Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-29 / 50. szám

1980. február 29. • PETŐFI NÉPE • 3 KÜLDÖTTEK A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLETRE Kiskőrösön az ottani, mintegy 16 ezer lakos választott képvise­lői, a tanácstagok tegnapelőtt megvitatták városuk költségve­tésének és fejlesztési alapjának Fdei tervét. Váradi Antalné dir. pénzügyi osztályvezető szólt a tervekről részletesebben. Elmondotta; hogy a! közpénzzel való körültekintőbb gazdálkodás feltétele annak, hogy a tervidőszak utolsó évében a lényeges társadalompolitikai cé­lok Kiskőrösön is megvalósulhas­sanak. A meggondoltabb tervezés azonban nem jelentheti az alap­ellátás eddigi színvonalának a feladását. A járni tudó betegek intézményes - ellátásával. az anya-, a csecsemő- és a gyer­mekvédelem követelményeivel, a szociális'otthoni gondozottak, to­vábbá az óvodások és az iskolai tanulók szükségletével 1980-ban is számolnak a tanácsi költség- vetés készítői, akik a felada­tokhoz mérten ebben az évben 10 millió forinttal többért ter­vezhettek, mint az elmúlt évben. Az idei 68 millió 602 ezer fo­rint költségvetés az összegnek valamivel több mint egyötödét képező egészségügyi ®s szociális kiadások mellett a pénz felét kul­turális célokra tervezik. A művelődésre szánt 34 és fél millió forint 6 millió 624 ezer fo­rinttal haladja meg az előző évit. Ebből például csaknem 1,2 níillió forinttal költhetnek többet a meglevő 6 általános iskolai napközis csoport fejlesztésére. Kiskőrösön tavaly 3 új óvodai csoporttal bővültek a meglevők. Ezekben további hetvenöt gyer­meket helyezhettek el. Velük' már 575-re nőtt az óvodákba fel­vett gyermekek száma. Ennek el­lenére 1979 szeptemberében 150 kiskőrösi óvodáskorúnak még nem jutott hely. Az iskolai napközikben jelenleg 460 gyermek étkezik, a tanulók mintegy egyharmada. Közöttük főként a tanyákról bejáró és a cigány tanulók) kapnak napi me­leg ebédet. . A gazdasági ágazat céljaira 10 és fél millió forintot irányoz elő a költségvetés. Ebből jut — töb­bek között — az út- és a járda- hálózat fejlesztésére is. Aszfalt­burkolattal megerősítik a Tömöri ' utcát, a Pozsonyi utca úgyneve­zett sárrázó burkolatot kap, s a Tavasz utcát is korszerűsítik. A Bajcsy-Zsilinszky. á Lehel és a Szent István utcában szintén eb­ben az évben fejezik be az utak felületi kezelését. A fejlesztési alap az idén 43 millió 789 ezer. forint kiadásra nyújt fedezetet. Ebből kell befe-' jezni az idén átadásra kerülő új általános iskola, az óvoda és a bölcsőde építését, amely összesen majdnem öt és fél millió. forint kiadást jelent. Ezenkívül további célcsoportos beruházásként a Luther téri lakótelepen kiencven- nyolc lakás építését fejezik be. Az előterjesztéssel kapcsolatban többen elmondták véleményüket. Vii ághalmi Elemérné tanácstag az 1980-as tervet mértéktartónak nevezte. A feladatolt — szerinte is — megoldhatók. Felhívta azon­ban a figyelmet, hogy a belső ellenőrzés fokozásával nem árta­na további gazdasági tartalékok, lehetőségek után kutatni. Nedró Mihály a feladatok rangsorolását helyeselte, azt, hogy művelődésre a rendelkezésre álló összegnek felét fordítják. Egyetértett a ze­neiskola- működésére szánt ösz- szeg megtervezésével is. A ta­nácstag értékelte az idén meg­épülő 16 tantermes általános is­kola szerepét a közoktatás fejlő­désében, s azt, hogy az a 150 kiskő­rösi gyermek, akinek tavaly nem jutott óvodai hely, az idei fejlesz­tés eredményeként már járhat óvodába. Kérte a végrehajtó bi­zottság tagjait, hogy a városi munkahelyek vezetőivel közösen keressenek hatékonyabb megol­dást a diákétkeztetés javítására. Az ésszerű és takarékos idei pénzgazdálkodás jegyében Oláh Pál, a városi tanács elnöke vé­gű) a tanácsülésnek elfogadására ajánlotta az ez évi költségvetési és fejlesztési tervet, melyet á ta­nácstagok egyhangúlag elfogad­tak. K—I FAI.I RÓI. FALURA Harta Többször emlegeti Katona Jó­zsef Kecskemét történetéről írt művében a Duna-parti Herta vá­rat. Azoknak a historikusoknak a véleményét képviseli, akik sze­rint itt kiáltotta királlyá magát Attila unokája. „Hihető, hogy Herta volt az, ami éppen Kecske­mét napnyugotjára ma is Harta nevet visel:” Aligha bizonyítható a Herta = Harta azonosság, an­nál nyilvánvalóbb, hogy évezredek óta éltek emberek a nagy folyam mentén. Küzdöttek az áradó víz­zel, meg - meg bú j tak mocsaras szi­getéül': A mai Harta'‘nincs háromszáz­éves. A főként Nyugat-Európából idevándorolt őslakosság leszár­mazottai most is „minden képze­letet fölülmúló szorgalmat fejte­nek ki”, mint ezt. Erdei Ferenc idestova fél évszázada megírta. A hetedik határba is -eljártak munkáért. Otthon fiaztatták a keserves munkával szerzett pénzt. Lassan-lassan mind többet mond­hattak magukénak a humuszo- sabb földekből, a vízjárta rétek­ből. A népcsoport szigetmivoltából adódóan erősen ügyeltek egymás­ra, alkalmázkodtak a kialakult, maguk teremtette rendhez, amely sohasem merevedett visszahúzó szokássá. A falukép jól tükrözi ezt a megőrizve továbbfejlesztést, a múltból kinövesztett újrataka- rást. Változó idők, változó ízlések, • változó lehetőségek testesülnek meg az ápolt, takaros házsorok­ban. Senkinek sem jutott eszébe azonban, hogy kivagyiságból tíz­húsz centivel magasabbra húzás­sá szomszédjáénál új otthonának a párkányát, mint ez néhol má­sutt látható. Az azonos indulási feltételek­kel. az általános munkaszeretettel magyarázható, hogy a közeli fal­vakénál egységesebb gazdatársa­dalom alakult ki. A három tér-; peszkedő nagybirtoktól eltekintve viszonylag egészséges volt a bir­tokmegoszlás. A sok napszámost föltüntető régebbi kimutatások mintha feleselnének a Futóhomok írójával, aki éppen a zsellérek kis számát emelte ki. Könnyén fel­oldható az ellentmondás: több száz gazda alkalmi bérmunkával \ egészítette ki jövedelmét, gyűjtött • újabb vásárláshoz. A nagy létszámú, középréteg kompromittálta magát legkevésbé a harmincas évek végén elburján- zó nagynémet mozgalmakban. Többségük maradhatott a máso­dik világháborút követő kitelepí­téskor. A legtehetősebbek már 1944-ben „elhúzták a csíkot”, vagy 1946-ban kényszerültek távozásra. A közös gazdaságok szervezése­kor így kevés gondot okozott a másutt nyomasztó kulák, módos gazda, szegényparaszt ellentét. A megürült házakat elfoglaló délvi­déki, felvidéki honfitársaink ré­gebbi kötődés hiányában viszony­lag könnyebben vitték földjüket a közösbe, mint akinek az apja, nagyapja szérezte a birtokot. 1958 után bontakozhatott ki az élelmes, igényes, szorgalmas har- taiak — a régi és az új betelepül­tek — kezdeményező készsége. A Duna menti nagyközség lakói kö­rültekintően számolták ki jövőjü­ket. A hartai hagyományokhoz il­lően bátran forgatták a pénzt, vál­lalták a hiteleket. A központi program előtt fogtak hozzá az ön­tözéshez, az elsők között gépesí­tették a szárítást, korszerűsítették a talajművelést. Számításaim sze­rint egy-egy család évente átla­gosan legalább tizenöt-huszonöt1- ezer forinttal keresett többet, mint a környező községekben élő csa­ládok. Volt miből építkezni! A községfejlesztésben is ver­sengtek az országos hírű hartai szövetkezetek! Nagy érdemeket szerzett a néhány hónapja meg­érdemelt nyugdíját élvező Nánai Antal tanácselnök. A nagyközség valamennyi útja portalanítqtt, tágasak a gyerekin- tézményelj, működik az öregek napközije. Jut pénz szép szobrok­ra, ' parkokra. Bármerre járunk, mindenütt a nagyközségi párttitkár szavainak igazolódását látjuk. „Az a tapasz­talatunk, hogy nagymértékben le­het szánjaim a lakosság tenniaka- rásával, ha a végrehajtandó fel­adatok a hartaiak közvetlen vagy közvetett érdekeihez kapcsolód­nak.” Ennek köszönhető, hogy a köz­ségfejlesztés valódi „hozama” át­lagosan tízszer nagyobb az előírá­sok szerint képzett alapnál. H. N. A gépszerelő A nagyobbik családban, amely­hez tartozik, megbecsülés övezi. Amikor jellemezte, kimondhatat­lanul is ez csendült ki Szűcs Sán­dornak, a szabadszállási Lenin Tsz elnökének szavaiból. — Faragó Jóska, mondhatni, a tsz gyereke. Szakmunkástanuló­ként kezdte a szövetkezetben. Egyébként az egész Faragó csa­lád tagként kötődik a tsz-hez. Jóska apja traktoros, öccse, Zoli villanyszerelő. Faragó József gép­szerelő a Matroszov szocialista brigád tagja. Jó szakember, aki nemcsak gépeket javít, hanem szükség szerint speciális munkát is ellát. Például a hozzáértést kí­vánó amerikai gépen dolgozik a határban. Tevékeny és szókimon­dó fiatalember. Tagja az Orszá­gos Béketanácsnak, örülünk á fontos megbízatásának, amelynek ellátásához közösségünk megadja a. tőle telhető támogatást. Hogy milyen megbízatásról van szó? Nem egyről. Faragó Józsefet a kecskeméti járás politikai irá­nyító testületébe választoták kö­zelmúltban, a Tiszakécskén meg­tartott pártértekezleten. Egyben — harmincöt társával együtt — arra is megbízatást kapott, hogy küldöttként a megyei pártértekez­leten képviselje a járás kommu­nistáit. S még valami: a járási pártbizottság a végrehajtó-bizott­ságba választotta a szabadszállási Lenin Tsz gépszerelőjét. Elsősorban ebben a minőségben köszöntöttem a minap eredményes munkát kívánva, amikor munka- ruhásan, a szerelőműhelyből jött elő -röpke beszélgetésre a pártérte­kezleten ünneplősen látott fiatal­ember. Arra kértem, önmagáról szóljon, s arról, hogy milyen gon­dolatok foglalkoztatják, milyen mondanivalót visz magával a megyei pártértekezletre a kommu­nisták ifjabb nemzedékének egyik képviselője?­• Elmosolyodott, és szórakészen közölte: — Huszonöt évesen lassan már nem tartozom a legifjabbak közé. Kezdem rajtakapni magam, ami­kor a fiatalokról, mármint a ná- lamnál fiatalabbakról beszélek ... Magamról mit is mondhatok? Az­zal kezdem, hogy a gépek iránti vonzalom még gyerekkoromból való. Mindig szívesen tébláboltam apám körül, aki közel engedett a traktorhoz. A mezőgazdasági gé­pész szakmát Fülöpszálláson sa­játítottam el. A tsz az első mun­kahelyem. Jó munkahely. Nem minden gazdaság mondhat magá­énak olyan eredményt, mint ami­lyet a miénk könyvelhet el a múlt évi munkánk után. Ebben termé­szetesen benne van, hogy a fe­gyelem nálunk természetes, mondhatni, hogy alapállás. Mert ez nevelődött az emberbe. Csalá­dot viszonylag korán álapítottam, egy öt- és egy kétéves fiajn van. A közösségi, de úgy is mond­hatom, hogy a mozgalmi életet a legelején kezdtem. Voltam kisdo­bos és úttörő, majd- 1970-ben a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja lettem, s mindmáig az va­gyok. Kedvelem a sportot, egy .idő­ben birkóztam és a KISZ-ben sportfelelősként tevékenykedtem. A pártba 1975-ben kértem és a KISZ ajánlásával nyertem felvé­telt. Másfél évvel később pártcso- portbizalmi teendők ellátásával bíztak meg. Akkoriban a miénk volt a legnagyobb létszámú párt­csoport. Abban,' hogy a járási pártértekezletre küldöttként vá­lasztottak, gondolom, az is hozzá­járult, hogy szocialista brigád tag­ja vagyok és elég jó a brigádunk. A tavalyi munkánk alapján a ne­gyedikek lettünk. Értünk el már ennél jobb helyezést is. Olyan ez, mint a sportban a negyedik hely, szinte csak egy hajszál a dobogós helyezéstől...* — Aki egy kicsit ismer, tudja rólam, hogy a szocialista brigádok különösen közel állnak hozzám. Ezzel kapcsolatos gondolatok fog­lalkoztatnak most is, hogy közeleg a megyei pártértekezlet ideje. Van egy elméletem; mégpedig az, hogy ha valaki szocialistabrigád-tag, és úgy dolgozik, ahogyan a szocialis­ta minősítéshez illik — márpedig ezekben a közösségekben többnyi­re ilyen emberek vannak! — úgy a brigádokban ildomos lenne a párttagokat megtalálni. A brigád nagyszerű' előkészítő iskola. Ha ott valaki három-négy évig helyt- . áll, az az ember már nyitott könyv, annak már nem marad rejtve egyetlen vonása, ■ tulajdon­sága. Ismerik, hogy mit ér a mun­kában, milyen a magánéletében, tisztában vannak a világnézetével, meggyőződésével. A Béke brigád ilyen alapon jött a javaslattal, amikor Farkas Istvánra, mint a párt soraiba alkalmas személyre hívta fel a figyelmet. Azóta KISZ- ajánlással felvételt nyert. Sok egyéb téma is foglalkoztat, a legszívesebben azonban a szo­cialista brigádokról felvázolt gon­dolataimat fejteném ki a megye kommunistáinak tanácskozásán. P. I. A veterán Őszülő haja ellenére sem hinné az ember, hogy elmúlt-74 éves... A bajai születésű Jerkovics Ist­ván 13 éves korában kezdte a pa­pucskészítő szakmát Fébó György kisiparosnál. A mester nem is olyan soká beavatta féltve őrzött titkaiba, nemcsak a papucskészí­tés fortélyait tárta fel előtte, ha­nem az első világháború utáni vöröskatona-élményeit mesélte el neki. Jerkovicsot szemmel láthatóan érdekelte a munkásmozgalom. Munkaidő után gyakran együtt hallgatta a .mester és az inas a moszkvai híreket. Baján ekkor, 1924-ben, már mű­ködött a kommunista sejt, termé­szetesen szigorú illegalitásban. Egyik este egy csomagot adott a mester Jerkovicsnak: — Úgy vi­gyázz rá, mint a szemed fényére — mondta. — Ebben a csomagban egy Társadalmi Szemle van, s ezt kell kivinned Szeremlére. Ha megtalálják nálad, el ne áruld, hogy kitől kaptad. Jerkovics nem kérdezősködött, de tudta, hogy amit most rábíz­tak, emberek sorsát döntheti el. Jó ideig propagandaanyagok ter­jesztésével bízták meg: s mindig pontosan a megbeszélt időben és helyen továbbította azokat. 1933 örök emlékeztető marad a bajai forradalmárok számára. So­kakat elhurcoltak, de a névsorban Jerkovics neve nem szerepelt. Ép­pen kórházban feküdt tífusszal. Amikor felépült, hónapokig fi­gyelte a rendőrség, többször val­latták is. A felszabadulás Baján érte 1944. október 20-án. Október 24-én Jerkovics István már a legális kommunista párt tagja volt. A megalakult vörösőrségnek elsők között lett a tagja. A párt több­ször is más-más beosztásba he­lyezte. Közel húsz évig volt Baján á VIII-as pártkörzet alapszerve­zeti párttitkára. Mint a bajai nagykereskedelmi vállalat vezetője, 1966-ban ment nyugdíjba. Forradalmi munkássá­gáért többször is magas kitünte­tésben részesült. A nemrég megtartott városi pártértekezleten megyei küldött­nek választották. Ha ott szót kap, a veteránok mai életéről, társa­dalmi munkájáról, megbecsülé­sükről beszél. Őszülő haja elle­nére sem hinné az ember, hogy elmúlt 74 éves... Sz. F. A szakoktató Nem kiskunhalasi találmány, de ott is jól bevált módszer, hogy az általános iskolák végzős diák­jait, mielőtt pályát választanának, meghívják szüleikkel együtt üzemlátogatásra. A Ganz-MÁ- VAG halasi gépgyárának vezetői is rendszeresen szerveznek ilyen találkozókat, a nyolcadik osztá­lyos • tanulókkal és szüleikkel. Nemrég, amikor a vendégeknek megmutatták a gyár műhelyeit, s elvitték őket a forgácsolóüzem­be ahol egyebek között két szám­jegyvezérlésű gépen is dolgoznak, az egyik szülő megjegyezte: rég­óta Halason élek, de nem hittem volna, hogy ilyen korszerű gépek vannak itt a gyárban. | Egyáltalán nem túlzás tehát a • nemrég megtartott városi pártéi-- tekezíetre készített írásos beszá­molónak az a megállapítása hogy várostörténeti , jelentőségű, dina­mikus változás jellemzi Kiskun­halast. Egyrészt új iparágak ho­nosodtak meg, másrészt az el­avult, alacsony termelékenységű gépek többségét a rekonstrukció során korszerűekkel váltották fel. . Az iparfejlesztésnek egy másik jelentős féltétele a szakember- képzés. Mint rhindenütt,. a halasi Ganz-MÁVAG-ban is sokrétű fel­adat ez, aminek egyik, de nem mellékes része az, hogy a pálya- választás előtt álló fiataloknak megmutatják a gyárat. Nem eredménytelen akciók ezek: Bizonyíték rá, hogy évek óta megfelelő számban jelentkez­nek gépszerelő, géplakatos, gépi forgácsoló szakmára. — Jelenleg száz szakmunkásta­nulóval' foglalkozunk — »mondta beszélgetésünk elején Bor Géza, a leendő szakmunkások tanműhe­lyének helyettes vezetője. — So­kat változott a képzés módszere. Én • 1962-ben kaptam szakmun­kás-bizonyítványt. Esztergályos vagyok. Akkoriban az elméleti részt az iskolában tanultuk, itt a, gyárban pedig beosztottak ben­nünket egy-egy szakemberhez. Érdemes megnézni, hogyan fej­lesztettük tovább a képzést. Régi, kopottas épületbe nyi­tottunk be. Az esztergapadok vi­szont szinte újak. Az elsős és má­sodikos tanulók a szakmunkás- képző intézet oktatóinak felügye­lete alatt itt alapképzést kapnak. A harmadévesek már a termelő­műhelyekben dolgoznak. — A tanműhely szerves része a gyárnak — magyarázta Bor Géza. — Figyelemmel kísérjük a tantervet, a tanmenetet, s ennek alapján gyártmányaink között olyan feladatokat keresünk, amit a fiatalok meg tudnak csinálni. Tehát miközben fejlesztik gya­korlati tudásukat, termelőmun­kát végeznek a szakmunkásje­löltek. A harmadikosok közül a legkiválóbbak, ha nem is sok, de havi ezer forint fizetést kap­nak. A korszerű gépek láttán meg­jegyeztem, hogy a halasi • gyár megteremtette a szakmunkáskép­zés feltételeit, ezeken a berende­zéseken valóban elsajátíthatják szakmájukat. — A feltételeknek csak az egyik • részét teremtettük meg — igazított ki a tanműhely helyettes vezetője. — Mert nézze, ezek a régi épületek már nem alkalma­sak az oktatásra. A gyár fejlesz­tési tervében egyebek között a tanműhelyek korszerűsítése is szerepel. A munkássá válás folyamata . lényegesen hosszabb három év­nél, vagyis a szakmunkásképzés idejénél. Bor Géza véleményével egyet kell érteni, miszerint okta­lanul, sőt igazságtalanul mond­ják a fiatal szakmunkásokra, Hogy alig tudnak valamit. Ez így nem is fedi a valóságot, de tény, hogy a három év alatt csak az alapot sajátítják el. Egy esztergályosnak például hat-hét évre van szük­sége ahhoz, hogy jó szakember legyen. — Sok példát tudnék erre fel­sorolni, egyebek között azért is, mert szakmunkástanulóink több mint fele itt a gyárban marad­va bizonyítja szakmai előrehala­dását. Tudom, hogy a megyei pártértekezleten sok küldött kér majd szót. Én a munkássá válás folyamatának halasi példájáról beszélnék. T. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom