Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-19 / 66. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980. március 19. Sok még a tartalék Beszélgetés az erdősítésről és a fagazdálkodásról A Kiskunsági Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság mintegy 65 ezer hektárnyi erdőterületen gazdálkodik a megyében. Hatásköre Kunpc- szértől a déli országhatárig és a Dunától a Tiszáig terjed. Fő célja az Alföld fásítása, amelyet jogelődjei még 1947-ben 100 hektárnyi ( területtel kezdték el, de ezt az 50-es évek közepére esztendőnként , 2000 hektárnyira növelték, később megteremtették az önálló fenyő- j facsemete-nevelés lehetőségeit. < i Bárányt László igazgató. I A MAKERI nevű finn lakitermelő jép, amely elvágja, felaprítja és kupacokba rakja a kitermelt anyagot. rlw® Ep KjflÉKb * Burányi Lászlóval, az erdőgazdaság igazgatójával az időszerű erdőgazdálkodási tennivalókról, gondokról beszélgetünk. — Ma az erdőtelepítésben évente 1000 hektárnyi terüléttel veszünk részt, hasonló nagyságrendű a sokkal energiaigényesebb erdőfelújítási munka, amely a kitermelt, vágásra érett állományok újraerdősítését jelenti a tuskózás- tól a kész erdő átadásáig. Rendkívül megnövekedett a már évtizedekkel ezelőtt végrehajtott sikeres erdősítésekben az úgynevezett erdőtisztítási, gyéríté- si munka. Ezt mi ápoló vágásoknak nevezzük, évente 3 ezer hektárt érint. Ez a művelet még a legnehezebben gépesíthető, tehát a kézimunkaigénye az összes erdészeti ágazatok között a legnagyobb. Fakitermelési feladatunk az elmúlt évben meghaladta a 200 ezer köbmétert és az ötéves tervidőszak alatt erdőgazdaságunk több ■mint 1 millió köbméter fát termel ki. Egyúttal az erdők helyén elvégzi a felújítást is. A kitermelt faanyagból évente 40-50 ezer köbméter gömbfát dolgozunk fel ipari üzemeinkben. Termékeink több mint 50 százaléka exportra megy. Szállítunk a hazai fafeldolgozó ipar számára is. A mohácsi farostlemezgyár részére évi 15—20, a csepeli papírgyárnak 15, az Alföldi Tüzép Vállalatnak 20 ezer köbméter faanyagot adunk. Tavaly a termelési értékünk megközelítette a félmilliárd forintot, a tervet 8 százalékkal teljesítettük túl. Ehhez hozzájárult a széles körben elterjedt szocialista munkaverseny, hatvanhárom brigádunk, több mint 2 millió 380 ezer forint értékű túlteljesítést vállalt. Az értékelés szerint 4 millió forint teljesítést értek el. Az elmúlt esztendőre 32, millió forint nyereséget kalkuláltunk és ehelyett 38 millió forintot értünk el, amihez az említett szocialista munkaverseny jelentősen hozzájárult. — A felszabaduláskor a megye erdőterületeinek aránya 7 százalék volt, azóta 17 százalékra emelkedett. Az ötödik ötéves terv időszakában mintegy 6 százalék körüli a növekedés. A megyei pártértekezlet utalt arra, hogy az erdősítésen kívül ügyelni kell a fa felhasználására, gazdaságosabb feldolgozására. — V alóban, ma már á fának az energiatermeléstől a műszálkészítésig igen nagy jelentősége van mint alapanyagnak. Az igények fejlődésével hiányok jelentkeznek. Európa fahiánya a nemzetközi statisztikák szerint évi 30—35 millió, Japáné 70 millió köbméter. Hazánkban a bruttó fa- kitermelés az érvényben levő üzemtervi előírások alapján eléri a 7,2 millió köbmétert, de az ipari faszükségletünket 80 százalékban importból fedezzük. Elgondolkodtató az, hogy korszerűtlen fűtőberendezésekben évente 2,5 millió tonna olyan tűzifát használunk fel, amelynek jelentős része, véleményem szerint legalább 70—80 százaléka, ipari nyersanyagként is felhasználható. Hasznosíthatná a papíripar, illetve a kémiai feldolgozással lehetne értékesíteni. Az is gond, hogy az erdők értékesítése nem egyértelmű. Az igazság az, hogy a nyilvántartás nem megoldott. Csak az elültetett erdőnek az átadás évéig és a kitermelt fának az értéke van a statisztikai lapokon. A közbeeső idő alatt sem az élővagyon, sem az évi növedék nem kerül nyilvántartásba. Ha ezt figyelembe vennék, az ágazat értéke több mint száz milliárd forinttal lenne magasabb a jelenleginél, 200 millió köbméter bruttó élőfakészletet figyelembe véve. — Napirendre került a fával, erdővel való ésszerű gazdálkodás. Nagy tartalékaink vannak az erdőterületek bővítésében a megyében is. — Így . van. A favagyonunkkal megfelelően kell bánni és ez országos feladat. Csak így tudunk eleget tenni államközi kötelezettségeinkben vállalt hosszú távú exportfeladatainknak, a belföldi feldolgozóipar kielégítésének.' -fi Az idén érvénybe lépett fenyőfa-felhasználási tilalmi lista is arra int bennünket, hogy a jövőben az eddiginél lényegesen takarékosabban kell bánnunk fel- használásával. Hacsak lehet, hazai alapanyagokból készült helyettesítőket kell alkalmaznunk. Megnő a jövőben a farost- és a for- gácslemez-féleségek jelentősége. A megyében az erdőterület bővítésének további lehetőségei vannak. A telepítési munka továbbra is végezhető, elsősorban a 0-tól a négy aranykorona értékű területek fásítására gondolok, amely a ■megyében mintegy 50 ezer hektárt érint. Számításba jöhet még a 4—8 aranykorona értékű területek egy része is, amely hasonló nagyságú. Természetesen a folyamatos erdőtelepítő munka nem egy ötéves terv feladata. — A megyei pártértekezlet beszámolója utalt arra, hogy a fa- kitermelésnél törekedni kell a hulladékképződést csökkentő technológiák és gépi berendezések alkalmazására. — A hulladék hasznosítását úgy kellene végrehajtani, hogy a még ipari nyersanyagként használható faanyagot fel tudják használni cellulóz és műfalap gyártásánál. Csak! $íz" érré ’al^aljíí^anriíulla- dék'■kemlj'őn'etegetéiíéí’cázáál hő-' energia előállítására. Így értékes energiahordozókat takarítunk meg. Ilyen berendezések vannak már- külföldön, létrehozásukat érdemes támogatni. — Tudomásunk szerint négy erdőgazdálkodási termelési rendszer van kialakulóban. Az egyikben a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság is érdekelt. — Éppen a napokban tárgyál- tunk erről, nyár- és fenyőfatermelési rendszert akarunk létrehozni, mintegy kétszázezer hektárnyi területet érintene. Az utóbbi években az erdőtelepítésben a termelőszövetkezetek is szép eredményeket értek el. Munkájukhoz az állami szektor adott segítséget csemeteellátással, szakirányítással, gépkölcsönzéssel, sőt egyes esetekben a teljés .kivitelezési és ápolási munkát is átvállalta. Végezetül még azt szeretném hangsúlyozni, hogy ügyelnünk kell a fafaj megválasztására, mert az ültetvények létesítésénél a termőhelyi tényezők döntőek. Ott, ahol ezek csak a fenyőerdők létesítését teszik lehetővé, nem kockáztathatunk más fajokat. Például akácost csak olyan helyre ültethetünk, ahol legalább száz köbméter faanyagot ad hektáronként vég- ,™hgszná.jati *kar.banír Egyes irégi te-,TC .jlppítésekan ;.a3hektáropkenti fatö-. meg énnek fele volt. Az akác te-. ■ rületarányát 20 százalék körül tartjuk lehetségesnek a megyében az összes, erdőt figyelembe véve. Sokat várunk a nemesítőktől, előállítottak két új fajtát, amelyeket már államilag el is ismertek és rövidesen nagyobb fnérték- ben elszaporítunk. Az erdősítést és a fafeldolgozást is tovább kell korszerűsítenünk. Csak így tudunk eleget tenni a pártkongresszus irányelveiben meghatározott feladatoknak. Én csak néhány tennivalót, gondot érintettem, részletekbe nem tudtam bocsátkozni, de remélem, hogy sikerült a figyelmet ráirányítani néhány fontos gondunkra, tennivalóra. K. S. A műtrágyázás kétélű fegyver Bács-Kiskun megye gazdasági életének egyik meghatározója a mezőgazdasági termelés, valamint legjelentősebb ágazatainak — a szántóföldi növény-, és a gyümölcstermesztésnek — az eredményessége. A közelmúltban lezajlott különböző szintű pártértekezletek hozzászólói, de az elfogadott határozatok is állást foglaltak az ésszerűbb és energiatakarékosabb, ezáltal hatékonyabb mezőgazdasági termelés mellett. Az elmúlt öt esztendő mérlege, hogy csökkent ugyan, de még mindig jelentős — a megye egyes tájkörzetei*1 ben gazdálkodó — olyan üzemek aránya, ahol nincsenek meg a feltételek az állami támogatás nélküli bővített újratermeléshez. Nemcsak itt, de az egyre gyarapodó számú nemzetközi színvonalon termelő üzemeknek is a megváltozott közgazdasági feltételek mellett ügyelniük kell minden forint befektetésére, a drága, nélkülözhetetlen alapanyagok ésszerű kamatoztatására. A helyhez kötött termelés egyik fő, pótolhatatlan nyersanyaga a műtrágya. A termelés költségalakítói között is az elsők között van. Ezek mintegy harmadát teszi ki. A megye műtrágya-felhasználása 1962 és 1975 között 15-szörösére nőtt. Az elmúlt évek ikmert ellátási gondjai ellenére még mindig túltrágyázásról beszélhetünk. Ennek az előállításkor nagy energiaigényű, s ezért egyre dráguló alapanyagnak ésszerű alkalmazása minden termelőnek és a népgazdaságnak is jelentős megtakarítást hozhat. A • műtrágyázás gyakorlatáról köztudott, hogy valamilyen technológiai szakvéleményezés előzi meg. Bács-Kiskun termőterületének mintegy 70 százalékáról több mint húsz szaktanácsadószerv ad ajánlást a gazdaságoknak. Ezt a felelősségteljes munkát végző intézmények különböző tárgyi és személyi felkészültség mellett készítik el. Ezért találhatunk olyan megengedhetetlen eltéréseket, mint például Borotán, ahol a termelőszövetkezetben 100 kilogramm gabonát 5,4 kilogramm vegyes hatóanyagú műtrágyával állítanak elő. és a gazdasággal azonos feltételek mellett termelő közeli üzem ugyanezt az eredményt már csak 10 kilogramm hatóanyag segítségével éri el. A megyében máshol is fellelhető ilyen indokolatlan pénzpazarlás. A gyakori „luxus” műtrágyázásról a vizsgálatok megállapították, hogy a talajban a foszfor csak a legfelső talajrétegben, de ott dupla mennyiségben van jelen, méghozzá olyan vegyületek formájában. melyeket a növény felvenni amúgy sem tud. A mélyebb el- munkálásra például az ültetvényekben is alig van mód, hiszen az erre alkalmas gépekből nagy a hiány. A megyében meglevő hat ásógépből jelenleg kettő üzemképtelen ! A nitrogén- és káliumtartalmú műtrágyákból is jelentős a felesleg a talajban. Ezek — főleg a homoktalajokon — gyorsan lemosódnak. Ezért' már néhol a tengervízhez hasonlítható a talajvíz sókoncentrációja. A Szőlészeti Tudományos Céltársulás szakemberei nemrégiben értékelték partnergazdaságaik egy részének mintegy 3500 hektárnyi ültetvényén a talajerő-gazdálkodást. A nagyszabású kutatás egyúttal bizonyos következtetések levonására is lehetőséget adott a környező táblák, a területek állapotáról. Így közel 300 ezer hektáros mezőgazdasági területről áll rendelkezésre átfogó kép. Ennek birtokában megállapítható, hogy nem minden esetben tápanyagutánpótlással kell a hibákat megoldani. Furcsán néznének arra a szak- tanácsadóra, aki ajánlásában azt írná —, ami egyébként követendő lenne —. hogy két-három évig műtrágyát még csak a közelébe se vigyenek az adott táblának. Al- kalmankint a szőlőtábla minden „felelőse” tudja, hogy- az ágazat csak akkor nyereséges, ha legalább 8 tonnát szüretelhetnek hektáronként. Ekkor térül meg az évi 45— 50 ezer forintos termelési költség. Viszont azt is tudják, hogy a tábla potenciálisan csak 5—6 tonna termésre? képes. Ki mer azonban veszteségesen tervezni? Ezért a műtrágyadózist is a 8 tonnához állapítják meg, amiből a megfelelő agrotechnikai háttér hiányában vagy eltávolítandó zöldanyag lesz, vagy felhasználás nélkül a talajvízbe szivárog. Az említett vizsgálatok alapján megállapították, hogy hektáronként 1,1 tonna szőlő energiáját lékötő levelet „termelnek” így feleslegesen. Vannak azonban dicsérhető kezdeményezések is. Már észlelhető, hogy az üzemek jó része okszerű tápanyag-gazdálkodásra rendezkedett be, amit a hatósági talajvizsgáló szerv a MÉM NAK által bevezetett alternatív szaktanácsadási rendszer is segít. Az úgynevezett „kék könyv” és a hozzá csatlakozó adatsor megadja a mérnöki munka számítási hátterét. A múlt év júliusától csaknem felére csökkentették a telepítés előtti — állami támogatáshoz szükséges — feltöltő trágyázás szintjeit. Aminek á homoktalajokon csak költségnövelő érdeme volt, mert a tápanyag hamar kimosódott. Remélhető, hogy az elkövetkezőkben egyre kisebb lesz azoknak a gazdaságoknak a száma, akik a kétélű fegyverrel, a műtrágyázással akarják eltüntetni -a termesztéstechnológiájuk szépséghibáit. Czauner Péter Elhanyagolt környezetben - elkeseredett emberek Változnak az idők' s az igények. Valaha a vágyak netovábbjának, számított, ha végre valamilyen fedelet tudhatott feje felett az ember. Mostanság már a legtöbb lakás besorolható a komfortfokozatok egyikébe, ízlésesen, színvonalasan — tehát korántsem olcsón — bebútorozott és modern, a legkényesebb esztétikai ízlést is kielégítő világítótestekkel, valamint szinte mindenféle elektromos híradástechnikai készülékkel, s háztartási géppel felszerelt. Vagyis az otthon kényelme biztosított. Ám mindez mégsem tölt el örömmel sokakat. Hogy miért? Mert a szűkebb környezet, az a bizonyos közterület, sajnos rendezetlen. Gyakran érkeznek szerkesztőségünkbe az ilyen tartalmú észrevételek, panaszok. Mint például az alábbiak, melyekből óhatatlan leszűrhető a tanulság: néhányszor nem is a nagy összegű anyagiak, inkább a szerényebb, az ésszerű, a rugalmas megoldások hiánya Faluhoz is méltatlan Nagyon szomorú a Kecskeméten lakó Felföldi István, akiből árad a szó, alig győzzük jegyezni: — Mióta működteti forgalmas telepét a TÜZÉP Vállalat a Kiskőrösi úton, mi, a szomszédságban lakók egyre elviselhetetlenebb helyzetbe kerülünk, hiszen a rendszeresen arra fuvarozó és számottevő teherrel megrakott járművek kerekei mind mélyebbre szántják földes utcáinkat, ahol már száraz időben is alig lehet közlekedni. Eső alkalmával pedig majdhogy nem térdig mártózhatunk á vízben, a sárban. Szóltunk bizony nemegyszer az illetékeseknek, hogy portalanítsák a Frankel Leó, a Körösi, az Esze Tamás utcákat, járdával lássák el. vagy legalább sóderral, salakkal töltsék fel a gödröket. Ehhez felajánlottuk társadalmi segítségünSe válasz, se intézkedés Cerényi Lajos szintén Kecskeméten lakik, a Kossuth körút páros oldalán. Évek óta tapasztalja — a térségbeliekkel együtt —, hogy' jelentősebb esőzéskor hatalmas mennyiségű csapadékvíz kerül az úgynevezett elvezető árokba, csakhogy az onnan tova vezető csatornák képtelenek gyorsan elnyelni-elszállitani a való-' Sággal hömpölygő áradatot, amely r'iYj>öííkW)>k 'jáfdárf cfi^.3öSsKéf*jí31ik." ’V -nemritkán féllábszámg': érően - borítja be »azt, 'lehetetlenné téve' a gyaloglást. Minderre ráadás, hogy a víz birtokba veszi a szomszédos házak udvarait, súlyosan rongálva alapzataikat, meg a falakat. Olvasónk e kellemetlen helyzet megelőzése érdekében javasolta. hogy a járda mentén domb- szerűen emelkedő szakaszt úgy nyessék le földgyaluval, hogy a okoz bajt. két is, de az ígérgetésnél többre nem futotta a válaszukból. És a körzeti tanácstagunk sem biztatott a legutóbbi — a március második vasárnapján tartott — beszámolóján, amikor szóvá tettem e gondokat. Pedig valóságos kín, ahogy muszáj járnunk-kel- nünk házaink mentén. Bár a megyeszékhely e térségének Szelei- falti a neve, ám meggyőződésem, hogy ami itt van. az méltatlan bármelyik megyénkben faluhoz, melynek fejlettségét, kiépítettségét csak irigyelhetjük. Dehát meddig lesz a sorsunk az efféle sóvárgás csupán? Megnéztük a helyszínt, s láttuk a rettenetes terepviszonyokat, meg azt, hogy az ottani közlekedési rend is megérdemelne egy alapos átszervezést. víz többé ne a gyaloglási területre. illetve a lakások irányába, hanem ellenkezőleg, az árok felé folyjon. Felkérésére ez ügyben legelőször 1978 nyarán járt a helyszínen a városi tanács vb műszaki osztályának munkatársa, aki helyeselte az elképzelést, sőt ígérte annak közeljövőbem megvalósítását. Erre máig nem került sor, pedig azóta már há- 1 cW>íbs?.8r sürgett’ék^a1 Vfrötfkazimeg- yfliézdéáet. Hogy* ak'läi^-'flaVhäföal, nvárőn és ősszél "szintén "várható hosszabb-rövidebb esőzések okozta kellemetlenségeknek idejében lehessen elejét venni, január közepén levéllel fordult e hatósághoz, amely eddig válaszra sem méltatta. A levélíróval együtt abban reménykedünk, hogy a várt intézkedésre mégiscsak sor kerül mielőbb. CIKKÜNK NYOMÁN Rendbe hozták az utat Február 20-i Sajtóposta rovatunkban a hetényegyházi Szarká- son lakó mintegy nyolcvanöt család érdekében emeltünk szót. Megírtuk, hogy a térségbeli homokhalomról — melyet a helyi tanács bocsátott áruba — ezt a fontos építési anyagot rendszeresen elfuvarozó tehergépjárművek kerekei tönkre teszik oda-vissza közlekedvén a három kilométernyi dűlőutat, ahol fél méternyi barázdák vannak már. Emiatt alig tudnak száraz időben is arrafelé jönni-menni a tanyai emberek. Sorainkra a napokban válaszolt a hetényegyházi Községi Tanács elnöke, Martonosi József, akinek leveléből a következődet tudtuk meg: A legnagyobb mennyiségű homokot a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat szállítja el Szarkásról. A helyi tanáccsal kötött ezzel kapcsolatos szerződés szóbeli kiegészítése azt is tartalmazza, ha a dűlőút a fuvarozás következtében megrongálódik, köteles rendbe hozni e cég. Ez utóbbi megállapodás valóra váltása körül tényleg gondok voltak az elmúlt időben, s a végrehajtó bizottság már a cikk megjelenése előtt kérelemmel fordult ez ügyben a BÁCSÉP-hez, amely rövid időn belül teljesítette vállalt feladatát: munkagépe két napon át dolgozott a dűlőúton, s azt járhatóvá tette. Végezetül közölte informátorunk, hogy a tanács anyagi lehetősége szerint tovább javítja majd a közlekedési terület állapotát. j* összeállította: Velkei Árpád Űj tudományág: a foniátria Az orvostudomány és orvos- technika fejlődése új gyógymódokat, új tudományágakat teremt napjainkban. Ezek egyike a foniátria, a hangszalagok megbetegedésének, illetve működésének a tana. Európában elsőként Lengyelországban létesítettek foniát- riai kutatóállomásokat, amelyek a zeneművészeti főiskolákon tevékenykednek. A lengyel Fülészeti és Gégészeti Társaság tíz évvel ezelőtt alakította meg foniátriai részlegét. Jelenleg hét foniátriai szakorvos foglalkozik a tudományág továbbfejlesztésével, a gyakorlati szakemberek száma pedig meghaladja a harmincat. A foniátria központja Varsóban működik, de vannak kihelyezett intézetek a gdanski, a wroclawi, a poznani és a lódzi zenekonzervatóriumokban is. A foniátriai laboratóriumok főleg a zeneművészeti főiskolák ének tanszakainak a munkáját segítik, de a zenepedagógusoknak és a hangszeres tanszakoknak is a rendelkezésére állnak. Felszerelésük rendkívül modern, és ennek megfelelően igen költséges is. A foniátriát az orvostudomány legköltségesebb szakterületei közé számítják. A rendszeres és -komplex vizsgálatok az énekesek egész tanulmányi idejét felölelik. Jelenleg ■már a felvételi vizsgák alkalmával meg tudják mondani a foniátriai szakemberek, van-e a hangszervekben „láthatatlan hiba”. E vizsgálatok bevezetése óta felére csökkent azoknak a hallgatóknak a száma, akiknek fiziológiai okokból kellett abbahagyniuk énektanulmányaikat. A kutatók számos eredeti módszert dolgoztak ki. Ilyen a hangszalagrezgés regisztrálására az úgynevezett ELG-módszer. A szájpadlás lágy részeinek veleszületett fejlődési rendellenességeit diagnosztizálják az EPG-mód- szerrel. A légáramnak a hangszerven keresztüláramlását is vizsgálják. Aerodinamikai módszerrel pedig a gégefő és a légzőcső funkcióit határozzák meg a fúvós hangszerjátékosoknál.
