Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-27 / 73. szám

1980. március 27. • PETŐFI NEPE • 3 A PÁRTKONGRESSZUS HARMADIK MUNKANAPJA Kádár János találkozása párton kívüli közéleti személyiségekkel Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első, titká­ra, a kongresszus szerda délelőtti szünetében - találkozott a ta­nácskozáson részt vevő közéleti személyiségekkel, a párton kí­vüli barátok, szövetségesek, harcostársak képviselőivel. A me­leg, szívélyes légkörű beszélgetésen részt vett: Benjámin László, Bognár József. Boldizsár Iván, Fábri Zoltán. S. Hegedűs László, Illés Endre, Illyés Gyula, Jancsó Miklós, Juhász Ferenc, Ke- resztury Dezső, Nagy Dániel, Nánási László, Pethö Tibor, Pet- rovics Emil, Buttlcai Éva, Somogyi József. Straub F. Brúnó, Sulyok Mária, Szentágothai János, Trautmann Rezső és Varga Imre. Jelen volt Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyet­tese. Óiárí Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának fő­titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A közvetlen hangulatú eszmecserén Kádár János a párt Közponli Bizottsága nevében üdvözölte a közéleti személyisé­geket, s hangsúlyozta: rendkívül nagy erő. hogy a pártonkívü- liek, a különböző világnézetű emberek is egyetértenek a szocia­lista építés alapkérdéseiben, s cseleki'ésüklcel nemzetünk bol­dogulását. népünk jobb jövőjét szolgálják. Társadalmunk to­vábbi fellendüléséhez nagy erőt ad a iszocialista haza fiság és a proletár internacionalizmus, s ennek szellemében tevékenyked­ve az alkotóknak is nagy a felelősségük. Országépítő munká­jukhoz Kádár János sek sikert és jó egészséget kívánt. A kötetlen eszmecserén részt vevő vendégek méltatták a kongresszus demokratikus légkörét, amely kihat az egész tár­sadalomra, s hozzájárul felelősségteljes alkotó munkájukhoz. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról.) . lyozta: — Olyan éveket számo­lunk, amikor az egész társada­lomnak, benne a fiataloknak a korábbinál jobban kell töreked­niük arra, hogy teljes gazdagsá­gukban kamatoztassák képessé­geiket, hozzáértésüket, szakma­szeretetüket, hivatástudatukat, az újért való bátor, kockázatot vállaló küzdelemben Mi vár tehát a fiatalokra? Több lehetőség és nagyobb siker, de csak jobb munkával, ami egyálta­lán nem jelenthet összességében konfliktusmentességet. Szükség van a munkaerő okos, célszerű át­csoportosítására, ami például a fiatalokat erőteljesen érinti, egye­sek helyzetét átmenetileg ronthat­ja is, de ami nagy lehetőséget nyújt megújított és több oldalú szakmai fejlődésre. A gyárakban, hivatalokban, a szövetkezetekben az élet rendje szerint a vezetés fokozatosan meg­újul. A vezetők fiatalabb generá­ciójára nagyobb terhek hárul­nak. ezekkel úgy kell megbirkóz­ni, Jhogy a munka ne egyszerűen a réginek, a korábban jónak tar­tottnak a folytatása legyen. Itt •igazán megmutathatja önmagát a tehetség, a közösségért érzett fe­lelősség, a fiatalos bátorság, az okos változtatni akarás! Mindehhez kapcsolódni kell a bátor és hasznos kezdeményezé­sek és magasabb teljesítmények differenciált elismerésének is, bérrel, kitüntetéssel, előrejutási lehetőséggel. — Miután a jövőről is szó van — mondotta a továbbiakban —, fiataljaink joggal keresik, kutat­ják szocialista továbbhaladásunk módjait. A valóságos, lehetséges megoldásokat keresik, és nem minden szenvedély nélkül. Kere­sik a helyüket, s így a tanulás, az okulás, a tapasztalat hasznosítása miatt érdekli őket múltunk, ben­ne :a közelmúlt történelme is. Ifjúságunk ma képzettebb, ta­nultabb, mint a maguk idejében a hasonló korú nemzedékek vol­tak. Iiz a szocializmus által nyúj­tott lehetőség, és ugyanakkor igény. is. _ A felnőtt társadalom, a párt,' az állam, a család, az iskola-, az ifjúsági mozgalom közös köteles­sége segíteni az új nemzedéket az eligazodásban, hogy képes le­gyen leegyszerűsítés nélkül, a valóságtól elrugaszkodott hamis ábráhdképek nélkül gondolkod­ni — bátran és. • eredményesen cselekedni. Ideológiái nevelőmun­kánk akkor lehet hatékony, hu nemcsak válaszol a kérdésekre, hanem meggyőz, cselekvésre késztet, küzdelemre vértez fel. I'.eszédének befejező részébéna KISZ fejlődéséről és munkájáról szólva Maróthy László kiemelte: Ifjúsági szövetségünk felszabadu­lásunk .'55. esztendejére elérte azt, amit oly spkáig irigyelt a Lenini Komszomoltól: jószerivel minden ölven év alatti párttag ' már ná­lunk is dolgozott az ifjúsági moz­galomban. Megtisztelő- a Központi Bizott­ság jelentése, miszerint a Kom­munista Ifjúsági Szövetség betöl­ti hivatását. Jelenleg minden harmadik ma­gyar fiatal tagja a KISZ-nek. a pártba belépő minden száz főből tavaly ötvenhét KISZ-tag volt. An- •nak' ellenére, hogy az elmúlt" öt évben némiképp csökkent a fia­tal népesség száma, a KlSZ-tag- ság — a legcsekélyebb tagfelvéte­li kampány nélkül is — csaknem 60 ezer ifjúval gyarapodott. A KISZ-ben alapvető köteles­ség, hogy itagságunk legjobb ké­pessége szerint dolgozzon, tanul­jon és vegyen részt a haza védel- mében, Ennek természetesen követel­ményei vannak. Többek között a feladatokat meg kell tervezni, ér­tékelni a végzett munkát, válasz­tani, a tagsági igazolványt cserél­ni. E körül vannak viták is — a legkülönfélébbek. Túlzottak a kö­vetelmények, sok a szervezeti ese­mény, sok a rendezvény, forma­lista vénás, stb. pedig nem más a szándék, mint h.ogy tevékenykedő; dolgozó ifjúkpmmunista közössé­gek formálódjanak, amelyekre fel­adatot és munkát’lehet bízni. Ko­molyan vesszük azt. amit Kádár János elvtárs mondott szövetsé­günk IX. kongresszusán: „... a legjobb pedagógia: feladatot adni. és a feladat végzése közben nevel­ni". Ifjúsági szövetségünk büszkén vállalja részességét az elmúlt öt év munkájából, és kész arra, hogy odaadó és kemény munkát végez­zen, ha kell, áldozatot is vállal­jon a nehezebb, bonyolultabb fel­adatok megoldásáért, szocialista jövőnkért — mondotta befejezésül Maróthy László. 9 Pillanatképek a kongresszusról. lenség jóvátehetetlen károkat okozhat. Szigorúak az előírások [az állategészségügy, a tisztaság terén, de mi magunknak is egy­re újabb követelményeket állítunk fel. Ügy gondolom, hogy mindez I együtt jelenti nálunk a hatékony­ság érvényesülését. I Segítjük a háztáji sertéstartást is, tavaly közel 19 ezer malacot adtunk dolgozóinknak hizlalásra. Jó minőségű, saját keverésű tá­pokkal segítjük a kisgazdaságo.- kat, szaktanácsot és állategészség­ügyi ellátást adunk. Pártalapszervezetünkben ■ és brigádjainkban . cselekvőén vall­juk, hogy a népszerűtlen felada­tokat is vállalni kell. túl vagyunk azon, amikor nagyon vigyáztunk, hogy tía kellene is, senkit meg ne sértsünk, mert lecsapja a munka-" könyvét. Ma már a dolgozók több­sége felelősségteljesebben gon­dolkodik, és érzi, hogy a világban helytállni mindannyiunk ügye. Brigádtagjaimmal együtt tisz­tában vagyok azzal, hogy a követ­kező években még nagyobb meg­újulásra, még több lelkesedésre lesz szükség. A korábban kicsi­nek, vagy jelentéktelennek látszó ötleteket, elképzeléseket is fel kell karolni. Kis léptekkel is, sertés­telepi szóhasználat szerint dekák­kal ugyan, de előre tudunk jutni a fejlődésben. A termeléshez szükséges feltételek társadalmi összefogással való megteremtése csak alapja az előrejutásnak. Kö­telességünk, ’ hogy színvonalas munkára -ösztönző légkör ural­kodjék, amelyben minden alkotni vágyó ember tettei érvényesülnek. Ebben a szellemben akarunk dol­gozni a XII. pártkongresszus ha­tározatainak végrehajtásáért. * Tegnap felszólalt még And- rásfi Gyula (Budapest). Romány Pál mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszter, Barinkat Oszkárné (Pest megye)), dr. Schmidt Ernő (Vas megye), Horváth Zoltánná (Győr-Sopron megye). ’ Szatmári Lajos (Veszprém megye). Kun István ezredes, a határőrség párt- bizottságának első titkára, Far­most Imre (Borsod-Abaúj-Zemp- lén megye), Komócsin Mihály (Csongrád megye), Tóth Sándor (Baranya megye), Horvath Teré­zia (Fejér megye). A kongresz- szus ma folytatja munkáját. Balázs-Piri Erzsébet felszólalása — Nagyon örülök annak, hogy a kongresszusra eljutva képvisel­hetem a bajai járást, Bács-Kis- kun megyét, dolgozó társaimat. Ránk, a Bajai Mezőgazdasági Kombinát sertéstelepén négyezer koca 90 ezer malacának gondo­zása van bízva, születésüktől 28 napos korukig. A munkahelyemen szókimondó­nak ismernek, talán ezért is esett rám a választás, hogy eljöhettem pártunk kongresszusára. Otthon arra biztattak, hogy a sertéstelep eredményeiről szóljak. Van is mi­vel büszkélkedni, de emellett más fontos dolgokat is szeretnék szó­ba hozni. Mi a brigádunkban a munka gondjai és kudarcai mel­lett mégis a szépet, a jót, a hasz­nosat és eredményeset keressük. Ügy tudom, hogy ezt tudományo­san hatékonyságnak nevezik. Sok szó esik erről a pártalapszerve- zetben is, ahol gyakori a vita.a ta­karmánytápok minőségéről a trá­gyáié elhelyezéséről, a messzi vá­góhídra szállítás problémájáról, a vezetési-irányítási kérdésekről. Azt tartjuk, hogy "ha. ismerjük az áLlatokát és tőlünk telhetőén jól gondozzuk őket; az eredmény nem maradhat el. Sajnos, sok he­lyütt — nemcsak nálunk — a ter­vezők, építők nem gondoltak elég­gé arra, hogy a technológiát iga­zítani kell a sertés élettani tulaj­donságaihoz — ahogy ezt nekünk a szakközépiskolában megtanítot­ták —, mert fordítva ez nem fog menni. Ebből gondok származtak, folyamatosan cserélni kell a be­rendezéseket, és ez sokba kerül. Gazdaságunk sokat ad arra, hogy a dolgozók szociális ellátása folyamatosan javuljon. Szükség is van. erre, mert például a sertés- _telep, ahol dolgozom, rjem egy ’parfümmel illatosított munkahely. Ma már öltözők sora, üzemi ebéd­lők javítanak a helyzeten. Saját autóbuszokkal oldjuk meg a sze­mélyszállítást. Mégis úgy látom, hogy a munkafeltételek általános javulása ellenére sem nőtt a fia­talok érdeklődése a mezőgazdasá­gi munkák iránt. Mi nem panasz­kodunk, igaz kemény munka árán jutottunk oda, hogy 700 fiatalunk van. Mindannyian megbecsült dol­gozói a kombinátnak. A KISZ- szervezeteinkben értelmes nevelő­munka folyik, s emellett sokszor kellemes társasági életre, szórako­zásra is jut idő. Persze mindez falun, ahol a mi fiataljaink jó ré­sze is lakik, nem ilyen egyszerű. Nincsenek olyan kulturális felté­telek, mint a városokban. A munkára neveléssel vannak még gondjaink, ahogyan erről Kádár elvtárs Csepelen beszélt. Sokat tettünk, de talán még nem eleget azért, hogy a. munkával történt első találkozások élménye szép és gazdag legyen. A szakmai gyakorlatok, majd az első munka­hónapok során szinte kötelezővé kellene tenni az idősebbek részé­ről a tapasztalatok átadását. Ügy érzem, hogy a tapasztalatok mel­lett a szakismeret, a képzettség továbbfejlesztése terén a mi kol­lektívánk is egyre többet akar tenni, vállalkozik és alkotni akar. Néhány szót hadd mondjak azokról az asszonyokról — a 41 személyes Zrínyi Ilona szocialista brigádról —, amelynek tagja, il­letve vezetője vagyok. A ma dol­gunk a malacok felnevelése, nagy felelősség; ez az alapja a hizlalás­nak, végső soron itt eldőlhet az ágazat eredményessége is. Ezt a ■munkát csak az tudja maradékta­lanul ellátni, aki az állatokat sze­reti, és úgy.is bánik velük. Az én brigádom tagjai ilyenek; ezért öröm velük együtt dolgozni. Ezek az asszonyok ünnepnapjaikat is feláldozva ellátják a kis állato­kat. Munkájuk még nagyobb meg­becsülést érdemel. Célul tűztük ki, hogy az elhul­lást tovább csökkentjük, hiszen itt minden egyszázalékos ered­mény közel ezerrel több malac felnevelését jelenti. Lehet, hogy nem jó a hasonlat, de ahogyan az öntőmunkás a megcsapolt izzó vasfolyam színéről megállapítja a minőséget, mi minden kocát kü­lön ismerünk, sokszor nevet adunk nekik. Csak azok tudtak megmaradni a brigádban is, akik a lelkiismeretűket munkába jö­vet nem hagyják otthon, hanem itt a telepen is arra hallgatnak. A legkisebb mulasztás, figyelmet­VISSZHANG VISSZHANG VISSZHANG A gazdasági rész érdekelt legjobban Mankovics Máriával, az ágas- I egyházi Máthiász Szövetkezet j KISZ-titkárával egymásnak ad- jtuk a kilincset tegnap reggel. C j éppen távozott, amikor Hor- ityánszki György elnök irodáié­iban értem utol Ballun TiboV is- jkolaigazgató-helyettest, a községi 'pártszervezet titkárát. Igazi mun­kahangulatban fogadtak. Ballun Tibor megelőzött a kérdezésben, I újságolva: — Az imént egy KISZ-es fiatal I párttagfelvételének előkészítésé­iről értettünk szót, és természe­tesén a pártkongresszus volt a j témánk. Véleményt cseréltünk, .hogy kit mi ragadott.meg a leg1 ijobban Kádár elvtárs előadói be­szédéből. Engem például a gazda­sági rész érdekelt a legjobban, a vezetők felelősségének hangsú- jlyozásával együtt. Mert ez az lalap. Ide értve a differenciált Ibérezést is. De merjük-e csinál- 'ni? Nem helyenként, országosan.: ■ — Megszilárdítottuk a munka- fegyelmet — veszi át a szót Hor- tyáijszki György. — Nagyon ko- ’ molyán vettük a XI. pártkong- Iresszus határozatait, azok értel­emében (törekedtünk a gazdálko- j dás megszilárdítására j hogy a ■ rossz adottságok ellenére is meg- jálljunk a magunk, lábán. Kádár elvtársat hallgatva, de Brutyó elvtárs felszólalása köz­iben is a magunk gyakorlatával i,.szembesítettem” az elhangzotta­kat. Mert eljutottunk odáig — s ] ilyen a szövetkezetben még nem ivóit —I hogy mindenki megkap- I ta a maga tervszámát, tervfel- ■adatát. És havonta értékelünk, j elemezzük a költségeket. Aki le- j marad, meg kell magyaráznia, I mitől az eltérés. Amit Kádár elv­társ a vezetők személyes felelős- Iségéről mondott, végső soron így | jelentkezik a gyakorlatban. — Törődés a vezetésre bízott (emberekkel — ez is megragadott a Központi Bizottság beszámoló­jából. És amit a vezetői példa- | mutatásról hangoztatott Kádár clK’társ — kapcsolódott ismét Ballun Tibor. S hogy gondolatai ■ gyorsan szárnyaltak, jól 'tanusí- | tóttá, amivel ezután hozakodott elő — Az ellenőrzés mintha döcög­ne az országban. Alighanem ez magyarázza, hogy szinte nincs is személy szerinti felelősségre vo­nás. Ne a vállalatot bírságolják, hanem a felelős személyt. A vál­lalatnak százezer forint sem olyan sok. mintha teszem azt egy. a lazaságokért, hibáért felelős ve­zetőnek a saját zsebéből kellene kifizetni például tízezer forintot. Ismét HortVánszki György ve­szi át a szót: — Nekem az is eszembe jutott, hogy nekünk, akik alsó szinten vagyunk vezetők, természetes kö­telességünk törődni a vezetésünk­be 'bízott dolgozókkal. Tőlünk azonban senki nem kérdezi meg, hogy miként birkózunk a gon­dokkal. Velünk akkor beszélnek, ha baj 'van. vagy a minősítésünk kerül sorra. Ki gondol miránk erkölcsi elismeréssel?- Amikor 1978-ban megkaptam a Mező- gazdaság Kiváló Dolgozója ki­tüntetést, postabontáskor magam szedtem ki a borítékból. Ügy ad­tam át a párttitkár elvtársnak, hogy nyújtsa át nekem ... Hanem egy kedves epizódot hadd mondjak még el. Mikor bejöttem reggel, a dolgozók, ra­kodómunkások beszélgettek a kongresszus első napjairól. „Hosz- szű volt a beszámoló, de végig­hallgattuk, mi nem fáradtunk el úgy, ahogyan Kádár elvtárs el­fáradhatott.” — mondták és hoz­zátették: — Nem' tűzött föl egy kitüntetést sem! Bár mindenki olyan szerény lenne, és úgy le­hetne adni a szavára, mint az övére. P. I. azzal a véleménnyel, hogy mer­jünk jobban differenciálni, a mennyiség és minőség tekinteté­ben többet nyújtó emberek ne csak egy-két száz forinttal keres­senek többet azoknál, akik hajla­mosak a lazsukálásra. — Van mit féltenünk, van mit megőriznünk, van mire építenünk a jövőt — ismétli Kádár elvtárs szavait az olajmérnök. — Amikor ezután a mondat után kitört a tapsvihar, eszembe jutott a gépko­csivezetőnk, aki már idősebb em­ber. Meg-megállapítja, hogy mi­lyen sokat fejlődött az ország húsz­egynéhány év alatt, mennyivel jobb most az élet. mint az ő fiatal­korában volt. S hogy milyen jó lenne most ifjúnak lenni. A. T. S. Szükség van a differenciálásra Torma János, a Kunbaja-bács- szőllősi Állami Gazdaság egyik autószerelő szocialista brigádjá­nak vezetője: — Dolgozótársaimmal együtt valljuk, amit Kádár elvtárstól hal­lottunk: a munkabér nem lehet jelenléti díj! Nálunk most volt bérrendezés, ahol már érvényre jutott ilyen Szemlélet, és még az is: az elvégzétt munka számít, és nem döntő, hogy ki hány évet töl­tött már el a gazdaságban.' Ma már nálunk előfordul, hogy fiatal szakmunkás többet keres ugyan­azon a munkahelyen, mint aki 20 éve kezdte a szakmát. Nem mon­dom, hogy mindenkinek tetszik a differenciálás, de szükség van rá, igazságos: aki teljesít, szorgalma­san dolgozik, az megkapja a pén­zét. — Milyen a fiatalok helyzete a gazdaságban? — A fiatalokkal kapcsolatban, ami a kongresszuson elhangzott, nálunk jórészt .megvalósulóban van. Segítséget* kapunk a kibon­takozáshoz, fejlődésünkhöz. A ve­zetésbe is egyre több fiatal került az elmúlt hónapokban. Természe­tesen nem a sült galambot vár­juk, teszünk is azért, hogy kiér­demeljük a megbecsülést. Ügy akarunk a későbbiekben is dol­gozni, hogy saját magunk is elő­segítsük helyzetünk javulását, hozzájáruljunk gazdaságunk fo­kozatos fejlődéséhez. Cs. I. „Van mit féltenünk...” A terepjáró gépkocsi kinn zöty- kölődik a határban. Olajipari munkások és egy mérnök ül ben­ne, aki a csoportban egyedüli tag- ia a Magyar Szocialista Munkás­pártnak. — Hű, mindjárt tíz óra, kapcsol­juk be a rádiót — szakítja meg a beszélgetést az egyik bányász —, kezdődik a kongresszus! Fehér László, a Kőolaj- és Föld­gázbányászati Vállalat szanki üze­mének olaj mérnöke idézi föl a hétfő délelőtti epizódot. Annak bi­zonyságául, hogy a párt nagy je­lentőségű eseményére a pártonkí- vüliek is, az egész ország odafi­gyel, ahogyan ezt a kongresszus első napján elhangzottak is tük­rözték. ö ezt, ott a kocsiban jól- esően nyugtázta. — Az üzem egész kollektívája érdeklődéssel várta a pártkong­resszust — mondja a mérnök-pro­pagandista. — Hétfőn rendeztük meg az irányelvek ismeretéből és a felszabadulási évfordulóhoz is kapcsolódó vetélkedő döntőjét. A résztvevők kérték: az időpontot úgy válasszuk meg, hogy a tv-kpz- vetítés idejére már otthon lehes­senek. Fehér László szintén a készülék előtt töltötte az estét: — Magával ragadott a kongresz­szus hangulata, amit a gondjaink feltárása ellenére is lelkesedés, bi­» zakodás jellemzett. Kicsit irigyel­tem azokat, akik ott lehetnek és hallgathatják Kádár elvtárs elő­adását. A beszámolóból „fő” mon­danivalót nem tudtam kiemelni, mert sok fő mondanivaló volt benne, mondhatni, az egész, reá­lis beszámoló abból állt. Mint gaz­dasági szakember örültem annak, amit a népgazdaság külpiachoz va­ló alkalmazkodóképességének ja­vításáról szögezett le a Központi Bizottság beszámolója, az egyen­súlyi helyzet további javítása ér­dekében. A termékszerkezet kor­szerűsítéséről mondottakat hall­gatva arra gondoltam, hogy az ilyen feladat előtt álló gazdasági vezetőknek nem könnyű a dolguk. Igaz, a mi tevékenységünk speciá­lis, ez a tennivaló ránk csak a ki-, bányászott szénhidrogének feldol­gozási mélységét illetően vonat­kozik. De. amikor valami új beve­zetéséről van szó, mindig meg kell küzdenünk azért, hogy az embe­rek elfogadják ezt az újat: Nem könnyű változásra bírni a szem­léletet, ezért is nehéz feladat a termékszerkezet korszerűsítése. A véleményem mondta ki a fel­szólaló Komárom megyei bányász, aki a teljesítményhez kötött anyagi elismerés fontosságáról be­szélt. Kádár elvtárs úgy fogalma­zott, hogy a munkabér nem lehet jelenléti díj. A dolgosabb embe­rek nálunk is a teljesítményrend- szer bevezetése mellett állnak, például a fúrási szakemberek. Az ő teljesítményüket lehet mérni méterben, vagy a föltárt szénhid­rogén mennyiségével. Én osztozom

Next

/
Oldalképek
Tartalom