Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-30 / 76. szám
i * ' 1980. márdoi 30. • PETŐFI NÉPE tf 3 III AZ EGYSÉGES BETEGELLÁTÁS ÉS- AZ ORVOSTÁRSADALOM Az egészségügy kádergondjai Beszélgetés dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszterrel A betegnek Egercsehiben épp úgy fáj a foga, mint a Gellérthegy tövében lakónak; a torokgyulladás nem kérdezi, van-e a közelben gyermekorvos; az infarktus egyaránt életveszélyt jelent falun és városon — mégis, aki orvosra szorul, úgy érzi, ha már „muszáj” betegnek lenni, inkább Pesten, mint vidéken. — Miért éz a hiedelem? Vagy valóban eltérő szín* vonalú a betegellátás vidéken és a fővárosban? — erről beszélgettünk dr. Schulitheisz Emil egészség- ügyi miniszterrel. — A lakosságszámhoz viszonyítva nincsenek lényeges aránytalanságok az egészségügyi ellátásiban. A 10 ezer lakosra jutó kórházi ágyak,- illetve az egy körzetbe tartozó népességet illetően, a fővárosban csak némileg kedvezőbbek az arányok, mint a megyék többségében. A 24 444 aktív orvos közül a fővárosban.dolgozik 9026, azaz 10 ezer lakosra Budapesten 43, vidéken 19 orvos juit. . — Ez nem mondható elhanyagolható különbségnek... — Csakhogy ez a 43:19 arány jórészt indokolt. Egy kivételével mind Budapesten helyezkednek él az egészségügyi ellátás legfelsőbb szakmai szintű országos intézetei, melyekben a betegeknek csák egy része budapesti; a többi az ország minden tájáról való. A fővárosban lévő kórházi ágyak mintegy 40 százalékán országos és regionális betegellátás történik. Ugyancsak a budapesti orvosok nagyabb számát indokolja, hogy ezen intézményekben a rutinfeladatokon túlmenő speciális betegellátási, oktatási és kutatási feladatok folynak, s ezek több orvost igényelnek. — De van egy másik mutató, amely a főváros javára billenti a mérleget. Vidéken több a betöltetlen orvosi állás, mint Budapesten; ott az orvosi munkahelyek 7,9 százaléka, a fővárosban 5,2 százaléka üres. Abszolút számban is kevés az orvos Magyarországon? — Nemcsak, hogy elegendő orvosunk van, hanem világviszonylatban is az előkelő 3. helyen áll hazánk a népességhez viszonyított orvoslétszámot illetően. Viszont nagy a területi aránytalanság, s vannak hiányszakmák, utóbbi az egyik oka az üres orvosi munkahelyeknek, másik oka az, hogy fiktív állásokat szerveztek éveken keresztül. Miután az egészségügyben bértömeg-gazdálkodás van, tartották a betöltetlen munkaköröket, s ennek béralapját szétosztották a meglévők között. Az intézeti vezető ugyan nem részesülhet ebből, de a „jó igazgató bácsi” szerepéért sűkan vállalták ezt. A jövőben — gondunk lesz rá —, kevésbé „nyílik mód ilyen manipulációkra. Nagyobb baj, hogy bizonyos országrészekben nem szívesén te- lepszenék le az örvösök. Hazánkban eluralkodott az a szemlélet, hogy 40 kilométerre a várostól már „istenhátamegett” van... — Ügy érzem, ez etikai kérdés is. A medikus a gyógyításra tesz esküt, s nem a fővárosi állásra .!. — Nem ilyen egyszerű ez. Ahhoz, hogy az orvos orvosi életét élje, nemcsak az orvos—beteg viszonyt kell néznie. Ű nemcsak a betegre esküdött fel, hanem a medicinára is. Az ifjú orvosok nagy része szeretne nagy intézeti' hátteret érezni maga mögött. Ez természetes szakmai igény, csakhogy nem lehet mindig kielégíteni — és nem feltétlenül kell kielégíteni. Megpróbáljuk hát közelebb hozni egymáshóz a gyakorló orvost és az intézményt. — Az integrációra gondol? Ez hozná a „megváltást” az évek óta üres orvosi munkahelyekre? — Ha volna ilyen „megváltó”, miniszterségem ideje alatt már régen átvettem volna onnan, ahol sikerült az orvosokat a szükségleteknek megfelelően elirányítani anélkül, hogy pressziót gyakoroltak volna. Csakhogy a szabad munkavállalás joga Magyarországon elidegeníthetetlen állampolgári jog. — De miként védhető annak az állampolgárnak a joga, akinek az egészségügyi törvény szavatolja ugyan a magas szintű, ingyenes orvosi ellátáshoz való jogot, de vidéken lakik? — Indirekt módszerekkel próbáljuk biztosítani a gyógyításhoz való jogot. Olyképpen például, hogy a magánpraxist, csak ott engedélyezzük a jövőben, ahol orvoshiány van. Egy durva hasonlattal élve: iparengedélyt az 'kap Magyarországon, aki azt és ott csinál, ahol, amire szükség van. Nem fészek különbséget ebből a szempontból a suszter és az orvos között; ha suszterre van szükség, kapjon magánipari jogosítványt. Ha szemészre van szükség vala-, hol, adjunk neki magángyakorlati engedélyt —, s szívesen letelepszik. Két esztendeje az ellátási érdekeket szem előtt tartva szabályozzuk a magánpraxist. De van más közvetett módszer is az egységes ellátás megteremtéséhez. Például a pályázati rendszer „megfegyelmezése”. Nem engedünk annyi „sztár”-szakmát kiírni, amennyi medikus erre pályázna, így rákényszerülnek a hiányszakmákra is... — Ez is egyfajta presszió. — Csakhogy nyújtunk mellé olyat is, ami eddig nem volt: módot arra, hogy a hallgatók már medikus korukban megismerjék az úgynevezett „kisszakmák” lehetőségeit, ellátási és kutatási szempontból egyaránt.' Mind nagyobb mértékben kapcsoljuk be a közkórházakat az egyetemi oktatásba. Nagy javulást várok ettől, nevezetesen azt, hogy a kívánatos irányba módosulnak a pályák. A medikusok már nemcsak klinikákon végeznek gyakorlatot, a harmadik évfolyamtól kezdve már közkórházakban is. Eddig is volt erre — elvétve — példa, de kiterjesztése halaszthatatlanná vált az új típusú orvosképzésben. Eddig ugyanis az volt a jellemző: a klinikán jó felszerelést, jó oktatót kapott a hallgató, de egyre nem 10 beteg jutott, hanem 10 medikusra egy beteg. Ebből következően kevés olyat láttak a gyakorlatban, ami később a pálya szempontjából irányíthatta volna őket. —■ Ez még mindig csak a hiányszakmákra orvosság; ■ a területi aránytalanságok ettől még megmaradnak. — A nagyvároscentrikus szemlélet nemcsak az orvosokra, hanem a magyar értelmiségre általában jellemző. És nemcsak a magyarra... Ám ez nem menti fel az egészségügyi tárcát a felelősség alól. Ogy érzem, sokat javítana a helyzeten, ha több társadalmi ösztöndíjat kötnének. Tapasztalatunk szerint az Ilyen hallgatók 70 százaléka visszamegy a starthelyre. A fehér foltok felszámolásában persze jobb bérpolitikával és több „természetbeni”' segítséggel — lakással elsősorban — lehetne előbbre jutni. Szabolcs megye erre a-bizonyíték. Néhány évvel ezelőtt még leghátul kullogott, ma már ott tart, hogy a körzeti orvosok között is válogat: melyik a legmegfelelőbb? — Az orvosképzés területi arányain nem kíván változtatni a tárca? A vidéken végzett diplomás szívesebben marad hazai tájon-:.. ■ — Az általános karon jók a jelenlegi arányok, a fogprvoskép- zésben kívánjuk erősíteni a vidéket. Debrecen mellett Szegeden is beindítjuk.a fogorvosi kart. Az általános karon az oktatási reform keretében a korábbiaktól eltérően képezzük a jövő orvosait Nem az a célunk, hogy tudósokat neveljünk, hanem — szakmai zsargonnal élve — bázisdoktorokat.. Aki 6 : év alatt elvégezte az egyetemet, az még nem,alkalmas arra, hogy a medicinát egészében gyakorolja, jóllehet erre szól a jogosítványa a diploma elnyerésével. Arra ellenben alkalmas, hogy néhány évi gyakorlat után igazi orvossá váljék. A 6 év csak alap, amelyre ráépíthető az általános orvosi szakképesítés. Ma már ez rendkívül fontos — éppen a vidék jobb orvosellátása érdekében. S nemcsak azért, mert a szakorvos- bak magasabb fizetés adható, hanem, mert nagyobb a tekintélye. S ez sokat jelent az orvos számára — nem kevesebbet a betegnek. — A betegnek miért? — Szükségből esztendőkön át az volt a gyakorlat, hogy meg sem száradt a diplomán a tinta, bedobtuk a frissen végzettet a mélyvízbe, körzetet kapott, annak teljes felelősségével és terhével. Nyilvánvaló, a legszentebb hivatástudat sem tudja pótolni a gyakorlat hiányát. Most a körzeti orvos — szakorvos lesz. Abból a 4 esztendőből, amit a diploma és a szakképesítés között eltölt, legalább másfél évet kórházban dolgozik. Tehát nemcsak a könyv betűit, hanem kórházi kollégái ismeretanyagát is használhatja. Ma már a gyakorló orvosok 75 százaléka szakorvos. — S mi történik, ha valaki beéri csak a diplomával? — Bizonyára lesznek ilyenek is. De addig senkid sem kezdhet körzeti munkát, amíg a 6 hónapos kórházi gyakorlatot le nem töltötte. Senkit nem kényszeríthetünk, hogy szakképesítést szerezzen, de arra igen, hogy továbbképzéseken részt vegyen. Nyilvánvaló, az ilyen orvosokat nemcsak az 5 évenkénti kötelező továbbképzésre rendelik be, hanem gyakrabban és huzamosabb időtartamra. S ami nagyon fontos: az akár több hónapig tartó kórházi továbbképzés idejére a kórház köteles helyettesről gondoskodni! Az integráció intézménye többek között ezért is gyümölcsöző. Önmagában az a tény, hogy tavaly létrehoztuk az Általános Orvosi Országos Intézetet, a körzeti orvos speciális feladatainak elismerését és szakmai segítését jelentette. — Az integráció mit nyújt és mire kötelez? — Az integrációban való részvétel mindenki számára kötelező —, de csak ésszerű keretek között. Ha például egy sebész harminc éven át rendelőintézetben gyógyított, nem rendeljük be vakbéloperációra — ez sem az orvosnak, sem a betegnek nem kívánatos. De igenis, ott a helye a műtőben a fiatalnak, a középkorúnak, és szorgalmazzuk, hogy a körzeti orvos a kórházban is felkeresse a betegét. — Egy kényes témáról: talán sehol nem olyan erős a presztízs-hierarchia, mint az orvostársadalomban. Ez bizony, nem mindig szolgálja a beteg érdekeit... — Az „én-klinikám”, „én-me- .gyém” szemléletről ma már nem beszélhetünk. Egyszerűen lehetetlen autonómiára berendezkedni 19 megyének és egy fővárosnak. Központilag sem engedjük, de maguk a megyék, az egészségügyi intézmények sem törekszenek erre — pénzügyileg sem megy. A nagy értékű berendezéseket, műszereket nem megyékhez, hanem régiókhoz kötjük. Nagy az együttműködési készség a megyékben. Hajdú-Bihar például ellátja Bor- sodot, Szolnok megye egy részét radiológiában, onkológiában; Baranya a fél Dél-Dunántúlt; -Vas együtt számítható Győr-Sopron- nal; Csongrád a szomszédos megyékkel. A betegeket hozzák-vi- szik — Magyarország kitűnően megszervezett mentőhálózattal büszkélkedhet; 20 kilométeren belül mindenütt elérhető a mentőállomás. Ami pedig a presztízs-hierarchia személyi részét illeti: ä kinevezések 4 évenkénti kötelező felülvizsgálata mindenkit arra késztet, hogy igyekezzék alkalmas, még alkalmasabb lenni; egy kinevezés ma már nem a- nyugdíjig tartó örökstátusz. Ha nem váltja be valaki a hozzá fűzött reményeket, megköszönjük addigi szolgálatait és keresünk számára egy olyan — nem vezetői — munkakört, amelyben szakmailag kitűnően helyt állhat. Éz a 4 éves mandátum azonban nem azt jelenti, hogy a jótól is meg kell szabadulni. Aki megfelel, csinálja tovább. A kirívó anomáliákat már felszámoltuk. Optimista vagyok:'ez a tisztító folyamat néhány évén belül azt eredményezi, hogy mindenütt a legrátermettebbeket helyezik j vezető posztokra. S ez minden- j képpen a hatékonyabb egészség- i ügyi ellátást szolgálja. A. A. Reggelig az olvasóhoz... Reggelig mindenáron el kell jutnia a lapnak az olvasóhoz!... Hányszor elmondtuk ezt a héten, míg tartott a Magyar Szocialista, Munkáspárt. XII. kongresszusa. A történelmi jelentőségű tanácskozásról hű képet akartunk adni olvasóinknak, s ha szükség volt rá, a szokásosnál nagyobb terjedelemben is elő kellett állítanunk a Petőfi Népét. Ebben nagy segítségünkre voltak nyomdász munkatársaink, elvtársaink. Straszer András képriportja az ő áldozatos munkájukról szól. 0 Az ólomsorok ezrei ezen az asztalon álltak össze oldalakká akkor, amikor a tv-ben már régen elhangzott a kongresszusról szóló adás. 9 Éjféltájban jólesik bögréből is a feketekávé a szedőgép mellett. • Gyors megbeszélés a szerkesztővel a korrektorok szobájában. i • Elkészült a nyomólemez, már fölszerelték a rotációs gépre. • A gépmester figyelmesen átvizsgálja az első próbanyomatokat. • Kétszázas kötegekben továbbítja a szalag a Petőfi Népét a szállítókhoz. • Hajnalok hajnalán taxik sorakoznak a gépterem • A szöveg és a képek összeszerelése a montírozó- bejáratánál. Reggelig el kell jntnia a lapnak az olasztalon. vasóhoz. A DÍSZSZEMLÉRE KÉSZÜLNEK A harcjárművezető A 'rakéta-páncéltörő harcjármű vezetőfülkéjéből á kilátás nem éppen elsőrangú, s ezért nagy gondot jelenít pontosan tartatni a •vele egy sasban haladókkal a térés táv-közt. Farkas Cs. Lajos őr- vezető — aki 1979 februárjában vonult -'be az alakulathoz, a szegedi áfész gépkocsivezetőjeként — nem tartja ezt olyan ördöngős feladatnak. • — A rakéta-páncéltörő harcjármű vezetését nem volt nehéz megtanulni,-ugyanis olyan egyszerű a szerkezete, hogy könnyebben boldogulok vele, imint a gépkocsival. No, nem kell azért lebecsülni a feladatot, hiszen a jobb első sorban megyek, s figyelnem kell középre, ahhoz igazodom. Ahogy társaimmal fogalmazunk, bizony „észnél kell lenni”, mert a centiméterek is látszanak. Rajky László főtörzsőrmestertől, az őrvezető parancsnokától tudtuk meg, hogy Faikas Cs. Lajost jó munkája alapján jelölték ki a díszszemlére. (Ez követelmény az alakulatnál). — A díszszemlén való részvételt kitüntetésnek érzem, mert úgy vétem, sok ezren qaaratnénék ott lenni, de csak a legjobbak képviselhetik az alakulatokat. Ez jó érzés, de egyben felelősség is, ugyanis még véletlenül sem lehet üzemzavar. Sokat kell gyakorolnunk és felkészíteni a gépeket. Minden apró csavart ellenőrizni, így hát akad munka bőven. Háromszoros élenjáró alegységparancsnok Rajky László főtörzsőrmester, akiről az ,a hír járja, hogy az ő alegységébe kerülni dicsőségszámba megy. S ez így igaz, mert e harcjármű vezetése, kezelése valóban egész embert, jó felkészültséget, pontosságot, lelkiismeretességet kíván. Az alegy- ségparancsnok sokat tesz a katonák felkészítéséért, szakmai és politikai képzésükért. Hatodszor vesz részt a díszszemlén, de először ilyen harcjárművel — Egy egység részeként láthat 'bennünket a közönség, de jni szeretnénk, ha azt mondanák: ezek a rakéta-páncéltörők igazán fegyelmezettek, jó katonák. Beszélgetnénk még, az oktatásról, nevelésről, a harcjármű tulajdonságairól, de sajnos az idő rövid. Rendbe kell tenniük a ttech• Farkas Cs. Lajos a rakétapáncéltörő harcjármű vezetője) (Tóth Sándor felvétele) nikái, s ezért Rajky László főtörzsőrmester és Farkas Gs. Lajos őrvezető elbúcsúzik. — Viszontlátásra a díszszemlén! Sok sikert kívánunk a tüzéreknek. Gémes Gábor
