Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-05 / 29. szám
t / 4 • PETŐFI NÉPE • 1980. február 5. •Szocialista együttműködés Az atomenergia békés felhasználása A szocialista gazdasági integráció komplex programja első számú feladatként tűzte napirendre a mérsékelt sebességű és gyorsneutronos, nagy kapacitású reaktorok létrehozását. A bulgáriai Kozloduj és a szovjetunióbeli novovoronyezsi atomerőművekben most próbálják ki a Magyarországon kifejlesztett, bórkoncentrációt meghatározó berendezést. Azt az eszközt, amelynek segítségével kiszámítják az atomerőművek páratartalmát, az NDK-ban hozták létre. A lengyel és szovjet szakemberek közös művét, a neutronáramlást ellenőrző készüléket a Kozloduj és az NDK-beli Bruno Leuschner atomerőművekben próbálják ki ipari körülmények között. A csehszlovák tudósok a Modul-típusú gőzgenerátorokkal járultak hozzá a közös ügyhöz, a nagy kapacitású reaktorok gyártásának felfuttatásához. A Balkánon az első A Balkán-félsziget első atomerőműve, a bolgár Kozloduj erőmű, a testvéri országok közös erőfeszítésének gyümölcse. Tervét szovjet tervezők és a bolgár Energoproekt intézet munkatársai dolgozták ki. A bolgár atomerőmű számára a kazán- és kisegítő berendezéseket Lengyelországban, a reaktorberendezéseket, a turbinákat, a generátorokat és a transzformátorokat a Szovjetunióban gyártották. A novovoronyezsi atomerőműhöz hasonlóan a bolgár atomerőműben is két, WER—440 típusú reaktorokkal működő energiablokkot szereltek fel. Az elsőt 1974- ben, a másodikat 1975-ben helyezték üzembe. Azóta a Kozloduj atomerőmű nemcsak gazdasági hatékonyságát bizonyította be, hanem kiállta az 1977-es 8-as erősségű földrengés nehéz próbáját is. Paks 1760 megawatt Magyarországon körülbelül 20 település érezte úgy, hogy joga van helyet adni az ország első atomerőművének. A győztes Paks lett. De miért éppen ezt választották a. szakemberek? Elsősorban a Duna közelsége miatt, hiszen vizét fel lehet használni a reaktorok hűtésére. Számításba vették a terület geológiai adottságait, s a kedvező széljárást is. A következő ötéves tervidőszakban befejezendő erőmű kapacitása 1760 megawatt lesz. A paksi atomerőmű a Szovjetunió közreműködésével létesül. A szovjet szakemberek részt vettek a műszaki terv • elkészítésében, most pedig a berendezések szereléséhez és beállításához nyújtanak segítséget. A Magyar Tudományos Akadémia 1950-ben létrehozott intézete ma a KGST-országok egyik vezető - atomenergia-kutatási központja. 1972-ben itt ideiglenes nemzetközi kollektíva alakult, amelyben bolgár, magyar, NDK- beli, lengyel, román, szovjet és csehszlovák tudósok dolgoznak. 1976-tól Kuba is elküldi képviselőjét. A kormányközi megállapodás a nemzetközi kollektíva fő céljául a reaktorok fizikájával kapcsolatos kutatások elvégzését tűzte ki. A testvéri országok tudósainak, akik a Központi Fizikai Kutató- intézet épületében dolgoznak, az a feladatuk, hogy kidolgozzák a VVER-típusú reaktorok egyszerű és megbízható számítási módszereit. Skoda (Plzen) A csehszlovák Skoda egyesülés emblémáját minden kontinensen ismerik. A pontosság, a jó minőség és a megbízhatóság szimbóluma. A Skoda 40 iparág számára gyárt berendezéseket: gyárt nagy kapacitású turbinákat, hengerműveket, sajtoló berendezéseket, kemencéket, villamos mozdonyokat és trolibuszokat. A plzeni gépgyártók nem olyan rég bekapcsolódtak az atomerőmű- berendezések gyártásába. A közeljövőben a csehszlovák Skoda a szovjet volgodonszki An- tommassal és a lepingrádi Izsorzskije zavodi egyesüléssel együtt az atomerőmű-berendezések fő szállítója és gyártója lesz a KGST keretében. Más országok is kiveszik részüket az ágazat fejlesztéséből. Bulgária például sugárvédelmi berendezéseket, Magyarország az atomreaktorok szennyvizét tisztító berendezéseket, az NDK szállítási-technológiai gépezeteket, Lengyelország pedig speciális szerelvényeket gyárt. „Az atomgépipgrnak biztosítania kell az atomterőművek egész hálózatának kiépítését. 1990-ben az európai KGST-országok (a Szovjetunió kivételével), és Kuba atomerőműveinek teljes kapacitása 37 000 megawatt lesz. Annyi, amennyit a KGST hosszú távú tüzelőanyag- és energiaipari együttműködési célprogramja előír. A kubai nikkeltermelés Kuba fejlesztésére tervezett második nagy nikkAműhelyén, Las Camariocasban megkezdődtek a hét KGST-ország — köztük Magyarország — közreműködésével megvalósuló beruházás földmunkái. Megérkeztek a helyszínre a szocialista partnerek első szállítmányai is. Az évi 30 ezer tonna kapacitású nikkelüzem termelésének felével majd a kubai fél rendelkezik, a másik 15 ezer tonnát pedig a beruházásban részt vevő KGST-országok kapják meg. az építéshez nyújtott támogatásuk arányában. Az alapegyezmény szerint Magyarország három forgókemencét, késztermék-csomagoló gépsort, festőberendezéseket, szivattyúkat, ventillátorokat, hír-* közlő berendezéseket és más anyagokat szállít a kubai partnernek. Ez az üzem a következő ötéves tervben kezdi meg a termelést, s a tervidőszak végére éri el teljes kapacitását. Ennél jóval hamarabb kezdi meg a munkát a Szovjetunió közreműködésével, ugyancsak az Orienten hegyekben, Punta Gordába telepített új nikkelüzem, ahol a beruházás építésének jelentős része már befejeződött. A következő tervidőszak végére jelentős része már befejeződött. A következő tervidőszak végére tehát Kuba nikkeltermelése várhatóan a jelenlegi 38 ezerről mintegy 100 ezer tonnára emelkedik. A nikkelkincs gazdaságos kihasználása érdekében Kuba megvizsgálja egy ötvözött acélt gyártó üzem létesítésének lehetőségeit is. Nemzeti park a Góbi-sivatagban Mongólia és a Szovjetunió árucsere-forgalma a jelenlegi ötéves tervidőszakban több mint 70 százalékkal bővül. Mongólia külkereskedelmi forgalmának 80 százalékát a Szovjetunióval bonyolítja le, gyakorlatilag ennek révén fedezi teljes fűtő- és nyersanyagszükségletét, a gépek és berendelések 85 százalékát, az élelmiszereknek 50 százalékát. A Szovjetunió segítségével épült ÍVl Möngóliában 350 gyár, s ezek adják a teljes ipari termelésnek több mint a felét. A sokrétű együttműködésnek újabb jelentős példája az az együttműködési megállapodás is. amelyet a mongol és szovjet külkereskedelmi partnerek a Góbi-sivatagban kialakítandó természetvédelmi park munkálatairól kötöttek. Az ENSZ környezetvédelmi programjával összhangban ugyanis a világ egyik legnagyobb nemzeti parkját hozzák létre 5 millió hektáros területen, ahol egyebek között vadtevéket, góbi-medvéket, leopárdokat, perzsa muflonokat és mintegy 300 féle növényritkaságot láthatnak majd a látogatók. Szénbányászat Szibériában A szibériai szénbányászat nagyon jelentős új beruházása a Kanszk-Acsinszk medence nagy barnaszénitelepeinek hasznosítására építendő fűtőanyag-energia- kombinát. Ebben a medencében, mintegy 110 milliárd tonnás szén- vngyomt fedeztek fel, amelynek kiaknázását sok kedvező körülmény könnyíti, s ennélfogva számítani lehet arra, hogy 15—20 év múlva külszíni fejtésekkel évente 350 millió tonna szénhez jutnak. Berezovka mellett építik fel a hőerőművet, amelynek kapacitása 6400 megawaitt lesz, tehát annyi, mint a krasznojarszki és a szajanosusenszkojei erőmű együttvéve. A település közelében meglevő külszíni bányászati berendezéseket most jelentősen korszerűsítik, s óriási, 15 kilométer hosszú szállítószalagot építenek ki, amely majd évente 55 millió tonna szenet ad az erőműnek. Az első 800 megawattos erőműblokk 1983-ban kezdi meg az energiaszolgáltatást. Elismerés, biztatás Sokmosolyú ember Cza- AKIT ÚJRAVÁLASZTOTTAK gany Istvanne. Egyéniségéről gyűjtött benyomásaim közül ez a legerősebb, e köré rendeződnek a többiek. Aki ilyen derűs arccal fordul felénk, annak egyszeriben, hívás nélkül társává szegődünk. Nyíltsággal párosuló derűje ígéret a biztos sikerre a vállalt közös ügyben. Máskülönben egyszerű asszony, olyan, amilyenből sok található a munkahelyén, a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalatnál. Czagányné a vállalat I. számú pártalapszer- vezetének titkára. létszám zömét. Sok köztük a fia— Még a termelésben dolgoztam, brigádot vezettem, amikor 1969-ben fölvettek a pártba — mesélte a korán őszülő asszony, aki jelenleg vezető normás a közgazdasági osztályon. — Négy évvel később választottak meg a munkásokból és közvetlen termelésirányító dolgozókból álló alapszervezet titkárává. A párt XI. kongresszusa óta harmincnyolcról ötvenegyre nőtt az alapszervezet taglétszáma. Fiatal munkásnőkkel erősödtek. A pártépítő munkában náluk az egész tagság részt vesz. Az öt csoport összejövetelein gyakorta elhangzik: Elvtársak, keressétek magatok körül azokat az embereket, akikből kommunistát lehet nevelni! Tartsátok rajtuk a szemeteket, foglalkozzatok velük! — Akiket az utóbbi években magunk közé vettünk, valameny- nyien jól megállták eddig a helyüket — állította az alapszervezet vezetőségének titkára. Czagány Istvánnét meglepetés érte, amikor a pártcsoportok a XII. kongresszus irányelveit tárgyalták. Bevallotta, bár jól ismeri a tagságot, nem számított rá, hogy a feldolgozó szalagok mellett napról napra fárasztó munkát végző, családi gondokkal küszködő asszonyok olyan jól fel- készülten vitatkoznak majd. Tanulságos volt, amint általában a határozatokról és azok végrehajtásáról eszmét cseréltek. A felsőbb szintű döntések jók — alakult ki a közös vélemény —, de „lenn” elég gyakran akad probléma az értelmezésükkel és a végrehajtással. Fokozott ellenőrzés lehet ez ellen orvosság, így látták ezt a kérdést. A Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalatnál nők alkotják a tál, ezért érthető, hogy mélyen egyetértenek a munkásoknak és a fiataloknak a vezető testületekbe történő fokozottabb, jövőbeni bevonásával. E tekintetben még akad tennivaló a saját munkahelyükön is. Ugyanígy vélekedtek a párttagok a differenciált bérezés kiszélesítéséről. Ki milyen jól dolgozik, úgy keressen! Náluk demokratikus úton és a végzett munka nehézségi fokát figyelembe véve szokás elosztani a béremelések forintjait, de a differenciálást még lehet azért tökéletesíteni. — A vezetőséget újjáválasztó taggyűlést január 18-án tartottuk meg — tájékoztatott Czagányné. — Az öttagú alapszervezeti párt- vezetőség mindegyik tagja a szavazatok száz százalékát kapta. Újraválasztottak engem is titkárnak. Nagyon sokat jelent számomra a száz százalék, elismerést és biztatást a jövőre nézve. A vezetőség összetétele változott. Dudás Mihályné és Szűcs Imréné helyére Rózsa Sándort és Tukacs Ferencet választották meg. Nem leváltásról van szó, hiszen az előbbiek pártmunkájá- val elégedett volt a tagság. A helyzet az, hogy Dudásné és Szűcsné közeledik a nyugdíjhoz, s így nemsokára napirendre kellett volna tűzni a helyük betöltését. Ügy gondolták, célszerűbb erre most, az új ciklus kezdetén sort keríteni. Czagány Istvánná tagja a városi pártbizottságnak 1975 óta. E tisztségénél fogva részt vett, és tapasztalatokat gyűjtött a helyi papíripari gyár egyik alapszervezetének beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlésén, bekapcsolódott ezek lebonyolításába. Jelenleg már a városi pártértekezletre készül. — Mint a pártbizottság tagja, szavazati joggal jelen lehetek a város legmagasabb szintű pártfórumán, ott lehetek a lakóhelyi politika jövőbeni feladatainak meghatározásánál — mondta. — Amennyiben szót kapnék az értekezleten, elégedetten beszélnék arról, hogy végrehajtottuk városunkban a XI. pártkongresszus és a helyi pártértekezlet határozatát. Ennek bizonyítása nem lenne nehéz, csak Halas fejlődésének kézzelfogható jeleit kellene felsorolnom: az új gyermek- és oktatási intézményeket, az új lakótelepeket, a korszerűsödő ipari üzemeket. A gondokat sem hagynám em- lítetlenül, beszélnék például arról, hogy a vállalatnál nekünk sok fejtörést okoznak a bejáró dolgozók. A többségük nagyon rendes, szorgalmas fiatal. Hogyan neveljük őket igazi, öntudatos munkásokká, KISZ-taggá, s esetleg párttaggá, ez a kérdés.'Mert sajnos iezen a téren eddig csak szerény eredményt értünk el. A. Tóth Sándor Jegesmedve-rezervátum Vrangel szigetén-jOV IÍ9ti Í21-;llfnOrißfteXRgÖ ŐXÍTISI*! • • • f. ». '• Az elmúlt évek során a Szovjetunióban, ahol szigorú t'lalmat vezettek be a jegesmedve vadászatára, számottevően megnőtt ezeknek a ritka állatoknak a száma. Ezt a megállapítást a szovjet tudósok tették, akik rendszeres kutatásokat végeznek Vrangel szigetén, amelyet a jegesmedvék „szülőszobájának” neveznek. Minden évben 150—250 nőstény állat telel itt. hogy a tél folyamán 1—3 kismedvének adjon életet. A szigeten a jegesmedvék részére vadvédelmi területet létesítettek, ahol a biológusok kedvükre tanulmányozhatják az állatok életmódját, viselkedését. A kutatók egy speciális szerkezetből kilőtt kábítószeres injekció segítségével elaltatják a jegesmedvéket. Ily módon lehetőség nyílik a különböző mérések elvégzésére (például: testhossz, súly, hőmérséklet), valamint a barlangok tanulmányozására. Eddig mintegy 200 ilyen jellegű mérést végeztek el. A legkorszerűbb ismereteket foglalja össze A mezőgazdasági könyvhónapra jelent meg dr. Guba Sándor és dr. Dohy János szerkesztésében a szarvasmarha-tenyésztők kézikönyve. A szerzők a termelést közvetlenül irányítók, felsőfokú végzettségű szakemberek számára kívánják átfogóan és tömören összefoglalni a legkorszerűbb ismereteket. Utoljára 1973-ban jelent meg ilyen jellegű önálló munka, azóta, a szarvasmarhatenyésztésben bekövetkezett fejlődés sok új ismeretanyag felhalmozódásához vezetett. Ezt gyűjtötték össze a könyv szerzői — támaszkodva az egyetemi tankönyvekre is, feltételezve azok ismeretét. Nemcsak tételes ismeretanyagot közölnek, hanem új eredményeket, fejlődési tendenciákat és az azokból levonható következtetéseket is. írnak a közeljövő várható igényeiről, és azok kielégítésének lehetőségeiről. Esetenként olyan témákra is kitérnek, amelyek még nem napjaink gondjai, de előbb, utóbb széles körben jelentkezhetnek. Az Ismeretanyagot a könyv tíz fő fejezetre tagoltan tárgyalja, Az utolsó részben a háztáji és a kisegítő gazdaságokról ír dr. Guba Sándor és dr. Babinszky Mihály. A szarvasmarha-tenyésztés szempontjából jelentős a háztáji gazdálkodás. Ez azonban csak akkor sikeres, ha nagyüzemek segítenek a takarmányellátásban, megvan a lehetősége a gépi £e- jésnek, jól szervezik meg a tejbegyűjtést is, és így tovább. A könyvben a szöveges részeket jól szerkesztett táblázatok egészítik ki, a mondanivalót szemléletes rajzók teszik köny- nyebben érthetővé és fekete-fehér, illetve színes fotók illusztrálják. K. I. TÖPRENGÉS DUNAVECSÉN Baromfikeltető válaszút A megváltozott közgazdasági környezetben minden gazdálkodó egységnek át kell értékelnie a tevékenységét az új szempontok szerint. Mérlegelni, hogy hosszú távon kifizetődő-e, nyereséges-e munkájuk a meglevő eszközökkel, gépekkel és eddigi partnereikkel. A magasabb követelményt támasztó szabályozók mellett egyetlen gazdaság, szövetkezet sem engedheti meg azt a luxust, hogy alig kihasználva üzemeltessen nagy állóeszközértékű, gazdaságtalanul működő berendezést, esetleg 'hasonló módon folytasson bármilyen bizonytalan ha'sznú tevékenységet. Példaként vegyük a Dunave- cse és vidéke ÁFÉSZ pillanatnyilag nem veszteséges csibekellető telepét. A megyében ez az egyetlen áfész-kezelésben levő keltetőüzem. Legfőbb feladata a háztáji baromfinevelők ellátása naposcsibével. Azért, hogy áz Apostag, Tass, Szalkszentmárton, valamint Dunavecse térségében működő áfész a naposcsibe értékesítési körzetét kibővítse. kapcsolatbe lépett a szomszédos felvásárló szövetkezetekkel és ellátja őket naposcsibével. A háztáji gazdaságok igényei szerint, január második felében kezdi a keltetést, mintegy tízezer tojással. Ez márciusban és áprilisban eléri a 100 ezret, utána fokozatosan csökken, és jónak mondható az az esztendő, amikor még augusztusban is keltethettek 10 ezer tojást. Dunavecsén a naptári év a baromfikeltetők szempontjából két részre osztható, keltetésre és kávéfőző-szerelésre. Az a két hónap, amíg teljes kapacitással dolgozik a telep, havi 100 ezer forintos nyereséget jelent, a további öt hónap ennek csak a tizedét. A fennmaradó időben a 25—30 dolgozó — bérmunkában — az Autófém Ktsz-nek kávéfőzőt szerel. Bizonyítva, hogy az áfész keltetője nem nyújt egész évre munkaalkalmat. A kellető története akkor válik kerekké, ha tudjuk, hogy azj áfész 1961-ben vétte át az üzemet a ZÖLDÉRT jogelődjétől. Annak ellenére, hogy kifogástalan' állapotban van, ma már nem tartozik a legkorszerűbbek közé. A Dunavecse és vidéke ÁFÉSZ fő tevékenysége a kiskereskedelem és a felvásárlás. A szövetkezet állóeszközének 15 százalékát lekötő keltetőüzem nyereségessége mégis meghatározza az áfész évi mérlegét. Egyre világosabbá vált, hogy | keltető eredményessége alig fog változni. Terveikről beszélgettünk az áfész vezetőivel. — A hatvanas években, amikor fellendült a hazai baromfiipar, semmi gond nem volt a keltetővel. Akkor még nem alakultak meg az egész országot felölelő baromfitenyésztő rendszerek. Alig volt ehhez hasonló keltető — említette Borbély Lajos megbízott elnök. — Akkor egész évben kitöltötték a megrendelők a telepünk kapacitását. Időközben a termelőszövetkezetek felépítették a keltetőket, a saját baromfitenyésztő rendszerükre méretezve. A miénk nagyüzemi szempontból fokozatosan a háttérbe szorul. A baromfitenyésztés gyors fellendülésekor T a Baromfiipari Tröszt szerződést kötött velünk. Ebben garantálta a keltetőnk teljes kihasználtságát és a minimális 800 ezer forintos évenkénti nyereséget. 1978. január elsejéig — amikor ez a szerződés megszűnt — átlagosan évi kétmillió forint volt a nyereségünk. — A megváltozott helyzet liú- Jyen feladat elé állította a fogyasztási szövetkezetét — kérdeztem Bürger Árpád, főkönyvelőt. — Két év elmúltával tisztán látjuk, hogy a tevékenységünkön változtatni kell. Idáig nem volt a telep veszteséges, de hogy 1980- ban miként zárunk, azt senki nem tudja. Amióta beszűkült a baromfikivitel, és a tenyésztési rendszerekből nagy mennyiségű tojás, naposcsibe és feldolgozott csirke kerül a hazai piacra, nagymértékben csökkent a lehetőségünk. Jellemző, hogy az utolsó években már a Baromfiipari Tröszt sem tudta kihasználni üzemünk teljes keltetőkapacitását. Jelenlegi helyzetünkről annyit, hogy leginkább megéreztük az exportpiac változását. A tenyész- lojást a Sasad Termelőszövetkezettől kapjuk. Nemrégiben csak a kötbért küldték a tojás helyett, mert külföldön kedvezőbb értékesítési lehetőségük kínálkozott. Hiba lenne azt. állítanom, hogy a népgazdaságnak nem érdeke az export. Nekünk azonban a tojás kötbérének közel tízszeresét kellett kifizetnünk a szerződéses partnereinknek az elmaradt naposcsibékért. Egyik napról a másikra nem könnyű 120 ezer tojást szerezni. Az 1978-ban még biztos, kétmilliós nyereség időközben félmillióra csökkent. A múlt évben pedig — annak ellenére, hogy több tojást keltettünk, mint az előző évben — ez az érték mintegy negyedével visszaesett. Partnereink nem adják már úgy el a tojást, hogy naposcsibeként vizs- szavásárolják. Inkább a mi számunkra kisebb hasznot hajtó, bérkeltetésl választják. — Jogos kérdés, hogy nem vétek-e az év nagyobb részében kihasználatlanul hagyni ilyen kedvező adottságú telepet, hiszen közvetlenül a vasút és az 51-es főút mellé épült. A Duna sincs messze. — Szövetkezetünk vezetősége a múlt esztendő' mérlege és az új szabályozók ismeretében azt mérlegelte, hogy szabad-e egy olyan ágazatot fenntartani, amely nem lesz nyereséges, sőt veszteséget hozhat. Bízunk benne, hogy - megfelelő partnert találva, megoldjuk a keltetőtelep gondját. Nem akarunk megválni az üzemtől, de szeretnénk azt nyereséggel használni. Olyan tartalék áll rendelkezésre, amit jelenleg 50 millió forintból lehetne csak felépíteni. Szinte minden mezőgazdasági, élelmiszeripari tevékenység végezhető itt. Van víz és áramfejlesztőnknek akkora a teljesítőképessége. hogy nem okozna gondot akár Dunavecse áramellátása sem. Amennyiben a baromfikeltetés megszűnne, akkor megválunk a gépeinktől és a háztáji gazdaságok részére mi is vásárolni fogjuk a naposcsibét — mondotta végezetül Borbély Lajos. Czauner Péter
