Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-01 / 26. szám

1980. február 1. • PETŐFI NÉPE • 5 ELVÁLASZTHATATLAN: KÖZÉLET ÉS MAGÁNÉLET ősbemutató a kamaraszínházban • Próbajelenet. Borbáth Ottilia, Sándor János, Mátray Márta, Fekete A Kelemen László Kamara­színházban azt mondja Sándor János Jászai-díjas rendező az üres nézőtéren a Kapuk Thébá- ban mai sajtóbemutatója előtt: — Mészfehér oszlopsort kép­zeljenek a nézőtér felé tágított, dísztelen színpadon. Ebben a bó- dítóan fehér közegben küzd egy­mással és önmagával, a kísértő múlttal és a riasztó jelennel Laiosz, Théba királya (Fekete Ti­bor. Jászai-díjas, illetve Szirmai Péter), felesége Iokaszté (Borbáth Ottilia és Mátrai Márta; erről a fontos és-ről szólok még), Kréon, a város kormányzója (Blaskó Ba­lázs), valamint Teiresziasz (Len­gyel János), mind mosottfehér- ben, csupán az őrök ejtőernyős terepszínben. — Három változatát ismerem Ördögh Szilveszter új drámájá­nak. A színre kerülő a legrövi­debb, hetven-nyolcvan perces. Mi volt a változtatások indítéka, célja? — Annyira szervesnek éreztük a művet, hogy egyszerűen nem találtunk szünetnek való helyet. Ezért is tömöritettük úgy, hogy a közönség egy ültőhelyében vé­gignézhesse. Fikarcnyit sem vál­tozott a mondanivaló. Az ismét­lődő tételekből húztunk ki néhá­nyat; ezek hatásosak zenemű­vekben. könyvekben, a színpad törvényei mások. A prózaíró di­cséretes erénye at alaposság itt- ott még túlzottan befolyásolta a drámaszerzőt. — Hivatkozott az évezredekkel ezelőtti történet időszerűségére. Min alapozódik ez a megállapí­tása? — Az ősi város kapui előtt fel- idéződő eseményekből következő emberi alaphelyzetek ma is ki­alakulhatnak falun és városon, hivatalokban és gyárakban, Tibor. (Tóth Sándor felvétele) tuáció mentesít az előzmények magyarázatától. Szó sincs ürügy­nótáról, jelen társadalmi helyze­tünk szókimondást igényel. így áll a kérdés: Közéleti sze­replésemmel védhetők-e a ma­gánéletben elkövetett hibáim, mulasztásaim, ezek átháríthatók-e a közéletre. A válasz: nincs föl­mentés. A magánélet tisztasága úgy alapfeltétele a közélet tisz­taságának, mint a közéleté a magánéletnek. — Befejezésül hallhatnánk va­lamit a szereposztásnál említett — Iokasztét ketten formálják, legtöbbször mindketten a színen vannak. Az egyik felteszi magá­nak a kérdést, hogy ki vagyok, mit, hol rontottam el. Kivetült emlékképe „a másik’’, ö soha­sem szólal meg, csak viselkedik, így olyasmi is kiderül, hogy én makacsul így emlékszem valami­re, makacsul el akarom hitetni magammal — például — hogy akkor kedves voltam, noha nem így történt, mint ez a másik ma­gatartásból kiderül. H. N. Irodalom lemezeken A^,.őszi„ H.UNpAROTON-p^pok alkalmából megjelent és röyjd- idő alatt- elkapkodott Shakespeare- drámalemez, a Rómeó és Júlia si­kere gondolkodásra kell, hogy késztessen bennünket, mennyire élünk az irodalmi lemezkiadás le­hetőségeivel ! Mi a valós helyzet ma a lemez­fronton? A vásárlóközönség ér­deklődése azt bizonyítja: van lét- jogosultságuk az irodalmi, a mese- és történelmi-politikai lemezek­nek! Egyre többen keresik ezeket, és egyre nagyobb mennyiségben vásárolják. Mit mondanak a szakemberek? Még mindig kevés van ezekből a lemezekből, de ahhoz képest, ami korábban volt, jó hírekről, előbb- relépésről, tervekről, határozott tematikai bővülésről adhatunk számot. A HUNGAROTONNAK gyakor­latilag három esztendeje adódik bővebb lehetősége, az újonnan fel­épült dorogi lemezgyár révén; hogy ne csak zenei témájú lemezeket gyártson. A három prózai műfaj közül pillanatnyilag az irodalmi leme­zek sorsa került előtérbe. A HUNGAROTON szerkesztői egyelőre „adósságaikat törlesztik”, mint azt maguk állítják. A meg­jelent művek között örvendetes módon már ott találhatjuk a Tol­dit, a János vitézt. Az apostolt, a Bánk bánt, a Csongor és Tündét, Az ember tragédiáját, és az első nem zenei sikerről tanúskodó aranylemezt, az Ady-verseket La- tinovits Zoltán tolmácsolásában. Eddig 70 000 példányban fogyott el 1 Döntés született újabb magyar klasszikusok kiadásáról is. A kö­zeljövőben Balassi Bálint versei, Arany János Oszikék ciklusa és egy újabb József Attila-válogatás (Latinovits előadásában) kerülnek a boltokba. Természetesen nagyon sokan vá­rakoznak még megjelenésre a ma­gyar klasszikusok panteonjában. Es itt vannak még a kortárs köl­tők is. A szerkesztők rájuk is gon­dolnak.' 'Illyés Gyula, Juhász. Fe- •renc. Nagy László, Váci Mihály már a „halhatatlanok” között van­nak, és kapható már Pilinszky Já­nos verses lemeze is. Az idén Weöres Sándor és Vas István le­mezeit is megjelentetik. Már kuriózumlemezekre is gon­dolnak. Ugyancsak 1980-ban jele­nik meg Vörösmarty verse, a Vén cigány, öt nagy színész (Ödry Ár­pád, Somlay Artúr. Mensáros László, Latinovits Zoltán és Gábor Miklós) előadásában. A lemez má­sik oldalán pedig az Ódát hallhat­ják majd szintén több színész in­terpretálásában. Ezek a variációk már bizohyos energiatartalékokról árulkodnak. A szándék nemes, kerüljön a vers a zene közelségébe! Hiszen" nemcsak a zene, de a vers is le­mezre kívánkozik. Ezt vallják a HUNGAROTON irodalmi szer­kesztői. Már nincsenek elképzel­hetetlen ötletek. A tamáskodók is meggyőződhettek arról, hogy min­den fajta irodalmi kivitelezés lét- jogosultságot kaphat. Ezért fogam- zott meg már az ötletek sorában Edgar Poe Hollójának variánsle­meze is. Az őszi HUNGAROTON-napok olcsóbb — ötven forintért áru­sított — lemezei nem utolsósor­ban az irodalmi lemezek népsze­rűsítését voltak hivatottak szol­gálni. Az akció igazolta a nemes szándékot. A Rómeó és Júlia 4000 példányban kelt el a bol­tokban,' nagyon is tüneményes gyorsasággal. Ám miért ily ke­vés? Mert csak ennyi volt kap­ható? Mert csak ennyi dobozt tudtak biztosítani a kereskede­lem számára. Ez a nagy gond­juk továbbra is! A csomagolás! A HUNGAROTON igyekszik odafigyelni a közönség jelzéseire, kívánságaira. A hanglemezbol­tokból szervezetten is eljutnak hozzájuk a kérelmek. így jöttek rá időközben, hogy a legkisebb gyerekeknek még mindig nincs meselemezük! Az irodai rmlemez-teryeky ame­lyekből csak néhányat ismertet­tünk, biztatóak. Vannak nagyobb szabású elképzelések is. Már ki­dolgozott és megvalósítás előtt álló „világirodalmi válogatásról” is szólnunk illik. A rádióban el­hangzott sorozat alapján szeret­nék útjára bocsátani azt az öt lemezből álló „világlíra” soroza­tot, amely az ókortól majd nap­jainkig »ólaltatná meg a költé­szet remekeit, gyöngyszemeit. Felbuzdulva a Rómeó és Jú­lia sikerén, újabb drámalemezek kiadására gondolnak. Folytatni akarják a tizenkét nagy színész portréját bemutatandó színház- történeti sorozatukat. Bajor Gi­zi és Rátkay Márton lemezei már készen vannak. Kísérleteznek epikai művek és epikus szerzők bemutatásával is. Móricz Zsigmondról két lemezt készítettek, és elkészült Karinthy Frigyes Utazás a koponyám kö­rül című könyvének rádiófelvé­tele. Veres Péter, Déry Tibor és Németh László „szellemi arcula­tát” is szeretnék bemutatni egy- egy lemezen a következő időszak­ban. Az irodalom mellett jelentős gondjuk a történelmi és politikai lemezek gondozása. Válogatásaik egyre szélesebb kört fognak át. A történelmi nagyságok panteonjá­ból most kerülnek ki Károlyi Mihály-, Lukács György-, Mün- nich Ferenc- és Rajk László-le- mezek. Nyolc nagy meselemez között válogathattak a felnőttek gyere­keiknek. Felújították a Kis Mukk csodálatos történetét, megjelent az Alice Csodaországban, drama­tizálták Benedek Elek meséit is. Az idén is csinos kis gyűjte­ményt állítanak össze. Kiadják Dómján Edit rádiós meséit, és Arany János Rózsa és Ibolya című elbeszélő költerhényét is. Mindez azonban csak ízelítő a szép tervekből. Hadd adjunk hírt végezetül még egy nagy volumenűnek ígér­kező vállalkozásukról. Iskolások­nak — kezdve az általános má­sodik osztálytól a középiskolákig — irodalmi szemelvényeket kí­vánnak megjelentetni gazdag választékban. Az 1979-es év frontáttörést ho­zott a prózai lemezkiadásban! Az. alkotók, a szerkesztők zöld utat kaptak.. Igyekeztek is élni le­hetőségeikkel, meggyőzvén a ké­telkedőket arról, hogy szükséges és hasznos, s nem utolsósorban keresett árucikk az irodalmi vagy éppen történelmi—politikai le­mez! Nem is szólva a mesékről. Reméljük, az új év tervei meg­valósulnak, és a technikai aka­dályok elhárulnak a rugalmas, az igényeknek megfelelő meny- nyiségű lemezkiadás elől. Sz. B. Új könyvek Sokáig nem értették sem írá­sait, sem festészetét annak a mű­vésznek, akit Ady, Juhász Gyu­la, Keleti Artúr is nagyra érté­kelt. Gulácsy Lajos nem sora­koztatható be egyik izmushoz sem, talán az angol preraffaelis- tákhoz hasonlítható leginkább az a különös, néhol paranoiás képi látásmód, ez az álmodó fantázia, melynek aztán csak évtizedekkel" később támadtak lelkes tisztelői és gyűjtői. írtak róla ismertető­ket, egy kismonográfiát is már 1622-ben. de arra ez idáig még senki sem vállalkozott, hogy élet­művét, a rejtélyeset, a könnyen félreérthetőt megvilágítsa. Gulá- csynak gyűjteményes kiállítása mind ez idáig nem volt — ki­véve a nevezetes 1966-os székes­fehérvári bemutatót, mely úttörő volt ugyan, de az életműnek csak egy részét mutathatta be. Most a Corvina Kiadó gondo­zásában jelent meg Szíj Béla mo­nográfiája Guilácsyról, az első tu­dományos igényű összefoglalás, mely nemcsak a festőt, hanem az írót is bemutatja — jószerivel eddig ismeretlen képei, kéziratai alapján. Gulácsy értékelését nemcsak a teljes áttekinthetőség hiánya, hanem az is zavarja, hogy jó néhány kritikusa művé­szetét a pszichopatológia felől közelíti meg. Köztudomású, hogy Gulácsyt az első világháború ki­törése annyira megrázta, hogy idegileg teljesen összeomolva in­tézetbe került, de ott is folytatta különös álomvilágú, néhol roko- kós hangulatú festészetét. írói próbálkozásait. Kritikusai — a könnyebb ellenállás irányában később aztán minden művének magyarázatát innen eredeztetik, még azokat is, melyek az ideg­összeomlása előtti időben kelet­keztek. Szij Béla, Gulácsy legjobb ma­gyar ismerője minden elfogult­ságtól mentesen, szigorú esztéti­kai mércével rajzolja fel a zse­niális festő életművét. A kötet olvastán, s mindenek előtt a szí­nes reprodukciókban gyönyör­ködvén — melyek így együtt még soha nem voltak láthatók — egyre sürgetőbb igény támad az emberben egy gyűjteményes, életművét bemutató kiállítás iránt. Egy kiállítás egyébként önma­gában is művészet, elrendezésé­vel, vizuális látványával, önálló esztétikájával, didaktikai hatásá­val vagy a felhasznált anyagok, ; formák sökaságával és egységéi “ vet.- "E - témának - adja- -széles ská­láját a Corvina " Kiadó Műrészét és elmélet című egyre jobb és izgalmasabb sorozatának új kö­tete, Gergely István műve: A Kiállítás művészete. A szerző a kiállítást mint a komplex kom­munikáció egyik formáját mutat­ja be. részletezve annak kifeje­zési eszközeit és módszereit, a legkülönféléb kiállífástípusok jel­lemzőit. A tervezéstől a kivite­lezésig, a megrendelő elképzelé­seitől a közönségig részletesen, a téma nemzetközi szakirodaimá­nak birtokában vázolja fel a bel­ső téralakítás e sajátos művésze­tét. (KS) 4 ŰTTÖRŐÉLET Matematikusok vetélkedője A Magyar Úttörők Szövetségé­nek megalakulása óta visszatérő programja a különféle tanulmá­nyi versenyek, vetélkedők meg­rendezése. Ebben a mozgalmi esz­tendőben úttörő-matematikusok vetélkedőjére is sor került, két korcsoportban, hetedikeseknek, illetve nyolcadikosoknak kínáltak tudásmérő lehetőséget az úttörő- elnökségek. Napjainkra már valamennyi já­rásban és városban lezajlottak ezek a vetélkedők. Ezúttal a kecs­kemétiről számolunk be részle­tesebben. A megyeszékhely elnökségéhez harminckét csapattól összesen öt­venhárom hetedikes és nyolcadi­kos pajtás nevezése érkezett be a megadott határidőig. - Néhány úttörőcsapat vezetősége élt azzal a lehetőséggel, hogy a csapatve­télkedőn kiemelkedően szereplők közül nem két, hanem öt úttörőt küldött a versenyre. A város úttörőelnöke, Tubák István, a Kodály Zoltán Ének- Zenei Általános Iskola úttörő- csapatának vezetőit kérte fel a vetélkedő lebonyolítására. Az elmúlt hétfőn, a Tinódi Lan­tos Sebestyén úttörőcsapat veze­tője és az iskola igazgatója kö­szöntötte a részt vevő pajtásokat, majd a Budapestről kapott felada­tokat tartalmazó borítékokat fel­bontották. öt-öt feladat megoldásához foghattak hozzá a négy teremben helyet kapott versenyzők, hogy a rendelkezésükre álló 90 perc alatt megtalálják a megoldásokat. A nagyszerű technikai feltételek nyilvánvalóan hozzájárultak a jó eredmények megszületéséhez, — ez volt az értékelő pedagógusok véleménye. A bíráló bizottság tag­jai, élükön Magos Andrással, még a délelőtt folyamán elkészítették a megoldások alapján elért érték­rendet — és kihirdették a jelen­levők előtt. A hetedikesek közül a legtöbb pontot Lengyel György (Molnár Erik iskola), Kiss Róbert (Lenin- városi iskola), illetve Balogh Eme­se (Zója utcai iskola) érte el. A nyolcadikosok csoportjában a megszerezhető harminckét pont­ból harmincegyet Lengyel Zsolt kapóit, így,.Lejt első.., A. második, helyet Br.enyó Péter (Kodály Zol­tán iskola), á harmadikat Nagy Márton (Tóth László iskola) érte el. ök, hatan a február 18—19-én sorra kerülő megyei vetélkedő kecskeméti résztvevői lesznek ez­zel az eredménnyel. Az esemény zárórészeként a ve­télkedőre érkezett pajtások ked­ves ajándékot kaptak a vendéglá­tó Tinódi Lantos Sebestyén úttö­rőcsapat egyik rajától: a barkács- műhelyben logikai készletet csi­náltak, részükre, hogy a 100—200 forintos könyvutalványok mellett ezek' legyenek a jutalmak. A fejtörőket kedvelő hetedikes, nyolcadikos úttörőknek a verseny­feladatok közül egyet kiválasztot­tunk, rejtvényként közöljük. A megfejtők közül négyen Walter Krämer: Üj látóhatárok — című művét nyerhetik meg. Várjuk te­hát a megfejtéseket február 7-ig, a szokásos módon, levelezőlapon, szerkesztőségünk címére. (Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét 6001. Pf. 76.). A levelezőlap cím­oldalára most is írjátok rá: Űt- törőrejtvény! Tudósítóink írják Dávid Márta, a méheslaposi Ál­talános Iskola úttörőcsapatának krónikása, örömmel számol be le­velében arról, hogy szüleik és a csapatot patronáló üzemek, válla­latok dolgozóinak közreműködésé­vel nagyszerű ajándékot kaptak: elkészült a csapat játékudvara, korcsolyapályája! A hideg napo­kon már javában használják a valamennyiük számára nagy él­ményt jelentő pályát, amihez a csapat minden kisdobosa és úttö­rője hozzájárult a hulladékgyűj­tésből származó ötezer forinttal. A munkákhoz nagy segítséget nyújtott testnevelő tanáruk, Kis Péter is. A szokásosnál hosszabb téli va­kációról küldött beszámolót Far­kas Ági, a kecskeméti Petőfi Sán­dor iskolából. „Rajukból többen voltak a téli szünidőben Jugoszláviában, Cseh­szlovákiában, néhányan pedig a Mátra havas lejtőivel ismerked­tek. Az igazi szünet mégis január 2-án kezdődött, hiszen a kará­csony, szilveszter ünneplése ne­künk is sok izgalmat jelentett. Januárban viszont sok mindem« jutott idő: olvasásra, mozira, színházra, szánkózásra.” Kalocsáról, a Csatorna utca 3- ból írt Sárközi Csilla, arra kérve az Úttörőéletet, hogy szovjet pio­nírok címét küldje el részére, mert néhány osztálytársával egye­temben levelezni szeretnének 11— 14 éves pajtásokkal. Címünk nincs, de arra kérjük a rovat ol­vasóit, hogy küldjenek a kalocsai pajtásoknak a meglévőkből, - hogy mihamarabb ők is örüljenek válaszoknak:s ti (Levelező-£zákkö-’ rökben is biztosan van tartalék­cím.) S. K. Rejtvényfej tőknek Papírgyűjtés alkalmával Pista az el­ső héten annyi papírt gyűjtött, ameny- nyi a Jancsi által gyűjtött mennyiség háromnegyed része. A második héten Pista 14 kilogrammot gyűjtött. így a Jancsi áltai gyűjtött papírmennyiség a háromnegyed része lett a Pista által gyűjtöttének. Mennyit gyűjtött Pista, mennyit gyűjtött Jancsi? (A megfejtéshez természetesen nem elég a két végeredmény számadata — a levezetést is közölni kell!) FILMJEGYZET A moziplakátok csodálatos, ritka érdekességű szereplőgárdát ígérnek. A „Forma 1” címet viselő, s nálunk Sebességláz címmel forgalmazott olasz riportfilm azonban alig kínál többet, mint sovány és eléggé érdektelen kérdésekre adott jellegtelen, legtöbbször a lényeget elfedő válaszokat a nagy au­tógyárak világhírű és kitűnően fizetett verseny­zőiről. A narrátor-riporter szerepében a rendkívül szem- revaló Sydne Rome jelenléte sem tudja legtöbb­ször megóvni az unalomtól a kérdezz-felelek játék­ra kényszerített nagy versenyzők jeleneteit. Igazi érdekességet jelenthetnének a néhány évvel ez­előtti nagy versenyekről készült hiradóriportok egyes részletei. Köztük találhatunk igazán meg­rendítő pillanatokat. Ezek nagy része fekete-fehér felvételekből adódik és a leglátványosabb kataszt­rófákat, összeütközéseket, máglyahalálra ítélt ver­senyzők kínos pillanatait mutatják. A versenyzők, akik megszólalnak a filmben, lényegében azt vall­ják, föl sem merül bennük a verseny közben, hogy félni lehetne bármiféle katasztrófától, ök nem is­merik a félelmet, mert ha az jelentkezne, azonnal abbahagynák a versenyzést. Ezt mondja a legtöbb­ször megszólaltatott Niki Lauda, aki az utóbbi idő­ben valóban felhagyott a Forma—1 viadalokon va­ló részvétellel és „takarékos ember" lévén, szerény polgári foglalkozást kezdett, repülővállalatot alapí­tott, melynek egyik pilótája ő maga. Niki Lauda \ egyébként egy alkalommal csaknem biztos tűzhalál kockázatát vállalta, s csak a plasztikai sebészek mesteri munkájának köszönhető, hogy rokonszen­ves, gunyoros arcvonásait nem csúfították el a ha­talmas égési nyomok. De hasonlóan rokonszenve­sen nyilatkozott a nem kisebb kockázatot vállaló többi versenyző: James Hunt, Mario Andretti és a mostani nagy bajnok, Eddie Cheevert. Volt köztük egy olyan is, aki az egyébként elcsépelt, többsé­gükben szabványos kérdésekre nem közhelyekkel válaszolt, hanem nagyon őszintén elmondta, hogy ő azért versenyez, mert „akkor sokat lehet keresni és nem kell dolgozni”. A film viszont eleven cáfo­latát mutatta ennek a naiv álláspontnak, mert a versenyzők bizony halálosan kemény munkát végez­nek és a legnagyobbat, az életüket is kockáztatják a bűvös 300 kilométeres sebesség közelében. Így hát ha nem is volt igaza a válaszadó versenyzőnek, az őszintesége becsülendő. • Képünkön: a két leggyakoribb szereplő a filmből: Niki Lauda és a riporternő szerepében Sydne Rome. A két rendező minden bizonnyal csak a jobb anyagi lehetőségek érdekében élvonalbeli színésze­ket if szerepeltet, egyiket-másikat egészen mulat­ságos körülmények között. Vgo Tognazzi és Vittorio Gassmann például úgy kerül a filmbe, hogy tenisz­mérkőzésen látjuk őt néhány visszaütést elhibázva. Muhammad Ali, a csoda-sportember, aki csaknem istennek kiáltotta ki magát, egyenesen kijelentette — ez volt szereplésének lényege —, hogy ő a maga részéről szívből utálja az ilyen dolgokat, mint az autóversenyzés. Komolyra fordítva a szót, azért érdemes megje­gyezni, hogy az autóversenyzésről nemcsak ilyen limonádéízű közönségfilmet lehetett volna csinálni. Olyanféle, jó információkat tartalmazó összeállí­tás is elképzelhető lett volna, mint például ami a repülés történetével kapcsolatban most fut a te­levízióban. De említeni lehetne az ugyancsak olasz meg spanyol rendezők által készített útifilmeket, ismeretterjesztő sorozatokat a nagy vasútokról, az iszlámról, Indiáról stb. A Sebességláz című filmben a rendezőpáros mindezt elmulasztotta és csak az átlagnéző szen­zációkhoz való vonzódására épített mindent. Ezért van az, hogy ami igazán érdekes lehetett volna eb­ben a témában, az lemaradt a filmvászonról, ami pedig hatásvadászó közhely, az mind megtalálható ebben a nagy apparátussal készült, szuperproduk­ciónak kikiáltott alkotásban. Cs. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom