Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-15 / 38. szám

1980. február 15. • PETŐFI NÉPE • 3 Perczel János felszólalása a megyei pártértekez- gálja. Fő feladata a minőség javítása. A Miskén létén 1975.: a Kalocsavidéki Fűszerpaprika-termesz- elkészült modern szárító biztosítja a paprika jó tési Rendszer a termelés további fejlesztését szol- minőségét .(P. Z.) Mezőgazdasági könyvhónap Baján Több bajai intézmény és a vá­rosi tanács művelődésügyi osztá­lya szervezésében február 15-én kezdődnek a mezőgazdasági könyvhónap rendezvényei a Sugo- vica-parti városban. A program első rendezvényiét pénteken dél­után három órakor a Hazafias Népfront városi székházában tartják: a filmvetítéssel összekö­tött rendezvényen Németi Sán­dor. a Bereczki Máté Kertészeti Szakközépiskola tanára tart elő­adást „Dísznövénytermesztés és -ápolás” címmel. Ugyanezen a napon délután ötórai kezdettel kerül sor a mezőgazdasági könyv­hónap városi • mgnyitójára az Augusztus - 20. Termelőszövetke­zet klubjában. A rendezvényt dr. Bogács Géza, a Bácskai és Duna- melléki Termelőszövetkezetek munkatársa nyitja meg. Ezt kö­vetően 'könyv'vásárral összekö­tött szakíró-olvasó találkozót tar-, tanak, melynek előadója és ven­dége dr. Tomcsányi Pál. A ker­tész szakíró ez alkalommal a gyü­mölcstermesztésről beszél. Február 20-án délután öt óra­kor Mártonszálláson dr. Kiss László, a Bereczki Máté Kerté­szeti .Szakközépiskola igazgatóhe­lyettese tart előadást a korszerű háztáji szőlő- és gyümölcster­mesztésről. Boltosok hátországa Kinek rosszabb? A legkevésbé Sipos Évának és egynéhány társának a kecskemé­ti Nagykőrösi utcai 1109-es önkiszolgálóban. Azonkívül, hogy raktári öltözőjükben egy ötliteres „csöpögtető” — alkalmi fali víztartály — szolgál kézmosásra, és a cementlapok a kavicsszeme­kig kikoptak, raktárukra nyomosabb panaszuk nincs. • Mi van a boltban, és mi van a raktárban? A blokkolás mellett né­ha a rakodás is a kereskedő feladata. (S. A. felv.) Centiméter mértékkel Jázminsövény és alacsony léc­kerítések . oltalmában állnak a Dárdaitelepen a jó hangzású ösvény, Vitorla és Sárospatak ut­cában azok a kisebb házak, me­lyeknek lakói az 1139-esbe. jár­nak vásárolni. A Bács-Kiskun megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat boltja ez is, akár az elő­ző; falán egy régi zöld-piros táb­la — a-30-as évekből maradt fenn örökül — a „Hutter szarvas” márkájú szappant hirdeti még mindig. — Én már 1938-ban is itt vásá­roltam — folytat szomszédasszo­nyával egy kis tereferét a bolti kereskedés világvégén Varga Sán- dorné, 61 éves MÁV-nyugdíjas. A boltos, Kiss Imre. Ügyes ember, hogy a régimódi üzlet' éléskamraszerű raktárában majd­nem mindennek tud helyet szo­rítani. Zsákokban cukor, liszt, só, konzerv, dobozos mosószer tömö­ren. A göngyöleggel, ha már nem fér tőle, elballag az ösvény utca közepéig. Qtt van az üres üve­geknek és tojástálcáknak egy kamra. Kétfelé gazdálkodnak az áru­val és a göngyöleggel, négy utcá­val beljebb, az 1125-ös üzletben is, is, amely havi 300—400 ezer forintos forgalmával már tehe­tősebb. Mintegy kilenc-tíz négy­zetméter az a raktáralap, amely­ről a környék lakossága napi szükségletét fedezik. Kiss István­ná vezető kereskedő társaival nincs irigylésre méltó helyzetben. Egyszerre nem, rendelhetnek so­kat, sokfélét, hiszen úgyszólván centiméterekkel gazdálkodnak. A szódavíznek sincs hely. Egy íz­ben a liszt kifogott rajtuk, mert hiába rakták föl a mennyezetig, zárásig elkelt az utolsó csomagig. A göngyölegfélét — ezek értéke 20—22 ezer forint — egy közeli magánház kamrájában tartják. Noha zárt helyiség, aggasztó, hogy" a padlásdeszkák lógnak, és már a cserepekre látni... Milliókért egyensúlyoznak Ahogy haladunk befelé a keres­kedés világvégének számító — bár ma is igencsak szükséges — Hutter-szappant „reklámozó”, bolttól-, nem csökkennek, növe­kednek a raktározási gondok. Ki hinné, hogy a kecskeméti Jókai utcában levő 1106-os ön- kiszolgáló élelmiszerüzlet vevőit olyan raktári hátországból látják el, amelyből kezdő boltos már a második nap megszökne? Ám Szászvári Ferencné nem ma jött ide az üzletet vezetni — munka­társaival megszokta a bujkálást, a keresgélést. Az üzletből nyíló egyik pici raktár a vegyi áruké. Kilenc lép­cső benne a kilenc polc. Semmi több. A meszelt lépcsőkön a há­z:ak egykor — merthogy élés­kamra lehetett hajdanán. — ko­csonyát, szőlőt, diót tárolhattak. Ma .babaszappannal és mosópor­ral teli kartonokkal folytatnak ehelyütt csaknem sziszifuszi mun­kát Szászvári Ferencnéék. Ennél csak az a rosszabb, amikor a má­sik két raktárban az „egekig” rakott polcokon egyensúlyoznak, hogy valamit leemelhessenek. A valaminek, az áru(k)nak viszont súlya és ara van. 1972-ben még csak két-és fél-, tavaly pedig már csaknem a négyszereséért, kilenc és háromnegyed millió forintért vásároltak náluk a fogyasztók. Esik, vagy nem esik Mégis ... olyanok ők, mint egy tizenéves, akire a hatéves kora­beli ruháját erőltetik, noha már rég kinőtte. A fogyasztás itt is „elszaladt” a raktárfejlesztés mellett. Jobb futónak bizonyult, hála jólétünknek. Ám az adott helyzetben mégis több, mint könnyelműség; hogy a Jókai ut­cai boltosok — hely híján — a szomszédban, egy nedves, dohos sufniban kénytelenek tárolni húszezer forint értékű csomagoló­papírt,papírt, egyenként harminc- hetven forintot érő kartonokat, cukroszsákokat és tojástálcákat, amelyeknek állapota azon múlik: esik, vagy nem esik. Ha esik, Szászváriné nem rest, hogy egy nyaláb kartont bevigyen a bolt­ba, s ott szárítgassa. De hát mi ez az egészhez képest, amelyhez a februári ég ezúttal sem ke­gyes. A megyeszékhelyi 121-es vas­bolt — a református templom mellett — öt éve négy részre kü­lönült, hogy mozdulni tudjanak. Hatezerféle termékével maradt a vízvezeték-alkatrésztől a csavarig és a szegig sok egyebet kínáló törzsbolt, szomszédságában a szerszámrészleggel, míg vastele­pük, valamint színesfém- és mű- anyag-lerakatuk a város határá­ban kapott helyet. Szétdaraboltság Raktáraink még ennél is szét- szórtabban találhatók. Az Arany­homok szálló . mögötti 250 négy­zetméteres pinceraktárba tizen­két lépcsőn vezet le az út. Ez a tároló a gumitömlőké, a pvc-pad- lóé, a wc-cséSzéké és a csem­péké. Fáradságos munka vár a le- és a fölhordókra, de a leg­nagyobb baj inkább az, hogy a pincét jövőre szanálják, s búcsút vehetnek a bérleménytől. Van raktáruk a Bajcsy-Zsilinszky ut­cában is. De milyen? Földes, mennyezete nincs, cseréptetős. Mellette .egy másik, mennyezete farostlemezből való. Ez valami­vel jobb. Kályhákat, gázkészülé­keket és radiátort tárolnak ben­ne. Továbbmenve, a Szultán ut­cában, az egyik házban két 25 négyzetméteres alkalmi raktárát és , egy kukoricagórét bérel a „121-es”. Villany semelyikben, ami az udvari terménytárolónál még elfogadható. Ez utóbbi tár­ház a ventillátoroké. Csomagol­tam háromezer-háromszáztól tíz­ezer forintig terjedő értékben várják itt a nyarat és vevőiket a levegőmozgató szerkezetek. Ami a fenti raktárakban nincs meg, meglehet egy negyedikben, a Kandó Kálmán utcaiban. A ha­gyományos tűzhelyektől a tűzol­tó-készülékekig ' sokféle vasárut itt kaphatnak meg a vevők. De hogyan? — Ez a raktárunk a Nagyállo­más mögött van —, mondja Kis Elek János üzletvezető. — Olyan a sár arrafelé, hogy valóban da­gasztani lehet. Nyáron meg a por és korom telepszik áruink­ra. A vonatfüstnek ott a nyoma a zománcozott kádakon. Ha ve­vőt kísérünk ki, hogy kádat vá­laszthasson, portörlö ronggyal a zsebünkben indulunk vele kifelé, hogy a színét megmutathassuk. Raktárról raktárra vándorolni, — nem egyszer kettőbe^ háromba is elkísérjük a vásárlókat —, marokra fogni a mázsás tűzhe­lyeket, a blokkolás után még ez is kereskedői munka. Amellett viszont, hogy ennek a vásárlói­kereskedői raktárjárásnak éven­te rengeteg holt idő és holt fu­var az ára, a Szultán és a Kandó Kálmán utca közti távolság is nyorha-tékkal a raktári szétdara­boltság ellen szól. Ahol találtak megoldást A vasbolti zilált helyzetet az Alföld Áruházban megfontoltan, előrelátóan igyekeznek "kivédeni. Hegedűs -Ferenc igazgató számol azzal, hogy új raktár (vagy rak­tárak) építésére nincs pénz. Jól gazdálkodni a belső tartalékkal viszont lehet. Azért, hogy vagyo­nukat jobban óvják és hatéko­nyabbá váljék az ellenőrzés is, egységesen, egy kéz alá vonják a raktározást. Az idei első fél­évben felmondják az öt magán- bévleményüket Kecskeméten, és ezzel több mint kétszázezer fo­rintot takaríthatnak meg évente. Mivel a mostani hatszáz négyzet- méteres raktárnak akkora a lég­tere, hogy ott egy második rak­társzintnek is lesz'hely, ezt hasz­nosítva ezer négyzetméterre nö­velik a raktárterüket. Ésszerűbb szállítással, a tehergépkocsik maximális kihasználásával, jobb munkaszervezéssel és az értékesí­tési tevékenység fejlesztésével to­vább fog javulni a raktárhelyze­tük is. Ehhez az áruházi dolgo­zók is megadják a segítséget: órára készen rendet tartanak mind az egyes osztályokon, mind pedig a raktárakban. „Kinek rosszabb?” — vetettük föl cikkünk elején. Láttuk: üzle­te, boltosa, vevője, raktára, és — esetenként — a tulajdonosi szemlélet váltogatja. De rossz a megoldatlan raktárínség minde­nekelőtt az árunak, a megtermelt értéknek, ha helyenként nem ak­ként bánnák (vagy bánhatnak) vele, mint az ember munkájá­nak gyümölcsével. Kohl Antal A verseny ereje RENDSZERESEN figyelemmel kísértem a kongresszusi és felszaba­dulási munkaverseny híreit, eseményeit. A felajánlások, a plusz ton­nák, a minőség javítására, a határidők lerövidítésére tett vállalások mögötti erőfeszítéseket latolgatom. Jön a hír: az egyik bányánkban néhány ezer tonnával több szenet küldtek a felszínre a bányászok. Sok-e ez? Mennyi erőfeszítésébe, verítékcseppjébe, törődésébe került ez az ott dolgozó embereknek? És vajon mennyi fejtörést okozhat­tak kitalálóiknak az újítások?-Hány kilométerrel többet szaladgálnak a szövőnők a gépek között, hogy néhány százalékkal csökkentsék a selejtet? A munkaversennyel egyidejű az a tapasztalat, hogy az eredmé­nyeket nagyon nehéz mérni, még nehezebb összehasonlítani. De hit a verseny mégiscsak verseny, ezért szükséges valamiféle sorrendet is kialakítani, vállalva a megítélés szubjektivitását, azt, hogy az egyes erőfeszítések még ugyanazon a munkahelyen is csak nagyon nehezen vethetők össze egymással: Mennyivel ér többet az aranykoszorú az ezüstnél? Milyen anyagi vagy erkölcsi mértékegységben lehet kifejez­ni a kettő közötti különbséget? Ezzel egyáltalában nem a verseny mai értékelésének gondjait kí­vántam felidézni. Inkább azon töprengek, hogy vajon jó-e az a gya­korta előforduló sztereotip megfogalmazás: szocialista címért, bronz, ezüst, vagy arany koszorúért versenyző brigád. Persze a vállalások között a brigádnaplókban mindig meghatározzák azt is, hogy milyen helyezést szeretne elérni a versenyben a kollektíva, de a fő célja mé­gis az, hogy lelkesedéstől, tehetségtől és szorgalmától függően minél hatékonyabban járuljon hozzá munkahelyi feladatai megoldásához. A KONGRESSZUSI és a felszabadulási munka verseny értékelései­ben mindig ott szerepel az a tény, hogy a mostani vállalások minden korábbinál jobban követik aktuális gazdaságpolitikai céljainkat. A felajánlások elsősorban a termelés gazdaságosságának és minőségé­nek javítására irányulnak. Új kezdeményezések segítik az exportter­vek megvalósítását, a befejezésének meggyorsítását, a műszaki, tech­nikai haladást. Mindezek a tények adatokkal, tényekkel Kifejezhetőlc, bizonyíthatók. De viszonylag kevés szó esik manapság arról, hogy mi van ezek mögött a számok mögött? A munkafelajánlások egyértelmeűn azt tanúsítják, hogy a dolgozók általános egyetértésével találkozott az MSZMP Köponti Bízolt.ágá- nak felhívása a munka termelékenységének javítására, a termelés jo- vedelmézőbbé tételére, a népgazdaság exportképességének fokozására. A dolgozók nagy többsége nemcsak azt értette meg, hogy eddig elért eredményeinek megszilárdításához, haladásun lehoz a korábbinál jobb munkára van szükség, hanem azt is, hogy mindez változó szemléle­tet. munkastílust is követel. A vállalások nem csupán a verseny részt­vevőinek szocialista elkötelezettségét, cselekvőkészségét, lendületét biztosítják, hanem azt is. hogy megértették: saját eszközeiket, lehe­tőségeikét figyelembe véve hogyan segíthetik a legjobban központi céljaink megvalósítását. Persze az .ilyesfajta megfogalmazás túlságosan is sommás. Ha az ember tovább lapoz az újságokban, nem csupán jó hírekét talál. Baj van a kooperációval, a munkafegyelemmel, a minőséggel, sok tervcé­lunkat nem sikerült teljesítenünk, és sorolhatnánk még hosszan to­vább azokat a bajokat, amelyek évek óta napirenden vannak, s ame­lyekből csak nagyon nehezen tudunk kilábalni. HOGY IS VAN EZ? Az egyik oldalon elkötelezettségről, cselekvő­készségről beszélünk és soroljuk a verseny eredményeit, a másikon nedig arról panaszkodunk.; hogy sok helyütt gondok vannak a mun­kafegyelemmel, hogy egyes termékeink minősége csapnivaló, hogy iiányan és hányféleképpen szegik meg szocialista erkölcsi normáin­kat. Végül is melyik kép tükrözi igazából a valóságot? Mindkettő. Egyre inkább tény, hogy a szocialista munkaverseny morális és politikai hajtóerő, amely nagymértékben hozzájárul gaz­daságpolitikai céljaink megvalósításához, a szocialista szemlélet fej­lesztéséhez. Ugyanakkor az emberek gondolkodásában még kísért a múlt, még hatnak a régi. mai valóságunktól idegen erkölcsi normák. Sőt, tegyük hozzá, ebben nemcsak a múltunk kísért, számos napjaink szülte káros szemlélettel és gyakorlattal találhatjuk szembe magún-“ kát. A lendület és a visszahúzó erő tehát egyaránt létezik társadal­munkban eredményeink és gondjaink nagy része e kettősségből ered. Azzal kezdtem, hogy a szocialista munkaverseny eredményeit na­gyon nehéz tonnákban, forintokban mérni. Még ennél is nehezebb azt meghatározni, hogy a verseny mennyivel és hogyan járul hozzá a szo­cialista erkölcs, a személyi képességek, egyéniségek sokoldalú kibon­takoztatásához. Nem lehet mérni azt sem, hogy mennyire változtatja meg az emberek szemléletét, mennyire formálja gondolkodását. Mé­gis, a munkaverseny egész történetén végigvonuló tapasztalat az, nogv dolgozó százezrekben fejleszti a szocialista szemléletet. AZ MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelveiben is megfogalmazódott az a cél: a társadalmi élet minden területén feje­ződjék ki jobban, hogy a munka a legfőbb értékmérő. Ennek jelképe, dolgozóink erkölcsi, politikai tudatosságának fokmérője az, hogy mun­kaversennyel készülnek a kongresszusra és hazánk felszabadulásának 35. évfordulójára. Eddig elért eredményeik jelzik és igazolják, hogy mennyi tartalékunk van még kihasználatlanul a termelésben, s jel­zik azt is, hogy mennyi erkölcsi erő van az emberekben. A munkaverseny a hármas jelszó jegyében ez utóbbit is segíti fel­színre hozni, s gazdagítja résztvevőinek egyéniségét, szocialista elkö­telezettségét. K. L. MENETREND A vonat- és buszjáratok igazodnak a nyári időszámításhoz A legtöbb európai országhoz ha­sonlóan — mint ismeretes — az idén, április 6-án, hazánkban is bevezetik a nyári időszámítást. Az intézkedés nagy feladatot ró a közlekedésre, miután a szokásos menetrend kiadása nem esik egybe a nyári időszámítás kezde­tével, amely egyébként sem min­denütt egységes, bevezetési idő­pontja is eltérő. Emiatt a nemzet­közi vonatok közlekedését össze kellett hangolni, s ezzel együtt koordinálni a hazai legfontosabb csatlakozó vonatokat, és hozzájuk az autóbuszjáratokat is. Nemcsak az utasok tájékoztatását szolgáló menetrendet, hanem a mintegy 100 . szolgálati menetrendkönyv közül 15-öt — elsősorban azokat, amelyekben a nemzetközi gyors, személy-*- és tehervonatok szere­pelnek — ugyancsak át kell dol­gozni. A MÁV hivatalos menetrendje eddig egy évre szólt, a mostani is május 31-ig érvényes. Emiatt az óraigazítás napjától a május 31- ig terjedő csaknem két hónapra úgynevezett II. számú pótlást ké­szítenek, amely mintegy 100 ol­dalon tartalmazza az időszámítás változásából eredő módosításokat. A pótlás már készül 120 ezer pél­dányban, és március második fe­lében jelenik meg, díjmentesen adják a menetrendkpnyvvel ren­delkező utasoknak. A vasút az idén két hivatalos menetrendet ad ki: június 1-től szeptember 27-ig lesz érvényes a nyári menetrend, szeptember 28- tól 1980. május végéig pedig a téli menetrend, amelyben azonban már figyelembe veszik a jövő évi nyári időszámítást is. A Volán elsősorban a vasúthoz csatlakozó belföldi járatainak változása miatt ad ki — ugyan­csak díjmentesen — április 6-tól május 31-ig érvényes, 44 oldalas pótlékot a mostani menetrend­könyvének első és harmadik kö­tetéhez. A ,30—30 ezer példány­ban készült pótlás mintegy 1500 Volán-járat változását tartalmaz­za. A nemzetközi buszjáratok me­netrendjét nem érinti a nyári idő­számítással járó módosítás, mi­után ezek a járatok égyébként is a nyári idényben, szeptember vé­géig közlekednek. A Volán június 1-től továbbra is egy évre szóló menetrendköny­vet ad ki, s ehhez csatol majd jövőre, a nyári számítás idejére érvényes, 100—120 oldalas kiegé-. szítést. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom