Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-26 / 72. szám

1980. március 26. • PETŐFI NÉPE • 3. FOLYTATTA MUNKÁJÁT A XII. PÁRTKONGRESSZUS óta, tehát 62 éve párttag a 86 éves Hunya István, a legfiatalabb párttag pedig a 21 éves Kiss Ad­rien, egyetemi hallgató, aki má­sodik éve tagja a pártnak. A küldöttek iskolázottsága, po­litikai és általános műveltsége is jól tükrözi azt a jelentős fejlő­dést, amely társadalmunkban vég­bement. 59,3 százalékuk egyetemi és főiskolai, 28,7 százalékuk kö­zépiskolai és 12 százalékuk nyolc- osztályos általános iskolai vég­zettséggel rendelkezik. A mandátumvizsgáló bizottság meggyőződése, hogy az egész párt­tagság képviseletében jelenlevő, kiemelkedő politikai és szakmai ismeretekkel, tapasztalatokkal rendelkező küldöttek felelősen és tényszerűen tudnak véleményt nyilvánítani a XI. kongresszus óta végzett munkáról és helyesen határoznak a szocializmus építése soron következő feladatairól. A mandátumvizsgáló bizottság jelentését a kongresszus egyhan­gúlag elfogadta. A mandátumvizsgáló bizottság jelentését követően Győri Imre Gáspár Sándor felszólalása A SZOT főtitkára bevezetőjé­ben hangsúlyozta: elveink és po­litikánk szilárd, céljaink jók. Né­pünk, a dolgozó milliók cselekvő tenniakarása változatlan. Ez fém­jelzi rendszerünk erejét, amely józan bizakodásunk alapja. A jelenlegi körülmények kö­zött a legfontosabb feladatunk hazánk gazdasági erejének növe­lése, a gazdálkodás javítása. Az 1979-ben kibontakozó folyamato­kat erősíteni és gyorsítani kell. A fejlesztésre szánt anyagi esz­közeink felhasználásival úgy kell eljárnunk, mint a gondos házi­asszonynak, aki jól meggondolja, mire ad pénzt. Célszerűen, a jö­vőt építve használjunk fel min­den fillért. Fejlődésünknek másik feltétele a korszerű munkaerő-gazdálko­dás. Szükségesnek tartjuk, hogy mindenki ott Végezze a munká­ját, ahol arra a társadalomnak leginkább szüksége van. Nem en­gedhető meg, hogy • tízezrek ott dolgozzanak, ahol nem azt nyújt­hatják, amire képesek, és amire az országnak szüksége van. De gondoskodni kéll arról, hogy az érintettek számára a munkahely­vagy szakmaváltás minél kisebb teherrel járjon. E célok megvalósításáért nö­veljük va gazdálkodó, a termelő- egységek önállóságát és felelőssé­gét, de igényeljük, hogy ez páro­suljon a központi szervek össze­hangoltabb, jobb irányító munká­jával. Társadalmi fejlődésünk érdeké­ben kapjanak nagyobb megbecsü­lést a feladatukat kiemelkedően elvégző, a közösség ügyét eredmé­nyes munkájukkal segítő, cél­jainkat szolgáló százezrek. Jobb társadalmi, erkölcsi megbecsülést élvezzenek még a nehezen kezel­hető emberek akik önálló vélemé­nyükkel, tevékenységükkel a rendszer nagy értékei. Hazánkban is nagyon sok kitű­nő vezető működik a különböző területeken. Vannak vezetők, akik jól irányítanak, és személyes fe­lelősséggel hajtják végre felada­taikat. És ez a többség.. De aki úgy utasít, hogy nincs tekintettel az emberi méltóságra, annak' ke­vés köze van a szocializmusban kívánatos vezető típusához. A szocializmus soha nem ígért és a jövőben sem ígér gond nél­küli életet. De gazdasági fejlődést, társadalmi haladást és egyéni bol­dogulást igen. A dolgozó-tömegek ezt értik, tudják, és most azt is megértik, hogy a munkában, ma­gatartásban magasabb az igény és a mérték. A SZOT főtitkára hangsúlyoz­ta, hogy az utóbbi 15—20 év fo­lyamán a szakszervezetek szere­pe és tevékenysége jelentősen megváltozott. Ez főként az érdek- képviselet és az érdekvédelmi te­vékenység újjáéledésének kö­szönhető, mert ez teremtett ala­pot és adott hitelt a szakszervezeti munkának. — A szakszervezeti munka egyik gyengéje, hogy erőnk jelen­tős részét fordítjuk belső munká­ra, a szervezet „ön-mozgatására”. Ezért tevékenységünknek az ese­ményekre gyakorolt hatása bizony nemegyszer gyenge. Erőteljesebbé kell tennünk gazdaságsegítő mun­kánkat, a szocialista munkaver­senyt; a .nevelőmunkát és a de­mokratikus jogok gyakorlását. A szakszervezetek növekvő fe­lelőssége ma megköveteli, hogy segítsék megértetni a dolgozók­kal a népgazdaság továbbfejlődé­séhez elkerülhetetlen intézkedé­sek szükségességét, és közben ha­tározottan őrködjenek, hogy a dolgozók alapvető szociális és jö­vedelmi viszonyai ne szenvedje­nek csorbát. Szükség esetén a -nyílt vitát is vállalva — az üze­mi demokrácia fórumait felhasz­nálva — kell fellépniük a válla­latvezetéssel szemben a tisztessé­ges, normális munka- és szociá­lis feltételek, a korszerű és haté­kony munkaszervezés érdekében. A mostani helyzetben különös fontosságot kap az elosztás olyan továbbfejlesztése, amely a lehető legnagyobb mértékben megtartja a társadalmi biztonságérzetet és a legkevésbé hátrányos az alapvető rétegek számára. Bérezési rendszerünk is tovább­fejlesztésre szorul. Ellentmondások vannak a szak­képzett és a szakképzetlen mun­ka elismerésében, valamint a bér­arányokban néhány alapvető ága­zat és foglalkozási csoport között. Ezeken az arányokon — a lehe­tőségekhez mérten — javítani kell. Különös figyelmet kell fordítani az iparban, elsősorban a nagyüze­mekben a bér- és kereseti viszo­nyok alakulására. Támogatjuk, hogy mindenütt, ahol ennek megvannak a feltéte­lei, vezessék be a teljesítménybé­rezést. Igazítsák a követelmény- szinteket a mai szükségletekhez, mert ez felel meg mind az össz­társadalmi érdekeknek, mind az egyes emberek érdekeinek. Az árak alakítása befolyásolja a fogyasztást, növeli az állam be­vételeit. és hatással van a ter­melésre. A fogyasztói árak nagyobb arányú emelése azonban szokatlan a dolgozók számára, hi- . szén a korábbi években ez nem fordult elő. Az árak növekedése az életszínvonal-politikára jelen­tős hatással van. Ennek minden összefüggését körültekintően kell elemezni. A szakszervezeti mozgalom egyetért minden értelmes, hosz- szabb távon is eredményeket ga­rantáló közgazdasági javaslattal. Még akkor is, ha szokatlan, új, még akkor is, ha az történetesen áremelés. Célunk az életszínvonal megvédése, majd emelése. Hogy ez milyen eszközökkel — áreme­léssel vagy anélkül — valósul meg, az persze nem közömbös, de még­iscsak másodlagos -kérdés. )A lé­nyeget kell néznünk: életszínvo­nal-politikánk megvalósítását. Mindent el kell követnünk, hogy hosszabb időszakot előre te­kintve megőrizzük, sőt idővel nö­veljük a pénzbeli társadalmi el­látás reálértékét. A jelenlegi hely­zetben — nagy erőfeszítéssel — csak azoknak garantálható a tár­sadalmi ellátás reálértékének megőrzése, akiknek ez az alapve­tő életfeltételeit érinti. Ez minde­nekelőtt az átlagos vagy annál alacsonyabb nyugdíjakra, a csa­ládi pótlékra és a minimális ke­resetekre vonatkozik, Korlátozott lehetőségeink elle­nére is szükségesnek tartjuk, hogy növeljük erőfeszítéseinket a lakás­építésben. Az életszínvonal alapvető kér­dése a létbiztonság. Ezt minden tisztességesen dolgozó ember szá-' mára garantálni kell. A teljes fog­lalkoztatottság fenntartása szo­cialista társadalmunk sajátja. Az utóbbi évtizedben a szocia­lista demokrácia eredményesen fejlődött, de úgy véljük, hogy megérlelődött a továbblépés lehe­tősége a tartalom javítására. Meg kell teremtenünk a felté­teleit annak, hogy a bizalmi testü­let a dolgozók nevében' vélemé­nyezze a gazdasági vezető munká­ját, tevékenységét. A gazdasági vezetők kinevezésére és felmen­tésére illetékes irányító szervek­kel együttesen meg ’kell vizsgál­ni, hogyan szükséges növelni eb­ben a folyamatban a bizalmi tes­tületek szerepét. Ez egyértelműbbé, hatékonyab­bá teszi a dolgozók beleszólási jo­gának érvényesülését, és tovább javítja a jogok és a kötelezettsé­gek összhangját. A Magyar Szocialista Munkás­párt lenini politikája a szakszer­vezetekre is kedvező hatású. Ha­zánkban a szakszervezeti mozga­lom nem egyszerűen a politika végrehajtója, hanem részt vesz a politika alakításában és formálá­sában is. Dr. Gajdócsi István felszólalása arról tájékoztatta a küldötteket, I hogy továbbra is nagy számban érkeznek a (párt XII. kongresz- I szusát köszöntő táviratok, leve- I lek, üdvözletek. J '• 'ff * Délután a kongresszus Cserven- J ka Ferencnének, az MSZMP Pest | megyei Bizottsága első titkárának j elnökletével folytatta munkáját. Gáspár Sándor, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Szak- szervezetek Országos Tanácsának ! főtitkára emelkedett szólásra. Tisztelt kongresszus! Ha az ember számvetést tesz és kommunista, csak a gondokat, a fejlődést vállaló felelősség szigo­rú mércéjével mérhet. Ezért így kell számot adnunk a XI. kong­resszus határozatainak végrehaj­tásáról, és vállalnunk hittel, ér­telemmel, igaz elkötelezettséggel a XII. kongresszus állásfoglalá­sának valóra váltását. A központi felismerések és dön­tések ma azt támasztják alá, hogy az export növelésében a mezőgaz­daságnak és az élelmiszeriparnak rangos a szerepe, és növelhetők a lehetőségei is. Vannak úgyszólván kőbe vésett törvényei az ipartele­pítésnek: a nyersanyag holléte, a szállítás távolsága, továbbá az, hogy az energia és a munkaerő rendelkezésre áll-e. Ezek olyan objektív követelmények, amelyek mind igazak és racionálisan törik át a megye-, de az országhatáro­kat is. . A mezőgazdasági termelésben a szocialista nagyüzemek irányí­tásával. ösztönzésével, fokozódó integrálásával a. háztáji és kise­gítő gazdaságokra jelenleg és a távlatokban is jelentős szerep há­rul. Éppen itt, a háztáji kisegítő te­vékenység 'kapcsán nem árt be­szélni arról, hogy a népgazdasági érdek elsődlegessége nem zárja ki. hanem többnyire feltételezi. az egyéni, a csqport- és a társadalmi érdek harmóniáját. Közismert, hogy a háztáji termelés azért is testre szabott, mert nem követel beruházásokat, mozgósít olyan munkaerőt, ami a nagyüzemben nem hasznosítható, a nagyüzemek integrálásával pedig politikailag is minősíthető. Ott ugyanis tud­ják. hogy aki a háztájiban termel, az dolgozik-e a közösben, hogy a maga és a család munkájával ter­mel-e. vagy spekulál és munka nélkül tesz szert jövedelemre, amit viszont, ha tisztázott, nem szégyen törvényesen és progresz- szív módón adóztatni. Hozzászólásom további részében a XII. kongresszus Bács-Kiskunt is érintő követelményeiről, gond­jainkról. a tanácsi tennivalók egy-egy területéről szeretnék rö­viden beszélni. A tanácsok talán legfontosabb feladata, hogy ezeket a szükséges szerkezeti változásokat időben felismerjék, és a maguk eszközei­vel segítsék. Ezekhez kell igazíta­ni a munkaerő-gazdálkodás, az oktatás, a továbbképzés és az inf­rastruktúra-fejlesztés tennivalóit. Éppen ezért a következő hóna­pokban rendkívül szoros együtt­működésre lesz szükség a gazdál­kodó szervek és a tanácsok kö­zött középtávú' fejlesztési terveik és erőforrásaik összehangolása és ésszerű koordinációja -érdekében. Az igények és a lehetőségek közötti különbség ma egyre in­kább arról győz meg, hogy a la­kosság megfelelő színvonalú el­látását nemcsak új építkezéssel lehet megoldani. Meg keld tanul­nunk becsülni és' jobban kihasz­nálni meglévő adottságainkat. A következő években például gyakor­lattá válik az intézmények kor­szerűsítéssel egybekötött felújítá­sa, s ezek több célú hasznosítása olyan áron is, hogy a ma még ezt akadályozó szervezeti gátakat fel­számoljuk, mert ma és holnap nemcsak a megyehatárokon lé­pünk át népgazdasági érdekből, de társadalmi és népgazdasági érdekből olykor a tárcahatárokat is fel kell oldani. A lakásépítés szervezése és se­gítése továbbra is kiemelt felada­ta marad a tanácsoknak. Hangsú­lyozom, nem a bírálat, hanem a jobbítás szándékával szeretném elmondani, hogy Bács-Kiskun hosszú ideig hátrányos helyzetben volt az állami és az állami erőből támogatott lakásépítés arányainak megállapításánál. Nem vitathatjuk, hogy a ter­vező szervek statisztikai érték­rendje, a szükségletek feltárásá­nak mennyiséget mérő módszere pártatlan és tárgyilagos, de emel­lett nagyon szükséges lenne, hogy egy sereg fontos szempontot vegyen figyelembe, képes legyen érzékel­ni. Juttassa érvényre a számítás­tervezet azt, hogy a lakásépítés, -elosztás politikai jelentőségű kér­dés, társadalmi feszültségek hor­dozója lehet, és a nemzeti jöve­delem egy részének arányos újra­elosztása. Magyarázza meg. hogy egyes területeken a saját erő (azo­nos településkategóriát feltételez­ve), miért sok, máshol mfért ke­vesebb. Legyen képes rögzíteni egy terület sajátosságait, végbe­menő társadalmi változásait, az urbánus fejlődést, az országosnál sokkalta rosszabb lakásállagot, az egyszobás lakások arányát, a lakás­szám mellett az adapterület nagy­ságában mutatkozó eltéréseket, a megszűnő tanyákat, vagy_ azt, hogy a lakott kis tanyát, vagy át­alakított fészert amelynek lakás­kritériuma csak az. hogy van rajta egy ablak, egy ajtó, egy kémény, földes és vert falú, nem lehet be­írni ugyanabba rubrikába, mint a komfortos lakást. Szóval, az kellene, hogy a szükségletszámí­tás. az elosztás metódusa ne hagy­jon bennünk bizonytalanságot, el nem oszlatott kételyeket. Ez ügyben kérjük tehát az ille­tékes tervező szervektől a konk­rét, hiteles területi ismereteket, és azt, hogy. érvelhessünk a vizuali- tás erejével. A XII. pártkongresszus és a fel- szabadulás 35. évfordulója tiszte­letére indult országos település- fejlesztési mozgalomnak megyénk települései (Kiskunfélegyháza. La- josmizse, Harta, Vaskút, Szánk) is kezdeményezői voltak; azóta pedig valamennyi városunk és községünk csatlakozóit a mozga­lomhoz. A budapesti Sziklai Sándor bri­gád felhívása nyomán Bács me­gyében eddig 6000 brigád, közel 70 ezer dolgozó jelentette, hogy kommunista műszakot teljesít a kongresszus és a történelmi évfor­duló tiszteletére. Tisztelt kongresszus! Meggyőződésünk, hisz az élet. a fejlődés igazolja, hogy céljaink reálisak, mozgósító erejűek, igaz, hogy csak nagy munka árán és együttes erővel érhetők el, de megvalósításuk jobbá, értelme­sebbé, szebbé teszi az életet ha­zánkban és Bács-Kiskunban is. A dokumentumokat és a szóbe­li előterjesztést elfogadom, és a kongresszusnak javaslom elfoga­dásra. Nálunk az elmúlt két évtized- I ben a szakszervezetek és a kor- | mány között gyümölcsöző, szocia­lista céljainkét jól szolgáló együtt- j ■,működés alakult ki, amelynek bel- j ső haszna és nemzetközi értéke I egyaránt van. Ebben az együtt- ; működésben vannak viták, véle- ! ménykülönbségek, éppen úgy, j mint másutt, szakszervezeti, ál- | lami és gazdasági vezetők között. ] Ezek természetesek, hiszen meg- ! oldást kereső szándékkal más és I más nézőpontból ítélünk meg kér- | déseket. de együtt kell kerésni annak lehetőségét, hogy nagy tár­sadalmi és gazdaságpolitikai cél­jaink megvalósulásának feltétele- j it és lehetőségeit még jobb, cél- ! irányosabb együttműködéssel, a | mainál eredményesebben szolgál- i hassuk. Szocialista céljainkért végzett i tevékenységünk szorosan össze- i kapcsolódik a nemzetközi mun- j kásosztály küzdelméért és ügyé­ért vállalt felelősségünkkel is. | Ez a közös felelősségvállalás 'mind erősebbé válik — elsősor- ! ban a szocialista országok szak- szervezetei ben —. és nagy hozzá­járulás a béke. a biztonság, a tár­sadalmi haladás kibontakoztatá- jsához az egész világon. Őszintén és becsületesen készek jvagyunk együttműködni minden j osztálytestvérünkkel, valamennyi I munkásszervezettel, de elutasí­tunk minden olyan szándékot, tö- |rekvést, amely erőink megosztá­sára irányul. Jlatározottan vissza­utasítunk mindent, ami antikom- Imunista, szovjetellenes. A szakszervezeti munka fejlesz- tése nem nélkülözheti a párttagok és a pártszervezetek hozzáértő, a | napi, politikai munkában is meg­nyilvánuló támogatását, j A párt, történelmi küldetésétől láthatva, vállalja a felelősséget az (ország, a nép sorsáért. Olyan utat (mutat, amely hazánk felvirágzá­sához vezet, amelyben egész né- Ipünk • élete szebb, boldogabb és jteljesebb lesz. Meggyőződésünk, jhogy a nép ezeket az ajánlásokat jelfogadja és támogatja: vala- (mennyien együtt dolgözunk nagy (céljaink megvalósításáért. * j Ezután Pintér János Tolna me­gyei, Grósz Károly Borsod-Abaúj- Zemplén megyei. Takács Imré- Iné Veszprém megyei, Újvári Sán- I dór Zala mégyei, Vas Ervin a nép­hadsereg küldötte és dr. Radics iKatalin budapesti küldött szólalt jfel. Ezt követően a soros elnök (Sarlós Istvánt, az MSZMP Politi- kai Bizottságának tagját, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsá- . Inak főtitkárát kérte fel beszéde [megtartására. (Folytatás a 4. oldalon) Hozzászólásomban az 1975 óta eltelt időszak tényeiről, néhány lényeges eredményéről, gondjáról és a XII. kongresszus Bács-Kis- kunt is érintő követelményeiről, feladatairól, a végrehajtás garan­ciáiról szeretnék beszélni, termé­szetesen egy-egy területet kira­gadva, a teljesség igénye nélkül. A beszámolás időszakát, a me­gye életét, fejlődését mérlegre té­ve, kiemelkedőnek valljuk anél­kül, hogy mellőznénk gondjainkat és a megvalósítás változó körül­ményeit. Ezek közül csak felsp- rolok néhányat: Ellentmondásossá vált a mun­kaerőhelyzet. Bács-Kiskunban a felszabadulástól az Ötvenes éve­kig a munkát keresők hosszú so­ra gyűrűzött a tanácsházák folyo­sóin. Azután teljessé vált a fog­lalkoztatottság. sőt a munkahely kereste a munkaerőt. Mialatt azt hittük és hirdettük, hogy végre tudatos nálunk a munkaerő-gaz- dálkbdás, a hiány és a bőség zava­rai nőttek naggyá. Miközben az üzemek évente több ezer számra kérték a munkásokat, kiderült, hogy körülbelül ugyanilyen szám­ban találunk a gazdasági egysé­geken belül munkanélkülieket, vagy a rossz szervezés, vagy a la­za munkafegyelem miatt. A továbbiakban Bács-Kiskun helyezetét, arculatát alapvetően formáló két népgazdasági ággal: az iparral és a mezőgazdasággal szeretnék foglalkozni nagyon rö­viden, azért, mert az elmúlt idő­szak fejlődését a már említette­ken túl, ez a két terület jellemzi karakterisztikusan. A megye ipa­ra az ország ipari termeléséből körülbelül három százalékkal ré­szesedik, és bár ez nem sok, de az egyes ágazatok fejlődése ma már elválaszthatatlanul kapcsolódik a népgazdasági követelményekhez. Az ipar jelentősége döntően az, hogy létrehozta a megye munkás­ságát, s növekvő termelési érté­kével, a foglalkoztatásban, az ir.- frastruktúra fejlesztésében betö,- tött szerepével meghatározó a me­gye életében. Az ipari fejlődés a beszámolás éveiben minden ko­rábbi időszakot meghaladó szin­tet ért el. Elegendő utalni a ki­emelkedő jelentőségű szénhidro­gén-bányászatra, mely az orszá­gos termelésből jelenleg 10 szá­zalékos részesedését várhatóan megkétszerezi; az erősödő élelmi- szeripari gépgyártásra; a megyei ipar részvételére a KGST atom- energetikai együttműködésben. Nálunk a nagy hagyományokkal rendelkező mezőgazdaság szerepe mindenkor jelentős volt, az átszer­vezést követően is az maradt, nagyságrendje pedig bizonyos te­rületeken népgazdasági szinten is figyelemreméltó. Mi természete­sen Bács-Kiskun megyéről beszé­lünk — hiszen Bács-Kiskun me­gyeiek vagyunk —. amikor azt ál­lapítjuk meg, hogy az ország me­zőgazdasági termeléséből a me­gye mezőgazdasága 10—12 száza­lékkal részesedik, vagy amikor azt tesszük szóvá, hogy az élelmi­szeripar — amely termékeinek fe­lét a külpiacon értékesítési és az egésznek felét tőkés relációban — a .mezőgazdasági termelés fejlő­désétől lényegesen elmaradt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom