Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-01 / 51. szám

I---|M

f

i

telmes céloknak, a jó ügyet szolgáló törekvéseknek. Különösen, ha olyan törekvésekről van szó, mint például a hatékonyabb, a jobb, a szakképzettebb munka nagyobb megbecsülése, a korszerű, a piacon keresett termékek előállítása, a gazdaságosság, a munka jobb szervezettsége, a takarékosság stb. Ily módon a politikai stabilitás fenntartása mellett megvalósíthatók a dinamikus fejlődés követelményei, kiszűrhető az ezzel kapcsolatos zavaró tényezők nagy része. Sőti a politikai stabilitást magasabb szinten lehet megszilárdítani, továbbfejleszteni.

A változó idő mindig új helyzeteket teremt, új feladatokat szül. A felszabadulás utáni nemzedékek olyan célokat tűzhettek maguk elé, amelynek nagy része kemény harcok, nehéz áldozatok árán, de viszonylag gyorsan megvalósult. Az apák forradalma megalapozta a „házat", teljes felépítése, „bebútorozása” fiaikra vár.

Mert valljuk meg őszintén, hogy á „ház”, a szocializmus épülete — amelyet sok ifjú már csak berendezni akar, tulajdonképpen még nem készült el. Alapjait leraktuk, falait .felhúztuk, sok tekintet ben tető alá hoztuk, többé kevésbé felszereltük, de még korántsem kész. A párt XII. kongresszusa előtt bizakodóan vehetjük számba ennek az otthonépítésnek számtalan nagyszerű eredményét. Történelmi mércével nehéz lemérni, milyen sokat tettünk ily rövid idő alatt, de ha az igényekhez, — saját szükségleteinkhez, és a kor követelményeihez viszonyítjuk munkánk eredményeit, mindjárt kitűnik, hogy mennyi még a tennivaló, mennyi feladat vár még ránk, idősebbekre éppen úgy, mint . a húsz-harminc, évesekre, az iskolák padjaiban nevelkedő fiatalokra, a jövő nemzedékére.

y

övönk érdekében — minden bizonnyal — a megyei pártértekezlet is erre az álláspontra helyezkedik — napjainkban különösen megnövekszik a szervezetű tervszerűen irányított, a konfliktusokkal is számoló, és azzal bátran szembenéző — elsősorban az emberre tekintő — jól felkészült politikai munka jelentősége.

00 Äfl

iiüfHiiwfffwn

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

VmOFA

wtpm

AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXV. évf. 51. szám Ára: 1,20 Ft • ÍQSO. március 1., szombat

77 Imáit öt esztendő, és lám

#7/ újra elérkezett az idő, hogy összeüljön a legmagasabb megyei politikai fórum: a pártértekezlet. Hosszú hónapok készülődése előzte meg ezt a napot november közepétől egészen máig. Munkahelyi pártszervezetek, üzemi pártvezetőségek, községi, majd járási-városi pártértekezletek hallattak magukról, s egyengették a vélemények, és az azt képviselő delegátusok útját erre a mai, félévtizedenként ismétlődő alkalomra. •

Ha csupán az ellenforradalom leverése utáni időket vesszük, hatodszor ül össze és készül újabb kérdésekben dönteni ez a megye eredményekben gazdag, de gondokkal is küszködő közéletét teljes mértékben kifejező fórum, összhangban az időközben kialakult, s megváltozott helyzet igényeivel. 'Az elmúlt alkalmakkor más-más kérdésekre kellett választ adni. Helyrehozni az ellen- forradalom okozta károkat; a bizalomra építve, a társadalom teljes „átkarolásával” szocialista távlatú utat nyitni a szétszórt parcellákon nyűglődő parasztságnak; lerakni a szocializmus alapjait; feltárni a fejlett szocialista társadalom felépítésének lehetőségeit, és most — továbbmenve az úton — ugyanezért a célért küzdve, nehezebb körülmények között biztosítani az ország és a megye népének szocialista előrehaladását. A párt csaknem negyedszázados egyenes vonalú politikájával nagy általánosságban, és a kisebb részletekben egyaránt azt bizonyította, hogy eleget tesz — és mint ahogyan azt programjában is elhatározta — továbbra is eleget fog tenni történelmi küldetésének. Tervez, épít, lelkesít, és a magyar népben naponként újítja meg azt a szilárd hitet, amely nélkül nem beszélhetnénk magyarországi szocializmusról. Miből jutottunk erre a megállapításra?

A tények özönéből.

A szavak hitelét a cselekvés adja. Országépítő munkásságunk fundamentuma: az összhang a tervek és az azt követő tettek között. A népbizalom erről a tőről fakad, kötelességet teljesítünk: összhangban lehetőségeinkkel, mindent megtenni az országfejlesztés és a nép jó sorsa érdekében. Nem vágyunk illúziókra, nem táplálunk megvalósíthatatlan szivárvány-vágyakat, de tesszük azt, amit az ország teherbíró képessége vállalhat. Az elmúlt öt év eredményei is minden lépés megtétele előtti józan számvetés nyomán születtek. S annak ellenére, hogy a gazdálkodás feltételei a korábbi időszakhoz képest lényegesen megváltoztak, szinte minden hétre tehető valami új, valami olyannak a megszületése, ami a megyelakókat szolgálja. Mondhatni, megszokottá vált az építés, az alkotás, kiváltképp, ha összehasonlítást teszünk korábbi történelmünk csupán ebben az' évszázadban lezajlott évtizedeivel.

Ez utóbbit azért is említjük, mert a megyei pártértekezlet és a pártkongresszus lezajlása szinte egybeesik hazánk felszabadulásának harmincötödik évfordulójával. Ez alkalommal megyénk népe is nagy elégedettséggel és büszkeséggel tekinthet körül szűkebb pátriájában, hiszen az emberrel együtt szinte minden megváltozott. Szinte varázslatos ez a három és fél évtizedes összegezés: egy jó célokért küzdő, szorgalmas nép áldozatos munkájának gyümölcse.

A legutóbbi hónapok az át- tagostól eltérő belpolitikai mozgása sok mindent rögzített, amely felöleli az eredmények „elkönyvelése” me'llett, fogyatékosságainkból származó gondjainkat, s mindazt, amit me- gyeszerte a szocialista építés terén tennünk kell.t A tapasztalt szókimondás, holnap iránti határozott elígérkezés biztos garanciát jelent. Mindennek alapja az, hogy a párt- politika nem változott, hanem a tapasztalatokkal felvértezetten folytatódik, kiegészülve a mindig változó helyzet igényelte elemekkel. Ez a politika nagy elismerést és tekintélyt vívott ki magának

nemcsak a hazai közvéleményben, hanem Európa-szerte. A politikai fővonal változatlansága jelentős fegyver az országépítés kezében, eszköze az egész társadalom további egybekovácsolódásának.

A kettős cél — mármint politikai stabilitás és dinamikus fejlődés — tulajdonképpen el'sem vár lasztható egymástól, kölcsönösen feltételezik egymást. A politikai stabilitás alapvető feltétele mindenfajta haladásnak. Csak a szocialista demokráciában kifejlődő szilárd munkáshatalom és annak tömegtámogatása biztosíthatja a kiegyensúlyozott munkát, az alkotó, építő tevékenységet. Ugyanakkor a fejlődés dinamizmusa révén jönnek létre azok az eszközök, amelyek lehetővé teszik a tömegek sokoldalú szükségleteinek növekvő kielégítését. Éneikül hosz- szabb távon elképzelhetetlen bármilyen politikai stabilitás.

E kölcsönös feltételezettségi kapcsolatban a két oldal nem azonos súlyú. Tapasztalatból is tudjuk, hogy a politikai stabilitásnak elsődleges meghatározó szerepe van. Ez azonban csak a kettő közötti összhang fenntartására irányuló erőfeszítések keretei között állja meg a helyét, és tartósan semmiképpen sem érvényesíthető a fejlődés dinamizmusának rovására. Egy hosszan tartó stagnálás a társadalmi élet bármely területén elkerülhetetlenül aláássa a legszilárdabbnak vélt politikai viszonyokat is.

Napjainkban az egyik legfontosabb feladat — és ez vörös csikként húzódott végig a lezajlott pártrendezvényeken — a népgazdaság egyensúlyi helyzetének helyreállítása. Ez az erők és eszközök olyan • átcsoportosítását igényli, amely átmenetileg csak egy mérsékeltebb fejlődési ütemet tesz lehetővé. Ezen belül azonban a visszafogottság és a dinamizmus viszonylag tág teret kap. Egyes ágazatokban mérséklés, esetleg

visszafejlesztés, míg másutt éppen az erőteljes és gyors fejlesztés szolgálja a jobb egyensúlyi viszonyokat.

A korszerűbb és hatékonyabb termék- és termelési szerkezet — általános tendenciaként — jobban kedvez a szakképzettebb, a magasabb termelési kultúrát képviselő munkának, előnyösebb'feltételeket teremt a munkaerő értékesülésének. Az új, vagy legalább is módosult értékrend új viszonyokat hoz létre az emberi, a csoport- és rétegkapcsolatokban. Ez nem mindig megy végbe simán, konfliktus nélkül. Illúzió lenne azt képzelni, hogy akár a legjobban átgondolt, égetően szükséges intézkedésekhez is mindenki egyforma lelkesedéssel viszonyul, egyformán támogatja azokat. A társadalomirányító szerveknek, intézményeknek ezért nemcsak e folyamatokkal, hanem az ezzel Összefüggő tendenciákkal is'feltétlenül számolniuk kell. Megfelelő tudatossággal, előrelátással szükséges felmérni a várható következményeket.

f T gy kell befolyásolniuk a

/ J gazdasági döntéseket, hogy az a lehető legkisebb ellenállással és a lehető legteljesebb egyetértéssel találkozzon, s ugyanakkor a fejlődés követelményeivel is. A párt- és az egyéb társadalmi-politikai szerveknek ilyen szempontból mérlegelve kell támogató bizalmukat megadniuk, illetve a politikai felelősséget érvényesíteniük.

A kongresszusi irányelvek vitája az őszinteség, a nyíltság jegyében, a bizalom légkörében zajlott le. Nyilvánvaló, hogy ez alkalommal is, mint a politikai életben bármikor, ' adódtak olyan kérdések, amelyekben a teljes egyetértés nem rögtön alakul ki. Ez szinte természetes, hiszen éppen ez a viták lényege. Rendeltetése pedig, hogy megteremtse a

nézetazonosságot. Elmondható, hogy az irányelvek vitája jelentős állomása volt a pártegység további erősítésének. Ez pedig értékét tekintve, ugyanolyan súllyal jelentkezik, mint az a sokirányú, konkrét javaslat, melyet a párt- szervezetek fórumain a kommunisták tettek. És a kommunisták nemcsak a maguk, hanem a környezetük, a pártonkívüliek véleményét is hangoztatták. Ez önmagában is erősítője a kommunisták, és a velük együtt dolgozók kapcsolatának. És még annyit: van és lesz is vita — a jobbítás szándékával — a pártban. A pártáiét eme fontos vonása homlokegyenest az ellenkezője annak, amit az ellenség, vagy az informálatla- nok fölünk állítanak. Ki kell mondani: a pártot, és éppen ezért az egész közvéleményt a vitatkozás szelleme hatja át. Enélkül egy lépést sem tehettünk volna — s a jövőben sem tehetünk — előre.

Az előrelátás, az intézkedések várható következményeinek politikai megítélése lehetőséget nyújt a tudatformáló, a gondolkodást és szemléletet befolyásoló munka pontos megtervezéséhez. Annak felméréséhez, hogy a dolgozók milyen csoportjánál számíthatnak támogatásra, kik azok, akiket közvetlenül nem érintenek az intézkedések, s hol kell ellenérzé- . sekkel, eltérő véleményekkel számolni. Kikre lehet támaszkodni a politikai agitáció ban, a jó és szükségszerű kezdeményezések elfogadtatásában, és kiket milyen érvekkel lehet és kell megnyerni az ügynek. A távlati és alapvető érdekekre épít a közvetlenebb és az általánosabb érdekek közötti eltérés ellensúlyozásához, megszüntetéséhez szükséges feltételek felvázolásával, ez utóbbiak számára is, előbb vagy utóbb elfogadha- tóvá válik minden konstruktív célkitűzés. . Kevés olyan ember van, akit jó érvekkel előbb vagy utóbb ne lehetne megnyerni az ér-