Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-29 / 50. szám
1980. február 29. 0 íU’.vi í-£PE 9 5 „VALÓSAGGAL a SZENZÁCIÓ EREJÉVEL HATNAK KÉPEI" Kmetty János kecskeméti festményei ÚTTÖRŐÉLET Győztek a vetélkedőn Üry Ibolya művészettörténész új kismonográfiája és a múzeum városképek kiállítása ösztönöz: kössem csokorba Kmetty János kecskeméti emlékeit. Örülök a sürgető ürügynek; a művész és a kikerekedő tanulságok megérik a fáradozást. A Sümegi György kérdéseire 1974-ben Írásban válaszoló festő — lapunkban 1977. március 16-án közölt levele szerint — 1912 nyarán és telén, valamint 1919 augusztusában lakott Fényes Adolf szülővárosában. (Több adat valószínűsiti: 1913-ban is huzamosabban élt a művésztelepen.1 Legfontosabb önéletrajzaiban — a Műbarát 1922. évfolyamában olvasható visszatekintésben és a 83 évesen papírra vetett emlékezéseiben nincs szó Kecskemétről; mintha a haláláig „a magyar festészet igazi arculatát” kereső festő nem tulajdonított volna különösebb jelentőséget az itt töltött hónapoknak. Minden bizonnyal korábbi franciaországi útjának élményei, tapasztalatai foglalkoztatták a művésztelepen is. Elmélkedő, lassan érlelődő alkat révén időbe telt el amíg festészetébe beépült Cézanne, Picasso, a kubiz- mus hatása. Kecskeméttől, közvetlen környezetétől kevés szellemi sugalmazást kapott. Kollégái közül senki sem élte olyan intenzíven hivatását, mint ő; élete tartalmát és értelmét jelentette a művészi tökéletesedés vágya. Nevét a telepiek első kecskeméti kiállításáról készített tudósításokból ismerhették meg az érdeklődők. 1913 őszén — nyilván a festőkolónia létét megkérdőjelező támadások csillapítására — Iványi-Grünwald Béla szervezte az első bemutatkozást „az éppen kéznél levő művekből”. (Október elején állapította meg a tanácsülés: „a Művésztelep kulturális intézmény, melyet megszüntetni egyelőre nem lehet, mert csak« anyagi és erkölcsi hátrány érné a várost”.) . A helyi lapok a nyitás előtt egyöntetűen méltatták a kezdeményezést. A kritikák sem fukarkodtak a dicsérő jelzőkkel. A legtöbb elismerést az abszolút tekintély Iványi-Grünwald Béla kapta. A Kecskeméti Lapok negyedikként — a telepvezető, (Perlrott) Csaba 'Vitmb& és Kisfaludy Strobl ZSlgmond után — méltatta Kmetty munkáit! „V alósággal a szenzáció erejével hatnak képei, amik közül elsősorban két önarcképe érdemel elismerést. Kmetty eredeti talentum, aki nagy reményekre jogosít. Igen eredeti önarcképének szubjektív kubizmusa és a levegőnek a megérzékeltetése." Az 1913. október 28-i számban olvasható cikk szerint már az első nap sokan, háromszázötvenen látogatták az Ókollégiumban rendezett tárlatot. A Magyar Alföld is kiemelte Kmettyt. „A fiatalok közül való, de azért igen nagy tudással és tökéletes technikával rendelkezik. A kecskeméti levegő és a kecskeméti motívumok csak- növelték erejét.” (1913. november 9.) Indokoltak az elismerések. Ko- valovszky Márta szerint „tízes évekbeli periódusában központi helyet foglalnak el önarcképei. Újfajta művészi magatartást fogalmaznak meg, azét a mesterét, aki a világot objektív dolgok értelmes láncolatának, felfogható és tárgyszerű kapcsolatok, áttekinthető viszonylatok logikus összességének tekinti, és akinek nyugodt pillantása ennek a világnak vizuális törvényeit kutatja.” Második — 1913-as — Önarcképén jól kivehető egyik itt festett városképe. Megérné az utánjárást: hány alkotása köthető kecskeméti tartózkodásához? Sokat dolgozott, annyi bizonyos. Kmettyre is vonatkoztatható a Kecskeméti Lapok idézett cikkének ama megállapítása, amely úgy véli: „a képek motívumai, a vászonra rögzített érzések gyökerei a mi városunkból való és alig van Kecskemétnek egy szebb, érdekesebb tája, háza, utcája, amely ne szerepelne valami tehetséges ember vásznán.” A városi költségvetésben előirányzott kerettel gazdálkodó múzeumi bizottság 1330 korona értékben vásárolt műtárgyakat, elsősorban festményeket. Az így támogatott hét.művész, illetve fő9 Kecskeméti utca (1912). (A közületi vásárlás csak enyhítette a vártnál jóval kisebb polgári műpártolás miatti csalódást. A Kecskeméti Lapok 1913. november 6-i száma buzdításul közli a vásárlók névsorát. 22 kép talált gazdára, 1875 korona értékben. Főként az életképszerű, na- turalisztikus műveket keresték.) Ha nincs akkoriban a művésztelepen, aligha jut ehhez a megbízáshoz, aligha tekintik „a véglegesen megalakult kolónia” tagjának. Az eseményről beszámoló, már többször idézett újság 1913. november 9-i száma az elhatározást „kimondók” között, hetedikként sorolja Kmethy ‘(helyesen: Kmetty) Jánost. Az idős művész emlékezetében, feltehetően összemosódtak hajdani rövidebb-hosszabb látogatásai; sokkal fontosabbak ránk maradt, kékesen derepgő, kíméletlenül és lelkesítőén pontos látleletei. Szívesen láttunk volna a kitűnő Kecskeméti városképek kiállításon egy Kmetty-festményt is; nyilván a kínzó helyhiány miatt tekintettek el egyik, a település formavilágát, hangulatát sűrítve tükröző festménye bemutatásától. Mintegy tíz esztendeje járt utoljára a hírős városban: „láttam az új városrészeket Nem tudtam megtalálni a helyeket, ahol festettem.” Megváltozott a város! Heltai Nándor 0 Kecskeméti részlet (1913). iskolai hallgató közül kevesen vitték valamire. További három telepit a régi Kecskemétet idéző képek festésével bízták meg, esetenként 300 koronáért. Az előterjesztés elsősorban a postapalota helyének, a vásártérnek és a szolnoki kapu környékének a megörökítését javasolta. Kmetty is kapott ilyen feladatot. PÁLYAVÁLASZTÁS ÉS PÁLYAORIENTÁCIÓ Űj típusú iskolák Minden esztendő elején gondterhelt nyolcadikosokkal van tele az ország. Egy életre szóló döntés, vagy legalábbis az életük alakulását döntően befolyásoló választás előtt állnak: mi lesz belőlük. Mivel általában nincs kialakult elképzelésük, a család és a szőkébb ismerősi kör foglalkozási ágai közül választják ki maguknak — a szóbeszéd hatására, vagy a szülők nyomására — a lehető legdivatosabb • szakmákat. Ami kétszeresen is hátrányos helyzetbe hozza legtöbbjüket: vagy nincs arra a szakmára rátermettségük, vagy éppen a szakma divatjellege miatti túljelentkezésből adódóan el sem kezdhetik tanulmányaikat (esetleg mégis elvégezve azt, a számításaikat nem találják meg). A dönteni nem tudók elodázandó a kényszerű választást, gimnáziumba jelentkeznek. S a ez még akkor is veszélyt hordoz magában, ha a gimnázium profilja időközben meg is változott: ma már a gyakorlati életben való helytálláshoz is segítséget kell nyújtania a tovább nem tanulóknak, amellett, hogy elsősorban továbbra is a felsőfokú tanulmányokra kell felkészítenie őket. Az érdekek összehangolása Az eredményes pályaorientációs munkához a pedagógusoknak, s a helyes pályaválasztáshoz a szülőknek és a gyerekeknek megfelelő tájékoztatásra van szükségük. Ismerniük kell(ene) egy adott iskolatípus nevelési, oktatási, képzési céljait, előnyeit és hátrányait, a népgazdaság szakemberszükségletének várható alakulását, a közép- és hosszú távú szakemberkeresletet. Ezt segítendő, a középfokú oktatás három kevéssé ismert területéről szólok az alábbiakban. Tavaly ősszel került bevezetésre a gimnáziumi nevelés és oktatás új terve. Ezzel egyidejűleg a korábbi, úgynevezett szakosított tanterv alapján működő osztályok — héhány kivételtől eltekintve — felmenő rendszerben fokozatosan megszűnnek. A gimnázium új munkarendjének három sarokköve a felzárkóztatás, a pályaorientáció és a szabad tantárgyválasztás a (fakultáció). Az előző kettővel most nem foglalkoznék, de így is felvetődik a kérdés, a fakultáció képes-e pótolni, helyettesíteni a szakosított tantervű osztályok eddigi munkáját; mi szól a fakultáció mellett? A fakultáció a legkisebb gimnáziumban is lehetővé teszi egyes tantárgyak magasabb óraszámban való tanítását, ezzel nagy lépést tesz az esélyegyenlőség megteremtésének útján. A fakultatív tantárgyak választása a második év végén mindenképpen megalapozottabban történik, mint amikor az általános iskola befejeztével a tanuló szakosított tantervű osztályba iratkozik be. Magyarán: a fakultáció a tanulók többségének, a szakosított tantervű tanítás pedig a kiemelkedő képességű gyerekeknek hasznos. Speciális osztályok A különösen tehetséges gyerekek tehát a továbbiakban is beiratkozhatnak szakosított tantervű, újabb nevükön speciális matematikai, idegen nyelvi, ének-zenei és testnevelési osztályokba. Sőt, tavaly ősszel speciális természettudományos ismereteket nyújtó osztályok is indultak a budapesti Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumban és a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban országos beiskolázással és kollégiumi elhelyezései. Budapestre a speciális fizika és a komplex természettudományok, Szegedre a speciális biológia és kémia iránt érdeklődők jelentkezhetnek. A speciális osztályban tanulóknak nincsenek fakultatív tárgyaik, s ez később bizonyos szempontból hátráltatja őket — szakjuk kivételével — a felsőfokú intézményekbe való felvételi vizsgán. Ugyanakkor nép- gazdasági érdek fűződik a spécié- > lis osztályokhoz: az ide járók, különösen a természettudományos szakokon tanulók alkotják a kutatói utánpótlást. Az 1978—79-es tanévben indult meg a szakközépiskolai szakmunkásképzés. Az új képzési cél lényege az, hogy a jelenlegi középfokú szakemberképzést szakmunkásképzés váltsa fel a mintegy másfél száz ipari és mezőgazdasági szakközépiskolában megkezdődött új típusú rjevelő-oktató munka révén. Ezekben az iskolákban a tanulók áz érettségi bizonyítvánnyal együtt szakmunkás-képesítést szereznek, egyenrangúan készítik fel őket a szakirányú felsőoktatásra és a szakmára. Ezt úgy érik el, hogy a képzésben fele-fele arányban szerepelnek a szakmai, elméleti és gyakorlati, valamint a közismereti tárgyak. A szakirányú továbbtanulást választók felkészítését segíti a negyedik osztályban két fakultatív óra is. A tovább nem tanulók szakmájuknak megfelelő munkakörben helyezkedhetnek el, s kétéves szakirányú gyakorlat után technikusi képesítést szerezhetnek. A szakközépiskolai szakmunkás- képzést a tudományos-technikai fejlődés hívta életre, s ez az „iskolatípus” igyekszik is megfelelni feladatának. Ősztől húsz kiemelt szakma képzése kizárólag szakközépiskolában folyhat. Gép- és gyorsírás középfokon Szintén nem eléggé tájékozott a közvélemény az új típusú gépíró- és gyorsíró iskolai képzésről. A korábbi tanfolyamjellegből középfokú iskolatípussá alakult, és hatvan iskolában folyó gép- és gyorsírás új képzési formája 1978—79- ben lépett életbe. A heti hatnapos, kétéves nappali képzés abban is különbözik a korábbi gyakorlattól, hogy a közismereti tárgyak köre kibővült (tulajdonképpen a szakmunkásképző iskolák közismereti tárgyaival azonos), s ezzel kilépett a korábban oly sokszor szemére vetett zsákutcából. Az itt végzettek most már folytathatják tanulmányaikat a szakmunkások szakközépiskolája hároméves estilevelező tagozatán, és annak elvégzésével érettségizhetnek. Ez a továbbtanulási forma megkönnyíti számukra a színvonalas ismeret- anyaghoz való jutást, s ugyanakkor a népgazdasági érdekek sem szenvednek csorbát: majd mindegyikük a szakmában marad, s a korábbiaknál színvonalasabban végzi munkáját. A tehetségesek számára pedig van még egy lehetőség: különbözeti vizsgával tovább tanulhatnak a dolgozók középiskolájának második osztályába lépve is. A pályaválasztás. és a pálya- orientáció a nevelés egyik legfontosabb és egyben legnehezebb területe. Szülőknek, pedagógusoknak és gyerekeknek szorosan együtt kell működniök azért, hogy az utóbbiak megtalálják a helyüket az életben, hogy munkájukat magas színvonalon végző, s emiatt azt szerető felnőttekké váljanak. Sz. Gy. Az elmúlt szombaton az egész megyében lebonyolították a Tudományos Technikai Üttörőszem- lék járási és városi fordulóit. Az első helyezést elnyert csoportok, képviselhetik csapatukat március 22-én, szombaton, Kiskunhalason, a megyei vetélkedőn. Az alábbiakban a győztesek nevét ismertetjük. A kecskeméti úttörők vetélkedőjén a Béke téri Általános Iskola úttörői jeleskedtek: a legügyesebb társadalomkutatók és természetkutatók tőlük érkeztek: Len- gyel Adrienne, Kovács Andrea, Hegedűs Zsuzsanna, illetve Faragó Eszter, Hedrich Zoltán, és Po- korny Zoltán. A Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola úttörői bizonyultak a legjobbaknak orosz nyelvből: Sibalin Hajnalka, Tantó Attila és Kiss Szabolcs. A kisdobosok vetélkedőjén a Jókai iskolából érkezettek kerültek dobogóra: Danka Agnes, Abonyi Attila és Vincze László. A kecskeméti járás úttörőinek vetélkedőjét Lajosmizsén bonyolították le. Tőlük kerültek ki a legtöbbet tudó természetkutatók: Bujdosó Erika, Koczkás Edit és Idzig Andrea. A társadalomkutatók élcsapata Tiszakécskéről érkezett: Varga Andrea, Pincés Blanka és Szőke Erika. Anka Margit, 'Kovács András és Varga Eszter a szabadszállási úttörőket képviselte, az orosz nyelvű vetélkedőn jeleskedtek. A kisdobosok legjobbjai kécskeiek voltak: Anka László, Szabó Piroska, Szabó Anikó. A kiskőrösi járás és Kiskőrös úttörői Kecelen mérték össze tudásukat. Három kategóriában győztek! A kisdobosok:' Flaisz Anita, T üss Katalin, Medgyes László, — a társadalomkutatók: Varga Erzsi, Borbényi Edit és Tóth Mária, valamint a technikusok: Lukács Zoltán, Ugranyecz Tibor és Szabadi Ferenc. Soltvad- kertiek győztek a természetkutatók és az orosz nyelv barátai — versenyén: Englert Csaba, Kugel- man Erzsi és Mészáros László, valamint Jenovai Erika, Lednicz- ki Ildikó és Marosi Mária. Lakner • Zita, Reiter Mária és Villányi Andrea német nyelvtudása lett dobogós. Kalocsán az Ének-Zenei Álta- ■ lános Iskolából érkeztek a legtöbbet tudó kisdobosok: Lesi Mónika, Kőszegi Éva és Nagy Andrea. valamint az orosz nyelv barátai: Nádor Katalin, Mácsai Katalin és Babarczi Emese. A természetkutatók hármasa, az eperföldi csapat úttörője: Boromissza Zoltán. Horváth Ferenc, Nagy István, a társadalomkutatók legjobbjai pedig az I. számú iskolából kerültek ki: Koller István, Molnár Péter és Varajti Gábor. A járás elsői közül hatan Soltról érkeztek: a kisdobos Csupor Mónika, Joó Márta és Fodor Gabriella, — és az orosz nyelv barátai: Bíró Anikó, Köbér Csilla és Ballai Béla. A természetkutatók dobogósai har.taiak: Hársfái Péter, Markó János és Szilvási Attila, a társadalomkutatók pedig fajsziak: Hegedűs Gábor, Radva László és Pata Zsuzsa. Kiskunfélegyházán a kisdobosok legjobbja Termes Klára, és Maros Judit, az úttörők közül kategóriánként ketten jutottak tovább: Horváth Dezső és Vízhányó Zsolt, Bérényi Adrienn és Karsai Kornélia, illetve Lócskái Franciska és Fekete Gyöngyi. A halasi járás legtöbbet tudó kisdobosai. jánoshalmiak: Bozár Ferenc, Rabb Zoltán és Kosziba Gyöngyi. A technikusok kisszál- lásiak: Tóh Csaba, Horváth József, Varga László. A dobogós tárTÁVOL-KELETI sadalomkutatók Mélykútról érkeztek: Binszki József, Mikó Attila, Viszmeg József, Szánkról a természetkutatók: Barna Zsolt, Váraljai Emese, Vincze Zoltán, és Majsáról az orosz vetélkedő jelesei: Fejes László, Vörös Beáta és Maros Zoltán. Kiskunhalason a Szüts József úttörőcsapat kilenc győztessel büszkélkedhet A három kisdobos: Balogh Judit, Boda Beáta és Zsu- bori Edina, a természetkutatók: Makai József, Szeitz Gábor, Vincze István, a technikusok: Fran- czia Gyula, Nagy Tibor, Radnai László. Az orosz nyelv barátai közül a Fazekas Gábor csapat tagjai lettek az elsők: Bodicsi Erzsébet, Gajdá Judit és Jaksa Gabriella, legjobb társadalomkutatók pedig az Ady csapattól érkeztek: Giblák Judit, Horkai Attila és Kovács Ibolya. Csátaljaiak a bajai járás legjobb társadalomkutatói: Bíró Terézia, Gyetvai Éva, Lovász Anikó, — a vaskútiak a természetkutatók: Varga Andor, Berwinkl Tamás és Tóth D. Ákos, szeremleiek az oroszból jeleskedők: Pintér Anita, Nagy Erzsébet, Veréb Zsuzsa, és bácsalmásiak a kisdobosok: Aradi István, Asztalos Ágota és Csák Dorottya. Baján a mindentudó kisdobosok a Kállay Éva csapattól érkeztek: Király Tünde, Nagy Andrea, Schay Krisztina. Ugyaninnen főttek a társadalomkutatók legjobbjai: Háber Angéla, Vancsura Berta, Márity Helga. A természetkutatók dobogósai: Geiser Zsolt, Schmidtmeister Angéla és Mojzes Gabriella, a Rákóczi úttörőcsapat tagja. Az úttörőtechnikusok kiválóit a Tóth Kálmán úttörőcsapat indította: Hurtony Eva, Vida Zoltán, Béni Tivadar jutott tovább. Az orosz nyelvű vetélkedő győztesei: Török Anikó, Budai Anita, Lajtai Hajnál, szerb-horvát nyelvből elsők lettek: Trszkity Mária, Homonnai László, Sajtos Csilla, német nyelvből Pankovics Gabriella, Simon Andrea és Tiszttartó Éva bizonyult a legjobbnak. Rejtvényfejtőknek Pajtások! Az elmúlt héten közölt rejtvényt sokan fejtettétek meg helyesen! íme^a jó .válaszok: 1. Kecskemét a törökverő Hunyadi család birtoka volt. Innen a városrész elnevezése: 2. A Kodáiy-ethlékmüvet Meloccó Miklós és Herényi József alkotta, 3. Szalvai Mihály altábornagy hadtestparancsnokként tevékenykedett Kecskeméten. A helyes megfejtésért könyvet nyert: Kocsis Tünde, Tiszakécske, Bognár Andrea, Faragó Anikó, Uray Gabriella, Fehér Szilvia, Hamar Balázs, Csongor Melitta, Libor Gábor, Kovács Ildikó és Bónus Pál kecskeméti úttörők, és kisdobosok. A többi helyes megfejtést beküldő pajtásnak ajándékot postázunk. A helytörténeti vetélkedő ezzel új szakaszához érkezett. A továbbiakban csak egyéni megfejtéseket kérünk beküldeni. A helyes megfejtők között továbbra is sorsolunk jutalomkönyveket, nevüket pedig számba vesszük a kecskeméti Katona József Múzeumban sorra kerülő vetélkedő meghívottjai között, ahova ők kapnak névre szóló meghívót. Az eseményre március 20-án, csütörtökön délután kerül sor. A soron következő öt kérdést is bizonyára könnyen fejtik meg mindazok, akik megnézték a Kecskeméti városképek — kiállítást a múzeumban! Íme az öt kérdés, amire a válaszokat március 5-ig várjuk szerkesztőségünk címére: Petőfi Népe Szerkesztősége. Kecskemét, Pf. 76. A Sajtóház portáján is leadhatók a megfejtések, tme. a kérdése^: 1. Melyik esztendőben volt Kecskemét 600 éves? 2. Melyik Kecskemét legrégebbi épülete? (Segítség: emléktábla!) 3. Három irodalmi müvet soroljatok fel, amelyben a színhely Kecskemét. 4. Néhány éve tűnt el a kecskeméti „Don-kanyar**. Mi van most a helyén? 5. Mikor szabadult fel Kecskemét? Selmeci Katalin EXPEDÍCIÓ • A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban járt a közelmúltban a Természettudományi Múzeum expedíciója. Mintegy harmincezer állattal, elsősorban rovarral gyarapították a múzeum anyagát. (MTI- fotó — E. Várkonyl Péter felvétele — KS)
