Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-21 / 68. szám

1980. március 21. • PETŐFI NEPE • 5 „AZ ERDŐBEN VERBUVÁLNAK KÖTÉLLEL” Egy népdalklub foglalkozásán — A ma emberének, a magyar kultúra és népművészet ismerőjé­nek nem csak azt kellene tudnia, hogy egy sajátos motívumokkal, kéziszőttes, fazekasmunka, vagy cserépedény a magyar etnikum melyik területéről való, de azt is illene — legalábbis sejtenie —, hogy valamely oly sokszor éne­kelt, ismerős népdal, a* Kárpát­medence melyik részén született, s, hogy az ősi népzenekultúránk melyik rétegéből való. Ez a rendkívül fontos célt, tö­rekvést magába foglaló mondat a kecskeméti népzenei klub leg­utóbbi foglalkozásán hangzott el. □ □ □ A BácS-Kiskun Megyei Műve­lődési Központban alig egy hó­napja működik dr. Kálmán Lajos népzenekutató vezetésével a kecs­keméti népdalklub. Három sike; rés rendezvény nyomán már ki­alakult egy viszonylag kis létszá­mú, ám annál lelkesebb törzstag­ság: diákokból, tanárokból, nép­művelőkből, szakmunkástanulók­ból. Csak félig-meddig sorolhat­juk a hallgatóság körébe a klub­összejöveteleken rendszeresen részt vevő harminc-negyven kecs­keméti általános iskolás tanulót, ök ugyanis szintén tevékeny ré­szesei a népdalklub rendezvé­nyeinek. Kialakult gyakorlat, hogy minden alkalommal meghív­nak - egy-egy iskolai énekkart. Így a népdalklub betölti az isko­lai népdalkórus pódium szerepét is. □ n □ Legutóbb a Béke téri Általános Iskola diákjai színesítették szép, tiszta éneklésükkel, Kecskemét környéki és felvidéki népdalcsok­raikkal Halász Péter néprajzku­tató előadását. Ez alkalommal a négy magyar etnikum egyik leg- ' izgalmasabb területének, Erdély művészetének, néprajzának, tör­ténelmének egészébe nyerhettünk bepillantást. Halász Péter szenve­délyes', őszinte előadása azonban nem lett volna teljes a népművé- saetyiJöjT mestere, a gyönyörű hangú^Királ^Györgyi nálkük ^Az ő énekéből "erezhettük meg; i ga­zán,' egy tőlünk távol élő magyar népcsoport lelkét-karakterét, a mi legősibb kultúránkat, mely pontosan nyelvi, földrajzi; törté­nelmi elzártsága miatt őrizte meg az időben legtávolabbit. Az önki­fejezésnek azt a formáját, amit mi már rég elfelejtettünk. őrzi gyönyörű, szomorú balla­dák formájában a történelmet is. Mikor úgy szól a dal, hogy „Az erdőben verbuválnak kötéllel, megfogják a szegény legényt erő­vel”, akkor a 18. századi erősza­kos osztrák toborzásra kell gon­dolnunk. De a 16. századi székely mészárlást és Bukovinába mene­külés történetét is őrzi egy-egy szépséges népballada, mint pél­dául a „Nekünk a legszebbik es­ténk fekete gyászra festették” kezdetű... Valami elmondhatatlan több­lettel — tudással, értelemmel — gazdagodtunk ezen az estén, mi felnőttek. S a termet betöltő tizen­évesek is talán megjegyeztek né­hány — általános iskolás tan­könyveinkben nem szereplő — nagy nevet: Kós Károlyét, Kal­lós Zoltánét, Martyn Györgyét és sok más jeles erdélyi magyar tu- dósét-művészét. □ □ □ Kálmán Lajos lelkes munkája nyomán a közeljövőben hasonló klubfoglalkozásokra kerül sor: a magyar etnikum egyéb területei­ről, jeles napjainkról, ünnepeink­ről, az emberi élet néprajzban, népzenében élő sorsfordulóiról. Posváncz Etelka Cottbus új arca A csendes posztógyártó város­ka, Cottbus, az elmúlt évtizedek­ben a szén- és energiatermelés központja lett. Ma. a település az NDK 15. nagyvárosa. Még 1976- ban megszületett a 100 ezredik polgára. A' városka központjából a má­sodik világháború végére csak por és hamu maradt. Több mint kétezer ház és tizenöt gyár esett a háború áldozatául. Ma 35 üzem­ben 25 ezer ember jut munkához. Minden második család új, kor­szerű lakótelepen él. A város dé­li részén 1975 óta épül a „Holdvá* ros”, amely a nyolcvanas évek elejére 40 ezer embernek ad új otthont. Üj iskolacentrumot is lé­tesítettek, ahol 70 ezer diák tanul­hat. Modern tantermek, kollégiu­mok, sportkombinát épültek. A Cottbus-Sandow-ban épült plane­táriumban 35 ezer látogató fordul meg évente. (BUDAPRESS—ADN) Egy kutató eredményei és tervei ÚTTÖRŐÉLET Beszélgetés dr. Henkey Gyula antropológussal Amikor dr. Henkey Gyulát megismertem az 1960-as évek elején, a kecskeméti műve­lődési ház előadója volt. Az a hír járta róla, hogy minden szabad idejét, szabadságát is az antropológiai (embertani) kutatásnak szenteli. Erről aztán magam is meggyőződ­»tem. Szinte megszállottként járta Bács-Kis- kun megye falvait, tanyaközpontjait, meg­figyelte, méregette egy-egy településen az emberek testalkati jellemzőit, s tudományos módszerek alapján az adatok halmazait je- gyezgette fel. Akkoriban már számos tanul­mánya látott napvilágot a megye ősi településeinek embertani tí­pusairól a Kiskunság című idő­szaki folyóiratban, a Kecskemé­ten megjelenő Népkutató Füze­tekben és másutt. Munkájára fel­figyeltek a szakmai körök. Beszá­molókat tartott a Magyar Bioló-. glai Társaságban, ismertette mun­káját a Századok című történet- tudományi, az Ethnográfia című néprajzi, és több külföldi szak- folyóirat. Levelezett szakmai kér­désekről külföldi, köztük szovjet tudósokkal is. Azóta hosszú idő eltelt. Dr. Henkey Gyula, a Kecskeméti Ka- . tona József Múzeum munkatár­sa, majd tudományos . főmunka­társa lett. Mire jutott csaknem negyed századon át végzett kutató munkájával az antropológus? Er­ről beszélgetünk most dolgozószo­bájában. — Tizenöt tanulmánya az én könyvtáramat is gazdagítja. Egy­általán hány tanulmánya jelent meg eddig, s elégedett-e publiká­ciós lehetőségeivel? — Talán azzal kezdem, hogy Magyarországon eddig huszonegy- ezer felnőttkorú ember antropoló­giai adatait jegyeztem fel, s ezek alapján írtam, írom tanulmányai­mat. Közben Bulgáriában is jár­tam, s ott hét tatár faluban há­romszáz ember vizsgálatát vé­geztem el, hogy összehasonlíthas­sam őket a magyarokkal. Publi­kációs lehetőségeimre nincs pa­naszom. Eddig körülbelül har­minc tanulmányom, cikkem je­lent meg különböző antropológiai és kulturális folyóiratokban. — Megfogalmazná röviden ku­tatásainak célját? — Én az antropológia ágai kö­zül az úgynevezett etnikai ember­tannal foglalkozom. Ennek fő cél­ja: választ keresni arra, hogy mi­lyen embertani adatok jellemzők a mai magyarságra, a Magyaror­szágon élő többi-nemzetiségre; s 'ézfctil'bélül''éig!y-;égy tájegység' nét- pe mennyire különbözik, vagy mennyire áll közel egymáshoz. Az adatok összesítése lehetőséget ad arra is, hogy a kutatás hozzájá­ruljon a magyar őstörténetnek, illetve a magyar nép származásá­nak a tisztázásához. — Legújabb tanulmányai? — Eljutottam odáig, hogy ezek­ben az években több összefogla­ló tanulmányom látott, illetve lát napvilágot. Az egész volt kalo­csai járás embertani adatait fel­dolgozó munkám a Bács-Kiskun megyei múzeumok tudományos kiadványa — a Cumania — leg­újabb számában jelent meg. Be­jártam a Palócföldet, részt vet­tem a tájegység komplex kuta­tásaiban. Erről két összefoglaló tanulmány készült. A Heves me­gyei palócokról szóló* összefogla­lót, amely dr. Kalmár Sándor matematikussal közös munkánk, az egri múzeum most adta jti. Be­fejezem az egész Palócföld etni­kai embertanát átfogó tanulmá­nyomat is, amely Heves és Nóg- rád megye, valamint Pest megye északkeleti és Borsod megye északnyugati részének vizsgálati eredményeit foglalja össze. Az összpalóc tanulmányban mint­egy harmincegy palóc^magyar település 5110, és két palócföldi szlovák falu 220 felnőtt lakosának adatait dolgoztam fel. Ezt is az egri múzeum adja majd ki. Eb­ben a kutatásban egyébként nép­rajzosok, történészek, nyelvészek, geográfusok és antropológusok vettek részt. Én végeztem el az etnikai embertani kutatást, dr. Gyenis. Gyula antropológus pedig az ujj- és tenyérlenyomati, illet­ve az ezek öröklődéséveí kapcso­latos vizsgálatokkal foglalkozott. — Eddigi kutatásainak melyek a legfontosabb eredményei? — Sikerült például bebizonyí­tani, hogy Magyarország középső területén, azokban a helységek­ben, ahol a népesség a török meg­szállás alatt is fennmaradt, a honfoglaló magyarság törökös elemeivel kapcsolatba hozható embertípusok ma is hasonló arányban vannak, mint a honfog­lalás idején. A törökös magyar tí­pusokat a legnagyobb arányban Drágszélen, Szakmáron, Pétervá- sárán, Egerbocson, a kis- és nagy­kunok között, valamint Jászbol- dogházán észleltem. Azokban a községekben, ahol a törökök ki­űzése után a magyarság szlovák telepesekkel keveredett, házaso­dott, a népesség embertani össze­tétele csak kis mértékben módo­sult. E „kevert” községekben is a legnagyobb arányban a törökös magyarokra jellemző típusok ta­lálhatók. Kisebb mértékben nö­vekszik a finn-ugorokkal, illetve a szlávokkal kapcsolatba hozha­tó embertani jelleg-együttesek aránya is. A bunyevácok és a sokácok vizsgálata arra utal, hogy e népek részben megőrizték Dalmácia őslakóival, az illírek­kel kapcsolatos jellegüket. De meglepően nagy arányban mutat­hatók ki közöttük a törökös ma­gyarságra, illetve a törökökre jel­lemző típusok is. A hajósi svá­bok között végzett kutatás ered­ményeként megállapíthatom, hogy közöttük a Délnyugat-Németor- szág őslakóival kapcsolatba hoz­ható típusok vannak a legtöbben. — Mivel folytatódik* e páratla­nul nagy méretűnek tűnő ant­ropológiai kutatás? — Ha már a nemzetiségiekről szóltam, hadd említsem meg, hogy a hercegszántói sokácokról írt tanulmányom is rövidesen megjelenik. Ezt a községi tanács adja ki. A következő öt évben el­készítem a kiskunok embertani összefoglalóját, folytatom a Nagy­kunságban és a Tiszazugban el­kezdett vizsgálataimat. Mindket­tőről összefoglaló tanulmányt szándékozom írni. Ugyancsak adós vagyok még a nemzetiségiek körében elkezdett kutatások be­fejezésével, az anyag feldolgozá­sával, összegezésével. Ez utóbbi munka következő állomása a csávolyi bunyevácok vizsgálata lesz. Részt veszek továbbá a nagy­körűi komplex kutatásokban' is. — Elegendő - támogatást kap munkájához? — A maximálisát. Főként a Bács-Kiskun megyei múzeum­igazgatóságnak, az egri és a szol­noki múzeumnak, valamint a szak­felügyeletet ellátó Természettu­dományi Múzeumnak köszönhe­tek a legtöbbet, de a községi ta­nácsok, az iskolák, és az önkén­tes helyi aktivisták is nagyon so­kat segítettek. Rapi Miklós KONCZEK JÓZSEF: A kapcsolat (10.) A parancsnok lehajtotta a fejét. Egy kicsit szégyellte magát, de amint a forró hullám elöntöt­te nyakszirtjét, mintha egy sapka húzódnék előre, homlokán, arcán át szájáig, forróságot érzett, és ez jó volt. A fiú elnyílt szájjal hall­gatta tovább a hangot. — Köztetek van olyan, aki sze­relmes. Az ő szívdobogása kellett a kulcs megtalálásához. Ha majd visszamentek, ne felejtsétek, hogy Za-arkai kell a teljes anyag meg­fejtéséhez, de Ki-torral együtt. A ti szerelmetek csak ezt az infor­mációt nyitja meg. Za-arkai, ha akarná, akkor sem tudna segíteni a Központnak. Nem ismeri az el- rejtési kulcsot ő maga sem. Mivel ügye tisztázatlan, a végtelenített vegetációban várja ő is a vissza­térésieket. S ugyanígy várja Ki­tor is. Mert őt azzal az adaggal hibernáltam, ami nekem lett vol­na elég, hogy itt * megvárjalak benneteket. Először Ki-tort is az űrhajóra akartam vinni. Akkor m^r; mind aludtak. De ekkor rájöttem, hogy hibát követtem el. Amikor á Köz­pont felé útban, egyharmad tá­volságon felébrednek, Ki-tór je­lenléte azzal fenyegethetett vol­na, hogy újra kezdődik köztük a harc. Ezért itt rejtettem el. Ki­tor testét megtaláljátok szintén. Ha Za-arkai szerelmes még, és Ki-tort is életre keltitek majd, akár itt a Földön, akár a Város­ban, az információ teljes megfej­tését kapjátok. Ha nem, akkor az információ úgy módosul, hogy kizárja kettejük . szerelmét. Ak­kor nyitja az információs zárat a ti érzéstek, szerelmetek is, de csak akkor, ha Za-arkai már nem szerelmes. Ébresszétek fel, s kérdezzétek meg tőle, szereti-e még Ki-tort Igent fog mondani. A Helyettes hozzálátott, hogy a két bioritmus elemzésével meg­fejtse, mi történhetett akkor, ami­kor a legénység az információ után kutatott, a parancsnok pedig már hibernálta közülük az elsőt. Za-arkait. — Persze I— hümmögött magá­ban. — Világos. Akik az űrhajón kutattak, a kék sáv indulataiban jártak. Minél nekibuzdultabban kutattak, annál messzebb kerül­tek a piros sávtól, amit különben is csak Za-arkai személyén át használhattak volna fel eredmé­nyesen. Nemsokára horizontális robot­jaik ezüstszürke gömbjei csillan­tak meg a lebukó Nap fényében.' Elhaladtak a folyó fölött, a ki­szélesedő partnál. A Fiú lenézett a teknőceire. Legelésztek most is, mint mindig áapnyugta után, reg­gelig. Tudta, hogy a Fiú le fog nézni. Elmosolyodott magában. Ha itt lenne most, az ő robotjában, meg­fogná a kezét. Jelzett neki, hogy ne maradjon le. Az Öreg messze fölöttük repült. Tiszta fényben, a nap teljes su­gárzásában. Visszaszólt a Helyettesnek, hogy ne álljon le a vétellel. Robotja műszerfalán maga is figyelemmel kísérte, hogy tart-e még a kapi­tány beszéde. Végtelenül ismételte elejéről kezdve az egész üzenetet. •9 Szikszai Károly rajza. Az öreg üzent, hogy jöjjenek fel, de ő leparancsolta. A sugár­zás helyét ilyen magasságból könnyebb lesz megtalálniok, mint fentről. Két perc múlva egyvonal- ban repültek. Magas fák mellétt szálltak le. Innen már a kézben tartott mű­szer vezette őket. Erősödött, egyre tisztább lett a beszéd, s jól kivehető volt az el­rejtéshez szolgáló szívritmus is. Most már, hogy tudta, még min­dig csodálkozott rajta, hogy meny­nyire hasonlít a víz partmenti zajához, a sziklák omlásához. ... Egy tisztáson pillantották meg az embercsoportot. Már a Hold világított, a törzs falujának közepén pedig férfiak, nők, gye­rekek táncoltak. Az előbbi szé­gyenérzéshez hasonló, heves, bol­dog meghatottságot érzett. S megértette azt is, miért nem találták meg azt a fát, amelyikbe a kapitány elrejtette az előbb fel­fogott üzenetet. ... A kapitánynak a lány szív­dobogásával elrejtett szavai a fá­ból készült, dobból szálltak felé­jük, olyan közelről, mintha a mellkasára hajolva hallgathatták volna, hogyan dobog Ki-tor szíve. VÉGE A kongresszus tiszteletére... Az elmúlt hetekben egyre-más- ra érkeztek a jelzések megyénk úttörőcsapataitól arról, hogy mi­lyen vállalásokkal tisztelegnek az MSZMP XII. kongresszusa előtt. A felajánlások között legtöb­ben a tanulmányi eredmények ja­vítását, a bukásmentes őrsök, ra­jok létrejöttét, a tanulópárok mozgalmának felújítását tűzték ki célul. A szellemes megoldások között szerepel a gyengébb tanu­lók „előfeleltetése” az őrs előtt. Ez egy feleletpróba, és nagyon jó eredménnyel jár a gyakorlatban. A környezet, az iskola kertjé­nek, sportpályájának rendbetéte­le, a községekben a felszabadu­lási parkok takarítása is javában zajlik, a munkát felajánló csa­patok tagjainak keze nyomán. A csapatotthonok, úttörőszobák újradíszítését, a sajtó- és rádió­figyelőszolgálatot is sok csapat­nál vállalták! Tudunk a megyé­ben olyan csapatról is, ahol a nagyszünet idején az iskolarádió ifjú munkatársai majd összefog­lalják, ismertetik társaik előtt a kongresszuson történt eseménye­ket, beszédeket, különös figye­lemmel az' ifjúsággal, az ifjúság mozgalmi életével foglalkozó fel­szólalásokra. Valamennyi tett, felajánlás a felnőttéletre való készülés komoly vállalására utal. Az eddig ismer­tetettek mellett a kecskeméti út­törőcsapatoktól ma érkezett be­jelentés: a kongresszus idején va­lamennyien felkötik kék illetve vörös nyakkendőjüket, hogy a tartalmi tevékenységen kívül öl­tözékükkel is jelezzék; valameny- nyiüket érdekli, ami a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kong­resszusán elhangzik, ami irányt mutat a további esztendőkre! Tudósítóink jelentik 9 Üttörőtáneosok Bácsbokodon. Az elmúlt napokban nemzetiségi tánccsoportok találkozóját tartották a bácsbokodi művelődési ház­ban. A bemutatón részt vevő felnőtt táncosokat a miskel úttörők kö­szöntötték, a képen látható csárdással. Búcsúzás előtt álló ifivezető, Supka Éva írta az első beszámo­lót a pál^.)4t:töípc^pgttpj,t„ Éva, aki ot évén kérésziül a legszorgalmasabb úttörőtudósí­tók közé tartozott, most a szá­mára olyan sok élményt nyújtó csapat nyolcadikos, Apolló 11. raj vezetőjeként dolgozik. Mint írja, most tudja a legjobban hasznosí­tani mindazt, amit a balaton- fenyvesi ifivezetőképző táborban megtanult! „Eleinte féltem egy kicsit — szól a levél — hogy nehezen ér­tünk szót, hiszen mindössze két esztendő a köztünk levő korkü­lönbség, de ez szerencsére ja­vunkra vált. Most, amikor két nagy esemény előtt állnak, akkor nagyon őszintén megbeszélik ve­lem problémáikat, gondjaikat. Az első ilyen nagyon fontos dolog a pályaválasztás! Erre visz- sza-visszatérünk, újra és újra boncoljuk, beszéljük meg egy­mással, hova, merre vigye őket az új elhatározás. Természetesen néhányan nagyon pontosan válasz­tottak, felmérték a lehetőségeket és a saját képességeiket. De nem mindenkinek ilyen egyszerű dolog a pályaválasztás! A másik, úgy érzem, ugyancsak fontos feladatom a KISZ-életre való felkészítés! Ez azért lénye­ges, mert ha az ifjúsági mozgal­mat igazán megértik, megszeretik, akkor ez egész további életükre hatással lesz. Fontosnak érzem a vidámságot is, ezért kivettem a részemet a farsangi mulatságból! A raj ta­nárvezetője, Márfi Zoltánná olyan közösséget kovácsolt a ti­zenhét fiúból és lányból, hogy most, a néhány hónap múlva be­következő búcsúzás előtt is ki­mondhatom: a barátságuk, egy­más iránt érzett felelősségük egész életre, szóló! Kiskunfélegyházáról a mindig nagyon pontosan fogalmazó Zsib- rita Ildikó küldött levelet „Az elmúlt vasárnap köszön­tött csapatunkra a várva várt nap, a farsangi mulatság napja! Dél­után két órakor a jelmezesek már illegtek-billegtek a teremben. A legötletesebbek,'» a Misu-maickó. a Gyökerek, .valamennyi, szereplö- je. Mazsola és Manócska — mind nagy tetszést aratott! Nagy izgal­mat jelentett a tombola, hiszen az első és második díj élő nyu­szi volt! A bírálók döntése után kezdődött a disco — nagyszerűen éreztük magunkat! * A kecskeméti úttörőházban né­hány esztendeje sikerrel készül­nek a KISZ-életre a Nyolcadiko­sok baráti köre — elnevezésű foglalkozásokon. Erről küldött be­számolót Süveges Piroska, a le- ninvárosi úttörőcsapattól. Az első foglalkozáson valamény- nyien bemutatkoztunk, és egy öt­letes játékkal nagyon gyorsan megtanultuk egymás nevét is. A sok játék mellett a KISZ-életre készültünk fel, erről egy KISZ- titkártól hallgattunk meg elő­adást. Elmentünk a könyvtárba is, adatokat gyűjtöttünk az ifjúsági mozgalomról, befejezett és terve­zett tevékenységünkről. Közösen mentünk el a Megyei Művelődési Központba, a Váro­sunk régen és ma — kiállítást megtekinteni. Ügy .érezzük, hasz­nosan telnek a szakköri foglalko­zások, nekünk éppen úgy, mint az előttünk ide járóknak — illet­ve majd az utánunk következők­nek. * Nőnapi ünnepséget tartottak az úttörők a császártöltési termelő- szövetkezet és ipari szövetkezet nődolgozóinak tiszteletére írja levelében Villányi Andrea tudó­sítónk. A harmadikos kisdobosok tánccal, a német szakkörösök nemzetiségi játékokkal, majd ze­nével, köszöntővel szórakoztatták az egybegyűlteket! * Rejtvényfejtőknek! Annikor ezek a sorok megjelennek, a kecske­méti múzeumban már lezajlott a helytörténeti vetélkedő. A vetél­kedőn jól szereplőkről, azokról, akik kiemelkedő tudásukért ju­talmat kaptak — a következő héten számolunk be. S. K. A 35. Linguaphone-nyelv a lengyel A világ 96 országában ismertek és ‘ elismertek a ; Linguaphone- nyelvleckék. A linguaphone-mód- szer nemcsak didaktikai szem­pontból, hanem korszerű audio­vizuális segédeszközeit tekintve is a ma emberének igényeit jól ki­elégítő nyelvtanulási forma. E módszer alapján tanítanak a vi­lágon több mint 300 Linguaphone- nyelyiskolában is. A londoni Linguaphone Intézet nemrégiben újabb nyelv, felvételét határozta el. Ez a 35. nyelv a len­gyel. A 30 leckéből álló kézi­könyv és az ehhez járuló lemez- és magnókazetta-készlet anyagát lublini nyelvészek ■— Grzegorz Seidler és Tadeusz Brajerski pro­fesszorok — állították össze. A hanganyag felvétele is Lublinban, a helyi rádió stúdióiban készült. Az új nyelvi anyag sokszorosí­tása, propagandája már a Lingua­phone Intézet feladata. Az első kétezer készlet komplett nyelvlec­ke-anyag már elkészült. (BUDA­PRESS— INTERPRESS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom