Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-05 / 29. szám

1930. február 3. • PETŐFI NÉPE • 5 Pathó Pál fizetése Ismerte-6 Petőfi verse főszereplőjét? „Ej, ráérünk arra még!'' Ki ne ismerné Petőfi Sándornak e szállóigévé lett verssorát, amely­ben a patópálos restséget, nem­törődömséget, tunyaságot állítot­ta pellengérre? Azt azonban ke­vesen tudják, hogy valószínűleg nem kitalált alakról szól a költe­mény. A Pathó család ugyanis létezett, bár a verstől eltérően egy „h" betű is szerepelt ne­vükben. A Szőgyénben élt Pathó család 1718-ban kapott nemesi levelet. Az ősi Pathó Pál Esztergomot képviselte a pozsonyi kamaránál. Utódja. a vers feltételezett ihle- tője, megyei biztos, azaz tiszte­letbeli szolgabíró volt a Bécs— Budapest között épülő vasútnál. S hogy mire volt rest, mire nem, arról ékesen beszél a most be­mutatott levél, amelyet a „mél- tóságos Királi Biztos Úrhoz" cím­zett, és 184!f. október 19-én kel­tezett. ,.Alulírott folyamodom avégett: én folyó év március hónap 12-én 0 Méltósága Andrási József ak­kori Királi Biztos ur által Pár­kányi Járásba Koller Kerületében szolgabírónak kineveztettem; folytatván ezen hivatalomat, mind az ideig, még felséges urunk, Királunk kormányzását a magyar hadsereg meg nem za­varta, s én kétszer hurtzoltat- tam a magyar katonatisztek ál­tal gyalázatosán, amiért urunk Királunk kormánya alatt hivata- loskodtam ... Azon időre minden fizetésem benne vagyon a megye cassájába. bár hányszor kértem járandó fizetésemet, a cassában pénz soha nem volt, amit adó­szedő urak megbizonyíthatnak, hogy semmit fizetésemből ki nem kaptam: minél fogva nagy alá­zattal kérem méltóságát, méltóz- tasson erántam kegyességgel ki­adatni. Továbbá esedezem nagy alá­zattal, méltóságodnak édesatyai színe előtt: ha a bejövendő új rendszer szerint talán némi új hivatalok is állitatnának, méltóz- toison erántam kegyes pártfogás­sal lenni, s tellyes hatalma sze­rint engem megvigasztalni; nem követtem én el nagy hibát; és soha ellenféllel nem tartottam; pártütö nem voltam: mindenkor a felsőbbségnek hódolván híven szolgáltam. Alázatos könyörgéseim után tnagamat kegyes pártfogásába ajánlott--mély--tiszf,elettel vagyok iűéltóságodnak. alázatos szolgája ath& ’Pál. rkp. Szőgyeii' ’ Es hogy miért nem kapott fi­zetést Pathó Pál? Erre is felele­tet kaptunk az akta hátára irt. három nappal később keltezett válasszal, amely így szólt: „Minthogy szokásba soha sem volt. hogy a tisztviselők fizeté­sét hajdúik nyugtassák{ ki nem fizettem". Azaz Pathó Pál arra nem volt rest, hogy hosszú le­vélben kérvényezze fizetésének kiutalását, de arra már igen. hogy el is menjen érte. Olyan dokumentumok is is­mertek, amelyek szerint feltéte­lezhető, hogy Petőfi nemcsak hal­lott a hanyag nemesről, hanem ismerte is. B. E. A késői feudalizmus kora Tanulmányok Bács-Kiskun múltjából * A szűkös, meglehetősen nehéz körülmé­nyek között munkálkodó levéltárosok a* me­gyeszékhelyen az utóbbi esztendőkben ör­vendetesen sokat és sokfeleképpen hallat­nak magukról. Az iratok begyűjtése, őrzése és feldolgozása mellett külön-külön és együt­tesen tudományos kutatómunkát is folytat­nak rendszeresen. Ennek eredményeképpen immár kétféle kiadványsorozat is elindult útjára. A Bács-Kiskun megye múltjából el­nevezésű sorozat vaskos második kötetét nemrégiben készítették el a kecskeméti nyomdában, Iványosi Szabó Tibor levéltár­igazgató szerkesztésében. A mindenképpen tanulságos könyv csaknem hétszázoldalas, ezer példányban látott napvilágot, és A ké­sői feudalizmus kora alcímet viseli. A négy esztendővel ezelőtti első kötet terjedelmében és szín­vonalában egyaránt alulmaradt e mostaninak. A régebbinél ran­gosabb szerzőgárda tagjai alapo­sabb forráskutatást végeztek, következetesebben dolgozták fel a rendelkezésükre álló forrás­anyagokat. Szembetűnőbb ia szer­kesztői koncepció; az egyes írá­sok nyelvi-atiláris értékei külön figyelmet érdemelnek. És nem utolsósorban az eddiginél tel­jesebb és valósabb képet feste­nek a megye egy meghatározott időszakáról. A jóleső öröm mellett olvasás közben nem egy elgondolkoztató, továbbgondolásra érdemes meg­figyelést tehetünk. Azt például, hogy különféle mellékletek — táblázatok, kimutatások slb. — a szöveghű, csatolt forrásanyagok és az elburjánzott jegyzetek ne­hezítik az olvasást. Érthető ez. ha figyelembe vesszük, hogy a szokásosnál terjedelmesebb ta­nulmánykötetnek 'több mint a felét teszik ki a fent említettek. Mivel részben elemző tanulmá­nyokat tartalmaz a kötet, rész­ben pedig okmánytárnak, doku­mentumgyűjteménynek, tehát amolyan forráskiadványnak fog­ható fel. ezért jórészt ..vegyes- felvágott”. másszóval meglehe­tősen eklektikus a könyv. Szerintünk minden szempont­ból kiemelkedik a tanulmány- gyűjteményből Mészáros László nagy vállalkozása, aki kétszáz- harminc oldalon (!) tárja az ér­deklődők elé mindazt, ami a XVI. századi Kecskemét gazda­sági életéről és népéről tudni ér­demes. Többek között' az anyagi, gazdasági, termelési viszonyokat,. az adózási rendszereket és for­mákat. a vallási viszonyokat elemzi, bő forrásanyagra támasz­kodva. De szemléletes képet ka­punk tanulmánya olvasása köz­ben az itteni bérelt ouszták hasz- nosítÉgággJr.ji ^az^j i áWós j helyzetéről, a kézműiparról, piar­cokról és vásárokról stb. Külö­nösen érdekes adalékokkal szol­gál a szerző azzal kapcsolatban, hogy a hírős Városnak miként és hogyan alakultak kapcsolatai az ország más városaival, vidé­keivel. Szolaál igazi meglepetés­sel is Mészáros László: Meggyő­zően bizonyítja, hogy Kecskemét XVI. századi kulturális élete jó­val gazdagabb, sokszínűbb volt annál, mint az a köztudatban eddig szerepelt. Csak sajnálni tudjuk, hogv a szerző nagyszerű tanulmánya közben mérgelődünk is. Uavanis következetesen elfelejti jelezni, hoev kiktől, melv szerzőktől idéz. olykor a szokottnál sokkal bő­vebben. nem egyszer harminc­negyven sort is. Viszont a csa­tolt kitűnő bibliográfia kárpótol bennünket e bosszankodásokért. Véleményünk szerint a kötet másik legizgalmasabb, legszín­vonalasabb tanulmánya Novák Lászlóé. Az alábbi címet visel'i: Pest—Pilis—Solt vármegye alföldi vidékeinek településrendszerei a XVIII. században. A szerző a mai Bács-Kiskun területén levő egyes településeknek egykori vá­laszait dolgozta fel, azokat, me­lyeket 1768-ban az űrbéli kérdő­ívekre adtak. Az ugyancsak ter­jedelmes írás a vidék és az e vi­déken élő ember egymásrautalt­ságának, a lakosság életberen­dezkedésének. településrendsze­rének szemléletes taglalása. Elénk tárja az egykori birtokvi­szonyokat, érzékeli az úrbérren­dezésnek a jobbágygazdaságokra tett hatását. Megismertet a ti­zennyolcadik századvégi határ­használati gyakorlatokkal. A szántók, a kaszálók, szőlők, lege­lők, erdők stb. használati mód­jaival, valamint elénk tárja az egyes települések funkcionális tagolódását; méghozzá ugyan­csak bőséges adatokkal alátá­masztva. Különösen érdekes számunkra az, ahogyan a három város (Kecskemét. Nagykőrös, Cegléd) — régi életét összeha­sonlítja. Meggyőzően bizonyítja, hogy az említett században tá­junkon miként erősödött tovább a mezei kertes művelés. Adattá­ra — a Mária Terézia-féle úr­bérrendezés kilenc pontos kérdő­ívére adott válaszok szöveghű közlése — a régebbi történések iránt érdeklődő olvasók számára egyenesen lenyűgöző. Sok hasz­nos adatot találunk többek kö­zött Akasztó. Apostag, Marta, Bátya és Hajós történetére vo­natkozólag. Kecskemét város Tanácsa 15—19. században — ez a Bálintné Mikes Katalin oldalas » taniUtgár^Lnak^ adatokkal, szolgál a mai számára a lakosok számának alakulásáról, a betelepülésekről.- a kézműipar fejlődéséről. Meg­győzően bizonyítja többek között a város egykori tekintélyes tör­ténetírójának, Hornyik Jánosnak a tévedését. Elemzi továbbá a városvezetőség (magisztrátus) munkáját, a város és a földesúr viszonyát, és szemléletesen is­merteti meg velük Kecskemét egykori vezető testületéinek ösz- szetételét. Meggyőződésünk azon­ban. hogy amennyiben a témá­ban otthonosan mozgó szerző időben kevesebbet markol, ta­nulmánya még elmélyültebbé válhatott volna. . Helyszűke miatt — és termé­szetesen nem a kötet többi írá­sának lebecsüléséből — az aláb­biakban néhány mondat ereiéig igyekszünk felhívni a figyelmet az egyes tanulmányokra. Iványo­si Szabó Tibor munkája — Há­rom katonai összeírás a Rákóczi szabadságharcról — hézagpótló. Különösen tetszik az, hogy az eddigi téves adatokat, megállapí­tásokat bírálja. Nem egyszer az igazi szaktekintélyekét is (Hor­nyik János. Kosáry Domokos). Az általa feltárt és most közzé­tett korabeli források nyelvi, nyelvjárási szempontból is fi­gyelmet érdemelnek. Értékes adatokkal szolgál a népesség összetételével kapcsolatban. Meg­győzően bizonyítja, hogy a harci események mennyire károsan hatottak többek között az e táj­ra oly jellemző rideg pásztorko­dásra. Erénye, hogy a forrásokat kellő kritikával kezeli, más for­rásokkal egybeveti. Gyetvai Péter írása — A tiszai korona-kerület újranépesedése a 17. században — első látásra meglepő; akaratlanul is azt kérdezi az olvasó, hogyan kerül ez ide? Ám hamarósan meggyő­ződik róla: igenis méltán kapott helyet a gyűjteményben. Külö­nösen hasznos mindaz, amit a 18. századi, úgynevezett másod­lagos településekkel kapcsolat­ban elénk tár. Kecskemét, Fél- egyháza, Vadkert és Majsa egy­kori települési és népességviszo­nyairól tudunk meg, ismerünk meg hasznos adalékokat. Kissné Mező Gyöngyi \ Kunszentmiklós demográfiai viszonyait elemzi, sajnos nehézkes, göcsörtös stí­lusban. ami által az egyházi anyakönyvek feldolgozására ala­puló írás meglehetősen nehezen olvasható. Eperjessy Kálmán egy­néhány oldalas bevezető után terjedelmes (német nyelvű!) for­rásanyagot tesz közzé. Ez- így ön­magában mindenképpen elége­detlenségre ad okot. Ugyanis Cseh Tamással A „dal". így nevezik egymás között a szer­zőtársak — Cseh Tamás és Bereményi Gé­za — az álta­luk tíz éve művelt, elég­gé különös, szokatlan mű­fajt. Egymásba kapcsolódó da­lok láncolatá­ból áll a mű­soruk. Zené­vel ötvözött furcsa költé­szet-monológ, a Frontátvo­nulás című új összeállításuk is, melyet az elmúlt héten, a Kecskeméti Konzervgyár­ban mutatott be Cseh Ta­más előadó- művész. A kü­lönös műfaj is­mét csatát nyert: utat ta­lált százötven ember szívé­hez, értelmé­hez. Érthető, hisz a minden­napi ember vi­lága, a „vízi- miklósok”. és „ecsetük” tör­ténete ismerős. A megfogal- mazhatatlan hiányok, ké­telyek, „soha el nem induló vonatok" mai életérzése szin­te valameny- nyiünkben él. Hasonlóképpen az álombéli pályaudvar ké- pe-hangulata, jelenkori éle­tünk groteszk víziója. □ □ □ A konzervgyári fellépést köve­tően kértük meg Cseh Tamást, hogy szóljon előadói pályája kez­deteiről, közönségéről, saját éle­téről, a dalokban is megfogalma­zott világáról. — Az indulás, az első siker a véletlennek köszönhető. A hatva­nas évek közepén és végén tanár­ként dolgoztam; rajzot tanítottam egy pesti általános iskolában. Al- bérleteztem. akárcsak ma, s köz­ben zenével _ foglalkoztam, , ,de csak a 'iMKf*: ’stóraitóZMásáj-íi, Bereményi Gézával, aki barátom és albérlőtársam volt, 1970-ben kezdtünk összedolgozni. Az én dallamaimra ő írta a' szöveget, így öntöttük formába a világgal való bajainkat. „Művészi' pálya­futásom 1970-ig mindössze annyi volt, hogy a Jancsó Miklós ren­dezte „Még kér a nép”-ben éne­keltem, gitároztam egy keveset. Aztán az akkoriban Jancsó köré seregeit társaságban megtetszet­tek a Bereményivel közösen szer­zett dalaink. Biztattak is. 1971- től Gyurkó László felkérésére a 25. Színházban önálló esteken mutattam be a „Dal nélkül” című műsorunkat. A következő, a „Le­vél nővéremnek” már a hangle­mezgyárnak is megtetszett. Hót így kezdődött... A harmadik le­mezünk, a „Fehér babák takaró- dója” decemberben került a bol­tokba. — Sokan kifogásolják, hogy keveseknek, szűk közönségnek énekel. Végül is: kiknek szánja a műsorait, milyen hallgatóságot szeretne? '— Minél értőbbet. Azzal vi­szont tisztában vagyok, hogy nem szólhatok egyformán vala­mennyi korosztályhoz, réteghez, legalábbis nem ugyanazon a mélységi fokon. De úgy gondo­lom, hogy ez nem is baj. Ez a műfaj, amit mi csinálunk Bere­ményivel, az általunk látott vi­lágnak, a dolgoknak csak egyfaj­ta megközelítése. A műsorainkat egyébként a tizenhattól a negy­venévesig sokan hallgatják és szeretik. Az estjeimen a közönség egyharmada tizenéves. Talán azért, mert nekik ugyanaz a ba­juk a világgal, mint nekünk volt annak idején. Ügy érzem, nem figyelnek rájuk igazán, nferti fog­lalkoznak velük eleget Ha teszik is. merá megfelelő módon.cÁs; — Hogyan él ma az elismert, sikeres előadóművészként ismert Cseh Tamás? Hogyan kívánja folytatni az elkezdett utat? — Mostanában kicsit fáradt vágyok. A rendszertelen élet a sok utazgatás, fellépés komoly önfegyelmet követel. A biztosabb megélhetés érdekében egyébként még tanítok is; igaz, csak meghí­vott előadóként, a budai tanító­képzőben. A jövőről csak annyit: remélem lesz időm. energiám to­vábbra is énekelni. És lesz ah­hoz is, hogy érzékenyen, nyitott szemmel lássam magam körük a világot, a most következő nyolc­vanas éveket. P. E. •;«s«sv HAZAI TÁJAKON Egy régi körtemplom A falu — Nána neve elsőnek egy 1325-ből való oklevélben maradt fenn, ez azonban nem jelenti azt, hogy az idő tájt ke­letkezett. Régebbi voltára utal az egyik — a karcsúbb — torony is a kis dombon, ahol a nánai vár romjai állnak. Ez a hajdani várkápolna tornya. A régészek úgy találták, líogy ez előbb állt, mint maga a vár, és eredetileg egy egvházas hely körtemploma volt. Építőanyaga é.s szentélye leginkább XII. századi jelleget őriz, de a körülötte kialakult hajdani temető ,legrégibb sírjai egy évszázaddal még korábbi korra vallanak. A templom azonban nem ma­radt meg olyannak, ahogy elő­ször épülhetett, hanem több íz­ben is bővítették. így nyugat fe­lől a temető korábbi sírjai fölé • Jobbra: vár­torony és ká- polnátorony. A másik képen: a régi templom, későbbi várká­polna marad­ványai. épült félköríves alaprajzú lolda- léka, és egy másik hasonló, de szögletes — csonka nyolcszög alaprajzú —. szentélyszerű rész csatlakozott a keleti oltárhoz. Ez legkésőbb 1428-ra befejeződöl t, mert akkor a régi falalap fölé került Kompolthy László sírja. A Kompolthyak Ezt a családnevet érdemes megjegyezni, mert a Kompolthy. ak — akik az Aba nemzetségből eredtek — voltak Nána urai, ők építették a várat is főúri székhe­lyül nagy uradalmaik közepette, s így a család előneve is nánai lett. (A falu Nána neve egyéb­ként egykori személynévből ered.) A család több tagjának felje­gyezte a nevét a történelem. így Kompolthy I. Péter az utolsó Árpád-házi’ királynak. III. End­rének volt a támogatója — az Abák ugyanis mindvégig a hí­vei maradtak, miközben az el­hatalmasodott főurak zöme va­lósággal függetlenítette magát a Vár a Mátra ala Ezren és ezren mennek a budapest—-mis­kolci főúton, gyönyörködve a Gyöngyös és Kálkápolna között észak felé sötétlő Mátrá­ban. s tán nem is sejtik, hogy a hegytömb tövében érdekes kis vár maradványai állnak. Érdemes egyszer oda is elzarándokolni, nem kíván nagy kitérőt. A főútról több mellékútvonalon is elérhetjük jó szőleik ne- nüiről híres községeken — Abasáron, Do- moszlón, esetleg a két Debrön — kérésziül a célt: Kisnánát. királyi hatalomtól. Az ő halála után lányának kiszemelt jöven­dőbelijét, Vencel cseh királyfit támogatta a trón utódlására I. Péter, s csak 1308-ban állt az Anjou Róbert Károly mellé. Ké­sőbb jelentős méltóságokra emelkedett. Az ő fia is várme­gyék elöljárója vplt, dédunokái pedig országbírók, főpohárno­kok. A Kompolthyak az említett régi templom közelében a XIV. században építettek egy palotát. Azután a XVI. század elején várfallal összefogták a templo­mot és a palotát, s a falat nyu­gat felől kaputoronnyal erősítet­ték meg. Családi vár Végül is kettős falgyűrű ölelte egységbe a kápolnából és a palotából, gazdasági és lakóépü­letekből álló családi várat, amelynek az 1962. évi feltárását követően szépen megvédett, helyreállított romjaiban gyönyör­ködhetünk a helyszínen (s bent pedig egykorú fegyverek, szer­számok, oklevelek és használati tárgyak kiállításában). Nem sokáig állt épen a vár. A család kihalta után, a XVI. szá­zad közepén török támadás ál­dozata lett, pusztulásnak indult, s többé már nem újították fel. Romjai megőrizve vallanak egy hajdan rangos és az ország tör­ténelmében nem jelentéktelen szerepet játszó családról. Az ő váruk, birtnkközpontjuk volt ez a nem stratégiai jelentőségű vár.- N. F. n.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom