Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-05 / 29. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA A pártértekezletekről jelentjük Az MSZMP Központi Bizottsága által meghatározott rend szerint, január végéig befejeződtek a kongresszusi irányelveket megvitató, s a vezetőségeket újjáválasztó pártalapszervezeti, valamint az összevont taggyűlések. j£s máris újabb, jelentős szaka­szánál tartunk a párt XII. kongresszusa elő­készítésének: február elsejétől kezdve a községi, üzemi és hivatali pártértekezletek vannak soron. A megyében február 1-én, 2-án és 3-án huszonhat községi, üzemi, illetve hivatali pártértekezleten gyűltek össze a párlalap- szervezetek küldöttei, hogy megvonják az elmúlt ötévi munkájuk mérlegét, s az ösz- szegyűjtött tapasztalatok tükrében, a Köz­ponti Bizottság kongresszusi dokumentumá­nak szellemében meghatározzák a további feladatokat. A párt helyi irányító szerveinek pártér­tekezletén mindenütt képviseltette magát a felsőbb irányító pártszerv. Kiskunmajsán Horváth István, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Tisza- kécskén dr. Molnár Frigyes, a Központi El­lenőrző Bizottság tagja, a MÁV kecskeméti állomáson Erdélyi Ignác, a megyei pártbi­zottság titkára, Kecelen Katanics Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Orgoványon Terbe Dezső, a megyei pártbizottság titkára, Bácsbokodon Borsodi György, a megyei párt­végrehajtóbizottság tagja, az SZMT vezető­titkára, Kunszentmiklóson Czank János, a Központi Bizottság munkatársa vett részt a pártértekezleten. Baján a Finomposztó Vál­lalat üzemi pártértekezletén Suhajda István, Allampusztán Hegedűs István, Dunavecsén pedig Gera Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetői vettek részt a pártértekezle­ten a megyei irányító pártszerv képvisele­tében. Az alábbiakban néhány pártértekezletről adunk tudósítást. • Horváth István felszólalása. ’ (Csontos Károly felvétele.) XXXV. évf. 29. szám Ára: 1,20 Ft 1980. február 5. kedd „TIZENKÉTSZER HARMINCÖT PERC ” Újabb csatlakozások a Sziklai Sándor szocialista brigád kezdeményezéséhez Mindössze két munkanap telt el a Vörös Csillag Gépgyár Sziklai Sándor szocialista brigádjának fel­hívása óta, s máris országossá fej­lődött a tizenkétszer harmincöt perces mozgalom, amely a tizen­kettedik pártkongresszust és ha­zánk felszabadulásának 35. évfor­dulóját szimbolizálja. A brigádok, munkahelyi kollektívák 420 perces műszakokat rendeznek március 22-i, vagy 29-i szabad szombatju­kon, amelynek teljes munkabérét a gyermekintézmények fejlesztésé­re ajánlják fel. Szerkesztőségünk­be az alábbi vállalatoktól érkez­tek levelek az újabb vállalásokról. A Szerszámgépipari Művek Kecskeméti Gyárának 35 brigádja határozta el szombaton délelőtt, hogy a XII. pártkongresszus és ha­zánk felszabadulásának 35. évfor­dulója tiszteletére 420 perces mű­szakot tart, amelynek munkabérét a város gyermekintézményeinek fejlesztésére ajánlja fel. A kezde­ményezéshez csatlakozott a gyár valamennyi dolgozója. Az admi­nisztratív dolgozók is a műhelyek­ben segítik a termelést, vagy az üzem területén köztisztasági és környezetvédelmi munkát végez­nek. A Kecskeméti Konzervgyárban hétfőn reggel 135 brigád tartott megbeszélést, s egyhangúlag elha­tározták, hogy csatlakoznak a Szik­lai Sándor vasöntő szocialista bri­gád felhívásához. A tizenkétszer harmincöt perces műszak — ame­lyet március 22-én rendeznek — munkabérét a vállalat saját gyer­mekintézményeinek bővítésére for­dítják, végzett munkájukkal pedig az idei tervek teljesítését mozdít­ják elő. Ugyancsak március 22-én tart­ják a kongresszusi és felszabadu­lási műszakot a Közép-magyaror­szági Pincegazdaság dolgozói. A vállalatnak igen sokfelé vannak üzemegységei, ezért a szocialista brigádok úgy döntöttek, hogy a kollektívák egyenesen a munkahe­lyük szerinti városi, illetve köz­ségi tanácsoknak utaltatják át munkabérüket a gyermekintézmé­nyek fejlesztésére. Tegnap a Lékai szocialista bri­gád csatlakozott elsőként a KPM kecskeméti Közúti Igazgatóságnál a Sziklai Sándor vasöntő/ brigád kezdeményezéséhez. A délelőtti órákban az igazgatóság 35 brigád­ja, s valamennyi dolgozója követ­te példájukat. Vállalásukat azzal toldották meg, hogy az idén nem 420, hanem 480 percet dolgoznak (Folytatás a 2. oldalon.) KISKUNMAJSA Vasárnap, néhány perccel ki­lenc óra után Kalmár Pál, az MSZMP kiskunmajsai bizottságá­nak titkára üdvözölte a nagyköz­ségi pártértekezlet küldötteit. A tanácskozáson részt vett Horváth . István, a megyei pártbizottság első titkára, Búza Dezső, a kis­kunhalasi pártbizottság első tit­kára. A kiskunmajsai kommunisták képviseletében megjelent küldöt­tek először az írásos előterjesztés kiegészítéseként Kalmár Pál szó­beli beszámolóját hallgatták meg. A pártbizottság titkára részlete­sen elemezte a XI. kongresszus óta eltelt időszak alatt végzett munkát, amely nemcsak a nagy­község fejlődésének, iparosodásá­nak egyik legjelentősebb szaka­szaként értékelhető, de jelentős társadalmi változások időszaka is volt. Elég csupán megemlíteni, hogy az egykor tipikusan mező- gazdasági településen ma már mintegy kétezerötszáz ipari mun­kást foglalkoztatnak, akik meg­határozó szerepet játszanak a többség életében. Hasonló hatású változást hozott a szakszövetke­zeti formát magasabb szintű ter­melőszövetkezetire váltás is. Kalmár Pál fölsorolta mind­azokat az eredményeket, amelye­ket a községfejlesztésben elértek és szólt azokról a gondokról, amelyek a városiasodás igényéből fakadnak. A politikai, gazdasági és kulturális előrehaladás meg­győző tényei mellett megemlí­tette, hogy még tapasztalható az egyéni érdeket a közösségi ér­E1 is me rés, biztatás 4. oldal Hazai tájakon 5. oldal Mezőgazdasági könyvhonap — Professzort fogadtam...' — válaszolta mosolyogva a hetven év körüli bácsika, ami­kor azt kérdeztem tőle: ugyan kinek az útmutatása alapján telepítette, gondozza a sokak által megcsodált, faluszerte hi­res gyümölcsösét? A későbbiekben kiderült, hogy Mohácsy Mátyástól, a magyar kertészek huszadik századi „atyamesteréről’’ van szó, aki személyesen ugyan sohasem járt beszélgető part­nerem portáján, ám könyvei közül tucatnyi sorakozik a há­romajtós ruhásszekrény tete­jén. Nyugdíjazása után ezekből tanulta meg az egykori vasutas a kert berendezésének általá­nos alapelveit, az oltványok kezelését, az ültetést, a met­szést, az idősebb, az értéktelen fajtájú és terméketlen fák át- oltását, és még sok minden egyebet, ami egy kertészkedő ember számára nélkülözhetet­len. Tudjuk jól: hazánkban igen sok ember érdeklődik a mező­gazdasági ismeretek iránt, igen sokan vásárolnak mezőgazda- sági szakkönyveket. Nem is lehet ezen csodálkozni, hiszen több mint kétmillió azoknak a száma, akiket — ilyen vagy olyan formában — közvetlenül érdekel a mezőgazdasági ter­melés: a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban mint­egy negyvenezer mérnök, hu­szonötezer technikus, százezer szakmunkás dolgozik, az élel­miszeripar pedig több mint kétszázezer munkást foglalkoz­tat. Am a nagyobb rész azok között keresendő, akik „mel­lékfoglalkozásként" gyarapít­ják a mezőgazdasági termelők táborát. Azok között például, akik foglalkozásuk tekinteté­ben elszakadtak ugyan a ter­mőföldtől, ám kapcsolatuk mégsem szakadt meg a mező- gazdasági termelőmunkával, mert a család valamelyik — néha több tagja — a szövetke­zetben dolgozik. Egyre gyako­ribb ma már az is, hogy a vá­rosban élő üzemi munkások és értelmiségiek kertészkednek a hétvégi telken. E tevékenység tömeges mé­reteiről így Ifépet adván, talán nem kell különösebben bizony­gatni: egész zöldség-gyümölcs ellátásunkat, sőt, ezen keresztül az egész népgazdasági helyze­tünket befolyásolja, hogy ér­tőn gazdálkodnak-e azok, akik szükségből, vagy kedvtelésből ilyen munkálkodásra vállal­koznak. Fel kell tenni a kérdést: va­jon miként segíti a szakmai kérdésekben való tájékozódást a könyvkiadás? Ismeretes, hogy a magyar mezőgazdasági könyvkiadásnak nagyszerű ha­gyományai vannak, s hogy ma már ott tartunk, hogy egy-egy mezőgazdasági szakkönyv száz­ezres példányszámban jelenik meg. A tavalyi könyvhónap alkalmából például negyven szakkönyv jelent meg, mintegy félmillió példányban. Az idén még több könyvvel, még na­gyobb példányszámokkal ruk­kolnak elő a kiadók. Ismeretes az is, hogy ezzel párhuzamo­san mind ritkább már az olyan tanya vagy falusi ház, amelyben a kalendáriumon kí­vül nincs más olvasnivaló. A bevezetőben említett példa is jól bizonyítja, hogy a földdel foglalkozók egyre nagyobb becsben tartják, egyre gyak­rabban forgatják a szakköny­veket. Ezek az elvitathatatlan ered­mények sem jogosítanak fel azonban bennünket arra, hogy elhallgassuk a kétségtelen fo­gyatékosságokát. A könyvesbol­tok eladói és az üzemi könyv- terjesztők a megmondhatói el­sősorban, akiket nap mint nap ostromolnak egy-egy kertészeti témával, vagy a kisállattartás­sal foglalkozó szakkönyvért: nem lehet belenyugodni abba, hogy az évente megjelenő, mintegy kétmilliárd forint ér­tékű könyvnek csupán két-há- rom százaléka a mezőgazdasá­gi szakkönyv. Nagyobb baj persze ennél, ha a megjelenőket sem veszik kéz­be azok, akiknek pedig a leg­inkább szükségük volna rá. Sajnos, a kelleténél több pél­dát hallani ilyenről is. Gyakori eset, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek vezetői sem ér­deklődnek eléggé a szakköny­vek iránt, és sajnálják rá a pénzt. Kevesen tudják például, ' hogy a szakkönyvekre kiadott összegek a központi irányítás költségei között is elszámolha­tók, s nem terhelik a kulturá­lis alapot. Természetesen a mezőgazda- sági könyvhónap eredményét nem egyszerűen az eladott pél­dányszámok mennyisége, a könyvforgalom növekedése mutatja elsősorban. Sokkal in­kább az, ha a munkahelyek életének középpontjába ■ kerül a szaktudás, a szakismeret, a szakkönyv. A mezőgazdasági könyvhónap igazi és legfonto­sabb célja ezt segíteni. K. J. dek elé helyező szemlélet tovább­élése. A beszámolót követő vitában tizenhatan fejtették ki vélemé­nyüket. Szót kért Horváth István, a megyei pártbizottság első tit­kára is. Elmondotta, hogy Kis- kunmajsa fejlődése tükrözi mind­azokat a változásokat, amelyek Bács-Kiskun megye hajdani me­zőgazdasági településein bekövet­keztek. Ezután a XII. kongresszusra va­ló készület jegyében foglalta össze gondolatait pártunk kül- és belpolitikájáról. Kiemelte, hogy napjainkban éles kritikai érzék­kel kell felismerni a változó világ új jelenségeit, melyek új megoldásokra késztetnek. Pártunk politikája — folytatta —, világos és követhető. Megfelel a marxizmus—leninizmus elvei­nek, a proletár internacionalizmus szellemének, nemzeti törekvése­inknek. Eszméink megértésére neveljük, követésére biztatjuk az embereket. Az eddigi stabilitást, szilárdságot adó politikánk meg­őrzésével, a gazdasági irányító- rendszer következetes finomításá­val népgazdasági helyzetünk kon­szolidálódásáért dolgozunk. A vitában elhangzottakat Kal­már Pál összegezte, majd a kül­döttek — a szervezeti szabály­zatnak megfelelően — megválasz­tották a pártbizottság tagjait, és a járási pártértekezlet küldötte­it. Ezután került sor a pártbi­zottság első ülésére, ahol a tes­tület tagjai Kalmár Pált válasz­tották meg az MSZMP nagyköz­ségi bizottsága titkárának. N. M. KUNSZENTMIKLÓS A nagyközség kommunistái vasárnap délelőtt 9 órai kez­dettel az Egyetértés Tsz kultúr­termében tartották pártértekez­letüket. Részt vett, s a tanácsko­zás eredményességét felszólalásá­val is segítette Czank János, az MSZMP KB munkatársa, és Hor­váth Antal, a járási pártbizottság titkára. A nagyközségi pártbizott­ság beszámolóját a XI. kongresz- szus óta végzett munkáról Mózes Ernő titkár terjesztette elő. A bevezetőben — többek közt — megállapította, hogy a község­ben tovább erősödött a párt ve­zető szerepe. A kommunisták dön­tő többsége példamutatóan dol­gozott a párthatározatok végre­hajtásáért. A pártalapszervezetek egészségesen fejlődtek, tovább szilárdult tekintélyük, szervezeti helyzetük. A társadalmi viszo­nyok helyi változásait elemezve rámutatott, hogy közös céljuk és érdekük Kunszentmiklós város­sá fejlesztése. Ezen fáradoznak, de a megvalósulás a népgazdaság teherbírásától is függ. A városiasodás irányába hala­dást tükröző eredmények közül a legfontosabbak: az 1975. évi pártértekezleten az ipari terme­lés évi 5—6 százalékos növeke­dését tervezték; a teljesítés üte­mének éves . átlaga 7,6 százalék volt. A mezőgazdasági termelési érték — Kunpeszérrel együtt — 14 százalékkal nőtt, s ezen belül az Egyetértés Tsz-é 25 százalék­kal emelkedett. A fejlesztési, szo­ciálpolitikai célkitűzéseket tekint­ve — sok más közt — új vízto­rony épült, háromszorosára nö­velték a szennyvíztisztító telep kapacitását, a csatornaépítés já­rulékos hasznaként korszerű bur­kolatot kapott a Damjanich út, portalanítottak több mellékutcát, konténeres szemétszállítást vezet­tek be. A lakásépítés eredmé­nyeiből kiemelésre méltó, hogy ma már — 3 vagy több gyerme­kes család lakáskiutalásra nem vár, illetve az igényeket meg­nyugtató időn belül ki tudják elégíteni, öt év alatt 175 hellyel bővült az óvoda, amire 4,5 mil­lió forint társadalmi összefogás­sal, félmillió pedig társadalmi munkával jött össze. Ugyancsak ily módon 2 millió, illetve 300 ezer forint gyűlt be a 2000 ada­gos központi konyha megépítésé­re. A várossá fejlődés útján el­maradhatatlan — és a pártérte­kezlet által elfogadott feladat­tervbe önálló községfejlesztési tennivalóként is bekerül — egy új, 16 tantermes iskola építése a VI. ötéves terv során, valamint a nyolc szakágazati alapellátást nyújtó szakorvosi rendelő létesí­tése. Mint a beszámoló, a feladat­terv s a vita alapján csupán el­enyésző részletekben ismertetett eredményekből, problémákból, jövőre vonatkozó elgondolásokból is érzékelhető, a kunszentmiklós! pártértekezlet munkájára min­denekelőtt az emberközpontúság volt jellemző. A városiasodó hely­ség lakosságának érdekei álltak a gazdasági kérdéseket kísérő nél­külözhetetlen számadatok hátté­rében éppúgy, mint az ideológiai munka vagy a pártélet kérdéseit (Folytatás a 3. oldalon.) A HATÉKONYSÁG NÖVELÉSÉNEK FELTÉTELE Hasznosítja a munkaerő-tartalékokat a Ganz-MÁVAG Gazdaságpolitikai elképzeléseink valóra váltása, a termelési és a termékszerkezet korszerűsítése, a munka hatékonyságának fokozása ésszerűbb munkaerő-gazdálkodást követel meg. A január 1-vel módosított sza­bályozók abban az irányban befolyásolják a vállalatokat, intézményeket, hogy a termelő és a nem termelő ágazatokban egyaránt csak annyi fizikai munkást és alkalmazottat fog­lalkoztassanak, amennyire pontosan szükség van. A munkaerő-gazdálkodás tartalékainak feltárása után a megye üzemeiben terveket készítenek azok hasznosítására, illetőleg szükség szerint a munkaerő átcsoportosítá­sára. E téren ez ideig többek közt a MEZŐ­GÉP Vállalat, a Fémmunkás kecskeméti gyára és az Alföldi Cipőgyár tett konkrét lé­péseket. Napvilágot látott a hatékonyabb munka­erő-gazdálkodásról hozott vezérigazgatói ha­tározat a Ganz-MÁVAG-nál is, amiről a vállalat kiskunhalasi gyárának főkönyvelő­je, Karsai Róbert tájékoztatott. % - • • Kompresszorszerelés a Ganz-MÁVAG-ban. E szerint a halasi üzemben részletes és konkrét intézkedési tervet kell kidolgozni 1980-ra a létszám 2—2,5 százalékos csök­kentésére. Ezt végrehajtani úgy kell, hogy általa a produktív és az improduktív létszám aránya az előbbi javára megváltozzon. A létszámcsökkentés tervezett mér­téke megegyezik a múlt évi „ter­mészetes” csökkenéssel. Meg­jegyzendő, hogy a gyáregység termékeinek zöme egyedi gyárt­mány, tehát a termelés előkészí­tése sokszorta több munkát kí­ván. mintha szériagyártást foly­tatnának. A gyár vezetőinek az az elképzelésük, hogy a nem ter­melő létszámból felszabadítható dolgozókat a termelésbe csopor­tosítják át. A termeléselókészítés- ben foglalkozatott létszám segíté­sére már folyamatban van a gyáregységnél a számítógépes adatfeldolgozás feltételeinek ki­dolgozása. A növekvő feladatok szüksé­gessé teszik, hogy a fizikai állo­mányon belül tovább nőjön a szakmunkások aránya a betaní­tott dolgozókéhoz képest. Az em- bcrimunka-szükségletet a raktá­rozás korszerűsítésével, s az anyagmozgatás gépesítésével igye­keznek mérsékelni. A Ganz-MÁVAG kiskunhalasi gyáregységében az idén nem vál­tozik a termékszerkezet. Mintegy 250 szivattyút, 68 áramfejlesztőt. 141 légkompresszort és csőrend­szerek szakaszolására használt el­záró szerkezeteket állítanak elő. Ezenkívül- alkatrészeket is ké­szítenek, társgyári kooperációban, például a Vasúti Járműgyárnak. A termelői árak rendezésével a gyáregység termékeinek ára kö­rülbelül 10—12 százalékkal ala­csonyabb lett. Csak egy-két gyártmányuk árát emelték, mint például az agroszivattyúkét, amelyeket az elmúlt évben még veszteségesen állítottak elő. Vár­ható, hogy a gyáregység által használt alapanyagok árát szin­tén csökkentik. A tavalyi termelésiérték-tervet 109 százalékra teljesítette a kol­lektíva. Azonban a tervezett 20 millió forint nyereségtől valame­lyest elmaradtak, ‘aminek többek közt oka volt az említett szivaty- tyúk veszteséges gyártása is. Költségnövelő hatása volt. hogy a termékösszetételben a terve­zettnél több volt a nagyobb ön­költségű cikk. Az idén a vállalati feladatok nagyobbak a tavalyiaknál, ezért a halasi gyáregységnek az 1979. évi 258 millió forintos termelési értékével szemben 300 milliót kell elérnie, amiből a késztermé­kek értéke 280 millió forint lesz.' A számítások szerint a terv tel­jesítéséhez 60 ezer normaórával többre lenne szükség, mint amennyivel rendelkeznek. A gondon hatékonyabb munkaerő­gazdálkodással, a termelőeszkö­zök jobb kihasználásával, a mű­szaki normák folyamatos rende­zésével és a külső kooperáció további igénybevételével akar­nak úrrá lenni. A. T. K

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom