Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-15 / 38. szám

II 1980. február 15. • PÉTÖFI-NÉFE • 5 „KÖVETKEZETES, KITARTÓ MUNKA EREDMÉNYE” A kaposváriak jelenidejű színháza Kecskeméten is lelkes ünneplés­sel fogadták Bulgakov és a ka­posvári társulat Bíborszigetét. Ki­vételes élménnyel tért haza a ze­nével dúsított mű negyvenedik, pótszékes előadásának a közönsé­ge. Sokakat a tragikus sorsú szerző vonzott. A Mester és Margarita óriási sikere eszméltette rá a szov­jet irodalom alaposabb ismerőit is arra, hogy milyen értékek rej- _ tőznek a két világháború közötti orosz, ukrán művészetben. Az 1891-ben született, orvosi diplo­mája megszerzése után falun praktizáló Mihail Bulgakov a forradalom győzelme után kap­csolódott az irodalmi életbe. Kér­lelhetetlen felelősségtudattal, rit­ka megjelenítő erővel ábrázolta korát. Vállalta a nyomorgást, vál­lalta a szidalmazást, pöffeszkedő karrieristáknak kiszolgáltatva, dogmatikus kötöttségekkel küsz­ködve tette a dolgát: írt. Legfon­tosabb művei csak az ezerkilenc- százhatvanas években kaptak nyilvánosságot. Sztálin személyes közbenjárására dolgozhatott hat esztendeig a Művész Színházban. A halála előtti években í — mint Pausztovszkij könyvéből tudjuk — „a nyomdafestéktől megfoszt­va csodálatos elbeszéléseket gon­dolt ki legközelebbi barátai szá­mára. Volt köztük szomorú, volt mókás, teázás közben adta elő. ezeket.” A szatirikus látásmódja, új ki­fejezésmódok keresése miatt mel­lőzött, ötvenedik születésnapja előtt elhunyt író Bíborszigete természetesen több a mű sorsából adódó szenzációnál: item 1928-as betiltásának körülményei miatt érdekes. Időtálló alkotás! Több­szörös bravúr a szó legjobb ér-' telmébén. Arról szól, hogy egy ügyeskedő színigazgató miként veszi rá a szemellenzős, a közönyös Illeté­kest fiatal szerzőjük sematikus művének engedélyezésére. A ket­tős játék — a színház a színház­ban megoldás révén — a nézők megismerkedhetnek „a művészet templomának” mulatságos és el­szomorító kisszerűségeivel, a be­tétdarabból a hatalmi harcok lo­gikájával és lebonyolódásával. Leleplezi az újgyarmatosítók fon­dorlatait, a bennszülött forradal­márok jóindulatú együgyűségét. Mindez látványos, viharzóan mu­latságos, külsőségeivel nagyope­rettet idéző játékban adatik elő. Minden néző — mint Shakes- peare-nél — kap valamit. Az utó­lag beillesztett tánc és zene — mint ezt Mihályi Gábor részle­tesen kifejtette a Bíborsziget 1978 áprilisi bemutatója után — „nem­csak a mulattatást szolgálta, ha­nem minden esetben a szatirikus mondanivaló kifejezését”. A főszereplő, Kiss Jenő sajátos tehetségét azóta a kecskeméti kö­zönség többször megcsodálhattad Bevallom, néhány éve nem gon­doltam, hogy ilyen kitűnő szí­nésznővé fejlődik az Igazgatónőt, illetve Lady szerepét vendégként alakító gyönyörű és ellenállhatat­lan Sára Bernadette. Kitűnő volt a — mivel semmihez sem ért, semmit sem akar — mindig „nyu­godt”, nagyhatalmú tisztségviselő­ként Dánffy Sándor. Már kecske­méti működése során is tudtuk, hogy milyen leleményes, sokolda­lú színházi muzsikus Hevesi And­rás zeneszerző-karmester. Mind­két minőségében pompás teljesít­ményt nyújtott ezúttal is. Sajnos nincs helyem a többi í alakítás méltatásához,- a rendező-igazgató­nak, Babarczy Lászlónak köszön­hető pontos összjáték elemzésé­hez. Minden elismerés megilleti a kecskeméti társulat vezetőit a vendégjáték megszervezéséért. A Katona József Színház sem adja, adhatja föl azt az igényt, hogy korszerű előadásokkal segítse a magyar színházművészet fellendí­tését, hatékonyabban közvetítse korunk igazságait. Minden jó előadás ennek a törekvésnek a szövetségese! Erősíti hitükben az újra, a modernebbre szavazó né­zőket. A szokatlantól még húzó- dozók pedig láthatják: másutt is ez a módi. Az előadás szünetében megkér­deztem az immár egy évtizede a legjobbak közé sorolt Csiky Ger­gely Színház igazgatóját, hogy mivel hódították meg saját közön­ségüket. Mert most már ä Bíbor­szigetet és a többi hasonló jelle­gű előadást is őszinte rokonszenv- vel fogadják a somogyiak, nem marasztalják el az együttest a „kísérlet”, a „más” miatt. — Egy pillanatra se adtuk fel elveinket. Következetesen, de ru­galmasan valósítottuk meg célja­inkat. Alapos, állandóan gyarapí­tóit szakmai tudást várunk el a színészektől. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy minden előadás a közönségben kel életre, ezért minden színvonalas eszközt fel­használunk az érdeklődés felkel­tésére, nézőink szórakoztatására. Magam is így érzem, bár saj­nos kevés előadásukat láttam. Annyit azonban hozzá kell ten­nem, hogy sikereik nem egy-két kiugró tehetségnek tulajdonítha­tók: a kitűnő rendezők által irá­nyított hosszú távú műhelymun­kának. Ennék az eredménye a kitűnő Bíborsziget is. Heltai Nándor A ,,Játszóházban ’ • A Megyei Művelődési Központ minden vasárnap délelőtt érdekes« készségfejlesztő programokkal várja a gyerekeket. Egyik héten a szövés for* télyaival, a másikon a bőrmegmunká­lás fogásaival ismerkedhetnek az ér­deklődők. Van mód táncok, népdalok tanulására is, vagy barkácsolásra, raj­zolásra. (Straszer András felvételei.) Milyen legyen a jó könyvtáros, és az ideális olvasó ? w-, ,íA.ÜS.».V)^Vf ÍO i \r\Vt\rvrtf -fi,*: >. . -flSCÍV ÍIölö vlÍJÍ2íí.\<J Í-.A­Napjainkban újra és újra felvetődik a kérdés — sőt' fel­lángol a vita: kiszorítja-e a televízió, a rádió az olvasást, háttérbe szorítja-e a könyvet, a betűt? A jelek sokfelé és sokféleképpen mutatják, bizonyítják, hogy nem. A könyvek iránti érdeklődés nem csökken, sőt-. Éppem ezért tarthat sza­mot fokozott érdeklődésre az olvasás és a könyvtári szolgál­tatás mikéntje. Ez a felismerés vezetett bennünket, amikor kerestünk három, megyénkben dolgozó, több- (sőt sok-) éves gyakorlattal rendelkező könyvtárost, s arra kértük őket' válaszoljanak az alábbi két kérdésre: 1. Milyen legyen a jó könyvtáros? 2. Szerintük milyen az ideális olvasó? Szénásiné Hartem Edit, a bács­almási Vörösmarty Könyvtár ve­zetője: 1. — Szerintem a könyvtáros mindenekelőtt legyen precíz. Min­denképpen következetes legyen a munkájában éppúgy, mint elvei­ben, felfogásaiban. Egy példát: olvasótermi könyvet nem kölcsö­nözhetünk, nem adhatunk ki. Mégis vannak, akik ezt megte­szik, helytelenül. Egyébként azzal kellett volna kezdenem a válasz­adást, hogy legyen a könyvtáros­nak jó, közvetlen kapcsolata az erűberekkel. Ez azt is jelenti, hogy minden körülmények között tud­nia kell alkalmazkodni. Szerin­tem könyvtárosnak lenni egyfajta közéletiség. Vagyis mennél in­kább aktívak vagyunk, mennél többeket megnyerünk az olvasás­inak, a művelődésnek, annál in­kább közéletivé válunk. Fontos ezenkívül a rendszeres tájékozó­dás is. Ezt pedig kellő és rendsze­res önművelés nélkül nem lehet elérni. 2. — A jó olvasó? Akiben meg­van a széles körű érdeklődés. Ak­kor örül a könyvtáros, ha azt lát­ja, hogy aki az intézményt meg­látogatja, az sok minden iránt ér­deklődik. Ennek a fordítottja vi­szont elszomorító. Ha viszont olyasvalaki jelentkezik nálunk, akinek megvan a sajátos érdeklő­dési köre, olyankor nagyon . tu­dunk örülni. Es természetesen minden esetben azon vagyunk, hogy a tőlünk telhető legtöbbet nyújtsuk az érdeklődőknek. Martonosi Pál Állami-díjas könyvtárigazgató, Kiskunhalas: 1. — Ezeket a kérdéseket so­kan, és sokszor feltették már ne­künk. Mindig az az első válaszom, mindenkor azt hangsúlyozom leg­inkább, hogy szeretni kell az em­bereket. Ám ez még így általában nem elég. Nekünk sokoldalú kap­csolatokat kell kialakítanunk. Eh­hez viszont bizalom szükséges, többek között. Talán mosolygásra késztet egyeseket, ha kijelentem: szerintem a jó könyvtáros ott kezdődik, hogy tud köszönni. Vagyis, hogy észreveszi az embe­reket, közvetlen közelségbe akar és tud kerülni velük. Továbbá is­mernünk kell az egyes emberek igényeit, tudnunk kell azt, hogy kinek mit javasoljunk olvasásra. Es természetesen azt is tudnunk kell, hogy mi mindent javasol­hatunk. Fontosnak tartom hang­súlyozni azt is, hogy a felmerülő igényeket kritikusan kell néz­nünk. Nem biztos, hogy az a he­lyes, ha vakon teljesítjük az olva­sói igényéket. Ha megfontolás nélkül elégítjük ki az óhajokat. 2. — Az a rokonszenves olvasó, aki tudja, hogy mit akar, amikor átlépi a könyvtár küszöbét. Sze­rintem ez az alapvető kérdés. Szükséges, hogy minden olvasó legalább általánosságban legyen tisztában saját érdeklődési terü­leteivel. Nem az az ideális könyv-, barát, aki csupán szórakozásból veszi kezébe a könyveket. És fő­ként nem az, aki a divatos mű­veket keresi. Aki, ha mondjuk, megjelenik egy széltében-hosszá- ban híressé vált Merle-kötet, ak­kor a következő órában ránk nyit­ja az ajtót. Szerencsére, mind több és több azoknak a száma, akik a szépirodalom mellett a tu­dományos műveket, a különféle kézikönyveket — szótárakat, lexi­konokat stb. — kérik tőlünk. Az ilyenekkel mindig öröm a talál­kozás. Nekik köszönhetjük, hogy elmondhatjuk: sok-sok csodálatos élménye van a. könyvtárosnak, akinek az a legfőbb gyönyörűsége, ha azt látja, hogy másoknak se­gített, használt. * 1 Szabó Csabáné, a Megyei Műve­lődési Központ könyvtárosa: 1. — Nemcsak a könyveket kell szeretni, da főként az embereket. 0 Könyvek között. össze kell egyeztetni a szakmai felkészültséget az emberekkel való rendszeres kapcsolatterem­téssel. A legfőbb: megfelelő köny­vet — megfelelő embernek. Ezt vi­szont csak úgy tudjuk elérni, ha sokoldalú érdeklődéssel figyeljük az olvasókat, ha megismerjük őket. Ám ugyanígy kell ismerni a mi kínálatunkat is. Vagyis a könyvállományt. Az a legelemibb dolog, hogy tudjuk, mi van a rak­tárakban, a polcokon; ha tudjuk, mit hol találhatunk meg gyorsan. Fontos ezen túlmenőleg, hogy azt is tudjuk, mi van az egyes könyv­borítókon belül. Hogy szinte első látásra megkülönböztessük a szép­irodalmi művet a tudományostól, és mondjuk, az ismeretterjesztő kiadványtól. Ehhez viszont többek között az kell, hogy az egyes kö­tetekbe belelapozzunk. Hogy ne csak az író nevét, a könyv círhét és kiadóját ismerjük, de nagyjá­ból a könyvek tartalomjegyzékét is. Minden egyes kötetnek sok­féle ismertető jegye van. Elég csak megemlíteni, hogy ki for­dította, ki illusztrálta a könyvet, ki írt hozzá előszót stb. Mindezek ismeretében a könyvtáros köny- nyebben és magabiztosabban tud­ja ajánlani olvasóinak a műve­ket. A jó könyvtáros igyekszik lépést tartani a korral, a fejlő­déssel azáltal is, hogy olvassa a szakirodalmat. Es lehetőségéhez képest minél több recenziót, kri­tikát ismer meg. Sokat segít a tájékozódásban az olvasókkal való beszélgetés is. Sokszor éppen az ide látogató könyvbarátoktól tu­dunk meg pontos, nélkülözhetet­len dolgokat. 2. — Első látásra az az ideális olvasó, akivel nincs semmi prob­léma, gond, aki bejön a könyv­tárba, és minden segítség nélkül választ magának olvasnivalót. Ez így nagyon szépen hangzik, és mondjuk meg őszintén, jó dolog is. Ám én mégis ennek az ellen­kezőjét állítom. A könyvtáros számára az a legélvezetesebb munka, ha az úgynevezett prob­lémás, bizonytalan olvasóval fog­lalkozhat eredményesen. Van egy érdekes észrevétel: a nagyon in­telligens, művelt, sokat olvasott ember valamiben hasonlít a könyvtárban a teljesen igénytelen olvasóhoz. Méghozzá úgy, hogy az egyik határozottan kéri mondjuk a neki megfelelő tudományos mű­vet, a másik ugyanilyen határo­zottan a krimit vagy a kaland­regényt. Nos, ha én mindkettőt egyformán szolgálom ki, akkor semmiben nem különbözöm mondjuk a vaskereskedésben dol­gozó bolti eladótól. Éppen ezért azt tartom, hogy a mi hivatásunk legfőbb szakmai szépsége: feléb­reszteni az igényt a szépre, több­re. Varga Mihály Úttörőélet Mi újság a csapatoknál? Csaknem hatvanezer kisdobos és úttörő él megyénkben. Ezek­ben a napokban valamennyi csa­patnál a Tudományos Technikai Szemlére készülnek, hogy össze­mérjük tudásukat. És mivel meg­érkezett a farsang, — hát javá­ban készülnek a jelmezes karne­válokra is. Nézzük, mi újság a csapatoknál? A Tudományos Technikai Szem. lékre egységesen február 23-án, szombaton kerül sor, a szokottnál jóval nagyobb érdeklődés mellett. A kecskeméti járás csapataitól csaknem kétszáz kisdobos és út­törő találkozik ezen az esemé­nyen Lajosmizsén. Az elmúlt na­pokban viszont a tiszakécskei mű­velődési házban mérték össze tánc-, ének- és zenetudásukat egy kulturális szemle keretében. A bí­ráló bizottság tagjai a népi zene­karok közül a lakiteleki citeraze- nekar bemutatóját, a hangszeres szólisták közül a bugaci Bajnóczi Ferencet, az énekesek közül a kisdobos Gajdácsi Krisztinát (Izsákj és az úttörő Zoboki Tün­dét (Tiszakécske) ítélték a leg­jobbnak. A néptáncosok közül a' tiszakécskei fiúk üveges tánccal, a népi játékot bemutatók közül pedig az izsáki úttörők kerültek dobogóra. Az eseményen gyer­mekbírálók is értékelték a sze­replőket, a szólisták közül az al­pári kisdobos Banya Gyulát, a ti- szabögi Aszalós Andreát és a la- kíteleki Kovács Julit emelték ki. Javában ropják a táncot a karne­válokon, — holnap Bugacon, va­sárnap pedig Izsákon és Tiszaal- páron. 0 Kalocsán és a járásban feb­ruár végéig ugyancsak megrende­zik a táncos mulatságokat vala­mennyi csapatnál. A Tudományos Technikai Üttörőszemlére a Kalo­csán a III. számú általános isko­lában kerül sor. 0 Százhúsz kisdobos és úttörő kel útra február 23-án, hogy a kiskő­rösi járás legnépesebb csapatának meghívására Kecelen adjon szá­mot tudásáról. A legnagyobb ér­deklődés az idén a társadalom- kutató kategóriában volt — de sok csapatvetélkedőn jeleskedtek a kisdobosok is, tehát az idén ők is nagyobb számban vetélkedhet­nek. A járás és a város mind a tizenhét csapa tanai .?t>emujatjáfcl a karneválra készült • jelmezüket a pajtások — holnap például Solt- szentimrén. A március 6-án, Kis­kőrösön sorra kerülő járási-városi kulturális szemlére háromszázan (!) küldtek nevezést. Baján huszonkilenc pajtás ve­télkedett a városi úttörő-matema­tikusok versenyén. Győztesek: a hetedikes Páncsics Zoltán (taná­ra: Szegő Lászlóné), és a nyolca­dikos Horváth László (tanára: dr. Gaszner Miklósné). Megrendezték a kisdobosok mesemondó verse­nyét is az úttörőházban, csapaton­ként három résztvevővel. A Tu­dományos Technikai Szemle részt­vevőinek a Kállai Éva úttörőcsa­pat ad otthont jövő szombaton. Az idén a nemzetiségi általános iskolák úttörői is versenyeznek szerb-horvát, illetve német nyel­ven. A járási csapatokkal közös sportvetélkedőt tartanak Bácsal­máson, majd február 20-án, Ma­darason a sakkozók. 0 A Jókai Mór úttörőcsapat ad otthont február 23-án a kecske­méti Tudományos Technikai Szemlére érkezőknek. A Kun Béla úttörőcsapatnál az elmúlt napok­ban alakult meg egy gárdasza­kasz. A leninvárosi csapatnál raj­titkár- és őrsvezetőképző-bémuta- tót rendeztek az elmúlt napokban, egy nagy sikerű zánkai élménybe­számolóval együtt. Két eseményre pedig folyamatosan készülnek: a február 19-én sorra kerülő megyei eseményre, az úttörő-matematiku­sok vetélkedőjére, valamint a kul­turális szemlére. 0 Kiskunfélegyháza tizenhárom úttörőcsapatánál lezajlottak a csa­patszíntű Tudományos Technikai Szemlék — és igen kemény küz­delmet vívtak a helyezésekért, hogy indulhassanak a jövő szom­bati versenyen. A kiskunhalasi járás úttörői az idén Mélykúton találkoznak feb­ruár 23-án, mintegy kétszázan! A mélykúti úttörőcsapat kiváló tár­sadalmi kapcsolataira jellemző, hogy a vendéglátásból kiveszi a részét szinte valamennyi helyi üzem és intézmény. Nagyszerű eseményen vehet részt az a tizen­öt úttörő, aki kiérdemelte, hogy február 17-én, vasárnap, a járási pártértekezlet résztvevőit köszönt­het!! Idejében hozzáfogtak a tábor­előkészítéshez is három helyen: Balatonakalin. Sikondán és Kun- fehértón. Ügy tervezik, hogy az idén több mint háromezer kisdo­bosnak és úttörőnek nyújtanak lehetőséget a táborozásra. .A, halasi kisdobosokat és.úttörő? két- az- alsóvárosi iskola- - -csapata látja vendégül február 23-án, a nagy vetélkedőn. A farsangi kar­neválokra is sort kerítenek, mind az öt csapatnál, utoljára március 1-en. REJTVÉNYFEJTŐKNEK Pajtások! Az elmúlt héten kö­zölt fejtörőre sok jó — és néhány rossz megfejtést kaptunk. (Sem a Duna sem a Tisza vize nem ron­gálta meg a hajdani Zsinagóga épületét!) A helyes megfejtés a következő: 1. az öttornyú evan­gélikus templom tervezője Ybl Miklós volt. 2. Földrengés. 3. 1911-ben. Jó megfejtésükért könyvjutal­mat nyertek: Csáki Gyöngyi, Bog­nár Anikó, Zentai Ferenc, Abra­hám Ivett, Teplán Erzsi; Kútszegi József; Kocsi Diána, Ménesi Tóth Erika, Benda Lilla és a közösen jelentkező Farkas Ágnes és Ha­lász Edina. A kecskeméti Petőfi Sándor iskola Lenin rajának há­rom őrse, a Fecske, a Winettou és a Makk Marci külön jutalmat kap ügyes megfejtéséért, ha meg­írják hányán vannak összesen a rajban? A különjutalmat minden helyes megfejtést beküldő pajtás megkapja! A helytörténeti vetélkedő második rejtvénye a következő. Az itt látható kép baloldalán egy magas oszlopot láthattok, ma is ezen a helyen áll. Az első kérdés: Milyen esemény kapcsán került ide? A képen bizonyára felismeritek a városi tanács épületét. Közelében kő­tömb jelöli meg a helyet, ahol a város nagy írójának. Katona József­nek a „szive meghasadt”. Második kérdés: Hol a kőtömb? .Épület előtt, mögött? Harmadik kérdés: Hány intézmény, utca, tér épület vi­seli Katona József nevét? Soroljátok fel! A megfejtéseket február 20- ig adjátok postára, a szokott címre: Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét, pf. 76. A borítékra, levelezőlapra írjátok rá: Üttörőrejt- vény. A helyes megfejtést beküldők között most Is tíz könyvet sorso­lunk ki, és sok egyéb jutalom is gazdára vár. S. K. Ábécéskönyv 1716-ból „A szláv nyelv ábécéskönyve” című, 1715-ben nyomtatott, cirill- betűs könyvritkaságra az Ukrán Tudományos Akadémia Ivovi tu­dományos könyvtárának munka­társai bukkantak rá. Eddig úgy vélték, hogy az idők során a könyv elpusztult, és egyetlen pél­dánya sem maradt ránk. A legendás ábécéskönyv zseb­formátumú kis kötet; gravür és különböző díszítmények ékesítik,' és az ószláv ábécét tartalmazza. A könyv Szupraszlban készült, a XVII. század végétöl a XIX. század elejéig fennállt belorusz nyomdá­ban. Ezalatt több mint 300 kiad­vány jelent meg itt, egyházi szláv, belorusz, orosz, lengyel, latin és litván nyelven. Mintegy száz kö­zülük cirillbetűs kiadvány. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom