánál. Bár a közlekedésbiztonsági szempontból fontos, úgynevezett leállósáv ottani kiépítésével máig adós a városi tanács, a leszállások körül — információnk szerint — nincs baj. Ám a megállóügyet mégsem vehetjük le a napirendről. Á napokban ugyanis megint ilyen témájú levél érkezett a hovatovább 20—25 ezres lélekszámú városrészből.

A sorokból — melyeket dr. Isa- szegi Istvánná, Kelemen Klára, Kovács Zsuzsa, Tövis Péter. Gellert Tibor és még több széchenyi- városi írt alá — kiderül: a körZsúfoltság itt, zsúfoltság ott

A Kecskemét, Lenin tér 8. szám alatt lakó Ladányi Sándor a maga bőrén is érezte már nemegyszer az utastársaitól hallottakat: a helyi járatú buszokon levő jegykiadó automaták óhatatlanul előidézői a nagyon kellemetlen zsúfoltságnak. Mert mi történik a gyakorlatban? Akik az első ajtón szállnak fel, igyekeznek mielőbb jegyet váltani, s tovább menni a kocsi belsejébe, igen ám, de útjukat állják azok, akik a második ajtónál tömörülnek, szintén azért, hogy jegyhez jussanak. Ezek a kínos helyzetek aztán úgymond melegágyai a szóbeli sértegetéseknek, a vitáknak.

Olvasónk szerint indokolatlan, és csak bajjal jár az alkalmilag utazók — tehát a jegyváltásra kötelezettek — és a bérletesek abLéli megkülönböztetése, hogy az előbb említettek csupán elöl vehetik igénybe a buszt — hiszen ott találhatók áz automaták —, a nagy többséget jelentő utóbbiak pedig felszállhatnak bármelyik ajtón. Ezért tolonga□ □ □

hogy ezzel is segíthetjük a szüksénj’ékbeflek közül legalább negyvenen utaznak hétköznaponként a lajosmizsei munkahelyükre, őket azonban hazaúton továbbra is a Budai kapuig viszi el a busz, vagyis a korábbi intézkedés voltaképpen félmegoldással egyenlő, hiszen éppen azokra a távolsági járatokra nem vonatkozik, melyeket talán a legtöbb érdekelt olvasónk vesz igénybe.

A hideg, téli időben különösen kellemetlen volt, de máskor is fáradtságot jelent e megállótól eljutni a távoli lakásainkhoz, sőt balesetveszélyes, mert mindig délután, a legnagyobb csúcsforgalomban kell átmennünk az úttest túlsó oldalára, s még tovább is hosszasan gyalogolhatunk a főútvonal mellett, hogy hazataláljunk. Kérjük, mindettől kíméljen meg bennünket végre a Volán, s engedélyezze a leszállásunkat az otthonunk közelében! — írják egyebek között olvasóink.

Nos, voltunk a helyszínen, s láttuk: leállósáv nélkül kevésbé szabályosan áll meg a busz. de arról is meggyőződtünk, hogy a fővárosból érkezőkhöz hasonlóan a Lajosmizséről jövő kocsikról is zavartalanul lehet leszállni e feltételes megállóban. Persze, mindehhez elengedhetetlen a vállalat újabb intézkedése.

Végezetül megjegyezzük — szintén olvasói vélemény alapján • — az utasok igénylik, hogy az említett buszokra Budapest felé menet is fel lehessen szállni a Széchenyi városban. .neaónöíüH

nak gyakorta a bérletesek a kocsi ama részében, ahová a fizetőknek kell kerülniük, ami aztán megint okot ad a perlekedésre, a rossz hangulat kiváltására.

„Ha a sofőr melletti készülék marad is a helyén, a másikat célszerű lenne az utolsó, csuklós járat esetén pedig a harmadik ajtónál felszerelni, következésképp arányosabban megoszlana a tömeg, s könnyebben elérhető volna a jegyadó masina, (gy az ellenőrzés is egyszerűbbé, hatékonyabbá válna, s a notórius bliccelők sem találnának búvóhelyet a bérletesek szakaszában, mint azt mostanság teszik...” — vélekedik a levélíró.

Hogy az. előzőekben közöltek a legésszerűbb megbldási javaslatot tartalmazzák-e, nem a mi dolgunk eldönteni. Csak a tapasztalatokat, tényeket summázhatjuk így: a „hírős” város helyi járatú autóbuszain történő jegyváltás jelenlegi gyakorlata kívánnivalót hagy maga után, minthogy az nem szolgálja a kényelmes, kulturált utazást!

Tarthatatlan állapotok vannak hétköznap reggelenként a Ballószög— Kecskemét között közlekedő autóbuszokon — panaszkodik Bürüs Jánosáé, aki az útba eső Kadafalván veszi igénybe rendszeresen e járatot. Levele szerint a 6 óra 10, a 6 óra 40 és a 7 óra 10 perckor kiinduló kocsik olyannyira túlzsúfoltak a „hírős” városi munkahelyekre, iskolákba stb. igyekvőkkel, hogy csak néhány feltételes megállóból tudnak elvinni utasokat. És a lemaradottak jobb híján bosszankodhatnak, kesereghetnek, míg nem jön a következő járat, melyre ha fel is férnek, nincs benne köszönet, hiszen ember ember hátán szorong. Es emiatt a leszállás sem egyszerű, sőt esetenként lehetetlen. Február 26- án például a 6 óra 40-es busz úgy telve volt, hogy a legbelül tömörült utasok egy része nem tudta elhagyni a kocsit a Dózsa György úti megállóban, ehelyett csak a szalagháznál szánhattak le, minthogy a vészcsengő ellenére tovább fuvarozta őket a sofőr. Ki-ki onnan loholhatott aztán visszafelé úticéljáig.

Valamilyen módon — például járatsűrítéssel — mielőbb szükséges enyhíteni ezt a roppant kínos utazási körülményt! — fejeződik be a többek névében írott levél.

Összeállította: Veiket Árpád

A jugoszláv autógyártás fejlődése

Jugoszlávia négy nagy autógyára 1979-ben 300 000 személygépkocsit készített, 45 ezerrel többet. mint 1978-ban. A termelés 1985-re eléri az évi félmilliót.

A jugoszláv autógyárak mindegyike neves külföldi cégekkel működik együtt. így a CRVENA ZASTAVA — 1954 óta — az olasz FIAT-céggel, a novo-mestói IMV gyár a francia RENAULTval. a koperi CIMOS a CIT- ROEN-nel, a szarajevói TAS pedig a nyugatnémet VOLKSWA- GEN-nal. Rövidesen újabb autógyárak kezdik meg a gyártást: a vajdasági Kikindán az amerikai General Motors-szal, a kosovoi Pristinán a francia PEUGEOT-val kooperációban készülnek majd a személygépkocsik. (BUDAPRESS — TANJUG)